Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Vilvapaksa és Bharadvádzsa Tila
Minden dicsőséget Srí Gauracsandrának, aki bejárta Nadija ligeteit. Minden dicsőséget Ekacsakra urának, Srí Nitjánandának. Minden dicsőséget Sántipur urának, Advaita Ísvarának. Minden dicsőséget Gadádhárának, aki Rámacsandra Purból jött. Minden dicsőséget Gaura Bhúminak, a Csintámani lényegének, ahol Krsna járt a Kali-jugában.
Padmá fia, Srí Nitjánanda átkelt a Gangeszen, megtett egy kis távolságot, majd odakiáltott a bhaktáknak: „Nézzétek azt a vonzó helyet, Vilvapaksát, amelyet közönségesen Belapukharijának hívnak. Amit a szentírásokban Vilvavanának neveznek, az itt van Navadvípában. Egykor néhány bráhmana itt imádta Sivát, kedvenc fájának, a vilva vagy bela fának a leveleit ajánlották fel neki, két héten keresztül. Siva elégedett volt a bráhmanákkal, és Krsna-bhaktit adott nekik. Az imádók között volt Nimbáditja, aki nagyon figyelmesen végezte az imádatot. Siva így szólt hozzá:
„A falu szélén van egy szent vilva-erdő. Ott meditál a négy Kumára. Kegyükből meg fogod kapni a transzcendentális tudást. Ők a te gurujaid. Szolgáld őket, és mindent megkapsz, ami értékes.”
„Siva eltűnt. Nimbáditja keresgélt, majd megtalálta a helyet. Az erdőben, egy szép, kiemelkedő helyen meglátta a négy testvért, Szanakát, Szanandát, Szanátanát és Szanat Kumárt, akik ott ültek Siva hajlékában, és senki más nem láthatta őket. Fiatalok, meztelenek és nemes jelleműek voltak. Nimbárka izgalmában felkiáltott: „Hare Krsna!”
„A hangra megszakadt a Kumárák meditációja, kinyitották a szemeiket, és maguk előtt láttak egy ideális vaisnavát. A látvánnyal elégedetten, egyik a másik után megölelte ezt a bráhmanát.
„Ki vagy? Miért jöttél ide? Biztosan teljesíteni fogjuk az imáidat.”
„Nimbárka dandavatjait ajánlotta, és alázatosan bemutatkozott. Szanat Kumár mosolyogva megszólalt:
„A mindenkinél kegyesebb Legfelsőbb Úr tudta, hogy a Kali-juga nagyon vesződséges lesz, ezért eldöntötte, hogy hirdetni fogja a bhaktit. Négy odaadó embert meghatalmazott, és elküldte őket a világba, hogy tanítsanak. Ezek közül hárman Rámánudzsa, Madhva és Visnu Szvámi. Te vagy a negyedik e nagy bhakták közül. Srí Laksmí Rámánudzsát fogadta el, Brahmá Madhvát, Rudra Visnu Szvámit, mi pedig, akik ma találkoztunk veled, olyan szerencsések vagyunk, hogy taníthatunk téged. Ez a szándékunk. Korábban a Brahman-ragyogáson meditáltunk, de az isteni kegy eltörölte ezt a bűnös dolgot. Mivel tudom, hogy semmi sem fontosabb, mint bemutatni a tiszta bhaktit, írtam egy szamhitát, amelynek címe Szanat Kumár Szamhita. Kérj fölavatást, és kövesd ennek a tanításait.”
A bölcs Nimbárka látta a guru kegyét, gyorsan megfürdött a Gangeszben, és visszatért. Dandavatjait ajánlotta, és alázatosan szólt: „Ó elesettek megszabadítója, kérlek, szabadítsd meg ezt az alantas gonosztevőt.”
„A négy testvér átadta neki a Rádhá-Krsna mantrát, és megtanították, hogyan imádja Rádhát és Krsnát nagyon szeretetteljes érzésekkel, a Bhava márga úton. Ott helyben imádatot végzett a mantrával, a szamhitá szerint. Rádhá és Krsna megmutatkoztak neki. Minden égtájat bevilágítottak, és nagyon kedvesen beszéltek:
„Te nagyon szerencsés vagy. Navadvípában végezted a szádhanát, ami nekünk nagyon kedves. Itt egyetlen formát öltünk fel, mint Sacsí fia.”
„Ebben a pillanatban ők ketten Gauránga egyetlen formájává váltak. Nimbárka reszketett.
„Sose láttam még ilyen csodálatos formát, nem is hallottam róla.”
„Maháprabhu szólt: „Kérlek, most még tartsd titokban ezt a formát. Csak hirdesd a Krsna-bhaktit, Rádhá és Krsna kedvteléseit, mert Én ezekben a kedvtelésekben nagyon boldog vagyok. Amikor Gauránga formája megjelenik, tanítási kedvteléseket fog élvezni. Ugyanakkor te Kasmirban születsz meg, és mint pandit, aki összes ellenfelét le akarja győzni, nagy körutazást teszel Indiában. Nagy tudásod miatt mindenütt híres leszel, és Kesava Kasmirinak fognak nevezni. Amikor Navadvípában jársz, el fogsz látogatni Májápurba. Navadvípa művelt emberei mind elmenekülnek, amikor meghallják a nevedet. Skolasztikus tanulmányaimtól mámorosan abban találom az örömemet, hogy legyőzlek téged. Szaraszvatí kegyéből azonban te belátod, ki vagyok Én, felhagysz a büszkeséggel, és Nálam keresel menedéket. Akkor megadom neked a bhakti ajándékát, és elküldlek, hogy hirdesd tovább az odaadó szolgálatot. Ilyen módon, a Dvaita Advaita filozófiájának hirdetésével elégedetté tehetsz Engem, azonosságomat azonban titokban tartod.
„Később, amikor elkezdem a szankírtan mozgalmat, Én magam is prédikálni fogok, és mind a négyetek filozófiájának a lényegét felhasználom. Madhvától két dolgot veszek át: azt, hogy teljesen legyőzte a Májávádi filozófiát, és azt, hogyan szolgálja Krsna múrtiját, akit örök lelki lénynek fogad el. Két tanítást fogadok el Rámánudzsától: a karma és gjána által be nem szennyezett bhakti felfogását, és a bhakták szolgálatát. Visnu Szvámi tanításai közül is két elemet fogadok el: azt az érzést, hogy minden kizárólag Krsnától függ, és a rága bhakti ösvényét. Tőled is átveszek két nagy elvet: azt, hogy Rádhánál és Krsnánál kell menedéket venni, valamint hogy nagy becsben kell tartani a gopík Krsna iránti szeretetét.”
„Amikor Gauracsandra eltűnt, Nimbárka sírni kezdett a nagy szeretttől. Imádatát ajánlotta gurui lábainak, majd máshová ment, és hirdetni kezdte a Krsna-bhaktit.”
Nitjánanda Prabhu messziről megmutatta Dzsíva Goszváminak a Ráma Tírthát, ahol Balaráma megölte Kolászurát, majd a Jadukkal együtt megfürdött a Gangeszben. Ezt a helyte most Bukmapur néven ismerik. Ez a parikrama útvonal legszélén van, és az egész parikrama Kártika havában a legdicsőségesebb.
Nitjánanda Prabhu és a bhakták elhagyták Vilvapaksát, és Bharadvádzs Tila faluba mentek. Nitjánanda elmagyarázta: „Erre a helyre jött el Bháradvádzsa muni, hogy lássa a Gangá Szágarát. Itt imádta Gauracsandrát, aki megjelent neki.
„Teljesülni fog a vágyad. Amikor megjelenek, látni fogsz Engem.”
„Az Úr eltűnt, és a muni elájult. Itt töltött néhány napot, majd elment, hogy megnézze a többi tírthát. Az egyszerű emberek ezt a helyet Bharai Dangának nevezik. A szentírások jelentős tírthának tartják.”
Miközben így beszélgettek, visszaérkeztek Májápurba. Isán Thákur üdvözölte őket. Nitjánanda Prabhu precedens nélküli premában táncolt és énekelt a bhakták között. Azon a napon Dzsagannátha Misra házában, amely az összes szent hely közül a legjobb, ahol Gauránga és a szent név megjelentek, az Úr saját anyja adott ételt a vaisnaváknak. Hogyan is lehetne leírni ennek a helynek a boldogságát? Hangosan szólt a kírtan.
Sríla Bhaktivinoda Thákura énekli ezeket a Navadvípa-kedvteléseket, kinek reménye Nitái és Dzsáhnava lábainak árnyéka.