Adi Parva 3.
Pausja Parva
Dzsanamédzsaját megátkozzák – Milyen intézkedéseket tesz ellene – A bölcs Dhaumja története – Aruni története – Upamanju története – Véda története – Uttanka története – Pausja története – Uttanka megérkezik Dzsanamédzsaja udvarába – Taksaka ellen uszítja
Dzsanamédzsaját megátkozzák
Szauti szólt
1. Pariksit fia, Dzsanamedzsaja a fivéreivel együtt vett részt a hosszú áldozaton, a Kuruksetrán.
2. Három fivére volt, mégpedig Srutaszena, Ugraszena és Bhímaszena. Amikor ott ültek az áldozatnál, odajött Saramá fia.
3. Dzsanamedzsaja testvérei jól helybenhagyták, és ő sírva ment az anyjához.
4. Az anyja látta, hogy sír, és megkérdezte, „Miért sírsz, ki vert meg?”
5. Így felelt anyjának, „Dzsanamedzsaja testvérei.”
6. Anyja szólt, „Biztosan valami hibát követtél el, azért vertek el.”
7. Felelte, „Nem követtem el hibát, nem ittam az áldozati ghíből, még egy pillantást sem vetettem rá.”
8. Amikor az anya ezt hallotta, nagyon elszomorodott a fia miatt, és odament, ahol Dzsanamedzsaja a fivéreivel együtt részt vett ezen a hosszú áldozaton.
9. Haragosan megszólította Dzsamaedzsaját, „Fiam semmi hibát nem követett el. Nem itta meg a ti áldozati ghíteket, még csak rá sem nézett. Akkor miért vertétek el?”
10. Nem ereszkedtek le annyira, hogy válaszoljanak neki. Ekkor az anya így szólt, „Mivel megvertétek a fiamat, aki nem követett el hibát, akkor történjen veletek valami gonosz dolog, amikor a legkevésbé sem várjátok.”
11. Dzsanamedzsaja nagyon megrémült és elkedvetlenedett, amikor a mennyei szuka, Saramá megátkozta őt.
12. Az áldozat befejeztével visszatért Hásztinapurba, és mindent megtett, hogy felhajtson egy olyan papot, aki feloldozza bűnétől, és ezzel semlegesítheti az átok hatását.
13. Dzsanamedzsaja, Pariksit fia egy alkalommal vadászni ment, és birodalma egyik részén megpillantott egy szent remetekunyhót,
14. ahol egy Srutasrava nevű Rsi aszkétikus gyakorlatainak élt, és volt egy Szomsrava nevű fia.
15. Dzsanamedzsaja a Rsi fiát szerette volna megtenni papjának,
16. ezért üdvözölte őt, és így szólt hozzá, „Ó Vagavana, engedd meg, hogy a fiad a papom legyen.”
Milyen intézkedéseket tesz ellene
17. A Rsi így válaszolt Dzsanamedzsaja szavaira, „Ó Dzsanamedzsaja, a fiam alaposan tanulmányozta a Védákat, aszkéta módjára él, mint én magam és nagyon odaadó, de egy kígyótól született, aki elnyelte az én férfimagomat.
18. Minden bűn alól fel tud oldozni téged, kivéve azokat, amelyeket Mahadeva ellen követtek el.
19. De van egy szabály, amelyet mindig betart, – mindent megad egy bráhmanának, amit csak kér tőle. Ha megengeded neki, hogy így tegyen, akkor magaddal viheted.”
20. Dzsanamedzsaja ezt felelte a Rsi szavaira, „Úgy legyen, ahogy te mondod.”
21. Megtette a papjának, és visszatért a fővárosába. Ezután így szólt a fivéreihez, „Ezt a személyt választottam papomnak. Bármit parancsoljon, nektek kérdezés nélkül engedelmeskednetek kell.”
22. A fivérek megtették, amit kért tőlük. Miután (Dzsanamedzsaja) megadta ezeket az utasításokat, Taksaszila ellen vonult, és meghódította azt az országot.
A bölcs Dhaumja története
23. Körülbelül ebben az időben élt egy Ajuda-Dhaumja nevű Rsi is. Három tanítványa volt, éspedig Upamanja, Áruni és Veda.
Aruni története
24. Egy napon a Rsi megkérte a három tanítvány egyikét, a pancsálai Árunit, hogy menjen el, és javítson ki egy gátszakadást a földjein áthaladó vízfolyás mentén.
25. Tanítójának parancsára a pancsálai Áruni odament, de a gátszakadást nem tudta kijavítani.
26. Nagyon sajnálta, hogy nem tudja teljesíteni a tanítója parancsát, végül valami az eszébe jutott, és így szólt, „Ezen a módon fogom megtenni.”
27. Befeküdt a gátszakadásba, és ezzel megállította a vizet.
28. Egy idő múlva a tanító, Ajuda-Dhaumja megkérdezte a másik két tanítványáról, hol van a pancsálai Áruni.
29. Azt felelték, „Uram, elküldted, hogy javítsa ki a gátszakadást a mezőn.” Dhaumja emlékezett erre, és azt mondta a tanítványainak, „Menjünk el mi is arra a helyre.”
30. Odaérve felkiáltott, „Ó pancsálai Áruni, hol vagy? Gyere ide, gyermekem.”
31. Tanítója szavát meghallva Áruni gyorsan összeszedte magát, és megállt előtte.
32. Így szólt tanítójához, „Ott voltam a gátszakadás helyén. Semmilyen más módon nem tudtam a vizet megállítani, így aztán magam torlaszoltam el a rést. Csak most álltam fel, hogy meghallottam a hangodat, ezért árad most a víz. Üdvözöllek, nagy tanító, mondd meg, hogy mit mit csináljak.”
33. A tanító így szólt, „Mivel kiengedted a vizet a medréből, legyen ezentúl Uddálaka a neved, annak jeléül, amit most meg kell tennem.
34. És mivel engedelmeskedtél a parancsomnak, nagy szerencse lesz a részed.
35. Valamennyi Véda benned fog fényleni, és ugyanígy az egész Dharma Sásztra.”
Upamanju története
36. Tanítója áldásával Áruni elment abba az országba, ahova a szíve vágyott. Ajuda Dhaumja egy másik tanítványát Upamanjunak hívták.
37. Neki ezt mondta a tanítója, „Menj, gyermekem, törődj a teheneimmel.”
38. Tanítója parancsára elment, hogy a tehenekre vigyázzon. Egész nap őrizte őket, este pedig visszament a tanító házába. Megállt előtte, és tisztelettel üdvözölte.
39. Tanítója látta, hogy majd kicsattan az egészségtől, és megkérdezte, „Upamanju, gyermekem, mivel tartod fenn marad? Nagyon is kövér vagy.”
40. Ezt felelte a tanítójának, „Koldulásból élek.”
41. A tanító szólt, „Nem helyes, hogy adományokat fogadsz el anélkül, hogy azokat előbb nekem ajánlanád fel.” Upamanju elment, és mindent felajánlott a tanítójának, amit koldulással szerzett,
42. és a tanító el is vett tőle mindent. Visszament, hogy gondozza a teheneket. Egész nap gondozta őket, este pedig visszatért. Megállt a tanító előtt, és tiszteletteljesen üdvözölte.
43. A tanító látta, hogy még mindig ugyanolyan kövér, és megkérdezte, „Upamanju, gyermekem, mindent elvettem tőled, amit koldulással szereztél. Most mit találtál ki, miből tartod fenn magad?”
44. Ezt felelte tanítója kérdésére, „Uram, miután mindent odaadtam neked, amit koldulással szereztem, visszamentem, hogy magamnak is kolduljak.”
45. A tanító szólt, „Nem ez a módja annak, hogy a tanítódnak engedelmeskedj. Megrövidíted azokat, akik koldulásból élnek. Most kiderült, hogy milyen mohó vagy.”
46. Upamanju helyeselt, majd ismét elment, hogy vigyázzon a tehenekre. Később megállt a tanítója előtt, és tiszteletteljesen üdvözölte.
47. A tanító látta, hogy még mindig kövér, és megkérdezte, „Upamanju, gyermekem, mindent elveszek tőled, amit koldulással szerzel. Nem kérsz másodszor is alamizsnát. Most hogyan sikerül jóllaknod?”
48. Upamanju felelt, „Uram, a tehenek tején élek.” Ezt hallva a tanító így szólt, „Nem helyes, hogy megiszod a tejet anélkül, hogy előbb kikérnéd a beleegyezésemet.”
49. Upamanju igazat adott neki, és elment, hogy vigyázzon a tehenekre. Majd megállt a tanító előtt, és tiszteletteljesen üdvözölte.
50. A tanító látta, hogy még mindig kövér, és megkérdezte, „Upamanju, gyermekem, nem alamizsnából tartod el magad, nem mész másodszor is koldulni, nem iszod meg a teheneim tejét, de még mindig kövér vagy. Most hogyan tartod fenn magad?”
51. Válaszolt a kérdésre, „Most azt a habot iszom meg, amit a borjak otthagynak, amikor anyjuk tőgyéből szopnak.”
52. A tanító válaszolt, „A jó borjak olyan kedvesek hozzád, hogy nagyon sok habot hagynak. Nem szabadna az útjukba állnod, hogy jóllakjanak. Tudd meg, nem helyes, ha elfogyasztod azt a habot.” Upamanju egyetértett ezzel, és elment, hogy őrizze a teheneket.
53-54. Mivel a tanítója megakadályozta abban, (hogy fenntartsa magát), nem evett alamizsnát, nem ivott tejet, nem kóstolta meg a habot, nem volt semmi ennivalója. Egy napon már annyira kínozta az éhség, hogy megette az Arka fa leveleit az erdőben. A falavelek szúrós, keserő, durva és sós tulajdonságai megártottak a szemének, és megvakult. Amikor megpróbálta kitapogatni az utat, beleesett egy mély kútba.
55. Mivel aznap nem tért vissza a Rsi házába, amikor a nap már lebukott a nyugati hegy csúcsa mögött, a tanítója megjegyezte tanítványainak, hogy Upamanju még nem tért vissza. Ők pedig azt felelték, azzal ment el, hogy a teheneket őrzi.
56. Ekkor a tanító azt mondta, „Upamanju elégedetlen, mert nem fogyaszthat el semmit. Ezért jön haza ilyen későn. Menjünk, keressük meg.” Tanítványaival együtt az erdőbe ment, és kiáltozni kezdett, „Hé, Upamanju, hol vagy? Gyere ide, gyermekem.”
57. Tanítója hangját hallva Upamanju válaszolt, „Beleestem ebbe a kútba.” A tanító megkérdezte, „Hogyan estél a kútba?”
58. Tanítójának felelte, „Megettem az Arka fa leveleit, megvakultam, ezért estem a kútba.”
59. Tanítója így szólt, „Imádd az Asvin-ikreket, a félistenek orvosait, és ők vissza fogják adni a látásodat.” E szavakra Upamanju imádni kezdte az iker-Asvinokat, a Rg Veda következő verseinek elmondásával,
60-70. „Ti már a teremtés előtt léteztetek, ó elsőszülött lények; az öt elem e csodálatos univerzumában nyilvánultatok meg. Végtelenek vagytok, ti vagytok a természet rendje és az intelligens lélek, amely mindent áthat. Bár elnyernélek benneteket a hallásból és tudásból, származó meditációval.
Szépséges madarak vagytok, megpihentek a testen, amely olyan, mint egy fa. A lelkek három közönséges (anyagi) tulajdonságai nincs meg bennetek. Semmihez nem vagytok foghatók. Áthatjátok az univerzumot a minden egyes teremtett dologban benne lévő szellem által.
Arany sasok vagytok. Ti vagytok a lényeg, amelyben minden eltűnik. Bennetek nincs hiba, és nem ismeritek a romlást. Szépséges csőrötök van, amely nem sebez méltatlanul, és minden csatában, mindig győzedelmes. Ti teremtettétek a napot, ti szövitek az éjszaka és a nappal csodálatos öltözetét fekete és fehér fonalakból. Két utat jelöltetek ki az így szőtt anyaggal: a Devák és Pittrik (ősatyák) útjait. Kiszabadítjátok az idő rabságából végtelen lelket képviselő életmadarat, hogy nagyon nagy boldogságban éljen. Azoket nagyon megtévesztenek az érzékeik és teljesen tudatlanok, azt gondolják, hogy (anyagi) formáitok vannak.
A 360 napot képviselő 360 tehén egyetlen szuka hívására hallgat, amely az év. Ez a hvás mindennek a teremtője és elpusztítója. Azok, akik különféle utakon az igazságot keresik, ennek segítségével fejik ki az igaz tudás tejét.
Az év a kerékagy, a 720 küllő a napokat jelenti. A kerék kerülete végtelen, és megfelel a 12 hónapnak. Ez a kerék mindenkit megtéveszt, és nem romlik meg soha. Egyformán hat ennek a világnak és a másik világnak a teremtményeire. Ó Asvinok, hozzátok mozgásba ezt a kereket.
Az évet jelentő időkeréknek is van kerékagya, a hat évszak. 12 küllője megfelel az állatöv 12 jegyének. Ez az időkerék tárja fel valamennyi lény cselekedeteinek a gyümölcseit. Az Idő uralkodó istenségei ennek a keréknek engedelmeskednek.
Ehhez vagyok megkötözve, Ó Asvinok, szabadítsatok meg az Idő kerekétől. Ó Asvinok, ti vagytok az öt elem univerzuma. Ti vagytok a tárgyak, amelyeket ebben és a következő világban élveznek. Emeljetek engem az öt elem befolyásán túlra. Ti vagytok a legfelsőbb Brahma, de földön formákat viselve jártok, és az érzékek örömeit élvezitek.
Ti teremtettétek az uiverzum tíz (sarkalatos) pontját a teremtés kezdetén. Ti helyeztétek el odafönt a napot és a holdat. A Rsik a nap járásának megfelelően végzik jagjáikat. A félistenek és az emberek is úgy végzik a jagjákat, ahogyan az számukra elrendeztetett, azután pedig élvezik a tetteik gyümölcseit.
A tíz színt összekeverve ti alkottatok meg minden látható dolgot. Ezekből származik az univerzum, amelyben a félistenek, az emberek és minden élettel megáldott teremtmény a neki megfelelő munkát végzi. Ó Asvinok, imádlak benneteket. Imádom az eget is, amely a ti kezetek műve.
Ti rendelitek el valamennyi tett gyümölcseit, amelyeket még a félisteneknek is le kell szakítaniuk; benneteket azonban soha nem érintenek a tettek gyümölcsei. Mindenki szülői vagytok. Férfiként és nőként nyelitek el az ételt, amely férfimaggá és vérré fejlődik. Az újszülött gyermek az anya mellét szopja, ti vagytok azok, akik felveszitek annak a csecsemőnek a formáját. Ó Asvinok, adjátok vissza a látásomat, és óvjátok meg az életemet.”
71. Amikor Upamanju így imádta az iker-Asvinokat, ők megjelentek, és így szóltak, „N agyon elégedettek vagyunk az áhítatoddal. Ez a sütemény a tied. Vedd, és edd meg.”
72. Így válaszolt, „Ó Asvinok, a ti szavaitok soha sem bizonyulnak hazugnak. De nem vehetem el ezt a süteményt anélkül, hogy előbb fel ne ajánlanám a tanítómnak.”
73. Az Asvinok szóltak, „Egykor a te tanítód is hozzánk fordult, adtunk neki egy süteményt, ő pedig elvette anélkül, hogy a tanítójának felajánlotta volna. Tedd azt, amit a tanítód tett.”
74. Ezekre a szavakra így szólt, „Ó asvinok, bocsánatot kérek. nem vehetem el ezt a süteményt anélkül, hogy előbb fel ne ajánlanám a tanítómnak.”
75. Az Asvinok szóltak, „Nagy örömünkre szolgál a tanítód iránti odaadásod. A tanítód fogai fekete vasból, vannak, a tieid aranyból lesznek. Visszanyered a látásodat, és nagyon szerencsés leszel.”
76. Az Asvinok e szavaira Upamanju visszanyerte a látását. Ezután elment a tanítójához, üdvözölte őt, és mindent elmondott neki, ami történt. És a tanítója nagyon elégedett volt vele, azt mondta neki, tényleg megkapja azt a nagy vagyont, amiről az Asvinok beszéltek.
77. Valamennyi Véda benned fog fényleni, és ugyanígy az egész Dharma Sásztra is. Ez volt a próbatételed.”
Véda története
78. Ajudha Dhaumja másik tanítványát Védának hívták. Egy napon a tanítója így szólt hozzá, „Veda, gyermekem, maradj a házamban, és szolgáld a tanítódat. Hasznodra fog válni.”
79. Veda egyetértett, hosszú ideig tanítója családjánál maradt, és mindig figyelmesen szolgálta. Mint a gazdája jármába fogott ökör, mindig panasz nélkül viselte a meleget és a hideget, az éhséget és a szomjúságot; és sok-sok év eltelt, mire tanítója elégedetté vált.
80. Ennek eredményeképpen Véda nagyon szerencsés lett, és elnyerte az egyetemes tudást. Neki ez volt a próbatétele.
81. Ezután tanítója engedélyével elhagyta a házat, és belépett a grhasztha asramba.
82. Mikor már a házában élt, három tanítvány csatlakozott hozzá. Ő azonban soha nem kérte, hogy valami munkát végezzenek, vagy valamilyen módon szolgálják.
83. Mivel ő maga sok fájdalmat elviselt a tanítója családjánál, nem akart szigorúan bánni a tanítványaival.
Uttanka története
84. Egy alkalommal Dzsanamedzsaja és Pausja királyok mindketten eljöttek a házába, és őt választották oktatójuknak.
85. Azon a napon, amelyen el kellett mennie egy áldozatra, kijelölte az egyik tanítványát, Uttankát, hogy ügyeljen a házára és a családjára.
86. Így szólt, „Uttanka, ha valamit meg kell tenni a házamban, tedd meg hanyagság nélkül.” Miután Veda elmondta ezeket az utasításokat, útnak indult.
87. Uttanka mindig figyelmesen szolgált, ahogyan a tanítója kérte, és ott lakott a családjánál. Egyszer a tanítója házának egyik nőtagja odament hozzá, és megszólította.
88. „Ó Uttanka, a tanítód felesége hamarosan megszüli a gyermekét. A tanítód távol van, ezért arra kérlek, állj a helyére, és tedd meg, amit meg kell tenni.”
89. Uttanka azt mondta a nőknek, „Nem helyes, hogy ilyet tegyek a nők kérésére. Nem arra kért a tanítóm, hogy olyat tegyek, ami nem helyes.”
90. Egy idő múlva a tanító hazatért utazásáról. Hallotta, hogy mi történt, és nagyon elégedett volt.
91. Azt mondta, „Uttanka, gyermekem, milyen kegyben részesítselek? Helyesen és hűségesen szolgáltál engem. Ezért még nagyobb lett közöttünk a barátság. Megengedem neked, hogy távozz. Menj el, és teljesüljenek a kívánságait.
92. Uttanka felelt, „Hadd tegyek meg valamit, amit csak kívánsz.
93. Azt mondják, ha valaki utasításokat ad, de nem kap daksinát, vagy valaki elfogadja a tanításokat, de – a szokás ellenére – daksinát nem ad, az egyikük meg fog halni, és keserű ellenségeskedés támad közöttük.
94. Miután megengedted, hogy eltávozzak, szeretnék valami daksinát hozni neked.” Ezt hallva a tanítója így szólt, „Uttanka, gyermekem, akkor várj egy kis ideig.”
95. Egy idő múlva Uttanka megint így szólt hozzá, „Parancsold meg nekem, hogy olyan daksinát hozzak neked, amilyet kívánsz.”
96. Ekkor azt mondta a tanítója, „Kedves Uttankám, már többször is kifejezted azt a kívánságodat, hogy hozz nekem valamit, amivel elismered a tőlem kapott tanításokat. Menj az úrnődhöz, kérdezd meg tőle, hogy milyen daksinát hozz.” Uttanka odament a tanító feleségéhez, és így szólt, „Asszonyom, engedélyt kaptam a tanítómtól, hogy eltávozzak, és szeretnék hozni valamit, ami neked tetszene; daksinaként a kapott tanításért, hogy megszabaduljak a hála adósságától.
97. Ezért parancsold meg nekem, milyen daksinát hozzak.” Az asszony szólt, „Menj el Pausja királyhoz, és kérd el tőle azokat a fülbevalókat, amelyeket a királynője visel,
98. és hozd ide. A mától számított negyedik nap szent; ezen a napon szeretnék megjelenni a bráhmanák előtt, és ezt a fülbevalót viselni, amikor ételt osztok nekik. Tedd meg, ó Uttanka. Ha sikerrel jársz, nagy szerencse lesz a részed. Ha nem, mi jót várhatsz?
99. Uttanka eltávozott. Út közben találkozott egy rendkívül nagy bikával, amelyen egy rendkívüli termetű férfi ült. A férfi így szólította meg Uttankát:
100. Ó Uttanka, edd meg ennek a bikának az ürülékét.” De Uttanka nem volt hajlandó.
101. A férfi ismét szólt, „Ó Uttanka, edd meg habozás nélkül. Régebben a tanítód is megette.”
102. Mikor ezt hallotta, kifejezte hajlandóságát, megette a bika ürülékét és megitta a vizeletét, aztán tiszteletteljesen felállt, megmosta a kezeit, és tovább ment.
Pausja története
Uttanka megérkezik Dzsanamédzsaja udvarába
103. Megérkezett Pausja király palotájába, aki a trónján ült. Uttanka odament hozzá és üdvözölte; megáldotta és így szólt,
104. „Eljöttem hozzád, és kérelmezőként állok előtted.” Pausja király viszonozta üdvözlését, és megkérdezte, „Uram, mit tehetek érted?”
105. Uttanka felelt, „Azért jöttem, hogy elkérjem tőled a királynőd fülbevalóit, mint daksinát, hogy odaadjam a tanítómnak. Add nekem ide azokat a fülbevalókat.”
106. Pausja király szólt, „Menj be a belső szobákba, és kérd el a királynőtől.” Uttanka odament, de nem látta a királynőt.
107. Ismét a királyhoz fordult, „Ne tévessz meg engem. A királynőd nincs a belső szobákban, nem találom őt.”
108. Pausja gondolkodott egy darabig, aztán válaszolt, „Gondold meg, Uram, nem szennyezted-e be magad egy étkezés tisztátalanságaival. A királynő nagyon erényes asszony, ezért senki sem láthatja meg őt, aki szennyezett. Nem jelenik meg az ilyen előtt.”
109. Uttanka gondolkodott egy darabig, aztán válaszolt, „Igen, ez így van. Mivel siettem, jártomban végeztem el a mosdásokat.” Pausja szólt, „Ez kihágás. Sem állva, sem sietős járás közben nem lehet megfelelően megmosdani.”
110. Uttanka egyetértett azzal, amit a királytól hallott, és leült kelet felé fordított arccal. Alaposan megmosta a kezét és a lábát. Ezután nagyon csendesen, háromszor tiszta és nem meleg vizet szippantott. Csak annyit vett belőle, hogy éppen elérje a gyomrát. Ezután kétszer megtörölte az arcát. Szemeit, füleit stb. vízzel érintette. Ezután ismét a belső lakosztályba ment.
111. Ez alkalommal megpillantotta a királynőt, aki tiszteletteljesen üdvözölte őt, és szólt, „Uram, légy üdvözölve, parancsold meg, mit tegyek érted.”
112. Uttanka így szólt hozzá, „Add nekem a fülbevalódat. Azért kérem, hogy megajándékozhassam a tanítómat.” A királynő nagyon elégedett volt Uttanka viselkedésével, azt gondolta, nagyon jó ember, akit nem lehet visszautasítani. Ezért levette a fülbevalóját, és átadta neki, ezekkel a szavakkal: „Taksaka, a Nágák királya nagyon vágyakozik ezekre a fülbevalókra. Vidd el, de légy nagyon óvatos.”
113. Uttanka így felelt a királynőnek, „Asszonyom, ne nyugtalankodj. Taksaka, a Nágák királya nem győzhet le engem.”
114. E szavakkal búcsút vett a királynőtől, visszament a királyhoz, és így szólt hozzá, „Pausja, nagyon örülök.” Pausja szólt,
115. Ritkán találkozom olyan emberrel, akinek érdemes adományt adni. Te nagyon érdemdús vendég vagy, ezért szeretném elvégezni a Sráddhát. Kérlek, várj egy kicsit.”
116. Uttanka szólt, „Igen, várok. Hozz valami ételt, ami kész van.” A király egyetértett, és illően vendégséget rendezett Uttankának.
117. Uttanka látta, hogy az eléje hozott étel hideg és hajszál van benne. Tisztátalannak tekintette, és így szólt Pausjához, „Olyan ételt adsz nekem, ami nem tiszta, ezért el fogod veszíteni a látásodat.”
118. Pausja felelt, „Mivel tisztátalanságot gyanítasz az ételben, amely tiszta, nem lesz gyermeked.” Uttanka szólt,
119. „Nem illő, hogy megátkozol engem, miután tisztátalan ételt tettél elém. Győződj meg róla.” Pausja személyesen megnézte, és látta, hogy az étel tisztátalan.
120. Látta, hogy tisztátalan, hideg és hajszálakkal keveredett – mert olyan nő készítette, aki nem fonta be a haját – ki akarta engesztelni Uttankát, mondván,
121. „Uram, az eléd tett étel hideg és tényleg hajszálak vannak benne, mert nem elég gondosan készítették. Ezért kérlek, bocsáss meg nekem. Ne vakuljak meg.” Uttanka válaszolt,
122. „Amit kimondtam, annak meg kell történnie. Megvakulsz, de hamarosan visszanyered a látásodat. Te is vond vissza az átkod.”
123. Pausja szólt, „Nem tudom visszavonni. A haragom még most sem csillapodott le. De te nem tudod.
124. A bráhmana szíve olyan puha, mint a vaj, még akkor is, ha a szavai olyanok, mint az éles borotvák. A ksatrija egészen más. A szavai olyan puhák, mint a vaj, de a szíve éles fegyver.
125. Nem tudom visszavonni az átkomat, mert nagyon kemény a szívem. Elmehetsz.” Uttanka felelt, „Megmutattam neked, hogy az elém tett étel tisztátalan. Ki is engeszteltél.
126. Ezen kívül azt mondtad, azért nem lesz utódom, mert tévesen gyanítottam tisztátalanságot az ételben. Az étel azonban tényleg tisztátalan volt, ezért az átkod nem foghat rajtam. Ebben biztos vagyok.”
127. Uttanka eltávozott a fülbevalókkal. Út közben meglátott egy meztelen koldust, aki feléje közeledett. Néha felbukkant, néha pedig eltűnt.
128. Egyszer Uttankának alkalma nyílt, hogy vizet szerezze. A fülbevalókat letette a földre, és elment vízért. Közben a koldus gyorsan ott termett, felmarkolta a fülbevalókat, és elfutott.
129. Uttanka befejezte a mosdást, megtisztult, mélyen meghajolt az istenségek és lelki tanítómesterek előtt, majd futott a tolvaj után, amilyen gyorsan csak tudott.
130. Utólérte és megragadta minden erejével, de az álruhás Taksaka hirtelen elhagyta a koldus testét, felvette igazi alakját, és gyorsan eltűnt egy nagy lyukban a föld alatt.
131. A Nágák országába ért, és hazament. Uttankának eszébe jutottak a királynő szavai, és Taksaka után akart menni.
132. Ki akarta tágítani a lyukat egy bottal, de nem ment vele sokra. Indra azonban láttam, hogy milyen nehéz helyzetben van, és elküldte segítségül a villámát e szavakkal,
133. „Menj, és segíts annak a bráhmanának.” A botba behatolt villám kitágította a lyukat.
134. A villám után Uttanka is leereszkedett a lyukon. Meglátta a Nágák ország, száz meg száz palotát, elegáns villákat, tornyokat, kupolákat és kapukat látott, csodálatos csarnokokkal a különféle játékokhoz és szórakozásokhoz.
135. Hogy elégedetté tegye a Nágákat, a következő verseket mondta, „Ó kígyók, Airávata király alattvalói, ragyogóak vagytok a csatában, nyilatok úgy záporoznak, mint a villámokkal terhes és szél hajszolta felhők.
136. Ó Airávata szépséges, különféle alakú, sokszínű fülbevalókkal ékes gyermekei, úgy ragyogtok, mint a nap az égen.
137. Számos települése van a Nágáknak a Gangesz északi partjain. Gyakran imádom ott a nagy Nágákat.
138. Ki más akarna a perzselő napon járni, mint Airávata? Amikor Dhrtarásra útnak indul, 28.000 Nága követi.
139. Üdvözöllek mindannyiótokat, kiknek bátyja Airávata – akár a közelében, akár tőle távol éltek.
140. Hogy visszakapjam a fülbevalóimat, imádlak téged, Taksaka, Nága király, ki korábban a Kuruksetrán és Khándava erdejében éltél.
Taksaka ellen uszítja
141. Taksaka és Asvaszena állandó társak voltak, amikor a Kuruksetrán éltek, az Iskumatí folyó partján.
142. Imádom Taksaka öccsét is, Srutaszenát, aki a Mahádjumnának nevezett szent helyen élt azzal a szándékkal, hogy a Nágák egyik főembere legyen.”
143. A bráhmana Rsi, Uttanka ilyen módon üdvözölte a fő Nágákat, de nem kapta meg a fülbevalóit, és nagyon elgondolkodott.
144. Mikor látta, hogy hiába imádta a Nágákat, a fülbevalókat mégsem kapta vissza, körülnézett, és megpillantott nőt, akik egy szövőszéken dolgoztak. Nagyon finom vetélőjük volt, fekete és fehér szálakból kelmét szőttek. Látott egy 12 küllős kereket is, amelyet hat fiú forgatott. Egy lovas férfit is látott. Hogy mindegyiküket elégedetté tegye, elmondta a következő Mantrákat.
145. „Ennek a keréknek, amelynek kerületét 24 fokra osztották be, a 24 holdfázisnak megfelelően, 300 küllője van. Hat fiú tartja állandóan mozgásban.
146. Ezek a leányok, akik az uiverzumot jelképezik, állandóan fekete és fehér szálakból szövik ezt a kelmét. Számtalan világot teremtenek, s a lények milliót, akik azokban élnek.
147. Ó villám ura, univerzum védelmezője, Vrtra és Namucsi megölője, dicsőséges, fekete ruhát viselő Istenség, ki feltárod az univerzumban az igazságot és a hamisságot,
148. tiéd a ló, melyet az óceán mélyéből nyertek, és amely nem más, mint Agni egy formája – meghajlok előtted, ó legfelsőbb lény, ó három világ ura, ó Purandara (Indra).”
149. Ekkor megszólalt a lovas férfi, „Nagyon elégedetté tett az imádatod. Mit tehetek érted?”
150. Uttanka válaszolt, „Kerüljenek a Nágák az én uralmam alá.” A férfi szólt, „Fújj bele ebbe a lóba.”
151. Uttanka belefújt a lóba, és annak minden nyílásából ezer meg ezer lángnyelv csapott ki, nagy füst áradt.
152. A Nágák egész országa leégett volna, de Taksaka magához vette a fülbevalókat, palotájából Uttankához sietett, és szólt,
153. „Kérlek, Uram, vedd vissza a fülbevalókat.” Uttanka átvette, és eszébe jutott,
154. „Ma van a szent nap, amelyet a tanítóm felesége említett. Nagyon messze vagyok, hogyan mutassam ki, milyen nagyra tartom (hogyan adjam oda neki a fülbevalókat)?” Miközben ezen tűnődött, a férfi megszólalt,
155. „Uttanka, ülj erre a lóra. Egy pillanat alatt odavisz a tanítód családjához.”
156. Uttanka egyetértett, felült a lóra, és egy pillanat alatt odaért. A tanító felesége már megfürdött, a haját fésülte és azt gondolta, ha Uttanka nem jön meg, meg fogja átkozni.
157. Ő azonban már be is lépett a tanítója házába, és illően üdvözölte annak feleségét. Átadta neki a fülbevalókat, és az asszony így szólt,
158. „Uttanka, éppen jókor jöttél. Üdvözöllek, gyermekem. Mivel ártatlan vagy, nem foglak megátkozni. Nagyon szerencsés leszel. Koronázza siker a kívánságaidat.”
159. Ekkor Uttanka felajánlotta a tiszteletét a tanítója feleségének, és a tanítója megszólalt, „Uttanka, gyermekem, üdvözöllek. Miért maradtál el ilyen soká?”
160. Uttanka felelt, „A Nágák királya, Taksaka meg akart gátolni az utamban, és ezért el kellett mennem a Nágák országába.
161. Láttam ott két lányt, akik egy szövőszéken fekete és fehér szálakból kelmét szőttek. Mi lehet ez?
162. Aztán láttam egy 12 küllős kereket, amit hat fiú állandóan forgatott. Mit jelent ez? Egy férfit is láttam – ki ő? Láttam egy rendkívüli termetű lovat – ki az a ló?
163. Odafelé menet láttam egy bikán ülő férfit. Így szólított meg, nagyon kedvesen, „Uttanka, edd meg ennek a bikának az ürülékét, a tanítód is megette.”
164. Mivel így kérlelt, megettem annak a bikának az ürülékét. Ki ez a férfi? Mindent szeretnék hallani róluk.”
165. Ezekre a szavakra a tanítója így szólt, „A két leány, akiket láttál, Dhátá és Vidhátá. A fekete és fehér szálak az éjszakát és a nappalt jelentik. A 12 küllős kerék, amit hat fiú forgatott, az év, amelyben hat évszak van.
166. A férfi Parzdsanja (az eső félistene), a ló Agni (a tűz félistene). Az úton látott bika Airávata, az elefántok királya.
167. A rajta ülő férfi Indra. A bika ürüléke, amelyet megettél, az ambrózia. Biztos, hogy ezért nem öltek meg téged a Nágák országában.
168. Indra, akinek hat tulajdonsága van, az én barátom; jó szíve indította arra, hogy ebben a kegyben részesítsen. Ezért térhettél vissza épségben a fülbevalókkal.
169. Szelíd természetű Uttanka, most megengedem neked, hogy távozz. Nagyon szerencsés leszel.” Uttanka, mivel a tanítója elbocsátotta, és halálosan dühös volt Taksakára, Hásztinapurba ment és töprengett, hogyan állhatna bosszút a királyon.
170. A jó bráhmana fia Hásztinapurba ért. Felkereste Dzsanamedzsaja királyt,
171. aki csak nemrég tért vissza diadalmasan Taksaszilából. Amikor Uttanka látta, éppen körülvették a miniszterei.
172. A megfelelő időpontban megáldotta, majd helyes kiejtéssel és nagyon dallamosan így szólt hozzá.
Uttanka szólt
173. Ó legjobb király, gyermek módjára töltöd az idődet, amikor egy nagyon fontos dolog sürgősen a figyelmedet érdemli.
Szauti szólt
174. A bráhmana e szavainak hallatán Dzsanamedzsaja király illően üdvözölte őt, és így szólt hozzá.
Dzsanamedzsaja szólt
175. Ksatrija nemzetségem kötelességeit teljesítem, és gondját viselem az alattvalóimnak. Mondd meg, mit kell megtennem, és mi vezetett ide téged.
Szauti szólt
176. A legjobb király, Dzsanamedzsaja szavaira a kiváló tetteikről híre bráhmana így válaszolt, „Ó király, a te saját dolgod az, ami figyelmet érdemel. Ezért tedd meg.”
Uttanka szólt
177. Ó királyok királya, Taksaka megölte az apádat. Állj bosszút ezen a gonosz kígyón, nemes apád halálért.
178. Azt mondom, eljött az idő, hogy bosszút állj, a sors rendeléséből. Ó király, menj, és bosszuld meg nemes apád halálát,
179. aki nem követett el sértést, mégis úgy halt meg, mint a villámsújtotta fa, amikor megmarta ez a gonosz kígyó.
180. A kígyónemzetség leggonoszabbja, a hatalmától megittasult Taksaka gonosz dolgot művelt, amikor megmarta apádat.
181. Gonoszságában még Kasjapát is elkergette, aki enyhülést akart szerezni félistenekhez hasonló apádnak, a királyok védelmezőjének.
182. Helyes, ha ezt a hitvány gazembert elégeted egy kígyóáldozat lángoló tüzében. Ezért, ó király, mielőbb tedd meg, ami ehhez szükséges.
183. Így állhatsz bosszút apád halálért, ó király. Nekem is nagy szívességet teszel.
184. Ó világ király, ez a hitvány gazember engem is megakadályozott egy alkalommal, amikor úton voltam (hogy ajándékot vigyek a tanítómnak).
Szauti szólt
185. E szavak hallatán a király megharagudott Taksakára. Uttanka szavai lángra lobbantották, mint a ghí az áldozati tüzet.
186. Uttanka még jelen volt, amikor nagy bánatában a minisztereit kérdezte, hogyan ment apja a mennybe (hogyan halt meg).
187. A királyok királya mindezt nagyon részletesen elmondatta magának; elfogta a bánat és a fájdalom.
Így végződik a harmadik fejezet, Pausja, az áldott Mahábhárata Adi Parvájában.