Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Vidjá Nagar és Dzsahnudvípa dicsősége
Dicsőség Gaurának, Nitáinak, Advaitának és Gagadhárának. Dicsőség Srivászának, Nitjánandának, a kírtana óceánjának.
Vidjá Nágarba érkezve Srí Nitjánanda Rája elmagyarázta Dzsíva Goszváminak a hely jelentőségét.
A pralaja idején Navadvípa, az örök Dháma egy nyolcszirmú lótuszvirág tiszta formájában marad fenn. Akkor az összes avatára és szerencsés élőlény valahol ebben a lótuszvirágban tartózkodik. A Matszja avatára a Védákat a ritudvípai Vidjá Nagarba vitte. Mivel minden tudás benne van a Védákban, amelyeket erre a helyre hozott, elnevezték Vidjá Nagarnak, a tudás városának.
Aztán, amikor Brahmá – aki ismét el akarta kezdeni a teremtést – félve pillantott a feldúlt földre, az Úr itt részesítette őt a kegyében.
Brahmá dicsőíteni kezdte az Urat. Amikor kinyitotta a száját, Szaraszvatí megszületett a nyelvéből. Az ő segítségével Brahmá boldogan magasztalta az Urat. A teremtés idején Májá átkel a Viradzsán, és mindenütt kiterjeszti a három kötőerejét. A nagy Rsik nagy erőfeszítéssel tárták fel a tudást ebben az univerzumban. Szaraszvatí hajlékában vettek menedéket, így győzték le a tudatlanságot. Miután megtanulták a tudás 64 ágát, a világ különböző helyein telepedtek le. De a Rsik tudásának összes ága örökké itt lakozik, ezen a szent helyen.
Válmiki is idejött, és Nárada kegyéből megkapta a Rámájanát. Dhanvantari itt kapta az Ájurvédát, Visvámitra és a többiek a Dhanurvéda tanításait. Saunaka és a Rsik itt olvassák a Védák mantráit, Siva itt tárgyalta a tantrát. A Rsik kérésére Brahmá itt adta elő a négy Védát. Kapila is itt hozta létre a szánkhja filozófiát, Gautama pedig a logika és érvelés folyamatát. A vaisesika filozófiát itt alapította meg Kanubhuk, Pátandzsali itt írta a Jóga Szútrát, Dzsaimini a Mimámszá Szútrát, Védavjásza pedig a Puránákat. Narada és négy más Rsi itt írták meg a Panycsarátrát, hogy megtanítsák az embereknek a gyakorlati odaadó szolgálatot.
Az Upanisadok hosszú ideig imádták Gaurángát ebben az erdőben. Szemeik számára láthatatlanul, Gauránga így szólt, ’A ti forma nélküli (nirákara) filozófiátok teljesen megrontott benneteket. A sruti formájában nem ismertek fel Engem, de amikor megjelenek a saját bhaktámként a földön, meg fogjátok látni az Én lílámat a saját szemeitekkel. Akkor majd ti is hangosan éneklitek a dicsőségemet, a tulajdonságokkal és formákkal rendelkező Isten dicsőségét.”
A srutik elnémultak, amikor ezt hallották. Titokban itt maradtak, és várták ezt az időt. Áldott ez a Kali-juga, a legkiválóbb juga, mert ekkor jelent meg a Gauránga avatára.
Amikor Brhaszpati meghallotta, hogy Gauránga itt fogja bemutatni tanító kedvteléseit, maga is idejött Vaszudeva Szárvabhauma formájában, és nagyon igyekezett, hogy elégedetté tegye az Urat. Tudva, hogy az Úr tanító kedvtelései Navadvípában lesznek, közömbössé vált Indra hajlékával szemben. Társaival együtt otthagyta azt a helyet, és boldogan megszületett a földön.
Szárvabhauma Vidjá Nagarban nyitotta meg az iskoláját, és a tudást tanította. De aztán arra gondolt, hogy megfullasztja Gaurángát ezzel a száraz tudással, és ezáltal becsapja Őt, ezért elvégzett egy lílát. Még mielőtt Gauránga megszületett volna, Szárvabhauma eltávozott Nadijából, és itt hagyta a tanítványait. Azt gondolta, „Ha én Gauránga szolgája vagyok, akkor Ő bizonyosan olyan kegyes lesz, hogy eljön hozzám.” Szárvabhauma Puriba ment, és a Májávádi filozófia nagyon híres tanítója lett. Az Úr a logika egy tudósának álöltözetében mindenkit bolonddá tett. Fiatal diákként jött Vidjá Nagarba, és legyőzte Szárvabhauma összes tanítványát, akik mind elmenekültek. Aki meghallja az Úr tanító kedvteléseit Vidjá Nagarban, az meg fog szabadulni a tudatlanságtól.
Dzsíva Goszvámi nagyon boldog lett, és a premától fojtott hangon beszélt. Megkérdezte Nitjánanda Prabhut, „Kérlek, oszlasd el ezt a kételyt. Ha a szánkhja és a logika kedvezőtlen, akkor miért van helyük az örök Dhámában?” Nitjánanda megölelte Dzsívát, és kedvesen felelt, „Az Úr Dhámájában semmi sem kedvezőtlen. A logika és az elemzés itt se nem független, se nem erős. Mindkettő a bhaktin alapul. A bhakti szolgái. A gonoszak azonban tévedésből, vagy a rossz tetteik miatt mindent visszafelé forgatnak vagy kiforgatnak. Itt bhakti vagy az odaadás az istennő, mindenki más szolga. Csak azért szolgálnak, hogy feltárják a bhaktit. A bhakti kilenc folyamadata Navadvípában lakik. Itt a karma és a gjána a bhaktit szolgálják. A materialisták azonban veszik az írásokat, és gonoszságból kicsavarják az értelmüket; a tiszta bhakták ugyanazokban az írásokban a Krsna-bhakti tanításait találják.
„Praudha Májá itt az uralkodó istenség, és Gauránga szolgája. Az összes jugán keresztül itt marad, és szolgálja Gaurángát. Megvakítja azt a személyt, aki bűnös tettei miatt azért jön, hogy irigykedjen a vaisnavákra, mindenféle bánatban és szenvedésben részesíti az ilyet, Mahámájá alakját felöltve. De itt a valódi igazság formájában Praudha Májá minden bűnt és karmát megsemmisít. Még ha van is valami sértés egy vaisnavában, ő azt megsemmisíti, és megszabadítja azt a vaisnavát a karma zaklatásaitól. Azok viszont, akik irigylik a vaisnavákat, akik gonosz emberek, szintén tanulhatnak Nadijában, hogy tudást szerezzenek, de sohasem nyerik el a prema kincsét Krsna lábainál. Nem kapnak mást, mint tudatlanságot, a tudás hiányát, az igazi tudás árnyékát. Soha nem látják meg Nadija és Gauránga fenségét.
„Az igazi tudás nem kedvezőtlen, csak annak árnyéka, a tudatlanság. Dzsíva Goszvámi, Gauránga kegyéből te mindezt fel fogod tárni. Az Úr kívánságára könyveket fogsz írni. Az írásokkal tárod fel magadat. Most menjünk vissza Dzsahnu lakóhelyére.”
Amikor Dzsahnu Muni remetekunyhójához érkeztek, Nitjánanda Prabhu elmagyarázta: „Ez Dzsahnudvípa. Bhadravanának is nevezik ezt az elbűvölő helyet. Itt végzett lemondásokat Dzsahnu Muni, és itt fogadta a Gangá látogatását. Itt ült Dzsahnu Muni, mondogatta a gájatríját, és egyszer csak megérkezett a Gangá, hatalmas hullámokban hömpölygött, mindent elárasztott. Kinyitotta a száját, és egyszerre megitta az egész vizet. Bhagiratha király azt gondolta, „Hová lett a Gangá?” Aztán rájött, hogy a Gangát Dzsahnnu Muni itta meg. Nagy aggodalmában a király több napon át imádta a munit. Ekkor a muni széttárta a lábait, és a Gangá előjött. Ezért nevezik az egyszerű emberek a Gangát Dzsáhnavínak, Dzsahnu Muni lányának.
„Egy idő múlva idejött a Gangá fia, Bhísma, hogy lássa Dzsahnut. Dzsahnu nagyon elégedett volt Bhísmával, és napokig itt tartotta. Ezen a helyen sajátította el Bhísma a legmagasabb tudást, amit aztán tovább adott Judhisthírának a Kuruksetrán. Bhísma azért érte el az odaadó szolgálatot, mert Navadvípában élt, és ezért számítják őt a nagy vaisnavák közé. Aki itt lakik, az nagyon szerencsés.”
Azon a napon Nitjánanda egy bhakta házában szállt meg a társaival, és másnap kora reggel mindannyian tovább mentek Modadrumadvípába.
Bhaktivinoda Thákura zengi Nadija dicsőségét, kinek egyetlen büszkesége Dzsáhnava és Nitái lótuszvirág lábai.