Ötödik slóka
aji nanda-tanudzsa kinkaram
patitám mam visame bhavámbudhau
krpajá tava pada-pankadzsa-
szthita-dhúli-szadrsam vicsintaja
aji – Uram; nanda-tanudzsa – Nanda Mahárádzsa fia, Krsna; kinkaram – szolga; mam – Engem; visame – szörnyű; bhavámbudhau – a tudatlanság óceánjában; krpajá – indokolatlan kegyedből; tava – Tied; pada-pankadzsa – lótuszvirág lábak; szthita – elhelyezett; dhúli-szadrsam – mint a porszem részecskéje; vicsaintaja – kérlek, tekintsd úgy.
Nanda Mahárádzs fia, bár örök szolgád vagyok, saját rossz tetteimnek köszönhetően a születés és halál rettentő óceánjába kerültem. Kérlek, emeld magadhoz ezt az elesett lelket, s tedd egy atommá szentséges lótuszvirág lábaidnál.
Sri Szanmodaja Bhásjam
Helyes-e, ha a szádhakát, aki a szent névnél vett menedéket, túlzottan aggasztják az őt érő anyagi szenvedések? Ezt a kérdést válaszolja meg az Úr Csaitanja ebben a versben, ezt mondja a bhakta helyes viselkedéséről:
„Úr Krsna! Nanda Mahárádzsa fia! Örök szolgád vagyok; de korábbi cselekedeteim eredményeként beleestem az anyagi élet borzalmas óceánjába. A kéj, kapzsiság, harag és irigység az ellenségeim; a vizekben lappanganak, mint nagy halak, hogy elnyeljenek engem. A hiú remények és aggodalom nagy hullámain hánykolódom ide és oda, amelyek szenvedéssé teszik az életemet. A rossz társulás viharai még több szenvedést hoznak. Ebben a helyzetben csak Téged látlak az egyetlen menedékemnek.
A karma, gjána és jóga olyanok, mint a tengeri moszat
„Néha azt látjuk, hogy elúszik egy kis csomó tengeri moszat; ezek a karma, gjána, jóga, tapaszja, stb. gyomnövényei. Átkelt-e már valaki a tudatlanság óceánján úgy, hogy ezekbe a gyomokba kapaszkodott? Mindig azt láttam, hogy aki megpróbált átúszni ezen az óceánon, és ezekbe kapaszkodott, csak elsüllyedt a moszatokkal együtt, mint a halott súlyok. Nem lehet más biztonságban reménykedni, mint a Te határtalan kegyedben.
„Szent neved erős hajója az egyetlen eszköz, amellyel át lehet kelni az anyagi élet e veszélyes óceánján. Jól tudom ezt, és cselekedtem; megkértem a lelki tanítómesteremet, vegyen fel az Úr szent nevének a hajójára; indokolatlan kegye ezt megadta. Uram! Téged úgy ismernek, mint bhaktáid védelmezőjét, akik meghódoltak lótuszvirág lábaidnál. Kérlek, fogadd el ezt a hajléktalan koldust, tisztíts meg a hibáimtól, és tekints engem egy porszem részecskéjének lótuszvirág lábaidnál.”
Akiket az Úr elfogadott a bhakti útján, azoknak soha nem szabad visszatérni az érzéki élvezethez, anyagi nehézségek ellenére sem.
Csaitanja-csaritámrta, Antja 20.31,33,34:
„Nagy alázattal, magát az anyagi világ feltételekhez kötött lelkének tekintve, Sri Csaitanja ismét kifejezte azt a vágyát, hogy az Urat akarja szolgálni.”
„Örök szolgád vagyok, de elfelejtettelek Téged. Most beestem a tudatlanság óceánjába, és a külső energia feltételekhez kötött.
„Légy Hozzám indokolatlanul kegyes, adj egy helyet a porszemek között lótuszvirág lábaidnál, hogy szolgálhassalak, mint örök szolga.”
Mindenki imádatának tárgya az Úr Krsna, Nanda Mahárádzsa fia. Szolgálata elválaszthatatlan a szellemi lélek azonosságától (szvarúpa).
Most, hogy Krsna szolgája közömbös lett a szolgálattal szemben, és az anyagi élet borzalmas óceánjában fuldoklik, életben maradásának egyetlen reménye, hogy részesül az Úr kegyében. Ha az Úr Krsna mérhetetlen kegyéből elfogadja a lelket, és mint egy virágpor részecskét, odateszi lótuszvirág lábaihoz, akkor ismét megnyilvánul a rejtett azonossága, és örök hajlama. Az itt használt szavak, pada-dhuli (lótuszvirág lábak pora) szintén megerősítik, hogy a lélek eredetileg Krsna nagyon kis szerves része, ahogyan a szentírások mondják.
A lélek talán nagyon vágyik arra, hogy helyet kapjon Krsna lótuszvirág lábainál, de az Úr csak akkor fogadja el, ha engedelmeskedik az akaratának, és odaadó szolgálatot végez.
Ez a vers az anartha nivrttire mutat
Amíg teljesen vissza nem került a szvarúpájába, az anarthák maradéka hozzátapad a szívéhez; és ezek a csekély tisztátalanságok is elrejtik a végső tökéletességét és célját. A szambandha-gjána alkalmassá teszi arra, hogy tisztán énekelje a szent nevet, és szerető odaadó szolgálatot végezzen, ami eltakarítja a szívéből ezeket az anarthákat; ezt így nevezik, anarthanivrtti.
Fejlődée e szakaszában a bhakta neve dzsatarati (ratiból, szeretetből született). Az adzsatarati szádhaka (nem ratiból született) és a dzsatarati bhakta között a különbség az éneklés minőségében van. Nem lehet valakit elfogadni dzsataratinak, csak mert maga mondja.
Az anartha-nivrtti után következik a nairantarja, rendíthetetlen kitartás a szolgálatban, aztán szveccsha-purvika, önkéntes meditálás Krsna kedvtelésein, ami által létrejön a spontán vonzódás; aztán szvarasziki, Krsna kedvteléseinek spontán megnyilvánulása, elvárás nélkül. Csak e három szakasz után jön el a prema végső tökéletessége.
Szentírások ezzel a verssel kapcsolatban:
Srimad Bhágavatam 6.11.24:
„Uram, szolgálhatom-e ismét örök szolgáidat, akik csak a Te lótuszvirág lábaidnál találnak menedéket? Életem Ura, hadd legyek ismét a szolgájuk, hogy az elmém mindig a transzcendentális tulajdonságaidra gondoljon, szavaim mindig azokat a tulajdonságokat dicsőítsék, és a testem mindig a Te szerető szolgálatodat végezze.”
Srimad Bhágavatam 10.29.38:
„Minden bánat elűzője, kérlek, légy kegyes hozzánk. Hogy lótuszvirág lábaidhoz közeledjünk, elhagytuk a családjainkat és az otthonunkat, és nincs más vágyunk, mint hogy Téged szolgáljunk. Elégeti szívünket a vágy, amelyet szépséges, mosolygó pillantásaid keltettek. Drágakő az emberek között, kérünk, tégy minket a szolgálólányaiddá.”
Rúpa Goszvámi írja:
„Ha nem imádtad Srimati Rádháráni lótuszvirág lábainak a porát, vagy Vradzsa földjét, amelyet az ő lótuszvirág lábai jelöltek meg, ha nem szolgáltad a bhaktáját, aki mindig rajta meditál, akkor hogyan fogsz vonzódni a nektár fekete óceánjához, amelynek a neve Sjáma, Krsna?”
Vilápa-kuszuma-andzsali, 8. vers:
„Rádháráni, Vradzsa szeretett hölgye! Kimerültem attól, hogy a szenvedés viharos óceánjában úszom; elhagyatott vagyok. Kérlek, végy föl engem indokolatlan kegyed elsüllyeszthetetlen hajójára. Vezess el lótuszvirág lábaid csodálatos szentélyébe.”
Rádhá-rasza-szúdha-nidhi, 259. vers:
„Merülj el teljesen Krsnában, akinek koronáját pávatoll díszíti, énekeld állandóan a szent nevét és a dicsőségét. Szolgáld lótuszvirág lábait, és állandóan zengd a mahá-mantrát, hogy örömet szerezz Neki. Szívem egyetlen vágya, hogy Srimati Rádháráni lótuszvirág lábainak a szolgája legyek. Indokolatlan kegyéből elérhetem, hogy spontán vonzódjak a szolgálatához.”