Adi Parva 59-64.
Adivamsavatarana Parva
Saunaka hallani kívánja a Mahábháratát – Dzsanamédzsaja a Kuruk és Pándavák történetéről kérdez – A Pándava és Kuru hercegek rövid története – Dzsanamédzsaja az áldásos történek minden részletére kíváncsi – Uparicsara király története – A félistenek a Föld megsegítésére megszületnek emberi formában
Saunaka hallani kívánja a Mahábháratát
Saunaka szólt
1. Ó gyermekem, ó Szauti, elmondtad nekem a Bhrgu-nemzetség nagy és kiterjedt történetét, Bhrgu születésétől kezdve. Nagyon elégedett vagyok veled.
2-3. Ó Szúta fia, most arra kérlek, mondd el nekem a Vjásza által leírt csodálatos, változatos történeteket, amelyeket a dicső Szadasják adtak elő a hosszúra nyúlt ceremónia (kígyóáldozat) szüneteiben.
4. Ó Szúta fia, szeretném megtudni tőled, miről szóltak ezek az elbeszélések. Ezért arra kérlek, mondj el nekem mindent.
Szauti szólt
5. A brahmanák nagyon sok, a Védákon alapuló történetet elmondtak a szünetekben, Vjásza azonban a Bharatának nevezett csodálatos és nagy történetet mondta el.
Saunaka szólt
6-7. Szeretném meghallani a Mahábháratának nevezett szent történetet, amely elterjesztette a Pándavák hírnevét, és amelyet Dzsanamedzsaja kérésére Krsna Dvaipájana mondott el az áldozatok szüneteiben.
8. A megtisztult lelkű, nagy Rsi óceánhoz hasonló elméjéből született. Ó emberek legjobbja, ó Szúta fia, ezt mondd el nekem, mert a szomjúságomat egyáltalán nem csillapította az, amit eddig előadtál.
Szauti szólt
9. Elmondom neked az elejétől fogva a Mahábháratának nevezett nagy és kiváló történetet, amelyet Krsna Dvaipájana adott elő.
10. Hallgasd meg az egészet, ó brahmana, ahogyan elmondom. Én is nagyon örülök, ha elmondhatom.
Így végződik az ötvenkilencedik fejezet, Adivamsabatarana, az Adi Parvában.
Dzsanamédzsaja a Kuruk és Pándavák történetéről kérdez
Szauti szólt
1. Amikor a művelt Rsi, Krsna Dvaipájana hallotta, hogy Dzsanamedzsaja kígyóáldozatot rendez, maga is odament.
2. A Pándavák nagyapja (Krsna Dvaipájana) a Jamuná egy szigetén született a szűz Kali méhéből, Parásarától, aki Sakti fia volt.
3. Ez a dicső férfi születésétől fogva egyedül akaratával formálta a testét, megtanulta a Védákat, a Vedangákat, és valamennyi történetet.
4. Elérte azt, amit sem aszkézissel, sem a Védák tanulmányozásával, sem fogadalmakkal, sem böjtökkel, sem utódokkal, sem áldozattal nem lehet elérni.
5. A Védaismerők között legkiválóbb (bölcs) először is négy részre osztotta a Védát. Nagy Brahma-ismerő rsi volt, nagy költő, igaz ember, szent aszkéta.
6. Ez a szentként cselekvő és nagyhírű Rsi nemzette Pándut, Dhrtarástrát és Vidurát, hogy fennmaradjon Sántanu nemzetsége.
7. Ez a dicső férfi Védákban és Vedangákban jártas tanítványával együtt lépett be a királyi bölcs, Dzsanamedzsaja áldozatának helyére.
8. A Szadasjáktól körülvett király úgy ült ott, mint Indra a mennylakók körében.
9. Számos ország királya vette körül, akik elvégezték a szent fürdéseket. Ott voltak a Ritvidzsák is, olyanok, mint maga Brahmá. Mindannyian kényelmesen ültek az áldozat helyén.
10. Amikor a Bharata-nemzetség legjobbja, a királyi bölcs, Dzsanamedzsaja látta, hogy a Rsi közeledik, nagy örömmel elébe ment összes rokonaival és követőjével együtt.
11. A király a Szadasják jóváhagyásával éppen olyan arany ülőhelyet ajánlott fel a Rsinek, mint Indra (a maga lelki tanítómesterének), Brhaszpatinak.
12. Amikor a kívánságokat teljesítő és a félistenek által imádott Rsi (Vjásza) elfoglalta az ülőhelyet, a királyok királya (Dzsanamedzsaja) az előírások szerint imádta őt.
13. Ezután a kellő formában vizet ajánlott neki, hogy megmossa a lábát és a száját. Arghát és teheneket is felajánlott.
14. Vjásza nagyon elégedetten fogadta el ezeket a felajánlásokat a Pándava Dzsanamedzsajától, és elrendelte, hogy a teheneket nem szabad megölni.
15. A király előbb őt imádta, majd felajánlotta a tiszteletét a dédapjának (Ardzsunának). Maga is örömmel leült, és a hogylétéről érdeklődött.
16. A dicső Rsi is (kegyesen) pillantott rá, és a hogylétéről kérdezte. Ezután a Szadasjákat imádta, akik előbb őt imádták.
17. Ekkor Dzsanamedzsaja és a Szadasják összetett kezekkel így szóltak a legkiválóbb bráhmanához (Vjászához).
Dzsanamedzsaja szólt
18. Ó bráhmana, te a saját szemeiddel láttad a Kuruk és a Pándavák nagy tetteit. Szeretném, ha elmondanád nekünk.
19-20. Mi volt az oka a köztük levő viszálynak? Ők mindannyian nagy dolgokat hajtottak végre, és erényesen gondolkoztak. Miért tört ki a nagy csata az őseink között, amely számtalan ember halálát okozta? Biztosan a végzet homályosította el az értelmüket. Ó legkiválóbb bráhmana, mondj el mindent részletesen, ami történt.
Szauti szólt
21. Dzsanamedzsaja e szavaira Krsna Dvaipájana megszólította a mellette ülő tanítványát, Vaisampájanát.
Vjásza szólt
22. Ismételd el a Kuruk és a Pándavák közötti hajdani viszály történetét, pontosan úgy, ahogy tőlem hallottad.
Szauti szólt
23. Lelki tanítómestere utasítására ez a kiváló bráhmana (Vaisampájana) elmondta az egész régi történetet
24. a királynak, a Szadasjáknak, az összes jelenlevő királynak és főembernek. Mindent elmondott a viszályról, a Kuruk és a Pándavák teljes pusztulásáról.
Így végződik a hatvanadik fejezet, Adivansabatarana, az Adi Parvában.
A Pándava és Kuru hercegek rövid története
Vaisampájana szólt
1-2. Először leborulok a lelki tanítómesterem előtt, hogy testem nyolc része érintse a földet, azután odaadással, tisztelettel és koncentrált elmével imádom az összes jelenlevő bráhmanát és művelt embert. Most pedig elmondom az egész történetet, ahogyan ettől a kiváló értelmű, nagy és emelkedett lelkű Rsitől, Vjászától hallottam.
3. Ó király, te valóban méltó vagy arra, hogy meghalld a Bhárata történetét. nem félek ettől a nagy tettől, hiszen a lelki tanítómesterem bíztatott rá.
4. Ó király, halld meg, miért tört ki a viszály a Kuruk és a Pándavák között, miért száműzték a Pándavákat a kockajáték eredményeként, mert a Kurukat csak az a vágy hajtotta, hogy elnyerjék a királyságot.
5. Elmondom, hogyan harcoltak a csatában, hogy mindenki elpusztuljon. Ó Bharata-nemzetség legjobbja, mindent elmondok neked, hiszen erre kértél.
6. Amikor az apjuk meghalt, ezek a hősök (a Pándavák) visszatértek otthonukba az erdőből. Nagyon hamar elsajátították a nyilazás tudományát.
7. A Kauravák féltékenyek lettek a Pándavákra, akik mind nagy fizikai erővel, energiával és kiváló elmével áldottak voltak. Nagyon népszerűek voltak a polgárok között is.
8. Ekkor a gonoszlelkű Durjodhana, Karna és Szuvala fia (Sakuni) megpróbálták száműzni, és mindenféle módon üldözték őket.
9. A gonoszlelkű Durjodhana e baljós madár (Sakuni) ösztökélésére mindenféle módon üldözte a Pándavákat, hogy vitathatatlan ura legyen a királyságnak.
10. Dhrtarástra gaz fia megmérgezte Bhíma ételét, de a hős azt is megemésztette.
11. Egy napon megkötözte az alvó Bhímát a Gangesz partján, belökte a vízbe, és elment.
12. De amikor az erőskarú Bhíma, Kuntí fia felébredt, szétszaggatta a köteleket, és (Durjodhana) igyekezete hiábavaló volt.
13. (Máskor) amikor aludt, teste minden részét megmaratta halálos mérgű fekete kígyókkal, de az ellenségek fenyítője nem pusztult el.
14. Valahányszor a Kuruk így zaklatták a Pándavákat, az emelkedett lelkű Vidura mindig azon volt, hogy meghiúsítsa gonosz terveiket, és megmentse az üldözött Pándavákat.
15. Vidura éppen úgy törekedett a Pándavák boldogságára, ahogy Indra a mennyére és a földére.
16-17. Amikor Durjodhana belátta, hogy képtelen elpusztítani a Pándavákat, akiket maga a végzet védelmez és tart életben valami komolyabb célból, különféle titkos és nyílt módszerekkel összehívta a tanácsadóit, Karnát, Duhsászanát és másokat. Ezután, Dhrtarástra tudtával, lakkházat építtetett.
18. Ez a király, Ambiká fia (Dhrtarástra) a fiai iránti szeretetéből, és mert megkísértette az uralkodás vágya, száműzetésbe küldte őket (a Pándavákat).
19. El is hagyták Hasztinápurt az anyjukkal együtt, és amikor eltávoztak, a vaisja asszony fia (Vidura) lett a tanácsadójuk.
20. Kimentette őket a lakkházból; éjnek idején menekültek el egy sűrű erdőbe. Ezután Kuntí fiai egy Varanavata nevű városba érkeztek.
21. Ezek a dicső férfiak, ellenségeik fenyítői (egy ideig) a lakkházban éltek anyjukkal, ahogyan Dhrtarástra parancsolta.
22. Egy évig éltek ott, és éberen óvakodtak Purocsanától. Közben, Vidura útmutatásai szerint, megásták a földalatti járatot.
23. Aztán felgyújtották a lakkházat, és Purocsana bennégett. Az ellenség fenyítői aggodalomban és félelemben menekültek.
24-25. Egy erdei forrás mellett megláttak egy Hidimba nevű félelmetes ráksaszát. Ezt a ráksasza királyt megölték. Prthá fiai féltek Dhrtarástra fiaitól, sötétben menekültek, nehogy bárki meglássa őket. Itt hódította meg Bhíma Hidimbát, akitől Ghatotkacsa született.
26. Ezután a szilárd fogadalmú, Védákban jártas Pándavák eljutottak egy Ekacsakra nevű helyre, és ott éltek, mint Brahmacsárik.
27. Ott éltek anyjukkal együtt, egy bráhmana házában, mértékletességben és önmegtartóztatásban.
28. Itt találkozott a hatalmas karú Bhíma egy nagyon erős és éhes emberevő ráksaszával, akit Vakának hívtak.
29. Pándu kiváló fia, Bhíma hamarosan megölte őt karjai erejével; ezentúl a polgárok biztonságban éltek és nem rettegtek többé.
30. Ezután hallottak Krsná (Draupadí), Pancsála királya leányának szvajamvarájáról. Ha már meghallották, oda is mentek, és elnyerték őt.
31. Draupadít elnyerve egy évig ott éltek. Ezután, mivel már mindenki tudott róluk, visszatértek Hasztinápurba.
32. Sántanu fia, Dhrtarásra király így szült hozzájuk, „Ó kedves gyermekeim, nem akarjuk, hogy széthúzás legyen köztetek, fivérek és unokafivérek között,
33-35. ezért úgy döntöttünk, hogy Khándavapraszthában lesz a lakásotok. Tegyetek félre minden féltékenykedést, és lakjatok Khándavapraszthában, ahol sok a város, és széles utak vannak.” E szavak hallatán a Pándavák barátaikkal és követőikkel együtt Khándavapraszthába mentek, és sok-sok ékszert meg drágakövet vittek magukkal. Prthá fiai sok évig ott éltek.
36. Fegyvereik erejével sok királyt és főembert leigáztak. Szívükben az erényre tettek, szilárdan ragaszkodtak az igazsághoz,
37. harag nem izgatta őket, viselkedésükben nyugodtak voltak, sok rossznak véget vetettek, és a hatalmuk lassanként megerősödött. A nagyon dicső Bhíma leigázta a Keletet,
38. a hősies Ardzsuna Északot hódította meg; Nakula a Nyugatot, és az ellenségek hősies pusztítója, Szahadeva a Délt.
39. Királyságuk az egész világra kiterjedt. Mindegyikük olyan volt, mint a ragyogó nap, mintha öt nap kelt volna fel,
40-41. és mintha hat nap látszott volna a földön, a Pándava hősök jelenléte miatt. Egyszer az igaz király, Judhisthíra valamilyen oknál fogva elküldte az erdőbe nagyon erős és hősies testvérét, Savjasácsint (Ardzsunát), aki drágább volt neki, mint maga az élet.
42. Ez a kiváló hős, az önfegyelmezett és erényes Ardzsuna tizenegy évig és tíz hónapig élt az erdőben.
43-44. Számos helyre eljutott, egy alkalommal ellátogatott Krsnához Dvárakába, és feleségül kapta Krsna lótusz-szemű és édesszavú húgát, Szubhadrát. Mint Sacsí a nagy Indrával, és mint Laksmí Krsnával,
45-46. Szubhadrá is nagyon örült, hogy feleségül mehet Ardzsunához, Pándu fiához. Ó legkiválóbb király, ezután Kuntí fia és Krsna elégedetté tették Agnit, neki adták a Khándava erdőt, hogy eméssze el. Ez a feladat egyáltalán nem tűnt nehéznek Ardzsuna számára, hiszen ott állt mellette Krsna,
47. és semmi sem elég nehéz feladat Visnu számára, ha el kell pusztítani az ellenségeket. Agni odaadta Prthá fiának a kiváló íjat, a Gándívát,
48. a tegezt, amelyből soha nem fogy ki a nyíl, és a harci szekeret, amelynek zászlaján egy majom volt. Ez alkalommal mentette meg Ardzsuna a nagy Aszurát, a megrémült Maját.
49. Maja építette meg a szépséges, mindenféle ékszerrel és drágakővel díszített gyülekezeti csarnokot. Amikor a gonosz Durjodhana meglátta ezt az épületet, megkísértette a vágy, hogy az övé legyen.
50. Megcsalta Judhisthírát a kockajátékban, amelyet Szubala fia (Sakuni) játszott, és elküldte, hogy tizenkét évet az erdőben töltsön,
51. még egy évet pedig rejtőzésben, ami tizenhárom teljes évnyi száműzetés. A tizennegyedik évben, amikor a Pándavák visszatértek, és bejelentették igényüket a királyságra,
52-53. ó király, nem kapták meg. Erre hadat üzentek, és a Pándavák, miután kiirtották a ksatriják egész nemzetségét és megölték Durjodhana királyt, visszakapták a királyságukat. Ez a Pándavák története, akik soha nem cselekedtek gonosz szenvedélyek befolyása alatt. Ó legkiválóbb király, ez a viszály története, ami a Pándavák győzelmével ért véget, és a Kuruk elvesztették a királyságukat.
Így végződik a hatvanegyedik fejezet, Adivansabatarana, az Adi Parvában.
Dzsanamédzsaja az áldásos történek minden részletére kíváncsi
Dzsanamedzsaja szólt
1. Ó legkiválóbb bráhmana, elmondtad röviden a Mahábháratának nevezett történetet, amely a Kuruk nagy tetteit tartalmazza.
2. Ó nagy aszkéta, mondd el most az egész csodálatos történetet. Nagy kíváncsiságot érzek, hogy meghalljam.
3. Ezért el kell mondanod az egészet. Nem elégít ki, ha ennek a nagy történetnek csak a rövid kivonatát hallom.
4. Nem lehetett csekély oka, amiért az erényes Pándavák megölték azokat, akiket nem lett volna szabad megölni, és amelyért az emberek ma is magasztalják őket.
5. Miért szenvendték el ártatlanul és nyugodtan a gonosz Kuruk üldözéseit, bár képesek lettek volna arra, hogy bosszút álljanak ellenségeiken?
6. Ó legkiválóbb bráhmana, miért volt olyan türelmes az üldözések ellenére, miért tartotta féken a haragját a hatalmas karú Bhíma, aki olyan erős volt, mint tízezer elefánt?
7. A szemérmes Krsná, Drupada leánya miért nem égette el Dhrtarástra fiait haragvó pillantásával – bár meg tudta volna tenni?
8. Prthá két fia (Bhíma és Ardzsuna), valamint Mádrí két fia (Nakula és Szahadeva), bár a gazemberek üldözték őket, miért követték Judhisthírát, aki annyira kedvelte a szerencsejáték gonosz szokását?
9. Judhisthíra, minden erényes ember között a legjobb, magának Dharmának a fia miért szenvedett el ennyi csapást, bár minden kötelességet ismert?
10. Miért szenvedett el annyi üldöztetést Pándu fia, Ardzsuna, akinek maga Krsna volt a kocsihajtója, és aki nyilaival az egész sereget elküldhette volna a másvilágra?
11. Ó nagy Rsi, mondj el nekem mindent, ami történt. Mondj el mindent, amit ezek a nagyon hatalmas szekérharcosok tettek.
Vaisampájana szólt
12-13. Ó nagy király, jelöld ki az időt (amikor meg akarod hallani). Ez a történet nagyon hosszú. Ez még csak a kezdet. Elmondom neked az egész történetet, amelyet a dicső Krsna Dvaipájana, a nagy Rsi, a mérhetetlen lelki erejű, és az összes világ által imádott Vjásza költött.
14. Ez (a Bhárata) egy lákh szent slókát tartalmaz, melyeket Szatjavatí fia, a mérhetetlen lelki erejű Vjásza költött.
15. Az a művelt ember, aki másoknak elolvassa, és azok is, akik meghallgatják, Brahmá világába mennek, és éppen olyanok lesznek, mint a félistenek.
16. Ez (a Bhárata) egyenlő a Védákkal; szent és kitűnő; a legérdemesebb azok közül, amelyeket meg kell hallgatni. Purána ez, amelyet a Rsik imádnak.
17. Sok hasznos útmutatást tartalmaz az arthával és a kámával kapcsolatban. Ez a szent történet felkelti a szívben a vágyat az üdvözülésre.
18. A művelt emberek nagy vagyonra tesznek szert, ha elmondják ezt a Védát azoknak, akik nemesek, bőkezűek, igazmondóak és van hitük.
19-20. (Olvasása vagy hallása) megsemmisíti a bűnöket, még a magzat megölését is. Még a nagyon bűnös ember is megszabadul minden bűnétől, ha ezt meghallgatja, ahogyan a nap is (megszabadul) Ráhutól. Ezt a történetet Dzsajának (győzelemnek) nevezik; mindenkinek meg kell hallgatnia, aki diadalt kíván.
21. Ha egy király meghallgatja, leigázhatja az egész világot, legyőzheti összes ellenségét. Nagyon nagy engesztelés ez, nagy áldozat, áldott gyümölcsöket hoz.
22. A trónörökösöknek és feleségeiknek is meg kell hallgatniuk, akkor olyan hős fiuk és lányuk lesz, aki trónra kerül.
23. Dharma sásztra ez; szent Artha sásztra is és nagy Moksa sásztra; ezt mondta a mérhetetlen intelligenciájú Vjásza.
24. Elhangzik a jelen korban, el fogják mondani a jövő korokban is. Annak, aki meghallgatja, olyan fiai és szolgái lesznek, akik azt teszik, ami nekik kedves.
25. Az, aki meghallgatja, azonnal megmenekül minden testben, szóban vagy elmében elkövetett bűntől.
26. Annak, aki hibakeresés nélkül hallgatja meg a Bharata-nemzetség történetét, soha nem kell félnie a betegségektől – nem is beszélve a másvilágtól való félelemről.
27-30. Krsna Dvaipájana azért alkotta meg ezt a kiváló, szent és nagy művet, hogy még jobban elterjessze az emelkedett lelkű Pándavák és ksatriják hírnevét, akik a tudás mindene ágában jártasak voltak, és már addig is híresek voltak a világban nagy tetteikről. Ez a mű mindenkit híressé tesz, és hosszú életet ad. Az, aki azért mondatja el ezt a történetet a szent bráhmanákkal, hogy erényeket szerezzen, kiapadhatatlan erényeket szerez. Azonnal tiszta és szent lesz, aki elmondja a Kuruk történetét,
31. nagy családja lesz, és tisztelik a világban. Az a bráhmana, aki rendszeresen olvassa a szent Bháratát
32. az év négy esős hónapjában, minden bűnétől megtisztul. Azt, aki a Bháratát elolvasta, olyannak lehet tekinteni, mint aki a Védákat tanulmányozta.
33. Szó van ebben a félistenekről, a királyi bölcsekről, szent és megfiatalodott Rsikről, a bűntelen Kesaváról (Krsnáról),
34. az istenek istenéről (Mahádeváról), Párvatí istennőről, Kártikeja születéséről, akinek sok anyja volt,
35. valamint a bráhmanák és a tehenek nagyságáról. Valamennyi Sruti gyűjtemény ez, olyan mű, amelyet érdemes meghallgatniuk az erényes gondolkodású embereknek.
36. Az a művelt ember, aki elmondja ezt a bráhmanáknak a szent Parvák (holdváltozások) alatt, minden bűnétől megtisztul, győztes lesz a menny fölött (már az sem érdekli), és eléri a Brahmannal való eggyéválást.
37. Aki ennek csak egyetlen sorát elmondja a bráhmanáknak egy sráddha alkalmából, az a sráddha kimeríthetetlen lesz, és a Pitriket (ősöket) elégedetté teszi a nekik felajánlott étel.
38. Azokat a bűnöket, amelyeket érzékeink és elménk nap mint nap elkövet, amelyeket bárki elkövet tudva vagy tudatlanul,
39. mind megsemmisíti a Mahábhárata meghallgatása. Mahábháratának a nagy Bhárata hercegek születéseinek történetét nevezik.
40. Minden bűnétől megtisztul, aki ismeri a név (Bhárata) etimológiáját. Csodálatos a Bhárata-nemzetség története,
41. ezért az elmondása megtisztítja az embereket minden bűntől. Krsna Dvaipájana Rsi három év alatt fejezte be.
42. Minden nap (korán) reggel felkelt, megtisztult (mosdásokkal), elvégezte minden vallásos kötelességét (és megírta ezt a Mahábháratát).
43. Ezért a bráhmanáknak meg kell hallgatniuk, az előírt szabályok szerint, ezt a szent történetet, Bhárata e kiváló elbeszélést, amelyet Krsna (Dvaipájana) írt.
44. A jó vagy rossz tettek gyümölcsei soha nem lehetnek befolyással azokra a bráhmanákra, akik másoknak elmondják, sem pedig azokra, akik meghallgatják, legyenek bármilyen helyzetben.
45. Az egészet meg kell hallgatnia annak, aki el akarja nyerni az erényt.Annyit ér, mint a világ összes (egyéb) története; tiszta lesz a szíve annak, aki meghallgatja.
46. A mennybe jutottak által élvezett boldogság alig ér fel azzal, ami e nagyon szent történet meghallgatásából származik.
47. A rádzsaszúja vagy asvamedha áldozat gyümölcseit nyeri el az az erényes ember, aki tisztelettel meghallja vagy elmondja (másoknak).
48. Mondják, hogy ez a Bhárata éppen úgy a drágakövek bányája, mint a dicső óceán vagy a nagy hegység (Himálaja).
49. Szent és kiváló, szentségben egyenlő a Védákkal. Érdemes meghallgatni, fülnek tetsző, bűnöktől megtisztító és erényeket gyarapító.
50. Ó király, aki odaadja a Mahábhárata egy másolatát annak, aki kéri, nem (egy könyv másolatát) adja, hanem az egész, tengerövezte földet.
51. Ó Pariksit fia, elmondom neked ezt a kellemes és szent történetet, amely biztosítja a győzelmet (a hallgató számára); az egészet el fogom mondani. Hallgasd meg.
52. Krsna Dvaipájana Rsi három éven át rendszeresen (minden reggel) felkelt, és megírta ezt a csodálatos történetet, a Mahábháratát.
53. Ó Bharata-nemzedék legkiválóbbja, azt, ami ebben a Bháratában benne van a Dharmáról, Artháról és Kámáról, máshol is meg lehet találni; de ami nincs benne, az nem található meg sehol.
Így végződik a hatvankettedik fejeze, Adivansabatara, az Adi Parvában.
Uparicsara király története
Vaisampájana szólt
1. Volt egy nagyon erényes király, Uparicsara nevű. Nagyon szeretett vadászni.
2. Paurava fia (Uparicsara), akit Vaszunak is neveztek, Indra útmutatásával meghódította Csedi szép és kiváló királyságát.
3. Valamivel később felhagyott a fegyverek használatával, visszavonult és szigorú aszkézist gyakorolt.
4. A félistenek azt hitték, azért gyakorolja ezt a szigorú aszkézist, mert a mennyek királya akar lenni, ezért megjelentek előtte, és édes szavaikkal sikerült is eltéríteniük.
A félistenek szóltak
5. Ó világ királya, nézz utána, hogy a kegyesség ne fogyatkozzon meg a kezeidben. Védelmed alatt a kegyesség meg fogja védeni az univerzumot.
Indra szólt
6. Figyelmesen és szigorúan védelmezd a földön a kegyességet, és sok szent birodalmat meg fogsz látni (a túlvilágon).
7-8. Bár én a menny lakója vagyok és te a földé, mégis a barátom vagy, kedves vagy nekem. Ó emberek királya, lakj a földnek egy olyan helyén, amely gyönyörűséges, tele van állatokkal, gazdagsággal és gabonával, szent, éppen olyan jól védett, mint a menny, termékenységgel áldott, és kellemes az éghajlata.
9. Ó Csedi királya, a te királyságod tele van kincsekkel és drágakövekkel. Ásványkincsekben nagyon gazdag.
10. Ebben a királyságban minden város erényes. Az emberek becsületesek és elégedettek. Soha nem mondanak hazugságot, még tréfából sem.
11. A fiúk soha nem osztják el apjuk vagyonát (míg az apjuk él). Mindig azzal törődnek, hogy a szüleiknek jól menjen a soruk. Sovány teheneket soha nem fognak eke vagy áruszállító kocsi elé.
12. Minden tehén jóltáplált és kövér. Ó félistenek tisztelője, Csédiben mind a négy kaszt a saját kötelességeit teljesíti. A három világban semmi se maradjon előtted ismeretlen.
13. Adok neked egy kiváló és nagy kristálykocsit, amilyen csak a félisteneknek van. Keresztül tud vinni az égen.
14. A földi halandók közül egyedül te utazhatsz azon a pompás kocsin; úgy utazol majd az égen, mint egy félisten, bár fizikai tested van.
15. Megajándékozlak egy soha el nem hervadó lótuszvirág-füzérrel is, amely győzelmet ad; nem sebeznek meg a fegyverek, amikor ezt viseled.
16. Ó emberek királya, ez a kiváló, nagy és páratlan virágfüzér lesz a jelvényed, amelyet Indra virágfüzéreként ismernek.
Vaisampájana szólt
17. Vrtra megölője (Indra) adott neki egy bambuszvesszőt is, hogy a becsületes és békés embereket megvédelmezze.
18. Egy év eltelte után a király elültette (ezt a vesszőt) a földben, hogy az adományozót (Indrát) imádja.
19. Ó király, attól a naptól fogva minden király követi Vaszu példáját, bambuszvesszőt ültet, hogy imádja Indrát.
20. Miután elültetik, letakarják aranyszövésű anyaggal, jóillatú füstölőkkel, virágfüzérekkel és különféle díszítményekkel ékesítik.
21-23. (Uparicsara) így imádta Indrát a kellő formában, virágfüzérekkel és díszekkel. A félisten hattyú alakjában jött, hogy elfogadja a felajánlott imádatot. A nagy Indra nagyon örült, amikor látta, milyen szépen imádja őt a kiváló király, Vaszu, és így szólt hozzá, „Azok az emberek és királyok, akik engem imádnak,
24. és megtartják az ünnepemet, mint Csedi királya, mindig győznek, és nagy gazdagságot szereznek országaiknak.
25-27. Városaik növekednek, polgáraik örvendeznek.” Ó király, így áldotta meg Vaszut, a nagy uralkodót Maghavat Indra, a félistenek emelkedett lelkű vezetője. Nagy tiszteletnek örvendezek azok, akik megtartják Indra ünnepét, földet és drágaköveket ajándékoznak, mint Vaszu király.
28-29. Indra megáldotta Vaszut, Csedi királyát, aki sokat adományozott, nagy áldozatokat mutatott be, és mindig megtartotta Indra ünnepét. Volt neki öt nagyon erős és ragyogó fia,
30. és mindegyiknek több királysága volt. Dicső fia, Brhadratha – nagy szekérharcos – Magadha királyában uralkodott,
31. a következő két fia Pratjagriha és Kuszamva volt, akit Manivahanának is neveztek. Másik két fia Mavilla és Jaduk szontén nagy erősek és harcban legyőzhetetlenek voltak.
32. Ó király, ezek voltak a ragyogó királyi bölcs fiai. Az öt fiú királyságokat és városokat alapított, amelyeket magukról neveztek el.
33. Külön dinasztiákat hoztak létre, amelyek hosszú éveken át fennmaradtak. Amikor (Vaszu) a kristálykocsin utazott az égben,
34. a gandharvák és az apszarák is eljöttek, hogy imádják. És mert a felsőb birodalmakban utazgatott, elnevezték Uparicsarának.
35. Egyszer a fővárosán keresztülhaladó folyót megtámadta Kolahala Szuktimatinak nevezett élő hegy, akit megőrjített a kéjvágy.
36. Vaszu félrerúgta a hegyet, és a folyó kiszabadult a hegy öleléséből a rúgás által okozott hasadékon.
37. Ettől az öleléstől a folyó ikreket szült, egy fiút és egy leányt. A folyó olyan hálás volt Vaszunak, hogy mindkettejüket nekiadta.
38. Ez a kiváló királyi bölcs, gazdagság adományozója és ellenségei megbüntetője (Vaszu) hadserege tábornokává tette a folyó fiát,
39-40. a leányt pedig, akit Girikának hívtak, elvette feleségül. Egyszer Giriká, amikor tisztátalanságának időszaka elmúlt, megfürdött, megtisztult, és mindezt jelentette a férjének. De éppen azon a napon jöttek el Vaszu ősei is,
41. és megkérték a királyt, hogy öljön le néhány őzet a sráddha elvégzéséhez. A király azt gondolta, ha az ősök megparancsolnak valamit, nem lehet engedetlen,
42. és elment őzre vadászni, bár közben Giriká járt az eszében, aki nagyon szép volt, olyan, mint maga Srí.
43. (Az erdőben, ahol a király vadászott) sok fa volt: asóka, csampaka, csúta, atimukta, punnaga, karnikára, vakula, divja-patala,
44. patala, narikela, csandana, ardzsuna és sok más, szép, szent és nagy fa, tele illatos virágokkal és édes gyümölcsökkel.
45. A kokila édes dala megőrjítette az egész erdőt, visszhangzott a megittasult méhek zümmögésétől. Éppen tavasz volt, és az erdő, amelyben a király barangolt, éppen olyan szépséges volt, mint Kuvera kertjei.
46. A királyt eltöltötte a vágyakozás, de Giriká nem volt vele. Ide-oda járkált, vágytól tébolyultan, és egyszer csak meglátott
47. egy gyönyörű asóka fát, amelynek olyan dús volt a lombja, hogy meg sem lehetett pillantani a virágait.
48. A király kényelmesen leült a fa hűs árnyékában, és élvezte a virágok mézzel keveredett illatát.
49. Beszívta az erdőt lassan belengő, kellemes szellőt. Annyira izgatott lett, hogy...
50-52. (hiányzik)
53. A dharma, artha és káma felséges igazságaiban jártas király észrevette, higy a közelében egy gyorsröptű sólyom pihen. Megszólította a madarat,
54. „Ó kedves madár, vidd el ezt a feleségemnek, Girikának, és add oda neki. Éppen itt az ideje.”
55. A sólyom elvette a királytól, és gyorsan végigrepült az égen.
56. Amint így repült, meglátta egy másik sólyom. Azt gondolta, valami húst visz, és megtámadta.
57. A két madár összeakasztotta a csőrét, és miközben harcoltak, a király férfimagja a Jamuná vizébe esett.
58. Élt a Jamunában egy apszara, Adriká nevű; hal formájában lakozott a folyó vizében, egy bráhmana átka következtében.
59. Ez a hal, Adriká gyorsan odaúszott, ahova Vaszu magja leesett a sólyom karmaiból, és rögtön lenyelte.
60. Egy idő után a halászok kifogták ezt a halat (Adrikát). Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, éppen tíz hónap telt el azóta, hogy a magot lenyelte.
61. Két emberi formájú gyermek jött elő a hal gyomrából, egy fiú és egy leány. A halászok nagyon elcsodálkoztak, és elmentek Uparicsara királyhoz (Vaszuhoz).
62. Így szóltak, „Ó király, ezek egy haltól születtek.” Uparicsara király magához vette a fiúgyermeket,
63. aki később erényes és hatalmas uralkodó lett, Matsza néven. Az apszara is megszabadult a halformától, amint a gyermekek megszülettek,
64. mert az a dicső (bráhmana) már korábban megmondta neki, hogy csak azután szabadul meg, ha megszült két ember-gyermeket.
65. Most, hogy ezt a két gyermeket megszülte, a halászok pedig megölték (a testét), elhagyta a hal formáját, és saját mennyei formáját vette vissza.
66. Ekkor ez a kiváló apszara elindult a Sziddhák, Rsik és Csaranák járta úton. A halformájú apszara halszagú leányát
67. a király odaadta a halászoknak, mondván, „Legyen ez a gyermek a ti leányotok.” Ezt a nagy szépséggel és minden erénnyel megáldott
68. édes mosolyú leányt Szatjavatí néven ismerték; de mivel mindig halászokkal volt együtt, maga is halszagú volt.
69. Mivel szolgálni kívánta az apját (a halászt), csónakon járta a Jamuná vizét. Egy napon megpillantotta őt Parásara, amikor zarándoklatra ment.
70. A leány nagyon szép volt, még egy Sziddha vágyára is méltó. Amint a bölcs Rsi meglátta az édes mosolyú leányt, nagyon megkívánta.
71. A kiváló Rsi (Parásara) így szólt Vaszu leányához, a mennyei szépségű és karcsú combú leányhoz, „Ó áldott leány, fogadd el az ölelésemet.”
72. Azt felelte, „Ó szent Rsi, látod, mennyi Rsi áll a folyó mindkét partján? Hogyan engedhetnék a kívánságodnak, ha meglátnak?”
73. Ekkor a dicső Parásara olyan nagy ködöt teremtett, hogy mindent elborított a sötétség.
74. Amikor a lány látta, hogy a nagy Rsi milyen hirtelen megteremtette a ködöt, nagyon elámult, és szemérmesen elpirult.
Szatjavatí szólt
75. Ó szent Rsi, tudd meg, hogy az apám őrizetében állok. Ó bűntelen, beszennyezem a szűzességemet, ha elfogadom az ölelésedet.
76. Ó kiváló bráhmana, ó Rsi, ha a szűzességem beszennyeződött, hogyan térjek haza? Hogyan éljek azután? Ó dicső bráhmana, vedd ezt fontolóra, aztán tedd, amit helyesnek tartasz.
Vaisampájana szólt
77. Parásarának nagyon tetszettek a leány szavai, és így válaszolt, „Azután is szűz maradsz, hogy velem voltál.
78. Ó félénk leány, szépséges szűz, kérj tőlem olyan ajándékot, amit csak akarsz. Ó édes mosolyú szépség, az én kegyem még soha sem bizonyult hiábavalónak.”
79. Szatjavatí azt kérte, hogy a teste édes illatú legyen; és a dicső Rsi teljesítette a szíve vágyát.
80. A leány nagyon megörült ennek az ajándéknak, és mivel éppen itt volt az ideje, elfogadta a csodatevő Rsi ölelését.
81. Ettől fogva a Gandhavatí (édes illatú) néven ismerték az emberek között. Testének édes illatát egy jódzsana távolságról érezni lehetett,
82. ezért Jódzsanagandhának is hívták. Mindezek után a dicső Parásara visszatért a maga remetetanyájába.
83. Szatjavatí rendkívül örült ennek a kiváló ajándéknak, és még aznap megfogant Parásara ölelésétől.
84. A Jamuná egyik szigetén megszülte Parásara nagyon erős gyermekét; és a gyermek, anyja engedélyével, aszkéta lett.
85. Ezekkel a szavakkal távozott, „Amint bármilyen alkalomból megemlékezel rólam, azonnal megjelenek előtted.” Így született meg Dvaipájana Szatjavatí méhéből, Parásarától.
86. Dvaipájanának is nevezték, mert egy szigeten született. Ez a művelt ember (Dvaipájana) tudta, hogy a Dharma minden jugában eggyel kevesebb lábon fog állni,
87. az emberi élet hossza és ereje a jugát követi (rövidebb és kevesebb lesz); és nert az a vágy hajtotta, hogy elnyerje Brahmá és a bráhmanák kegyét,
88. elrendezte a Védákat, ezért Vjászának kezdték nevezni. Ezután a Védákat, valamint az ötödik Védát, a Mahábháratát tanította
89. Szumantának, Dzsaimininek, Pailának, a saját fiának, Sukának, és a tanítványának, Vaisampájanának (nekem).
90. Rajtunk keresztül közölte a Bhárata Szamhitát. Ekkor született meg Gangá és Sántanu fia, Bhísma,
91. a nagy erejű, híres, rendkívül nagy vitéz. Volt egy dicső és híres Rsi, Védák értelmezésében jártas.
92. Ezt a nagyon híres embert Animandavja néven ismerték. Bár ártatlan volt, mégis lopással vádolták, és kirakták egy sulára.
93. Ekkor a nagy Rsi Dharmát szólította, és így szólt hozzá, „Gyermekkoromban átszúrtam egy kis legyet egy fűszállal.
94. Ó Dharma, erre az egyetlen bűnömre emlékszem; nem emlékszem semmi másra. Azóta ezerszer meg ezerszer gyakoroltam az aszkézist. Nem vezekeltem még le aszkézisemmel ezt az egyetlen bűnt?
95. Egy bráhmana megölése sokkal förtelmesebb bűn, mint bármi más bűn ebben a világban. (Mivel megölsz engem), Ó Dharma, te is meg fogsz születni a földön, mégpedig a súdra kasztban.”
96. Így átkozta meg Dharmát, aki meg is született, mint súdra, a művelt, erényes és tiszta testű Vidura.
97. Gavalgana nemzette a szútát, Szandzsaját, aki olyan volt, mint egy Rsi; a nagyon hatalmas Karnát Szúrja nemzette Kuntínak, amikor még leány volt.
98-99. Természetes páncéllal és fülbevalókkal ékesen jött elő anyja méhéből. Maga a nagyhírű Visnu, valamennyi világ imádott ura Vaszudeva és Devakí gyermekeként jelent meg, hogy jót tegyen az egész világgal. Ő a nagy Isten, aki nem születik és nem hal meg; Ő az univerzum teremtője és ura.
100. A bölcsek úgy nevezik, mindennek a láthatatlan oka, rom lást nem ismer, ő az első Brahma, a három tulajdonság (szatja, radzsasz és tamasz) hajléka, a nagy lélek, elpusztíthatatlan, a legelső, a teremtés vagy természet oka, az irányító Úr,
101. Purusa, maga a Teremtő, a szatja guna középpontja, végtelen, mozdíthatatlan, Ő az Istenség, Ő az Úr Nárájana,
102. Dhata, romolhatatlan, tündöklő, a legjobb, nagy egyesítő, mindennek teremtetlen és láthatatlan lényege, a nagy változatlan. Nincsenek olyan tulajdonságai, amelyek az érzékek által ismerhetőek meg, Ő maga az univerzum, kezdet, születés és hanyatlás nélküli.
103. Ez a végtelenül fenséges lény, valamennyi teremtmény atyja az Andhaka nemzetségben, a Vrsnik között született meg, hogy gyarapítsa a kegyességet ebben a világban.
104. A fegyverviselés tudományábban jártas, nagyon vitéz, valamennyi sásztrában jártas, Nárájanának mindig engedelmes Szatjakit és Krtavarmát
105-107. Szatjaka és Hrdika nemzette. Anagy aszkétikus Rsi, Bharadvádzsa férfimagját egy edényben tartották, és ott indult fejlődésnek. Ebből a magból született Drona. Gautama magja egy halom nádra esett, ebből ikrek születtek, a nagyerejű Krpa és Krpí, Asvatthámá anyja. Drona nemzette az erős Asvatthámát.
108. Dhrstadjumna az áldozati tűzből született, olyan ragyogó volt, mint maga a tűz.
109. Ez a hatalmas hős íjjal a kezében született, hogy majdan megölje Dronát. Az áldozati oltárból született Krsná (Draupadí), sugárzóan szép,
110. elbűvölő és nagyon vonzó leány. Ezután megszülettek Prahlad tanítványai, Nagnadzsit és Szuvala.
111. Szuvala egy fiút nemzett, Sakunit, aki a félistenek átka következtében az erény ellensége és a teremtmények pusztítója lett. Nemzett egy leányt is,
112. aki Durjodhana anyja lett, és mindketten nagyon értettek a világi haszonszerzéshez. Krsna Dvaipájanától született Dhrtarástra, az emberek királya,
113-114. és a nagyerejű Pándu, mindketten Vicsitravírja feleségének a méhéből, és tőle született meg egy súdra asszony méhéből a bölcs és értelmes Vidura, aki egyaránt ismerte a dharmát és az arthát, és mentes volt minden bűntől. Pándunak öt fia született
115. két felesége méhéből. Judhisthíra volt a legidősebb fiú. Judhisthíra Dharmától született, Vrkódara Bhíma Marutától (Vájutól);
116-117. mind között a legelső, a legkiválóbb fegyverforgató, a dicső Ardzsuna Indrától született; a szépvonású, mindig feljebbvalóikat szolgáló Nakula és Szahadeva pedig az Asvin-ikrektől. Száz fia született a bölcs Dhrtarástrának,
118. mégpedig Durjodhana és mások, valamint egy Jujutszu nevű fiú (egy vaisja asszonytól).
119-120. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, a száz fiú közül tizenegy volt nagy szekérharcos, mégpedig Duhsászana, Dusszaha, Durmarsana, Vikarna, Csitraszena, Vivingszati, Jaja, Szatjavrata, Purumitra és a vaisja feleségtől Jujutszu. Abhimanju Szubhadrától született,
121. Vászudeva (Krsna) húgától; Ardzsuna nemzette, ezért ő volt Pándu unokája. Draupadí, a Pancsála király lánya öt fiat szült az öt Pándavának.
122. Ezek a hercegek mind nagyon jóképűek voltak, ismerték az összes sásztrát. Judhisthírától született Pritivindhaja, Bhímától Szutasoma,
123. Ardzsunától Srutakriti, Nakulától Szatanika, és Szahadevától a nagyon erős Srutaszena.
124. Bhíma egy fiat nemzett az erdőben Hidimbának, akit Ghatotkacsának neveztek. Draupadí szült egy Sikhandiní nevű leányt is, aki fiúvá változott.
125-127. Egy Szthuna nevű jaksa változtatta át, aki jót akart vele tenni. A Kuruk nagy csatájában száz meg száz király és főember gyűlt össze, hogy harcoljanak egymással. Képtelen vagyok elmondani ezt a sok nevet. Csak a legfontosabbakat neveztem meg azok közül, akit megemlít ez a történet (a Mahábhárata).
Így végződik a hatvanharmadik fejezet, Adivansabatarana, az Adi Puránában.
A félistenek a Föld megsegítésére megszületnek emberi formában
Dzsanamedzsaja szólt
1. Ó bráhmana, szeretném részletesen megismerni azok történetét, akiket megneveztél, meg azokét is, akiket nem neveztél meg, az ezer meg ezer többi királyt és főembert.
2. Ó nagy ember, mondj el nekem mindent, miért születtek meg a földön ezek a félistenekkel mind egyenlő, nagy szekérharcosok.
Vaisampájana szólt
3. Ó király, hallottuk, hogy az, amit kérdezel, még a félistenek számára is titok. Én azonban mégis beszélek róla, miután fejet hajtottam az Önmagától-született (Brahma) előtt.
4. Miután Dzsamadagni fia (Parasuráma) huszonegy alkalommal szabadította meg a földet a ksatrijáktól, elment a Mahendra nevű pompás hegyre, és megkezdte vezekléseit.
5. Ó király, amikor a földön nem voltak ksatriják, a ksatrija nők bráhmanáktól nyertek utódokat.
6. A bráhmanák csak akkor háltak velük, amikor itt volt az ideje, és akkor sem kéjvágyból tették.
7. Ezer meg ezer ksatrija nő fogant meg bráhmanáktól, és így sok nagyon vitéz ksatrija született,
8. sok fiú és leány, hogy felvirágoztassák a ksatriják nemzetségét. Ez a ksatrija nemzetség ksatrija nők és aszkétikus bráhmanák kapcsolatából született meg.
9. Az új, hosszú élettel megáldott nemzedék gyarapodott az erényekben, és ismét létrejött a négy kaszt, élükön a bráhmanákkal.
10-11. Abban az időben (amelyről beszélek), minden férfi csak a kellő időben egyesült a feleségével; sohasem kéjvágyból, és nem akkor, amikor nem volt itt az ideje. Más teremtmények is követték ezt a példát, még azok is, amelyek a madarak nemzetségében születtek. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, százával és ezrével születtek a teremtmények, és mind nagyon erényesen éltek.
12. Ó föld ura, minden teremtmény erényes és vallásos volt, nem ismertek sem bánatot, sem betegséget.
13. Ó elefántjárású király, egy idő után megint a ksatriják uralkodtak az egész földön, amelyet az óceán határol, a hegyekkel, erdőkkel és városokkal együtt.
14. Amikor a földet ismét erényesen kormányozták a ksatriják, nagy öröm töltötte el a többi kasztot, élükön a bráhmanákkal.
15. Valamennyi király megszabadult a kéjvágytól és a haragtól született bűnöktől, megbüntették azokat, akik büntetést érdemeltek, és megvédelmezték a földet.
16. Amikor Indra, aki száz áldozatot mutatott be, és akinek ezer szeme van, látta, hogy minden ksatrija nagyon erényesen uralkodik a királyságában, a megfelelő időben és a megfelelő helyen zúdította alá az életadó esőt és a záport; így oltalmazta a teremtményeket.
17. Ó király, senki sem halt meg túl korán, senki nem nősült meg hamarabb, mint hogy elérte a nagykorúságot.
18. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, a föld egészen a tengerpartokig megtelt hosszúéletű emberekkel.
19. A ksatriják nagy áldozatokat mutattak be, nagy vagyont adományoztak a bráhmanáknak, a bráhmanák is egytől-egyig tanulmányozták a Védákat, a Vedangákat és az Upanisadokat.
20. Ó király, egyetlen bráhmana sem árult Védákat, nem olvasta fel azokat hangosan egy súdra előtt.
21. A vaisják jól megművelték a földet bivalyaik segítségével, és soha nem fogtak tehenet az eke elé. Gondosan táplálták a soványakat.
22. Soha nem fejték meg a teheneket, amíg a borjak csak az anyjuk tején élhettek meg. Egyetlen kereskedő sem mért hamis mérlegen.
23. Mindenki erényes hajlamú volt, mindent az erényre rögzített tekintettel tettek.
24. Ó király, minden kasztban mindenki nagyon ügyelt kasztjának kötelességeire. Erényük soha nem szenvedett fogyatkozást.
25. Asszonyok és tehenek a megfelelő időben hozták világra utódaikat, a fák a nekik megfelelő évszakokban hoztak virágokat és gyümölcsöket.
26. Ó király, a Krta (Szatja) juga idején számos teremtmény élt a földön.
27. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, ó emberek ura, ilyen boldogan élt a világ, de aztán aszurák születtek meg a királyi dinasztiákban, egyik a másik után.
28. Dití fiait (az aszurákat) állandóan legyőzték Adití fiai (a félistenek), és mivel a mennyben nem uralkodhattak, megszülettek a földön.
29-30. Ó király, az aszurák élvezni akarták uralmukat a földön; tehenek, lovak, öszvérek, tevék, bivalyok, elefántok, szarvasok között születtek; de megszülettek úgy is, mint ráksaszák és mások.
31. Ó világ védelmezője, a már megszületett és megszülető aszurák miatt a föld már nem tudta magát fenntartani.
32. Dití és Danu fiai közül egyeseket kitaszítottak az égből, ezek emberekként születtek meg, büszke és arcátlan uralkodók lettek a földön.
33. Nagy vitézek voltak, és különféle formákban lepték el a földet. Nagy elnyomókká váltak, és egészen a tengerpartig megtöltötték a földet.
34. Kezdték elnyomni a bráhmanákat, ksatrijákat, vaisjákat és súdrákat; minden erejükkel üldözték az összes többi teremtményt.
35. Ó király, minden teremtményt megfélemlítettek és megöltek, az egész földet bejárták.
36. Erényt és igazságot nem ismerve, erejükre büszkén, arcátlanságuktól megittasultan még a szent Rsiket is megsértették asramjaikban.
37. Ó király, a nagyerejű, energikus és gazdag aszurák annyira elnyomták a földet, hogy arra gondolt, Brahmához folyamodik.
38. A Nága Sesa és a többi teremtmény (pl. a teknősbéka és az elefánt) egyesített ereje sem tudta fenntartani a hatalmas Dánavák által megtámadott földet.
39. Ó világ védelmezője, a félelmtől sújtott és (a Dánavák) terhe alatt roskadozó föld elment valamennyi teremtmény Nagyapjához, és a védelmét kérte.
40-41. Látta, hogy az isteni Brahmá – a világok teremtője, aki nem pusztul el soha – ott ül az ülőhelyén, félistenek, nagy és dicső Rsik veszik körül, elbűvölt gandharvák és apszarák imádják, akik mindig a félistenek szolgálatát végzik.
42. Ó Bharata-nemzetség legkiválóbbja, a föld imádta a Nagyapát; a világ uralkodóinak színe előtt elmondott mindent, ami történt, és a védelmét kérte.
43. Ó király, a mindentudó, önmagától-teremtett és Legfelsőbb Úr már előre tudta a jövetelének a célját.
44. Ó Bharata-nemzetség leszármazottja, ő az univerzum teremtője, miért is ne tudna mindent, ami a teremtmények elméjében van, ideértve még a Devákat és a Dánavákat is?
45. Ó nagy király, ekkor a föld ura, Pradzsápati, Isa, Sambhu így szólt hozzá.
Brahmá szólt
46. Ó Vaszudhara (gazdagság őre), a mennyek valamennyi lakójának adok valami dolgot abban, amiért eljöttél hozzám.
Vaisampájana szólt
47-48. Ó király, miután a föld mindezt elmondta, Brahmá búcsút vett tőle. Ezután megparancsolta a mennylakóknak, „Menjetek el, mindannyian, szülessetek meg a földön, és szabadítsátok meg a terhétől. Mindenki menjen a maga helyére, és keressétek a harcot (a Dánavákkal).”
49. Ezután az összes teremtmény teremtője odahívta a gandharvákat és az apszarákat, és így szólt hozzájuk, „Menjetek el ti is, szülessetek meg az emberek között, a magatok helyén, és olyan formában, amilyen nektek tetszik.”
50. Indra és a félistenek hallották uruk szavát – a szavakat, amelyek igazak voltak, a körülmények között nagyon kívánatosak és hasznosak – és engedelmeskedtek neki.
51. Elhatározták, hogy valamennyien megszületnek a földön a maguk helyén, és elmentek Vaikunthába, Nárájanához, az ellenségek megölőjéhez,
52. aki korongot és buzogányt tart a kezeiben, sárga ruhát visel, vakítóan fényes, lótuszvirág-köldökű, megöli a félistenek ellenségeit, és szilárdan nézi széles mellkasát,
53. aki a Pradzsápati (maga Brahmá) ura, valamennyi félisten uralkodója, végtelen erejű, az áldásos kerék jelét viseli a mellén, minden képesség központi hajtóereje, valamennyi félisten imádatának a tárgya.
54. „Szüless meg te is,” mondta neki Indra, az összes személy között a legmagasztosabbnak. És Hari felelt, „Úgy legyen.”
Így végződik a hatvannegyedik fejezet, Adivansabatarana, az Adi Parvában.