Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Kérdések és válaszok
Dicsőség Gaurángának és Nitjánandának. Dicsőség Advaitának és Gadádhárának, a megtestesült boldogságnak, aki a premában gyönyörködik. Dicsőség Srivásznak és a bhaktáknak, Navadvípa Dhámának. Dicsőség a náma kírtanának, a prema lakhelyének.
Nitjánanda Prabhu Srivász udvarában ült, és Gauránga iránti szeretetében könnyek folytak a szeméből. A szent vaisnavákra olyan hatást gyakorolt a szeretet áradása, hogy minden irányból odajöttek. Dzsíva Goszvámi őrültként kezdett viselkedni, amint megérezte Rádhá és Krsna szeretetét. Dandavatjait ajánlotta Nitjánanda lótuszvirág lábainak, hangja elfulladt az extázistól.
Nitjánanda Prabhu föltett egy kérdést, nagyon óvatosan: „Pár napon belül Vrndávanába fogsz menni?”
Dzsíva válaszolt, „Az Úr parancsa a legfőbb. Teljesítem a parancsot, nem tehetek mást, oda kell mennem. De meg kell kérdeznem néhány dolgot. Ó Uram, kérlek, válaszolj a szolgád érdekében. Azt mondod, hogy Navadvípa és Vrndávana nem különböznek egymástól. Ha ez így van, akkor mire jó ez az erőfeszítés, miért kell egyáltalán elmenni Vrndávanába?”
Nitjánanda Prabhu felelt: „Ez nagyon mély téma, figyelj alaposan. Csak ügyelj, hogy a materialisták ne tudjanak meg erről semmit, amíg az Úr látható kedvtelései jelen vannak a földön. Navadvípa és Vrndávana egyetlen dolog, egyik sem kevesebb, egyik sem nagyobb, mint a másik. Vrndávana a rasza tárháza, valamennyi élőlény célja, de aki nem érdemes erre, az nem kaphatja meg ezt a nektárt. Ezért ugyanaz a Dháma az Úr kegyéből Navadvípává válik, ahol az élőlények arra a nektárra méltókká válhatnak. Más szavakkal, az összes élvezet közül Rádhá és Krsna kedvtelései a legcsodálatosabbak az élőlények számára, de senkinek nincs joga hozzájuk közvetlenül. Csak a lemondás sok, sok élete után lehet elérni a tudásnak ezt a szintjét. Amikor a tudás megérik, a személy érdeklődni kezd ez iránt a rasza iránt. De mivel állandóan olyan sok az akadály, valóban nagyon nehéz elnyerni ennek a nektárnak a nagy kincsét. Ezt a raszát nem ismeri meg akárki, aki csak úgy elmegy Vrndávanába. Sőt, a sértései miatt az édes nektár megsavanyodik.
„Továbbá, mivel a szörnyű Kali-jugában a sértések állandóak, a test rövid életű és nagyon sok a gond, a Krsna-rasza még akkor sem érhető el, ha valaki akarja. Nincs más mód, el kell nyerni Krsna kegyét. Rádhá és Krsna máris megadták ezt a kegyet, amikor Vrndávanával együtt megjelentek Gaura Hari alakjában, Navadvípában. Gaura Hari közölte a folyamatot, amellyel méltóvá lehet válni erre a raszára. Lehet, hogy kezdetben még sok a sértés, de még ez sem akadályoz meg abban, hogy ne érd el gyorsan a prema célját, ha Gaurángát kezded imádni.
„Ezért, ha valaki Navadvípában él, és a névnél vesz menedéket, a sértések megszűnnek, és méltóvá válik a raszára. A Krsna iránti szeretet gyorsan felragyog, és az illető már csak Rádháról és Krsnáról beszél. Ilyen módon, Gauránga kegyét elnyerve léphet be Vrndávana szent földjére, Rádhá és Krsna nektári kedvteléseinek a földjére.
„Mivel ez nagyon bizalmas téma, ne beszélj róla nyíltan. A valóságban abszolút semmi különbség nincs Navadvípa és Vrndávana között. Mivel te méltó vagy arra, hogy annál a helynél keress menedéket, ahol a Rádhá-Krsna rasza tökéletesen megnyilvánult, ezért most Vrndávanába kell menned. A szó szoros értelmében nem kell elmenni Vradzsa-Dhámába, mert annak, aki méltóvá vált, az a Vradzsa-Dháma itt, Navadvípában is megnyilvánul. Más célok miatt kell most Vradzsába menned. Az élőlényeknek mindig Navadvípában kell menedéket találniuk ahhoz, hogy a vradzsai raszára méltóakká váljanak. Csak annak kell Vrndávanba mennie, csak annak kell ott élnie, aki már értékeli a Vradzsa-raszát; ott aztán a raszák teljes boldogsága kibontakozik. Ha elnyered Navadvípa kegyét, akkor már könnyen eléred Vrndávant.”
Az Úr következtetéseit hallva Dzsíva Goszvámi extatikus boldogságában átölelte Srí Nitjánanda lótuszvirág lábait.
„Van még egy kérdésem, kérlek, hallgasd meg. Sok ember lakik Navadvípában, de miért van az, hogy nem kapják meg a Krsna-bhaktit? Ha már itt vannak a Dhámában, a megtisztulás helyén, akkor hogyan van az, hogy a sértések megmaradnak bennük? Ez zavar engem. Hogyan oszlatod el ezt a kétséget, Uram, aki az univerzum hajléka vagy, az Istenség örök, Legfelsőbb Személyisége?”
Sríla Bhaktivinoda Thákur beszél így, kinek reménye Nitái és Dzsáhnava lótuszvirág lábainak árnyéka, bár ő maga nagyon alantas és értéktelen.