Niscsaja
Bizalom
Rúpa Goszvámi az Upadesámrtában azt mondja az odaadó szolgálat gyakorlóinak, hogy legyen bennük bizalom. Amíg nincs bizalom, az ember kételkedik. A kételkedőknek semmi sem sikerül. Hogyan lesz hitük a tiszta odaadó szolgálatban, amikor kételkednek? Ezt mondja a Bhagavad-gítá (4.40):
„De a tudatlan és hit nélküli emberek, akik kételkednek a kinyilatkoztatott szentírásokban, nem érik el az Isten-tudatot; leesnek. Nincs boldogság a kétkedő lélek számára, sem ebben a világban, sem a következőben.” Aki hisz, az bizonyára nem kétkedik, mert a hit szó szilárd meggyőződést jelent. Ameddig kétségek vannak, a szilárd meggyőződés nem maradhat meg a szívben. Csaitanja Maháprabhu azt az utasítást adta minden vaisnavának, hogy előbb értsék meg, mi a szambandha, abhidéja és prajódzsana. Tíz alapelv van ebben a három igazságban. Az első az, hogy a védikus irodalom az egyetlen tekintély. Ha meg akarjuk tudni az igazságot, el kell fogadnunk egy tekintélyt. Kilenc realitás van, amelyeket csak a Védákból lehet megtudni. A különféle írások különféle tekintélyeket határoznak meg. Egyesek azt mondják, hogy a pratjaksa, közvetlen megértés a tekintély, mások szerint az upamána, analógiák, vagy anumána, feltételes megértés. Beszélnek másokról is. De ezeket mind mellékesnek tekintik a vaisnava írások, amelyeket Maháprabhu inspirált. Ezért csak a tanítványi láncon keresztül kapott, önmagában tökéletes tekintélyt kell elfogadni. Ami ebben a világban létezik, az mind két csoportra osztható – felfoghatatlan és felfogható.
Az anyagi természet felfogható, automatikusan megjelenik a gondolkodás folyamatában. A lelki természet felfoghatatlan, mert az emberek szegényes tudása nem érzékeli. A felfoghatatlant nem lehet megismerni önmegvalósítás nélkül. Ezért a felfoghatatlan területére nem léphetnek be olyan tekintélyek, mint a pratjaksa, amely az érvelés kategóriájába tartozik. Ezért mondja a Bhakti-raszámrta-szindhu (idézi a Mahábhárat, Udjoga Parvát):
„Az acsintja helyzetét nem lehet érveléssel megállapítani. Ez túl van az anyagi természet 24 elemén.” Ide nem léphetnek be a pratjaksa és anumána. A felfoghatatlan természet megismerésének egyedüli eszköze az önmegvalósítás. Az önmegvalósítás csaknem lehetetlen a közönséges emberek számára. A nagyon kegyes Legfelsőbb Úr is azért nyilvánította ki a védikus írásokat, mert látta az emberek szörnyű butaságát. Csaitanja Maháprabhu mondta (CC Madhja 20.122, 124, 125):
„A feltételekhez kötött lélek nem tudja feléleszteni a Krsna-tudatát a saját erejéből. Az Úr Krsna azonban, indokolatlan kegyéből, összeállította a védikus írásokat, és a kiegészítéseiket, a Puránákat. A védikus írások tájékoztatnak az élőlény és Krsna örök kapcsolatáról; ezt nevezik szambandhának. A kapcsolat megértése és az aszerinti cselekvés az abhidéja. A hazatérés, visszatérés Istenhez az élet végső célja, ez a prajódzsana. Az odaadó szolgálatot, vagyis az Úr megelégedésére végzett érzéki cselekedeteket abhidéjának nevezik, mert ez fejlesztheti ki az eredeti Istenszeretetet, ami az élet célja. Ez az élőlény legfőbb érdeke, és a legnagyobb gazdagsága. Így jut el az Úrnak végzett transzcendentális, szerető szolgálat szintjére.”
Hogy megismerjük a felfoghatatlan természetet, csak a védikus tekintélyt kell elfogadni. Ezzel kapcsolatos egy másik dolog. A guru-paramparán keresztül kapott védikus tudást ámnájának nevezik. A Védákban nagyon sok téma van, és különféle utasítások, az egyes szinteknek megfelelően. Ezek közül az odaadó szolgálatra való alkalmasság a legfontosabb. Az előző mahádzsanák odaadó szolgálatuk erejéből ébredtek önmegvalósításra, és leírták az utasításokat, mi tesz alkalmassá a Védákban említett odaadó szolgálatra. Ezeket a megállapítások nevezik ámnájának, és ezeket meg kell tanulni. A felfoghatatlan természetbe nem léphet be az, aki nem részesült a lelki tanítómester kegyében. Csaitanja Maháprabhu idevonatkozó utasítása (CC Madhja 20.127-136):
„Elmondhatjuk a következő példázatot. Egyszer egy művelt asztrológus elment egy szegény ember házába, és látva szorult helyzetét, feltett egy kérdést.
„Az asztrológus megkérdezte: Miért vagy boldogtalan? Az apád nagyon gazdag volt, de nem tudta megmondani, hova lett a vagyona, mert máshol halt meg.
„Ahogyan az asztrológus, Szarvagja szavai felvilágosítást adtak a szegény ember kincséről, a védikus irodalom is felvilágosít a Ksna-tudatról, ha valaki tudni szeretné, miért van ilyen szerencsétlen, anyagi helyzetben.
„Az asztrológus szavaira a szegény ember kapcsolatba került a kinccsel. A védikus irodalom is megmondja, hogy mi igazából Sri Krsnával, a Legfelsőbb Úrral vagyunk kapcsolatban.
„A szegény ember már megtudta, hogy az apja gazdag volt, de csupán a tudás által még nem szerezte meg a kincset. Az asztrológus azonban megmondta, hogyan találja meg.
„Az asztrológus szólt: A kincs itt van, de ha a déli oldalon ásol, darazsak és herék jelennek meg, és nem szerzed meg a kincsedet.
„Ha a nyugati oldalon ásol, egy kísértet olyan zavart kelt, hogy meg sem érintheted a kincset a kezeiddel.
„Ha az északi oldalon ásol, felfal egy nagy fekete kígyó, ha megpróbálod kiásni a kincset.
„Ha azonban eltakarítasz egy kevés szennyet a keleti oldalon, azonnal megtalálod a kincsesládát.
„A kinyilatkoztatott szentírások következtetése, hogy föl kell hagyni a gyümölcsöző cselekvéssel, a spekulatív tudással és a misztikus jógarendszerrel; ezek helyett odaadó szolgálatot kell végezni, ami teljesen elégedetté teszi Krsnát.”
Ha a lelki tökéletességre vágyakozó ember meghallja a lélekre vonatkozó következtetéseket egy lelki tanítómestertől, akkor a szíve megtisztul, ő pedig elindul Krsna lótuszvirág lábai felé. Az élet célját illetően az ámnája az egyetlen tekintély. Ezen keresztül kell megvizsgálni a kilenc többi realitást, és az ámnája erejéből megnyilvánul a megértés a tiszta szívben. Ezt nevezik önmegvalósításnak, és ez az életcél alapja.
Az első realitást illetően, az ámnája azt mondja, hogy a Legfelsőbb Brahman, Sri Hari az egyetlen imádandó Úr. Személytelen arculatát nevezik Brahmannak, ami nem más, mint a testének ragyogása. A Legfelsőbb Úr Hari az egyik kiterjedésében Felsőlélekké vagy irányítóvá tesz, aki megteremti, fenntartja és elpusztítja az univerzumokat. Az Úr Hari nem más, mint Krsna, a Felsőlélek nem más, mint Visnu, és testének ragyogása a Brahman. Ha megértettük a mindenható Úr Harit, nem maradt kétségünk a Legfelsőbb Úr felől. Amíg ezek a kétségek el nem oszlottak, az ember a személytelen Brahmant akarja megismerni, mint ami szemben áll az anyagi tudással. Az astanga-jóga arra való, hogy megértsük a Felsőlelket, az Úr kiterjedését. Csak akkor érhetjük el a Krsna iránti tántoríthatatlan odaadást, ha megszabadultunk minden kétségtől.
Az ámnája így látja a második realitást: A Legfelsőbb Úr Hari természettől fogva mindenféle energiával rendelkezik. Az egyik energiáján keresztül úgy nyilvánul meg, mint a differenciálatlan Brahman. Ez az Ő személytelen energiája. Határtalan, a Brahmant és Paramátmát is magában foglaló energiáin keresztül nyilvánítja meg a hatalmát, mint a Legfelsőbb Úr. Bár személytelen és személyes energiái is vannak, mégis a személy energia uralkodik. Ezt mondja a Svetásvatara Upanisád:
„Neki nagyon sok energiája van, ezért a cselekedetei automatikusan követik egymást, mint természetes sorozat.” A tiszta bhakták ismerik a lelki energiákat – szandhini, szamvit és hládini, örök létezés, megismerés és boldogság.
A harmadik realitásról azt mondja az ámnája, hogy a Legfelsőbb Úrban, Sri Krsnában benne van az összes lelki rasza, vagy íz. A rasza a lelki és az anyagi világot egyaránt megőrjíti. Ez az Úr Krsna alkati helyzete. Ezért mondta az Úr Krsna: „Én vagyok Brahman forrása.” E legfelsőbb rasza erejéből határtalan változatosság van a lelki és anyagi világokban. A rasza a lelki világban tiszta; az anyagi világban az Ő árnyéka. Az Úr felfoghatatlan energiájából nyilvánult meg a lelki világ határtalanul sok raszája a vrndávanai kedvtelésekben. A tiszta lélek méltó a lelki raszára. Az élőlény dharmája, kötelessége, hogy ezt a raszát elérje. Ezt az odaadó szolgálata erejéből éri el. A Legfelsőbb Brahman elérésében nincs rasza, száraz. Sose kell erre törekedni. A Paramátmá megvalósításban sem nyilvánul meg a rasza. Csak Krsna odaadó szolgálata van tele raszával.
A negyedik realitásról azt mondja az ámnája, hogy az élőlények a lelki nap, Krsna apró részecskéi, és megszámlálhatatlanul sokan vannak. A lelki világot Krsna csit, lelki energiája nyilvánítja meg, az anyagi világot az alacsonyabbrendű, illuzórikus energia, az élőlényeket pedig a lelki energia egy része. Krsna lelki formájában minden tulajdonság teljes mértékben megvan, az élőlényekben azonban csak nagyon kis mennyiségben. Krsna független természete alig található meg az élőlényekben. Ezért állítja magát az élőlény függetlennek. Ennek eredményeként az élőlények különféle hajlandóságokat fejlesztettek ki. Az egyik hajlandósággal a saját boldogságukra, a másikkal Krsna boldogságára törekszenek. Az élőlények tehát két csoportra oszlanak – akik a saját boldogságukat, és akik Krsna boldogságát keresik. Krsna boldogságának keresője a nitja-mukta, a saját boldogságát keresőt nitja-baddhának nevezik. E tekintetben valamennyi felfoghatatlan természet alá van vetve a lelki időnek.
A lelki természet időtényezője az örök jelen helyzetében van. Az alacsonyabbrendű, illuzórikus energiában azonban három létállapot van – múlt, jelen és jövő. Bármi kérdés merüljön fel ezzel kapcsolatban, ha a lelki időtényezővel kapcsolatos, akkor nem marad kétség; de nem, akkor megmaradnak a kétségek. Miért kereste a tiszta szellemi lélek a saját boldogságát? Ha valaki egy ilyen kérdést tesz fel, akkor megnyilvánulnak az anyagi időtényezőből származó kétségek. Ha valaki fel tud hagyni a kétkedéssel, akkor végezhet odaadó szolgálatot, különben csak egy csomó vita lesz. Ha a vita a felfoghatatlan természettel kapcsolatos, akkor anarthák keletkeznek.
Az ámnája tanításai az ötödik realitásról: A saját boldogságukat kereső élőlények elfogadják Máját, aki közel van, aztán hol boldogok, hol szenvednek az anyagi idő szorításában. A karma nem más, mint egy vak körforgás, amelyet Májá teremtett. Akik nem vették fel a kapcsolatot Májával, nincsenek kapcsolatban a karmával sem. A saját élvezetüket kereső élőlények durva és finom testeket kapnak Májá körforgásától, hogy azokkal élvezzenek. Ezt a vak körforgást határtalanul sok formában találjuk, de amilyen könnyen belelépett az élőlény, éppen olyan könnyen fogja elhagyni a felszabadulás idejében.
A Májá vak körforgásában élőket nevezik nitja-baddhának. A nitja szó az anyagi időre vonatkozik. Ha megjelenik a lelki időtényező, akkor a feltételekhez kötött természetük időlegesnek látszik. A feltételekhez kötött lélek a szádhuk, mahádzsanák és Krsna kegyéből, sok jámbor tettel és odaadó szolgálattal eltöltött élet erejéből szabadul fel. Ezt mondják a Csaitanja-csaritámrta (Madhja 22.45) és a Srimad Bhágavatam (10.51.53):
„A szerencsés ember méltóvá válik arra, hogy átkeljen a tudatlanság óceánján, és ahogyan fogyatkozik az anyagi létezés, alkalmat kap arra, hogy tiszta bhaktákkal társuljon. A társulás hatására vonzódni kezd Krsnához.” „Uram! Tévedhetetlen Legfelsőbb Úr! Amikor az univerzumokon át vándorló ember alkalmassá válik arra, hogy megszabaduljon az anyagi létezéstől, alkalma nyílik arra, hogy bhaktákkal társuljon. Amikor bhaktákkal társul, vonzódni kezd Hozzád. Te vagy a Legfelsőbb Úr, a kiváló bhakták legmagasabb célja, ls az univerzum Ura.” A szádhuk társasága legyőzi az anyagi szenvedést; és Krsna kegyéből a hit megszilárdul.
Aztán az élőlény odaadó szolgálata erejéből és Krsna kegyéből elvágja Májá kötelékeit, és eléri Krsna szolgálatát. Krsna kegyéből a baddha-mukta-dzsívák (a köteléktől megszabadultak) könnyen elérik a szálókját, Krsna hajlékában élnek azokkal együtt, akik sosem léptek be Májába, mert mindig Krsna boldogságára törekedtek.
Az ámnája következtetése a hatodik realitásról: az Úr Krsnát és minden egyéb dolgot az acsintja bhedábheda – egyidejűleg felfoghatatlanul egy és különböző – kapcsolata köti össze. Ezért van az, hogy a Védák sokszor az egységet és sokszor a különbözőséget tanítják. Az igazságot nem ismerők a Védáknak csak az egyik részét fogadják el a következtetéseikben. Az igazság ismerői elfogadják a Védák teljes mondanivalóját. Azok, akik az Urat akarják imádni, megtanulják az ámnája tanításaiból, hogy az Úr Krsna mindent átható, és kettősség nélküli egy. Sri Krsna az abszolút igazság. Az abszolút igazság valamennyi energiával rendelkezik. Az élőlényeket és az anyagi világot az energiái nyilvánítják meg, Ő mégis kettősség nélküli egy marad. Az összetevők alkatilag nem különböznek Krsnától; de az anyagi teremtésben Krsnán kívül minden egyéb az Ő energiájának átalakulása, és ezért örökre külön áll Tőle. Ez az örök egység és különbözőség természetesen felfoghatatlan, mert meghaladja az élőlény anyagi értelmét. Ha felébred a lelki értelme, természetesen megérti a felfoghatatlan egységet és különbözőséget is.
Ha a bhakták szilárdan hisznek az ámnája kijelentéseiben, Krsna kegyéből világosan láthatják a felfoghatatlan egység és különbözőség igazságát. Ha ezt az anyagi felfogással akarjuk megérteni, akkor elméletivé válik. Ha valaki megértette ezt a hét realitást, az önmegvalósításon keresztül, az ámnája erejéből, akkor el lehet mondani, hogy rendelkezik a szambandha-gjánával, tudja, milyen kapcsolatban van az Úrral. Szanátana Goszvámi kérdéseire Csaitanja Maháprabhu részletesen beszélt az Úrral való kapcsolat tudományáról (CC, Madhja 20.102):
„Ki vagyok én? Miért zaklat mindig a háromféle szenvedés? Ha ezt nem tudom, mi segíthet rajtam?” Azok, akik a legnagyobb előnyt akarják, a Krsna iránti odaadás formájában, tegyék fel ezeket a kérdéseket a lelki tanítómesterüknek. Hallgassák meg a válaszokat a guru szájából, akkor eloszlanak a kétségeik, és szilárdan hisznek. Ne mondjanak le a gondolkodásról, mint haszontalanról. Ahogyan a Csaitanja-csaritámrta mondja (Ádi 2.117):
„Az őszinte tanuló ne hanyagolja el az ilyen következtetések megbeszélését, azokat ellentmondásosnak tekintve, mert az ilyen megbeszélés erősíti az elmét. Így az elme ragaszkodni kezd Sri Krsnához.”
A tíz realitás közül az első nyolc a tekintélyre és az Úrral való kapcsolatra vonatkozik. Minden felvilágosítást megkapunk abból, amit Csaitanja Maháprabhu válaszolt Szanátana Goszváminak.
A tekintélyt illetően ezt mondja Csaitanja Maháprabhu (CC Madhja 20.124):
„A védikus irodalom elmondja, mi a szambandha (a feltételekhez kötött lélek kapcsolata Krsnával), az abhidéja (szabályozott cselekvés, amely életre kelti azt a kapcsolatot), és a prajódzsana (az élet végső célja).”
A második alapigazságot illetően ezt mondta Csaitanja Maháprabhu (CC Madhja 20.152, 155, 157):
„Szanátana, most az Úr Krsna örök formájáról beszélek. Ő az abszolút, kettősség nélküli igazság, de Vrndávanában úgy van jelen, mint Nanda Mahárádzsa fia. Krsna a Legfelsőbb Úr. Az eredeti neve Góvinda. Minden fenséggel rendelkezik, és az örök hajléka Goloka Vrndávana. Az abszolút igazságot háromféle módon lehet megérteni – spekulatív tudás, misztikus jóga és bhakti-jóga. Ezek szerint az abszolút igazság Brahmanként, Paramátmáként és Bhagavánként nyilvánul meg.”
Krsna energiáiról ezt mondta Csaitanja Maháprabhu (CC Madhja 20.111):
„Az Úr Krsna energiája természettől fogva háromféleképpen alakult át – lelki energia, élőlény energia és illuzórikus energia.”
Krsna tele van raszával. Ahogyan Csaitanja Maháprabhu mondja (CC Madhja 20.153):
„Krsna mindennek az eredeti forrása és az összegzése. Szép ifjúként jelenik meg, és az egész teste lelki boldogságból áll. Ő mindennek a menedéke, és mindenkinek az ura.”
Csaitanja Maháprabhu tanítása az élőlény alkati helyzetéről (CC Madhja 20.108-109):
„Az élőlény alkati helyzete az, hogy Krsna örök szolgája. Olyan, mint a napfénynek vagy a tűznek egy apró részecskéje.”
A feltételekhez kötött élőlényekről mondja Csaitanja Maháprabhu (CC Madhja 22.10, 20.117):
„Kétféle élőlény (dzsíva) van. Egyesek örökké felszabadultak, mások örökké feltételekhez vannak kötve. Az élőlény elfelejtette Krsnát, időtlen idők óta a külső arculathoz vonzódik. Ezért az illuzórikus energia (májá) mindenféle szenvedést okoz az anyagi létezésben.”
A felszabadult élőlényekről mondja az Úr (CC Madhja 22.11):
„Az örökké felszabadultak mindig Krsna-tudatban vannak, és transzcendentális szerető szolgálatot végeznek Krsna lábainál. Krsna örök társainak tekintik őket, és örökké élvezik Krsna szolgálatának transzcendentális boldogságát.”
Az egyidejű egységről és különbözőségről ezt mondja a Csaitanja-csaritámrta (Madhja 20.108):
„Az élőlény Krsna határenergiája, az Úrral egyidejűleg egy és Tőle különböző megnyilvánulás.”
Amikor az ámnája ismét életre kelti az élőlények kapcsolatát Krsnával, akkor megértik az abhideját. Az abhideja Sri Krsna odaadó szolgálata. Abhideja az, amit a szentírások az elsődleges kötelességnek neveznek.Ezzel kapcsolatban ezt mondja Csaitanja Maháprabhu (CC Madhja 22.17-18):
„Az élőlény fő feladata Krsna odaadó szolgálata. A feltételekhez kötött lélek különböző módokon szabadulhat fel – karma, gjána, jóga és bhakti – de ezek mind a bhaktin alapulnak. Az odaadó szolgálat kivételével az önmegvalósítás minden egyéb módszere gyenge és jelentéktelen. A gjána és jóga nem adják meg a kívánt eredményeket, ha valaki nem szolgálja Krsnát.”
Az abhideja másik neve szádhana-bhakti. A szádhana-bhakti kétféle – vaidhi és rágánugá. A vaidhi-szádhana-bhakti sokféle. Egyes helyeken 64 elemről beszélnek, másutt kilencről. A kilencfélét a Srimad Bhágavatam (7.5.23) sorolja fel:
„Prahláda Mahárádzsa szólt: Hallani és énekelni az Úr Visnu transzcendentális szent nevét, formájáról, tulajdonságairól, jelvényeiről és kedvteléseiről hallani és beszélni, ezekre emlékezni, szolgálni az Úr lótuszvirág lábait, tiszteletteljes imádatot ajánlani az Úrnak a 16-féle dologgal, imákat ajánlani az Úrnak, szolgálni, a legjobb barátnak tekinteni, és teljesen meghódolni Neki (más szavakkal, Őt szolgálni a testtel, elmével és szavakkal), ezt a kilencet fogadják el tiszta odaadó szolgálatnak.”
Bhakti az, amikor a feltételekhez kötött élőlény mindig Krsna lótuszvirág lábait szolgálja az elméjével, a testével és a szavaival. A bhakti nagyon finom dolgokban tér el a karmától és gjánától. A bhakti és a karma egyes részei sokszor tűnnek hasonlónak. Amikor ezek a részek külön vágyakkal kapcsolódnak, akkor karmává változnak. Ha csak Brahmanra gondolnak, akkor gjánává lesznek. Egyes részekben nincs sem karma, sem gjána. A bhakti részei a karmának azon gyümölcsei, amelyek egyedül Krsna szolgálatához vezetnek. A karma saját élvezethez vezető gyümölcseit karmának nevezik. Személytelen gjána az a karma, amely az Úrral való eggyéváláshoz vezet. Rúpa Goszvámi így sorolja fel a bhakti jeleit, a Bhakti-raszámrta-szindhuban (1.1.9):
„A Legfelsőbb Úr Krsna transzcendentális szerető szolgálatát kedvezően kell végezni, nem vágyakozva anyagi haszonra vagy nyereségre a gyümölcsöző cselekedetek vagy filozófiai spekuláció révén. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.”
Vaidhi-szádhana-bhakti az, amikor az odaadó szolgálatot a vidhi, előírt szabályok szerint végzik. A Krsnához való spontán ragaszkodásból végzett szolgálat neve rága-bhakti. A vradzsavászik odaadását rágátmikának nevezik, odaadó szolgálatuk utánzása a rágánugá-bhakti. A vaidhi-bhakti sraddhával kezdődik, és ratihoz vezet, ekkor eggyé válik a rágánugá-bhaktival. A rágánugá-bhakti mindig erős. Ez a kilencedik tanítás.
Az ámnája szerint a tizedik tanítás az, hogy a prema a prajódzsana, a legfelsőbb cél. Csaitanja Maháprabhu ezt mondja a szádhana-bhakti szakaszairól, a prema eléréséig (CC Madhja 23.9-13):
„Ha egy szerencsés élőlény hinni kezd Krsnában, társulni fog a bhaktákkal.
„Amikor a bhakták társasága bíztatja az odaadó szolgálatban, a szabályozó elvek követése, a hallás és éneklés meg fogja tisztítani minden nemkívánatos szennyeződéstől.
„Szilárd hittel halad tovább az, aki minden szennyeződéstől megszabadult. Amikor megjelenik a szilárd hit, megjelenik a hallás és éneklés íze is.
„Az íz megjelenése után következik a mély ragaszkodás, ebből pedig kicsírázik a Krsna iránti szeretet magja a szívben.
„Amikor ez az extatikus, emocionális szakasz megerősödik, Istenszeretetnek nevezik. Ez a szeretet az élet végső célja, és minden öröm tárháza.”
Nem alkalmasak az odaadó szolgálatra azok, akik kételkednek Csaitanja Maháprabhu e tíz tanításában. Amikor kétségek jelennek meg, az odaadó szolgálat elromlik, a vágyak beszennyeződnek, olyan eredményeket érnek el, amelyeket nem akartak, és minden tönkremegy. Ezért azoknak, akik tiszta odaadó szolgálatra vágyakoznak, szilárd bizalommal kell végezniük az odaadó szolgálatot.