Negyedik slóka
na dhanam na dzsanam na szundarim
kavitám vá dzsagadísa kámaje
mama dzsanmani dzsanmanísvare
bhavatád bhaktir ahaituki tvaji
na – nem; dhanam – gazdagság; na – nem; dzsanam – követők; na – nem; szundarim – szép nő; kavitam – virágos nyelven leírt, gyümölcsöző cselekedetek; va – vagy; dzsagat-isa – univerzum Ura; kámaje – kívánok; mama – enyém; dzsanmani – születésben; dzsanmani – születés után; isvare – a Legfelsőbb Úrnak – legyen; bhaktih – odaadó szolgálat; ahaituki – indokolatlan; tvayi – Neked.
Kedves Uram, sem vagyont gyűjteni, sem követőket toborozni nem kívánok; szép nőkre, hírnévre s üdvözülésre sem vágyom. Egyedüli óhajom, hogy születésről születésre önzetlenül, odaadással szolgálhassalak Téged.
Sri Szanmodaja Bhásjam
A szádhaka a lelki tanítómesterétől kapja a szent nevet; aztán énekelheti a nevet námaparádhák nélkül. Ilyen módon az előbb említett négy tulajdonság fokozatosan megjelenik a szívében.
De ha a szádhaka még mindig ragaszkodik az érzéki élvezetekhez, nem nyilvánulhat meg az eredeti lelki azonossága. Tehát a bhakti, a hládini energia íze, nem alakulhat át a szeretői vonzalom bhávájává.
Ez a vers kétféleképpen magyarázza el a szádhana-bhakti (éneklés) tiszta formáját. A közvetlen magyarázat a bhakti fő jelét hangsúlyozza, ami a Sri Krsnának végzett, szerető, odaadó szolgálat (bhávabhakti); míg a ’na dhanam na dzsanam…’ szavak a tiszta bhakti kísérő jeleit mutatják.
A bhakti két dologgal jár együtt – mentesség minden egyéb vágytól (anjabhilászita súnjam), ami kívül esik a bhakti útján, valamint a karma és gjána befolyásának hiánya. Ameddig az anjabhilászitam, karma, gjána, jóga stb. akadályozzák a Krsna iránti szerető odaadást (anukúljam krsnánusilam), addig a bhakti nem lehet uttama (emelkedett); csak úgy látható, mint árnyék-odaadás, bhakti-abhásza.
Hogyan lehet meghaladni a bhakti-abhászát
Ez a vers feltárja, hogyan lehet eloszlatni ezt az árnyék-bhaktit. Ezt mondja, ’Uram, nem vágyom gazdagságra (dhanam), követőkre (dzsanam), vagy szép költészetre (szundarim kavitám).' Itt dhanam a jámborság kincsét jelenti, amit az halmoz fel, aki szigorúan követi a varnásrama útját (és amely magában foglalja a materialista karma-kánda cselekedeteket, stb.). Továbbá jelent minden durva és finom dolgot, ami ahhoz kell, hogy teljesüljön az ember érzéki élvezetvágya ebben a világban és a mennyben. A dzsanam szóban benne vannak a feleség, fiúk, szolgák, alattvalók, barátok, rokonok stb.
A műveltség vagy tanultság helyes meghatározása az a kultúra, amelytől az ember jobban ragaszkodik a Legfelsőbb Úr lótuszvirág lábaihoz. Szundarim kavitám nem az Úr Krsna kedvteléseinek elbeszélésére, a szentírások következtetéseinek filozófiai vizsgálatára, nem transzcendentális irodalomra vagy költészetre vonatkozik; hanem a világi irodalomra és alkotásokra. Ezeket a triviális dolgokat utasítja el. És mit kíván? Krsna szerető szolgálatát, akár születésről születésre; legyen az rendíthetetlen odaadás, minden feltétel nélkül.
Feltételek nélküli odaadás azt jelenti, nem irányítja más meggondolás, mint Krsna elégedettsége.
A tiszta odaadás soha nem függ a felszabadulástól
A lélek harcol, hogy legyőzze az ismételt születés és halál körforgásában elszenvedett gyötrelmeket, de képtelen egymaga győzni – ez teljesen a Legfelsőbb Úr akaratán múlik. Minden szenvedés automatikusan megszűnik, amikor az Úr akaratából a lélek kiszabadul a szamszárából. Ezért mi haszna istentelenül imádkozni a felszabadulásért, amely megszegi a tiszta odaadás tanításait?
Sri Csaitanja imája azt fejezi ki, hogy a léleknek minden egyéb helyett a bhavabhaktira van sürgősen szüksége: „Nem várom, hogy a születés és halál körforgása megszűnjön az Úr kegyéből, legyen feltételek nélküli odaadásom az Úr Krsna lótuszvirág lábainál életről életre, tekintet nélkül arra, hogy milyen a mindenkori anyagi helyzetem.”
Csaitanja-csaritámrta, Antja 20.27,28,30:
„Amikor az Úr Csaitanja így beszélt, nagyobb lett az alázata, és imádkozni kezdett Krsnához, hadd végezzen tiszta odaadó szolgálatot.
„Ahol megvan az Istenszeretet kapcsolata, természetes, hogy a bhakta nem gondolja magát bhaktának. Inkább mindig azt gondolja, hogy nincs benne egy csepp szeretet se Krsna iránt.
„Kedves Úr Krsnám, nem akarok Tőled sem anyagi gazdagságot, sem követőket, sem szép feleséget, sem a gyümölcsöző tettek eredményeit. Csak azért imádkozom, hogy indokolatlan kegyedből megadd nekem a tiszta odaadó szolgálatodat, életről életre.„
Kommentár
„Univerzum Ura! Nem vágyom anyagi gazdagságra, követőkre, vagy szép költészetre. Te vagy az imádatom és az odaadó szolgálatom tárgya életről életre; csak azért imádkozom, hogy feltételek nélküli szeretetem és odaadásom legyen lótuszvirág lábaid iránt.”
Szundarim kavitám a dharmára, a Védákban található vallási elvekre vonatkozik; dhanam jelentése artha, gazdagság; dzsanam a feleség, gyerekek, rokonok stb. akik a káma (úgynevezett szeretet vagy kéjvágy) tárgyai). Az Úr kijelenti, „Én nemcsak borzadok a vallásosságból, vagyonból és kéjvágyból nyert érzékkielégítéstől; nem érdekel az sem, hogy átmenetileg kiszabaduljak a születés és halál körforgásából. Nem akarom, hogy a Védák e négy célja (dharma, artha, káma, móksa) legyen az oka annak, hogy szolgálatot végzek lótuszvirág lábaidnál.” Kulasekhara király imája hasonlóan fejezte ki a tiszta odaadás hangulatát.
Az emberek, akik szigorúan ragaszkodnak a védikus dharmához, Szúrját (a napistent) imádják; Ganesát imádják, akik vagyont akarnak; a testi örömökre vágyók Saktit (Káli, Durgá); a felszabadulásra (a muktira törekvők Sivát; és akik az Úr Visnut, mint a Védák forrását imádják, ezt anyagi indítékokból teszik. Őket mind beszennyezi a materializmus, és soha nem lehet őket tiszta bhaktáknak tekinteni. Ezt a fajta védikus imádatot nevezik pancsopászanának, az öt félisten imádatának; hogy anyagi vágyakkal vagy azok nélkül végzik, alig jelent különbséget, mert az ilyen imádat minden esetben személytelen. Az Úr Visnut tisztán és megfelelően csak indokolatlan odaadó szolgálattal lehet.
Szentírások ezzel a verssel kapcsolatban:
bhavatád bhakti ahaituki – „Indokolatlan odaadó szolgálat...''
Srimad Bhágavatam 6.11.25:
„Uram, minden alkalom forrása, nem kívánok élvezni Dhruvalokán, a mennyei bolygókon, vagy Brahmalokán, nem akarok a föld bolygó legfelsőbb uralkodója lenni, nem akarok misztikus jógaerőket, se felszabadulást, ha le kell mondanom lótuszvirág lábaidról.”
Srimad Bhágavatam 11.2.42:
„Odaadás, a Legfelsőbb Úr közvetlen tapasztalata és elkülönülés más dolgoktól – ezek egyidejleg következnek be annál, aki menedéket vett az Úrnál, ugyanúgy, ahogy minden falattal élvezetet, táplálékot és éhségtől való megszabadulást nyer az, aki eszik.”
Srimad Bhágavatam 1.5.18:
„Az igazán értelmes és filozófiai hajlamú emberek csak arra a célra törekedjenek meg, amelyet akkor sem érhetnek el, ha a legmagasabb bolygótól (Brahmalóka) a legalsóig (Pátala) vándorolnak. Ami az érzéki élvezetből nyert boldogságot illeti, ezt idővel automatikusan meg lehet kapni, ahogyan megkapjuk a szenvedéseket is, bár nem kívánjuk őket.”