Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Srí Madhjadvípa: Madzsidagrám, Naimisa, Kumára Hatta
Dicsőség Gauracsandrának és Nitjánandának. Dicsőség Gadádhárának. Dicsőség Srivászádinak. Dicsőség a bhakták hajlékának, Srí Navadvípának, a hajlékok királyának.
Amikor vége lett az éjszakának, Srí Nitjánanda Gaura dalaitól megittasultan indult el a bhaktákkal. Mindannyian elmerültek az Istenszeretetben, és útközben is ezt a legnagyobb extázist osztogatták. Végre megérkeztek Madhjadvípába. Nitjánanda csak nevetett és nevetett, majd megszólalt:
„Ez Madzsidagrám. Hosszú időt töltött itt a hét Rsi Gauranga imádatában. A Szatja-jugában a Rsik már apjuk hajlékában zengeni kezdték Gaura dicsőségét. Teljesen elmerültek ebben, és a Gaura-prema örök kincséért könyörögtek. Brahmá nagyon elégedetten szólt a fiaihoz: „Menjetek el Navadvípába, zengjétek Gaura dicsőségét, és könnyen megkapjátok a premát. Aki elnyeri a Dháma kegyét, elnyeri a bhakták társaságát. A bhakták társaságában el fogok merülni a prema óceánjában. Ez a legkiválóbb cselekvés. Aki vonzódni kezd Navadvípához, az ugyanolyan áldásban részesül, mintha Vradzsában élne. A bhakták egyetlen törekvése, hogy a lelki dhámában éljenek, és Gaura nevét ismételjék.
„A hét Rsi megfogadta apjuk utasítását, idejöttek, Hari nevét kiabálták, táncoltak, Gaura-premáért könyörögtek, és hangosan énekelték az Úr dicsőségét.
„Ó Gaura Hari, csak egyszer légy kegyes. Sértéseket követtünk el, sok utat követtünk, de most az odaadó szolgálat útjára lépünk.
„A Rsik teljesen megszilárdultak a bhaktiban, Gaurangát imádták, és lemondásokat végeztek. Nem ettek, nem aludtak, csak Gaura nevét mondogatták.
„Déltájban (madhja ahna) Gauranga megmutatkozott a Rsiknek. Ragyogott, mint a déli Nap, odavonzotta a jógik elméjét. A panycsatattva formában jelent meg. Milyen rendkívüli volt ez a forma, aranyszínű, nyaka körül virágfüzérrel, csillogó ékszerei az összes égtájat megvilágították. Szépséges volt a pillantása, hosszú hajfürtjei lebegtek. Szantálpép volt a homlokán. Háromszor összehajtott dhótit és fényes zsinórt viselt. Az elbűvölt Rsik felajánlották imádatukat.
„Meghódolunk a lábaidnál. Kérünk, adj nekünk odaadást.”
„Gaura Hari így szólt. „Hallgassatok ide, Rsik. Hagyjatok fel minden vággyal, a gjána és a karma láncaival, és csak Krsnáról beszéljetek. Hamarosan feltárom a lílámat Navadvípában. Akkor meglátjátok náma szankírtana-kedvteléseimet. Ezt azonban most még tartsátok titokban. Imádjátok Krsnát Kumára Hattánál, a ghaton, amelyet ti készítettetek.”
„Amikor Srí Csaitanja eltűnt, a hét Rsi elment Kumára Hattába. Ezen a helyen még most is látjátok a hét dombot vagy tilát, amelyek pontosan úgy rendeződnek, mint a hét Rsi az égen (a csillagkép).
„Ha itt éltek, elnyeritek Gaura Harit anélkül, hogy szigorú előírásokat és szabályokat kellene betartanotok.
„Innen délre láttok egy folyót, a nagyon tiszta Gomatít. Emellett van a Naimisa erdő. A Kali-juga kezdetén Saunaka és a Rsik nagy áldozatot rendeznek itt, és Suka szájából hallanak Gaurangáról. Aki itt olvassa a Puránákat Kárttika hónapban, az megszabadul minden szenvedéstől, elmerül Gauranga kedvteléseiben, és könnyen eléri Vrndávanát. Siva leszállt a bikájáról, átült Brahmá hattyújára, és idejött, hogy meghallgassa a Puránákat. Követőivel együtt Gaura dicsőségét zengte. Követői énekelve és táncolva vették őt körül, Gaura Hari nevét kiáltották, és halomszámra szórták a virágokat.”
Nitjánanda szavai hallatán Dzsíva nagyon izgatott lett, nem tudott uralkodni az elméjén, és a Dháma befolyását megízlelve összefüggéstelenül kezdett beszélni.
A bhakták itt töltötték a napot Nitjánanda társaságában, és a következő napon Puskarába mentek.
Srila Bhaktivinoda, akiben a mindig imádandó Dzsáhnava és Nitái megjelentek, belekóstolt a transzcendentális ízekbe, és most Nadija dicsőségét, a bhakták édességét zengi.