A dzsiva az Úr Hari szolgája
Mi a szellemi lélek természetes, örök helyzete (nitja-dharma)?
A szellemi lélek nitja-dharmája az, hogy szolgálja Sri Krsnát (Krsna-dászja).
Mi a szellemi lélek nem természetes, elesett helyzete (vaidharmja)?
A dzsiva akkor bukik el, 1. amikor egy megtévesztett lélek elfogadja a nem-különbözőség (abheda) tanítását, és a személytelen nirvánába törekszik, vagy 2. amikor egy ostoba lélek materialista élvezeteket akar.
Miért mondod ezeket nem természetesnek?
Nem természetesek, mert a lélek örök tudatból áll (csinmaja), és ami csinmaja, annak az egyetlen örök természete a boldogság (ánanda) és szeretet (priti). A nirvisesa-váda személytelen tanításában nincs boldogság; végső céljuk csak a lélek megtagadása. És a materialista visesa-váda filozófiában (vaisesika) elhomályosul a lélek egyedülálló, örök lelki jellege. Ezért mind az imperszonalizmus, mind a dzsada-váda a lélek bukásához vezetnek.
Ki törekszik materialista boldogságra?
Az anyagi karmájuktól megtévesztett emberek gyümölcsöző cselekedeteket végeznek a hatás és visszahatás megkötöző útján, és így keresik a jövőbeli boldogságot. Remélik, hogy eljutnak a mennyei bolygókra, stb.
Ki akar hatalmat és befolyást az anyagi világban?
Azok, akik elérték a tökéletességet az astánga-jóga (nyolcrészes folyamat) útján, valamint azok, akik a szadanga-jóga (hatrészes folyamat) útján gyakorolnak. Az anyagi világban keresik a hatalmat, és ennek oka miszticizmusok gyümölcse (vibhúti).
Mi lesz a szellemi lélekkel, ha a materialista boldogságot és a személytelen nirvánát is elutasítod?
Akkor a lélek a saját természetes örömteli helyzetében honol. Ez a kétféle, úgynevezett boldogság csak anyagi megjelölés (upádhika). A lélek természetes, örök extázisának megvalósítása nem anyagi megjelölés (ez nirúpádhika).
Mi a lélek igazi boldogságának megvalósítása?
Az anyagi kapcsolatoktól megszabadult lélek megismeri a Sri Krsnával való kapcsolat extatikus boldogságát, a határtalan örömet, amely saját tiszta tudatának jellemzője – ez a dzsiva természetes boldogsága.
