srngára-rasza-vicsára
37. fejezet
Srngára-rasza (Mádhura-rasza)
Vidzsaja-kumára egyre csak a bhávák édességében gyönyörködött. Dandavatját ajánlotta lelki tanítómesterének, és így szólt: „Uram, megértettem a vibhávát, anubhávát, szattvika bhávát és a vjabhicsári bhávát. A sztháji-bhávát is megértettem. De még nem értem azt a raszát, amely akkor keletkezik, amikor a sztháji-bháva az előbb felsorolt négy összetevővel találkozik. Miért van ez?”
Goszvámi: „Vidzsaja-kumára, meg kell értened a srngárának nevezett raszát. Csak akkor értheted meg a sztháji-bháva édességét.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a srngára-rasza?”
Goszvámi: „Amikor a mádhura-rasza nagyon szép lesz, srngára-raszának nevezik. Ez a rasza kétféle: 1. vipralambha (elválás), és 2. szambhóga (élvezet).”
Vidzsaja-kumára: „Szeretnék hallani az elválásról.”
Goszvámi: „Akár találkoznak, akár nem, a két ifjú szerelmes arra vágyik, hogy megöleljék egymást, és sok kedvtelést élvezzenek. Szeretetük (bháva) nagyon nagy lesz, ha a vágyaik nem teljesülnek. Vipralambha az a nagyon intenzív érzelem, amely még nagyobbá teszi a találkozás boldogságát. A ’vipralambha’ szó azt jelenti, elválás (viraha vagy vijóga).”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan fokozza a vipralambha a szambhóga (találkozás) boldogságát?”
Goszvámi: „Ha egy piros ruhát piros festékbe mártanak, még pirosabb lesz. Ugyanígy fokozza a vipralambha a szerelmesek élvezetét, amikor végre találkoznak. A szambhóga élvezete nem lesz nagyobb vipralambha nélkül.”
Vidzsaja-kumára: „Miféle vipralambhák vannak?”
Goszvámi: „Négyféle vipralambha van: 1. púrva-rága, 2. mana, 3. prema-vaicsittja, és 4. pravásza.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a púrva-rága?”
Goszvámi: „Mielőtt a fiatal szerelmesek találkoznak, valahogy már látták egymást, hallottak, vagy tudomást szereztek egymásról. ’Púrva-rága,’ amikor e cselekedetek révén vonzódni kezdenek egymáshoz, kezdenek beleszeretni egymásba.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen különféle módokon láthatják egymást?”
Goszvámi: „A szerető láthatja közvetlenül Krsnát, láthatja a képét, vagy láthatja Őt álmában. A látás e módjait nevezik ’darsanának.’”
Vidzsaja-kumára: „Milyen különféle módokon hallhatnak egymásról?”
Goszvámi: Hallhatnak egy költő szájából, aki verseket mond, egy gópi barátnőtől, egy gópi üzenethozótól, egy dalból, vagy valami más módon. Ennek a neve ’sravana.’”
Vidzsaja-kumára: „Mitől kezdenek vonzódni egymáshoz, és hogyan szeretnek egymásba (rati)?”
Goszvámi: „Már felsoroltam a rati számos okát – abhijóga, stb. Azt mondják, a púrva-rágában is ezek az okok.”
Vidzsaja-kumára: „Ki éri el hamarabb a púrva-rágát, Krsna vagy a gópik?”
Goszvámi: „Ezt többféle szempontból lehet vizsgálni. Az anyagi világban a nő félénk, és más, nőies tulajdonságai vannak. Ezért a férfi az, aki a nő után jár. Mondják azonban azt is, hogy a nők természetüknél fogva jobban vonzódnak a szerelmes kapcsolatokhoz, és ezért az őzike-szemű nők érzik előbb a púrva-rágát. A Bhakti-sásztrák azt mondják, a púrva-rágát előbb a bhakta érzi, aztán az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A vradzsai gópik tehát intenzívebben érzik a púrva-rágát, és ők érzik előbb.”
Vidzsaja-kumári: „Mik a vjabhicsári-bhávák a púrva-rágában?”
Goszvámi: „A következők vannak a púrva-rága vjabhicsári-bhávái között: betegség, kétség, irigység, fáradtság, csalódás, sóvárgás, alázat, aggódás, szédülés, éberség, panaszkodás, tétlenség, őrültség, zavar és halál.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle púrva-rága van?”
Goszvámi: „Háromféle: 1. praudha, 2. szamandzsasza, és 3. szádhárana.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a praudha púrva-rága?”
Goszvámi: „Amikor a szamártha-ratiban jelenik meg, a púrva-rága úgy nyilvánul meg, mint praudha púrva-rága. Ekkor a sóvárgás, halál, és más életkörülmények jelennek meg. A vjabhicsári-bhávák tele vannak sóvárgással.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, sorold fel ezeket a különféle életkörülményeket.”
Goszvámi: „Ezt mondja az Uddzsvala-nilamani: „Tíz körülmény van jelen a púrva-rágában: sóvárgás, aggodalom, éberség, lesoványodás, dermedtség, zavar, betegség, őrültség, illúzió és halál.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a sóvárgás?”
Goszvámi: „A sóvárgás heves vágyakozás a szeretett személy után. Ebben olyan jelek nyilvánulnak meg, mint vágy, nyugtalanság, ide-oda járkálás, sóhajtozás és hasonlók.”
Vidzsaja-kumára. „Mi az aggodalom?”
Goszvámi: „Aggodalom az, amikor az elme nyugtalan. Ebben a helyzetben a bhakta mélyeket sóhajt, nyugtalan, dermedt, aggódik, könnyezik, elsápad, verejtékezik, stb.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az éberség?”
Goszvámi: „Éberség az, amikor a bhakta nem tud aludni. Ebben a helyzetben mozdulatlan, búsul, haragszik, stb.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a lesoványodás?”
Goszvámi: „Lesoványodás, amikor a test nagyon sovány lesz. Ebben a helyzetben gyengeség, szédülés és hasonlók vannak. Egyes szövegek ide sorolják a ’vilápát’ (panaszkodás).”
Vidzsaja-kumára: „Mi a dermedtség?”
Goszvámi: „Ilyenkor a bhakta nem lát különbséget a kívánatos és a nemkívánatos között, nem válaszol a kérdésekre, nem lát, sem hall. Váratlanul érthetetlen hangokat hallat, minden ok nélkül tétlen, sóhajtozik, zavarban van.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a zavarodottság?”
Goszvámi: „Zavarodott az, aki mély felindultságban nem tudja, hogy mit tegyen. Ebben az állapotban csalódás, melankólia, irigység van, elvész a megkülönböztetés.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a betegség?”
Goszvámi: „A bhakta sápadt és lázas lesz, mert nem találkozhat a szerelmesével. Hűvösségre vágyik, zavarban van, sóhajtozik, lezuhan a földre.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az őrültség?”
Goszvámi: „Őrültségnek nevezik, amikor valaki mindenütt, mindig és minden körülmények között zavarban van, másnak mondja a dolgokat, mint kellene. Ide tartoznak a szeretett személy gyűlölete, pislogás, elválás.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az illúzió?”
Goszvámi: „Illúzió, amikor az elme ellentétes, helytelen módon működik. Illúzióban a bhakta mozdulatlan, vagy elájul.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a halál?”
Goszvámi: „Ha a bhakta mindent megpróbált, hogy a szerelmese visszatérjen, de hiába, szerelemtől kínzottan a saját halálára vágyik. Barátnőire hagy mindent, ami neki kedves: a méheket, az enyhe szellőt, a holdfényt, és a kadamba virágokat. Ez az anubháva.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szamandzsasza púrva-rága?”
Goszvámi: „A szamandzsasza púrva-rága a szamandzsasza-ratiban nyilvánul meg. Ide tartoznak a vágy, elgondolkodás, emlékezés, a szeretett személy erényeinek dicsérete, szenvedély, panaszkodás, őrültség, betegség, dermedtség és halál.”
Vidzsaja-kumára: „Ebben az összefüggésben mik ezek?”
Goszvámi: „Vágy a szerelmes érintésére vágyakozni. Hogy ezt elérje, a szerető feldíszíti magát, és elárulja a szenvedélyét. Amikor elgondolkodik, arra gondol, milyen különféle módokon találkozhat a szerelmesével. Ebben a helyzetben gondosan elrendezi az ágyat, sóhajtozik, aggódva nézi, jön-e már a szerelmes. Emlékezés, ha a szerelmesére és a vele kapcsolatos dolgokra gondol. Ebben a helyzetben a szerető reszket, nem tud uralkodni magán, sír, sóhajtozik, más, hasonló módon cselekszik. Az erények dicsérete: dicséri szerelmese szépségét és más erényeit. Ebben a helyzetben az anubhávák a reszketés, borzongás, hang elcsuklása. Az aggódás, panaszkodás, betegség, dermedtség és halál úgy jelennek meg a szamandzsasza púrva-rágában, mint a szamandzsasza-ratiban.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, kérlek, beszélj a szádhárana púrva-rágáról.”
Goszvámi: „A szádhárana szamandzsasza púrva-rága olyan, mint a szádhárana-rati. Megjelenik a hat körülmény, panaszkodás, stb., de szelídebb módon. A helyzet olyan természetes, hogy nem kell példákat sorolni. Ebben a púrva-rágában a szerelmesek szerelmes leveleket, virágfüzéreket és más dolgokat küldenek egymásnak.”
Vidzsaja-kumára: „Milyenek a szerelmes levelek?”
Goszvámi: „A szerelmes levelek kétfélék: 1. amelyeket nem szavakkal írtak, és 2. amelyeket szavakkal írtak. Ezeket szerelmes leveleknek nevezik, mert a levélíró feltárta a szerelmét.”
Vidzsaja-kumára: „Milyenek a nem szavakkal írt szerelmes levelek?”
Goszvámi: „A levélíró nem szavakat ír, hanem a körmével rajzol egy félholdat, piros virágszirmot vagy falevelet. Ezt nevezik szavak nélküli levélnek.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a szavakkal írt szerelmes levél?”
Goszvámi: „Szavakkal írt szerelmes levél, amikor a szerető a saját kezével ír verseket, prakrt nyelven. A levél tintája lehet piros hingula, mósusz, vagy korom és víz. A levél oldalai rendkívül nagy virágszirmok. A levelet kunkumával pecsételik le, a lapokat lótuszrostokkal kötözik össze.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az események sorrendje a púrva-rágában?”
Goszvámi: „Az első valami szemnek tetsző meglátása. Aztán rágondolás a látottra. Aztán ragaszkodás, sóvárgás, álmatlanság, lesoványodás, lemondás minden másról, a félénkség elmúlása, őrültség, eszméletlenség és halál. Ezek a szerelem szakaszai a hős és a hősnő számára. De előbb a hősnőkben jelennek meg, és csak később Krsnában.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a féltékeny harag?”
Goszvámi: „Amikor a szerelmesek találkoznak, de a hősnő nem engedi meg a szeretőjének, hogy hozá érjen, azt féltékeny haragnak nevezik. A féltékeny harag szancsári-bhávái között vannak az irtózás, aggódás, nyugtalanság, arrogancia, irigység, titkolózás, veszteség.”
Vidzsaja: „Mi a féltékeny harag székhelye?”
Goszvámi: „A féltékeny harag székhelye a pranaja (szerelem). Pranaja nélkül nem igazán lehetséges a féltékeny harag. Ha van is, nagyon jelentéktelen. A féltékeny harag kétféle: 1. okkal, és 2. ok nélkül.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a féltékeny harag, ha van oka?”
Goszvámi: „Ilyenkor a szeretett személy kedves egy riválishoz, és a szerető szerelemmel (pranaja) kevert féltékeny haragot érez. A régi bölcsek azt mondják, hogy szneha nélkül a félelem nem lehetséges, és féltékeny harag sem lehetséges pranaja nélkül. A féltékeny harag elárulja a hős és a hősnő szerelmét. Az őszintén szerelmes lány nem tudja elviselni, hogy a szerelmese egy riválisához kedves. Amikor a dvárakái királynők meghallották, hogy Krsna egy páridzsáta virágot adott Rukmininak, a féltékeny harag csak Szatjabhámá szívében jelent meg, más királynő szívében nem.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan fedezik fel a riválist (vipaksa)?”
Goszvámi: „Háromféle módon: 1. a szerető hall a riválisáról, 2. gyanítja a rivális létezését, és 3. álmában látja.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az, hallani a riválisról?”
Goszvámi: „A szerető megtudhatja egy barátnőjétől, egy papagájtól, vagy valaki mástól. Ilyen módon hall a riválisáról.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan gyanítja a rivális létezését?”
Goszvámi: „Láthatja a szerelmi élvezet nyomait, meghallhatja, hogy véletlenül kimondták a rivális nevét, láthatja álmában a riválisát. Ilyen módon gyaníthatja a rivális létezését. Különféle nyomokat láthat a szerelmese testén, amelyekből kiderül, hogy együtt volt egy másik lánnyal. Ezt nevezik az élvezet nyomai meglátásának. Szerelmese véletlenül kimondhatja a rivális nevét. Ezt nevezik a rivális neve véletlen meghallásának. Emiatt a hősnő úgy elszomorodik, hogy azt kívánja, bárcsak halott lenne. Álmában láthatja Krsnát és egy rivális lányt. Ezt nevezik a rivális álomban látásának.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az, közvetlenül látni a riválist?”
Goszvámi: „A lány közvetlenül megláthatja, hogy a szerelmese kedvteléseket élvez egy riválissal. Ezt nevezik a rivális közvetlen meglátásának.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az ok nélküli féltékeny harag?”
Goszvámi: „Amikor nincs valódi ok, csak az ok tünékeny felvillanása, és a hősnő a pranajánál (szerelemnél) vesz menedéket, az eredmény az ok nélküli féltékeny harag. Ha a féltékeny haragnak van oka, az már maga is a pranaja átalakulása. Amikor a pranaja kedvtelései megnyilvánulnak, az egyik melléktermék az ok nélküli féltékeny harag. Ezt nevezik ’pranaja-manának.’ A régi panditák azt mondták, hogy a lelki szeretet kanyargós úton jár, mint a kígyó. Ezért haragszik féltékenyen a hősnő, okkal vagy ok nélkül. Ennek a raszának számos vjabhicsári-bhávája van. Ezek közül a titkolózás a legfontosabb.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan engesztelik ki az ok nélkül féltékeny haragot?”
Goszvámi: „Az ok nélküli féltékeny harag spontán elmúlik. Nem kell erőfeszítést tenni a kiengesztelésre. Tréfálkozás és más hasonló kedvtelések során elmúlik. Ha van oka a féltékeny haragnak, jön a kibékülés, veszekedés, ajándékozás, tisztelet felajánlása. A féltékeny haragot ki lehet engesztelni könnyek ontásával, tréfálkozással vagy más módon is.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a kibékülés?”
Goszvámi: „Kedves szavak mondogatása.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a veszekedés?”
Goszvámi: „A veszekedés kétféle: 1. ravasz öndicséret, és 2. megkérni egy barátnőt, bírálja ő a szerelmest.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az ajándékozás?”
Goszvámi: „Amikor valamilye ürüggyel egy díszt vagy más ajándékot adnak a szerelmesnek.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a tisztelet felajánlása?”
Goszvámi: „Amikor a szerető alázatosan a féltékeny szerelmes lábaihoz borul.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az upeksa?”
Goszvámi: „Upeksa, amikor a szerető látja, hogy semmilyen módon nem tudja kiengesztelni a féltékeny szerelmesét, és egyszerűen csendben marad. Egyes tudósok szerint az ’upeksa’ itt azt jelenti, a szerető tréfás szavakkal engeszteli ki a szerelmesét.”
Vidzsaja-kumára: „A ’raszántara’ szót használtad. Mit jelent ez a szó?”
Goszvámi: „Raszántara olyan szavakat mondani, amelyek hirtelen félelmet keltenek a féltékeny szerelmesben. A raszántara kétféle: 1. jadrccshika, és 2. buddhi-púrvaka. Jadrccshika, ha véletlenül történik. Ha azért történik, mert a szerető nagyon értelmes, akkor buddhi-púrvakának nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Van más módja is annak, hogy a szerető kibékítse a féltékenyen haragvó szerelmesét?”
Goszvámi: „Az egyik mód, fuvolán játszani a megfelelő időben és helyen. Más módokon is el lehet érni, hogy a vradzsai gópik ne haragudjanak. Ha valaki csak kissé haragszik, könnyen ki lehet engesztelni. Nagyobb féltékeny harag esetén szükség lehet valami erőfeszítésre. Az intenzív féltékeny haragot nehéz kiengesztelni, még nagy erőfeszítések árán is. Amikor egy féltékeny gópi haragszik Krsnára, ilyeneket mondhat, ’Te csaló, rosszindulatúak koronaékszere, csalók királya, megtévesztők királya, gonoszak legjobbja, nagy démon, kemény szívű, szégyentelen, gazember, akinek játéka egy csomó bűn, szoknyavadász, szép lányok szívének elrablója, gópik erényének megrontója, szent gópikat gúnyoló gazember, züllöttek királya, bűnök nagy sötétsége, gópik ruháinak tolvaja, útonálló, aki lesben áll a Góvardhana hegy völgyében!”
Vidzsaja-kumára: „Mi a prema-vaicsittja?”
Goszvámi: „Prema-vaicsittja, amikor egy lány szenved, mert azt hiszi, a szeretője távol van, pedig ott áll előtte. Ha annyira megzavarja a nagy szerelem, hogy tévedésből azt gondolja, a szeretője távol van, azt nevezik vaicsittjának.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a pravásza?”
Goszvámi: „Pravásza, amikor a hős és a hősnő korábban együtt voltak, de most már országban, városban, raszában vagy helyen élnek. A pravásza elválás vjabhicsárijai a srngára-rasza valamennyi vjabhicsárija, az öröm, büszkeség, szenvedély és félénkség kivételével. A pravásza kétféle: 1. buddhi-púrvaka, és 2. abuddhi-púrvaka.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a buddhi-púrvaka pravásza?”
Goszvámi: „Buddhi-púrvaka pravásza, amikor a szerelmes messzire utazik, mert valami dolga van. Krsna kötelessége ebben a helyzetben, hogy örömet szerezzen a bhaktáinak. Az ilyen pravásza kétféle: 1. rövid távolságra, és 2. messzire utazni. A távoli utazás háromféle: 1. jövő, 2. jelen, és 3. múlt. Messzire utazás esetén a szeretők leveleket váltanak.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az abuddhi-púrvaka pravásza?”
Goszvámi: „Abuddhi-púrvaka pravásza, amikor a sors kényszeríti a szerelmest arra, hogy távol éljen. A félistenek vagy más erők miatt a szeretők sok különféle helyzetbe kényszerülnek. Az efféle pravásza tíz körülménye az aggodalom, álmatlanság, izgatottság, lesoványodás, test elszíneződése, zavart beszéd, betegség, őrültség, zavar és halál. Ez a tíz életkörülmény jelenik meg, amikor Krsna messzire utazik. Vidzsaja-kumára, a lelki szeretet (prema) e tíz fajtáját és ezt a tíz életkörülményt csak az értheti meg, aki kegyben részesült. Kegy nélkül nem lehet megérteni.”
Vidzsaja-kumára: „Amikor a szívem az elválás e leírására gondol, azt mondja, hogy nem az elválás a cél. Inkább azért van, hogy növelje a gyönyör óceánját, amikor a szeretők ismét találkoznak. Bár a Májá által bebörtönzött lélek előnyben részesíti a találkozás boldogságát, és azt gondolja, jobb, mint az elválás raszája, az elválás raszái mégis örökké megnyilvánulnak. Az Úr kedvtelései nem lennének olyan csodálatosak, ha ezek hiányoznának.”