Első slóka
cseto-darpana-mardzsanam bháva-mahádávágni-nirvápanam
srejah-kairava-csandrika-vitaranam vidjá-vadhu-dzsívanam
ánandámbudhi-vardhanam prati-padam púrnámrtásvadanam
szarvátmá-sznapanam param vidzsajate sri-krsna-szankírtanam
csetah – a szívét; darpana – tükör; mardzsanam – tisztítás; bháva – anyagi létezésé; maha-dávágni – nagy erdőtűz; nivapanam – kioltás; srejah – jó szerencséé; kairava – fehér lótuszvirág; csandrika – holdfény; vitaranam – terjesztve; vidjá – tudás; vadhu – feleség; dzsívanam – élet; ánanda – boldogság; ambudhi – óceán; vardhanam – növekvő; prati-padam – minden lépésre; púrna-amrta – a teljes nektáré; ásvádanam – ízt ad; szarva – mindenkinek; átmá-sznapanam – az önvaló megfürdetése; param – transzcendentális; vidzsajate – legyen győzelem; sri-krsna-szankirtanam – Krsna szent nevének közös éneklése számára.
Diadalmaskodjon az Úr Krsna szent nevének éneklése, amely megtisztíthatja a szív tükrét, és elolthatja az anyagi létezés erdőtüzének szenvedéseit. Olyan az éneklés, mint a növekvő hold, kiterjeszti a jó szerencse fehér lótuszvirágát valamennyi élőlény számára. Ez minden műveltség élete és lelke. Krsna szent nevének zengése megárasztja a transzcendentális élet boldog óceánját. Mindenkit lehűt, és lehetővé teszi, hogy lépten-nyomon megízlelje a nektárt.
Szanmodaja Bhásjam
Azzal kezdem Sri Csaitanja Maháprabhu nyolc versének kommentárját, hogy alázatos hódolatomat ajánlom az Úr Csaitanja, valamint örök társai, a Pancsatattva lótuszvirág lábainál – Nitjánanda Avadhúta, Advaita Prabhu, Gadádhara Pandita és Srivásza Thákura.
A tökéletesség útja
Az odaadó szolgálat útja az élet tökéletessége, és erre törekszik minden védikus írás. Az Úr Brahmá kiváló értelemmel, többször is tanulmányozta a Védákat, és megállapította, így lehet a legjobban elérni az Úr Harit, aki ott lakik mindenki szívében.
Hitre, lelkesedésre, mély megértésre és a tiszta bhakták társaságára van szükség
Brahmá filozófiai következtetése egyértelműen kimondja, hogy az odaadó szolgálat jobb, mint a gyümölcsöző cselekedetek, a spekulatív tudás, vagy bármely egyéb folyamat. A tiszta Istenszeretet azonban elérhetetlen nagy hit és az intenzív vágyakozás nélkül, hogy gyönyörködjünk a Legfelsőbb Úr nektári kedvteléseiben, valamint alaposan meg kell ismerni a szentírások bizalmas igazságait. És ha meg is jelent a mély hit, a szentek társasága nélkül lehetetlen a Legfelsőbb Úr transzcendentális témáiról beszélni. A szadhu-szangha feltétlenül szükséges az odaadó szolgálatban a halláshoz és az énekléshez.
Az Úr maga mondta, „A transzcendentális dicsőségemről való beszéd csak a tiszta bhaktáim társaságában lesz hatékony, csak akkor váltja ki a szerető odaadás ízeit a szív mélyében.”
Az Úr szent nevét, formáját, tulajdonságait és cselekedeteit különösen ebben a társaságban lehet magasztalni. Az Úr Csaitanja először ezt a dicsőséget magasztalja a tanításaiban. Pl. a negyedik sorban a param szó azt mutatja, hogy Krsna mindent megtisztító szent neve a legnagyobb áldás. Ez a kellő hitet és a szent bhaktákkal való társulást követi. Így kezdődik az odaadó szolgálat.
A szent név zengése nem szentimentalizmus
Ezt az éneklést azonban soha nem szabad összetéveszteni a szentimentális, ál-énekléssel. A Siksástaka versekben Sri Csaitanja a saját szavaival magyarázza el a szambandhát (örök kapcsolatunk Istennel), az abhideját (az eszközöket, amelyek által feléleszthetjük ezt a kapcsolatot), és a prajódzsanát (a kapcsolat célját minden élőlény számára). Ez a kommentár röviden megvizsgálja ezeket a filozófiai elveket. Ahogyan az Úr Csaitanja mondja, akit minden tiszta vaisnava szeretettel szolgál: „Főleg a szent név közös éneklését dicsőítsük.”
Ezért kérem, hallgassák meg, hogyan győz a szent név zengése az anyagi világban, amely az Úr külső energiájának a teremtése.
A filozófiai háttér: egyidejű egység és különbözőség
A szentírások bizonyosan a Legfelsőbb Igazság abszolút egységéről beszélnek. „A teremtés előtt csak az egyetlen, nem-kettős szubsztancia létezett,” olvassuk. És egy másik helyen, „Az egyetlen, nem-kettős Brahman van, nincs változatosság.” Ezek a kijelentések az Abszolút Igazság mindent átható, személytelen aspektusáról beszélnek.
Ugyanakkor ezt is mondják, „Minden Brahman,” az örök és legfelsőbb Abszolút Igazság. Az Abszolút Igazságban együtt léteznek a differenciált perszonalizmus és a nem-differenciált imperszonalizmus, de csak a személyes arculat észlelhető; a személytelen nem. Ezért az Abszolút Igazság személyes arculata van előtérben.
A szentírások következtetéseiben a lelki tanítómesterünk, Dzsíva Goszvámi ezért mondta, hogy az egyetlen Abszolút Igazság örökké négy formában létezik: mint az Ő eredeti, transzcendentális formája, mint örökké kiterjedő, mindent átható energiája, mint az élőlények, és mint az összes anyag. Hasonló ez a nap bolygó formáihoz: maga a napisten, Szúrja; a hatalmas bolygó; a napsütés; és a napsugarak visszatükröződése más felületeken.
Itt az a lényeg, hogy egyedül Isten a legfelsőbb Abszolút Igazság, saktimán; Ő az energiák egyetlen forrása. A Brahma-szútra az energia forrásának (saktimán) és az energiának (sakti) lényegi egységét vallja, de a Védák következtetése, „A legfelsőbb Abszolút Igazság sokféle formában nyilvánul meg. Nagyon sok energiája van.” Ez bizonyítja, hogy lényegi és örök különbség van az energia forrása és az energiája között, és hogy a felfoghatatlan Abszolút Igazság olyan módon cselekszik, amely paradox és ellentmondásos. A Kevaládvaita monista iskolája nem támadhatja meg sikeresen az egyidejű egység és különbözőség elvét.
A megnyilvánulás három kategóriája
Az Abszolút, hatalmas, legfelsőbb Igazság háromféle módon nyilvánul meg: mint belső energia, mint határ-energia és mint külső energia.
Belső, lelki energiája révén tárja fel a végtelen, transzcendentális birodalmat, és ott él Ő örökké, mint valamennyi kiterjedésének és energiájának tulajdonosa. Hogy különféle személyes kedvteléseket végezhessen, belső energiája feltárja a lelki Vaikuntha bolygókat, a transzcendentális birodalmon belül.
A határ-energia örök élőlényekből (dzsíva, lélek) áll, akik olyanok, mint a nap sugarai vagy nagyon apró szikrái. Az Abszolút Igazság szerves részei, minőségben nem, mennyiségben azonban különböznek Tőle.
A külső energia (májá) csak az örök lelki birodalom tükörképe. Májá hozza létre a különféle anyagi feltételeket, amelyekkel megköti a hatalmában levő lelkeket.
Felszabadult és feltételekhez kötött állapot
Mindegyik a maga módján, májá (anyagi energia), az élőlények (lelki határ-energia) és Vaikuntha (transzcendencia) különböznek és nem különböznek a Legfelsőbb Úrtól.
Ameddig a dzsíva a Legfelsőbb Úrnál vesz teljes menedéket, Vaikuntha lakója marad; de amikor a vele született lelki tudását befedi a feledékenység, akkor kiteszik a transzcendentális birodalomból. A dzsíva olyan, mint a napsugár, májá felhője alatt nem alkati, és ezért nem természetes létfeltételekhez kötődik. A dzsívát azért teremtették, hogy részt vegyen a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseiben, de határ-természete miatt májá varázsa alá kerülhet, és aztán elszenvedi az ismételt születés és halál kínjait. Ha azonban ráébred eredeti énjére, a tudatlanság sötét köde eloszlik, az ismételt születés és halál hosszú szenvedése véget ér. Ekkor visszanyeri igazi lelki azonosságát.
Amikor a dzsíva találkozik egy szenttel, fokozatosan meg akarja ismerni a szentírásokat, vonzódni kezd a Legfelsőbb Úrhoz; amikor eredeti alkati helyzetében van, a felébredt lélek szeretői kapcsolatba kerülhet az Úrral. Őszinteség és hit révén kapunk alkalmat arra, hogy igazi szentekkel társuljunk, és menedéket vegyünk egy hiteles gurunál; csak ezen a módon hallhatjuk meg a kinyilatkoztatott szentírások tényleges mondanivalóját.
Miután ezt alázatosan meghallgattuk, énekelhetjük a szent nevet; és a valódi én, a respiritualizált dzsíva fokozatosan legyőzi az illuzórikus energiát, és az eredeti természete kerül előtérbe. Ilyen felséges hatása van az Úr szent neve éneklésének. Egyedül az éneklés tisztítja meg a szívet – cseto-darpana-márdzsánam – és végül kihozza a hétféle tökéletességet a szellemi lélekben.
A cseto-darpana-márdzsánam kifejezés az élőlény eredeti transzcendentális természetére mutat. Dzsíva Goszvámi azt mondja, hogy az élőlény a legfelsőbb Abszolút Energiaforrás-Igazság szerves része; aki maga az összes dzsíva. Mint a nap sugarai, a dzsívák éppen olyan lelki természetűek, mint a Legfelsőbb, de a méretük végtelenül kicsi.
Baladéva Vidjábhúsana is azt mondta, hogy az Istenség a végtelen Legfelsőbb Úr, és a dzsíva az Ő végtelenül kicsi része. Valamennyi transzcendentális tulajdonság örökké, teljes mértékben jelen van a Legfelsőbb Úrban. Az Ő tiszta énje abszolút tudásként és tudóként nyilvánul meg. A dzsívának is van transzcendentális tudása és tiszta énje, de részleges mértékben. Logikus, hogy a nap hő és fény tulajdonságainak meg kell lenniük a napsugarakban is.
A Legfelsőbb Úr teljesen független. Birtokol és megtestesít minden transzcendentális tulajdonságot. Ő mindennek az eredete, Ő lép be az anyag természetbe, mint annak irányítója; egyedül teremti meg és tartja fenn az anyagi világot. Mint minden lelki boldogság tárháza, élvezi saját lelki énjét, és a tiszta Istenszeretet nektárját tiszta odaadó szolgálatán keresztül osztja. Sőt, kényszeríti az élőlényeket, hogy ízleljék meg azt az édes nektárt.
Számtalan élőlény halad a létezés különböző szakaszain; egyesek örökké feltételekhez kötöttek, mások örökké felszabadultak. Ha a dzsíva elutasítja a Legfelsőbb Urat, örökre csapdába ejti az anyag; de ha ismét az Úr menedékére törekszik, örökre lehull májá függönye, amely a dzsívát elkülöníti a saját transzcendentális azonosságától és tulajdonságaitól; és azonnal visszakerül eredeti, tiszta énjébe.
Az elme tükrének megtisztítása öt igazságot tár föl
Ezért világos, hogy a dzsíva nagyon kicsi. Bár transzcendentális természetű, és tiszta énje, tudata és formája van, ha elfordul az Úrtól, és az anyagi energiát szemléli, tiszta természetét beszennyezi a tudatlanság.
A lélek tudata tehát olyan, mint egy tükör: ahogyan senki sem láthatja az arcát egy poros tükörben, ugyanúgy lehetetlen meglátni a valódi ént a tudat tükrében, ha azt befedi a tudatlanság pora. De ha valaki szerető odaadó szolgálatot kezd végezni (különösen hallja és énekli Sri Krsna szent neveit és kedvteléseit), az Úr hládini (gyönyör) energiájának hatása teljesen eltörli a tudatlanság szennyeződését.
Akkor megnyilvánul a dzsíva tiszta tudata, amely a tiszta én funkciója. Tiszta énje tükrében abszolút világosan látja a Legfelsőbb Úr öt tattváját, a dzsívát, prakrtit (természet), az időt (kála) és a cselekvést (karma). Torzítás nélkül látja eredeti azonosságának tükörképét, és ez segíti őt abba, hogy megismerje az eredeti természetét, mint az Úr örök szolgáját. Ha igazán jól szolgálja az Urat, az a hajlama, hogy az anyagi életet élvezze, átalakul szerető odaadó szolgálattá.
Az éneklés a lélek szvadharmája
A bháva szó azt mutatja, hogy a dzsíva ismételt születésekre kényszerül ebben a világban. A bháva a születés és halál állandó körforgása, amit mahádávágninak, lobogó tűznek neveznek, és ezt a tüzet nem lehet másként eloltani, mint Krsna szent nevének közös éneklésével.
Ezen a ponton felmerülhet egy kérdés: amikor valaki végre megismerte a szvadharmáját, a felszabadult lélek örök feladatát, akkor abbahagyja Krsna szent nevének éneklését? A válasz az, hogy nem, a szent név zengése soha nem szűnik meg, mert ez a lélek szvadharmája. Ezt erősíti meg a srejah-kairava-csandriká-vitarana kifejezés, ami a szellemi lélek örök cselekedetét mutatja, eredeti lelki állapotában.
A legnagyobb haszon
Azok a dzsívák, akik májá szolgái, szívesebben élvezik az anyagi életet, és ez a vágy köti őket örökre a születés és halál körforgásához. Ez a háromféle szenvedés alapvető oka. De ha a szellemi lélek megundorodik az anyagi élvezettől, az idejét és energiáját ismét az Úr Krsna szerető szolgálatának szenteli, akkor a legnagyobb eredményt nyeri el. Ezt az eredményt tiszta fehér lótuszvirágokhoz hasonlítják, mert ahogyan a fehér lótuszvirágok a hold hűsítő sugaraitól virágoznak, a szent név éneklésének raszával feltöltött sugarai keltik életre, bontják ki a dzsíva szerencséje lótuszvirágának a szirmait.
Ahogy mondják, „odaadás szüli az odaadást”: ezért az őszinte és hittel teli bhaktának az alapvető szabályokat kell követnie, rendszeresen hallania és énekelnie kell a szent nevet, amíg a tiszta odaadás első fénye föl nem hajnalodik a szívében. A holdsugarak megérintik a becsukott lótuszvirágot, mire az kivirul. Hasonlóan, amikor a szent név közös éneklése kiterjeszti a bháva (a hládini lényege) sugarait, és átitatja a szívet, a rati (szeretői kapcsolat Sri Krsnával) bevilágítja a tudatot, és megadja a legnagyobb áldást. Ezt jelenti ez a kifejezés, „az áldó hold sugarai.”
A szent név föltárja a lélek örök kapcsolatát Krsnával
Mikor nyeri el a tiszta lelki azonosságát az a bhakta, aki eljutott a tiszta odaadásnak erre a szintjére? Az Úr Csaitanja ezzel válaszolja meg a kérdést, vidjá-vadhu-dzsívanam, „minden transzcendentális tudás élete.” A Legfelsőbb Úr saktijának két formája van, vidjá (tudás) és avidjá (tudatlanság). Jógamájá, a szvarúpa-sakti, az Úr belső lelki energiája. Ezt az energiát nevezik vidjának, míg a mahámájá, az Ő külső energiája az avidjá; ez utóbbi teremti meg az anyagi univerzumot, és befedi a lélek szvarúpáját.
Amikor a szádhaka őszintén gyakorolja a hallást és éneklést, végül megjelennek a tiszta odaadás első sugarai szívének láthatárán. Ekkor Bhakti-dévi eltöröl minden nem kívánt anyagi vágyat, amely árt az Úr szolgálatának, és elhomályosítja az avidjá energiát. Bhakti-dévi elárasztja a lelket lelki tudással, megsemmisíti a lélek durva és finom burkolatait. Ugyanakkor megnyilvánul a dzsíva eredeti lelki formája, pl. gópi alakban jelenik meg, ha a szerelmes kapcsolat raszájában imádta az Urat. Bizonyos, hogy Krsna szent neve minden transzcendentális tudás élete és lelke (vidjá-vadhu-dzsívanam.) A szvarúpa-saktit gyakran mondják Krsna feleségének.
Amikor a dzsíva durva és finom anyagi testet teljesen megsemmisültek, a végtelenül kicsi lélek visszanyeri eredeti tisztaságát. Bár anu, nagyon kicsi, a lelki boldogságra való képessége nem az. Hogy minden kétséget eloszlasson, az Úr Csaitanja hozzáteszi, ánandámbudhi-vardhana, a boldogság egyre nagyobb óceánja.”
Az Úr szent neve a hládini energia által állandóan kiterjeszti a lélekben meglevő boldogságot; a boldogság ugrásszerűen megnövekszik, és a lélek örökre megszilárdul a raszák egyikében (dászja, szakhja, vátszalja vagy mádhurja). Ezután tovább élvezi a határtalan nektárt a Legfelsőbb Úrral való transzcendentális, szerető kapcsolata minden pillanatában.
Az Úr Krsna elbűvölő szépsége, isteni tulajdonságai és kedvtelései örökkévalók, és mindig újak az extázisban. Az isteni premától ittas lélek állandóan issza az extázis nektárját, és az Úr lenyűgöző szépsége mégis örökké új.
Most felvetődhet egy utolsó kérdés: nem önzés a boldogság keresése, nem áll szemben a tisztának és transzcendentálisnak nevezett tattvával? Válaszul az Úr Csaitanja ezt a kifejezést használja, szarvátmá-sznapanam: a Krsna-tudat boldogsága teljesen tiszta, a bhakta nem a saját elégedettségére törekszik. Ez azt jelenti, hogy az odaadó szolgálat során a bhakta természetesen elnyeri a mahábháva, isteni extázis tetőfokát megtestesítő Srimati Rádháráni egyik szolgálólánya formáját. Szolgálata során a bhakta részt vesz az Úr szerelmes kedvteléseiben, és határtalan boldogságot tapasztal.
Ezt a felséges szolgálatot nem szennyezi be a kéjvágynak még a nyoma sem. Szarvátmá-sznapanam azt is megerősíti, hogy ebben a tökéletesen boldog állapotban sem a szájudzsja-mukti (eggyéválás az Úr személytelen arculatával), sem az érzékkielégítés szennyezése nem térítheti el a bhaktát a Krsna-tudattól.
Krsna szent nevének éneklése mindig győztes, mert hét transzcendentális tulajdonság díszíti, öröklét-tudás-boldogság, és elmerül Sri Sri Rádhá Krsna csodálatos és változatos szerelmes kedvteléseiben.
Csaitanja-csaritámrita, Antja 20.11,13,14:
„Csupán az Úr Krsna szent nevének éneklésével meg lehet szabadulni minden nemkívánatos szokástól. Meghoz minden szerencsét, és mozgásba hozza a krsna-bhakti hullámait.
„A Hare Krsna mantra közös éneklése meg tudja szüntetni az anyagi lét bűneit, megtisztítja a szívet, és elindítja az odaadó szolgálat összes fajtáját.
„Az éneklés eredménye, hogy a bhakta szeretete felébred Krsna iránt, és megízleli a transzcendentális boldogságot. Végül eléri Krsna társaságát, és odaadóan szolgálja Őt, mintha elmerülne a szeretet nagy óceánjában.”
Srila Bhaktisziddhánta Szaraszvati kommentárja
Az odaadó szolgálatot számtalan módon lehet végezni; a Srimad Bhágavatam és a Hari-bhakti-vilásza sokat leírtak. Általában 64-et tekintenek a legfontosabbnak.
Ezt a 64-et kétféle módon lehet végezni: vaidhi-bhakti (odaadó szolgálat a szabályok és előírások szerint), és rágánuga-bhakti (spontán odaadó szolgálat). A Srimad Bhágavatamban Prahláda Mahárázsa dicsőíti a tiszta és spontán odaadó szolgálatot, mint a legjobb módszert; az Úr Gauraszundara ezt mondta, „Az Úr Krsna szent nevének közös éneklése az odaadó szolgálat legtökéletesebb formája.”
A legfelsőbb nem-kettős szubsztanciát Brahmanként határozzuk meg, amikor öröklétként valósul meg; amikor öröklétként és tudáskor, akkor Paramátmának nevezzük; ha megvalósult az öröklét-tudás-boldogság transzcendentális természete, akkor a legfelsőbb Abszolút Igazság neve Bhagaván.
Bhagaván neve Vászudéva, amikor megnyilvánítja legnagyobb fenségét; amikor a fenség utat enged a szerelmes raszának, akkor úgy ismerik, mint Krsnát. Mint Nárájana, a sánta és dászja raszákban tart kapcsolatot a bhaktáival; Az Úr Krsna mind az öt rasza imádatának tárgya.
Az Úr Krsna vaibhava-prakása kiterjedése az Úr Balaráma, aki Vaikunthán uralkodik örök csatur-vjúha formáiban.
Dzsapa, kírtana és szankírtana
Ha a mantra éneklése az elmében történik, ennek a neve dzsapa; a dzsapa megadja a kívánt tökéletességet. Kirtana a hallható éneklés, amikor az ajkak mozognak; hatékonyabb, mint a dzsapa, minden jót megad annak, aki hallja. Szankírtana teljes vagy tökéletes kírtanát jelent, az odaadó szolgálat minden cselekedete feleslegessé válik, ha valaki szamkirtanát végez.
A szankírtana soha nem lehet az Úr Krsna szent nevének részleges vagy tökéletlen dicsőítése, mert ez nem okozhat csodálatos átalakulást az élőlényekben. A részleges vagy tökéletlen kírtanát nem szabad elfogadni szankírtanának, mert akkor az emberek kételkednének a kírtana erejében.
Legyen győztes a szankírtana, Krsna szent nevének teljes és tökéletes éneklése. Egy világi dolog tapasztalata lehet tökéletlen, de a transzcendentális síkot soha nem érinti meg az anyagi természet. Ezért ha transzcendentális dolgokról – Krsnáról, a legfelsőbb tárgyról – beszélünk, e világ feletti tökéletességet tapasztalunk. A tökéletesség fajtái közül különösen hetet teremt meg az Úr Krsna szent nevének zengése, ahogyan azt az Úr Csaitanja elmagyarázza ebben a versben.
A szankírtana megtisztítja a szívet
Az Úr Krsna szent nevének éneklése megtisztítja az élőlények szennyezett szívének tükrét. A feltételekhez kötött lélek szívét teljesen befedi a három tisztátalanság: uralkodni akar az anyagon, istentelen módon egyedül akarja élvezni a tettei gyümölcseit, vagy le akar mondani róluk, és az ateizmus. Ez a három áruló szennyezés burkot képes, eltakarja a tudat tükrét, és az ember elutasítja valódi természetét, mint dzsíva.
Egyedül Krsna szent neve szabadítja meg a tudatot ezektől a szennyeződésektől. Ha állandóan énekel, és teljes menedéket vesz a szent névnél, a dzsíva fokozatosan észreveszi eredeti formája tükörképét, az Úr Krsna szolgájának látja magát a tudata tükrében.
A szankírtana kioltja az anyagi élet tüzét
Az anyagi élet kellemesnek és édesnek tűnik, de igazából olyan, mint a tűz az erdő mélyében; ez a tűz hamuvá égetheti az egész erdőt. A hitetlen abhaktáknak állandóan el kell viselniük az anyagi élet erdőtüzének kínzó gyötrelmét. De amikor közösen és tökéletesen zengik az Úr Krsna szent nevét, a bhaktákat soha nem perzselik meg azok a lángok, bár az anyagi világban élnek.
A szankírtana az áldó hold sugarait terjeszti
Az Úr Krsna szent neve legfőbb jóságot és nagylelkűséget ad. Srejah áldást jelent; kairava – fehér liliomok; csandrika – holdsugarak vagy fehér ragyogás. Ahogyan a felkelő hold megvilágítja és feltárja a vízililiom fehérségét, ugyanúgy tárja fel Krsna szent nevének éneklése a legnagyobb áldást az egész univerzum számára. Az érzéki élvezet, gyümölcsöző cselekvés vagy spekulatív tudás anyagi vágyai nem lehetnek hasznára az emberi társadalomnak. Krsna nevének éneklése mindenkit megáld a legnagyobb jóléttel.
A szankírtana a transzcendentális tudás élete
A Mundaka Upanisad kétféle tudást vagy műveltséget említ: anyagi és transzcendentális tudást. Közvetve még az anyagi tudás oka és fenntartója is az Úr Krsna szent nevének éneklése, elsősorban azonban a transzcendentális tudás élete és lelke. Az éneklés hatására a dzsíva megszabadul a hamis ego és az anyagi műveltség hamis büszkesége bilincseitől, és megérti örök kapcsolatát az Úr Krsnával. A transzcendentális tudás végcélja Krsna szent nevének éneklése.
A szankírtana kiterjeszti a transzcendentális boldogság ócenját
A szent név éneklése megárasztja a transzcendentális boldogság óceánját. Korlátozott vízfelületet nem lehet óceánnak nevezni; ezért a „határtalan boldogságot „ végtelen óceánhoz hasonlítják. Aki Krsna nevét énekli, lépten-nyomon ennek az óceánnak az édes nektárját ízleli. Mivel ezt a transzcendentális tapasztalatot nem köti meg a tökéletlenség, az ember mindig teljes lelki nektárt élvezhet Krsna szent nevének énekléséből.
A szankírtana megadja az Úr Krsna lótuszvirág lábai hűsítő menedékét
A transzcendencia formái és arculatai szelíd és hűsítő fényt árasztanak, amelyeket Krsna szent nevének zengése révén lehet észlelni. Az anyagi világban a szent név zengése nemcsak megtisztítja a testet, elmét, és mindenek felett a lelket, de ezeket fokozatosan és elkerülhetetlenül megérinti a lelki birodalom hűsítő gyengédsége. Az anyagi életfelfogás finom és durva szennyezései, a hamis megjelölések elfogadása elemésztették a szellemi lelket, de mindezeknek véget lehet vetni a szent név éneklésével. Ha a lélek megszabadult az anyagi megjelölésektől, sóváran vágyik arra, hogy elérje Krsnát. Ezért odaadó szolgálatot végez, és menedéket vesz az Úr lótuszvirág lábai hűsítő árnyékában.
A szankírtana teljessé teszi a bhakti valamennyi részét
Dzsíva Goszvámi írja a Bhakti-szandarbha 273-ban, és a Krama-szandarbhában: „Bár a Kali-jugában az odaadó szolgálat valamennyi részét gyakorolni kell, azokat az Úr szent nevének zengésével együtt kell végezni.”
Hivatkozások és idézetek Bhaktivinoda Thákurától
Az első tökéletesség:
cseto-darpana-mardzsanam – „A szent név megtisztítja a szív tükrét.”
A tudat tükrét befedő szennyeződéseket elsepri a szent név éneklése; a szent név a mély lelki boldogság megtestesülése. Pl. Rúpa Goszvámi írja a Námástaka 7. versében:
''szuditásrita-dzsanartti-raszaje\\
ramja-csidghana szukhaszvarúpine
náma gókula mahotszavája te
krsna púrna-vapuse namo namah''
„Szent név! Úr Krsna! Eltörlöd meghódolt bhaktáid szenvedéseit (a szent név elleni sértéseket); transzcendentális formád extatikus szépség és boldogság, a legnagyobb örömként jelensz meg Gókula lakói számára. Ezért teljesen lelki lény vagy, és ugyanolyan a természeted, mint a Vaikuntha bolygóké. Újra meg újra hódolatomat ajánlom neked.”
A második tökéletesség:
bháva-mahá-dávágni-nirvápanam – „Kialszik az anyagi élet lobogó tüze.”
A Srimad Bhágavatam mondja:
natah param karma-nibandha-krntanam
mumuksatam tírtha-padánukírtanát
na jat punah karmasu szaddzsate mano
radzsasz-tamobhjám kalilam tato 'njatha
„Aki meg akar szabadulni az anyagi köteléktől, zengje és dicsőítse az Úr nevét, hírnevét, formáját és kedvteléseit, az Ő lábainál van minden szent hely. Más módszereknek, a jámbor vezeklésnek, spekulatív tudásnak és a misztikus jóga meditációjának nincsenek ilyen eredményeik, mert az ember még e módszerek alkalmazása után is megint belefog a gyümölcsöző cselekedetekbe, és nem tud uralkodni az elméjén, amelyet a szenvedély és a tudatlanság beszennyez.”
A harmadik tökéletesség:
srejah-kairavacsandrika-vitaranam – „A holdfény virágba borítja a szerencse fehér lótuszvirágát.”
Idézet a Szkanda Puránából (Hari-bhakti-vilásza 11.234):
madhura-madhuram-etan-mangalam mangala nám
szakala-nigamaballi-szatphalam csitszvarúpam
szakrd-api parigitam sraddhája helajá vá
bhrgu-vara nara-mátram tarajet krsna-náma
„Krsna szent neve az emberiség legnagyobb áldása, édesebb, mint a méz, a sruti-szentírások fája transzcendentális tudásának örök gyümölcse. Bhágavaták legjobbja! Aki csak egyszer elénekli az Úr Krsna nevét sértés nélkül, akár hittel, akár közömbösen, a szent név azonnal felszabadítja őt.”
A negyedik tökéletesség:
"vidjá-vadhu-dzsívanam" – „A szent név a transzcendentális tudás élete (az Úr felesége).”
A Garuda Purána mondja:
jadiccsaszi param gjánam gjánád jat paramam padam
tadadarena radzsendra kuru góvinda kírtanam
„Királyok legjobbja! Ha el akarod nyerni azt a rendkívüli tudást, amellyel eléred a legmagasabb célt, akkor énekeld az Úr Góvinda nevét, szeretettel és odaadással.”
Szintén a Srimad Bhágavatamban, 3.5.40:
dhatar jad aszmin bhava isa dzsívas
tapa-trajenabhihata na sarma
atman labhante bhagaváms tavanghri-
ccshájam sza-vidjám ata ásrajema
„Apám, Uram, az élőlények soha nem lehetnek boldogok az anyagi világban, mert ott van a háromféle szenvedés. Ezért menedéket vesznek lótuszvirág lábaid árnyékában, amely tele van tudással, és mi is ott veszünk menedéket.” A SB 4.29.49-ben van ez a kifejezés, sza vidjá tanmatirjaja, ami ezt jelenti: „az igazi tudás vagy műveltség az a megvalósítás, amely fokozza a ragaszkodásunkat a Legfelsőbb Úrhoz.”
In S.B. 4.29.49, van ez a kifejezés, sza vidjá tanmatirjája. amelynek jelentése: "a valódi tudás vagy műveltség az a megvalósítás, amely fokozza ragaszkodásunkat a Legfelsőbb Úr iránt."
je saktite krsne mati kare udbhabana
bidja-náme szei kare abidja khandana
krsna-náma szei bidjabadhura dzsibana
krsna-padapadme je karaje szthira mana
„Azt az energiát, amely behívja a Krsnához való szerető ragaszkodást a szívbe, tudatlanságot megsemmisítő tudásnak nevezik. Krsna szent neve minden tudás élete és lelke, és a szívet szilárdan odaköti Krsna lótuszvirág lábaihoz.”
Az ötödik tökéletesség:
ánandámbudhi-vardhanam – „A szent név növeli a boldogság óceánját.”
A Srimad Bhágavatam, 8.3.20 mondja:
ekantino jaszja kancsanártham
vancshanti je bhagavat-prapannah
atj-adbhútam tacs-csaritam szumangalam
gajanta ánanda-szamudra-magnah
„A tiszta bhakták nem vágynak másra, mint az Úr szolgálatára, Őt imádják teljes meghódolásban, mindig a cselekedeteiről hallanak és énekelnek, amelyek nagyon csodálatosak és áldásosak. Így mindig elmerülnek a transzcendentális boldogság óceánjában. Az ilyen bhakták soha nem kérnek áldásokat az Úrtól.”
A hatodik tökéletesség:
pratipadam púrna-amrta-ásvádanam – „A szent név lépten-nyomon megadja a teljes nektár ízét.”
A Padma Puránából:
tebhjo namo'sztu bhava-baridhi-dzsírna-panka-
szammagna-móksana-vicsaksana-pádukebhjah
krsneti varna-jugalam sravanena jesám
ánandathur-bhavati narttitaromavrnda
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom annak a rendkívüli személynek a lábainál, akinek teste beleborzong a nagy örömtől Krsna édes neve hallatán, és aki meg tudja szabadítatni az ismételt születés és halál óceánjának iszapjában elmerült, feltételekhez kötött lelkeket.”
A hetedik tökéletesség:
szarvátmá-sznapanam – „A szent név mindenkit megfürdet a Legfelsőbb Lélek hűsítő ragyogásában.”
A Srimad Bhágavatam, 12.12.48 mondja:
szankírtjamano bhagaván anantah
srutanubhávo vjászanam hi pumsam
pravisja csittam vidhunotj asesam
jatha tamo'rko'bhram ivati-vatah
„Amikor az emberek megfelelően dicsőítik az Urat, vagy csak hallanak a hatalmáról, az Úr belép a szívükbe, és eltakarítja minden szerencsétlenség nyomát, ahogyan a nap elűzi a sötétséget, vagy az erős szél a felhőket kergeti szét.”
sruta anubhúta jata anartha-szanjóga
sri-krsna-kírtane szaba haja ta'bijóga
jerupa bajute mégha szúrja tamah nase
eitte prabesija dósa asesa binase
krsna-náma-ásraje eittadarpana-mardzsana
ati síghra labhe dzsiba krsna-prema-dhana
„Minden nem akart (a tudatlanság világához tartozó), hallott vagy tapasztalt dolgot azonnal elkerget. Ahogyan a napfényt eltakaró felhőket szétkergeti a szél, a szívbe belépő név is megsemmisíti a sötét tudatlanságot. Ha Krsna szent nevénél vesz menedéket, a dzsíva szíve nagyon gyorsan megtisztul, és akkor eléri a legnagyobb lelki tapasztalatot, az Istenszeretetet.”
Námástaka, 8. vers:
nárada-vinoddzsívana szudharmi-nirjjasa-madhuripura
tvam krsna-náma kámam szphura me raszane raszena szadá
„Krsna szent neve! Te vagy Nárada Muni vínájának az életét fenntartó elixír, és a felvidító hullámok a nektáróceánon. Ezért kérlek, hogy örökké extatikusan táncolj a nyelvemen.”
Szintén a Námástaka, 2. vers:
dzsaja námadheja munivrndaeja dzsanarandzsanája paramaksarakrte
tvamanadaradapi managudiritam nikhilograta pápataham vilumpaszi
„Minden dicsőséget neked, szent név! A bölcsek mindig himnuszokban dicsőítettek, és most megjelentél a legfelsőbb szótag transzcendentális formájában, az egész emberiség örömére. Még ha valaki közömbösen énekli is ezeket a szótagokat (vagyis a négyféle námábhásza – közvetve, tréfából, megvetően, hanyagul) te még akkor is meg tudod semmisíteni a legszörnyűbb bűnök visszahatásait; és kiirtasz minden szenvedést Te mindig győztes vagy.”
A Csaitanja Bhágavata, Madhja 23.76-77 mondja:
hare krsna hare krsna krsna krsna hare hare
hare ráma hare ráma ráma ráma hare hare
prabhu kahe - kahilan ei mahámantra
iha dzsapa gija szabe karija nirbandha
iha haite szarba-sziddhi haibe szabára
siarba-krsna baka'ithe bidhi náhi ára
Az Úr Csaitanja szólt:
„Neked adom ezt a mahámantrát, most menj, és énekeld komoly lelkesedéssel. Ettől megkapsz minden tökéletességet az életben; énekelj szüntelenül. A mahámantra zengésének nincsenek szabályai vagy előírásai.”