Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Válaszok és utazás Vrndávanába
Minden dicsőséget Srí Gaurángának, Sacsí fiának. Minden dicsőséget Padmavatí fiának, Dzsáhnava életének. Minden dicsőséget Szítá férjének és Gadádhárának. Minden dicsőséget Srivásznak és valamennyi bhaktának.
Srí Dzsíva kérdésére válaszolva, Nitjánanda Prabhu nagyon mélyértelmű szavakat mondott az összegyűlt bhaktáknak. „Figyelj ide, Dzsíva. Vrndávan is, Navadvípa is számtalan boldog bhakta menedéke. A megtisztult élőlények, akik túljutottak az anyagi természeten, úgy élnek itt, mint Krsna társai. Ez a Dháma örök, nem anyagi és teljesen tudatos, egészen az anyagi világ ellentéte. Tudnod kell, hogy a házak, ajtók, folyók, patakok, erdők és udvarok mind teljesen lelkiek és rendkívül vonzóak. Boldogsággal teli hely ez, túl az anyagi természeten, és Krsna felfoghatatlan és rendkívül nagylelkű szandhini energiáján nyugszik.
„Ez az energia hozta le az Ő Dhámáját ide Nadijába, mert Krsna legnagyobb vágya az, hogy az élőlények megszabaduljanak. Mivel a Dhámában soha nincs anyagi dolog vagy személy, a tehetetlen anyag vékony rétegben borul a Dháma fölé, hogy rejtve tartsa a materialista elől. Azok az emberek, akiknek nincs kapcsolatuk Krsna Csaitanjával, egyszerűen a burkolat fölöttélnek, és vakok a valódi igazságra. Bár valaki azt gondolja, „Navadvípában vagyok”, Praudha Májá boldogan távol tartja a Dhámát az ilyen szenélytől. Ha azonban olyan szerencsés, hogy társulhat egy bhaktával, elérkezik hozzá az a kapcsolat (szambandha) Srí Csaitanjával.
„Ez a kapcsolat nagyon mély dolog, ó Vallabha fia, olyan dolog, amit a feltételekhez kötött élőlény nem érthet meg könnyen. Még ha látszólagos vonzódással ki is mondja Csaitanja nevét, ha nincs meg ez a kapcsolat, akkor ő csak ott marad az anyagi birodalomban. Az ilyen személy a Dháma illuzórikus burkolatán kívül marad, és sohasem éri el a tiszta bhaktit. Az ilyen személy színlelő, csaló, nincs benne alázat, tele van büszkeséggel, nagyon is méltónak gondolja magát. De a bhakták kegyéből még az ilyen személy is felhagyhat a büszkeséggel, és odaadó szolgálatot végezhet. Alázatosabbnak kell gondolnia magát a fűszálnál, türelmesebbnek kell lennie, mint egy fa, ne kívánjon magának tiszteletet, de tiszteljen mindenki mást. Ha valakiben megvan ez a négy tulajdonság, és az Úr dicsőségét zengi, Srí Csaitanja eljön a szívébe, és megalapozza a kapcsolatot.
„Már most, Krsnával ötféle kapcsolat van: sánta, dászja, szakhja, vátszalja és mádhurja. A bhaktának először a sánta és dászja raszában kell szolgálnia Gaurángát, így jut el oda, hogy más raszákban is imádhassa Krsnát. Az adott kapcsolat révén elért, tökéletes helyzet válik uralkodó hangulattá az imádatában.
„Aki megkülönböztetést tesz Gauránga és Krsna között, az értéktelen és alávaló, és sohasem kerül kapcsolatba Krsnával. Akiben viszont megvannak az alázat stb. tulajdonságai, és a bhaktákkal társul, az először Gaurángát fogja imádni a dászja vagy szolgai kapcsolatban. Gauránga dászja-imádata fokozatosan tökéletessé válik. A bhakták ebben a hangulatban nevezik Srí Csaitanját „Maháprabhu”-nak. Ezután, ha valakiben a Vrndávana-hangulatban bontakozik ki az Istenszeretet, akkor az imádatában Gaura formája Rádhá és Krsna formájává válik. Rádhá és Krsna együttesen szálltak alá Gauránga Rája alakjában, és ezért az Isteni Pár összes kedvtelése jelen van ebben a formában. Így, miután a dászja-kapcsolat megérik az élőlény szívében, és természetesen kifejlődik benne a Vrndávana-rasza, a navadvípai Gaura Hari formája a vrndávani Rádhá-Krsna lesz, és örök lílájuk nektárja elárasztja a bhaktákat. Így éri el a bhakta Rádhát és Krsnát Vrndávanban.
„A lelki életre vak materialista nem láthatja meg a mély kapcsolatot Navadvípa és Vradzsa között, amelyek azonosak, de ugyanakkor mégis külön lények. Ez a kapcsolat Gaura és Krsna mély kapcsolatában gyökerezik, akik szintén egyek, és ugyanakkor különbözőek. Ha valaki megízlelte a mádhurja raszát, akkor Gaura Hari formája Rádhá-Krsnává lesz. Rúpa és Szanátana hamarosan megtanítják neked ezeket az igazságokat, ó Vallabha fia. Most maga az Úr jogosított fel arra, hogy belépj Vrndávanába. Dzsíva Goszvámi, ne habozz tovább, hanem menj oda.”
E szavakkal a mindenkinél könyörületesebb Nitjánanda Prabhu ráhelyezte a lábait Dzsíva fejére, és lelki erőt árasztott bele. Dzsíva Goszvámi abban a pillanatban elájult, nagy, extatikus Istenszeretetet érzett, és egy ideig ott maradt öntudatlanul Nitjánanda Prabhu lábainál. Ott, Srivásza udvarában jelentek meg a testén az extatikus szeretet jelei. Sírva mondta: „Milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem láthattam a saját szemeimmel az Úr kedvteléseit Navadvípában. Gaura Hari azért hozta el ezeket a kedvteléseket, hogy megszabadítsa az anyagi világban megkötözött lelkeket, de mivel én ezeket nem láttam, hasztalanul teltek el a napjaim.”
Amikor a bhakták hallották, hogy Srí Dzsíva Vrndávanba megy, nagyon sokan odajöttek Srivásza udvarába. Az idősebbek áldásaikat adták, a fiatalabbak a kegyéért könyörögtek. Srí Dzsíva összetett kezekkel szólt: „Kérem, bocsássátok meg a sértéseimet. Ti mindannyian Srí Csaitanja szolgái és a világ gurujai vagytok. Ó kívánságokat teljesítő fák, legyetek kegyesek ehhez a jelentéktelen élőlényhez. Vonzódjon az elmém továbbra is az Úr Csaitanjához, Nitjánanda Prabhu legyen a célom, születésről születésre. Tudatlanul, gyermekként mondtam le az otthonomról, de ti a barátaim vagytok, és törődtök az életemmel. A vaisnavák kegye nélkül nem lehet elérni Krsnát. Ezért, testvéreim, adjatok nekem port a lábaitokról.”
Mindenkit magasztalt, mindenki előtt leborult, majd Nitjánanda Prabhu beleegyezésével elment Dzsagannátha Misra házába. Sacsí lábainál, lelki érzelmektől zaklatott elmével ismét parancsot kapott, hogy menjen Vrndávanba. Sacsí megáldotta, port adott neki lótuszvirág lábairól, és minden jót kívánt neki az utazáshoz.
Dzsíva csak sírt és sírt, így kelt át a Gangán. Gauránga nevét kiáltva haladt, mert tudta, hogy a parancs mindennél fontosabb. Aztán eljutott Navadvípa legszélére, és átlépett a határon. Amikor elhagyta a Dhámát, dandavatjait ajánlotta, és Vrndávana felé indult. Ebben a pillanatban Vradzsa Dháma, a Jamuná és a fivérei, Rúpa és Szanátana felébredtek a szívében.
Útközben, egy éjszaka álmot látott. Gauránga szólt: „Menj Mathurába. Te és a fivéreid, Rúpa és Szanátana mindannyian nagyon kedvesek vagytok nekem; nyilvánítsátok ki együtt az odaadó szolgálat szentírásait. Szenteljétek az életeteket az Én szolgálatomnak, és mindenkorr lássátok vradzsai kedvteléseimet.”
Amikor Dzsíva felébredt ebből az álomból, nagyon boldog volt, és sietett Vrndávanba. Lehetetlen leírni, hogy mi mindent megtett ott Dzsíva Goszvámi. Ezt majd később leírja egy szerencsés ember, és ha a bhakták meghallják, nagyon boldogok lesznek. Így írta le a Dháma bejárását az értéktelen, alkalmatlan Bhaktivinoda.
Van egy kérésem a vaisnavák lábainál. Legyen megpecsételt a kapcsolatom Gaurával. Ha már megvan ez a kapcsolat, hadd éljek hosszú ideig Navadvípában. Ez a kívánságom. Féreg vagyok a materializmus lyukában, rendkívül helytelenül viselkedem, nincs bennem odaadás, tele vagyok kéjvággyal, és a haragtól elveszítem az eszemet. Egy olyan gonosz személy, mint én, májá szolgája, hogyan kerülhetne másként kapcsolatba Gaurángával?
Ó Navadvípa Dháma, részesíts kegyedben, és jelenj meg a szívemben. Akkor megmenekülhetek. Ó Praudha Májá, védelmező istennő, te vagy az igazi kegy, az egyetlen remény, hogy kilábalhassak a tudatlanság miatti bajokból. Vrddha Siva, Dháma védelmezője, légy kegyes, engedd meg, hogy a transzcendentális Dháma feltáruljon a szemeim előtt. Ó Dháma lakói, Gaurénga összes bhaktája, helyezzétek lábaitokat a fejemre, bár gazember vagyok. Mindenki hallja meg ezt az imámat, hogy gyorsan elérhessem Srí Csaitanja lábait.
Bár nagyon alantas vagyok, megkaptam Srí Nitjánanda és Dzsáhnava parancsát, leírtam Navadvípa Dhámát. Tény, hogy ez a könyv tele van a Gauránga, Nitjánanda és Navadvípa Dháma nevekkel. Ezen az alapon ez a könyv nagyon kiváló megszabadító, és engem sem tarthatnak bűnösnek, bár lehet, hogy sok hiba van az írásban. Bhakták! Amikor ezt a könyvet olvassátok, vegyétek ki belőle azt az értékes gyümölcsöt, ami még szebbé teszi a parikramátokat. Ha valaki a parikrama végzése közben olvassa ezt a könyvet, annak eredményei megszázszorozódnak. Ez a szentírások ítélete.
Így zengte el Nadija dicsőségét az alávaló és értéktelen Bhaktivinoda Thákura, kinek törekvése Srí Nitái és Dzsáhnava lótuszvirág lábainak árnyéka.