Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Srí Navadvípa-dháma transzcendentális dicsősége
Minden dicsőséget az Úr Csaitanja Maháprabhunak, aki Sacsí mama fiaként jelent meg Navadvípa-dháma szent földjén. Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának, aki Krsna iránti extatikus szeretetében őrültként viselkedik. Minden dicsőséget Srí Advaita Prabhunak, Gadádhara Prabhunak és Srivász Panditnak. Minden dicsőséget Navadvípa-dhámának, valamennyi szent hajlék legkiválóbbjának. Minden dicsőséget Navadvípa szent lakóinak, akik mindannyian az Úr Csaitanja örök társai.
Tiszteletteljes hódolattal menedéket veszek az Úr tiszta bhaktái lótuszvirág lábainál, és elkezdem ezt a rövid leírást Navadvípa-dhámáról és dicsőségéről. Navadvípa Mandala szent földje határtalanul, transzcendentálisan dicsőséges, és ezt még az olyan nagy félistenek sem tudják teljesen megérteni, mint az Úr Brahmá, az Úr Siva és mások. Ki képes arra, hogy teljesen leírja? Még az isteni Ananta Sesa sem, aki pedig az Úr inkarnációja, és egyszerre ezer szájjal zengi Navadvípa-dháma dicsőségét. Hogyan lennék erre képes én, egy jelentéktelen élőlény? Navadvípa dicsősége kétségkívül határtalan, még a nagy szentek, nagy félistenek, az Úr Siva sem találják meg a határait. A Legfelsőbb Úr, Csaitanja személyes vágya azonban mindennél erősebb.
Az Úr maga vágyik arra, hogy tiszta bhaktái transzcendentális parancsokat adjanak, és mivel az Úr Csaitanja személyes vágya, hogy Navadvípa dicsőségét leírják, a bhakták pedig úgy rendelkeztek, hogy ezt én írjam le, felhatalmazásukkal és kegyükből mégiscsak beszélhetek Navadvípa-dháma dicsőségéről.
Ezzel kapcsolatban van egy másik dolog is, ami rendkívül bizalmas. Én magam ugyan nem vágyom arra, hogy erről is beszéljek, mégsem maradhat elmondatlan. Az Úr Csaitanja megparancsolta tiszta bhaktáinak, hogy miután eltávozott ebből az anyagi világból, tárják fel a szent dháma (az Úr kedvteléseinek és megjelenésének transzcendentális hely) és a líla (transzcendentális kedvtelések) dicsőségét. A Legfelsőbb Úr összes inkarnációja közül ez az avatár, az Úr Csaitanja Maháprabhu a legbizalmasabb és a legtitokzatosabb, mégis meg kell ismernem a dicsőségét, hiszen Ő az én életem ura.
A kinyilatkoztatott szentírások bizalmas formában írják le a Legfelsőbb Úr bizalmas kedvteléseit, melyeket az Ő tiszta bhaktái meg is értenek, a nem-bhakta tudósok azonban képtelenek felfogni a leírások valódi értelmét. Bár az Úr Csaitanja transzcendentális kedvteléseire és megjelenésére vonatkozó információ mindig is benne volt a kinyilatkoztatott szentírásokban, Májádeví, az Úr illuzórikus energiája rejtve tartottak az írások bizalmas célzásait, hogy a nem-bhakták ne érthessék meg. Sok helyen még mindig van számos, felfedezetlen, hiteles szentírás, amelyek sok transzcendentális bizonyítékot adnak az Úr Csaitanja születéséről és megjelenéséről, szent dhámájáról, Navadvípáról. Májádeví, a Legfelsőbb Úr illuzórikus energiája ezeket egyelőre rejtve tartja a nem-bhakta tudósok elől.
Amikor az Úr Gauranga befejezte bizalmas kedvteléseit ebben a világban, és visszatért a lelki égbe, Májádeví, az Ő engedelmes szolgálóleánya, aki ismerte az Úr belső célját és vágyát, befejezte csaló mesterkedéseit, elvonta az illúzió fátylát a feltételekhez kötött lelkek szemei elől, és feltárta az Úr Csaitanja rejtett tanításait ebben az anyagi világban. Az olyan sokáig rejtve tartott, hiteles védikus szentírások, az ismert, kinyilatkoztatott védikus szentírásokban az Úr Csaitanjára vonatkozó bizonyosságok hirtelen mindenki számára megnyilvánultak, és így már nincs több akadálya annak, hogy megértsük az Úr Csaitanja Maháprabhuval kapcsolatos misztériumokat.
Minden dicsőséget a könyörületes Úr Nitjánandának, aki feltárta az Úr Gauranga transzcendentális tanításait az anyagi világban, a feltételekhez kötött lelkek szívében. Valójában, amikor Májádeví, az Úr illuzórikus energiája megkapta a parancsot az Úr Nitjánandától, hogy húzza félre az Úr Csaitanja Maháprabhu tanításait eltakaró fátylat, akkor az őszinte bhakta-tudósok a szentírások szövegei formájában páratlan kincseket kaptak az Úr Csaitanja megjelenésének misztériumáról. Az Úr Nitjánanda kegyéből mindenki megértheti ezeket, és igazán nagyon szerencsétlen lélek az, akinek még mindig kétségei vannak. Miért is tartaná meg haszontalan életét egy ilyen szerencsétlen lélek?
Amikor a Legfelsőbb Úr transzcendentális kegyeit osztja, a nagyon szerencsés lelkek végtelenül örülnek, hogy megkaphatják, és transzcendentális örömet merítenek belőle.
Kedves olvasóim, ti is felismerhetitek az igazán szerencsétlent a következő jelekről: mindent a saját korlátozott gondolkodásának erejével akar megérteni, saját anyagi értelmét fogadja el a legfelsőbbnek. Nem hajlandó elfogadni az Úr kegyéből adott, kinyilatkoztatott szentírásokat, szegényes ismeretei miatt hasztalan vitákra pazarolja az idejét, ezért újra meg újra májá csapdáiba esik.
„Gyertek! Gyertek, ti Kali-juga elesett lelkei! Hagyjatok fel a kétszínűséggel és a hamis büszkeséggel. Vegyétek el késedelem nélkül az Úr Gauranga Maháprabhu iránti tiszta, extatikus szeretet páratlan ajándékát! Szólítsátok hangosan az Úr Nitjánandát, újra meg újra!”
Az önhitt és szerencsétlen személyek azonban nem fogadják el, még az ilyen szívszaggató kiáltások ellenére sem. Miért is ne élne bárki nagy szeretettel és azonnal az alkalommal, hogy elfogadja a tiszta, extatikus Istenszeretet páratlan ajándékát? Gondolkozzatok el azon, mit mondok, és azonnal meg fogjátok érteni: Ebben az anyagi világban az elesett lelkek szorgalmasan alkotják a különféle elméleteket, előadják az érveiket, különféle jógafolyamatokat végeznek, mindent csak azért, mert keresik a boldogságot. Lemondanak erről az anyagi világról, elmenekülnek az erdőbe, hogy aszkézist gyakoroljanak, de csak a boldogságot keresik. Az egyik ország uralkodói is csak azért háborúznak más országok uralkodóival, mert keresik a boldogságot. Az emberek őrülten rohannak a szép nők és a pénz után, és ők is a boldogságot keresik. A boldogságot keresik a kézművesek, akik a termékeiket, a tudósok, akik a felfedezéseiket kínálják fel. A boldogságot hajszolják azok is, akik lemondanak a boldogságról, és megtanulják, hogyan viseljenek el mindenféle szenvedést. Az emberek beugranak az óceánba, megfulladnak és meghalnak, de még mindig keresik a boldogságot.
Az Úr Nitjánanda szólít, felemeli két lótuszkarját: „Gyertek, elesett lelkek! Ne ragaszkodjatok többé a nyomorúságos gyümölcsöző munkához és az elmebeli spekulációhoz, most gyertek! Mindannyian a boldogságot akarjátok, és Én éppen ezt adom meg nektek. Nem is veszek el semmit a boldogságért cserébe. Itt nincs semmi nehézség, nem kerül semmibe, és nem jár fájdalommal. Minden gond nélkül, egyszerűen csak zengjétek az Úr Gauranga szent neveit, táncoljatok extázisban. Olyan boldogságot kívánok nektek, melynek sohasem találjátok meg a párját – a megszakítatlan, tiszta, transzcendentális extázist, amely mindig, teljesen kielégít!”
Ilyen módon, ingyen osztogatja mindenkinek az Úr Nitjánanda a premát, az extatikus Istenszeretet tiszta, felszabadult megvalósítását. Nagyon szerencsétlenek azok, akik előző bűnös tetteik hatásai miatt szenvednek, de mégsem akarják ezt a felfoghatatlan kegyet. Pedig ha csak egyetlen egyszer zengenék az Úr Csaitanja és Nitjánanda Prabhu szent neveit, azok azonnal elsodornák összes korábbi születésük határtalan sok bűnét.
Most figyeljetek ide, kedves olvasóim, van még egy bizalmas dolog, amelyről beszélek. Ebben a jelenlegi Kali-korszakban az Úr Csaitanja kedvteléseinek kincsesháza az egyetlen út, amelyen elnyerhetjük az élet legnagyobb tökéletességét. Az Úr Csaitanja, akit Gaurahariként vagy Arany Avatárként ismernek, nem más, mint Srí Srí Rádhá-Krsna, akik végtelenül sok transzcendentális kedvtelést élveznek Vrndávana szent dhámájában. A feltételekhez kötött lelkek a kinyilatkoztatott szentírásoktól ismerték meg a vrndávani kedvteléseket. Vradzsa vagy Vrndávan dicsősége Srí Srí Rádhá-Krsna örök kedvtelései.
A védikus szentírások bizonyságából az egész világ tudja, hogy az Úr Krsna szent nevének transzcendentális dicsősége határtalan. Az emberek azonban, általánosságban véve, a kinyilatkoztatások ellenére sem érik el a Krsna iránti tiszta szeretet, a Krsna-prema páratlan ékszerét. Gondolkozzatok el azon, hogy mi ennek az oka. Paradoxon ez, de fontos lelki igazság is: a feltételekhez kötött, elesett lelkeken annyira eluralkodik az anyagi illúzió, hogy képtelenek a megértésre. Néha még egy bhakta sem éri el a Krsna iránti tiszta szeretetet, pedig állandóan imádja Őt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, sok-sok születésen keresztül. Ez biztosan azért van, mert az a bhakta nagyon sok sértést halmozott fel odaadó szolgálatában. Ha minden sértéstől megszabadul, és állandóan Krsna szent nevét zengi, akkor biztosan eléri az állandó Krsna-premát, a Krsna iránti tiszta szeretetet.
Az Úr Csaitanja Maháprabhu lejövetele ebbe az anyagi világba páratlan és egészen másféle, mert az Ő kegyéből az elesett lelkek megannyi sértés ellenére is elérhetik ezt a szeretetet. A sértések nem akadályozhatják meg azt, aki hangosan énekli a szent neveket: Nitái, Csaitanja. Sőt, a Krsna-prema keresi azokat a bhaktákat, akik szemei mindig tele vannak a Krsna iránti tiszta szeretet könnyeivel.
Az Úr Csaitanja és örök társai szent neveinek zengése gyorsan elveszi a sértések élét, és a szív teljesen megtisztul. Mivel a Kali-korszak elesett lelkei állandóan a Legfelsőbb Úr elleni határtalanul sok sértés terhét viselik, semmi reményük a felszabadulásra, kivéve, ha az Úr Gauranga dicsőségét zengik. Ezért hangsúlyozzák ennyire a védikus szentírások, hogy ebben a Kali-jugában nincs más választás, mint menedéket venni az Úr Csaitanja Maháprabhu lótuszvirág lábainál.
Az Úr Gauranga Maháprabhu felkelő holdként jelent meg Navadvípa szent földjén. Navadvípa-dháma az összes zarándokhely közül a legkiválóbb, mivel a legkegyesebb. Más zarándokhelyeken a sértőt súlyosan megbüntetik, de Navadvípában mindig megbocsátanak. Gondoljatok csak a két fivérre, Dzsagáira és Mádhaira. Már nagyon súlyos sértéseket követtek el, végső soron mégis elnyerték az Úr Csaitanja és Nitjánanda Prabhu lótuszvirág lábainak a menedékét. A sértő démonokat még Vradzsa dhámában, az Úr Krsna kedvteléseinek szent helyén is elpusztítják, mit ér az, ha kevésbé fontos zarándokhelyekről beszélünk? Navadvípa-dhámában azonban, az Úr Nitjánanda kegyéből még az is könnyen felszabadul és eléri a legfelsőbb célt, aki száz meg száz sértést követ el. A nagy bölcsek ezért zengik újra meg újra a Gaudamandal ősi tartományában (Észak-India vagy Bengál) levő Navadvípa dháma dicsőségét.
Ugyanígy, kedves testvéreim, aki Navadvípa dháma lakója, az a legszerencsésebb, mert pusztán azáltal elnyeri a Krsna iránti extatikus, szeretetteljes odaadást, hogy ott lakik. Még csak nem is kell ott élnie, elég, ha valaki csak felkeresi Navadvípát, máris megszabadul minden sértéstől. A védikus himnuszok szerint, „Ha valaki csak megemlékezik a szent Navadvípa dhámáról, ezzel a jámbor tettel éppen annyi érdemet nyer, mint az, aki az összes szent helyet felkereste.” Ha egy szerencsés lélek megpillanthatja Navadípa dhámát, születésről születésre elnyeri a Krsna iránti szeretet páratlan ajándékát. Még azok a bhakták is áldottak, akik tiszta odaadás nélkül keresik fel Navadvípát, és csak különféle anyagi gyümölcsökre vágynak jutalmul a navadvípai zarándoklatért, mert sohasem kényszerülnek arra, hogy ismét emberként megszülessenek.
Navadvípa dicsőségét a védikus irodalom tárja fel. Ha valaki olyan szerencsés, hogy be is járhatja Navadvípa szent földjét, minden lépésénél millió és millió Asvamedha (lóáldozat) érdemeit nyeri el. Még az is azonnal megszabadul, aki csak csendesen ül Navadvípában, és azon a mantrán meditál, amelyet a lelki tanítómesterétől kapott, mert az Úr Csaitanja Maháprabhu személyesen felölti a meditáló mantrájának a formáját, és megszabadítja őt. Amit egy jógi bármely más szent helyen elérhet azzal, hogy tíz éven át különféle lemondásokat végez, ahhoz Navadvípában csak három éjszakát kell eltöltenie. A brahma-gjána felszabadulást, vagy az Abszolút Igazság személytelen aspektusának megvalósítását is könnyen elérheti, ha csak egyszer megfürdik a szent Bhagirathí Gangesz folyóban, Navadvípában; különben ehhez India különféle szent helyeinek egyikén kell élni. Navadvípában könnyen meg lehet kapni az ötféle felszabadulást, vagyis a szálokját (ugyanazon a bolygón élni, mint az Úr), a szárúpját (az Úréhoz hasonló transzcendentális formával rendelkezni), a szárstit (csaknem az Úréval egyenlő fenség), a számípját (közvetlen, transzcendentális kapcsolatban élni az Úrral), vagy a nirvánát (eggyé válni az Úr létezésével), még akkor is, ha valaki nem nagyon ismeri a transzcendentális tudást. Navadvípában elég leborulni Krsna egy tiszta bhaktájának a lótuszvirág lábai előtt, ez máris olyan magasztos helyzetbe emel, hogy a megszemélyesített anyagi áldás és a felszabadulás szolgálóleányokként állnak az ajtónál, készen arra, hogy szolgálatokat végezzenek. A tiszta bhakták azonban nem törődnek ezzel a két szolgával, sőt beléjük rúgnak és elkergetik őket; de ezek a szolgálóleányok még így sem mondhatnak le a tiszta bhakták lótuszvirág lábainak társaságáról, ott maradnak, és nem menekülnek el. Mit ér meglátogatni a hét szent tírthát, kedves testvéreim, amikor elég egyetlen éjszakát eltölteni Navadvípában, és ezzel ugyanannyit elérhettek, mintha száz évig élnétek azokon a szent helyeken.
Ha mindezeket meggondoljuk, Navadvípa a legkiválóbb az Úr kedvteléseinek összes szent helye közül, és ha az elesett lelkek itt vesznek menedéket ebben a Kali-jugában, a viszály korszakában, akkor megszabadulnak az anyagi kötelékektől, és visszatérhetnek Istenhez, tiszta Krsna-tudatban. Ilyen módon Navadípa tökéletesen, a legnagyobb szolgálatot teszi a dháma lakóinak azzal, hogy megajándékozza őket a két megvilágosulással: az első az, hogy minden anyagi szenvedés megszűnik, a második pedig az, hogy a tiszta Krsna-tudat kiemel ebből az anyagi világból, és visszavisz az Úr örök hajlékába.
Bhaktivinoda azért imádkozik, hogy állandóan Srí Srí Nitái-Dzsáhnava lótuszvirág lábainak hűsítő árnyékában maradhasson, mindig a kegyükre vágyakozik, így zengi Navadvípa dicsőségét, és lépten-nyomon megízleli a nektárt.
Így végződik a Srí Navadvípa dháma dicsőségének 1. fejezete.