Második slóka
námnám akári bahudhá nidzsa-szarva-saktis
tatrápitá nijámitah szmarane na kálah
etádrsi tava krpá bhagaván mamápi
durdaivam idrsam ihádzsani nánurágah
námnám – az Úr szent nevei; akári – megnyilvánult; bahudhá – különféle; nidzsa-szarva-saktih – mindenféle személyes energia; tatra – abban; arpita – adott; nijámitah – korlátozott; szmarane – az emlékezésben; na – nem; kálah – az idő tekintetbe vétele; etádrsi – annyi; tava – Tied; krpa – kegy; bhagaván – Uram; mama – enyém; api – bár; durdaivam – szerencsétlenség; idrsam – ilyen; iha – ebben (a szent névben); adzsani – született; na – nem; anurágah – ragaszkodás.
Kedves Uram! Egyedül szent neved áldást hozhat minden élőlényre. Ezért milliónyi a Te neved, mint pl. Krsna, Góvinda, melyek révén felfeded magad. Az összes transzcendentális energiáddal felruháztad szent neveidet, melyeket minden különösebb szabály és előírás nélkül lehet zengeni. Indokolatlan kegyed folytán isteni hangként szálltál alá, de nagy szerencsétlenségemre, én mégsem vonzódom szent neveidhez.
Sri Szanmodaja Bhásjam
Krsna szent neve zengésének négy formája van: az Úr nevének, formájának, tulajdonságainak és kedvteléseinek dicsőítése. Krsna szent neve minden öröm eredeti magja, mert Ő és a szent név egy és ugyanaz, elvileg nem különböző.
A szent név zengése minden tekintetben nagyon áldásos; ezért maga Sri Krsna Csaitanja mutatja meg a szent név rendkívül kiváló tulajdonságait. Hogy felébressze a hitet a szent névben, így imádkozik, „Uram! Mindenkinél nagylelkűbb! Látva, milyen nyomorult helyzetben vagyunk, mint az anyag feltételeihez kötött lelkek, kegyesen megnyilvánítottad a szent nevedet, amely nem különbözik Tőled.
„Szent neved kétféle, elsődleges és másodlagos. Elsődleges neveid Hari, Krsna, Govinda, Acsjuta, Ráma, Ananta és Visnu; Brahmá, Felsőlélek, Legfelsőbb Irányító, fenntartó, teremtő és Mahendra másodlagos nevek. Minden lelki energiádat és transzcendentális tulajdonságodat beletetted a fő neveidbe.” Ezt a szentírások számtalan helyen megerősítik, néhány idézet következik.
A szent név egyszeri hallása olyan jó, mint közvetlenül látni Krsnát
„Uram, az ember azonnal megszabadulhat minden anyagi szennyeződéstől, ha csak lát Téged. De ha nem lehet Téged személyesen látni, akkor a neved hallása még a csandálákat, a kutyaevőket is megszabadítja minden tisztátalanságtól, mintha láttak volna.”
Nem kell elmondani a védikus mantrákat
„Ha azt az időt, amit egy dvidzsa-bráhmana a védikus mantrák megtanulására és recitálására fordít, inkább az Úrnak akár a másodlagos nevei zengésére fordítaná, ez sokkal hasznosabb lenne, efelől nincs kétség. De ha valaki csak kimondja ezt a két szótagot, Ha-ri, úgy kell érteni, hogy megismerte a négy Védát – Rg, Száma, Jadzsur és Atharva. Ezért nem tanácsos a Védák tanulmányozásával tölteni az időt; inkább állandóan Góvinda szent nevét kell zengeni, mert örökké az Ő nevét dicsőítik.”
A szent név a tökéletesség útja mindenki számára
„Király, az Úr szent nevének a nagy tekintélyek szerinti éneklése kétségtelen és félelem nélküli útja a sikernek mindenki számára, akár megszabadultak az anyagi vágyaktól, akár anyagi élvezetre vágynak, akár önmagukban elégedettek a transzcendentális tudás révén.”
A szent név föltárja a dicsőségét még a tudatlan mantrázó számára is
„Úr Visnu! Szent neved teljesen lelki, és önmagától megnyilvánult. Ha valaki nem ismeri alaposan a szent név dicsőségét, de énekli, fokozatosan eléri a tökéletes megértést. Az Úr Brahmá volt az első, aki kimondta a szent Om szótagot; ennek puszta kiejtése elűzte a tudatlanságát és a halálfélelmét. Ezért az Om másik neve Táraka-Brahmá.”
A sértések nélküli mantrázás megszilárdít az odaadó szolgálatban
„Aki csak egyszer kimondja a Hari nevet sértés nélkül, feltételek nélkül fogja szolgálni a Legfelsőbb Úr lótuszvirág lábait, és arra törekszik, hogy megszabaduljon az illúziótól.”
A sértő szíve acélból van
„Bizonyára acélból van az a szív, amely az Úr szent nevének koncentrált éneklése ellenére nem változik meg, amikor bekövetkezik az extázis, a szemek megtelnek könnyekkel, és a haj égnek mered.”
A szent név a Védák megérett gyümölcse
„Tisztelt Bhrgu! Krsna szent neve nektáribb a legédesebb méznél, a legkedvezőbb a kedvező cselekedetek között, a Védák kívánságokat teljesítő fájának örök, érett és transzcendentális gyümölcse. Ha valaki csak egyszer kiejti a szent nevet, véletlenül vagy teljesen őszintén, de sértések nélkül, a szent név abban a pillanatban felszabadítja őt.”
Krsna a mantrázó tulajdona lesz
„Ardzsuna! Kijelentem neked, hogy bárki megvásárolhat Engem csupán azzal, hogy kimondja a nevemet, és Nálam vesz menedéket. A tulajdona leszek, teljesen kiszolgáltatva neki.”
A szent név olyan, mint a bölcsek köve
„Krsna szent neve transzcendentálisan boldog. Mint a csodakő, minden lelki áldást megad, mert maga Krsna. Krsna neve teljes, a transzcendentális ízek formája. Semmilyen körülmények között nem anyagi név, és nem kevésbé hatalmas, mint maga Krsna. Mivel Krsna nevét nem szennyezik be az anyagi tulajdonságok, soha nincs kapcsolatban májával. Krsna neve mindig felszabadult és lelki; soha nem kötik feltételekhez az anyagi természet törvényei. Ez azért van, mert Krsna neve és Ő maga azonosak.”
A materialisták nem értik a nevet
„Senki nem értheti meg Krsna neve, formája, tulajdonságai és kedvtelései transzcendentális természetét az anyagilag szennyezett érzékeivel. Ez csak akkor tárul fel, amikor az Úr szolgálata lelkivé teszi.”
A különféle, kinyilatkoztatott szentírások fenti idézeteiből arra következtethetünk, hogy a szent névnek határtalan lelki energiái vannak. A karma, gjána, jóga stb. gyakorlása során a szádhakát szigorúan kötik a szabályok, az idő, hely és körülmények tényezői. De az Úr neve éneklésénél és az emlékezésnél nem kell figyelembe venni az időt, a helyet vagy a körülményeket – példa ez arra, milyen végtelenül kegyes hozzánk az Úr.
Mégis mindezek ellenére nagyon sajnálatot, hogy egy cseppet sem vonzódunk ehhez a nagyon nagylelkű szent névhez. Ez a szó, durdaiva vagy szerencsétlenség ugyanazt jelenti, mint a szent név elleni sértések (námaparádha). Az alábbiakban röviden összefoglalom ezeket a sértéseket.
Tíz sértés a szent név ellen
- Bhakták vagy szádhuk bírálata, hibáik keresése komoly sértés a szent név ellen. Hogy tűrheti el a szent név olyan bhakták bírálatát, akik a név dicsősége hirdetésének szentelték az életüket? Ezért a szádhuk vagy szentek megsértése az első námaparádha.
- Azok, akik a lelki dolgokat anyagi értelemmel akarják megérteni, helytelenül arra következtetnek, hogy az Úr Visnu neve, formája, tulajdonságai és kedvtelései különböznek Tőle. Más szavakkal, anyagi jellemzőket és korlátozásokat vetítenek rá arra, ami lelki. A félisteneket, pl. Sivát és Brahmát egyenlővé teszik a Legfelsőbb Úr Visnuval, vagy azt gondolják, hogy ezek a félistenek függetlenek az Úrtól. Az ilyen emberek éneklése sértő.
- Sértés a szent név ellen a lelki tanítómestert (aki önmegvalósított, és tökéletes a szent név éneklésében) közönséges halandónak tekinteni, akinek anyagi teste van, és ezért nem engedelmeskedni neki, nem tisztelni őt.
- Sértés bírálni a Védákat, Puránákat, egyéb szentírásokat, és hibákat keresni bennük.
- Sértés azt gondolni, hogy a szent név dicsősége túlzott.
- Sértés a szent nevet fiktívnek tekinteni.
- Azt, aki a szent név erejében bízva követ el bűnöket, semmilyen folyamattal nem lehet felmenteni, sem a jóga-rendszer jama, nijama, dhjána stb. módszereivel.
- Csak illúzióban levő ember gondolja, hogy a világi, rituális cselekmények, pl. adományozás, böjt, fogadalmak, lemondás stb. ugyanazon a szinten vannak, mint a szent név transzcendentális éneklése.
- Az is sértés, ha hitetlen embert oktatnak, aki ellenséges a szent név dicsőségének hallásával szemben.
- Miután valaki hallott a név csodálatos tulajdonságairól, sértő továbbra is megtartani az ’én’ és ’enyém’ anyagi ragaszkodásait. Ez azt jelenti, hogy az illető még nem vonzódik igazán, vagy nem érdekli az éneklés.
Fontos, hogy a bhakta elkerülje ezt a tíz sértést az Úr szent nevének éneklésében. Sose próbálja eltörölni a bűneit, vagy jámbor érdemeket szerezni rituális eljárásokkal, mert nincs szüksége a karma-kánda szertartásokra. Ha egy bhakta véletlenül elkövet egy námaparádhát, aggódó szívvel folytassa az éneklést. A folytonos éneklés meg fogja védeni a további sértések elkövetésétől, és eltörli a korábbi sértéseit. A szentírások világosan kimondják, hogy egyedül az éneklés törölhet el minden sértést, minden bűn visszahatását. Ezért mindenki számára a legjobb menedék a szent név éneklése. Az éneklés elveszi a námaparádha elkövetésének vágyát, és fokozatosan fölemel a Krsna-prema legmagasabb lelki szintjére.
A név iránti ragaszkodás fokozódik, ha valaki nem követ el sértéseket; és hamarosan eléri a tökéletességet. Itt a ’minden tökéletesség’ ugyanaz, mint a Krsna-prema. Ez az Úr Csaitanja második tanítása.
Csaitanja-csaritámrita, Antja 20.17-19:
„Mivel az embereknek különböző vágyaik vannak, Te kegyesen különböző szent neveket adtál. Az időre vagy helyre való tekintet nélkül, minden tökéletességet elér az, aki a szent neveidet énekli még akkor is, amikor eszik vagy alszik. Minden energiádat beletetted a szent nevekbe, de sajnos én nem vonzódom a szent neveid zengéséhez.”
Kommentár
„Uram, indokolatlan kegyedből megnyilvánítottad az energiáidat. Nem adtál szigorú szabályokat neveid énekléséhez és az emlékezéshez, nem állapítottál meg olyan feltételeket, amelyek bárkit akadályoznának szent neveid éneklésében, még akkor sem, amikor esznek, fekszenek, alszanak stb. De én olyan szerencsétlen vagyok, hogy nem vonzódom a neveidhez.”
A bahu, „sok” szó az Úr kétféle, elsődleges és másodlagos nevét jelenti. A fő nevek pl. Krsna, Rádháramana, Gopidzsanavallabha, stb. ezek a szeretői viszonyra emlékeztetnek; Ráma, Vászudéva, Narasimha, stb. a hódolatot inspiráló fenségre.
Brahman, Paramátmá stb. másodlagos, nem teljes, elkülönült, részleges nevek. Az Úr fő nevei nem különböznek az Úrtól, és rendelkeznek az Ő összes energiájával; a másodlagos nevekben is vannak kedvtelés-energiák, de csak részlegesen.
A dzsíva maga teremti meg a szerencsétlenségét
A lélek azért került májá illuzórikus, átmeneti börtönébe, mert elfordult Krsnától. Így a feltételekhez kötött lélek nagy bajba sodorta magát, és ez a szerencsétlenség elsősorban az, hogy vonakodik szolgálni az Urat.
Anjabhilászitá az alantas anyagi vágyakat jelenti, amelyek a karma és gjána folyamatokban az anyagi élvezetek különböző szintjeire vezetnek. Az érzékkielégítés, karma és gjána alantas vágyai megtévesztették a lelket, elfelejtette a valódi szvarúpáját (transzcendentális azonosságát); a szenvedés örvényébe sodorták.
Az anjabhilászitá igézetében megittasítják a közvetlen érzéki örömök. A jámbor tettek arra ösztönzik, hogy a mennyei örömökre vágyakozzon; az anyag élvezete frusztráltsághoz vezet, aztán állandóan arra törekszik, hogy a személytelen, nem differenciált Brahmant valósítsa meg.
A lélek saját örök vágya az, hogy az Úr Krsnát szolgálja, de három út gyakorlása tönkrezúzta ezt a hajlamát, és elrejtette a szerencséjét. Most állandóan a vallásosságot, anyagi gazdagságot és érzékkielégítést kerget; ha aztán zaklatják saját bűnei, anarthái és kéjvágya frusztráltságai, a felszabadulásra törekszik.
Szerencsétlensége miatt mantrázik sértőn
Így aztán az első számú jelölt a námaparádhák elkövetésére. Ha elkezdi az éneklést, képtelen elkerülni a tíz sértést. Sértései miatt nem tud tisztán énekelni.
Először akkor kap alkalmat az éneklésre, amikor józanul szemléli a soha véget nem érő konfliktusok reménytelen káoszát az életében; ez a befelé tekintés kényszeríti a lelket, hogy mélyen elgondolkozzon azon, mi jó neki. Ha arra vágyik, hogy véget vessen a szakadatlan élvezetvágy kínzásának, ez arra indítja őt, hogy menedéket vegyen a szent névnél.
Tehát énekelni kezd, bár kezdetben nem érti a szambandha-gjánát (nem ismeri a kapcsolatokat Isten, a saktija és a lélek között). Ez az éneklés a námábhásza, a tiszta név látszata. A námábhásza nem igazán a szent név, de azzal az eredménnyel jár, hogy a lélek elvágja az anyagi mentalitás kötelékeit: többé nem mindent anyagilag lát. Fokozatosan alkalmas lesz arra, hogy transzcendentális odaadó szolgálatot végezzen a Legfelsőbb Úrnak. De csak nagyon emelkedett lelkek érik el a tiszta Istenszeretetet, sértések nélküli énekléssel; azok teljesen közömbösek lettek a szerencsétlenség és a sértés támadásaival szemben.
Az Úr Csaitanja tudott a kor feltételekhez kötött lelkeinek balsorsáról, alászállt, hogy terjessze a szent név üzenetét. Látta, hogy a lelkek milyen közömbösek a szent névvel szemben, és ennek adott hangot a versében. De az Úr indokolatlan kegye ott van még az emberi szerencsétlenség ilyen mélységeiben is.
Van módja annak, hogyan lehet kiszabadulni a námaparádha acél szorításából. Először fel kell ismerni a sértéseket; aztán lelkiismeretesen elkerülni, és állandóan énekelni. Ez féken tartja a námaparádhát, és megadja a námábhásza éneklés eredményét.
A námábhásza éneklés emel föl a mukti, a felszabadulás szintjére, ami azt jelenti, megszabadulás az anyag befolyásától és az anyagi függőségtől; az ember csak ez után képes a tiszta nevet énekelni.
A námábhásza éneklés által adott alkalom csak az Úr szüntelenül áradó részvétét mutatja. Isten fő neveinek egyszerű éneklése tehát a legjobb és egyedül igaz áldást hozza el az emberiségnek.
Amikor a lélek a jelentéktelen és múlandó anyagi gyümölcsöket akarja megragadni, ott szigorú szabályok vannak, idő, hely és körülmények tényezői, küzdelem, mert csak korlátozottan képes elvégezni a bonyolult szertartásokat. De aki a szent nevet zengi, nem kerül szembe ilyen leküzdhetetlen akadályokkal, az Úr indokolatlan kegyéből. A Csaitanja Bhágavata mondja: „Mindig emlékezz arra, hogy a szent nevet zengd, amikor alszol, eszel, vagy ébren vagy. Az éneklésnek nincsenek szigorú szabályai, tehát énekelj állandóan.” Ugyanezt az utasítást ismétli a Csaitanja-csaritámrta.
Szentírások e verssel kapcsolatban:
nidzsa-szarva-saktis-tatra-arpita – „Valamennyi transzcendentális energia benne van a szent névben.”
A Szkanda Purána mondja: „Minden energiát – ami megsemmisíti a bűnt, határtalanul kedvező, a jámbor tettekben, adományozásban, fogadalmakban, vezeklésekben, szent helyekben, asvamédha és rádzsaszúja jagjákban, az Abszolút ismeretében levő energiákat – a Legfelsőbb Úr összegyűjtötte, és letette a szent nevében, ezáltal az mindenható lett.”
nijámitah szmarane na kálah – „Nincs előírt idő vagy szabály ahhoz, hogy emlékezzünk az Úrra.”
A Vaisvánara-szamhitából:
„A szent név éneklésének nincs előírt ideje, vagy a tisztaságra vonatkozó szabályai. Csupán a Ráma, Ráma ismételt kimondása elég ahhoz, hogy megszabadítsa a lelket az anyagi kötelékektől.”
durdaivam-idrsam-ihádzsani na anurágah – „Amilyen szerencsétlen vagyok, nem érzem a ízt.”
A Srimad Bhágavatam (3.9.3) mondja:
„Uram, akik nem énekelnek és nem hallanak a transzcendentális cselekedeteidről, bizonyára szerencsétlenek, és nincs józan eszük. Kedvezőtlen dolgokat csinálnak, és nagyon rövid ideig élvezik az érzékkielégítést.”