mádhura-rasza vicsára
33. fejezet
Mádhura-rasza
Ma Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha az Indradjumna-szaróvarában fürödtek, megtisztelték a praszádamot, és hazatértek. Evés után Vradzsanátha megnézte Haridásza Thákura szamádhiját. Vidzsaja-kumára a Sri Rádhá-kántába ment, és hódolatát ajánlotta a lelki tanítómesterének. Alkalmas időben föltett egy kérdést Sri Rádhikáról: „Uram, nekem Sri Rádhá a mindenem. Mit is mondhatnék? Megolvad a szívem, amikor meghallom a ’Rádhiká’ nevet. Bár Sri Krsna az egyetlen életcélom, mégis csak a Sri Rádhával élvezett kedvteléseit vágyom megízlelni. Nem szívesen hallgatom a kedvteléseket, ha Sri Rádhá nincs bennük. Uram, jobban szeretném, ha nem is hívnám magam Vidzsaja-kumára Bhattacsárjának. Szeretném, ha szolgálólányként ismernének, akit Sri Rádhá védelmez. Nem akarom elmondani a csodálatos vradzsai történeteket a materialistáknak. Menekülni kívánok onnan, ahol a transzcendentális raszák megértésére alkalmatlan emberek (araszika) Sri Rádhá dicsőségét tárgyalják.”
Goszvámi: „Szerencsés vagy. Amíg nem volt teljes hited a gópikban, nem is tudtad megérteni Rádhá és Krsna kedvteléseit. Ezek a kedvtelések messze meghaladják a közönséges emberek megértését. Még a dvárakái félistennők sem értik. Vidzsaja-kumára, az Úr Krsnának kedves gópikról már beszéltem. Rádhá és Csandrávali a legfontosabbak köztük. A szépséges gópik csoportjainak millióit és millióit irányítják. A nagy rásza-tánc idején a tánc helyét a gyönyörű gópik sok száz milliója díszíti.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, lehet Csandrávalinak sok millió gópi-csoportja. Én mégis azt szeretném, ha egyedül Sri Rádhá dicsősége lenne az egyetlen édes nektár, amely megtisztítja a füleimet. Meghódolt tanítványod vagyok.”
Goszvámi: „Kettejük – Rádhá és Csandrávali – közül Rádhá az, aki megszemélyesíti a legnagyobb extatikus szeretetet (mahá-bháva-szvarúpa). Neki vannak a legkiválóbb tulajdonságai. Minden szempontból jobb, mint Csandrávali. Figyelj. A Gopála-tápani Upanisad Gandharvának nevezi, ezen a néven magasztalja. A Rk-parisista azt mondja, az Úr Mádhava azért dicsőséges, mert mellette áll Rádhá. Nárada kijelenti, a Padma Puránában, „Amilyen kedves Krsnának Rádhá, éppen olyan kedves a tava is, a Rádhá-kunda. Az Úr Krsnának valamennyi gópi közül Rádhá a legkedvesebb.” És miért? Mi Rádhá természete? Ő a nagy hládini-sakti, az Úr Krsna legjobb energiája. Rádhá a hládini-sakti lényege (hládini-sakti-bháva).”
Vidzsaja-kumára: „Ez nagyon csodálatos! Milyen Sri Rádhá természete?”
Goszvámi: „Az én Rádhikám a legszebb (szuszthukanta-szvarúpa). Ő Vrsabhánu király lánya. Tizenhat dicső dolog ékesíti. Van tizenkét másféle ékessége is.”
Vidzsaja-kumára: „Mit értesz ez alatt, ’szuszthukanta-szvarúpa?’”
Goszvámi: „Azt jelenti, a formája olyan gyönyörű, hogy hozzá képest még a legpompásabb ruhák és díszek is jelentéktelenek, nem tehetik őt még szebbé. Haja bájosan göndör. Arca olyan, mint a kinyílt lótuszvirág. Nagy szemei gyönyörűek, nagy keblei csodálatosan szépek. Dereka karcsú. Vállai bájosak, körmei fénylenek, mint a drágakövek sora. Nincs a szépségnek olyan ünnepe a három világban, amit hozzá lehetne hasonlítani.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a tizenhat dísz?”
Goszvámi: „A tizenhat dísz a következő: 1. kellemes fürdője, 2. az orrában viselt csillog drágakő, 3. kék ruhái, 4. öve, 5. hajfonatai, 6. fülbevalói, 7. szantálpép, amellyel bekeni a testét, 8. a hajában viselt virágok, 9. nyakéke, 10. kezében a lótuszvirág, 11. szájában a bételdió, 12. állán a mósusz-pont, 13. szemfestéke, 14. az arcára festett színes ábrák és képek, 15. talpán a piros lakk, és 16. homlokán a tilaka jele.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a tizenkét ékesség?”
Goszvámi: 1. a csodálatos ékszer, amely a fejét koronázza, 2. arany fülbevalói, 3. a csípőjén viselt öv, 4. arany ékszer a nyakában, 5. arany salaka fülbevalók, 6. csuklóján a karperecek, 7. nyakdísz, 8. a gyűrűk az ujjain, 9. gyöngy-nyakék, 10. karkötők, 11. bokacsengettyűk, és 12. lábujj-gyűrűk, ez a tizenkettő díszíti Sri Rádhá testét.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, mondd el Sri Rádhá legfontosabb transzcendentális tulajdonságait.”
Goszvámi: „Mint Sri Krsna tulajdonságai, Vrndávana királynőjének, Rádhának a tulajdonságai is határtalanok, nem lehet mindet felsorolni. Közülük ezt a huszonötöt lehet fontosnak tekinteni:
nagyon édes mindig friss és fiatal szemei nyugtalanok ragyogóan mosolyog szép, kedvező vonásai vannak boldoggá teszi Krsnát teste illatával kiválóan énekel beszéde elbűvölő nagyon ért a tréfákhoz, a kedves beszédhez nagyon alázatos és szelíd mindig kegyes ravasz jól teljesíti a kötelességeit félénk mindig tiszteletteljes mindig nyugodt mindig komoly élvezi az életet az extatikus szeretet legmagasabb szintjén van a szerelmes kapcsolatok tárháza Gokulában a leghíresebb a meghódolt bhakták közül nagyon kedves az idősebb emberekhez nagyon meghódolt barátnői szeretetének ő a fő gópi mindig irányítja Krsnát
Vidzsaja-kumára: „Szeretném hallani a magyarázatot, 5. szép és kedvező vonásai vannak.”
Goszvámi: „A kedvező vonásokat a Varáha Purána, Dzsjótih-sásztra, Kási-khanda, Matszja Purána és Garuda Purána sorolják fel. Ezek a következők:
I. bal lábán: árpa jele bal lábának nagyujja tövében alatta egy csakra középső lábujja alatt lótuszvirág a lótuszvirág alatt egy zászló a zászló alatt egy kisebb zászló úrdhva-rekha vonal a középső lábujjtól a talp közepéig kisujja alatt elefánt ösztöke
II. jobb lábán: nagy lábujja tövében egy kagylókürt sarkán egy hal kisujja alatt oltár a hal fölött kocsi hegy fülbevaló bot sakti-fegyver jele
III. bal kezén: hosszú életvonal, amely a mutató- és középső ujjak találkozásánál kezdődik, és a kisujj alatt ér véget alatta egy másik vonal, az életvonal alól a mutató- és hüvelykujj közötti terület közepéig a hüvelyk alól egy ívelt vonal indul ki a csuklótól, és fölmegy a hüvelyk- és mutatóujj közötti területig 4-8. mindegyik ujjhegyén egy csakra a gyűrűsujj alatt elefánt az életvonal alatt ló a középső vonal alatt bika a kisujj alatt elefánt ösztöke legyező Sri fa júpa nyíl tomára fegyver virágfüzér
IV. jobb kezén: 1-8. jobb kezén, mint a balon, három kiemelkedő vonal, ideértve az életvonalat, és ujjhegyein egy-egy csakra mutatóujja alatt csámara kisujja alatt elefánt ösztöke palota dundubhi dob villám két kocsi íj kard vizes edény
„Bal lábán tehát hét jel van, a jobb lábán nyolc jel, bal kezén tizennyolc jel, és a jobb kezén tizenhét jel. Összesen 50 kedvező vonal.”
Vidzsaja-kumára: „Az egyéni léleknek is lehet egy kevés ezekből a tulajdonságokból, de Sri Rádhá valamennyivel teljes tökéletességben rendelkezik.”
Goszvámi: „A félistennőkben talán valamennyivel több van, mint másokban. Sri Rádhában azonban megvan valamennyi, és benne ezek tökéletesen lelkiek, nem érinti az anyag. És miért? Az anyagi világban ezek a tulajdonságok soha nem nyilvánulnak meg tisztán, tökéletesen és teljesen. Gauri és más félistennők rendelkezhetnek ezekkel a tulajdonságokkal, de ezekben a félistennőkben a tulajdonságok nem tiszták, tökéletesek vagy teljesek.”
Vidzsaja-kumára: „Srimati Rádhiká szépsége és tulajdonságai felfoghatatlanok! Ezeket csak az ő kegyéből lehet látni vagy megérteni.”
Goszvámi: „Még magát az Úr Krsnát is zavarba ejtik, elbűvölik Sri Rádhá szépsége és tulajdonságai Hogy is mondhatnám el a szavaimmal?”
Vidzsaja-kumára: „Uram, kérlek, légy olyan kegyes, beszélj Sri Rádhá barátnőiről (szakhik).”
Goszvámi: „Sri Rádhá csoportja a legjobb. Csoportjában valamennyi lányt transzcendentális tulajdonságok díszítenek. Elbűvölő játékosságuk mindig vonzza az Úr Krsnát.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle barátnője (szakhi) van Sri Rádhának?”
Goszvámi: „Ötféle: 1. szakhi (barátnők), 2. nitja-szakhi (örök barátnők), 3. prána-szakhi (élet barátnők), 4. prija-szakhi (kedves barátnők), és 5. parama-prestha-szakhi (legkedvesebb barátnők).”
Vidzsaja-kumára: „Kik a szakhik?”
Goszvámi: „A szakhik közül Kuszumiká, Vrndá és Dhanisthá a leghíresebbek.”
Vidzsaja-kumára: „Kik a nitja-szakhik?”
Goszvámi: „A nitja-szakhik között vannak Kasztúri, Mani-mandzsari, és sokan mások.”
Vidzsaja-kumára: „Kik a prána-szakhik?”
Goszvámi: „A prána-szakhik között vannak Sasimukhi, Vaszanti, Lasziká, és sokan mások. Sok tekintetben olyanok, mint maga Vrndávana királynője.”
Vidzsaja-kumára: „Kik a prija-szakhik?”
Goszvámi: „A prija-szakhik között vannak Kurangáksi, Szumadhjá, Madanalaszá, Kamalá, Mádhuri, Mandzsukesi, Kandárpa-szundai, Mádhavi, Málati, Kámalatá, Sasikalá, és sokan mások.”
Vidzsaja-kumára: „Kik a parama-prestha-szakhik?”
Goszvámi: „Parama-prestha-szakhik Lalitá, Visákhá, Csitrá, Csampakalatá, Tungavidjá, Indulekhá, Rangadévi és Szudévi. Valamennyi gópi közül ez a nyolc a legfontosabb. Ezért nevezik őket parama-prestha-szakhiknak. Ők szeretik a legjobban Sri Sri Rádhá-Krsnát. Néha Sri Krsnát, máskor Sri Rádhát szeretik jobban.
Vidzsaja-kumára: „Értem, mit jelent a ’jútha’ (csoport) szó. Mit jelent a ’gana’ (al-csoport)?”
Goszvámi: „Mindegyik jútha kisebb csoportokra oszlik, egy kisebb csoport a gana. Lalitá például Sri Rádhá csoportjának a tagja. De magának Lalitának is vannak követői, őket nevezik a Lalita-gana tagjainak.”
Vidzsaja-kumára: „Az egyik legfontosabb dolog, hogy a gópik más gopákkal kötöttek házasságot, nem Krsnával. Ez mégsem tűnik jónak.”
Goszvámi: „Ebben az anyagi világban a ’nő’ és ’férfi’ megnevezések csak a külsőre vonatkoznak. Múltbeli cselekedetei miatt az egyik lélek ’nő’ lesz, a másik ’férfi.’ Májá anyagi világában sok ember tele van kicsinyes vagy bűnös vágyakkal. Ezért tiltották meg a nagy bölcsek a kapcsolatot a nőkkel, kivéve a házasság intézményén belül. Amikor a költők a raszákról írtak, általában kerülték a nő és a szeretője közötti szerelmet. Az Úr lelki kedvteléseiben azonban ez a fajta szerelem az egyik rasza. Az anyagi világban a férfiak és nők szexuális kapcsolatai csak torzan tükrözik a lelki világ eredeti raszáit. Ezért a világi szex nagyon unalmas, sajnálatos, számos aggodalmat (kuntha) teremt. A vallás szabályai is jelentősen korlátozzák. Például azt javasolják a férfiaknak, hogy ne közeledjenek mások feleségeihez. Ha azonban az Úr Krsna – akinek formája örök, tele van tudással és boldogsággal – az egyetlen férfi, az egyetlen hős, és elfogadja ezt a cselekvést, hogy fokozza a lelki raszái édességét, akkor ez Őt soha nem szennyezi be, és emiatt nem lehet bírálni. Ő független a házasság anyagi intézményétől. Amikor Sri Krsna, aki Golokában élvez kedvteléseket, lejött Golokából az anyagi világba, magával hozta a transzcendentális parakija-raszát. Senkinek nem szabad bírálni Őt, mert parakija raszát élvez a gópikkal, akik Golokából jöttek.”
Vidzsaja-kumára: „A szeretet milyen emelkedett jeleit mutatják a golokai gópik?”
Goszvámi: „A gópik előtt az Úr Krsna csak abban a formában jelenik meg, mint Nanda fia. Az abhakta filozófusok távol vannak attól, hogy megértsék a gópik emelkedett szeretetét Krsna iránt. Ezt még a bhakták is nehezen értik meg. Amikor Krsna megnyilvánítja Nanda-nandana formáját, fensége soha nem homályosítja el az édességét. Egyszer tréfából megmutatta a gópiknak a négykarú formáját, de nem gyakorolt rájuk nagy benyomást. Sőt, amikor Sri Rádhiká közeledett, azonnal eltűnt a négykarú forma. Mert Krsna ismét kétkarú lett Rádhá bizalmas, parakija szerelmének nagysága előtt.”
Vidzsaja-kumára: „Most minden vágyam teljesült. Uram, kérlek, beszélj a különféle hősnőkről (nájikák).”
Goszvámi: „Háromféle hősnő van: 1. szvakija, 2. parakija, 3. szamanja. A lelki szvakija és parakija hősnőkről már beszéltem. Most a szamanja hősnőkről beszélek. A világi retorika (alankára) tanulmányozói azt mondják, hogy a szamanja hősnők prostituáltak, és csak a pénz érdekli őket. Ha a szeretőjüknek nincsenek jó tulajdonságaik, akkor gyűlölik őket, de azt sem szeretik, aki erényes. Ezért az úgynevezett szerelmük csak a szerelem torz visszfénye. Nem igazi szerelem. Néha azt mondják, hogy ilyen szamanja hősnő volt a mathurái Kubdzsá, aki nem igazán szereti a hősét. Ezzel nem értek egyet. Én a parakija hősnők közé helyezem őt.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan vált méltóvá arra, hogy parakija hősnő legyen?”
Goszvámi: „Amíg Kubdzsá csúnya, púpos nő volt, nem szeretett senkit. De amikor meglátta Krsnát, és be akarta kenni a testét szantálpéppel, úgy gondolt Rá, mint a szerelmesére. Ezért mondom, hogy a szerelme a parakija-raszában van. Kubdzsából azonban hiányzott az a vágy, amely megvolt még a dvárakái királynőkben is, a vágy, hogy csak Krsnának szerezzen örömet. Szerelme nem ért annyit, mint a királynőké. Amikor Krsna felső ruháját rángatta, és kérte, hogy élvezzen vele szerelmes kedvteléseket, az Iránta érzett szerelme elvegyült a saját önző vágyaival. Ezért tekintik a szerelmét szádháráninak (közönségesnek).”
Vidzsaja-kumára: „Ha úgy vesszük, hogy Kubdzsá parakija-raszában van, akkor a szvakija és parakija hősnők is további csoportokra oszlanak. Hány al-csoport van? Kérlek, mondd meg.”
Goszvámi: „A lelki raszákban háromféle szvakija és parakija hősnő van: 1. mugdha, 2. madhja, és 3. pragalbha.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, amikor kegyedből a lelki raszákra gondolok, természetesen úgy gondolok magamra, mint egy vradzsai gópira. Ilyenkor nem úgy gondolok magamra, mint férfire az anyagi világban. Zaklatott lesz a szívem, amikor a különféle hősnőkről hallok. És miért? Nem tudom, mit kell tennem, hogy egy napon úgy szeressem az Urat, mint a gópik. Azért teszem fel ezt a kérdést, hogy egy napon így szolgálhassam az Úr Krsnát: Mi a mugdha hősnők természete? Kérlek, beszélj róluk.”
Goszvámi: „Ezek a mugdha hősnő tulajdonságai: mindig ifjúsága virágjában van (nava-jauvana), szerelmes (kámini), a szerelemben dacos (rati-dáne váma), és meghódol a barátnőinek (szakhi-vászi-bhúta). Látszólag ugyan félénk ahhoz, hogy szerelmes kedvteléseket élvezzen, titokban másra sem törekszik, mint hogy együtt legyen a szeretőjével. Amikor a szeretője megsérti, könnyek folynak a szemeiből. Ilyenkor nem beszél sem kedvesen, sem durván, nem is haragszik.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a madhja hősnő tulajdonságai?”
Goszvámi: „Ezek a madhja hősnő tulajdonságai: Egyformán szerelmes és félénk, ifjúsága teljes virágjában van, szavait egy leheletnyi arrogancia színezi. Élvezi a szerelmes kedvteléseket, amíg el nem veszti az eszméletét. Szíve néha szelíd, máskor kemény. Néha féltékeny, máskor békés vagy zaklatott. Néha egyszerre békés és zaklatott (dhirádhira). ’Dhira madhjának’ nevezik a hősnőt, aki óvatosan bár, de gúnyolja a szeretőjét, aki megsértette. ’Adhira madhja’ a hősnő, aki ebben a helyzetben könyörtelen, haragos szavakkal támad a szeretőjére. ’Dhirádhira madhja gópi’ az a hősnő, aki ilyenkor sírva fakad, aztán hol kedvesen beszél, hol meg óvatosan gúnyolja a szeretőjét. A madhja hősnőben a mugdha és pragalbha hősnők természete keveredik. A háromféle hősnő közül a madhja a legjobb.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a pragalbha hősnő tulajdonságai?”
Goszvámi: „A pragalbha hősnő tulajdonságai ezek: Ifjúsága teljes virágjában van, elvakítja a büszkeség, és nagyon sóvárog arra, hogy szerelmes kedvteléseket élvezzen. Nagyon szenvedélyes. A raszák hatására megtámadja a szeretőjét. Szavai és cselekedetei nagyon szenvedélyesek. Még durva is lesz, ha fölkeltik a féltékenységét. Háromféle pragalbha hősnő van: dhira, adhira és dhirádhira. A dhira pragalbha hősnő úgy tesz, mintha nem érdekelné a szeretője. Látszatra udvarias és tisztelettudó. Gondosan elrejti szívében a szenvedélyét. Az adhira pragalbha hősnő elveri a szeretőjét kegyetlen szavaival. A dhirádira pragalbha hősnő olyan, mint a dhirádhira madhja. A madhja és pragalbha hősnők lehetnek dzsjestha (idősebbek) vagy kanistha (fiatalabbak). Vannak tehát dzsjestha-madhja, kanistha-madhja, valamint dzsjestha-pragalbha és kanistha-pragalbha hősnők. A dzsjestha és kanistha közötti különbséget aszerint veszik figyelembe, hogy milyen fajta szerelmet érez a hősnő a hős iránt.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, összesen hányféle hősnő van?”
Goszvámi: „Tizenöt féle. A nagyon fiatal hősnők mindig mugdha. A hősnők alapvetően háromfélék, mugdha, madhja és pragalbha. A madhja és pragalbha hősnők lehetnek dhira, adhira, dhirádhira. Így tehát hétféle szvakija, hétféle parakija hősnő van, és összesen tizenöt féle.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen helyzetekbe kerülnek ezek a hősnők?”
Goszvámi: „Nyolc különféle helyzetbe: 1. abhisáriká (elmegy, hogy találkozzon a szeretőjével), 2. vászaka-szaddzsá (felöltözik, és feldíszíti magát, hogy találkozzon a szeretőjével), 3. utkanthita (vágyódik a találkozásra) 4. khandita (találkozása megszakadt), 5. vipralabdha (elvált a szeretőjétől), 6. kalahantaritá (összeveszett a szeretőjével), 7. prosita-bhartriká (a szeretője messzire ment) és 8. szvádhina-bhartriká (uralkodik a szeretőjén). Az imént felsorolt tizenöt féle hősnő mind belekerül ezekbe az élethelyzetekbe.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az abhisáriká hősnő?”
Goszvámi: „A hősnőt, aki elrendezi, hogy a szeretője találkozzon vele, vagy maga megy el, hogy találkozzon a szeretőjével, abhisárikának nevezik. Ha fehér ruhát visel, amikor holdas éjszaka van, a neve ’dzsjótsznábhisáriká.’ Ha fekete a ruhája, mert nem süt a hold, a neve ’tamo-’bhisáriká.’ Nagyon félénk, mintha el akarna bújni a saját teste mögött. Csendesen, szépen feldíszítve, fedett fejjel, egy kedves barátnője kíséretében megy, hogy találkozzon a szeretőjével.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a vászaka-szaddzsá hősnő?”
Goszvámi: „’Vászaka-szaddzsának’ azt a hősnőt nevezik, aki már nagyon várja, hogy jöjjön a szeretője, gondosan feldíszíti magát, és a találkahelyet. Sóvárog, hogy szerelmes kedvteléseket élvezzen, egyre az utat nézi, ahol a szeretője jönni fog, a szerelmi kedvtelésről beszélget a barátnőivel, és egyre csak az üzenetvivőjének a visszatérését várja.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az utkanthita hősnő?”
Goszvámi: „A különféle bhávákat ismerők azt a hősnőt nevezik utkanthitának, aki tele van vágyakozással és aggodalommal, amikor a szeretője, nem a saját hibájából ugyan, de késve érkezik a találkára. Lázas a szíve, reszket, töpreng, miért nem érkezett még meg a szeretője, aztán sír és bosszankodik. Nem olyan, mint a vászaka-szaddzsá hősnő. Aggódik, hogy a szeretője egy másik lány hálójába került, és nem jön el, hogy találkozzon vele.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a khandita hősnő?”
Goszvámi: „Amikor a találka ideje már régen elmúlt, és csaknem vége az éjszakának, végre eljön a szeretője, de a testén ott vannak a világos nyomok, hogy egy másik lánnyal élvezett kedvteléseket, akkor a hősnő neve khanditá. Haragszik, nagyokat sóhajt, és hallgat.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a vipralabdhá hősnő?”
Goszvámi: „Vipralabdhának azt a hősnőt nevezik, aki nagyon aggódik, ha a szeretője valamilyen okból nem jött el a találkára. Nagyon boldogtalan, panaszkodik, sír, elájul, sóhajtozik, és hasonló dolgokat csinál.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a kalahantaritá hősnő?”
Goszvámi: „Kalahantaritának nevezik a hősnőt, aki nem bocsát meg a szeretőjének, még akkor sem, ha a barátnői szeme láttára alázatosan a lábai elé borul, panaszkodik, búsul és sóhajtozik.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a prosita-bhartriká hősnő?”
Goszvámi: „Prosita-bhartriká az a hősnő, akinek a szeretője egy távoli országba ment. Dicséri szeretője erényeit, alázatosabb, lefogy, lesoványodik, álmatlanságban szenved, melankolikus, nyugtalan, kábult és aggódó.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a szvádhina-bhartriká hősnő?”
Goszvámi: „Szvádhina-bhartrikának azt a hősnőt nevezik, akivel mindig együtt van a szeretője, és hallgat rá. Kedvteléseket élveznek az erdőben, a vízben, virágszedés közben, és hasonló helyzetekben.”
Vidzsaja-kumára: „A szvádhina-bhartriká hősnő biztosan nagyon boldog.”
Goszvámi: „Ha a szeretőjét teljesen az iránta érzett szerelem irányítja, és egy pillanatra sem tudja őt elhagyni, akkor a szvádhina-bhartriká hősnőt ’mádhavi’-nak nevezik. A nyolcféle hősnő közül három boldog – szvádhina-bhartriká, vászaka-szaddzsá és abhisáriká. Szép ruhákat viselnek, felékszerezik magukat. A többi öt hősnő – khanditá, vipralabdhá, utkanthitá, prosita-bhartriká és kalahantaritá – nem viselnek díszeket. Bal kezüket arcukhoz emelik, és panaszkodnak.”
Vidzsaja-kumára: „Krsna iránti szerelmük teszi őket boldogtalanná! Mit jelent ez?”
Goszvámi: „A Krsna iránti szerelem lelki, és mindig boldog. Ezek a látszólagos szenvedések is ott vannak a boldog lelki érzelmek csodálatos sokféleségében. Az anyagi világban az ilyen érzés szenvedés, de a lelki világban a boldogság különféle fajtái. Ezt csak az értheti meg, aki képes megízlelni a lelki boldogságot. Más nem.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle a különböző hősnők szerelme?”
Goszvámi: „Krsna iránti szerelmük intenzitása szerint a hősnők háromfélék: 1. uttama (magas), 2. madhjama (közepes), és 3. kanistha (alacsony). Krsna pontosan abban a mértékben szereti a hősnőket, mint azok Őt. Ez jól ismeretes.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen az uttama hősnő?”
Goszvámi: „Az uttama hősnő mindenről le tud mondani, hogy örömet szerezzen a szeretőjének, akár csak egy pillanatra. Soha nem elégedetlen vele, még akkor sem, ha nem teszi őt boldoggá. Darabokra szaggatja a szívét, ha valaki azt hazudja, hogy a szeretője boldogtalan.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a madhjama hősnő?”
Goszvámi: „Elszomorodik, ha azt hallja, hogy a szeretője boldogtalan.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a kanistha hősnő?”
Goszvámi: „A kanistha hősnő aggódik, hogy megakadályozzák a találkozását a szeretőjével.”
Vidzsaja-kumára: „Összesen hányféle hősnő van?”
Goszvámi: „360 féle hősnő van. Az első tizenöt félét mind fel lehet osztani a következő nyolcfélének megfelelően. Ekkor (15 x 8) 120 hősnőt kapunk. Ezt a 120 félét is fel lehet osztani az utoljára említett háromféle szerint. Összesen tehát 360 féle hősnő van.”
Vidzsaja-kumára: „A hősnőkről már hallottam. Most a különféle júthésvarikról (csoportvezetőkről) szeretnék hallani.”
Goszvámi: „Barátok és ellenségek szerint, a júthésvarik háromfélék: 1. szvapaksa (szövetségesek), 2. vipaksa (ellenségek), és 3. tatasztha (semlegesek). Szerencséjük szerint: 1. adhika (nagy), 2. szama (mérsékelt), és 3. laghvi (könnyű). Lehetnek ilyenek is: 1. prakhara (durva), 2. madhja (mérsékelt), és 3. mrdvi (édes). Itt ’prakhara’ ugyanazt jelenti, mint ’pragalbha.’ Amikor a durvaság csak nagyon csekély mértékben nyilvánul meg, a júthésvarit mrdvinek tekintik. Madhja, amikor a durvaság és az édesség egyformán jelen vannak. Így is osztályozzák a júthésvarikat: 1. atjantiki (nagy), és 2. apeksiki (kevesebb). Ha egy júthésvarival semmilyen tekintetben, senki nem ér fel, atjantikádhikának (a legjobb atjantikinak) tekintik. Ez egyedül Sri Rádhára vonatkozik. Ő egy madhja, és senki nem ér fel vele Vradzsában.”
Vidzsaja-kumára: „Kik az apeksikádhikák (a nagyság második szintje)?”
Goszvámi: „A júthésvarit, aki elfogad egy másik júthésvarit a feljebbvalójának, apeksikádhikának nevezik.”
Vidzsaja-kumára: „Kik az atjantika laghu (vagy atjantiki apeksiki)?”
Goszvámi: „A többi hősnél nem alább való júthésvarit atjantika laghunak nevezik. Az atjantika adhika (legnagyobb) júthésvarihoz képest minden hősnő laghu (rosszabb). Az atjantika laghuk kivételével valamennyi júthésvari adhika. Az atjantiki adhika (legnagyobb) júthésvarit, Sri Rádhát azonban soha nem lehet velük egyenrangúnak, vagy rosszabbnak tekinteni. Az atjantiki laghu júthésvarik sem egyenlők az adhika júthésvarikkal. Szama laghu júthésvari csak egyféle van. A madhja, adhika, prakhara és hasonló tulajdonságoknak megfelelően tizenkétféle júthésvari van: 1. atjantika adhika, 2. szama-laghu,3. adhika-madhja, 4. szama-madhja, 5. laghu-madhja, 6. adhika-prakhara, 7. szama-prakhara, 8. laghu-prakhara, 9. adhika-mrdvi, 10. szama-mrdvi, 11. laghu-mrdvi, és 12. atjantika-laghu.”
Vidzsaja-kumára: „Szeretnék hallani a különféle üzenetvivőkről (dútik).”
Goszvámi: „A Krsna társaságára vágyó hősnőknek szükségük van a dútik segítségére. Kétféle dúti van: 1. szvajam-dúti (aki a saját kezdeményezésére cselekszik), és 2. apta-dúti (akit felkértek).”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a szvajam-dúti természete?”
Goszvámi: „Amikor a nagy lelkesedés elűz minden félénkséget, és szerelemtől megzavart hősnő nyíltan megvallja a hős iránti szerelmét, ez a szvajam-dúti. Ezek az üzenetvivők háromfélék: 1. kájika (mozdulatok), 2. vácsika (szavak), és 3. csáksusa (pillantások).”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a vácsika üzenetvivő természete?”
Goszvámi: „A szavakban kifejezett célzások (vjanga) kétfélék: 1. sabda-vjanga (a szavak hangzásában levő célzás), és 2. artha-vjanga (a szavak értelmében levő célzás). Néha a célzások közvetlenül Krsnával vannak kapcsolatban, máskor látszólag valami másról beszélnek.”
Vidzsaja-kumára: „Milyenek a Krsnával közvetlenül kapcsolatos célzások?”
Goszvámi: „Kétfélék: 1. célzások magára Krsnára, és 2. valamilyen ürüggyel elmondott célzások.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a célzások magára Krsnára?”
Goszvámi: Büszke beszéddel, panaszkodással, könyörgéssel, és még sokféle módon lehet célozgatni Krsna előtt.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a célzás panasz formájában?”
Goszvámi: „Kétféle: a szavak hangzása (sabda-vjanga) és a szavak értelme (artha-vjanga) útján kifejezett célzás. Te tanulmányoztad a retorikát (alankára), nem kell sok példát adnom.”
Vidzsaja-kumára: „Igen. Ez jó. Milyen jellegű a könyörgés formájában tett célzás?”
Goszvámi: „A könyörgés kétféle: 1. magunk, és 2. mások számára. Feloszthatjuk másképpen is: 1. a szavak hangzásával (sabda-vjanga) és 2. a szavak értelmével (artha-vjanga) kifejezett könyörgés. Ez mind célzások formájában történik. Ha a hősnő magának kér valamit, elmondja a saját történetét. Ha másnak kéri, annak a történetét mondja el.”
Vidzsaja-kumára: „Értem ezeket a közvetlen célzásokat. A hősnő például közvetlenül vádolja valamivel Krsnát. Ezek a célzások vagy sabda-vjanga (hangzás szerint), vagy artha-vjanga (értelem szerint). Sok költő ad ügyes célzásokat a színészek és színésznők szájába. Most kérlek, magyarázd el a vjapadesát (az ürügyet).”
Goszvámi: „Az alankára-sásztra azt mondja, hogy az apadesa és a vjapadesa rokonértelmű szavak. Apadesa azt jelenti, jelezni valamit, de közben másról beszélni. Valaki olyan szavakat mond, amelyek egy dolgot jelentenek, igazából pedig azt kéri, hogy bizonyos módon szolgálja Krsnát. Ezt nevezik vjapadesának. A vjapadesát az üzenetvivőnek (dútinak) kell mondania.”
Vidzsaja-kumára: „A vjapadesa tehát egyfajta csel, ahol a kérésnek rejtett jelentése van. Most kérlek, mondd el, mi a purasztha-visaja-gata-vjanga (célzásokban beszélni valaki szeme láttára).”
Goszvámi: „Amikor valaki azt gondolja, ’Krsna hallotta, de nem hallotta,’ és amikor Krsna témát vált, egy közeli állatról vagy valami másról kezd beszélni, az a purasztha-visaja-gata-vjangának nevezett célzás. Ez a célzás kétféle: 1. sabda (hangok), és 2. artha (értelem).”
Vidzsaja-kumára: „Kegyedből mindent értek. Most kérlek, beszélj a mozdulatokkal jelzett célzásokról.”
Goszvámi: „Ilyen célzások: ujjal mutatni, valamilyen ürüggyel gyorsan lépkedni, félelemből és félénkségből betakarózni, lábujjal a földet kaparni, fület vakarni, olyan mozdulatot tenni, mint aki felteszi a tilakát, bizonyos módon öltözködni, mozgatni a szemöldököket, megölelni egy gópi barátnőt, megütni egy gópi barátnőt, megharapni a saját ajkunkat, játszani a nyakláncunkkal, hagyjuk, hogy a díszek csilingeljenek, leírjuk a ’Krsna’ nevet, folyondárt kötözünk egy fa köré.”
Vidzsaja-kumára: „Most kérlek, beszélj a szemekkel tett célzásokról.”
Goszvámi: „Néhány a szemekkel tett célzások közül: nevető és mosolygó szemek, félig lehunyt szemek, szemek mozgatása, távolba tekintés, ravasz pillantások, kacsintás a bal szemmel, és oldalpillantások.”
Vidzsaja-kumára: „Most értem a szvajam-dútikat. Csak néhány célzást tettél, de ez is elég jó. Ilyen üzenetvivő határtalanul sok van. Kérlek, beszélj most az apta-dútikról.”
Goszvámi: Efféle üzenetvivő a szép vradzsai gópi, aki kedves és ékesen szóló, és akiben meg lehet bízni, hogy akár az élete végéig megtart egy titkot.”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle apta-dúti van?”
Goszvámi: „Háromféle: 1. amitartha, 2. nistartha, és 3. patra-hari. Amitartha-dúti az, aki érti a különféle jeleket és célzásokat, és összehozza a szerelmeseket. A nistartha-dúti ékesszóló szavainak meggyőző erejével hozza őket össze. Patra-harinak azt nevezik, aki elviszi a leveleket.”
Vidzsaja-kumára: „Vannak még más apta-dútik is?”
Goszvámi: „A silpa-kárini (művészek), daivagja (asztrológusok), lingini (bráhmana lányok), paricsáriká (szolgálólányok), dhatreji (dajkák), vanadévi (erdei istennők), szakhik (gópi barátnők) és sokan mások szintén az apta-dútik közé számítanak. A silpa-kárini nagyon tehetségesen rajzol, és így rendezi el, hogy találkozzanak a szerelmesek. A daivagják az asztrológiai tudásukat használják fel erre a célra. A linginik bráhmana aszkéták ruháit viselik, mint Paurnamászi. Sok paricsáriká üzenetvivő van, például Lavanga-mandzsari és Bhaumati. A dhatrejik azok a nők, akik Rádhá és más gópik dajkái voltak. A vanadévik Vrndávana (erdő) istennői. A szakhikról már beszéltünk. Ők is lehetnek üzenetvivők. Ezek a lányok vagy közvetlen és világos üzeneteket visznek, vagy olyanokat, amelyek tele vannak sabda- vagy artha célzásokkal, amiket már szintén elmondtam. Ebben a helyzetben lehetséges a vjapadesa (rejtett értelmű kijelentések), artha-múla, praszámsa (dicsérő szavak), aksepa (zokszavak), és sokféle más üzenet is.”
Miután meghallgatta ezeket a magyarázatokat, Vidzsaja-kumára tiszteletteljes hódolatát ajánlotta a lelki tanítómesterének, és elbúcsúzott. Hazament, és közben egyre csak ezekre a magyarázatokra gondolt.