Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Srí Dzsíva Goszvámi meghallgatja az Úr transzcendentális hajlékának a dicsőségét
Minden dicsőséget az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhunak, aki megjelent. Minden dicsőséget Srí Krsna Csaitanja Maháprabhunak, Srí Navadvípa-dháma szent hajléka örök urának, aki Sacsí mama fiaként jelent meg. Minden dicsőséget az Úr Nitjánanda avadhútának. Minden dicsőséget Srí Navadvípa-dhámnak, valamennyi transzcendentális hajlék legmagasabbjának, ahol az Úr Csaitanja Maháprabhu alászállt az anyagi világba.
Testvérem, Srí Navadvípa-dháma transzcendentális hajlékában egyetlen nap alatt annyi érdemet nyerhetsz, mintha az egész életedet a többi más szent zarándokhelyen töltenéd el.
Ti, az Úr bhaktái, hallgassátok meg mindannyian, hogyan kell körüljárni Srí Navadvípa-dhámát, ahogyan azt a védikus szentírások elmondják. A védikus szentírások (sásztrák) leírt szavai, az Úr tiszta bhaktáinak (a vaisnaváknak) az elmondott szavai és az Úr parancsai – ez a három dolog életem legféltettebb kincse. Menedéket veszek a transzcendentális tudás e három tekintélyénél, és most elmagyarázom, milyen előírások és szabályok érvényesek Srí Navadvípa és benne az összes többi szent hely meglátogatására. Kérem, hogy mindenki hallgassa meg ezt a fontos témát.
Amikor Srí Dzsíva Goszvámi, a hat Goszvámi közül a legfiatalabb, Srí Rúpa és Szanátana Goszvámik unokaöccse elhagyta az otthonát, hogy a Krsna-tudatot gyakorolja, így kiáltott: „Nadija! Nadija! Ó Navadvípa-dháma, az Úr Csaitanja Maháprabhu hajléka!” Nagyon bánatos volt, amiért távol kellett élnie az Úr transzcendentális hajlékától. Attól a pillanattól fogva, hogy elindult Csandradvípába, lótuszvirág szemeiből állandóan folytak a szeretet könnyei, amint a Navadvípába vezető úton haladt. Ebben a transzcendentális hangulatban Srí Dzsíva Goszvámi többször is így szólt, „Ó, Gauránga-Nitjánanda! Ó Uraim, Srí Csaitanja és Nitjánanda Prabhuk, ti vagytok Dzsíva Goszvámi élete! Ó, mikor lesz az enyém az a nap, Uram, amikor indokolatlan kegyedből feltárod nekem transzcendentális formáidat? Srí Navadvípa-dhám, az Úr összes transzcendentális hajléka közül a legmagasabb! Mikor láthatlak meg téged?”
Srí Dzsíva Goszvámi jóképű fiatalember volt, szép és áldásos testi tulajdonságokkal, és nagyon csodálatos volt őt a teljes lemondás legmagasabb szintjén látni. Így töltött el néhány napot a fiatal Srí Dzsíva Goszvámi, míg meg nem érkezett Srí Navadvípa hajlékába, amelyet mindig áthat a Krsna iránti tiszta szeretet. Amikor már látta a messzeségben Srí Navadvípát, botként zuhant a földre, így ajánlotta tiszteletét az Úr szent hajlékának, és annyira erőt vette rajta a transzcendentális extázis, hogy csaknem elvesztette az eszméletét. Egy kis idő után összeszedte magát, és továbbment. Mikor aztán belépett Navadvípába, transzcendentális extázis töltötte el, és testének minden szőrszála égnek állt.
Amikor eljutott a Barakona fürdőző gháthoz, mindenkit kérdezgetni kezdett, „Hol van az Úr Nitjánanda? Hol láthatom Őt?” Néhány nagy bhakta látta, hogy Srí Dzsíva milyen transzcendentális hangulatban van, és azonnal odavezették őt az Úr Nitjánandához. Közben az Úr Nitjánanda már tudta, hogy Srí Dzsíva hamarosan megérkezik, hangosan nevetett, és nagyon boldog volt. Parancsot adott a szolgáknak, hogy vezessék elé Srí Dzsívát. Egy csomó Vaisnava rögtön ugrott, hogy odahívják őt az Úrhoz. Azonnal felismerték Srí Dzsívát, kinek a testét egészen megváltoztatták a tiszta odaadó szolgálat extatikus jelei, és már messziről szólongatták, „Dzsíva! Dzsíva!” Mindenki őt hívta. Néhányan előresiettek, és nagy szeretettől eltelten közölték az Úr Nitjánanda parancsát Dzsíva Goszvámival. Alighogy Dzsíva Goszvámi meghallotta az Úr Nitjánanda transzcendentális nevét, extázisba esett, és eszméletlenül a földre zuhant. Hamarosan összeszedte magát, felkelt, és így szólt, „Micsoda szerencse! Bár a legjelentéktelenebb és legelesettebb lélek vagyok, mégis részesültem az Úr Nitjánanda kegyében!” Ezután tiszteletét ajánlotta az összes jelenlevő Vaisnavának, és a szíve majd kiugrott a boldogságtól.
Srí Dzsíva Goszvámi így szólt: „Indokolatlan kegyedből nagyon nagy jót tettél velem. Az összes védikus írás azt mondja, a legnagyobb szerencse, ha valaki elérheti az Úr Nitjánanda lótuszvirág lábait.” Srí Dzsíva Goszvámi annyira örült, hogy néhány jelenlevő Vaisnava lótuszvirág lábairól port vett. Ezután végre odavezették őt az Úr Nitjánandához, aki éppen Krsnáról beszélt (krsna-katha), és minden oldalon tiszta bhakták vették körül. Amikor Srí Dzsíva Goszvámi megpillantotta az Úr Nitjánanda transzcendentális formáját, testét birtokba vette az Istenszeretet transzcendentális extázisa. Így szólt, „Milyen szépséges formát láttam ma.” Ez olyan nagy hatással volt rá, hogy megint eszméletlenül zuhant a földre.
Srí Nitjánanda azonban olyan kegyes volt, hogy maga emelte fel Dzsíva Goszvámit a földről, és lótuszvirág lábai menedékében részesítette. Srí Dzsíva Goszvámi gyorsan fölállt, és összetett kezekkel a következő imát ajánlotta Srí Csaitanja Maháprabhunak: „Te vagy az isteni univerzális forma! Te vagy az összes univerzum menedéke! Te vagy az Úr Balaráma, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének eredeti kiterjedése. Én csak egy jelentéktelen dzsíva (lélek) vagyok. Hogy is érthetnélek meg Téged, Uram, aki határtalan, transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezel? Te vagy az én örök Uram, én meg az örök szolgád vagyok. Az egyetlen vágyam, hogy mindig ott legyek lótuszvirág lábaid árnyékának a menedékében. Akit indokolatlan kegyedben részesítesz, az könnyen eléri Srí Csaitanja Maháprabhu menedékét, a tiszta Istenszeretet árvize elsodorja; de a Te kegyed nélkül senki sem érheti el Srí Csaitanja Maháprabhu lótuszvirág lábait, még akkor sem, ha száz születésen át imádja Őt. Ha az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu meg akar büntetni valakit, de azonban azt a személyt megvédelmezed, akkor az illető megmenekült. De azokat a sértő személyeket, akiket Te megbüntetsz, megbünteti Srí Csaitanja Maháprabhu is. Ezért, Uram, én már elfogadtam a Te lótuszvirág lábaid menedékét tökéletes meghódolásban, eddigi odaadó szolgálatom erejéből. Kérlek, légy kegyes hozzám. Áldj meg, hogy tiszta lelki szemeimmel megláthassam az Úr Csaitanja Maháprabhut, és hogy spontán, extatikus, szeretetteljes odaadás legyen bennem Srí Csaitanja Maháprabhu iránt, akit Arany Avatárnak, Úr Gaurángának ismernek.”
„Amikor Srí Csaitanja Maháprabhu ellátogatott Ramakeli falvába, két anyai nagybátyám (Srí Rúpa és Szanátana) fogadták el az Úr lótuszvirág lábainak a menedékét. Akkoriban én még csak kisgyermek voltam, de mindenről megfelejtkeztem, amikor megláttam az Úr Csaitanja szépséges, arany formáját, és a szemeim megteltek a szeretet könnyeivel. Ez a transzcendentális kép még mindig ott van az elmémben. Leborultam, megragadtam az Úr Gauránga lótuszvirág lábait, és imákat ajánlottam fel. Az Úr teljesen lelki testének érintése nagyon nagy lelki boldogságot adott nekem. Akkoriban az Úr Csaitanja Maháprabhu így szólt hozzám, „Ó Dzsíva! Tanulmányozd az egész védikus irodalmat, de miután befejezted a tanulmányaidat, menj el az én hajlékomba, Srí Navadvípa-dhámába, ahol majd találkozol az Úr Nitjánandával. Az Ő transzcendentális kegyéből mindent el fogsz érni.”
„Szívemen viselte az Úr parancsát, és bár jelentéktelen vagyok és nincs semmim, annyit tanultam, amennyi csak a képességeimtől telt. A Csandradvípaként ismert helyen tanulmányoztam a szanszkrit irodalmat és a kapcsolatos tudományokat, de nem találtam kedvemre való Védánta-professzort. Az Úr azonban azt is mondta nekem, hogy tanulmányozzam a Védántát, és hirdessem Krsna tiszta odaadó szolgálatának a dicsőségét, ez a szolgálat pedig a Védánta filozófián alapul. Ezért jöttem el most Srí Navadvípa-dhámába, a Te lótuszvirág lábaid menedékébe. Ha azt parancsolod, hogy menjek el Srí Ksetrába, Dzsagannátha Puriba, az Úr lótuszvirág lábainak a menedékében, akkor Srí Szárvabhauma Bhattacsárja házában tanulmányozhatnám a Védántát.”
Amikor az Úr Nitjánanda meghallgatta Srí Dzsíva Goszvámi kedves szavait, megölelte, az ölébe ültette, és maga is sírni kezdett extatikus szeretetében. Az Úr Nitjánanda így szólt: „Hallgasd meg, mit mondok neked, Dzsíva Goszvámi, mert ez nagyon bizalmas információ. Srí Rúpa és Szanátana Goszvámik az Abszolút összes transzcendentális igazságát megvalósították. Az Úr Csaitanja Maháprabhu azt az utasítást adta nekem, hogy közöljem veled: Ne menj Dzsagannátha Puriba (Srí Ksetrába), és ne élj ott. Te is, Srí Rúpa és Szanátana Goszvámik is az Úr nagyon koncentrált, tiszta bhaktái vagytok, és ezt mindenki tudja. Az Úr neked azt parancsolja, hogy Váránasziba menj, és a nagy pandittól, Vácsaszpatitól tanuld a Védántát. Miután befejezted a tanulmányait, azonnal menj el Vrndávana dhámába, az Úr Krsna kedvteléseinek örök helyére (Észak-Indiába), és ott Srí Rúpa és Szanátana Goszvámik fognak transzcendentális kegyükben részesíteni.”
„Srí Rúpa Goszvámi követői megállapították, a lelki tudás tetőpontja az, ha Srí Srí Rádhá-Krsna szerelmes kedvteléseit imádjuk. Erről szól a Védánta és a többi kinyilatkoztatott szentírás, amelyek közül a Srímad Bhágavatam a legjobb. Te is erősítsd meg a tanításaiddal, hogy ez a tökéletes kommentár a Védánta-szútrához (amelyet az Úr Vjászadeva, Isten irodalmi inkarnációja írt, az összes egyéb védikus írással együtt). Srí Csaitanja Maháprabhu azáltal részesítette indokolatlan kegyében Szárvabhauma Bhattacsárját, hogy a Brahma- (Védánta-) szútrát közvetlenül, a természetes kommentárt, a Srímad Bhágavatamot követve magyarázta el neki. Szárvabhauma Bhattacsárja a transzcendentális tudást Srí Madhuszúdanának adta át Dzsagannáth Puriban (Srí Ksetra Dhámában), nagy gonddal és figyelemmel. Srí Madhuszúdanának, akit Madhuvácsaszpatinak vagy röviden Vácsaszpatinak is neveznek, Srí Csaitanja Maháprabhu azt parancsolta, menjen el Váránasziba, a híres szent helyre, és ő azóta is ott lakik. Menj oda, biztosan meg fogod találni.
„Külsőleg úgy tűnik, Vácsaszpati a Védánta-követők tanítványi láncában van, a Sankarácsárja-szampradájában fölavatott szannjászikat oktatja a Védánta-szútra tudásában. Fokozatosan részesíti kegyében ezeket az imperszonalista szannjászikat, és elmondja nekik, hogyan magyarázta a Védánta-szútrát az Úr Csaitanja Maháprabhu, amikor Védánta-leckéket tartott.
„Most nincs szükség a Védánta-szútra külön kommentárjára. Magyarázd el egészen egyszerűen, hogy a Srímad Bhágavatamot, a nagy Puránát a Védánta-szútra természetes kommentárjaként kell elfogadni. Ha idővel közvetlen kommentárra lesz szükség, meg fog jelenni a Srí Govinda Bhásja. Szárvabhauma rokona, Srí Gopináth Ácsárja szintén meg fogja hallgatni Srí Krsna Csaitanja Maháprabhu Védánta-szútra-magyarázatát és kommentárjait, Szárvabhauma Bhattacsárjával együtt. Idővel, az Úr akaratából Gopináth Ácsárja ismét meg fog születni ebben a világban, mint Baladeva Vidjábhúsana, el fog menni Dzsaipurba, és ott feltárja a Védánta-szútrának azt a kommentárját, amelyet Srí Govinda, az Istenség Legfelsőbb Személyisége (Krsna) mondott el. Ilyen módon nagyon nagy szolgálatot tesz az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhunak, megszabadítja az elesett lelkeket az anyagi tudatlanság sötétségéből. Ezeket a bizalmas dolgokat még részletesebben elmagyarázzák nekd Srí Rúpa és Szanátana Goszvámik, Vrndávana dhámában.”
Az Úr Nitjánanda transzcendentális szavainak hallatán Srí Dzsíva Goszvámi transzcendentális extázisba merült. Hangos sírással borult a földre, külső tudatát teljesen elveszítve ide-oda hempergett a földön, és zokogott. Az Úr Nitjánanda nagy részvétében ráhelyezte két lótuszvirág lábát Srí Dzsíva Goszvámi fejére, és ezáltal nagy, transzcendentális erejű áldásban részesítette. „Minden dicsőséget az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhunak, akit Úr Gauránga, Arany Avatár néven ismernek! Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának,” – kiáltotta hangosan Srí Dzsíva Goszvámi, és extázisában táncolni kezdett az Úr összegyűlt bhaktái között. Srivász Thákur (a Panycsa Tattvából) és az Úr sok más személyes társa is ott volt. Az Úr e nagy bhaktái mind olyan szerencsések voltak, hogy láthatták az Úr Nitjánanda csodálatos kedvtelését, amelyben indokolatlan kegyében részesítette Srí Dzsíva Goszvámit. Az Úr Nitjánanda határtalan kegye láttán ők is extázisba estek, mindenki táncra perdült, és hangosan énekelte az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu és Nitjánanda Prabhu szent neveit: „Srí Gauránga! Nitjánanda!” Nagy hangzavar keletkezett, az egész hely megtelt transzcendentális rezgésekkel, az Úr szent neveinek a közös éneklésével.
Egy idő után az extatikus éneklés és tánc véget ért, ekkor az Úr Nitjánanda odahívta Dzsíva Goszvámit, és maga mellé ültette. Dzsíva Goszvámi Srivász Pandit házában és kertjében kapott szállást. Napnyugtakor Dzsíva Goszvámi visszament, hogy meghallgassa az Úr Nitjánandát és a transzcendentális társaságában legyen. Ő éppen az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu transzcendentális kedvteléseiről, tulajdonságairól, stb. beszélt. Srí Dzsíva Goszvámi azonnal előlépett és leborult, tiszteletét ajánlva az Úr Nitjánanda lábainál. Nitjánanda nagy részvétében rámutatott egy közeli ülőhelyre. Dzsíva Goszvámi összetett kezekkel, nagyon alázatosan imádkozni kezdett, „Úr Nitjánanda, kérlek, légy kegyes hozzám, beszélj Srí Navadvípa szent hajlékáról, mond el mindent részletesen.”
Az Úr Nitjánanda szólt, „Ó kedves Dzsíva Goszvámim, mindent elmondok neked Srí Navadvípa-dháma dicsőségéről és arról, ami ezzel kapcsolatos, de a legbizalmasabb dolgokat meg kell tartanod magadnak, és másoknak nem mondhatod el. Nem valók ezek általában az embereknek, amikor még folynak az Úr kedvtelései ebben a világban. Ha már ezeket a kedvteléseket nem lehet látni, akkor minden titkot fel lehet tárni az Úrról, a kedvteléseiről és a szent hajlékairól.
„Az Úr összes szent hajlékai közül Srí Navadvípa-dháma a lelki létezés legmagasabb szintjén van. Messze túl van a Viradzsá folyón, amely az anyagi világokat elválasztja a lelki égtől, messze túl van még a személytelen Brahman ragyogáson is, amely a Vaikunthalokáknak nevezett lelki bolygókból sugárzik. Aki túljutott a lelki ég önragyogó Vaikuntha bolygóin, az eljut a lelki ég legmagasabb területére, a Krsnalokának nevezett lelki bolygóra. Srí Gokula még Krsnalokán belül is a legmagasabb; nevezik Svetadvípnak, Srí Golokának és Vrndávanának is. Itt, a legfelső lelki bolygón kétféle szerető kapcsolat van Krsna és a bhaktái között, éspedig a mádhurja-bháva vagy házastársak közötti szerelmes kapcsolat; és audarja-bháva, az a szeretetteljes extázis, amelyet az Úr Csaitanja Maháprabhu nyilvánított ki a társaival együtt. Az audárja transzcendentális íze teljesen benne van a mádhurja vagy házastársi szerelmes kapcsolat ízében, a mádhurja pedig az audarjában, a határtalan transzcendentális kegy és részvét ízében (amint azt Srí Krsna Csaitanja Maháprabhunál látjuk, aki ingyen osztogatta a Krsna iránti tiszta szeretet páratlan ékkövét a feltételekhez kötött, elesett lelkeknek). Krsnalokának, a lelki ég legmagasabb bolygójának azt a részét, ahol a mádhurja, a házastársi szerelmes kapcsolat leginkább az előtérben van, Vrndávanaként ismerik az Úr Krsna teljesen önmegvalósított és nagyon szerencsés bhaktái. Azt az örök hajlékot viszont, ahol a határtalan kegy és részvét Ura osztogatja a tiszta Istenszeretetet, az egész védikus irodalom Navadvípa-dháma néven magasztalja, és ez is örökké ott van Krsnaloka lelki hajlékában. Srí Vrndávana és Srí Navadvípa lelki hajlékai nem különböznek egymástól, ugyanazon az abszolút szinten vannak. A két magasztos halék tulajdonságai csak akkor látszanak különbözőeknek, amikor a különböző transzcendentális ízeket, szerelmes illetve nagylelkű kedvteléseket vizsgáljuk. Különben ezek egyek.
„Az Úr Krsna transzcendentális hajlékai, Vrndávana-dháma és Navadvípa-dháma örökké felszabadultak és a transzcendenciában léteznek, az anyag minden nyoma nélkül. Az Úr teljesen tudatos csit-saktijából, vagyis energiájából vannak és határtalanok, mindent átható természetűek. Materialista gondolkodású abhakták sohasem közeledhetnek az Úr örök hajlékaihoz. Nem is értik meg azok valódi természetét, mivel ezek a lelki igazságok csak az Úr bhaktái előtt tárulnak fel. Az Úr Krsna hládiní, vagyis transzcendentális gyönyör-energiájának fensége által és hatására az anyagi világba zuhant élőlények felhagynak ezzel a materialista életmóddal, és megszilárdulnak az Úr tiszta, odaadó szolgálatában. Ez azért lehetséges, mert megtapasztalják az Úr transzcendentális gyönyör-energiáját, és ugyanakkor megszerzik a tökéletes tudást is; ezáltal visszakerülnek eredeti, természetes helyzetükbe, mint az Úr örök szolgái.
„Srí Navadvípa egész hajléka közvetlenül az Úr lelki, jógamájá energiájából nyilvánul meg. Itt száll alá az Úr Krsna Csaitanja ebbe az anyagi világba, mint az Arany Avatár, Srí Gauránga, és kedvteléseket élvez örök társaival. Közönséges, anyagi látásukkal az emberek az Úr szent hajlékát és kedvteléseit általában az ideiglenes világ materialista dolgainak látják, mert mahámájá, vagyis az Úr illuzórikus energiája elrejti az Úr örök hajlékának valódi, lelki tulajdonságait. Srí Navadvípa lelki hajléka mindig túl van az Úr mahámájá-energiájának a befolyásán, az idő és a tér materialista elképzelésein. Más szavakkal, az Úr transzcendentális hajléka fölötte áll a materialista világ és feltételekhez kötött lelkei összes nehézségeinek. Az élőlényt azonban, a materialista cselekedetei által kiváltott karmikus, gyümölcsöző visszahatások miatt mindig az illuzórikus energia irányítja, így aztán fogságba esik ebben az anyagvilágban. Nem pillanthatja meg Srí Navadvípa-dháma igazi lelki formáját, ehelyett csak a felszínt, az anyagi burkot látja, tévedésből közönséges, anyagi helynek véli. Ha azonban valaki olyan szerencsés, hogy elnyeri az Úr tiszta bhaktáinak a társaságát, felébred benne az eredeti lelki szeretet, az Úr Krsna iránti prema. Ilyenkor a spirituálisan fölébredt személy megláthatja Srí Navadvípa-dháma valódi hajlékát, amely teljesen lelki, élő, és nem különbözik a lelki világ Vaikuntha-bolygóitól. A felszabadult lélek tiszta, lelki szemekkel, tiszta Istenszeretetben úgy látja Navadvípa-dhámát, mint transzcendentális földet az örök időben, mint az Úr örök hajlékát, melyben még a tárgyak is örökre felszabadultak, és lelki energiából állnak. Mindezt könnyen megláthatja, ha eléri a tiszta Krsna-tudatot.
„Most, kedves Dzsíva Goszvámim, elmondtam neked az örök igazságot az Úr transzcendentális hajlékáról (amely a lelki és az anyagi világokban egyaránt megnyilvánul), de különösen Srí Navadvípa-dhámáról. Vizsgáld meg azt, amit elmondtam, próbáld megérteni ezeket az örök igazságokat tiszta jóságban levő tudattal (a jóság, szenvedély és tudatlanság anyagi befolyásától mentesen, vagyis fölülemelkedve az anyagi természet három kötőerején).”
Bhaktivinoda, aki örökké Hari lótuszvirág lábainak örök menedékére törekszik, így mondta el a negyedik fejezetet, amelynek címe: Srí Dzsíva Goszvámi meghallgatja az Úr transzcendentális hajlékának a dicsőségét