Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Modadrumadvípa dicsősége és a Ráma Lílá
Minden dicsőséget a Panycsa Tattva lelkének, Gaurángának. Minden dicsőséget Navadvípa dhámának, a legkiválóbb hajléknak.
Mam Gacsi faluba érkeztek, és Nitjánanda elmagyarázta Dzsíva Goszváminak: „Ajodhja itt van, Modadrumadvípában. Egy korábbi kalpában, amikor Rámát az erdőbe száműzték, ide jött Laksmanával és Szítával. Épített egy kunyhót egy hatalmas banjan-fa alatt, és egy ideig boldogan élt itt. Amikor Raghu fia látta Navadvípa ragyogását, egyszer csak elnevette magát.
„Milyen vonzó volt az a forma, zöld, mint a friss fű, lótuszvirág-szemű, kezében egy kecses íjjal! Brahmacsári ruhát viselt, haját csomóba kötötte, és minden élőlényt vonzott.” Dzsanaka lánya, Szítá észrevette, hogy Ráma nevet, és megkérdezte, miért.
„Hallgasd meg, Szítá, ez nagyon nagy titok. Amikor eljön a Kali juga, sárga színben jelenek meg Nadijában.” Alighogy ezt kimondta, máris meg akart születni Sacsí méhéből, Dzsagannátha Misra házában.
„Megadom a prema legmagasabb ajándékát mindazoknak a szerencsés lelkeknek, akik látják gyermekkori kedvteléseimet. Kedves bhaktáimért bemutatom tanítási kedvteléseimet, és aztán feltárom a szent név dicsőségét. Aztán szannjászi leszek, elmegyek Puriba, anyám pedig zokogni fog, karjaiban a feleségemmel.”
„Ennek hallatán Szítá megkérdezte, „Ó lótuszvirág-szemű, miért ríkatod meg az anyádat? Miért hagyod ott a feleségedet, hogy szannjászi legyél? Milyen boldogság van abban, hogy bánatot okozol a feleségednek?”
„Srí Ráma szólt, „Ó kedvesem, te mindent tudsz. Csak azért váltál tudatlanná, hogy tanítsd az élőlényeket. Kétféle prema bhakti van Velem kapcsolatosan, és mindkettő boldoggá teszi a bhaktákat. Hallgasd meg. Amikor együtt vannak Velem, azt élvezik, amit szambhogának neveznek, és amikor elválnak Tőlem, a vipralambha boldogságát tapasztalják. Örök társaim a szambhogára vágyakoznak, de az Én kegyemből a vipralambhát kapják meg. Az a bánat, amit a vipralambhában Énmiattam éreznek, a valóságban a legnagyobb boldogság. Így értik ezt a bhakták. Ha aztán megint együtt vagyunk az elválás után, akkor annyival nagyobb, százezerszeres a boldogságuk. Ez a magyarázata annak, hogyan lehet boldogság az elválásban. Ezt neked is el kell fogadnod, mert ezt mondja a négy Véda.
„Az, aki most Kausaljá anya, Sacsí lesz a Gauránga-lílában, és te, Szítá, Visnuprijáként fogsz szolgálni engem. Elválásban imádod a múrtimat, hirdeted a dicsőségemet. Tőled távol egy arany Szítá-múrtit fogok imádni Ajódhjában. De ez a téma nagyon bizalmas, Szítá. Most még ne mondd el az embereknek.
„Ez a Navadvípa az én kedves helyem, és még Ajódhja sem fogható hozzá. Amikor eljön a Kali juga, ez az óriási banjan-fa eltűnik a szemek elől, én azonban itt maradok, megnyilvánulatlan formámban.”
„Így töltötte itt az idejét Ráma, Laksmanával és Szítával. Később Dandakáranjába ment, hogy folytassa a cselekedeteit. Látod, itt, ezen a helyen állt a kunyhója. Ráma barátja, Guhaka, az Úr kívánságára itt született meg egy bráhmana családjában. Szadanandana Vipra Bhattacsárja volt a neve. A három világból semmit sem ismert, csak Rámát. Jelen volt Dzsagannátha Misra házában, amikor Gauránga megszületett. Akkor az összes félisten eljött, hogy lássa a gyermeket. Szadánanda ebből tudta meg, hogy az Ő Ura született meg. Nagy örömmel ment el a házába. Rámán meditálva, meglátta Gauraszundarát.
„Gauránga trónon ült, és félistenek vették körül, akik csamarákat lengettek. Ezután meglátta Rámacsandrát is, aki zöld volt, mint a fű; mellette állt Laksmana, Ananta hajléka. Balján állt Szítá, Vele szemben Hanumán. Amikor a vipra ezt látta, elment Májápurba, és mindenki számára láthatatlanul legeltette a szemeit Gauránga alakján.
„Áldott vagyok én, valóban áldott! Rámacsandra itt van előttem, mint Gauracsandra.”
„Később, amikor a szankírtan mozgalom megkezdődött, Szadánanda is részt vett. Ó Dzsíva, itt a bhakták a Bhandíra erdőt látják.”
Amikor a bhakták mindezt meghallották, és látták ezeket a helyeket az örök Dhámában, körülvették Nitjánandát, és táncolni kezdtek. Dzsíva testén megmutatkoztak az extázis jelei, és közben Gauránga nevét kiáltozta.
Azon a napon Nitjánanda Nárájaní házában maradt. Nárájaní – Vrndávana dász Thákur (Védavjásza) tiszta és erényes anyja – szolgálta a vaisnavákat. Másnap, kora reggel megtettek egy kis távolságot, és beléptek Vaikuntha Purába.
Ez a haszontalan gazember csak azért énekel Nadija dicsőségéről, hogy Dzsáhnava és Nitái parancsát teljesítse.