Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Brahmá Puskara, Parikrama sorrendje
Dicsőség Gaurának, Nitjánandának és Advaitának. Dicsőség Gadadhárának és Srivász Panditnak. Dicsőség Navadvípának, a tiszta bhakti hajlékának. Dicsőség Gaura és Nitjánanda nevének.
Ó Kali-juga lelkei, kérlek benneteket, hallgassatok meg. Hagyjatok fel a karmával és gjánának, minden dharmával és adharmával, csak Nitjánandát és Csaitanját imádjátok, mert Ők a kegy óceánja, és minden gond nélkül megadják Vradzsa Dháma extázisát.
Amikor a sötétség eloszlott, Nitjánanda Rája odahívta Dzsíva Goszvámit, és folytatta a zarándoklatot. A következőket magyarázta:
Nézd ezt a falut. Most ezt a helyet mindenki Brahmápurnak mondja, de a szentírásokban Brahmá Puskarának nevezik. A Szatja-jugában egy Diva dász nevű bráhmana lemondott a családi életről, és zarándoklatra ment. Puskara tírtha nagyon kedves volt neki, de vándorlásai során Navadvípába vetődött. Itt látott egy álmot, ami arra utasította, hogy maradjon itt, mert itt nagyon nagy kincset fog kapni. A bráhmana épített egy kunyhót, és itt lakott, míg meg nem öregedett. Bár Puskarát szerette volna látni, úgy találta, most már nem képes elmenni oda. Ebben a helyzetben sírva fakadt.
„Most már sohasem látom Puskarát!”
„Puskara személyisége azonban nagyon kegyes, megjelent a bráhmana előtt egy vipra alakjában, és így szólt: „Ne sírj. Egy pompás tó van előtted. Fürödj meg benne egyszer, és magad előtt fogod látni Puskarát.”
„A bráhmana megfürdött a tóban. Ettől transzcendentális szemeket kapott, és Puskarát látta maga előtt. Sírva mondta, „Nagyon sokat zaklattalak.”
„Puskara válaszolt: „Hallgass ide, szerencsés bráhmana. Nem jöttem én olyan messziről, hanem itt élek, mert Navadvípában megvan az összes tírtha. Ha Navadvípában szolgálsz, mindet szolgálod. Van egy formám a Nyugaton, de állandóan itt élek. Innen osztom az eredményeket, amelyeket száz fürdéssel lehet elérni. Mindenki gazember és bolond, aki elhagyja Navadvípát, hogy más szent helyekre menjen. Nem eredménytelen, ha valaki az összes tírthát beutazza, de azok mind itt vannak Navadvípában. Látod azt a kiemelt területet? Az Kuruksetra Brahmavarta. Szaraszvatí és Drsadvatí folynak a két oldalán. Pompás, és nagyon sok érdemet ad.
„Elmondok neked egy nagyon titkos dolgot, ó bráhmana. Hamarosan nagyon nagy lesz itt a boldogság. Gauranga megszületik Májápurban, Sacsí házában, és premát oszt. Mindezeken a helyeken az Úr fog táncolni a bhaktáival, mint a bolond, a szankírtana nektárjában. Az egész univerzum megfullad a prema áradatában. A makacs ateisták kivételével mindenki megkapja a premát. Aki itt van a Dhámában, el fogja érni Gaura lótuszvirág lábait. A gonosz gondolkodásúak száz meg százezer évig is imádhatják Krsnát, mégsem fognak vonzódni a szent névhez. De ha valaki Gaurangát imádja, ez gyökerestől kiirtja minden gonoszságát, és nagyon hamar eléri Rádhá-Krsnát Vrndávanban. A szakhík menedékében elnyeri lelki testét, és egy rejtett ligetben szolgálhatja az Isteni Párt. Ó bráhmana, maradj itt, végezz imádatot, mert meg fogod látni Gaurangát és a társait.”
„E szavakkal Puskara Rája eltávozott. Megszólalt egy égi hang: „Jön a Kali-juga. Ekkor ismét megszületsz, és a Gaura-kírtana óceánjában úszol.”
„A bráhmana eldöntötte, hogy a tónál marad, és imádja az Urat.”
Miközben Dzsíva ezt a történetet hallgatta, megérkeztek Uccsahattába, a Kuruksetrán. Srí Nitjánanda ismét megszólalt:
„Az összes félisten ide jön, Kuruksetra tírthájával együtt. Ami tírtha csak volt Brahmavarta térségében, a Szaraszvatí és a Drsadvatí folyók között, az mind itt van. Itt lakoznak Prthudak és a többiek, és szolgálatot végeznek Navadvípának. Aki egyetlen éjszakát Navadvípában tölt, annyi érdemet nyer, mintha száz évig élt volna a Kuruksetrán. Ide jöttek a félistenek, és építettek egy forgalmas várost, hogy Gauranga lílájáról beszélgessenek. Ezért nevezik Hatta (piac) Dangának. Aki ezt meglátja, megkapja a prema óceánját.
„Ez Navadvípa határa. Most keljünk át a Gangán.”
Déltájban keltek át. Nitjánanda Prabhu úgy kelt fel Koladvípa láthatárán, mint a Nap. Kulijapahara felé indultak, és Nitjánanda így beszélt:
„Az a sorrend, amelyet eddig betartottunk, a parikrama hiteles sorrendje; ennek van a legjobb hatása. Amikor Srí Csaitanja egy este eljött az embereivel, hogy megtisztítsa a Kazit, a 14 mrdangás kírtanával, Májápur volt a kiindulási pontja. Egy éjszakán át járta a földjét, amely az édes kírtan miatt Brahmá egy éjszakája lett. Ezután az Én Uram minden ekadasi tithin szankírtanra ment, és bejárta a szent szigeteket.
„Néha Antardvípa öt krosáját járta be, néha nyolc krosát, ahogy Neki tetszett.
„Házából először Barakona Ghathoz ment, aztán Ballal Dirghikába és Srídhara házába. Onnan elment Antardvípa széléig, és így könnyen teljesítette az öt krosányi túrát. Szimulijából ment a Kazi házába. Miután néhány szót váltott Srídharával, Adigacshába (Godrumába), majd Madzsidába (Madhjadvípába) ment. Ott átkelt a Gangán, és a másik parton elment egészen Para Dangáig és Csina Dangáig, aztán megint átkelt a Gangán, és visszatért a házába, ezzel nyolc krosát tett meg.
„Most a teljes túra 16 krosa, és ha ezt megteszik, az Úr nagyon elégedett. Én is erre a túrára hoztalak el. Semmi sem ér fel ezzel. Ezen az útvonalon meglátod Vrndávana mind a 12 erdejét, amelyek 16 krosányira terjednek. Az út kilenc éjszaka után ér véget, és a szentírásokban ezt nevezik Navarátra parikramának. Az öt krosa túrát egy nap alatt lehet megtenni, a 8 krosa túrához három éjszaka kell. Az első éjszakát Májápurban töltik, a másodikat Godrumában, és a harmadikat a Gangá túlpartján.”
Dzsíva Goszvámi nem bírt a szeretetével, amikor meghallotta, hogyan kell elvégezni a parikramát.
Az értéktelen Bhaktivinoda, kinek minden reménye, hogy elérje Nitái és Dzsáhnava lótuszvirág lábait, leírja Nadija dicsőségét.