Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Godrumadvípa, Szuvarna Bihar, Srí Deva Palli dicsősége
A szambandha, abhideja és prajódzsana tanításai
Minden dicsőséget Srí Csaitanja Csandrának. Minden dicsőséget Nitjánandának. Minden dicsőséget Advaitának és Gadádhárának. Minden dicsőséget Srivász Panditnak és a bhaktáknak, akik Gauránga lábait tisztelik. Minden dicsőséget a Dhámának.
Visrama Szthánából a bhakták Szuvarna Biharba mentek. Nitjánanda így szólt:
„Ó Dzsíva, csodálatos ez a hely. Mint az egész Navadvípa, ez is fölötte áll a létezés anyagi síkjának. A Szatja-jugában egy híres király élt ezen a helyen. Úgy hívták, Srí Szuvarna Szen. Hosszú időn át egészen lekötötte az uralkodás. Megöregedett, de még mindig nem tudta abbahagyni a munkát. A király szívét elborították az anyagi vágyak, és mindig arra gondolt, hogyan gyarapíthatná a gazdagságát. Egyszer, a jó szerencse szeszélyéből, odajött Nárada. A király nagyon szép púdzsát ajánlott neki, és Nárada is kegyében részesítette, amennyiben személyesen oktatta a legmagasabb lelki igazságokról. Nárada így beszélt:
„Ó király, haszontalanul telnek a napjaid, hiszen csak az anyagi gazdagságra és a nyereségre gondolsz. Tudd meg, hogy az efféle szerzésnek nincs értéke. A lelki tudás az igazi gazdagság. Fontold meg alaposan. Feleség, fiak, barátok – egyikük sem a tiéd. A halálban senkinek sincs semmije. Amikor meghalsz, a testedet belökik a vízbe, nem vihetsz magaddal semmit, ami a házadban volt. Ha semmit sem tarthatsz meg, akkor miért ragaszkodsz ehhez a hamis reményhez és törekvéshez, miért szomjazol az anyagi dolgokra – arra a vízre, amely nem olthatja el a szomjúságodat? Ha be tudod bizonyítani, hogy ebben az életben is lehetséges a boldogság minden szenvedés nélkül, akkor én is az anyagi utat fogom járni.
„Ó király, ez mind hamis. Az élet múlandó, nem tart tovább száz évnél. Ezért tudd meg az igazságot. Túl kell jutnod az illúzió világán, olyan helyre kell menned, ahol csak boldogság van, szenvedés nélkül. És milyen folyamattal juthatunk el oda, ahol nincs félelem, fájdalom vagy szomorúság? Ha valaki csak lemond, vagy ha a gjána útjára lép, még nem kaphatja meg ezt az eredményt. A vairágjával és a gjánával meg lehet szabadulni az anyag kötelékeitől, eggyé lehet válni a Brahmannal. De ebben az egységben nincs boldogság. Sőt azt mondom, hogy ez a teljes megsemmisülés rendkívül sértő. Az anyagi világ megszűnik ezzel a folyamattal, de semmi jót nem nyertünk. Gondold csak el, milyen ez a kaivalja-megvalósítás.
„Az igazán bölcs embert nem érdekli sem az anyagi élvezet, sem az anyagi cselekvés megszűnése (a bhukti vagy a mukti), ehelyett a Srí Krsna iránti bhaktit gyakorolja. Nem vonzódik anyagi beteljesüléshez, de az nagyon is vonzza, hogy az Úr Krsna lótuszvirág lábait szolgálja.
„A bhakti folyamatát három részre lehet osztani: szambandha, abhideja és prajódzsana. Az élőlény Krsna szolgája; a siker egyedüli útja a bhakti; a bhakti fája Istenszeretet, prema formájában hoz gyümölcsöt. Egyedül erre a gyümölcsre van szüksége minden élőlénynek, ez az egyetlen céljuk, az örök kincsük. A bhukti és a mukti jelentéktelenek.
„Krsna a Nap, a teljes tudás és boldogság. Májá az Ő képmása, árnyék formájában. Az élőlény Krsna ragyogásának egy végtelenül kis részecskéje. Mivel ott áll a határon (tatasztha), ha Májával érintkezik, akkor Májá elkapja és megkötözi. Ha valaki elfordul Krsnától, akkor csak Májá felé mehet. Ilyenkor az élőlény a kapcsolat miatt megkapja a cselekedetei összes visszahatását (karma). Májá csapdájába esik, vándorol, él és meghal, nem is tudja, hogy a saját tettei kötözik meg, egyszer aztán gondolkodóba esik, hogyan vethetne véget ennek a nagy szerencsétlenségnek.
„Néha az élőlény az anyagi nyereségért a Védákban szabályozott cselekvéshez, a nyolctagú jógához vagy a logikához és az érveléshez fordul, tanulmányozza a Brahman tudományát. Itt azonban soha nincs siker, mert nem törődik a lélek kincseivel, a lélek igazi természetével.
„Miközben az egyik testből a másik testbe vándorol, ha véletlenül találkozik egy tiszta bhaktával, akkor elnyeri a tiszta sraddhát (hitet). A bhaktákkal társulva végül maga is imádni kezdi Krsnát, és minden anyagi vágy (anartha) megszűnik a szívében. Lassanként megszilárdul ezen a szinten. Ha az imádatot folytatja, a kitartás vonzalommá válik, majd a vonzalom ragaszkodássá válik. Ebből lesz a bháva, a bhávából pedig a prema. Így alakul ki a tiszta bhakti.
„Hallás, éneklés, emlékezés, szolgálat, imádat, leborulás, szolgai hozzáállás, barátság és önátadás – ez a kilenc folyamat. Aki ezt a bhakták társaságában végzi, eléri a Krsna-premát.
„Te nagyon szerencsés király vagy, mert itt élsz Navadvípában; ezzel kezdődik a jó szerencséd, mint a Dháma lakosának. A bhakták társasága felébreszti a hitet, Krsna neveinek éneklése fölkelti a prema Napját. Milyen szerencsés az elkövetkező Kali-juga, mert akkor Krsna megjelenik a társaival együtt, hogy bemutassa a Gaura-kedvteléseket. Az, aki Gaura nevét ismétli, el fogja nyerni Krsna kegyét, és végül Vrndávanban fog élni. Aki Gaura neve nélkül csak Krsnát imádja, az csak nagyon hosszú idő után jut el Krsnához. Gaura neve azonban gyorsan elvisz Hozzá, mert Gaura nevében nem maradnak meg a sértések.
„E szavakkal Nárada elvesztette az önuralmát, Gaura nevét kiáltotta, és táncolni kezdett: Gaura, Haribol. Csatlakozott a vína is: Ó Gaura Hari! Mikor jön el az áldott Kali-juga?
Ennyit mondott Nárada, majd eltávozott, a prema pedig megjelent a királyban. Gauranga nevét kiáltotta, táncolt, Istenszeretetért könyörgött a bhaktákhoz, és megszabadult az anyagi sóvárgástól. Később meg is látta álmában Gaurangát és Gadádhárát a társaikkal, amint az udvarban táncoltak. Nagy tömeg vette körül Gaura anyag (szuvarna) formáját, hangosan kiáltoztak: Hari Krsna, közben pedig táncoltak és átölelték egymást.
„A király nagy szorongással ébredt, és Gaura utáni vágyódásában sírva fakadt.
„Ekkor megszólalt egy hang: Ó király, amikor megjelenek, ott leszel a társaim között. Buddhimanta Khán lesz a neved. Elnyered a transzcendentális Dhámát, és Gauranga lótuszvirág lábait fogod szolgálni.
„Ezt hallva a király megnyugodott, és imádni kezdte Gaurangát.”
Amikor Nitjánanda befejezte ezt a történetet, Srivász, akit közvetlenül Nárada hatalmazott fel, eszméletlenül összeroskadt. Nagy extázisban, Gaura nevének nektárjától megittasultan Dzsíva is elvágódott a földön.
„Ó Gauranga, arany forma, arany ékszer, megláthatlak-e itt valaha is Téged?”
Ebben a pillanatban az egész Gaura-kírtana láthatóvá vált a szemei előtt. És nemcsak ebben a nektárban részesült, de Gaura formája táncolni kezdett, miközben Nitjánanda, Advaita és a többiek az Úr dicsőségét énekelték. Megszólalt a mrdanga és a kartal; a dal édesen zengett, és megismétlődött a korábbi lílá. Két praharán át tartott. Lehetetlen leírni ezt a boldogságot.
Ezután a zarándokok hangosan énekelve Gauranga dicsőségét, kimentek Devapalli szélére. Itt pihentek meg, ebben a faluban, mint az uralkodó Istenség, Nrsimha vendégei, és elfogyasztották az ebédjüket. Alkonyatkor még jártak egyet a faluban, és Nitjánanda így beszélt:
„Ez Devapalli, Nrsimhadeva temploma, amelyet jól ismertek a Szatja-jugában. Miután az Úr megölte Hiranjakasiput és nagyon kegyes volt Prahládához, idejött, hogy megpihenjen. Brahmá és a többi félisten itt építtették meg a házaikat, amelyek egész várost alkottak. A Mandákiní partján, egy domb tetején volt ez a falu, Srí Nrsimha Ksetra, Navadvípán belül. Mindenki teljesen elmerült Nrsimhadeva imádatában.
„Látod, itt van Szúrja lakhelye, ott van Brahmáé, keletre pedig Nrsimháé. A hely megváltozott. Ott volt Ganesa palotája, amarra pedig Indráé. Bár Visvakarma száz meg száz ékszerházat épített itt, idővel mind elpusztult, a Mandákiní kiszáradt, és most már csak a dombok jelzik a helyeket. Látod ezt a sok kőtörmeléket, a templomok maradványait. A jövőben egy bhakta király ismét el fogja nyerni Nrsimha kegyének egy cseppjét, nagy templomot építtet Nrsimhának, és Őt fogja szolgálni.”
Ez a hely a Navadvípa-parikrama határán van, de még a 16 krosán belül.
A koldus Bhaktivinoda Thákur, kinek gazdasága Nitái és Dzsáhnava lótuszvirág lábaiban van, elengedte Májá hálóját, és Navadvípa határtalan dicsőségét zengi.