mádhura-rasza-vicsára
36. fejezet
Mádhura-rasza
Ezen a napon Vidzsaja-kumára a megbeszélt időben jött, és dandavatját ajánlotta Gopála-guru Goszváminak. A lelki tanítómester látta, hogy nagyon szeretne hallani a sztháji-bháváról, és beszélni kezdett, „A mádhura-rasza sztháji-bhávája a mádhura-rati.”
Vidzsaja-kumára: „Mitől jelenik meg a mádhura-rati?”
Goszvámi: „A mádhura-rati az abhijógából, visajából, szambandhából, abhimánából, tadija-visesából, upamából és szvabhávából jelenik meg. Ebben a felsorolásban mindegyik jobb, mint a megelőző. Tehát az a rati a legjobb, amely a szvabhávából jelenik meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az abhijóga?”
Goszvámi: „Nyíltan szerelmet (bháva) vallani. A vallomás történhet személyesen, de megmondhatja más is.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a visaja?”
Goszvámi: „Az öt visaja a hang, érintés, forma, íz és illat.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szambandha?”
Goszvámi: „A dicsőséges szambandhák a család, szépség, erény és kedvtelések.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az abhimána?”
Goszvámi: „Abhimána, amikor sok szép és kellemes dolog közül lehet választani, valaki kiválaszt egyet, csak egyet, és követeli, ’Azt akarom.’”
Vidzsaja-kumára: „Mi a tadija-visesa?”
Goszvámi: „A tadija-visesák a lábnyomok, a tehenek földje, és a kedves barátok. Ebben az esetben a tehenek földje Vrndávana, és a kedves barátok a bhakták, akik nagyon szeretik Krsnát.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az upama?”
Goszvámi: „Upama, amikor egy dolog valamennyire hasonlít a másikhoz.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szvabháva?”
Goszvámi: „A természet, amely spontán jelenik meg, minden külső ok nélkül. A szvabháva kétféle: niszarga és szvarúpa.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a niszarga?”
Goszvámi: „Az ismétlésből született szokás. Tulajdonságok, forma és hallás lehetnek a niszarga okai között. Ez azt jelenti, hogy amikor a lélek újra meg újra egy bizonyos módon cselekszik, sok születés után kialakul a szokás, és ez a niszarga. Ha tehát valaki hall az Úr Krsna tulajdonságairól és formájáról, aztán hirtelen és szenvedélyesen (hatha) beleszeret (bháva), ezt nem a közvetlen körülmények okozták, hanem az odaadó szolgálat valaha ismételt cselekedetei.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szvarúpa?”
Goszvámi: „Szvarúpának azt nevezik, ami nem született, kezdet nélküli, és önmagában tökéletes. Háromféle lehet: 1. krsna-nistha (hit Krsnában), 2. lalana-nistha (hit a gópikban), és 3. ubhaja-nistha (hit Krsnában és a gópikban). Démonikus természetű emberek nem jutnak el a krsna-nisthához, a jó természetűek viszont könnyen elérik. A lalana-nisthát lelkileg megvilágosult emberek érhetik el. Néha valaki hirtelen nagyon megszereti Krsnát, anélkül, hogy látta volna, vagy hallott volna a formájáról és más tulajdonságairól. Ha valakiben megvan a krsna-nistha és az ubhaja-nistha is, azt úgy nevezik, ubhaja-nistha.”
Vidzsaja-kumára: „A mádhura-rasza minden formája ebből a hét okból nyilvánul meg, abhijóga, visaja, szambandha, abhimána, tadija-visesa, upama és szvabháva?”
Goszvámi: „Gokula gyönyörű lányai azzal a szeretettel szeretik Krsnát, ami a saját természetük része (szvabháva), természetesen tökéletes (szvarúpa-sziddha), és nem a fenti hét okozza, hanem a különféle kedvtelések. A szádhana-sziddha (aki a szádhana-bhakti útján érte el a tökéletességet), és a niszarga-sziddha-szádhaka (akin még törekszik a tökéletességre) bhakták esetében azonban ez a hét ok inspirálja a Krsna iránti szeretetet.”
Vidzsaja-kumára: „Jó lenne egy vagy két példát hallani.”
Goszvámi: „Ezt a fajta szeretetet a rágánuga-bhakti gyakorlásával lehet elérni. Nem lehet elérni a vaidhi-bhaktival. Ez a fajta szeretet nagyon távol van attól, aki a vaidhi-bhaktit gyakorolja. Amikor egy szádhana-bhaktit végző bhakta látja a szerető szolgálatot, amit Vradzsa gyönyörű lányai ajánlanak fel Krsnának, és arra vágyik, hogy ugyanígy szolgáljon, akkor az előbb említett okok – most csak hat, mert itt nincs jelen a szvabháva – és a prijadzsana (Krsna kedves barátai) váltják ki benne az extatikus szeretetet Krsna iránt. Így aztán a bhakta fokozatosan eléri a ratit (lelki szeretet). Amikor elérte a szádhana-sziddha e szakaszát, elérheti a lalana-nisthát.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a különféle ratik?”
Goszvámi: „Háromféle rati van: 1. szadharani (közönséges), szamandzsasza (megfelelő), és 3. szamártha (tökéletes). A szadharani-ratira Kubdzsá a példa. A saját élvezetére vágyott Krsna tásaságában. Ezért az ő szerelme alacsonyabb természetű. A dvárakái királynők szerelme szamandzsasza (megfelelő). Miért? Ők a házasság vallási intézményén belül élvezték Krsna társaságát. A gokulai istennők, a gópik szerelme szamártha. Egy szinttel magasabb, mint a közönséges, világi cselekedetek, a vallás közönséges szabályai. Ez a szamártha szerelem nem illetlen (aszamandzsasza). Nagyon is helyénvaló (ati-szamandzsasza), mert megvan az ereje ahhoz, hogy elvezessen az élet legmagasabb céljához. A szadharani szeretet olyan, mint a drágakő, a szamandzsasza szeretet mint egy csintámani drágakő, de a szamártha szeretetnek nincs párja, olyan, mint egy Kaustubha drágakő.”
Vidzsaja-kumára (sírva): „Milyen csodálatos leírás! Szeretnék többet tudni a szadharani-ratiról.”
Goszvámi: „Ha valaki közvetlenül látja Krsnát, arra vágyik, hogy élvezze a társaságát, és a szeretete nem nagyon intenzív, azt szadharaninak nevezik. Mivel ez a szeretet nem nagyon intenzív, még benne van a saját élvezet vágya. Ha ez a vágy eltörpül, akkor mi marad, ami eltörpítse az igazi szeretet kibontakozását?”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szamandzsasza rati?”
Goszvámi: „Amikor egy lány hall Krsna tulajdonságairól, és arra vágyik, hogy a felesége legyen, intenzív szeretetét szamandzsaszának nevezik. Néha ebben a szeretetben is megvan a személyes élvezet vágya. E vágy nélkül azonban a feleség nem kerül Krsna irányítása alá.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szamártha szeretet?”
Goszvámi: „A ratiban mindig jelen van az élvezet vágya. A szadharani és szamandzsasza ratikban a bhakta maga akar élvezni. Amikor az élvezetvágy teljesen mentes a személyes élvezet vágyától, és a bhakta csak arra vágyik, hogy a szerelmese élvezzen, azt a fajta szerelmet nevezik szamárthának.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen ez? Kérlek, magyarázd el, hogy világosan megértsem.”
Goszvámi: „Az élvezetvágy kétféle. Az egyik az, hogy a szerelmesem elégítse ki az érzékeimet. A másik az, hogy én fogom kielégíteni a szerelmesem érzékeit. Az első fajta neve káma (kéjvágy). Miért? Ebben a helyzetben az ember csak a saját boldogságára vágyik. A második esetben szerelmesének boldogságát és javát akarja. Ez a szeretet (prema) vágya. A szadharani szerelemben a személyes élvezet vágya erős, a szamandzsaszában nem. A szamártha szerelemben az élvezet vágya más természetű. Mint már mondtam, itt a bhakta arra vágyik, hogy a szerelmese élvezzen.”
Vidzsaja-kumára: „Szerelmes kapcsolatokban a szeretett személy érintése elkerülhetetlenül örömet szerez. Hogyan lehetséges, hogy a szamártha szerelemben nem vágyakoznak erre az élvezetre?”
Goszvámi: „Ettől a vágytól nehéz teljesen megszabadulni. Mégis, a szamártha szerelemben a szívnek ez a vágya nagyon gyenge. Nagyon erős viszont az a vágy, hogy a másik élvezzen. Ez a vágy átöleli a személyes élvezet vágyát, és ebben az ölelésben a kettő eggyé válik. Szamárthának azért nevezik, mert mindenféle szerelem közül ez a legerősebb (szamártha).”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szamártha szerelem dicsősége?”
Goszvámi: „A hét előbb említett ok közül megnyilvánulhat a szambandha, vagy a tadija-visesa, vagy a szvarúpa, és így jön létre a szamártha szerelem. Vagy ez a nagyon erős szerelem mindet elfelejti, és létrejön magától.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan egyesül ez a kettő, a személyes élvezet vágya, és az a vágy, hogy a szeretett személy élvezzen?”
Goszvámi: „Vradzsa gyönyörű lányai szamártha szerelemmel szeretik Krsnát. Csak a Ő boldogságát akarják. Biztos, hogy maguk is boldogok, amikor Krsnával társulnak; de csak azokat a cselekedeteket fogadják el, amelyek Krsnát teszik boldoggá. A személyes élvezet, és a másik boldoggá tételének a vágya a fenséges és csodálatos kedvtelések hullámaiban találkozik. Ebben a helyzetben a személyes élvezet vágya nem létezik külön attól a vágytól, hogy Krsna legyen elégedett. Így szűnik meg a személyes élvezet vágya.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen csodálatos ez a szeretet! Szeretnék hallani a legnagyobb dicsőségéről.”
Goszvámi: „Amikor ez a szeretet (rati) beérik, eléri a ’mahá-bhávának’ nevezett szakaszt. Valamennyi felszabadult lélek ezt keresi. Az ötféle bhakta abban a mértékben éri el, amennyire képes.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, kérlek, magyarázd el ennek a szeretetnek a különféle szakaszait.”
Goszvámi: „Ezt mondják (Uddzsvala-nilamani, Sztháji-bháva-prakarana): ’Amikor a rati nagyon intenzív lesz, premának nevezik. Az egyre édesebb prema a szneha, mana, pranaja, rága, anurága és bháva. A ratiból úgy lesz prema, aztán szneha, mana, pranaja, rága, anurága és végül bháva, mint a cukornád édességéből a cukornád leve, melasz, gur, kristálycukor, és végül kandiszcukor. Ebben az esetben a ’bháva’ szó a mahá-bhávára vonatkozik.”
Vidzsaja-kumára: „Miért van a premának ilyen sok szakasza és neve?”
Goszvámi: A hatféle szeretet, - szneha, stb. – mind a prema különféle kedvtelései. A témában jártas panditák valamennyit premának nevezik. Így jelenik meg a prema.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen fajtái vannak a premának?”
Goszvámi: „Háromféle prema van: 1. praudha (érett), 2. madhja (köztes), és manda (lassú).”
Vidzsaja-kumára: „Mi a praudha prema?”
Goszvámi: „Praudha-prema, amikor a szerető aggódik, hogy késése aggaszthatja a szerelmesét.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a madhja prema?”
Goszvámi: „Madhja prema, amikor a szerető nem törődik a szerelmese aggodalmával.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a manda prema?”
Goszvámi: „Manda prema, amikor a szeretőt nem érdekli, nem aggasztja semmi. Ez a fajta szeretet arra inspirálhat valakit, hogy akadályokat támasszon, megakadályozza egy rivális emelkedett szeretetét. Vidzsaja-kumára, ez a prema hármas felosztása, praudha, madhja és manda. Mondhatjuk így is: amikor a szerető nem tudja elviselni a szerelmese szenvedését, az a praudha prema. Madhja, amikor el tudja viselni. Manda, amikor a szerető elfelejti, hogy a szerelmese szenved-e, vagy sem.”
Vidzsaja-kumára: „A premát már értem. Mik a szneha jellemzői?”
Goszvámi: „Legmagasabb helyzetében a prema olyan, mint egy ragyogó lámpás. Ennek a neve ’csitprema” (lelki szeretet). A lelki szeretetet akkor nevezik sznehának, amikor megolvasztja a szívet. Együtt jár a sznehával, hogy a szerető soha nem lesz elégedett vagy érdektelen, még akkor sem, ha minden pillanatban látja a szerelmesét.”
Vidzsaja-kumára: „Vannak különféle fajtái a sznehának, jobbak és kevésbé jók?”
Goszvámi: „A legalacsonyabb fajta sznehában a szerető szíve szerelmesének érintésére olvad meg. A köztes sznehában a szerelmese látására, a legjobb fajta sznehában már attól, hogy hall a szerelmeséről.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen más fajtái vannak a sznehának?”
Goszvámi: „A szneha ez a két fajta is lehet: 1. ghrta szneha (ghí szeretet), és 2. madhu-szneha (méz szeretet).”
Vidzsaja-kumára: „Mi a ghrta-szneha?”
Goszvámi: „Amikor a szeretet nagyon tiszteletteljes (adaramaja), ghrta-sznehának nevezik. Amikor a ghrta-szneha elvegyül a mádhu-sznehával, az eredmény nagyon ízletes. A ghrta-szneha természeténél fogva hűvös. Amikor a tisztelet (adara) növekszik (ghani-bhúta), ez a szeretet intenzívebbb lesz. Ghrta-sznehának nevezik, mert a ghrta (ghí) tulajdonságaival rendelkezik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a tisztelet (adara)?”
Goszvámi: „A tisztelet (adara) mások becsüléséből (gaurava) származik. A tisztelet és a becsülés kölcsönös kapcsolatban vannak. Amikor ezekkel együtt jelenik meg a szeretet (rati), ebben az esetben sznehának nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a becsülés (gaurava)?”
Goszvámi: „Gaurava, ha valaki úgy gondol a másikra, mint egy gurura. A gauravából nyilvánul meg a szambhrama (megbecsülés). Ez mind benne van az adarában (tisztelet). Az adara együtt jár a gauravával.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a madhu-szneha?”
Goszvámi: „Madhu-szneha, amikor a szerető azt gondolja, ’A szerelmesem az én tulajdonom.’ Sok különböző rasza találkozik ebben az édes szeretetben. Ez a szerelem szenvedélyes, ezért melegséget hoz. Mivel édes (mádhura), madhu-sznehának nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent ez, azt gondolja, hogy a szerelmese az ő tulajdona?”
Goszvámi: „A szeretet kétféle módon nyilvánul meg. Az egyik esetben a szerető ezt gondolja, ’Én a szerelmesemé vagyok,’ a másikban, ’A szerelmesem az én tulajdonom.’ A ghrta-sznehában az előbbi, a mádhu-sznehában az utóbbi gondolat van előtérben. Csandrávali sznehája ghrta, Rádháé madhu.”
Vidzsaja-kumára (miután dandavatját ajánlotta a lelki tanítómesterének): „Mi a mana?”
Goszvámi: „Mana, amikor a szneha emelkedetté válik, és újfajta édességet nyilvánít meg, a szerető mindenféle ravasz módon bánik a szerelmesével.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a mana különféle fajtái?”
Goszvámi: „Kétféle mana van: 1. udatta, és 2. lalita.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az udatta mana?”
Goszvámi: „Ez is kétféle. Az egyikben a szerető egyenes, nyílt, kétszínűség nélkül. A másikban titkolózik és ravaszkodik. Az udatta-mana a ghrta-sznehában nyilvánul meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a lalita-mana? Nem tudom megmondani, miért, de valahogy ez vonz.”
Goszvámi: „A lalita-mana kétféle. A kautilja-lalita-manában függetlenség és ravaszság van, a narma-lalita-manában tréfás szavak. Mindkettő a madhu-sznehában jelenik meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a pranaja?”
Goszvámi: „Pranaja, amikor a szerető megbízik a szerelmesében, és a szívében egynek érzi magát vele.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent ebben a helyzetben a ’bizalom’ (visrambha)?”
Goszvámi: „A pranaja valódi természete a bizalom, amit visrambhának neveznek. A visrambha kétféle: 1. maitra, és 2. szakhja. A visrambha szilárd bizalmat jelent. Ez nemcsak a pranaja másodlagos oka. Ez az eredeti ok, az összetevő, amiből áll.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a maitra-visrambha?”
Goszvámi: „Maitra, amikor alázat csatlakozik a visrambhához.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szakhja-visrambha?”
Goszvámi: „Szakhja-visrambhának azt nevezik, amikor a szerető semmitől sem fél, és meg van győződve arról, hogy irányítja a szerelmesét.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, magyarázd el világosan, milyen kapcsolatban állnak egymással a pranaja, szneha és mana.”
Goszvámi: „Egyes helyzetekben a sznehából pranaja lesz, és a pranajából megjelenik a mana. Más helyzetekben mana lesz a sznehából, és a manából pranaja. A mana és a pranaja mindkét szerepben megjelenhetnek, mint ok és hatás. A visrambha külön magyarázatot igényel. Udatta és lalita van a maitrában és a szakhjában is. A szakhjában azonban ezeket szu-maitrának és szu-szakhjának is nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a rága?”
Goszvámi: „Amikor a pranaja emelkedetté válik, még a nagy szenvedést is boldogságnak tekintik. A pranajának ezt a szakaszát nevezik rágának.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen fajta rágák vannak?”
Goszvámi: „Kétféle rága van: 1. nilima-rága, és 2. raktima-rága.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle nilima-rága van?”
Goszvámi: „Kétféle: 1. nili-rága, és 2. sjáma-rága.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a nili-rága?”
Goszvámi: „Ebben a rágában nem lehetséges veszteség vagy pusztulás. Látszólag nagy a dicsőség, a szeretet el van rejtve a szívben. Ez a nili-rága, és Csandrávali mutatja be az Úr Krsna előtt.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a sjáma-rága?”
Goszvámi: „Sjáma-rága, amikor az aggódó szerető a könnyeivel öntözi az erdei növényeket, szerelmesének késése miatt.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle raktima-rága van?”
Goszvámi: „Kétféle: 1. kuszumbha, és 2. mandzsistha-szambhava.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a kuszumbha-rága?”
Goszvámi: „Kuszumbha rága, amikor a többi rága megnyilvánítja a szépségét és dicsőségét. Székhelye egy adott tárgy. Mandzsistha-rágával keveredve bánatossá és melankolikussá teszi a gópit, aki szereti Krsnát (krsna-pranáji).”
Vidzsaja-kumára: „Mi a mandzsistha-rága?”
Goszvámi: „Mandzsistha-rága az örök, változatlan, tiszta, örökké nagyon dicsőséges szeretet, amelyet Sri Sri Rádhá és Mádhava éreznek egyms iránt. A végső következtetés az, hogy az itt felsorolt ghrta, szneha, udatta, maitra, szu-maitra, nilima és más hasonló bhávák Csandrávaliban, Rukminiban és a többi királynőben jelennek meg; a madhu, szneha, lalita, szakhja, szu-szakhja, raktima és más hasonló bhávák viszont Sri Rádhában. Néha látni Szatjabhámában is. Már elmagyaráztam, hogy Vradzsa gyönyörű lányai sok rivális (szva-paksa és vipaksa) csoportokat alkotnak. Sok nézeteltérés van köztük. Más bhávákkal kapcsolatban ezek sok különféle módon jelennek meg. Az ebben a témában jártas panditák ezt mind megértik. Más szavakkal, nem mondom el részletesebben.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen bhávákra vonatkozik ez a kifejezés, ’más bhávák?’”
Goszvámi: „Ezek a sztháji-mádhura-bháva, a 33 vjabhicsári-bháva, és a haszjával kezdődő hét bháva, összesen 41. Ezek itt a ’más bhávák.’”
Vidzsaja-kumára: „Most már értem a rágát. Kérlek, magyarázd el az anurágát.”
Goszvámi: „Anurága az, amely mindig újabb és újabb, ami a szerelmest minden pillanatban újabbnak láttatja.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az a dicsőséges csoda, amit ez a rága nyilvánít meg?”
Goszvámi: „A szeretőt a szerelmese, a szerelmest a szeretője ellenőrzése alá hajtja. Megteremti a prema-vaicsittját. Vágyat kelt a bhaktában, hogy akár nagyon alantas lényként szülessen meg (ha ez a születés Vrndávana szent hajlékában történik). Határtalan és nagyon emelkedett. Krsnát jelenlevőnek mutatja akkor is, ha a bhakta elvált Tőle.”
Vidzsaja-kumára: „Könnyen meg tudom érteni, hogyan hajtja az anurága a szeretőt és a szerelmest egymás ellenőrzése alá, meg hogy a bhakta arra vágyódik, szülessen meg, mint fa vagy más alantas lény (Vrndávana szent hajlékában). De Uram, mi a prema-vaicsittja?”
Goszvámi: „Prema-vaicsittja az a szeretet, amit a bhakta a Krsnától való elválásban érez. Ezt később fogod megtanulni.”
Vidzsaja-kumára: „Most kérlek, beszélj a mahá-bháváról.”
Goszvámi: „Vidzsaja-kumára, én nagyon jelentéktelen vagyok. Nem vagyok igazán alkalmas arra, hogy a vradzsai raszák csodáiról beszéljek. Elmondom neked, amit Rúpa és Pandita Goszvámik kegyesen megtanítottak nekem. Kérlek, vedd úgy, hogy ők részesítenek a kegyükben.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, én vagyok az elesett és ostoba, aki fölteszem a kérdéseket. Kérlek, magyarázd el a mahá-bhávát, hogy még én is megértsem.”
Goszvámi: „Az anurága ásrajája Sri Rádhá, és az Úr Krsna a visaja. Sri Krsna, Nanda fia a visaja a mádhura-raszában. Sri Rádhá az ásraja. Az anurága a sztháji-bháva. Amikor ez az anurága eléri a legmagasabb, legdicsőségesebb szakaszt, mahá-bhávának nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Igen! Mahá-bháva! Mahá-bháva! Ma megérthetek valamit a mahá-bhávából. Valamennyi bháva tetőfoka a mahá-bháva. Kérlek, mondj egy példát.”
Goszvámi: „Vidzsaja-kumára, te nagyon szerencsés vagy. A mahá-bhávára példa a következő vers: „Vrndá-dévi mondta az Úr Krsnának: Királyi elefánt, aki az őserdőkben és a hegyekben kóborolsz, szerelmes kedvteléseid lerázták Rádhá szomorúságát a Tőled való elválásban. Szerelmes kedvteléseid művésze dicsőséges képet fest az örökké új szerelem piros festékével, a világ palotájában.”
Vidzsaja-kumára: „Hol lakozik a mahá-bháva?”
Goszvámi: „A mahá-bháva nem lakozik Dváraká királynőiben. Csak a gópikban, Vradzsa istennőiben él.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent ez?”
Goszvámi: „Amikor a szeretőt és a szerelmest összekötik a házasság kötelékei, a kapcsolatuk szvakija-rasza, és a szerelem szamandzsasza. Ebben a helyzetben nincs jelen a szamártha szerelem, amely elhozza a mahá-bháva lehetőségét. Vradzsában van ugyan szvakija-rasza, de a parakija-rasza áll előtérben. A parakija-rasza legmagasabb szakaszában, a szamártha szerelemben jelenik meg a mahá-bháva.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle mahá-bháva van?”
Goszvámi: „A mahá-bháva nektárral árasztja el a szívet, amikor megjelenik. Kétféle: 1. rudha, és 2. adhirudha.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a rudha-mahá-bháva?”
Goszvámi: „Rudha-mahá-bháva, amikor valamennyi szattvika bháva nagyon fényesen ragyog.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, sorold fel az anubhávákat a mahá-bhávában.”
Goszvámi: „A szerelmes nem tudja elviselni a szem természetes pislogását, fölzaklatja a közel állók szívét, egy kalpát egy pillanatnak gondol, aggódik, hogy Krsna talán szenved, még akkor is, amikor nyilvánvalóan boldog, mindent elfelejt, egy pillanatot olyan hosszúnak érez, mint egy kalpát, és bár nem jön zavarba, teljesen megfeledkezik magáról. Ezek az anubhávák jelen vannak a találkozásban (szambhóga), és az elválásban (vipralambha) is.”
Vidzsaja-kumára: „Mt jelent az, hogy nem képes elviselni a pislogást?”
Goszvámi: „Ebben a bhávában az elválás érzete (vipralambha) benne van a találkozásban (szambhóga). A szerető nem tudja elviselni, ha csak egy rövid pillanatra el kell válnia a szerelmesétől. A Kuruksetrán a vradzsai gópik átkozták Brahmát, a teremtőt, amiért szempillákat teremtett; ezek akadályozzák, hogy mindig Krsnát lássák. És miért? A pislogás, a szempillák moccanása akadállyá vált, meggátolta, hogy Krsnát lássák abban a pillanatban.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, hogy fölzaklatja a közel állók szívét?”
Goszvámi: „Kuruksetrán a jelen levő királyok és királynők szívét mélyen megindította, amikor látták a gópik extatikus szeretetét.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, egy kalpát egy pillanatnak gondolni?”
Goszvámi: „A rásza-tánc Brahmá egész éjszakája alatt tartott. A gópik mégis azt gondolták, hogy csak egy pillanat volt.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent ez, aggódik, hogy Krsna szenvedhet, bár nyilvánvalóan boldog?”
Goszvámi: „A Srimad Bhágavatam (10.31.19) mondja, a gópik aggódnak, Krsna szenvedni fog, ha kemény kebleikre helyezi lótuszvirág lábait.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent ez, bár nincs zavarban, mégis teljesen megfeledkezik magáról?”
Goszvámi: „Nincs zavarban, mert Krsna mindig jelen van előtte. Ha azonban Krsna jelen van, megfeledkezik a saját testéről, és minden másról az anyagi világban.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, egy pillanatot olyan hosszúnak vél, mint egy kalpa?”
Goszvámi: „Krsna ezt mondta Uddhavának, „Amikor Vrndávanában voltam a gópikkal, minden éjszaka úgy telt el, mint egy fél pillanat. De most, hogy elváltam tőlük, minden éjszaka olyannak tűnik, mint egy kalpa.” Példa ez arra, egy pillanatot olyan hosszúnak gondolni, mint egy kalpa.”
Vidzsaja-kumára: „Most már értem a rudha-bhávákat. Kérlek, beszélj az adhirudha-bhávákról.”
Goszvámi: „Amikor ezek a rudha-bháva anubhávák nagyon csodálatosak lesznek, adhirudha-bhávákká válnak.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle adhirudha-bháva van?”
Goszvámi: „Kétféle: 1. modana, és 2. madana.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a modana?”
Goszvámi: „Modana, amikor Rádhá és Krsna is adhirudra-bhávában vannak, és mindketten a legragyogóbb dicsőségben nyilvánítják meg az összes szattvika-bhávát. Modana-bhávában Rádhá és Krsna nagyon zaklatottak. Ez az állapot a legszerencsésebb lelki szeretet az Úr Krsna gópi szerelmei között.”
Vidzsaja-kumára: „Hol lakozik a modana-bháva?”
Goszvámi: „Sri Rádhá csoportján kívül nincs modana-bháva. A modana-bháva a hládini-sakti nagyon kedves kedvteléseiben jelenik meg. Amikor a szerelmesek elválnak a modanából mohana lesz. A szattvika-bhávák tündöklően ragyognak, amikor nagy a bánat az elválás miatt.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, mondd el a mohana anubháváit.”
Goszvámi: „Krsna elveszti az eszméletét, amikor a szerelmese megöleli. Lehet, hogy egy gópi elviselhetetlenül szenved, mégis csak arra gondol, hogyan lesz boldog Krsna. A Krsna érintésére szomjazó gópi megőrül, elhatározza, hogy megöli magát. Megtölti a lelki és az anyagi világokat aggodalommal, és még a közelben levő állatok is sírnak. Mohana-bháva csak Sri Rádhában, Vrndávana királynőjében lehetséges. Ezek a mohana vjabhicsári-bhávák sehol nincsenek, csak Rádhában.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, ha jónak látod, akkor kérlek, beszélj a divjonmadáról (a transzcendentális őrültségről).”
Goszvámi: „Amikor a mohana-bháva belép egy bizonyos, leírhatatlan állapotba, olyan lesz, mint a zavarodottság. Ezt a nagyon meglepő és csodálatos állapotot nevezik ’divjonmadának.’ Több formája van, például udghurna (zaklatottság) és csitra-dzsalpa (meglepő beszéd).”
Vidzsaja-kumára: „Mi az udghurna?”
Goszvámi: Sok különféle cselekedetet lehet udghurnának nevezni. Sri Rádhá akkor került udhurnába, amikor Krsna elment Mathurába.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a csitra-dzsalpa?”
Goszvámi: „Szerelmesének egy barátnője láttán a szerető csodálatos haragra gerjed, kifejezi aggodalmát és vágyakozását. Ezt nevezik csitra-dzsalpának.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle csitra-dzsalpa van?”
Goszvámi: „Tízféle: 1. pradzsalpa, 2. paridzsapita, 3. vidzsalpa, 4. uddzsalpa, 5. szandzsalpa, 6. avadzsalpa, 7. abhidzsalpa, 8. adzsalpa, 9. pratidzsalpa, és 10. szudzsalpa. Mind a tíz benne van a Srimad Bhágavatam, 10. Ének, Bhramara-gítá fejezetében.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a pradzsalpa?”
Goszvámi: „A csitra-dzsalpának számtalan csodálatos formája van. Ezért nagyon nehéz valamennyire is teljesen leírni. ’Pradzsalpa’ amikor a szerető dacosan, rosszindulatúan és szenvedélyesen megsérti a szerelmesét. ’Paridzsalpita’, amikor a szerető azt állítja, hogy a szerelmese, a színének ura kegyetlen, ravasz és állhatatlan. ’Vidzsalpa,’ amikor valaki a szívében tiszteli és szereti Krsnát, bár dacos pillantásokat vet, és dacosan beszél. ’Szandzsalpa,’ amikor a szerető gúnyolja, és hálátlannak mondja Krsnát. ’Avadzsalpa,’ amikor a szerető azt mondja, mivel Krsna durva, kéjes és ravasz, fél attól, mit hozhat neki ez a szerelem. ’Abhidzsalpa,’ amikor a szerető azt mondja, ’Butaság és haszontalan beleszeretni Krsnába. Ő olyan kegyetlen, még az ártatlan madarakat is megkínozza.’ Ezeket a nem egyenes szavakat nevezik abhidzsalpának. ’Adzsalpa, amikor a szerető megundorodva kijelenti, ’Krsna ravasz és csaló. Csak fájdalmat okoz nekünk. Nem kellene Róla beszélnünk, beszéljünk valami másról, egy kellemesebb dologról.’ Ezt nevezik adzsalpának. ’Pratidzsalpa,’ amikor a szerető kijelenti, ’Krsna olyan a szerelmes kapcsolatokban, mint az útonálló. Gazember, aki sok lánnyal szereti élvezni a kedvteléseket. Ne is jöjjön a közelembe.’ Ezt nevezik pratidzsalpának. ’Szudzsalpa,’ amikor a szerető őszintén, mélyen, alázatosan és nyugtalanul, sok kérdést tesz fel Krsnáról.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, meg tudom én érteni a madanát?”
Goszvámi: „’Madana,’ amikor ragyogóan megnyilvánul a hládini-sakti legemelkedettebb szerelme, az a szerelem, amely az összes bháva közül a legjobb. A madana-bháva örökké megnyilvánul Sri Rádhában.”
Vidzsaja-kumára: „Létezik irigység a madana-bhávában?”
Goszvámi: „Az irigység nagyon is jelentős a madana-bhávában. Látjuk, hogy még élettelen tárgyakat is irigyelnek. Néha azt látjuk, hogy mindenkit megdicsérnek, aki kapcsolatban van Krsnával. Példaként idézhetjük, hogy irigylik Krsna fuvoláját, vagy dicsérik a pulinda lányokat.”
Vidzsaja-kumára: „Melyik szakaszban látni a madanát?”
Goszvámi: „A csodálatos madana-bháva akkor jelenik meg, amikor a szerelmesek találkoznak, és együtt élveznek kedvteléseket. A madana-bháva ezerféle módon jelenik meg az örök kedvtelésekben.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, írtak a nagy bölcsek a madana-bháváról?”
Goszvámi: „A madana-rasza határtalan. Még maga az Úr Krsna sem érthet meg mindent a lelki madana-raszáról. A nagy bölcs, Sukadéva Goszvámi rájött, hogy nem tudja teljesen leírni. Nem tudták megfelelően leírni a rásza-ácsárja Bharata Muni, és sokan mások.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen csodálatos dolgokat hallottam! Még maga az Úr Krsna, a madana-rasza élvezője sem érti teljesen. Miért van ez?”
Goszvámi: „Az Úr Krsna a megszemélyesített rasza. Határtalan, mindent tudó, mindenkinél hatalmasabb. Nincs, amit ne tudna, ne érne el, vagy nem tudná megtenni. Felfoghatatlanul és egyidejűleg egy a raszákkal, és különbözik tőlük. Ő minden egyes rasza, és valamennyi rasza. Mindegyik raszát elfogadja. Ezért ’átmáráma’ (a lelki raszák élvezője). A raszákban nincs semmi Tőle külön. Ő egyidejűleg valamennyi raszában jelen van. Krsna saját (átmá) raszáján kívül ott van mások (para) raszája is. Mindkét fajta rasza elhozza a lelki kedvtelések boldogságát. Amikor mások (para) raszája a legmagasabb szakaszban jelenik meg, a neve ’parakija-rasza.’ Ez a legmagasabb szakasz jelenik meg teljes dicsőségében Vrndávana földjén. A madana-rasza tetőfoka, amikor az átmá-rasza (szvakija-rasza) teljesen ismeretlen, és csak a parakija-rasza ismeretes. A madana-rasza tehát az Úr aprakata (anyagi szemek számára láthatatlan) kedvteléseiben jelenik meg tisztán, Golokában. Megjelenik az anyagi világban is, Vradzsa földjén.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, határtalanul kegyes vagy hozzám. Arra kérlek, foglald össze az egész mádhura-raszát.”
Goszvámi: „A vradzsai gópik által megnyilvánított különféle bhávák mindegyike lelki, és meg sem érintheti az anyagi világ. Meghaladják az anyagi logika megértését. Ezért az emberi értelem nem mondhat el róluk mindent. Hallottam a szentírásokból, hogy Sri Rádhá a Krsna iránti rágát (szerelmet) már a púrva-rágában (a szerelem kezdeti szakaszában) érezte. Ebből a rágából származott az anurága szneha, ebből a mana és pranaja. Ezeket a témákat nem lehet teljesen megérteni. A szadharani-ratiban a dhumajita jelenik meg. Szneha, mana, pranaja, rága és anurága jelennek meg a szamandzsasza-ratiban. Ebből származik a ragyogó dipta-rati. Aztán a rudha, uddipta, modana és szudipta-rati nyilvánul meg. Tudnod kell, hogy ez csak általános összefoglalás. És miért? Lehetnek kivételek, az idő, hely és tárgy szerint. A szadharani-rati tetőfoka a prema, a szamandzsasza-ratié az anurága, a szamártha-ratié a mahá-bháva.”
Vidzsaja-kumára: „Mennyi rati van a szakhja-raszában?”
Goszvámi: „A narma-szakhák legfeljebb az anurágáig jutnak. Szubala azonban, és még néhányan elérik a mahá-bhávát.”
Vidzsaja-kumára: „A sztháji-bháváról már beszéltél. A sztháji-bháva tetőfoka a mahá-bháva. Miért látni különféle raszákat a sztháji-bhávában, bár csak egyféle természete van?”
Goszvámi: „A sztháji-bháva különféle raszákban jelenik meg. Titkos cselekvése nem jelenik meg nyíltan. Amikor van kapcsolat a szamágrikkal, akkor lehet látni a különféle raszákat. A megfelelő szamágrik nyilvánulnak meg a sztháji-bhávában.”
Vidzsaja-kumára: „A szvakija- és parakija-raszák örökké megnyilvánulnak a mádhura-raszában?”
Goszvámi: „Igen. A szvakija és a parakija egyaránt örök. A kettő közötti különbség nemcsak anyagi megjelölés. Ha a különbség anyagi lenne, anyagi természetű lenne a mádhura-rasza, és az összes többi rasza. Valamennyi rasza örök, és örökké megnyilvánulnak. A raszákban van rucsi (vonzódás Krsnához), szádhana (lelki gyakorlás), bhadzsana (Krsna szolgálata), és prápti (Krsna elérése). Szvakija-rasza is van Vradzsában. Ebben a raszában a bhakta úgy gondol Krsnára, mint a férjére. A rucsi, szádhana (lelki gyakorlás), bhadzsana és prápti mind megnyilvánulnak ebben a raszában. Dvárakában ugyanaz a szvakija-rasza, min Vaikunthán. Tudnod kell azonban, hogy Vradzsa szvakija-raszája más, mint a golokai raszák. Más szavakkal, Krsna, Vradzsa ura, a Vaikuntha világ legmagasabb részében lakik.”
Vidzsaja-kumára nagy szeretettel ajánlotta dandavatját, és visszament a szállására.