Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Rámánudzsa és Madhva, Vallabha Ácsárja háza, Ananta háza, Rudradvípa, Szankhar Pur, Visnu Szvámi, Rasz Mandala, Dhíra Szamíra
Dicsőség Gaurángának és a Panycsa Tattvának.
Dicsőség Navadvípának, Srí Csaitanja hajlékának.
Vaikuntha Purba érkezve Nitjánanda Prabhu halk nevetéssel fordult Dzsívához:
„A nyolcszirmú Navadvípa egyik oldalán van ez a Vaikuntha Pur. Most hallgass ide. Ez a Vaikuntha Pur a lelki égben van, és Nárájana hajléka. Túl van a Viradzsá folyón, túl van májá befolyásán. Srí, Bhú és a Lílá energiák itt szolgálják az Urat. Az innen, a tiszta tudat földjéről kiáradó ragyogást nevezik Brahmannak. A közönséges emberek azonban anyagi szemeikkel csak az anyagi világot látják. Nárada a saját szemeivel látta ezt a lelki hajlékot. Látta, hogyan válik Nárájana Gauraszundarává.
„Van még egy bizalmas történet. Egy nagy ácsárja Puriba ment, és verseivel elégedetté tette az Urat. Dzsagannátha megjelent előtte, és így szólt: „Menj Navadvípa-dhámába, mert Én ott hamarosan megjelenek Dzsagannátha Misra házában. Navadvípa az Én nagyon kedves dhámám, a lelki égben. Neked, mint örök szolgámnak és vezető bhaktának, látnod kell Navadvípát. Tanítványaid, akik teljesen elmerültek a dászja raszában, maradjanak itt, te pedig menj egyedül. Minden élőlény hiába élt, ha Navadvípát nem látta. Navadvípának már egy kis részében is benne van Ranga, Venkata és Jádava Acsala. Ezért menj el Navadvípába, és lásd meg Gauránga alakját. Azért jöttél a földre, hogy a bhaktit tanítsd, Gaura kegyéből legyen sikeres ez a születésed. Navadvípából menj el Kúrma Szthánába, és ott a tanítványaid megint csatlakozhatnak hozzád.”
„Rámánudzsa összetett kezekkel kérte Dzsagannáthát.
„Kegyesen megemlítetted Gaurángát, de nem tudom, hogy Ő pontosan kicsoda.”
„Az Úr válaszolt, „Mindenki ismeri Goloka urát, Krsnát. Ez a Srí Krsna, kinek vilásza múrtija Nárájana, a legfelsőbb igazság, és Vrndávanában lakik. Ugyanez a Krsna nyilvánul meg teljesen Gauránga alakjában, és Navadvípa-dháma ugyanaz, mint Vrndávan. Navadvípa a legfelsőbb hajlék, túl van az anyagi univerzumon, és Gauránga örökké itt lakik. Az Én kegyemből jött létre ez a dháma, Bhú Mandalában van, de májá nincs rá befolyással. Ez a szentírások ítélete. És ha azt gondolod, hogy Navadvípa csak egy anyagi hely, akkor az odaadásod meg fog semmisülni. Az Én akaratomból, felfoghatatlan energiám tartja fenn ezt a teljesen transzcendentális dhámát az anyagi világban. Pusztán csak a szentírások olvasásával senki sem ismeri meg a legmagasabb igazságot, mert ez felette áll az érvelés erejének. Csak a bhakták érthetik meg, az Én kegyemből.”
„Amikor Rámánudzsa ezt meghallotta, felébredt benne a prema.
„Uram, a Te lílád valóban csodálatos. A szentírások nem ismerhetik a Te fenségedet. Miért nem írják le a Gauránga lílát egyértelműen a szentírásokban? Ha alaposan megvizsgálom a srutit és a puránákat, azt találom, csak néha céloznak a Gauránga Tattvára. Most azonban kész vagyok arra, hogy teljesítsem a parancsodat, mert minden kétségem eloszlott. Ha úgy kívánod, elmegyek Navadvípába, és mind a három világban a Gaura lílát hirdetem, mindenkinek megmutatom, hol van a rejtett bizonyosság a szentírásokban, mindenkit ráveszek Gauránga odaadó szolgálatára. Kérlek, oktass engem.”
„Dzsagannátha szólt, „Rámánudzsa, nem kell ezt hirdetned. Tartsd titokban az ezoterikus Gaura lílát. A nagyközönség csak akkor kaphatja meg, amikor Ő már befejezte a kedvtelését. Csak a daszja rasza szintjén prédikálj, de a szívedben állandóan imádd Gaurángát.”
„Rámánudzsa megfogadta az Úr tanácsát, és csak titokban ápolta Navadvípa iránti vonzalmát. Nárájana, aki nagyon kegyes, elvezette Rámánudzsát Vaikuntha Purba, és itt megmutatta neki transzcendentális formáját, melyet Srí, Bhú és Lílá szolgáltak. Rámánudzsa nagyon szerencsésnek tartotta magát, amiért ezt megláthatta, de az alak azonnal átváltozott Gauraszundarává, Dzsagannátha Misra fiává. Olyan tündöklő volt, hogy Rámánudzsa elájult. Gauránga a fejére tette lótuszvirág lábait. Az isteni inspiráció hatására Rámánudzsa magasztaló imákat mondott.
„Látnom kell Gaura líláját a földön. Sohasem hagyhatom el Navadvípát.”
„Gauránga szólt: „Teljesülni fog a kívánságod, Kesava fia. Amikor a jövőben a Nadija lílá megnyilvánul, itt fogsz újból megszületni.”
„Gauránga eltűnt. Rámánudzsa elégedetten utazott tovább. Néhány nap múlva megérkezett Kúrma Szthánába, és a tanítványaival együtt megtekintette azt a helyet. Egész életében a dászja raszát hirdette Dél-Indiában, szívében azonban elmerült a Gaura lílában. Gauránga kegyéből később megszületett Navadvípában, mint Ananta bhakta.”
A zarándokok megérkeztek Vallabh Ácsárja házához, és ott megnézték a ragyogó Laksmí-Gauránga múrtikat.
„Nézd meg Ananta házát, ahol sok Nárájana-bhakta gyűlt össze. Tudjuk, hogy itt a királyok akkoriban Nárájana imádatát vezették be.”
Ezután a bhakták boldogan megnézték a Nihsrejasza erdőt. Ez a Viradzsá folyó partján van. Sok történetet mondtak el, és megérkeztek Mahat Purba. Nitjánanda így szólt:
„Van itt egy szép erdő, amelyet Kámjavanának hívnak, mint Vradzsában. Nézzétek meg nagy odaadással. Régen itt öt banjan-fa volt, de ezek már eltűntek. Manapság ezt a helyet Mátá Purnak nevezik, de a szentírások szerint Mahat Pur a neve. Amikor az öt Pándava és Draupadí a száműzetés alatt, inkognitóban Bengálba jöttek, Judhisthíra egy álmot látott Ekacsakrában. Feltárult előtte Navadvípa dicsősége, és nagyon szerette volna látni azt a helyet. Valamennyien nagyon boldogan idejöttek. Nadija pompáját látva dicsérték az itt lakók szerencséjét. Egy darabig itt laktak, és sok démont megöltek. Látod, ott van Judhisthíra Tila (domb), amott pedig Draupadí kundája. Judhisthíra tudatában volt a hely dicsőségének, ezért maradt itt egy ideig. Egy napon Gaurángát is látta álmában, aki minden irányban ragyogóan sugárzott, és egészen rendkívüli formája volt. Gauránga mosolyogva szólt: „Lásd az Én ritka formámat. A te házadban Krsna vagyok, Nanda fia, és mindig veled maradok, mint a barátod. Ez a Navadvípa a Káli jugában tárul fel, és elűz minden sötétséget. Mivel már régóta szolgálsz Engem, ismét meg fogsz születni Orisszában, a Szindhu partján, amikor megkezdődik a lílám. Veled leszek. Most kérlek, menj el Orisszába, tisztítsd meg azt a helyet, és enyhítsd az élőlények szenvedését.”
„Judhisthíra elmondta a fivéreinek, hogy mit álmodott. Kis gondolkodás után valamennyien Orisszába mentek. Fájdalmas volt elhagyni Navadvípát, de engedelmeskedni kellett az Úr parancsának.
„Madhva és a tanítványai is eltöltöttek itt egy kis időt. Gauraszundara neki is megjelent álmában: „Mindenki tudja, hogy te az Én örök szolgám vagy. Most, hogy megjelentél Navadvípában, el fogom fogadni a szampradájádat. Menj el mindenhova, és gondosan gyomláld ki a Májávádik összes hamis szentírását, tárd fel, milyen dicső dolog az Úr múrtiját imádni. Én később terjesztem a te tiszta tanításaidat.”
„Gauránga eltűnt. Amikor Madhva felébredt, meg sem tudott szólalni. „Látom-e újra valaha is ezt a gyönyörű arany formát?” kiáltotta.
Válaszul megszólalt egy hang az égből: „Imádj engem titokban, és akkor Hozzám fogsz jönni.”
Ezt az utasítást kapta Madhva, és nagy eltökéltséggel elindult, hogy legyőzze az összes Májávádi filozófust.”
Miközben ezek a történetek elhangzottak, a zarándokok megérkeztek Rudradvípába, és körülnéztek. „A Gangá kétfelé vágta Rudradvípát. Látod, ez a nyugati sziget most már egészen eltolódott a keleti part felé. Most senki sem lakik ezen az oldalon. Innen már látni Sankarapurt. Még messziről is hogy megszépíti a Gangá partját. Amikor Sankara Ácsárja elindult Navadvípába, hogy minden ellenfelét legyőzze, először ide érkezett. A szívében vaisnava volt, de külsőleg egy Májávádi, májá szolgája szerepét játszotta. Valójéban Siva egy meghatalmazott része volt, és nagy szakértelemmel hirdette a buddhizmus egy leplezett formáját. Ez volt az Úr vágya. Amikor Sankara ideérkezett, Gauraszundara megmutatta neki isteni formáját, és aztán így beszélt:
„Te az Én szolgám vagy. Utasításaim szerint hatékonyan hirdeted a Májávádi tanítást. Ez a Navadvípa dháma azonban nagyon kedves Nekem, ezért a Májávádi filozófiának itt nincs helye. Vrddha Siva és Praudha Májá az Én nevemben terjesztik a szentírások elképzelt, személytelen értelmezéseit, de csak azoknak az embereknek, akik irigykednek az Úr bhaktáira. Ilyen módon csalom meg őket. Mivel ez a Navadvípa-dháma általában az Én bhaktáim helye, és nem az irigyeké, itt nem szabad ilyen tanításokat hirdetni. Menj máshova, ott végezd a szolgálatodat. Ne szennyezd be Navadvípa lakóit.”
„Sankara gyönyörködve hallgatta, hogy mi az igazság Navadvípa körül, odaadás ébredt a szívében, és máshova ment.
„Itt, Rudradvípában él a 11 Rudra, akik Gauránga dicsőségét zengik. Siva és követői állandóan extatikusan táncolnak. Amikor a devák ezt látják, virágesőt hullatnak az égből. Egyszer idejött Visnu Szvámi, aki nagy utazást tett, hogy minden ellentétes filozófiát legyőzzön. Követőivel együtt Rudradvípában töltötte az éjszakát. A tanítványok táncolni és énekelni kezdtek. Visnu Szvámi a sruti és szmrti verseit recitálta. Sivának nagyon tetszett, hogy a bhaktiról beszélnek, és megmutatkozott. Visnu Szvámi elámult, amikor Siva megérkezett a bhakták közé. Összetette a kezeit, és megfelelő dicséreteket zengett. Siva így szólt hozzá:
„Ti vaisnavák mind nagyon kedvesek vagytok nekem. Tetszett, ahogyan az odaadásról beszéltetek. Kérj valamit, én pedig teljesítem. Nincs olyan, amit meg ne adnék a vaisnaváknak.”
„Visnu Szvámi a dandavatjait ajánlotta, és lelki szeretettel eltelve szólt, „Add meg nekünk azt az egy ajándékot, hogy legyen egy tökéletes szampradája tanításunk az odaadó szolgálatról.”
„Rudra boldogan beleegyezett, és a szampradáját saját magáról nevezte el. Ezért Visnu Szvámi szampradájáját Rudra szampradájának nevezik. Rudra kegyéből Visnu Szvámi itt maradt, és az Istenszeretet utáni vágyódásában Gauracsandrát kezdte imádni.
„Gauránga megjelent neki álmában. „Rudra kegyéből lettél a bhaktám. Nagyon szerencsés vagy, hogy eljöttél Navadvípába, és elnyerted a bhakti kincsét. Most menj el, és hirdesd a suddha advaita filozófiáját. Hamarosan eljön az ideje annak, hogy megjelenjek a földön. Akkor te is meg fogsz jelenni, mint Srí Vallabha Bhatta. Puriban fogsz találkozni Velem, aztán Vrndávanába utazol, és ott tökéletesíted a szampradájádat.”
Nitjánanda Prabhu folytatta: „Dzsíva Goszvámi, Srí Vallabha most Gokulában van. Ha odamész, meg is láthatod őt.”
E szavakkal Nitjánanda dél felé fordult, és Para Dangába ment, a Gangá partján. Itt megmutatta, hol voltak a vradzsai Rasza Manda és Dhíra Szamíra.
„Ó Dzsíva, ez Vrndávana. Itt láthatod a vrindávanai kedvteléseket.”
A „Vrndávana” szó hallatára Dzsíva reszketni kezdett, és könnyek folytak a szemeiből.
„Gauránga és bhaktái itt kírtanáztak, és a Rasza líláról beszéltek ezen a helyen. A vrndávanai Rasza Líla megvolt itt is, Navadvípában. A Gangá partján a szerencsés emberek láthatják, hogy az Úr örökké itt van a gopíkkal. Nyugat felé a Srí Dhíra Szamírát láthatod. Vrndávanában a Jamuná partján van, de itt a Gangá partján. Valójában az, amit látsz, az nem a Gangá partja, hanem a Jamunáé, mert a Gangá nyugati részében a Jamuná folyik. Vrndávana összes kedvtelése itt van, ezen a helyen. Ne tégy megkülönböztetést Vrndávana és Navadvípa, vagy Gauránga és Krsna között.”
Nitjánanda Rája kört írt le, és megmutatta Vrndávanát Dzsíva Goszváminak. Ezután észak felé mentek, és Rudradvípában töltötték az éjszakát.
Nadija magasztalását Bhaktivinoda zengi, kinek gazdagsága Nitái és Dzsáhnava lótuszvirág lábai.