Az avatás
A nyugati avatás és az indiai diksa szó nem teljesen ugyanazt a fogalmat jelenti.
India lelki kultúrája alapvetően különbözik a világ más népeinek kultúrájától. A világ más részein materialista felfogás határozza meg a gondolkodásmódot, ezért az indiaiak számára gyakran okoz nehézséget, hogy gondolataikat mások nyelvén kifejezzék. Hatvan évnyi függetlenség után azonban mi is szembesülünk a napról napra növekvő külföldi kulturális befolyással, a nyugati kultúra dominanciájával.
Hogy megértsék az Indiára jellemző sajátos gondolatokat, szükségesnek látszik bevezetni néhány új szót a nyelvükbe.
Az English Oxford szótár szerint az avatás szó jelentése: felvenni vagy bevezetni valakit egy csoport tagjai közé, gyakran különleges ceremónia segítségével, pl. beavatni valakit egy vallási közösségbe, titkos társaságba, stb.
Az avatás szó látszólag ugyanaz, mint a diksa, hiszen említik a csoport, vallási közösség és titkos társaság szavakat. A diksa meghatározását a Hari-bhakti-vilászában találjuk, amely a Visnu-jámalára hivatkozik:
divyam jnanam yato dadyat kuryat papasya samksayam
tasmat dikseti sa prokta desikais tattyakovidaih
„Az önragyogó (isteni) tudás átadása eltörli valamennyi bűn okát, és ezért nevezik diksának a bölcsek, akik megvalósították az Istenséget.”
A diksa szóban benne van az isteni, önragyogó tudás, ami arra mutat, hogy ez a tudás a hiteles tanítványi láncon keresztül, a Legfelsőbb Úrtól száll alá.
A szenvedések oka a bűn. A bűn oka a bűn elkövetésének vágya. Ezt a vágyat az énről alkotott téves felfogás okozza. Az én téves ismeretének oka a tudatlanság, és a tudatlanság oka az abszolút tudással szembeni ellenszenv. A bűn alapvető oka tehát ellenérzés az öröklét, teljes tudás és boldogság jellemezte Legfelsőbbel, Srí Krisnával szemben.
Az isteni tudást csak egy hiteles guru adhatja át, akiben a Legfelsőbb Úr kegye ölt testet, s Istent képviseli. A diksának ez az értelme nincs benne világosan az avatás szóban.
Az isteni tudás kinyilatkoztatás által száll alá a teljesen meghódolt lélekhez. Akinek valóságos kapcsolata van a Legfelsőbbel, az képes átadni ezt az önragyogó tudást másoknak is, amennyiben a befogadó teljesen meghódol Istennek a gurunak, aki az Abszolútat képviseli.
Egy feltételekhez kötött lélek nem méltó arra, hogy átadja, vagy megkapja ezt a transzcendentális tudást.
Az avató gurutól két dolgot kell megkívánni, a Mundaka-sruti szerint:
- Srotrijam: ismerje jól a sruti-sásztrákat, a Védákat, és más kapcsolatos szentírásokat. A srotrijam másik értelmezése: az isteni tudás tanítványi láncon keresztüli alászállásának áldása, és
- Brahma-Nistham— rendelkeznie kell az Istenség megvalósításával. Csupán az akadémikus vagy elméleti tudás nem elegendő, szükség van a gyakorlati megvalósításra is.
8 millió születés után kaptuk meg ezt az értékes emberi életet. A Legfelsőbb Urat elégedetté teszi az emberek teremtése, mert az emberek meg tudják különböztetni az örökkévalót és a nem örökkévalót, a jó tetteket és a rossz tetteket, képesek arra, hogy imádják az Urat. Más élőlényekben nincs ilyen tudat, megkülönböztető képesség. Ezért mondják, 'Shubhasya shighram, ashubhasya kalaharanam'— ha valami jót akarunk, tegyük meg azonnal, később lehet valami akadály; és ha rosszat akarunk, várjunk vele, ne tegyük meg azonnal— ezt Rávana tanácsolja Laksmanának. Nincs garancia, hogy legközelebb is emberi születést kapunk. Ezt mondja a Gítá (8.6) — yam yam vapi smaran bhavam tyajaty ante kalevaram / tam tam evaiti kaunteya sada tad-bhava-bhavitah— Amire gondolunk a halál idején, annak megfelelő születést kapunk.
A jelöltnek legyen szilárd hite Istenben— a Legfelsőbb Úr Sri Krsna. A Legfelsőbb Úr egy, nem lehet sok. Még egy morzsa sem lehet Krsnán kívül. Ő az egyetlen ellátó és fenntartó. Őt szolgálva, mindenkit szolgálunk. Ha a vizet a fa gyökeréhez öntjük, a fa valamennyi része táplálékot kap, ha a gyomornak adjuk az ételt, az egész testet tápláljuk; ilyen szilárd legyen a hitünk— mindenkit szolgálunk, ha Őt szolgáljuk. Ha nem szolgáljuk Őt, aki minden oknak a legelső oka, sem tehetünk semmi jót sem magunknak, sem másoknak, csak szükségtelenül elvesztegetjük az értékes emberi születés idejét. Krsna mondja a Gítában (9.24) — aham hi sarva-yajnanam bhokta ca prabhur eva ca— Én vagyok az egyetlen úr és élvező. Rúpa Goszvámi írta a Laghu-bhagavtámrtában— 'Visnos tu trini rupani purushakhyany atho viduh / ekam tu mahatah srashtri dvitiyam tv anda-samsthitam / tritiyam sarva-bhuta-stham tani jnatva vimucyate'—Itt ebben a világban férfiakat és nőket látunk, de a valódi Purusa (férfi) a Legfelsőbb Úr, és minden élőlény az Úr energiájának (prakrti), a tatasztha-saktinak (határ-energia) az eredménye. Amikor a Legfelsőbb Urat Purusának (férfi) látjuk, akkor meg fogunk szabadulni az illúziótól, ne vágyunk arra, hogy ezt a világot élvezzük. A törekvő társuljon egy hiteles szádhuval, hogy szilárd hite legyen Istenben, és különféle formákban imádja Őt, hogy elégedetté tegye— az odaadó szolgálat kilenc formája közül a legjobb a náma-szankirtan. Fogadjuk el, ami kedvező a szolgálatában, és hagyjunk fel azzal, ami tiltott, vagyis szerencsejáték, bármiféle alkohol vagy drog, törvényellenes kapcsolat nőkkel, hús, hagyma, fokhagyma, stb. fogyasztása, ami fokozza a radzsa- és tama-gunát. Harinám a gyógyszer, a betegség orvossága, és az étel legyen praszád— amit nem lehet felajánlani Istennek, azt nem ehetjük meg. Ennek az alapnak meg kell lennie a Harinám avatás előtt. Ezen kívül meg kell tartani az olyan fogadalmakat, mint. Ekádasi tithi, Dzsanmmástami tithi, Gauránga Maháprabhu megjelenési napja, Narasingha Csaturdasi, stb. Viseljünk Tulaszi (szent bazsalikom) nyakláncot.
Kétféle guru van—
- úgynevezett guru, aki azért avat, hogy világi előnyöket szerezzen magának és a tanítványainak.
- a hiteles guru nem gondol magára úgy, mint gurura, amikor mantrát ad a tanítványoknak. Külsőleg azt látjuk, hogy valaki mantrát és utasításokat ad, mások elfogadják a mantrát Isten imádatában. De igazából a valódi guru soha nem olyan egoval fogad el tanítványokat, hogy ő a guru. Ő mindig imádata tárgyát szolgálja. Krsna nagyon elégedett, ha a Vele szemben ellenséges, feltételekhez kötött lelkek elfogadják a szabályokat és előírásokat, és Őt szolgálják. A legnagyobb szolgálat, megmutatni az örök jó útját a törekvőknek vagy jelölteknek. A kívülálló, aki a ceremóniát látja, azt gondolhatja, valaki mantrát ad, mint guru, a másik megkapja a mantrát, mint tanítvány. Krsna igazi örök szolgájának, akárhol van is, a végső célja Krsnát és a bhaktáit szolgálni, nincsenek hátsó szándékai. Szakadéknyi különbség van a hiteles guru és az ál-guru között— az egyik Krsnát szolgálja, az a célja, hogy Krsnát tegye elégedetté, a másik világi, nem örök előnyöket akar.
Azoknak, akik valamilyen hátsó szándékkal adnak mantrát, meg kell szenvedniük a tanítványaik bűnös tetteiért, mivel nem a Legfelsőbb Úr megelégedésére cselekedtek. De a meghódolt lelkek, akik Guru és Gauránga utasításai szerint adják a mantrát, az ő megelégedésükre, nem fogják megkapni az úgynevezett tanítványaink bűnös tetteinek a gyümölcseit. Mivel Isten mindent tud, és mivel Ő adja meg a tettek gyümölcseit, senki nem csaphatja be Őt.
Az illuzórikus energia hálójában a feltételekhez kötött lelkek számos születés után sem tudják kitörölni a szívükből a nem-örök vágyakat. Nem tudják eltávolítani a korábbi rossz lenyomatokat a saját erőfeszítésükből. De ha csalás nélkül vesznek menedéket egy hiteles guru lótuszvirág lábainál, a guru kegyéből sikeres lesz a lelki életük. Még Krsna is figyelmeztet a Gítában (9.30), 'api cet su-duracaro bhajate mam ananya-bhak / sadhur eva sa mantavyah samyag vyavasito hi sah'— Ha egy bhakta abszolút menedéket vett a Legfelsőbb Úrnál, Krsnánál, és szüntelenül imádja Őt, amennyiben valami förtelmes dolgot tesz a korábbi rossz tettek lenyomatai hatására, nem szabad elítélni vagy megbírálni azért a gonosz cselekedetért, mert azt komolyan meg fogja bánni, állandóan imádkozni fog az Úrhoz, hogy bocsássa meg neki azt a sértést. Ez a vers— Krsna e velős mondása bizonyítja, mennyire szereti a neofita bhaktákat, akik őszintén, a szívük mélyéből akarják imádni Őt. Az Úr utasította a személyes társát, Ardzsunát, hirdesse az egész univerzumban mindenféle imádónak, karminak, gjáninak, jóginak, a félistenek imádóinak, stb., hogy az Ő imádója soha nem vész el, sőt inkább hamarosan nagy szent lesz, és elnyeri az örök boldogságot. Ezzel kapcsolatosan komolyan meg kell jegyezni, hogy a képmutató sértését soha nem bocsátják meg. Ha imádkozik az Úrhoz, az csak színészkedés, becsapja magát, és becsap másokat is. Nem az örök jót akarja. A csaló mindig elkárhozik.
Mint már korábban mondtuk, 'Shubhasya Shighram, ashubhasya kalaharanam'. Nincs garancia, hogy a mostani születésünk után ismét emberi születést kapunk. Miért vállaljuk a kockázatot? Ha őszintén végzed az imádatot, legalább néhány évig, a szádhuk társaságában, az a társulás nem lesz hiábavaló. Néha nem marad meg tartósan a jó benyomás— de a jó gondolatok ismét megjelennek a szívben, egyre nagyobb sebességgel. Jobb hát azonnal elkezdeni a bhadzsant, mint nem csinálni semmit. Vegyetek abszolút menedéket, imádkozzatok Nitjánanda Prabhuhoz és Gauránga Maháprabhuhoz. Ők azért jöttek, hogy mindenkit megmentsenek, mindenkinek megadják a legmagasabb krsna-premát, megfontolás nélkül. Ejtsétek ki a neveiket, és imádkozzatok Hozzájuk. A Legfelsőbb Úrnak az a természete, hogy megmenti a meghódolt lelkeket. Ezt mondja a Gítában (6.40), 'Na hi kalyana krit kascid durgatim tata gacchati'— 'Az őszinte lelket soha nem tévesztik meg.'
(Elhangzott a 2005. június 25-én Kalkuttában tartott video-konferencián.)
Adatlap
Fordította:
Rohini Prijá d.d. (Szilágyi Márta), 2005. november
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült:
Initiation
by Srila Bhakti Ballabh Tirtha Goswami Maharaj
Video conference, June 25, 2005, Calcutta, India
www.bvml.org
Bhaktipédia felelős:
B.A. Késava szvámí
