mádhura-rasza-vicsára
35. fejezet
Mádhura-rasza
Vidzsaja-kumára szíve nagyon vonzódott Krsnához, aki újra meg újra megjelent a gondolataiban. Egyébként khaotikusan élt. Evett egy keveset, aztán mint egy bolond, elszaladt a lelki tanítómesteréhez, és aztán a lábaihoz borult. Gopála-guru Goszvámi gondosan fölemelte, és megölelte őt. Vidzsaja-kumára szólt „Uram, szeretném hallani, mik az uddipanák a mádhura-raszában.” A szent Goszvámi megfontoltan beszélt.
Goszvámi: „Az uddipanák a mádhura-raszában: a Krsnával és szeretett gópijaival közvetlenül és közvetve kapcsolatos tulajdonságok, nevek, cselekedetek, díszek és egyéb dolgok.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, sorold fel a tulajdonságokat.”
Goszvámi: „A tulajdonságok háromfélék: 1. elmebeli, 2. szóbeli, és 3. fizikai.”
Vidzsaja-kumára: „Mik az elmebeli tulajdonságok?”
Goszvámi: „Hála, megbocsátás és kedvesség, ilyenek vannak a számos elmebeli tulajdonság között.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a szóbeli tulajdonságok?”
Goszvámi: „Szavak, amelyek gyönyörűséget szereznek a fülnek.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a fizikai tulajdonságok?”
Goszvámi: „A fizikai tulajdonságok között vannak a fiatalság, ragyogás, báj, szépség, gyönyör, édesség és finomság. Négyféle fiatalság vesz menedéket a mádhura-raszánál, ezek: 1. vaja-szandhi, 2. navja-vajasza, 3. vjakta-vajasza, és 4. púrna-vajasza. Vaja-szandhi az a pont, ahol a bálja és a jauvana találkoznak. Nevezik ’prathama-kaisora’-nak is. Amikor megjelenik a kaisora, az a vajah-szandhi. Itt a bálja és a paugandha ugyanazt jelenik. A gópik vaja-szandhi életkorának édessége egy uddipana, amely inspirálja az Úr Krsnát. A navja-vajasza a jauvana kezdete. Ebben az életkorban a gópik szelíden mosolyognak, a szemeik nyugtalanok, keblük éppen megmutatkozik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a vjakta-vajasza?”
Amikor elhangzott ez a kérdés, a Sankara-mathából egy pandita szannjászi, valamint egy Sri Vaisnava jöttek, hogy lássák a múrtit. A Sri Vaisnava az Úr egy férfi szolgájának tekintette magát, a Sankara szannjászi csak a személytelen Brahmanon meditált. Egyikük sem volt méltó arra, hogy halljon a vradzsai gópikról. Tilos olyan emberekkel beszélni a mádhura-raszáról, akik meg vannak győződve arról, hogy világi értelemben férfiak. Gopála-guru Goszvámi és Vidzsaja-kumára azonnal abbahagyták a beszélgetést, és más dolgokról csevegtek. Egy idő után a két vendég elment, hogy megnézzék a sziddha bakula fát. Vidzsaja-kumára mosolyogva ismételte meg a kérdését.
Goszvámi: „A vjakta-vajasza életkorban a keblek már kifejlődnek, a bőr három ráncot vet a hason, és az egész test nagyon szép.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a púrna-vajasza?”
Goszvámi: „A púrna-vajasza életkorban a csípő széles, a derék karcsú, az egész test rendkívül szép, a keblek nagyok, és a combok olyanok, mint a banánfák.”
Vidzsaja-kumára: „Most már értem a különféle életkorokat. Kérlek, beszélj a formáról.”
Goszvámi: „Ragyogásnak azt nevezik, amikor a forma olyan szép és dicsőséges, hogy akkor is feldíszítettnek látszik, amikor nem az. Ragyogás az, amikor az egész test ragyog.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a báj?”
Goszvámi: „Báj az, amikor az egész test úgy ragyog, mint az igazgyöngyök.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szépség?”
Goszvámi: „Szépségnek azt nevezik, amikor a test minden része formás, és a testrészek a legszebben csatlakoznak.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a gyönyör?”
Goszvámi: „Gyönyör az, amikor a csodálatos tulajdonságok a közelben állót is csodálatossá teszik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az édesség?”
Goszvámi: „Édesség az, amikor a test leírhatatlanul szép.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a finomság?”
Goszvámi: „Finomságnak azt nevezik, amikor a test olyan puha és kényes, hogy a legcsekélyebb érintést sem tudja elviselni. A finomság háromféle: 1. nagy, 2. közepes, és 3. csekély.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, most már értem ezeket a tulajdonságokat. Most kérlek, beszélj a nevekről.”
Goszvámi: „A transzcendentális nevek, mint Rádhá-Krsna, a raszák és bhávák szülőhelyei.”
Vidzsaja-kumára: „Értem. Most kérlek, beszélj a cselekedetekről.”
Goszvámi: „Kétféle cselekvés van: 1. anubháva, és 2. lílá. Az anubhávát már elmondtam, a vibháva után. Lílá a szép kedvtelések, tánc, fuvolázás, tehenek fejése, tehenek leterelése a hegyről, és más, hasonló cselekedetek.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a szép kedvtelések?”
Goszvámi: „A szép kedvtelések elbűvölik a szívet, például a rásza-tánc és a labdajáték.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a díszítések?”
Goszvámi: „Ruhák, díszek, virágfüzérek és kenőcsök, ez a négyféle díszítés van.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a Krsnával és a gópikkal közvetlenül kapcsolatos dolgok?”
Goszvámi: „Kétféle dolog kapcsolatos közvetlenül Krsnával és a gópikkal: 1. az érintő, és 2. a közeli dolgok.”
Vidzsaja-kumára: „Mik az érintő dolgok?”
Goszvámi: „Az érintő dolgok között vannak a fuvola hangja, a bivalyszarv kürt hangja, éneklés, illat, díszek csilingelése, lábnyomok, a vina hangja és a művészi képesség.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a fuvola hangja?”
Goszvámi: „Krsna fuvolazenéje édes, mint a nektár. Ez a zene a legjobb uddipana.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, légy olyan kegyes, és sorold fel a közeli dolgokat.”
Goszvámi: „A közeli dolgok között vannak a megmaradt virágok, pávatollak, ásványi festékek a hegyekből, a tehenek, a bot, a fuvola, a bivalyszarv kürt, Krsna kedves társainak látása, a tehenek által fölvert por, Vrndávana élőlényei és tárgyai, a Góvardhana hegy, a Jamuná, a rásza-tánc helye, és még sok minden.”
Vidzsaja-kumára: „Kik élnek Vrndávanában?”
Goszvámi: „Sok madár, méh, őz, erdei ligetek, folyondárok, tulaszi növények, karnika virágok és kadamba fák.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a Krsnával és a gópikkal közvetetten kapcsolatos dolgok?”
Goszvámi: „Például a holdfény, felhők, villám, tavasz, ősz, telihold, szellő és a madarak.”
Vidzsaja-kumára csak egy pillanatig maradt csendben, miután meghallgatta az uddipanákat. Az uddipanák fölébresztették a szívében az extatikus szeretetet. Testén megjelentek az anubhávák. Elcsukló hangon szólt, „Uram, kérlek, sorold fel az anubhávákat. Amikor a lílákról beszéltél, azt mondtad, ezek az Úr Krsna cselekedetei közé tartoznak. Ha megértem az anubhávákat, teljes mértékben látom Krsna cselekedeteit.”
Goszvámi: „Háromféle anubháva van:1. alankára, 2. ubhaszvara, és 3. vácsika.”
Vidzsaja-kumára: „Mik az alankárák?”
Goszvámi: „Vradzsa szépséges lányait húsz alankára (dísz) ékesíti jauvana életkorukban. Ezekkel hódítják meg a szerelmesüket. A díszek a következők:
„Testből megnyilvánult díszek: 1. bháva, 2. hava, 3. hela.
„Spontán megnyilvánult díszek: 4. sobha, 5. kánti, 6. dipti, 7. mádhurja, 8. pragalbha, 9. audárja, 10. dhairja.
„Természetes díszek: 11. lílá, 12. vilásza, 13. viccshitti, 14. vibhrama, 15. kila-kincsita, 16. mottajita, 17. kuttamita, 18. vibboka, 19. lalita, és 20. vikrta.”
Vidzsaja-kumára: „Ebben az esetben mi a bháva?”
Goszvámi: „Amikor a szív megállapodott a mádhura-raszában, ennek az állapotnak a neve ’rati.’ Amikor a szív megállapodott a ratiban, az a ’szattva,’ és amikor fölzaklatja az extatikus szeretet, az a ’bháva.’”
Vidzsaja-kumára: „Uram, mi a hava?”
Goszvámi: „Hava megbillenteni a fejet, mozgatni a szemöldököket, vagy másképpen célozni a szerelemre.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a hela?”
Goszvámi: „Hela az, amikor a szerelmes célzásokat nyíltabban fejezik ki.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a sobha?”
Goszvámi: „Sobha az a szépség, amellyel a szerelmes kedvtelések díszítik a testet.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a kánti?”
Goszvámi: „Kánti a szerelmes vágyak kielégülése után megjelenő ragyogás.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a dipti?”
Goszvámi: „Dipti az, amikor a fiatalság, élvezet, hely, idő, erények és minden egyéb együttesen ragyog.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a mádhurja?”
Goszvámi: „Mádhurja a cselekvés közbeni csendesség.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a pragalbha?”
Goszvámi: „Pragalbhatá a magabiztosság, amikor nincsenek kétségek. Ez nagyon fölragyogtatja az egész testet.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az audárja?”
Goszvámi: „Alázat minden helyzetben.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a dhairja?”
Goszvámi: „Dhairjának nevezik, amikor az elme emelkedett.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a lílá?”
Goszvámi: „Utánozni a szerető bájos ruháját és cselekedeteit.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a vilásza?”
Goszvámi: „Vilásza, amikor a járást, nyugton maradást, ülést, a szájat, a szemeket, és sok más dolgot arra használnak, hogy szerelmes célzásokat tegyenek a szeretőjüknek.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a viccshitti?”
Goszvámi: „Amikor a szépség akkor is nagy, ha csak kevés díszt alkalmaznak. A rasza egyes tudósainak véleménye szerint viccshitti az, amikor a szerető sértést követett el, a szakhik feldíszítik, de a lány minden igyekezetük ellenére is tovább haragszik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a vibhrama?”
Goszvámi: „Vibhrama az, amikor a lány elmegy, hogy találkozzon a szeretőjével, de annyira fölkavarja a szerelmes vágy, hogy rossz helyre teszi a nyakláncot, virágfüzért és az egyéb díszeket.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a kila-kincsita?”
Goszvámi: „Kila-kincsita a büszkeség, vágy, sírás, nevetés, irigység, félelem és harag, amikor a találkozás alkalmával a boldogság jeleiként nyilvánulnak meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a mottajita?”
Goszvámi: „Amikor a szerető szerelmet, majd vágyat érez, amikor eszébe jut a szerelmese, vagy hírt kap róla.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a kuttamita?”
Goszvámi: „Kuttamita, amikor a szerető megérinti a szerelmese keblét, akinek ez tetszik ugyan, mégis úgy tesz, mint aki haragszik.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a vibboka?”
Goszvámi: „Vibboka, amikor a büszkeség és a féltékenység arra késztetik a lányt, hogy megsértse a szeretőjét.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a lalita?”
Goszvámi: „Lalita, amikor a test és a szemöldökök nagyon lágyan mozdulnak.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a vikrta?”
Goszvámi: „Vikrta, amikor a félénkséget, büszkeséget és haragot nem szavakban, hanem cselekedetekben fejezik ki. Ilyen módon nyilvánul meg a húsz ékesség a testből és az elméből. A rasza néhány tudósa még két dísszel egészíti ki ezt a felsorolást – maughdja és csakita.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a maughdja?”
Goszvámi: „Amikor a szerelmes tudja a választ, mégis megkérdezi a szeretőjét, mintha nem tudná, az a maughdja.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a csakita?”
Goszvámi: „Csakita, amikor a szerelmesnek semmi oka a félelemre, mégis azt mondja a szeretőjének, hogy nagyon fél.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, most már hallottam ezekről az alankárákról (díszekről). Most kérlek, tanítsd meg nekem az udbhaszvarákat.”
Goszvámi: „Udbhaszvara, amikor a szívben elrejtett extatikus szeretet tündöklően megjelenik a testben. A mádhura raszában az öv, a blúz, a hajfonatok meglazulnak, a kéz reszket, a száj kinyílik, az orrlyukak kitágulnak, és a lélegzés nehéz.”
Vidzsaja-kumára: „Ezeket az udbhaszvarákat oda lehetne sorolni a mottajita és a vilásza közé.”
Goszvámi: „Másféle a dicsőségük. Ezért beszélnek róluk külön.”
Vidzsaja-kumáa: „Uram, most arra kérlek, sorold fel a szóbeli anubhávákat.”
Goszvámi. „Alápa, vilápa, szamlápa, pralápa, anulápa, apaplápa, szandesa, atidesa, apadesa, upadesa, nirdesa és vjapadesa, ez a tizenkét szóbeli anubháva. Alápa a kedves, hízelgő szavak, vilápa a panaszkodás, pralápa az értelmetlen szavak, anulápa ugyanannak az ismétlése, apalápa valaminek a másodszoi elmagyarázása, szandesa levelet küldeni a szerelmesnek egy távoli helyre, atidesa azt mondani, ’az Ő szavai az én szavaim,’ apadesa valamiről beszélni, és elárulni valami mást, upadesa a tanítás, nirdesa a megerősítés, ’én az vagyok,’ és vjapadesa eltitkolni az igazi vágyat. Ezek az anubhávák mind jelen vannak a raszákban, de különösen arról híresek, hogy megédesítik a mádhura-raszát.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, miért említik külön ezeket a rasza anubhávákat?”
Goszvámi: „Amikor az álambanák és az uddipanák belépnek a szívbe, megjelenik a bháva. Látni lehet a testen az anubháváknak nevezett jeleket. Ha ezekről nem beszélnénk külön, nem láthatnánk világosan a természetüket.”
Vidzsaja-kumára: „Most kérlek, mondd el, milyen szattvika-bhávák vannak a mádhura-raszában.”
Goszvámi: „A mádhura-raszában is megvan a nyolc szattvika-bháva, amelyekről már beszéltem, vagyis mozdulatlanság, verejtékezés, stb. Ebben a raszában azonban másként jelennek meg.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan?”
Goszvámi: „Nézd meg az Úr vradzsai kedvteléseit. A mozdulatlanság az örömtől, félelemtől, csodálkozástól, melankóliától és haragtól származik. A borzongás oka a csodálkozás, öröm és félelem, a hang elcsuklásáé a melankólia, csodálkozás, harag és félelem. A test félelmében, örömében és haragjában reszket, a sápadtság oka a félelem, öröm és harag, a könnyeké az öröm, harag és melankólia. A kétségbeesés vagy a boldogságtól, vagy a bánattól jön.”
Vidzsaja-kumára: „A szattvika extázis jelei másként jelennek meg a mádhura-raszában?”
Goszvámi: „Igen. Másként. Amikor a szattvika-bhávákról beszéltem, azt mondtam, hogy a következő módon nyilvánulnak meg: dhumajita (füstös), dzsvalita (lobogó), dipta (fénylő), vagy uddipta (ragyogóan fénylő). A mádhura raszában ezek a bhávák csak kétféleképpen jelennek meg, mint uddipta (ragyogóan fénylő), vagy szudipta (tündöklő).”
Vidzsaja-kumára: „Uram, légy kegyes hozzám. Kérlek, sorold fel a mádhura-rasza vjabhicsári-bháváit, és tégy engem boldoggá.”
Goszvámi: „A 33 vjabhicsári- vagy szancsári bháva – nirveda (csalódás), stb. – amelyeket már elmondtam neked, csaknem mind jelen van a mádhura raszában. Csak az augrja (erőszak) és alaszja (lustaság) hiányzik. A mádhura raszában ezek a szancsári-bhávák nagyon csodálatosak.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a legcsodálatosabb ebben a helyzetben?”
Goszvámi: „A Krsna iránti szeretet (krsna-prema), amit Krsna barátai és feljebbvalói éreznek Iránta a szakhja és egyéb raszákban, szancsári-bháva lesz a mádhura-raszában. Más szavakkal, ami a többi raszában sztháji-bháva volt, az szancsári- vagy vjabhicsári-bháva lesz a mádhura raszában.”
Vidzsaja-kumára: „Más is csodálatos ebben a helyzetben?”
Goszvámi: „A vjabhicsári-bhávákat nem tekintik a mádhura-rasza közvetlen összetevőinek. Még a marana (halál) és a többi ilyen vjabhicsári sem az. A vjabhicsári-bhávákat nem a mádhura-rasza összetevőinek, hanem a tulajdonságainak tekintik. A vjabhicsári bhávák a tulajdonságok, és a mádhura-rasza a tulajdonos. Ez a helyes következtetés.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan jelennek meg a vjabhicsári-bhávák ebben a raszában?”
Goszvámi: „A nirveda (csalódás) a kellemetlenség, irigység, melankólia, csapások és sértés elszenvedéséből születik.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a dainja (alázat)?”
Goszvámi: „A dainja a boldogtalanságból, félelemből és sértésből születik.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a gláni (bűntudat)?”
Goszvámi: Fáradtságból, aggódásból és vonzódásból.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a srama (fáradtság)?”
Goszvámi: „Tánc, vonzódás, meg ha valaki eltévedt az úton.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a mada (ittasság)?”
Goszvámi: Alkoholból. Ilyenkor az ember ujjong, elveszti a megkülönböztető képességét.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a garva (büszkeség)?”
Goszvámi: „Szerencséből, szépségből, erényből, meg abból, ha valaki megkapta a legjobbat.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a sanka (kétség)?”
Goszvámi: „Lopásból, sértésből, másokkal szembeni kegyetlenségből, villámból, félelmetes állatokból és hangokból.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az avega (heves érzelem)?”
Goszvámi: „Látni azt, amit szeretünk, hallani róla, látni azt, amit nem szeretünk, hallani arról, amit nem szeretünk, ezekből születik az avega. Ezek a heves érzelmek megzavarják a szívet.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az unmada (őrültség)?”
Goszvámi: „Nagy boldogságból, vagy a szerelmestől való elválásból.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az apaszmara (feledékenység)?”
Goszvámi: „Boldogtalanságból, ami fölrázza a testet és az elmét.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a vjádhi (betegség)?”
Goszvámi: „Lázból és más hasonló okokból, pl. aggodalom, heves érzelem és más érzések.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a moha (zavar)?”
Goszvámi: „Moha az elme összezavarodása. Örömből, elválásból és bánatból születik.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a mrti (halál)?”
Goszvámi: „Mrti nem nyilvánul meg közvetlenül a mádhura-raszában. Néha van halálvágy.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az alaszja (lustaság)?”
Goszvámi: „Az alaszja sem nyilvánul meg közvetlenül a mádhura-raszában. Alaszja, amikor egy erős ember úgy tesz, mintha nem lenne az. Az Úr Krsnának végzett odaadó szolgálatban nem létezik alaszja. Közvetve azonban látni, mint a valódi odaadó szolgálat ellentétét.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a dzsádja (tétlenség)?”
Goszvámi: „Hallás a szerelmesről, a szerelmes látása, látni azt, ami kellemetlen, és elválás a szerelmestől.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a vrida (szemérmesség)?”
Goszvámi: „Az első találkozásból, dicsérő és sértő szavakból, valamint abból, ha azt teszik, amit nem szabadna.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az avahittha (elrejtés, titkolózás)?”
Goszvámi: „Árulásból, félénkségből, okosságból, félelemből és tiszteletből.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a szmrti (emlékezés)?”
Goszvámi: „Szmrti a korábbi közvetlen észlelésen alapuló szilárd hit.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a vitarka (érvelés, vitatkozás)?”
Goszvámi: „Melankóliából vagy kétségből.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a csinta (aggódás)?”
Goszvámi: „Abból, hogy nem éred el, amit kívánsz, vagy amit nem kívánsz, azt éred el.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a mati (meggondolás)?”
Goszvámi: „Mati az, ha elgondolkodnak, hogy megértsenek valamit.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a dhrti (kitartás)?”
Goszvámi: „Dhrti az elme állhatatossága. A szenvedés hiányából, és a legjobb dolog eléréséből születik.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a harsa (boldogság, nevetés)?”
Goszvámi: „Harsa, amikor örülsz, mert látod, vagy elérted a vágyad tárgyát.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a autszukja (sóvárgás)?”
Goszvámi: „A vágyból, hogy lásd vagy elérd a szerelmesedet.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az augrja (erőszak)?”
Goszvámi: „Az erőszak neve augrja. Mint már mondtam, nem jelenik meg a mádhura-raszában”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az amarsa (kevélység)?”
Goszvámi: „Amarsa, ha valaki képtelen elviselni a tiszteletlenséget és a sértést.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik az aszúja (irigység)?”
Goszvámi: „Aszúja más szerencséjének gyűlölete. Oka másnak a szerencséje és erénye.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a csapála (szemtelenség)?”
Goszvámi: „Az elme könnyűségét nevezik csapálának. Vonzásból és irtózásból születik.”
Vidzsaja-kumára: „Miből születik a nidrá (alvás)?”
Goszvámi: „Kimerültségből.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szupti (álmosság)?”
Goszvámi: „Szupti az álmosság.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a bódha (éberség)?”
Goszvámi: Bódha az álmosság ellentéte. Baba Vidzsaja-kumára, ezek a vjabhicsárik mind négyféleképpen nyilvánulnak meg: 1. utpatti, 2. szandhi, 3. szávalja, és 4. sánti. Amikor két bháva csatlakozik, annak a neve bháva-szandhi. Amikor egyfajta bháva két eltérő megnyilvánulása egyesül, az a szvarúpa-szandhi. Amikor különféle bhávák egyesülnek, az a bhinna-szandhi. Sok különféle bháva keveredése a bháva-szávalja. Bháva-sánti, amikor egy bháva eltűnik.”
Hallván a mádhura-rasza vibháváiról, anubháváiról, szattvika- és vjabhicsári-bháváiról, Vidzsaja-kumára megértette ennek a raszának a szamagrijait (összetevőit). Szíve elmerült a premában (tiszta szeretetben). Sírva borult a lelki tanítómesere lábaihoz, és megkérdezte: „Uram, miért nem merül el a szívem a premában? Kérlek, légy kegyes, és mondd meg.” Gopála-guru Goszvámi válaszolt, ’Gyere el holnap, megtanítom neked, mi a prema. A prema összetevőit már megértetted. De a prema még nem jelent meg nyíltan a szívedben. A prema ugyanaz, mint a sztháji-bháva, amelyről általánosságban már beszéltem. Mindene tökéletességet elérsz, ha meghallod, hogyan jelenik meg a prema a mádhura-raszában.” Ezután Gopála-guru Goszvámi megölelte Vidzsaja-kumárát. Vidzsaja-kumára a dandavatját ajánlotta, aztán visszament a szállására.