A különbség (bheda) valódi
Ha azt mondjuk, hogy Bhagaván és a dzsivák egyaránt tudatosak (csaitanja), akkor a kettejük közötti különbség képzeletbeli?
Nem. Bhagaván tudata mindent átható (vibhu-csaitanja), a dzsiváé végtelenül kicsi (anu-csaitanja). A kettő közötti különbség nem elképzelt, hanem tényleges. Bhagaván a saját májá-saktijának az ura, a dzsivák viszont a májá-sakti alárendeltjei.
Hányféle bheda (különbség) van?
Kétféle: vjavahárika (viselkedésre vonatkozó) és tattvika (lényegi).
Mi a vjavahárika bheda?
Ezt példákkal lehet illusztrálni, mondjuk az agyagedény és egy textildarab közötti különbséggel. Különböző dolgoknak látszanak, de mindkettő ugyanabból a földből keletkezett. Eredeti állapotukban, mint föld, nincs különbség az edény és a textil között. Ezt a fajta különbséget vjavahárika bhedának nevezik.
Mi a tattvika-bheda?
Ennél az egyik dolog működésében valamint eredeti okában is különbözik. Ezt nevezik tattvika-bhedának.
A dzsiva és Bhagaván közötti különbség vjavahárika vagy tattvika?
Tattvika.
Miért van ez?
Mert a dzsiva semmilyen körülmények között nem válhat Bhagavánná.
Akkor hogyan kell értenünk a szentírások mélyértelmű kijelentéseit (a mahá-vákjákat), pl. tat tvam aszi (te az vagy)?
Svetaketu, a nagy bölcs, a következő tanítást kapta: Te szellemi lélek vagy; nem az anyagtól születtél, hanem a tudattól (csaitanja). Ezt a tanítást sohasem szabad úgy értelmezni, hogy te az a legfelsőbb, mindent átható tudat (vibhu-csaitanja) vagy.
Akkor nem érvényes a szentírásoknak a dzsiva és a mindent átható Brahman-ragyogás egységére vonatkozó állítása?
A dzsiva szempontjából a kettő közötti különbség (bheda) örök; Brahman szempontjából az örök, hogy nincs különbség. Ezért a különböző és nem különböző (bheda és abheda) egyaránt örök és igaz.
Hogy értsük ezt az ellentmondásos következtetést?
Az Úr felfoghatatlan energiája (acsintja-sakti) révén minden ellentmondás tökéletes harmóniában van; csak az apró, nagyon korlátozott értelemmel rendelkező dzsivák gondolhatják azt, hogy ez lehetetlen.
Miért halljuk mindig az egység filozófiájának elítélését?
Mert azok, akik az egység filozófiáját hirdetik, azt mondják, hogy a különbség is örök, és ennek bizonyításával helyesen fölismerték az acsintja-bhedábheda (egyidejű egység és különbözőség) kétség kívüli igazságát. Nem követnek el hibát azok, akik a bhedábheda filozófiáját tanítják, és csak azokat ítélik el, akik egyoldalúan, vagy a bhedát vagy az abhedát hirdetik.
Kinek a kizárólagos véleménye az abheda (nem-különbözőség)?
A nirvisesa-vádik (akik azt tanítják, hogy nincs különbség) csak az abheda filozófiáját fogadják el, a szavisesa-vádik (az örök különbség hirdetői) viszont nem ezt vallják.
Ki fogadja el a szavisesa filozófiát?
Valamennyi vaisnava szampradája elfogadja.
Hány szampradájájuk van a vaisnaváknak?
Négy fő vaisnava tanítás van: 1. dvaita, 2. visista-advaita, 3. dvaita-advaita, és 4. suddha-dvaita.
Van-e közöttük ontológiai különbség?
A tanítások között valójában egyetértés van, mert a vaisnavák mind szavisesa-vádik (hisznek az örök különbségben). Egyikük sem tűri meg a kevala-advaita (csak egység) filozófiáját. A négy vaisnava csoport mindegyike vonzódik az Úrhoz, ezért elfogadják az Úr energiájának (bhagavat-sakti) valódiságát. A dvaita iskola követői (dvaita-vádik) azt mondják, hogy a kizárólagosan advaita iskola teljesen vak. Ez azért van, mert a dvaita-vádik a dvaita-vádát (a kettősség tanítását) látják örökkévalónak. Ez Madhvácsárja véleménye. A visista-advaita-vádik azt mondják, hogy minden dolognak vannak tulajdonságai, és ezért advaita, vagy kettősség nélküli nem létezhet. A dvaita-advaita-vádik nagyon keményen megmondják a nézeteiket; egyértelműen elítélik az advaita filozófiáját. Elítéli ezt a suddha-advaita tanítás is, és a saját következtetését az örök tulajdonságok tiszta formájára alapozza. Ha alaposan megvizsgáljuk a vaisnava filozófia négy osztályát, akkor nyilvánvaló, hogy egyetértenek.
Miért csak Madhvácsárja tanítását fogadta el Sri Csaitanja Maháprabhu?
Madvácsárja tanításának különleges vonása, hogy nagyon világosan elítéli az advaita filozófia hibáit. Ennek a határozott véleménynek a fenntartása nagyon messzire űzi a személytelen filozófia okozta szenvedést. Sri Csaitanja Maháprabhu azért fogadta el Madhvácsárja tanításait, hogy biztosan jót tegyen a feltételekhez kötött, szerencsétlen lelkekkel, akiket a Kali-juga támadásai meggyengítettek. Nem kisebbítette azonban a másik három vaisnava szampradája fontosságát sem. A szavisesa-váda (az örök különbség filozófiája) bármelyik formáját fogadja is el valaki, az jó, mert biztosan örök áldást hoz.