Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Srí Májápur és a középső sziget, Antardvípa dicsősége
Minden dicsőséget az Úr Csaitanja Maháprabhunak, aki Sacsí mama fiaként jelent meg. Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának, aki Srí Dzsáhnava Deví élete és lelke. Minden dicsőséget valamennyi lelki hajlék legkiválóbbjának, Srí Navadvípa-dhámának, ahol az Arany Avatár, Srí Krsna Csaitanja jelenik meg ebben a Kali-jugában, a vallástalanság vaskorszakában.
Kérlek benneteket, hallgassatok meg. Az Úr Nitjánanda beszél: „Srí Navadvípa hajléka éppen akkora, mint a párja, Vrndávana-dháma, az Úr Krsna gyermekkori kedvteléseinek szent hajléka, vagyis 16 krosa (32 mérföld) kerületű. Srí Navadvípa-dháma 16 krosányi (32 mérföldnyi) kerületén belül összesen kilenc transzcendentális sziget van, mintha egy nyolcszirmú lótuszvirág lebegne a vízen. A lótuszvirág nyolc szirma nyolc transzcendentális sziget, és az Antardvípa néven ismert sziget a közepe. Antardvípa, a központi sziget középpontja Srí Májápur. Srí Májápurt az Úr Jógapithájának is nevezik, annak a helynek, ahol az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki világból alászálló Srí Krsna Csaitanja Maháprabhu először jelenik meg ebben az anyagi világban. Ez a hajlék, Srí Májápur dháma örökké létezik, mint a lelki világ Golokájának pontos mása; itt zajlik az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu sok-sok örök kedvtelései az odaadó szolgálat különböző hangulataiban. Srí Májápur dháma kerülete 3000 dhanusznak (3,5 mérföldnek), átmérőben pedig 1000 dhanusznak bizonyult, a kinyilatkoztatott szentírások szerint.
„A Panycsatattva, az Abszolút Igazság öt transzcendentális megnyilvánulása, vagyis az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu, az Úr Nitjánanda, Advaita Prabhu, Gadadhár Prabhu és Srivász Pandit a Jógapith, az Úr megjelenési helye közepén ülnek. Más helyekkel összehasonlítva az Úr Csaitanja pontos megjelenési helye és dicsősége nagyon hamar elrejtőzik, az Úr transzcendentális vágyának megfelelően, így aztán az emberek általában már nem tudják, hol van. Ez olyankor következik be, amikor a Bhagirathíként ismert Gangesz folyó vize megárad, és csaknem teljesen elborít mindent. A Legfelsőbb Úr nagy erejű vágya szerint azonban a Gangesz megáradt vize megint leapad, és a lelki hajlék is megjelenik a szigetekkel együtt. Az Úr örök hajléka néha eltűnik, de tartósan sohasem vész el. Mindig megjelenik a maga idejében.
Srí Májápur lelki hajléka
Srí Májápur lelki hajléka a védikus irodalomban Bhagirathíként ismert, szent Gangesz folyó keleti partján terül el. Itt, Srí Májápurban él az én örök mesterem és imádandó Uram, Srí Krsna Csaitanja Maháprabhu. A világi látásmód számára az Úr Csaitanja, akit Visvambharának ismernek, látszólag elfogadta a szannjászát, a lemondott életrendet, elhagyta a hajlékát, Srí Navadvípát, és különböző országokat járt be. A valóságban azonban az én arany Uram, Srí Csaitanja sohasem hagyja el sem Srí Navadvípa-dháma határait, sem Srí Májápur falvát (ahogyan az Úr Krsna sem hagyja el soha Srí Vrndávana hajlékát). Sőt, az Úr kedves bhaktái látják, hogy Srí-Navadvípa-dhámában sohasem szakadnak meg az Úr transzcendentális kedvtelései. Dzsíva Goszvámi, nézz oda te is! Lásd meg Srí Csaitanját, aki az Úr Gauránga formájában táncol!
„A Srí Májápurként ismert lelki hajlékban gyönyörűen ragyog Antardvípa, Srí Navadvípa-dháma középső szigete. Itt láthatta meg az Úr Brahmá (az univerzum első élőlénye és teremtője) az Úr Gauránga transzcendentális formáját. Hallgass ide, kedves Dzsíva Goszvámim, ha meg akarod nézni az Úr örök kedvteléseinek összes transzcendentális helyét, akkor az egész szent hajlékot körül kell járnod (parikrama), és ilyen módon sikeres leszel.”
Amikor Dzsíva Goszvámi meghallotta az Úr Nitjánanda transzcendentális útmutatásait, a szemei elteltek a szeretet könnyeivel. Botként borult le a földre, tiszteletét ajánlotta az Úr lótuszvirág lábainak, és így imádkozott: „Ó Uram, ha indokolatlan kegyedben akarod részesíteni ezt a szegény és jelentéktelen lelket, könyörgöm, vigyél el magaddal, személyesen járd velem körül Srí Navadvípa-dhámát.”
Dzsíva Goszvámi imáját hallva az Úr Nitjánanda egyetértett, mondván, „Tadasztu, úgy legyen.” Azután így szólt: „Ó Dzsíva Goszvámi, nézzük meg először Srí Májápurt, holnap pedig elmegyünk több helyre.” E szavakkal az Úr Nitjánanda felállt, és elindult. Dzsíva Goszvámi túláradó örömmel felpattant, és szorosan a nyomában járt.
Az Úr Nitjánanda nagyon lassan és kecsesen ment, és mivel az egész lénye tele volt az Úr Csaitanja iránti tiszta szeretettel, transzcendentális testén megmutatkoztak az extázis jelei. Az Úr Nitjánanda mindenkit elbűvölő testén végigsodortak a transzcendentális extázis hullámai, így aztán a drágaköves arany ékszerei csodálatosan szépen ragyogtak és szikráztak minden lépésénél. Az Úr Brahmá és az Úr Siva elmélyülten meditálnak az Úr Nitjánanda – vagyis az Úr Baladeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége – lótuszvirág lábain, bár azokat még így sem pillanthatják meg közvetlenül. Srí Dzsíva Goszvámit azonban transzcendentális kegyükben részesítették ezek a lótuszvirág lábak, amint előtte jártak. Srí Dzsíva Goszvámi lemaradt egy kicsit, lehajolt, fölvette az Úr Nitjánanda lótuszvirág lábainak transzcendentális porát, bekente vele az egész testét, majd tovább haladt, nagyon ünnepélyesen.
Dzsagannáth Misra háza
Az Úr Nitjánanda belépett Srí Dzsagannátha Misrának, az Úr Csaitanja apjának a házába, Dzsíva Goszvámi pedig követte. Az Úr Nitjánanda bemutatta Srí Dzsíva Goszvámit Srí Sacsí Deví, az Úr Csaitanja Maháprabhu anyja lótuszvirág lábainak, és ezeket a gyengéd szavakat mondta: „Kedves anyám, nézz most ide, ez a nagyon fennkölt Srí Dzsíva Goszvámi. A te fiad, Srí Gauránga Maháprabhu nagyon szerencsés, bizalmas szolgája.”
Miközben az Úr Nitjánanda beszélt, Srí Dzsíva Goszvámit elöntötték a transzcendentális érzelmek. Extázisában megdermedt, majd hirtelen elájult, és lezuhant a földre, mint a fa, amelyet gyökerestől kicsavart a szélvihar. Dandavatját ajánlotta Sacsí mama lótuszvirág lábainál, majd nagy extázisában ide-oda hempergett a földön. Az extatikus Istenszeretet nyolc jele (sírás, remegés stb.) nagyon intenzíven nyilvánult meg a testében. Az isteni anya, Srí Sacsí Deví indokolatlan kegyében részesítette a fiatal Srí Dzsíva Goszvámit, és megáldotta őt.
Aznap az Úr Nitjánanda és Srí Dzsíva Goszvámi a déli étkezést, a tiszta Krsna-praszádamot (az Úr Krsnának felajánlott, megszentelt ételt) ott fogyasztották el, Sacsí mama házában. Visnuprijá Deví anya, az Úr Csaitana Maháprabhu hitvese mindenféle zöldséget, csatnit és rizst főzött Sacsí Deví anya felügyeletével. Miután az étel megfőtt, egy Srí Vamsivadana Prabhu nevű nagy bhakta az ételeket fémtálra tette, és nagy odaadással mindent felajánlott az Úr Csaitanja Maháprabhu múrtijának. Egy másik bhakta, Isan Thákura ülőhelyet készített az Úr Nitjánandának, aki gyorsan leült, és nagy transzcendentális élvezettem fogyasztotta el a praszádamot. Sacsí mama anyai gyengédséggel szólt, „Gyermekem, Nitjánanda, egyél csak itt, az anyád házában. Itt adok ételt titokban Gauracsandrának, és nagyon boldog leszek, ha te is elfogadod a praszádamot.”
Az Úr Nitjánanda megtisztelte Sacsí mama szavait, és nagy örömmel ette meg a praszádamot. Miután befejezte, Srí Dzsíva Goszvámi nekilátott a mahápraszád maradékainak. Srí Dzsíva Goszvámi szólt, „Most aztán nagyon szerencsés vagyok. Sacsí mama készítette ezt a mahápraszád rizst, az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu házában, Srí Májápur titkos hajlékában.”
Miután megették a mahápraszádot, az Úr Nitjánanda tiszteletét ajánlotta Srí Sacsí Deví lótuszvirág lábainak, búcsút mondott, és eltávozott. Az Úr Nitjánanda magával vitte Srí Vamsivadana Prabhut (aki személyes szolgálatokat végzett Sacsí mama házában). Srí Dzsíva Goszvámi tiszteletét ajánlotta Srí Vamsivadana Prabhu lótuszvirág lábainál. Az Úr Nitjánanda így szólt Srí Dzsíva Goszvámihoz, „Srí Vamsivadana Prabhut valamennyi bhakta úgy ismeri, mint az Úr Krsna hőn szeretett fuvoláját. Az Úr Krsna fuvolája olyan kegyes, hogy mély vonzódást ébreszt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Krna iránt, és mindenki csak arra szomjazik, hogy megízlelhesse a transzcendentális extázist az odaadó szolgálatban. Kedves Dzsíva Goszvámim, ebbe a házba hozott el engem a mi Úr Csaitanja Maháprabhunk, és számtalan transzcendentális kedvtelést élvezett itt. Nézd, itt van Srí Dzsagannátha Misra temploma, ahol minden nap nagy tisztelettel és odaadással imádta a Visnu-múrtit. Itt, ebben a házban szolgálta ki a vendégeket (atithi), teljes vendégszeretettel. Nézd meg a Pralisi szentélyt (Pralisi mandap), ahol Pralisit imádják. Az Úr Csaitanja Maháprabhu, bhaktáinak fenntartója éppen úgy elvégezte a kötelességeit, mint az apja, amíg házasemberként élt. Most, mióta Csaitanja Maháprabhu eltávozott, Srí Vamsivadana Thákura felel az egész háztartásért, a mindennapi kötelességekben pedig Isan Prabhu segít neki. És itt, ezen a helyen állt a nagy ním-fa, amely alatt az Úr Csaitanja megszületett. Az Úr eltűnése után eltűnt a fa is.”
Miközben az Úr Nitjánanda elmondta, hol élvezte az Úr Csaitanja ezeket a transzcendentális kedvteléseket, szüntelenül sírt transzcendentális extázisában, Srí Dzsíva Goszvámi és Vamsivadana Thákura pedig éppen annyira ontották a szeretet könnyeit, mint ő. Amikor már az összes transzcendentális helyet megnézték, Srí Srivász Prabhu is csatlakozott hozzájuk, majd mind a négyen elhagyták Srí Dzsagannátha Misra házát, az Úr Csaitanja Maháprabhu egykori otthonát, és elindultak észak felé.
Srí Srivász-angan
100 dhanusszal (1 dhanu = kb, 6 láb) északra van Srí Srivász Thákura háza és kertje, a Srivász-Angan. Az Úr Nitjánanda nagyon megörült, amikor megmutatta SríDzsíva Goszváminak. Srí Dzsíva Goszváminak eszébe jutottak az Úr transzcendentális kedvtelései (minden éjjel itt táncolt a bhaktáival, itt zengte az Úr Krsna szent neveit), majd hemperegni kezdett a Srivász-Angan földjén, ahol maga az Úr táncolt. Mikor végre fölkelt, csodálatos látvány tárult elé: az Úr Csaitanja Maháprabhu bizalmas társaival együtt táncolt, harináma szankírtanon. Srí Vallabh fia, Srí Dzsíva Goszvámi látta a nagy szankírtant, ahol az összes bhakták közül az Úr Csaitanja Maháprabhu táncolt a legszebben. Ott voltak Srí Advaita Prabhu, Srí Nitjánanda, Gadádhára Pandit és Srí Haridász Thákura, és mindannyian ott táncoltak az Úr mellett. A többi bhakta hangosan énekelte az Úr szent neveit. Suklambar Brahmacsári száz meg száz bhaktával együtt táncolt.
A transzcendentális látvány extatikus Istenszeretettel (Krsna-premával) töltötte el Srí Dzsíva Goszvámit, és elvesztette az eszméletét. Mire magához tért, már eltűnt a látomás, az Úr Csaitanja Maháprabhu és a társai. Srí Dzsíva Goszvámi sírva fakadt, mert el kellett válnia az Úrtól és társaitól. Csak úgy folytak a szeméből a könnyek, és felkiáltott, „Ó jaj, miért nem születtem egy kicsit korábban? Nem vagyok olyan szerencsés, hogy megtapasztalhattam volna ezt a transzcendentális extázist, hogy együtt énekelhettem volna az Úr Csaitanja Maháprabhuval. Nitjánanda Prabhu kegye azonban indokolatlan és határtalan, így aztán legalább egyetlen pillanatra mégis részesültem ebben a szerencsében. Bárcsak örökre itt maradhatnék Srí Májápur-dhámában, ez teljesen eltörölné az összes szennyeződésemet és anyagi ragaszkodásomat. A szolga vágya azonban meghajlik urának parancsa előtt. Vadul ver a szívem, ha csak arra gondolok, hogy egyszer el kell hagynom Srí Májápur-dhámát.”
Az Úr Gauránga, az Istenség Legfelsőbb Személyisége meghallgatta az Úr Brahmá imáját, majd kimondta a „tadasztu” szót, megadva ezáltal, hogy az Úr Brahmá kívánsága beteljesüljön. Az Úr Gauránga szólt, „Amikor megnyilvánítom örök kedvteléseimet ebben az univerzumban, te húsevők, vagyis javanák családjában fogsz megszületni. Alantas születésed folytán mindig nagyon jelentéktelennek tartod magad, ezért mentes leszel minden hamis egótól és hamis büszkeségtől. Haridász lesz a neved, az Úr Krsnának, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, bhaktái fölemelőjének a szolgája. Krsna szent neve minden nap 300.000-szor táncol majd a nyelved hegyén. Életed végén együtt leszek veled, és amikor elhagyod a testedet, tökéletes koncentrációban függeszted Rám a szemeidet. Odaadó szolgálatod erejénél fogva, életed második felének a végén eljutsz Srí Navadvípa szent hajlékába, ahol örökké élvezheted az odaadó szolgálat nektárját.
„Kedves Brahmám, figyelj ide, mert nagyon bizalmas az a dolog, amiről beszélni akarok neked. Sehol sem közlöm ezt a kinyilatkoztatott szentírásokban. Egy bhakta hangulatában fogok megjelenni ebben a világban, és megízlelem a saját magam, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránti odaadás nektárját. A szankírtan ritka, transzcendentális folyamatát, a szent nevek közös zengését fogom terjeszteni. Azok a bhakták, akik korábbi avatárjaimban segédkeztek, ismét megjelennek ebben a világban, hogy támogassanak transzcendentális kedvteléseimben. Megitatom velük Vradzsa Dhám-beli, Krsna-kedvteléseim nektárját. Tele lesz a szívem Srimatí Rádhárání tiszta szeretetével. Az ő odaadó szolgálatának extázisával, az ő testének színében fogok megjelenni. Amilyen transzcendentális boldogságot Rádhárání élvez az Én szeretetteljes, odaadó szolgálatomban, ugyanazt a transzcendentális extázist fogom megízlelni Én is, és amikor teljesen átveszem Rádhá szerelmes hangulatát, mától fogva a tanítványom leszel. Haridász formájában szolgálsz engem állandóan, odaadó szolgálatban.”
E szavakkal Maháprabhu eltűnt a szemei elől. Az Úr Brahmá eszméletlenül roskadt a földre. Amikor magához tért, felkiáltott, „Ó kedves Gaurángám, ó elesettek barátja! Ó, bhaktáihoz részvétteljes! Mikor érem el újra lótuszvirág lábaidat?” Az Úr Brahmá még napokig zokogott, amiért meg kellett válnia az Úr Csaitanja Maháprabhutól. Amikor már valamennyire összeszedte magát, visszatért a saját bolygójára, Brahmalokára, hogy tovább végezze felelős munkáját, mint Brahmá, ennek az univerzumnak a teremtője, és felkészüljön a megjelenésre az Úr Csaitanjával. Nadia dicsőségét zengi ez a nagyon szerencsétlen, jelentéktelen, elesett lélek, kinek az az egyetlen vágya az életében, hogy elérje az örök menedéket Srí Srí Dzsáhnava Nitjánanda lótuszvirág lábainál.