Hatodik slóka
najanam galad-asru-dhárajá
vadanam gadgada-ruddhajá girá
pulakair nicsitam vapuh kadá
tava náma-grahane bhavisjati
najanam – szemek; galat-asru-dhárajá – könnyek áradata által; vadanam – száj; gadgada – elcsukló; ruddhajá – elfulladt; girá – szavakkal; pulakaih – borzongva; nicsitam – fedett; vapuh – test; kadá – mikor; tava – Tied; náma-grahane – a nevet énekelve; bhavisjati – lesz.
Kedves Uram, mikor fogja könnyek szakadatlan áradata díszíteni szemem? Mikor fog elcsuklani a hangom, s mikor mered az égnek minden hajam szála szent neved kiejtésekor?
Sri Szanmodaja Bhásjam
Az előző öt vers a következő témákat magyarázta el: sraddhá, szadhu-szanga, bhadzsana-krijá, anarthanivrtti, nisthá, rucsi, ászakti és bháva. Az eddigiekből megtanultuk, hogyan éri el a lélek fokozatosan a szvarúpáját a tiszta bhaki segítségével, amely az Úr hládini-saktijának a lényege.
Ez a vers tovább magyarázza a bhavabhaktit. A bhávabhakti elérésekor a tiszta odaadó szolgálat addig a pontig fejlődik, ahol folyamatos és megszakítatlan lesz. Bháva ugyanaz, mint rati (spontán vonzódás); bhávabhakti a bimbó, amely hamar kinyílik a premabhakti, szerető odaadás virágává.
Az odaadó szolgálat kilenc része közül, amelyeket a szádhana-bhaktiban végeznek, egyedül Krsna nevének zengése válik nagyon intenzívvé a bhávabhaktiban.
A bháva jelei
Bhávabhaktiban a szádhakát kilenc dolog jellemzi: 1) mindenképpen Krsna szolgálatában akarja használni az idejét, és nem szeret tétlen lenni; 2) mindig tartózkodó és kitartó; 3) elkülönül az anyagi ragaszkodástól; 4) nem vágyik anyagi tiszteletre, cserébe a szolgálatáért; 5) biztos az Úr Krsna kegyében; 6) mindig nagy hittel akarja szolgálni az Urat; 7) nagyon vonzódik a szent nevek énekléséhez; 8) nagyon szeret az Úr transzcendentális tulajdonságairól beszélni; 9) nagyon örül, ha olyan helyen élhet, ahol az Úr kedvteléseket élvezett, pl. Mathurá, Vrndávana vagy Dváraká. Ezek a jelek válnak láthatóvá a bhaktában, aki a teljes bhávába való belépés küszöbén áll.
Először jön a rucsi, vagy intenzív vágy, hogy elérjük az Úr lótuszvirág lábait, ez meglágyítja és megolvasztja a szívet. Ekkor a szádhana-bhakti neve bhávabhakti. Ez a bháva a prema-nap és Krsna páratlan transzcendentális szépsége napjának a sugaraiból áll.
Ezért az a következtetés, hogy a bhávabhakti vagy rati a prema hajnala. A kezdeti szakaszban a premát bhávának lehet nevezni; és ebben a szakaszban kissé megnyilvánul az extázis nyolc jele (asta-száttvika-vikára), pl. sírás, borzongás stb. Amikor a bhakta az Úr lótuszvirág lábain meditál, a szíve megolvad, és spontán hullik a könnye. Az extázisok leírását megtaláljuk a vaisnava Tantra-sásztrákban és a Puránákban, amelyek megerősítik, hogy a premában teljes intenzitással megnyilvánuló jelek félénken, de határozottan megjelennek a bhávaként ismert szakaszban.
A szentírások a bháva testi jeleit anubháva címszó alatt írják le, és ide tartoznak a tánc, hempergés a porban, hangos éneklés, nyújtózás, hangos kitörések, ásítás, zihálás, nem törődés a kívülállókkal, nyálfolyás, őrültként nevetés, fej forgatása és böfögés.
Mint említettem, az extázisnak nyolc fő jele van; ezek a megbénulás, izzadás, borzongás, sápadtság, elfulladt hang, remegés, sírás és ájulás. Ezek közül a tánc, sírás, borzongás és elfulladt hang különösen prominens a bháva szakaszában. A legfelsőbb tanító, Sri Krsna Csaitanja külön számba vette ezeket a jeleket ebben a versben. Imádkozik, „Krsna! Nanda Mahárádzsa fia! Mikor díszítik a szemeimet a szeretet könnyei, amikor a nevedet éneklem? Mikor fullad el a hangom az extatikus érzelmektől? Mikor borzong a testem? Uram! Légy kegyes, hogy az extázis e jelei hamarosan feldíszítsék a testemet, amikor a nevedet zengem!”
Csaitanja-csaritámrta, Antja 20.37:
„Istenszeretet nélkül haszontalan az életem. Ezért imádkozom, hogy fogadj el, mint a szolgádat, és add meg a béremet, az extatikus Istenszeretetet.”
Kommentár
„Úr Krsna, gópik élvezője, mikor ömlik e gópi szemeiből a könnyek áradata neved éneklésekor? Mikor fullad el a hangom a szeretettől, mikor borzong meg a testem?”
Ez tökéletes példa arra, hogyan kell imádkozni Krsna szeretetéért. Ebben az összefüggésben idézhetjük a Bhakti-raszámrta-szindhu egy versét is: „Úr Pundarikáksa, mikor éneklem a szent nevedet könnyekkel a szememben, mikor táncolok extázisban a Jamuná partján?” (BRS 1.2.156)
Krsna másodlagos nevei éneklésekor (gauna-náma) szó sincs a prema tapasztalatáról. Ezért mondta az Úr Csaitanja, „Bár meg lehet hallgatni az Upanisadok tanításait, azok nagyon távol vannak Krsna nektári kedvteléseitől, ezért nem tudják megolvasztani a hallgató szívét, aki nem borzonghat meg, és nem onthat extatikus könnyeket.” Az Upanisadok tárgya Brahman; de ez csak távolról kapcsolatos Krsna kedvtelései édességével, amely mindig extázist kelt a tiszta bhakták szívében.
Ez a vers nem azokra vonatkozik, akik szemei természettől fogva nedvesek, vagy akik mesterséges bhávát mutatnak be; amikor a lélek megtisztul, és spontán vonzódik Krsna odaadó szolgálatához, teste és életereje teljesen engedelmeskednek az örök bháváknak, amelyek állandóan ott játszanak a szívben. Ezért a szív megolvadását, az extázis jeleit csak azok a tiszta bhakták tapasztalják, akik teljesen megtisztultak minden anarthától.
A kezdők, akik megpróbálják mesterségesen utánozni az extázis és a mahábhágavata bhakták jeleit, hogy becsapják az embereket, igazából óriási akadályt teremtenek a Krsna-tudat felé haladás útján.
Szentírások ezzel a verssel kapcsolatban:
Srimad Bhágavatam 11.3.30-31:
„Az ember tanulja meg, hogyan társuljon az Úr bhaktáival, gyűljenek össze, és énekeljék az Úr dicsőségét. Ez nagyon megtisztít. Ha a bhakták így fejlesztik a szerető barátságukat, kölcsönösen boldogságot és elégedettséget éreznek. Egymást ösztönözve képesek lesznek arra, hogy lemondjanak az anyagi érzékek kielégítéséről, amely minden szenvedés oka.
Az Úr bhaktái állandóan az Úr dicsőségéről beszélnek egymás között. Így állandóan emlékeznek az Úrra, és emlékeztetik egymást a tulajdonságaira és a kedvteléseire. Odaadóan végzik a bhakti-jógát, elégedetté teszik az Urat, aki elvesz tőlük minden kedvezőtlent. Minden akadálytól megszabadulnak, felébred a tiszta Istenszeretetük, lelkivé vált testük már ebben a világban megnyilvánítja a transzcendentális extázis jeleit, pl. a borzongást.”
Srimad Bhágavatam 11.3.32:
„Az Istenszeretetet elért bhakták néha hangosan felkiáltanak, elmerülten gondolnak a tévedhetetlen Úrra. Néha nevetnek, nagyon örülnek, hangosan kiáltanak az Úrhoz, táncolnak vagy énekelnek. Az ilyen bhakták fölemelkedtek a feltételekhez kötött, anyagi életen, és néha a megszületetetlen Legfelsőbbet utánozva eljátsszák a kedvteléseit. És néha békések és csendben maradnak, amikor a színe elé kerülnek.”