Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Látogatás az Úr Csaitanja pihenőhelyén és más szent helyeken: Srí Gangánagar, Srí Prthukunda, Srí Simantadvípa
Minden dicsőséget az Úr Csaitanjának, Sacsí mama fiának. Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának, Dzsáhnava Deví életének. Minden dicsőséget az Úr Advaitának, Szítá anya férjének. Minden dicsőséget Gadádhar Panditnak és az Úr Csaitanja valamennyi örök társának.
„Most elmondom neked, ó nagy tudás, milyen dicsőséges ez a szent hely. Ballal Diggi Ka néven ismerik, de a Szatja-jugában nagyon sokat beszéltek erről a tóról. A nagy király, Prthu Mahárádzsa egy szintbe hozta a föld magas és alacsony helyeit. Szolgái ezen a helyen is munkához láttak, de hirtelen nagy ragyogás támadt. Azonnal tájékoztatták a királyt erről a csodálatos eseményről. A király odajött, ő is látta, milyen ragyogás sugárzik erről a helyről. Prthu Mahárádzsa Isten meghatalmazott, vagyis saktjávesa avatárja lévén, meditációba mélyedt, és így rájött arra, hogy ez a hely Navadvípa-dhám, az Úr szent hajléka. Mivel akkor még titokban akarta tartani ennek a helynek a transzcendentális dicsőségét, utasítást adott, hogy ássanak ki egy hosszú, szép tavat, ami majd még jobban fokozza a hely természetes szépségét. Ez a kunda, vagyis mesterséges tó az egész Navadvíp-dhámban Prthukunda néven vált ismeretessé. A víz édes volt és tiszta, az itt lakók megitták ezt a vizet, és olyan nagy transzcendentális boldogságot éreztek, hogy azt szavakban ki sem tudom fejezni.
„Sokkal később, ebben a Kali-jugában a nagy király, Srí Laksman Szena úgy találta, hogy ezt a tavat rendbe kell hozni, ezért ismét kiásatta, úgyhogy még nagyobb és szebb lett. Abban a reményben, hogy megszabadíthatja az apját, Ballala Szenát, elnevezte ezt a tavat Ballala Diggi Ka-nak, az apja után, és azóta is ezen a néven ismerik.”
Az Úr Nitjánanda még egy kicsivel tovább vezette Dzsívát, és szólt, „Nézd meg itt ezt a szép dombot, itt vannak Laksman Szena király palotájának a romjai. Az idő múlásával elpusztult ez a palota. A nagy királyok mindig felékesítették és megszépítették ezeket a nagy zarándokhelyeket, mert az a vágy hajtotta őket, hogy jámbor cselekedeteikkel érdemeket szerezzenek. Később ezt a helyet megszentségtelenítették a javana királyok, a húsevők királyai. Ezért aztán a bhakták már nem járnak ide, hogy itt imádják az Urat. A föld még mindig nagyon tiszta és szent, mégsem él itt senki, mert attól fél, hogy a javana hordák megszentségtelenítik és beszennyezik. Ezen a helyen még az Úr szent képmását, a Srí Múrtit is megszentségtelenítették és megsértették. Ezért a bhakták elhagyták ezt a helyet, mint nemkívánatost.”
Látogatás Szimulijá falvában
Miután az Úr Nitjánanda mindezt elmondta, hangosan felmordult, zengeni kezdte az Úr szent neveit, és társaival együtt Szimulijá falu közelébe ért. Amikor Szimuliját meglátta, így szólt Dzsívához, „Nézd, ez kétség kívül Szimantadvípa, Szimanta szigete. Szimantadvípa egyike Navadvípa kilenc szigetének, a Gangesz folyó déli partján, Navadvípa-dhám túlsó oldalán. Ezt minden lelki tekintély elfogadja. Az idő múlásával a Gangesz folyó ezt a szent szigetet is el fogja önteni, és csak egy kis terület marad szárazon. Ez a terület rendkívül szép lesz. Itt, a Szimulijának nevezett helyen a materialista személy Parvatí félistennőt imádja. Hallgasd meg, elmondom neked ennek a helynek a történetét.
„Egyszer a Szatja-jugában az Úr Siva Srí Gauránga szent nevét énekelte, és extatikusan táncolt. Párvatí meglátta, és megkérdezte a férjét, az Úr Sivát: Kérlek, mondd meg, ki az az Úr Gauránga, akinek a nevét énekled? Láttam megdöbbentő táncodat, és egészen megolvadt a szívem a lelki boldogságtól, amikor hallottam, hogy a Gauránga szent nevet énekelted. Amíg eddig a mantráról és a tantráról hallottam, az csak még több bonyodalmat jelent az élőlények számára. Kedves férjem, kérlek, mondj nekem valamit erről a Gaurángáról. Akkor élek igazán, ha Őt imádom.
„Amikor Siva meghallotta Párvatí szavait, az elméje még tele volt Gaurángával, és így felelt: Neked, aki az ősi energia vagy, Srí Rádhá egy része, elmondom azt, ami minden igazság koronaékszere. Krsna Srí Rádhá lelki érzelmeivel fog alászállni a Káli-jugában, Májápurban, mint Sacsí fia. Az Úr, a kírtan-kedvtelésektől megittasult arany avatár a prema kincseit fogja osztogatni. Elmerülök ebben az Istenszeretetben, így töltöm az életemet, és soha sem felejtem el az Úr ígéretét, hogy el fog jönni. Már annyira nem tudtam uralkodni magamon, hogy otthagytam a saját városomat, Kásit. Májápurban, a Gangesz partján fogok élni egy kis kunyhóban, és Gaurángát imádom.
„Siva szavaira a szépséges Párvatí sietve elment Szimantadvípába. Állandóan Gauránga formáján meditált, Gaura nevét mondogatta, és elmerült a premában. Gauránga megjelent a társaival együtt, hogy kegyét osztogassa. Arca olyan színű volt, mint a megolvadt arany, szép és hosszú karjai voltak, hullámos haja. Hosszú, háromszor összehajtott dhótit viselt, a nyakában gyönyörű virágfüzért.
„Gaura Rája a premától elfulladó hangon kérdezte: Ó Párvatí, miért jöttél ide?
„Párvatí az univerzum urának lábaihoz borult, és felindult elmével beszélt bánatáról.
„Ó Prabhu Dzsagannátha, univerzum élete, bár Te mindenkihez kegyes vagy, mégis Te vagy a bánatom oka. Ó elesettek megszabadítója, nekem adtad az összes élőlényt, aki elfordult Krsnától, és nekem kell megkötöznöm őket az anyagi világban.
„Eljöttem az anyagi világba, hogy elvégezzem ezt a munkát, így aztán kimaradok a Te határtalan premádból. Az emberek azt mondják, hogy ahol ott van Krsna, ott nincs májá. Ezért mindig kívül kell maradnom a lelki birodalmadon, az anyagi világban. Akkor hogyan fogom valaha is meglátni a Te kedvteléseidet? Ha nem adsz lehetőséget, akkor nincs semmi reményem.
„E szavakkal Párvatí Gauránga lábának porát nagy bánatában a választékára (szimanta) szórta (arra a helyre, ahol a hajat elválasztják). Innen származik Szimantadvípa neve. Szimulijának a tudatlanok nevezik.
„Gaurángának ez nagyon tetszett, és így szólt Párvatíhoz, „Figyelj ide, mondok neked valamit. Legfelsőbb istennő, te az Én energiám vagy, nem váltál el, nem különbözöl Tőlem. Az Én egyetlen társult energiámnak két formája van. A lelki birodalomban az eredeti energia formája Srí Rádhá; ő terjedt ki Párvatívá, hogy az anyagi világban cselekedhessen. Nélküled nem lenne teljes a kedvtelésem, szükségem van rád, Jógamájá formájában. Vradzsában örökre ott van, mint Paurnamászí, Navadvípában pedig mint Praudhamájá, Siva Ksetrapálval, a dháma őrével együtt.
„Ekkor Gauránga láthatatlanná vált. Párvatít elárasztotta a szeretet. Nagy premával eltelten, az egyik formájában itt él, mint Szimantadvípa úrnője, egy másik formában, mint Praudhamájá, Májápurban lakik.”
Most Nitjánanda Prabhu kézenfogta Dzsíva Goszvámit, és gyorsan belépett Kazi Naharba.
„Ó Dzsíva, hallgass a szavaimra. Kazi Nagar nem más, mint Mathurá. A kírtana után Gauránga itt részesítette Istenszeretetben a Kazit, itt szabadította fel őt. A Krsna-lílá Kamszája Cshand Kazi lett a Gaura-lílában. Gauránga azért szólította a Kazit anyai nagybátyjának, mert Kamsza is ilyen rokonságban volt Krsnával.
„Egy kírtana alatt a Kazi, Husszein sah, a bengál birodalom királya – a Krsna-lílában Dzsarászandha – rendeletére eltörte a mrdangát és zavart keltett. Az Úr azonban megjelent Nrszimha formájában, és félelmet keltett a Kazi szívében. A Kazi éppen úgy összegörnyedt a félelemtől, mint Kamsza. Srí Csaitana azonban premát adott neki, hogy felszabadítsa, és nagy bhaktává tette a Kazit. Nagyon szerencsés az, aki meghallja a Kazi felszabadulásának a történetét.
„Látod, mi a különbség a Vradzsa tattva és a Navadvípa tattva között? A Krsnát megsértők úgy szabadulnak fel, hogy beleolvadnak az Úr ragyogásába, Navadvípában azonban a sértők is megkapják az Istenszeretet kincsét. Ezért a Gaura-lílát az összes között a legmagasabbnak lehet tekinteni. Gaura Dháma, Gaura Náma, az Ő formája és tulajdonságai nem törődnek a sértéssel, mert ezeket a sértéseket könnyen el lehet törölni. Ha egy bhaktának valami sértés van a szívében, a Krsna Náma és a Krsna Dháma csak hosszú idő után lesznek hatással. A Gaura Námával és a Gaura Dhámával azonban könnyen elnyeri a premát. A sértések nem akadályok, mert ezeket a bhakta itt könnyen legyőzi. Dzsíva Goszvámi, ha valaki meglátja a Kazi szamádhiját, megszűnt az öregség és a betegség.”
Ezután Nitjánanda gyorsan tovább ment Sankhavanik Nágarba, és így szólt Dzsívához.
„Sara Danga csodálatos látvány. Még a neve is rendkívül szép. Itt él Dzsagannátha a Sabarákkal. Amikor az Úr megölte Bahurakta démont, kegyesen eljött ide. Az Úr Dzsagannátha örökké itt él. Ezt biztosra veheted.”
Tanturája Grám mellett elhaladva látták Kholavecsa Srídhara kunyhóját.
„Gaura Hari itt kírtanázott és itt pihent meg, kegyében részesítve a bhaktákat. Ezért nevezik ezt a helyet Visrama Szthánának (pihenőhelynek). Pihenjünk meg mi is Srídhara házában.”
Amikor Srídhara meghallotta, hogy az Úr jön, kijött, előbb dandavatját ajánlotta, majd egy púdzsát.
„Ó Uram, Te nagyon kegyes vagy ehhez a szolgához. Kérlek szépen, pihenj meg itt.”
Nitjánanda szólt, „Te nagyon szerencsés vagy, mert az Úr kegyében részesített. Ma itt fogunk pihenni.”
Ennek hallatán Srídhara vágya beteljesült. Nagy figyelemmel szedte össze a főznivalót, és elkészíttette néhány bráhmana bhaktával. Amikor Nitjánanda és Srivász befejezték az étkezést, Dzsíva Goszvámi nagyon boldogan elfogyasztotta a maradékokat. Ekkor Srídhara lefektette Nitjánanda Prabhut egy ágyra, és Vamsivadanával együtt felpolcolta az Úr lótuszvirág lábait.
Délután Srivász vitte magával Dzsívát, hogy megmutassa neki a Sasthi Tírthát. Srivász szólt: „Figyelj, Dzsíva. Régebben, amikor a devák meghallották, hogy Maháprabhu Navadvípában fog alászállni, Visvakarma felkereste Nadija városát. Látta, hogy nagyon nehéz lesz vizet szerezni az utakon, ahol majd az Úr kírtanázni fog. Egyetlen éjszaka alatt kiásott hat (sasthi) széles tavat, az utolsót Kazi Grámnál. Srídhara szép banánültetvénye mellett is láthatsz egy ilyen tavat. Néha ennek a vizében játszott Maháprabhu, és elvette Srídhara banánjait. Srídhara még ma is elviszi banánvirágait és banánszár zöldségeit Sacsínak, nagyon boldogan.
„E hely közelében van Majamari. Hallgasd meg ezt a történetet a Puránákból. Amikor Baladeva zarándoklatra ment, eljött Navadvípába, hogy megpihenjen. A bráhmanáktól hallott a Maja démonról. Amikor meghallotta, hogy ez a démon mennyi zavart keltett, gyorsan elindult, hogy megütközzön ezzel a démonnal a mezőn. Nagy harc folyt Baladeva és a démon között, és végül a démon életét vesztette. Azóta ezt a helyet Majamarinak (a Maja démon megölésének) nevezik. Ez egy nagyon régi történet. Vrndávanában ezt a tírthát úgy nevezik, Tálavana, és meg is láthatják azok, akik nagyon szerencsések.”
Éjszaka mindannyian ott maradtak, és másnap „Hari! Hari!” kiáltásokkal folytatták a zarándoklatot.
A szolga, kinek egyetlen vágya, hogy elérje Dzsáhnava és Nitjánanda lótuszvirág lábainak árnyékát, feltárja Nadija dicsőségét.
Ezután elhaladtak Tamtvbaja falu mellett, és ott látták Kholavecsa Srídhar kunyhóját. Nitjánanda szólt: „Ez az a szent hely, ahol az Úr Gauránga a kírtan után megpihent a társaival együtt, és bhaktáit indokolatlan kegyelmében részesítette. Nevezik ezt a helyet Srí Bísramastamának is, mert az Úr itt pihent meg, Srídhar házában. Néha mi is itt pihentünk.” Amint Kholavecsa hallotta, hogy az Úr Nitjánanda a házába érkezett, dandavatját ajánlotta az Úr lótuszvirág lábainak, és illő módon imádta Őt.
Kholavecsa Srídhar szólt: „Uram, nagyon kegyes vagy alázatos szolgádhoz, hogy eljöveteleddel megáldod a házamat. Kérlek, pihenj meg nálam. Ez az én alázatos kérésem.”
Az Úr Nitjánanda szólt: „Nagyon szerencsés vagy, mert az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Gauránga indokolatlan kegyében részesített. Ma itt fogunk pihenni, ezen a helyen.”
Amikor Kholavecsa Srídhara meghallotta az Úr Nitjánanda szavait, minden vágya beteljesült. Nagy gonddal és odaadással szedte össze a főznivalót, hogy az Úr Nitjánandának praszádamot készítsen. Volt egy tiszta vaisnava bráhmanája, aki főzött. Ezután felajánlotta a praszádamot az Úr Nitjánandának, aki azt elfogadta, Srivász Thákurral együtt. Miután végeztek a praszádammal, Srí Dzsíva nagy extázisban fogadta el a maradékaikat. Kholavecsa megkérte az Úr Nitjánandát, pihenjen meg az ágyon, majd a családtagjaival együtt, nagy odaadással masszírozta az Úr lótuszvirág lábait.
Délután Srivász Thákur vitte magával Srí Dzsívát, hogy lássa a Sastitírthát. Transzcendentális boldogság töltötte el őket, amikor megpillantották ezt a szent helyet. Srivász Thákur szólt: „Kedves Dzsívám, a Védák előre megmondták (és ezt biztosra veheted), hogy az Úr Csaitanja Maháprabhu Navadvíp-dhámban fog alászállni a lelki világból. Akkoriban Visvakarma, a félistenek építésze is idejött Nadija ősi városába. Visvakarma megnézte az összes utat, hol fog az Úr szankírtant, közös éneklést végezni, és látta, milyen szárazak azok az utak, ahol táncolni fog, és hogy milyen nehéz lesz vizet szerezni. Ezért egyetlen éjszaka kiásott hat nagy tavat Kazigrámnál – ez az a falu, ahol Csand Kazi lakott.
Aztán megmutatta Kholavecsa Srídhara szép, nagy banánkertjeit, és szólt: „Látod, itt van egy nagy tó a közelben. Egykor ebben a tóban élvezte a vízi sportokat az Úr Csaitanja, és elvette Srídhara néhány banánját. Kholavecsa Srídhara még ma is nagy odaadással és transzcendentális boldogsággal cipeli a banánkötegeket és banánmagvakat, mint felajánlást Sacsí mamának.
Ezután megmutatta Srí Dzsívának a másik közeli zarándokhelyet. „Srí Dzsíva, nézd meg itt Májámarit. Ez a hely még ma is híres. Hallgasd meg ennek a szent helynek a történetét, ahogy a Puránák elmondják. Amikor az Úr Baladeva, az Istenség Személyisége végiglátogatta India összes zarándokhelyét, eljött Navadvíp-dhámba is, és itt pihent, ebben a szent hajlékban. Az összes bráhmana eljött. Imádták az Úr Baladevát, és elmondták Neki, hogy él itt egy démon, Májászura. Ez a Májászura zaklatja és kínozza a bráhmana közösséget. Amikor az Úr Haladhár meghallotta, milyen zavarokat kelt a démon, rögtön üldözni kezdte, és el is kapta, ennek a mezőnek a közepén. Nagy csata folyt a démon és az Úr Baladeva között. Végül az Úr Baladeva megölte a démont, aki – mivel az Istenség Legfelsőbb Személyisége kezétől halt meg – elérte a felszabadulást. Ezért nevezik ezt a helyet Majamarinak – ahol a Májá démont megölték. Nagyon régi ez a történet, amit most elmondtam neked. És ennek a szent zarándokhelynek a bizalmas jelentése az, hogy nem különbözik Talavantól (a 12 erdő egyike Vradzsamandalában, Vradzsa Dhámban, az Úr Krsna hajlékában). Meg is láthatják azok a tiszta bhakták, akik nagyon szerencsések.
Este az összes bhakta ott maradt, és megpihent. Másnap folytatták az utazást, és hangosan énekelték az Úr szent nevét: „Hari! Hari!”
Így hirdeti a transzcendentális igazságot az örök hajlékról, Srí Navadvípáról Bhaktivinoda, aki mindig az örök menedékre vágyik, Srí Srí Dzsáhnava-Nitái lótuszvirág lábai hűsítő árnyékában.