Dhairja
Türelem
Az odaadó szolgálat gyakorlójának rendkívül nagy szüksége van dhairjára, türelemre. A türelmes embert dhírának, józannak nevezik. E tulajdonság hiányában az emberek nyugtalanok lesznek. A türelmetlenek semmit sem tudnak elvégezni. A dhairja által a gyakorló először magán, aztán az egész világon uralkodik. Az Upadesámrta első verse ír a dhairjáról:
„A józan ember, aki képes uralkodni a beszéd késztetésén, az elme követelésein, a harag cselekedetein, a nyelv, has és nemi szervek ösztönein, méltó arra, hogy tanítványokat szerezzen az egész világon.”
Hatféle késztetés van: a beszéd, elme, harag, has, nyelv és nemi szerv késztetései. Ha az ember többet akar beszélni, beszédes lesz. Ha a beszédet nem szabályozzák, a másokról való beszédből ellenségesség keletkezik. Bolond beszél haszontalanul, de a materialisták is mindig szükségtelenül beszélnek, elvesztegetik az időt, és sok szenvedés elé néznek. A jámbor emberek megtartják a mauna-vratát, a hallgatási fogadalmat, így szabadulnak meg erről a zavartól. Ezért írtak elő a rsik különféle fogadalmakat, pl. a mauna-vratát.
Az odaadó szolgálat gyakorlói ne beszéljenek szükségtelenül. Aki szükségtelenül beszél, jobb, ha hallgat. Mindenről szükségtelen beszélni, kivéve Krsnáról. De az odaadó szolgálatban kedvező dolgokról beszélni nem szükségtelen. Ezért a bhakták csak az Úr Hariról, vagy kedvező dolgokról beszéljenek. Minden egyéb téma a beszéd késztetéséhez tartozik. Csak az józan, aki képes uralkodni a beszéd késztetésén.
A józan ember kötelessége, hogy elviselje az elme késztetését. Amíg nem uralkodik az elmén, hogyan végezhetne figyelmes odaadó szolgálatot? A materialista az elme kocsijában ül, és soha nincs nyugalma a késztetéseitől, kivéve, ha alszik. Bár még alvás közben is sok gondolat jöhet, mint jó és rossz álmok. A rsik azért tanították az astanga-jógát és a rádzsa-jógát, mert ezek szabályozzák az elme késztetéseit.
Az Úr azonban azt mondja, úgy kell szabályozni az elmét, hogy magasabb ízt adunk neki. Az odaadó szolgálat útján járók könnyen szabályozhatják az elmét. Az elme nem maradhat késztetések nélkül. Ha lelki témák felé irányítják, megfelelően le van foglalva, nem vágyakozik jelentéktelen dolgok után. Sokan azt gondolják, hogy astanga-jóga nélkül nem lehet szabályozni az elmét. De Patandzsali Muni elfogadta, hogy a bhakti-jóga éppen úgy szabályozza az elmét, mint az astanga-jóga. A Legfelsőbb Úron való meditáció, ahogyan Patandzsali kifejti, nem tiszta odaadó szolgálat, hanem inkább szakáma-bhakti, motivált. Ha az odaadó szolgálatot azzal a céllal végzik, hogy az elmét szabályozzák, akkor bizonyára nem mentes az anyagi vágyaktól. A tiszta bhakti igazi jelentése, Krsna kedvező szolgálata. Ezért amikor az odaadó szolgálat tiszta, az egyéb gyümölcsök között automatikusan ott van az elme örömtelisége. A Srimad Bhágavatam (7.1.32) mondja: „Valahogyan Ksna formáját kell szemlélni, nagyon komolyan.” Ha valaki követi ezt az utasítást, az elméje Krsna lótuszvirág lábaira gondol, és nem kalandozik el olyan könnyen más témák felé. A gyakorló számára az elme késztetését Krsna kedvező szolgálata szabályozza. Aki ezen elgondolkodik, megértheti, mi az alapvető különbség a jóga és a bhaki között.
A harag késztetésén mindenképpen uralkodniuk kell azoknak, akik odaadó szolgálatra vágyakoznak. Harag akkor keletkezik, amikor az ember kéjvágya nem teljesült. A harag fokozatosan romláshoz vezet. Ezt mondja a Csaitanja-csaritámrta (Madhja 19.149): „Krsna bhaktája békés, mert nincsenek vágyai.” Nem maradhat jelentéktelen kéjvágy annak a szívében, aki tiszta odaadó szolgálatot végez. Nem is lehetséges, hogy harag keletkezzen az elméjében. Motivált odaadó szolgálattal nem lehet uralkodni a haragon.
A haragot nem lehet csak az értelemmel legyőzni. Az érzéki élvezethez való ragaszkodás nagyon hamar úrrá lesz értelmen, és haragnak ad helyet a királyságában. Az Avanti bráhmana énekében azonban látjuk, hogy gyorsan úrrá tudott lenni a haragján (SB 11.23.33-35, 37, 40).
„Nyájas Uddhava, a gazemberek öreg, koszos koldusnak látták, tiszteletlenül bántak vele, és sokszor megsértették.
„Némelyik a szannjászi-botját vette el, mások a vizes edényét, amelyet úgy használt, mint alamizsnás szilkét. Elvették az őzbőrt, az imafüzért, még a szakadt, rongyos ruháját is ellopták. Aztán megmutatták neki, úgy tettek, mintha visszaadnák, de megint elrejtették.
„Amikor leült a folyóparton, hogy megegye a koldulással szerzett ételt, ezek a bűnös gazemberek odamentek és levizelték, rá mertek köpni még a fejére is.
„Bírálták és sértegették, mondván: Ez az ember csak képmutató és csaló. Üzletet csinál a vallásból, mrt elvesztette a vagyonát, és a családja kidobta.
„A bráhmana megértette, hogy elkerülhetetlen ez a szenvedés – más élőlények, a természet magasabb erői és a saját teste miatt – mert ez a gondviselés elrendelése.”
Ezután az Avanti koldus elmondta a következő verset (SB 11.23.57):
„Át fogok kelni a tudatlanság leküzdhetetlen óceánján, ha megszilárdulok Krsna lótuszvirág lábainak a szolgálatában. Ezt hagyták jóvá az előző ácsárják, akik megingathatatlanul imádták az Urat, Paramátmát.”
Parátma-nistá azt jelent, kitartóan szolgálni Krsna lótuszvirág lábait. Lehetséges ez családos emberek számára, mint Dzsanaka, vagy szannjászik számára, mint Szanaka és Szanátana. A parátma-nistá mindkét esetben ugyanaz. Parátma-nistá nélkül nem lehet átkelni a tudatlanság óceánján. Az Úr Mukunda szolgálata az egyetlen menedék, aki ezt elfogadja, az felszabadul. Világosan láthatjuk az Avanti bráhmana énekéből, hogy a jóga segítségével nem lehet átkelni az anyagi óceánon. Mindent elér azonban a Krsna iránti tántoríthatatlan odaadás. Dhíra az, aki az odaadó szolgálat által uralkodik a beszéd, elme és harag késztetésein.
Mindenki köteles legyőzni a nyelv késztetését. A materialisták mindig szorgosan próbálják élvezni a hatféle ízt, rágnak, nyalogatnak, stb. „Ma fűszeres rizst fogok élvezni hússal, kitrit eszem, a legfinomabb italokat iszom.” A materialista mindig ezekre sóvárog. Minél többet kap a nyelv, annál nagyobb a sóvárgás. Ngyon nehezen éri el Krsnát, akit a nyelv élvezete érdekel. Csaitanja Maháprabhu mondta (CC Antja 6.225-227):
„Ha egy lemondottnak a nyelve különféle ételeket akar ízlelni, elvész a lelki élete, és a nyelve ízlését fogja kiszolgálni. A lemondott rendben az embernek az a kötelessége, hogy mindig a Hare Krsna mantrát zengje. Elégítse ki a hasát akármilyen főzelékkel, leveles zöldséggel, gyümölccsel és gyökérrel, ami kapható. Aki ide-oda járkál a nyelve szolgálatában, a nemi szervek és a has híve, nem érheti el Krsnát.”
Az ember azzal töltse meg a hasát, amit könnyen megkaphat. Ha az ételeket felajánlják Krsnának a jóság kötőerejében, és megtisztelik, mint praszádát, a nyelv kielégül, és Krsnát is szolgálták. Ha könnyen megkapható az ízletes praszáda, akkor a nyelv mohósága inkább megfékeződik, mintsem hogy növekedne.
A has késztetése zavaró. A gyomornak annyi az igénye, amennyi a létfenntartáshoz, az éhség csillapításához szükséges. Az odaadó szolgálatra vágyakozók mértékletes táplálkozással tartsák fenn az életüket. Aki túl sokat eszik, azt falánknak mondják. A bhakták egyik tulajdonsága a mita-bhuk, annyit esznek, amennyi szükséges. Ha kevesebbet esznek, a test egészséges marad, és nem zavarja az odaadó szolgálatot. Mindig enni akarnak azok, akik nem elég erősek ahhoz, hogy elviseljék a gyomor késztetését. Akik szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a krsna-praszádán kívül semmit sem szabad megenni, jobban el tudják viselni a has sürgetését. Az olyan korlátozások is segítenek uralkodni a gyomor késztetésén, mint böjt az előírt napokon.
A nemi szerv késztetését nem tudják legyőzni azok, akik az Úr ellenségei. A Srimad Bhágavatam (11.5.11) mondja: „Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek mindig a nemi élet, a húsevés és részegség felé hajlik. Ezért a szentírások sosem ösztönöznek ezekre a cselekedetekre.” E kijelentés értelme nagyon bizalmas. Azok, akiknek hús-vér anyagi testük van, mindig hajlamosak arra, hogy nőkkel társuljanak. A hajlam csökkentése céljából javasolják a házassági ceremóniát. Akik meg akarnak szabadulni a házasság előírásaitól, majdnem olyanok, mint az állatok. A másik nemmel való társulás azonban nagyon jelentéktelen azok számára, akik felülemelkedtek ezen a természetes hajlamon, a bhaktákkal való társulás és az odaadó szolgálatuk erejéből, és lelki témákhoz vonzódnak. Sose tudják elviselni a nemi szerv késztetését azok, akik nagyon ragaszkodnak az anyagi élvezetekhez. Sokan tartanak fel törvényellenes kapcsolatokat. Ami ezt a hajlandóságot illeti, az odaadó szolgálatra vágyakozók két csoportra oszlanak. Azok, akik vonzalma teljesen megtisztult a szádhu-szanga erejéből, lemondanak a nők társaságáról, és állandóan odaadó szolgálatot végeznek. Őket nevezik lemondott vaisnaváknak. Azok, akik még mindig vonzódnak a nőkhöz, elfogadják a házasság előírásait, és családos emberekként végeznek odaadó szolgálatot. A szentírások azt a fajta társulást írják elő, amellyel uralkodni lehet a nemi szervek késztetésén.
Amikor valaki megfelelően viseli el a fenti hat késztetést, az kedvező az odaadó szolgálathoz. De nem kedvező, amikor a késztetés nagyon erős. Dhairja a hat késztetés legyőzése. Ameddig van anyagi test, addig ezeket a hajlandóságokat nem lehet teljesen kiirtani, csak lekötni a megfelelő helyeken, és akkor már nincs hiba. Ezért írta Naróttama dásza Thákura a Prema-bhakti-csandrikában:
„Megfelelő módon fogom használni a kéjvágyat, haragot, mohóságot, illúziót, bolondságot, irigységet és büszkeséget, legyőzöm ezeket az ellenségeket, boldogan és békésen imádom Góvindát. A kéjvágyat felajánlom Krsna szolgálatában. A haragot azok ellen irányítom, akik irigyek a bhaktákra. Mohón hallgatom a Harival kapcsolatos témákat a bhakták társaságában. Illúzióba esettnek érzem magam, ha nem érem el imádandó Uramat. Megbolondulok, amikor Krsna dicsőségét zengem. Így teszem helyre ezeket az ellenségeket.”
Az ének bizalmas jelenése az, hogy az értelmes ember köteles elirányítani ezeket a késztetéseket a tárgyaiktól, át kell alakítania őket, hogy kedvezőek legyenek az odaadó szolgálatban. Ezt csak türelemmel lehet elérni.
Alkalmazható egy másik jelentés is a dhairja szóra. A szádhanát végzők el akarják érni az eredményeket. A karmik azt remélik, hogy gyümölcsöző cselekedeteikkel mennyei boldogságot érnek el; a gjánik felszabadulást akarják elérni spekulatív tudással, és a bhakták Krsnát akarják elégedetté tenni az odaadásukkal. Egyeseket türelmetlenné tesz a hosszas szádhana, letérnek a végső célhoz vezető útról, ezért a gyakorló bhakta csak akkor éri el a célját, ha türelmes. „Krsna biztosan kegyes lesz hozzám, ma, száz év múlva, vagy egy másik születésben. Elszántan veszek menedéket lótuszvirág lábainál, és soha nem hagyom el.” Ez a fajta dhairja, türelem a legkívánatosabb az odaadó szolgálat gyakorlói számára.