Adi Parva 4-12.
Pauloma Parva
A Rsi várja Saunakát – A Bhárgava nemzetség genealógiája – Pauloma története – Csjávana születésének története – Bhrgu megátkozza Agnit – Brahmá himnusza Agnihoz – Ruru története – Dunduva története – Ruru töprengése
A Rsi várja Saunakát
1. Lomaharsana fia, a Puránákban nagyon jártas Ugrasrava Szauti, a Kulapati Saunaka tizenkét éves áldozatán, megállt a jelenlevő Rsik előtt,
2. és a Puránákat olvasta nagyon gondosan, mert (ezeket az írásokat) nagyon alaposan ismerte. Most összetett kezekkel megszólította a Rsiket, „Tisztelt Uraim, mit kívántok hallani? Mit mondjak el?”
3. A Rsik válaszoltak, „Ó Lomaharsana fia, arra kérünk, mondj el néhány kiváló történetet.
4. De a nemes Kulapati Saunaka most éppen a szent tűzzel foglalkozik.
5. Ismeri a Devákkal és Ászurákkal kapcsolatos isteni történeteket. Az emberekkel, Nágákkal és Gandharvákkal kapcsolatos történeteket is ismeri.
6. Ó Szauti, ez a Kulapati bráhmana ennek az áldozatnak a vezetője; tehetséges, fogadalmait megtartó, bölcs, a sásztrák és áranjakák tudója.
7-8. Igazmondó, békeszerető, komoly aszkézist végső Rsi, betartja az előírt vezekléseket. Mindannyian tiszteljük őt, ezért meg kell várnunk.
9. Amikor leül a tanító nagyon tisztelt ülőhelyére, akkor válaszolj arra, amit ő, a kétszer születettek legjobbja kérdez tőled.
Szauti szólt
10. Úgy legyen. Amint leül a nemes Rsi, elmondok minden szent történetet, bármilyen témában, ahogyan ő kéri.
11. Miután a legjobb bráhmana (Saunaka) teljesítette valamennyi kötelességét, az istenségeket imákkal, a Pitriket víz felajánlásával imádta, visszatért az áldozat helyére, ahol Szauti ott ült a szilárd fogadalmú Rsik gyülekezete előtt.
12. Amikor Saunaka leült a Ritvikák és Szadaszják között, akik szintén elfoglalták a helyüket, Szauti megszólalt.
Így végződik a negyedik fejezet, Katha-pravesa, az Adi Parvában.
A Bhárgava nemzetség genealógiája
Saunaka szólt
1. Hajdan a te apád az összes Puránát végigolvasta. Ó Lomaharsana fia, te is megtanultad mindet?
2. A Puránákban érdekes történetek vannak, a bölcsek első nemzedékének története. Mindannyian hallottuk ezeket, amikor az apád előadta.
3. Én a Bhrgu nemzetség történetét kívánom hallani. Ezt a történetet mondd el nekünk. Figyelmesen hallgatunk téged.
Szauti szólt
4. Amit korábban a nemes bráhmanák megtanultak, amit Vaisampájana tanulmányozott és elmondott,
5-6. amit apám megtanult, azt elsajátítottam én is. Ó Bhrgu nemzetség leszármazottja, hallgasd meg figyelmesen az Indra és az összes mennyei lény, a Rsik és a Marutok által tisztelt nemzetséged történetét. Ebben a nagy nemzetségben született meg a nagy és áldott Rsi, Bhrgu.
7-8. Illő módon elmondom, ó nagy Rsi, ennek a nemzetségnek a történetét, ahogyan benne van a Puránákban. Megtudjuk, hogy a nagy Bhrgut az önmagától létező Brahma nemzette a tűzből, Varuna áldozatánál. Bhrgunak volt egy kedves fia, Csjávana nevű.
9. Csjávanának volt egy erényes fia, Pramati. Ennek Ghrtacsítől született egy Ruru nevű fia.
10. Rurunak is volt egy fia a feleségétől, Pramadvarától. Ó Saunaka, ő volt a te nagyapád, nagyon erényes volt, és nagyon jártas a Védákban.
11. Aszkétikusan élt, nagy hírnévre tett szert, ismerte a srutit, igazmondó volt, erényes, szabályozott módon étkező, valamennyi Védaismerő között a legkitűnőbb.
Saunaka szólt
12. Ó Szúta fia, miért nevezték Bhrgu dicső fiát Csjávanának? Kérlek, mondj el róla mindent.
Szauti válaszolt
13. Bhrgu nagyon szerette a feleségét, Pulomát, aki hamarosan gyermeket fogant tőle.
14-15. Mikor az erényes és tiszta Puloma a gyermekét várta, egy napon a nagyon híres és erényes Bhrgu otthon hagyta őt, és elment, hogy elvégezze a mosdásait. Ugyanekkor egy Paulama nevű Raksa jelent meg a Rsi remetetanyáján.
16. Belépett a remetekunyhóba, és meglátta Bhrgu feddhetetlen hitvesét. Elfogta a kéjvágy, és elvesztette az eszét.
17. A szépséges Puloma látta, hogy vendég jött, és megkínálta erdei gyökerekkel és gyümölcsökkel.
18. Ó Rsi, a Raksa csak ránézett, és máris égett a vágytól. Nagyon gyönyörködött benne, és elhatározta, hogy elrabolja a feddhetetlen hölgyet.
19. Így szólt, „Teljesült a vágyam.” Megragadta a szépséges hölgyet, és magával vitte. És ezt a lenyűgöző mosolyú hölgyet az apja korábban tényleg ezzel a Raksával jegyezte el.
20. Később azonban mégis Rsi Bhrgunak adta a megfelelő szertartásokkal. Ó Bhrgu nemzetség leszármazottja, ez a seb azóta is ott égett a Raksa szívében.
21. Azt gondolta, itt a jó alkalom, hogy elrabolja a hölgyet. Ezután belépett abba a helyiségbe, ahol tündöklően lobogott a szent tűz.
22. A Raksa megkérdezte az égő tüzet, „Ó Agni! Mondd meg nekem, kinek a jogos felesége ez a hölgy?
23. Ó Agni, te vagy a félistenek szája, mondd meg, kérlek. Ez a szépséges hölgy korábban az én jegyesem volt;
24. de aztán az apja a gyarló Bhrgunak adta. Mondd meg, igazán Bhrgu hitvesének lehet-e mondani.
25. Mivel egyedül találtam őt a remetekunyhóban, elhatároztam, hogy elrablom erővel. A szívem haragban lángol, ha arra gondolok, hogy Bhrgu kapta meg ezt a szépséges nőt, aki az én jegyesem volt.”
26. A Raksa újra meg újra megkérdezte a lobogó tüzet, Bhrgu felesége-e a hölgy.
27. „Ó Agni, te mindig benne lakozol minden teremtményben, mint jámborságuk vagy istentelenségük tanúja. Felelj őszintén a kérdésemre.
28. Bhrgu eltulajdonította őt, akit a feleségemnek választottam. Ezért mondd meg nekem őszintén, nem az én feleségem-e, akinek először ígérték.
29. Akár meghallom tőled, hogy Bhrgu felesége-e, akár nem, a színed előtt rablom el őt a remetekunyhóból. Ezért felelj őszintén.”
Szauti szólt
30. E szavak hallatán a hétlángú félisten úgy érezte, nagy bajban van. Félt a hazugságtól, de ugyanúgy félt Bhrgu átkától is. Végül lassan megszólalt,
Agni szólt
31. „Ó Raksa, igaz, hogy Puloma előbb a te jegyesed volt, de nem fogadtad őt magadhoz a (szükséges) szent szertartásokkal és imákkal.
32. És apja Bhrgunak ajándékozta őt. Nem neked adta.
33. Ó Raksa, Bhrgu illő módon vette őt feleségül az én jelenlétemben, az összes védikus szertartással.
34. Így van, nem mondhatok hazugságot. Ó Raksák legjobbja, a hazugságot soha sem tisztelik ebben a világban.
Így végződik az ötödik fejezet, a Paulama az Adi parvában.
Pauloma története
Szauti szólt
1. Ó bráhmana, amikor Raksa meghallotta Agni szavait, vadkan formáját öltötte, és olyan olyan sebesen ragadta magával az asszonyt, mint a szél vagy az elme.
2. Bhrgu gyermeke, akit méhében hordott, nagyon felháborodott ezen az erőszakon, és kiesett anyja méhéből. Ezért nevezték el Csjávanának.
3. Amikor Raksa látta, hogy egy napként ragyogó gyermek esett ki anyja méhéből, elengedte a hölgyet. Ő maga azonban lezuhant, és hamuvá égett.
4. Ó Bhrgu leszármazottja, a szépséges Puloma nagyon bánatos lett, felvette a gyermekét, Csjávanát, és elment.
5. Valamennyi lény nagyapja, maga Brahmá észrevette, hogy Bhrgu hibátlan felesége zokog, tele vannak a szemei könnyekkel.
6. Megvigasztalta menyét (Pulomát), akinek könnyei nagy folyóvá váltak.
7-8. A folyó a nagy Rsi Bhrgu feleségének lábnyomait követte. Ezt látva a világok nagyapja maga nevezte el Vadhuszarának, és az Csjávana remetekunyhója mellett folyt el.
9. Így született meg Csjávana, a nagyhatalmú Bhrgu fia. És Bhrgu látta a fiát, Csjávanát, meg a szépséges anyját. Haragosan megkérdezte a feleségét, Pulomát.
Bhrgu szólt
10. Mitől jöttél rá, hogy a Raksa el akar rabolni? Ó lenyűgöző mosolyú hölgy, talán nem tudtam, hogy az én hitvesem vagy.
11. Mondd el nekem, ki beszélt rólad a Raksának, hogy haragomban megátkozhassam.
Puloma szólt
12. Ó Uram, Agni beszélt rólam. Mégis magával vitt, pedig éppen úgy sírtam, min t a Kurarí (madár).
13. Csak a fiad rendkívüli ragyogása mentett meg. A Raksa engedett szorításán, a földre zuhant, és hamuvá égett.”
Szauti szólt
14. Amikor Bhrgu ezt hallotta Pulomától, rendkívül dühös lett, és haragjában megátkozta Agnit, mondván, „Légy mindent felfaló (elem).”
Így végződik a hatodik fejezet, Agni megátkozása az Adi Parvában.
Csjávana születésének története
Szauti szólt
1. A Bhrgutól megátkozott Agni dühösen szólt, „Hogy érted ezt, ó bráhmana, miért tetted ezt velem ilyen elhamarkodottan?
2. Milyen sértést követtem el, amikor megpróbáltam igazságot tenni, és részrehajlás nélkül kimondtam az igazságot? Megkérdeztek, én pedig az igazat mondtam.
3. Ha egy tanút megkérdeznek valamiről, amit tud, mégis mást mond, romba dönti az őseit és utódait, egészen a hetedik nemzedékig.
4. Kétség kívül bűn szennyezi azt, aki valamit nagyon jól tud, mégsem árulja el, amikor arra kérik.
5. Én is megátkozhatlak, de a bráhmanákat tiszteletben tartom. Igaz, hogy te mindezt tudod, ó bráhmana, mégis elmondom neked. Kérlek, hallgass meg.
6. A jóga erejéből megsokszorozom magam, és számos formában jelen vagyok: az Agnihotrában, a jógában, a karmában, és egyéb áldozatokban.
7. A Devák és a Pitrik abból a ghíből jelennek meg, amelyet az én lángomba öntenek, a Védák rendelése szerint.
8. A Devák vizek, a Pitrik is vizek. A Deváknak és a Pitriknek egyenlő jogaik vannak ahhoz, hogy elvégezzék a Darszáknak és Púrnamászáknak nevezett áldozatokat.
9. Ezért a Devák a Pitrik, és a Pitrik a Devák. Azonosak, de külön is imádják őket, mint Púrvákat (a a hold változásait).
10. A Devák és a Pitrik azt eszik, amit belém öntenek. Ezért neveznek engem a Devák és a Pitrik szájának.
11. Újholdkor a Pitrik, teliholdkor a Devák táplálkoznak az én számon keresztül azzal a ghível, amit belém öntenek. Mivel az ő szájuk vagyok, hogyan ehetnék meg mindent (bármit)?”
Szauti szólt
12. Agni tűnödött egy ideig, majd visszavonult a világ összes helyéről. (Visszavonult) a kétszer születettek Agnihotrájáról, a jagjától, a szent szertartások helyeitől és egyéb ceremóniáktól.
13. Az Omoktól, Vasatoktól, Szvádháktól és Szváháktól megfosztott teremtmények tűz híján nagyon elszomorodtak.
14-15. Ekkor a Rsik nagy aggodalmukban felmentek a félistenekhez, és így szólították meg őket, „Ó hibátlanul tiszta lények, a három világ nagy zavarba került, mert tűz hiányában megszűntek áldozataik és ceremóniáik. Kérünk benneteket, tegyétek meg, amit meg kell tenni. Ne vesztegessétek az időt.” Ekkor a félistenek és a Rsik együtt mentek a nagy Brahmá elé.
16. Mindent elmondtak neki, hogy Agnit megátkozták, és ennek következtében minden ceremónia megszakadt. Így szóltak, „Ó Mahábhaga, Bhrgu valamilyen oknál fogva megátkozta Agnit.
17. Hogyan ehetne meg válogatás nélkül mindent Agni, aki a mennyei lények szája, aki az első részét eszi meg annak, amit az áldozatban felajánlanak, aki megeszi az áldozati ghít is?”
18. Amikor a világ teremtője mindezt meghallotta, maga elé hívta Agnit. kedves szavakkal szólt Agnihoz, aki örökkévaló, mint ő maga, mindenek teremtője.
19. „Valamennyi teremtmény ura vagy, te vagy az elpusztítójuk, te tartod fenn a három világot, támogatod az áldozatokat és a ceremóniákat.
20. Cselekedj ezért olyan módon, hogy a világ ceremóniái ne szakadjanak meg. Ó, áldozati ghí megevője, mindenek ura vagy, hogyan lehettél ennyire dőre?
21. Te mindig tiszta vagy az univerzumban, minden lény támasza te vagy. Nem az egész testeddel fogsz megenni mindent.
22. Ó lángok félistene, tested leghitványabb részei, a lángok esznek meg mindent egyformán; mindent megemészt majd a testednek az a része is, amely megeszi a húst. Ahogyan a napsugarak érintésére minden tiszta lesz,
23. minden megtisztul, ami a lángjaidban elégett. Ó Agni, te vagy a legfelsőbb energia, aki saját erejénél fogva született.
24. Ennél az erőnél fogva teljesüljön be a Rsi átka. Kapd meg továbbra is a magad részét és a mennyi lényekét, amelyet a te szádba öntenek.”
Szauti szólt
25. Ekkor Agni válaszolt a Nagyapának, „Úgy legyen”, és elment, hogy engedelmeskedjen a Paramesti (Legfelsőbb Úr) parancsának.
26. A Rsik és a mennyei lények is nagy örömmel visszatértek oda, ahonnan jöttek. És a Rsik tovább végezték a ceremóniákat és áldozatokat, mint azelőtt.
27. A mennyben a félistenek, a földön a teremtmények mind nagyon örvendezetek; Agni is örült, mert megszabadult az átoktól.
28. Ó hat tulajdonsággal bíró, így átkozta meg hajdanán Bhrgu Agnit. Ez a régi történet mondja el Pauloma romlását, és Csjávana születését.
Így végződik a hetedik fejezet, Pauloma az Adi Parvában.
Bhrgu megátkozza Agnit
Szauti szólt
1. Ó bráhmana, Csjávana, Bhrgu fia nemzett egy fiút a feleségének, Szukanjának. Szukanjá fia a dicső és tündöklően energikus Pramati volt.
2. Pramati egy Ruru nevű fiút nemzett Ghrtacsínak, Ruru pedig egy Szunaka nevű fiút kapott a feleségéről, Pramadvarától.
3. Részletesen elmondom neked, ó bráhmana, a tündöklően energikus Ruru történetét. Hallgass meg minden részletet.
4. Hajdanában élt egy Szthulokesa nevű Rsi, nagyon aszkétikus és tanult, csak jót tett minden teremtménnyel.
5. Ó bráhmana Rsi, Menaká ekkor fogant egy gyermeket a Gandharvák királyától, Visvavaszutól.
6. Ó Bhrgu leszármazottja, Menká Apszara, amikor eljött az ideje, Szthulokesa remetekunyhója közelében szülte meg a gyermekét.
7. Ó bráhmana, ez a kegyetlen és szégyentelen Apszara letette a gyermeket a folyó partjára, és eltávozott.
8-9. A nagy Rsi látta, hogy ott hever egy káprázatos szépségű gyermek, elhagyatottan, magányos helyen, a folyó partján. Olyan szépséges volt, mint egy halhatatlan lény gyermeke. És a nagy bráhmana, Szthulokesa, a Munik vezetője megállapította, hogy kislány,
10. részvétből hazavitte és felnevelte. A bájos gyermek a nagy Rsi asramjában nőtt fel.
11. A nagy Rsi, az áldott Szthulokesa egymás után minden, a születésének kijáró ceremóniát elvégzett, ahogyan a sásztrák elrendelik.
12. Mivel mindenkit felülmúlt szépségben, jóságban és minden jó tulajdonságban, a nagy Rsi elnevezte Pramadvarának.
13. A kegyes Ruru meglátta őt az asramban, és beleszeretett.
14. Társain keresztül tudatta apjával, Pramatival, Bhrgu fiával, hogy szerelmes. Ekkor Pramati megkérte a dicső Szthulokesát, hogy adja Pramadvarát a fiának.
15. A Rsi eljegyezte Pramadvarát Ruruval, és akkorra tűzte ki a házasság napját, amikor a Varga Daivata csillag emelkedőben lesz.
16. Néhány nappal az esküvőre kitűzött nap előtt, amikor a bájos leány a barátnőivel játszott,
17. eljött az ideje, és a sors kényszerítéséből rálépett egy kígyóra. Nem vette észre, mert össze volt tekeredve.
18. A kígyó azonnal beleakasztotta a méregfogát az elővigyáaztlan leányba, hogy beteljesítse a sors akaratát.
19. A kígyómarta leány azonnal eszméletlenül a földre zuhant, elvesztette a színét és minden szépségét,
20. zilált hajával fájdalmas látványt nyújtott barátnőinek és társainak. Életében olyan szép volt, így aztán halálában kínszenvedés volt rápillantani.
21. A karcsúderekú leányt úgy feküdt ott a földön, mint aki alszik, és még szebbnek tűnt, mint amikor élt.
22. Apja és a többi jelenlevő aszkéta látta, hogy liliomszépségében mozdulatlanul fekszik a földön.
23. Ekkor számos, részvétteljes bráhmana jelent meg, Szvásztjatreja, Mahádzsana, Kusika, Szánkhjamekhala,
24. Uddálaka, Katha, a hírneves Sveta, Bháradvádzsa, Kaunakutszja, Arstiszena, Gautama,
25. Pramati, Pramati fia Ruru és a többi erdőlakó mind eltelt részvéttel, mindannyian sírtak, amikor látták, hogy a leány a földön fekszik, és erőt vett rajta a kígyóméreg. És Ruru, akinek ez a legjobban fájt, elment onnan.
Így végződik a nyolcadik fejezet, Paulama, az Adi Parvában.
Brahmá himnusza Agnihoz
Szauti szólt
1. Mikor a nemes bráhmanák a halott test körül ültek, Ruru nagy bánatában visszavonult egy sűrű erdőbe, és ide-oda kóborolt.
2. Nagy szomorúságában siralmasan panaszkodott. Szeretett Pramadvarájára emlékezve így szólt,
3. „Ó jaj! A karcsútestű szépség, aki csak növeli a bánatomat, ott fekszik a puszta földön. Mi lehetne ennél fájdalmasabb az összes barátnői számára!
4. Ha valaha adományoztam, ha valaha aszkézist gyakoroltam, ha valaha tisztelettel voltam a feljebbvalóim iránt, adják vissza ezek az érdemdús tettek az életet szerelmemnek.
5. Ha születésemtől fogva valaha is uralkodtam a szenvedélyeimen, ha valaha is megtartottam a fogadalmaimat, keljen fel a szépséges Pramadvará a földről.”
6. Miközben így panaszolta menyasszonya elvesztését, odajött hozzá az erdőbe egy égi küldött, és így szólította meg.
A Devadúta szólt
7. Ó Ruru, bánatodban mondott szavaid nem érhetnek semmit. Ó nemes érzelmű Rsi, az, aki ebbe a világba tartozik, nem térhet vissza ismét az életbe, ha az ideje lejárt.
8. A Gandharva és az Apszara e szegény gyermekének lejárt az ideje; ezért, ó gyermekem, ne add át magad a bánkódásnak.
9. A nagy félistenek azonban már korábban rendelkeztek erről. Ha eleget teszel, visszakaphatod Pramadvarádat.
Ruru szólt
10. Ó égi küldött, mondd meg, hogyan rendelkeztek a félistenek. Mindent mondj el, hogy eleget tehessek rendelkezéseiknek. Ments meg engem.
A Devadúta szólt
11. Ó Bhrgu leszármazottja, add oda saját életed felét a menyasszonyodnak, és akkor Pramadvará fel fog kelni a földről.
Ruru szólt
12. Ó égi küldöttek legjobbja, odaadom életem felét a menyasszonyomnak. Keljen fel szerelmem a szerelem ruhájában és alakjában.
Szauti szólt
13. A Gandharvák királya és az érdemes égi küldött együtt mentek Dharma félistenhez, és így szóltak hozzá,
14. „Ó Dharma király, ha neked is tetszik, támadjon fel Ruru szépséges menyasszonya, Pramadvará, Ruru élete felének ajándékából.”
A Dharmarádzsa szólt
15. „Ó égi küldött, ha ez a kívánságod, támadjon fel Ruru menyasszonya, Pramadvará, Ruru élete felének ajándékéból.”
Szauti szólt
16. Mikor Dharma így szólt, a szépséges Pramadvará, Ruru menyasszony felkelt, mintha csak elszunnyadt volna.
17. Később kiderült, hogy a hosszúéletű Ruru adta oda életének felét, hogy feltámassza, ami aztán saját életének megrövidüléséhez vezetett.
18. Apáik örömmel összeházasították őket a megfelelő szertartásokkal, és a házaspár egymás iránti nagy odaadásban töltötte a napjait.
19. A szigorú aszkézist gyakorló Rsi (Ruru), aki így szerzett nehezen elnyerhető, lótuszrost szépségű és fényességű feleséget, megfogadta, hogy elpusztítja a kígyónemzetséget.
20. Valahányszor megpillantott egy kígyót, nagy harag fogta el, és megölte fegyverével.
21. Egy napon, ó bráhmana, Ruru behatolt egy nagyon sűrű erdőbe. Látta, hogy egy öreg Dunduva kígyó fekszik a földön.
22. Dühösen felkapta a botját, hogy agyonverje – olyan volt a botja, mint a halál. A Dunduva így szólt a haragvó bráhmanához,
23. „Ó Rsi, én nem ártottam neked. Miért ölnél meg haragodban?”
Így végződik a kilencedik fejezet, Paulama, az Adi Parvában.
Ruru története
Ruru szólt
1. A feleségemet, aki olyan drága volt nekem, mint a saját életem, megmarta egy kígyó; ekkor, ó kígyó, félelmetes fogadalmat tettem.
2. Megfogadtam, hogy minden kígyót megölök, akivel találkozom. Téged is leütlek és megfosztalak az életedtől.”
A Dunduva szólt
3. Ó bráhmana, más kígyók marják meg az embereket. A Dunduvák csak a nevükben kígyók. Ezért a Dunduvákat ne öld meg.
4. Ha valamilyen csapás ér, és nem részesülsz ugyanannyi jó szerencsében, ha a szerencsétlenségben és az örömben más és más vagy, ne öld meg a Dunduvákat, mert a jót és a rosszat nem tudod megítélni.”
Szauti szólt
5. Amikor Ruru hallotta a kígyó szavait, látta, hogy az tényleg Dunduva-fajta, és nagyon megrémült, nem ölte meg őt.
6. Ekkor a hat tulajdonsággal bíró Ruru fel akarta vidítani a kígyót, ezért megkérdezte, „Ó kígyó, mondd el nekem, ki vagy te, mitől változtál el?”
A Dunduva szólt
7. „Ó Ruru, korábban Rsi volt, Szahaszrapata néven. Egy bráhmana átka következtében lettem kígyó.”
Ruru szólt
8. Ó kígyók legjobbja, miért átkozott meg a dühös bráhmana? És meddig tart ez a tested?
Így végződik a tizedik fejezet, Paulama, az Adi Parvában.
Dunduva története
A Dunduva szólt
1. Valamikor régen volt egy bráhmana barátom, Khagama nevű. Igazmondó volt, és aszkétikus gyakorlataival misztikus erőkre tett szert.
2. Egyszer, amikor Agnihotrát végzett, gyermekes léhaságból egy kígyót csináltam fűszálakból, és meg akartam ijeszteni. El is ájult (amikor meglátta ezt a kígyó-utánzatot).
3. Amikor visszanyerte eszméletét, ez az igazmondó és aszkéta módjára érő Rsi haragában felkiáltott,
4. „Mivel erőtlen, mű kígyót csináltál, hogy megijessz, átkomnál fogva te magad is méregtelen kígyóvá fogsz változni.”
5. Ó rsi, nagyon is tudtam, milyen misztikus erői vannak. Felindult szívvel megszólítottam,
6. mély meghajlással, összetett kezekkel. „Mivel a barátod vagyok, csak tréfából tettem, hogy megnevettesselek.
7-8. Ó bráhmana, bocsáss meg nekem, és vond vissza az átkod.” Az aszkéta látta, milyen bajban vagyok, megindult a szíve, forrón és nehezen lélegzett, és így szólt, „Amit kimondtam, annak meg kell történnie.
9. Hallgasd meg, mit mondok, és mindig őrizd meg a szívedben.
10. Amikor megjelenik a szent Ruru, Pramati fia, azonnal megszabadulsz az átoktól.”
11. Te vagy ez a Ruru, Pramati fia. Most, hogy visszanyertem természetes alakomat, elmondok valamit, ami a javadra szolgál.
Szauti szólt
12. Ez a dicső férfi, a bráhmanák legjobbja elhagyta a kígyótestét, visszavette saját formáját és eredeti fényességét.
13. Ezután így szólította meg az összehasonlíthatatlan erejű Rurut, „Ó lények legjobbja, a legmagasabb erkölcsiség ez, 'Ne pusztíts el életet.'
14. Ezért egy bráhmana soha, egyetlen teremtmény életét se vegy el. A sruti parancsa, hogy egy bráhmana mindig jóindulatú legyen,
15. Védákban és Vedangákban jártas, keltsen bizalmat minden teremtményben, mindenkihez legyen kegyes, igazmondó és megbocsátó,
16. tartsa emlékezetben a Védákat – ezek a bráhmana természetes kötelességei. A ksatrija természetes kötelességei nem a tieid.
17. Kérlelhetetlennek lenni, jogart tartani, uralkodni az alattvalókon, – természetes kötelességei ezek a ksatrijának. Hallgass rám, ó Ruru.
18. Hajdanán a kígyók elpusztultak Dzsanamedzsaja áldozatában, de (néhány) megrémült kígyót egy bráhmana megmentett.
19. Asztika volt ez, a Védákban és a Vedangákban jártas, a nagy misztikus erejű.
Így végződik a tizenegyedik fejezet, Paulama, az Adi Parvában.
Ruru töprengése
Ruru szólt
1. Ó kétszer születettek legjobbja, miért vált Dzsanamedzsaja a kígyók elpusztítójává, és hogyan pusztította el őket?
2. Miért mentette meg őket a bölcs Asztika, a bráhmanák legjobbja? Szeretném ezt meghallani.
A Rsi szólt
3. Ó Ruru, meg fogod hallani Asztika fontos történetét a bráhmanáktól. E szavakkal eltűnt.
Szauti szólt
4. Ruru sietve a Rsi felkutatására indult, de az egész erdőben sehol sem találta. Mivel nem találta meg, kimerülten leült a földre.
5. Zavarodottnak érezte magát, és csaknem elvesztette az eszméletét. Többször is eltűnődött a Rsi szavain.
6. Mikor magához tért, hazament, és megkérte az apját, aki el is mondta neki ezt a történetet.
Így végződik a tizenkettedik fejezet, Paulama, az Adi Parvában.