Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
A lelki hajlék nagysága és jellemzői
Minden dicsőséget az Úr Csaitanja Maháprabhunak, aki Sacsí mama fiaként jelent meg Srí Navadvípa-dhámában. Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának, aki a Krsna iránti extatikus szeretetében őrültként viselkedik. Minden dicsőséget Srí Navadvípa-dhámának, az összes transzcendentális hajlék legkiválóbbjának. Valóban, ki írhatná le Srí Navadvípa-dháma határtalan, transzcendentális dicsőségét? Ez csak az Úr indokolatlan kegyéből lehetséges.
Srí Navadvípa dháma a Gauramandalaként ismert szent föld része (Nyugat-Bengál, India és Banglades része), melyet a Gangesznek és mellékfolyóinak szent vizei szolgálnak, és mely mindig természetes szépségében és fenségében tündököl. A Gauramandalaként ismert szent föld kerülte 21 jódzsana (168 mérföld), és a szent Gangesz folyó főága középen osztja ketté.
Srí Gauramandala formája
Sri Gauramandala alakja és transzcendentális formája olyan, mint egy százszirmú lótuszvirágé. A transzcendentális hajlék egyes részeinek viszonylagos helyzetét akkor ismerhetjük meg, ha a lótuszvirág formáján, alakján, különböző részei helyzetén meditálunk. A rendkívül szép Srí Navadvípa-dháma, Srí Csaitanja Maháprabhu szülőhelye középen van, a lótuszvirág kelyhében. A lótuszvirág kelyhe, Srí Navadvípa-dhám átmérője 5 krosa (10 mérföld). A transzcendentális lótuszvirág kelyhét száz szirom veszi körül, melyek kerülete 21 jódzsana (168 mérföld), tehát, a kinyilatkoztatott védikus szentírások bizonysága szerint Srí Gauramandala transzcendentális hajlékának átmérője körülbelül 7 jódzsana (56 mérföld), vagyis a sugár 3 ½ jódzsana (28 mérföld) a kör középpontjától számítva. Ez a kötéppont a transzcendentális és örökké tiszta Jóga Pitha, az a hely, ahol az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu megjelent ebben az anyagi világban.
A szent Srí Gauramandala transzcendentális formája tiszta, transzcendentális extázis, csintámani dháma, ahol minden kívánság teljesül, és minden lelki. A víz, a föld, a fák és minden más mind értelmes lelki lények, teljesen felette állnak az anyagi világ unalmas anyagának, és attól teljesen eltérőek. Itt örökké megnyilvánul az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Krsnának három transzcendentális energiája, a szanhiní-sakti (lét-energia), a szamvit-saktí (megismerő energia) és az Úr saját lelki energiája a hládiní-saktí (gyönyör-energia) formájában. Természetes feladatuk, hogy kiterjesztik a befolyásukat és megnyilvánítják az örök dhámot az ideiglenes anyagi világ területén.
Az Úr akaratából örökre ebben a Szent Dhámban jelenik meg az Istenség Legfelsőbb Személyisége, amikor alászáll a lelki világokból, hogy transzcendentális (láthatóan megnyilvánult és láthatatlanul megnyilvánult) kedvteléseit élvezze. Ezért a Szent Dzhámot sohasem szabad anyaginak tekinteni. Azokat, akik felkeresik ugyan a Szent Dhámot, de csak anyagi értelemben látják, úgy kell látni, mint feltételekhez kötött lelkeket, akiket megzavart a tudatlanság és az anyagi energia illúziója. Ahogy az ostoba ember, aki a felhőktől nem látja a napot, azt gondolhatja, hogy magát a napot takarták el a felhők – bár a ragyogó napot sohasem takarhatják el a jelentéktelen felhők ezen az aprócska bolygón – úgy ennek a Gaura Bhuminak, Gauramandalának is megvan a maga felszíni, anyagi aspektusa. Amikor az Úr Nitjánanda indokolatlan kegyéből megáldja az Úr Csaitanja Maháprabhu egy hívét, akkor ez a bhakta mindenütt az örökké boldog Dhámot látja, amely teljesen lelki, és túl van ezen az anyagi világon.
A szent Srí Gauramandalában állandóan jelen van a Gangesz, a Jamuná és a többi szent folyó; a Dhám különböző helyein jelen van a hét legszentebb zarándokhely is, Prajág meg a többi. Srí Gauramandala közvetlenül a Vaikuntha-valóság, a lelki világ megnyilvánulása. Bár a közönséges személyek nem láthatják eredeti formájában, azok a feltételekhez kötött, de nagyon szerencsés lelkek, akik tiszta odaadó szolgálatot végeztek az Úrnak, ezt mégis megpillanthatják. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége saját belső energiájának (jógamájá) árnyék-kiterjedése – amelyet mahámajának, illuzórikus anyagi energiának ismernek – az Úr parancsa szerint terjeszti ki illuzórikus befolyását. Ő takarja el a feltételekhez kötött, materialista lelkek lelki látását. Ezért nem mindenki láthatja meg a transzcendentális dhámák valódi természetét és befolyását.
Az egész anyagi teremtésben azok a legszerencsésebb élőlények, akik állandóan Srí Gauramandala szent birodalmában élnek. Mennyei hajlékaikból a félistenek, az univerzum magasabb bolygórendszereinek lakói úgy látják Srí Gauramandala lakóit, mint pompás, transzcendentálisan szép és fenséges, négykarú, kéken ragyogó alakokat, amilyenek a Vaikuntha lelki világ lakói. Még Srí Gauramandala lakóinál is szerencsésebbek azok, akik állandóan a 16 krosa (32 mérföld) kerületű Srí Navadvípa-dhámában élnek, és állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szent neveit zengik: Hare Krsna Hare Krsna Krsna Krsna Hare Hare / Hare Ráma Hare Ráma Ráma Ráma Hare Hare. Srí Navadvípa-dhám lakóit a mennyei bolygókon élők úgy látják, mint akiknek pompás, aranyszínű lelki formáik vannak (hasonló színük van, mint az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhunak, az Arany Avatárnak); éppen olyanok, mint Goloka Vrndávanának, a lelki ég legmagasabb lelki bolygójának a lakói.
Ha az Úr Krsna Csaitanja Maháprabhu határtalan, transzcendentális kegyére gondolunk, ugyan ki ne Őt akarná imádni, mint örök urát? Ha a lelki hajlék, Srí Navadvípa-dháma transzcendentális kegyére gondolunk, mely mindig az Úr Krsna Csaitanja indokolatlan kegyét osztogatja, hol van az a személy, aki el akarná hagyni ennek a mindennél kegyesebb hajléknak a menedékét? Az, aki nem imádja az Istenség mindenkinél kegyesebb, Legfelsőbb Személyiségét, Srí Krsna Csaitanja Maháprabhut, aki nem akar menedéket venni az Ő lelki hajlékánál, Srí Navadvípa-dhámánál, az hasonlíthatatlanul a legszerencsétlenebb lélek Kali egész korszakában, a 432.000 éves időszakban, miután az Úr Krsna elhagyta ezt a bolygót. Sohasem lát nála szánalmasabb, nyomorultabb lényt ez a világ. Ezért, kedves Brahmám, hajítsd el összes haszontalan vágyadat, ne ragaszkodj a tökéletlenséghez, hanem élj ezzel a nagy alkalommal. Koncentráld az egész értelmedet az Úr Csaitanja Maháprabhu lótuszvirág lábaira, végy menedéket az Ő lelki hajlékában, Srí Navadvípa-dhámában, és ne is gondolj másra.”
Így végződik a fordítás, ameyet Srila A. C. Bhaktivedanta Szvámi Prabhupád alázatos szolgája készített Srila Bhaktivinoda Thákura könyvének – A lelki hajlék, Srí Navadvípa-dháma transzdencentális dicsősége – második fejezetéről, melynek címe: A lelki hajlék nagysága és jellemzői.