mádhura-rasza-vicsára
31. fejezet
Mádhura-rasza
Eljött az ősz. Öt óra telt el az éjszakából, és fölkelt a hold. Vidzsaja-kumára ezt gondolta, „Látnom kell Sraddhávalit és Szundarácsalát.” Vidzsaja-kumára az Úr tiszta mádhura-raszában végzett imádatának módszerét tanulmányozta. Csak az Úr Krsna vradzsai kedvteléseit szerette, és semmi mást. Mindig elragadtatottan gondolt az Úr Krsna kedvteléseire a vradzsai gópikkal. Hallotta, hogy Maháprabhu úgy látta Szundarácsalát, mint Vradzsa földjét. Vidzsaja-kumára elindult Szundarácsala felé. Átkelt a Balagandin, és Sraddhávali felé ment. Mindkét oldalon kerteket látott. Végül megjelent előtte Vrndávana. Lelki szeretetben elmerülve felkiáltott, „Milyen szerencsés vagyok ma! Láthatom Vradzsa Purit, amit még Brahmá és a félistenek sem érhetnek el könnyen. Itt van egy erdei kert. Itt, a málati és mádhavi folyondárok lugasában tréfálkozik a gópikkal Sri Krsna, az életem ura.” Vidzsaja-kumára megfeledkezett minden mély tiszteletről és hódolatról, izgatottan odaszaladt. Közben azonban elvesztette az eszméletét, és öntudatlanul zuhant a földre. Enyhe szellő fújt. Vidzsaja-kumára hamarosan magához tért. Előbb az egyik, majd a másik irányba nézett. Elszomorodott, mert nem látta az Úr kedvteléseit. Végül hazament, és lefeküdt. Nem mondta meg senkinek, hogy mit látott. Szíve kivirult az örömtől, hiszen látta az Úr Krsna vradzsai kedvteléseit. Szívében ezt gondolta, „Ma egy nagyon bizalmas dolgot láttam. Holnap elmondom a lelki tanítómesteremnek.” Pár perc múlva eszébe jutott, hogy aki az Úr bizalmas kedvteléseit látja, ezt nem árulhatja el senkinek. Egyre csak erre gondolt, és lassan elaludt. Reggel, amikor fölébredt, semmi másra nem tudott gondolni. Megtisztelte a praszádamot, elment Kási-misra házába, és dandavatját ajánlotta a lelki tanítómesterének. Lelki tanítómestere tisztelettel megölelte, és a hogyléte felől érdeklődött. Vidzsaja-kumára csak a lelki tanítómestere lótuszvirág lábait nézte. Állhatatos szívvel kérdezősködött a mádhura-raszáról.
Vidzsaja-kumára: „Uram, határtalanul kegyes voltál hozzám. Fel szeretnék tenni egy kérdést a ragyogó mádhura-rasza bizalmas igazságairól. Elolvastam az Uddzsvala-nilamanit, és egyes részeit nem értem.” Lelki tanítómestere válaszolt, „Baba, te nagyon kedves tanítványom vagy. Fölteheted a kérdéseidet. Megválaszolom, amennyire tudom.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, azt mondják, hogy az öt elsődleges rasza közül a mádhura-rasza a legbizalmasabb. Miért ne? A mádhura-raszában örökké benne vannak a sánta, dászja, szakhja és vátszalja raszák erényei. Az összes rasza közül ez a legszebb és a legcsodálatosabb. Hogyan is lehetne kétség? A száraz lemondás útján járók egyáltalán nem érthetik meg a mádhura-raszát. A materalisták útján sem jó járni. A vradzsai mádhura-rasza egészen más, mint a világi szex. Nem lehet könnyen megérteni. Ha a mádhura-rasza olyan csodálatos, miért hasonlít annyira ahhoz, amit a közönséges férfiak és nők adnak elő az anyagi világban?”
Goszvámi: „Baba Vidzsaja-kumára, te nagyon jól tudod, hogy az anyagi világ csodálatos változatossága csak torz tükörképe annak a csodálatos változatosságnak, ami a lelki világban van. Itt az a bizalmas igazság, hogy a tükörképen minden éppen a fordítottja az eredetinek. Ami az eredetiben a legmagasabb, az a tükörképen a legalacsonyabb. Amikor a tükörbe nézünk, a balkezünket a jobb oldalon látjuk. Ezt könnyű megérteni. Amikor a Legfelsőbb Úr felfoghatatlan energiájának az árnyéka tükröződik az anyagi világban, az a tükörkép is fordított. Ez történik, amikor a lelki raszák tükröződnek az anyagi világban. Az Abszolút Igazság sokféle módon, páratlanul és csodálatosan boldog. A boldogság tetőfoka a raszák. A feltételekhez kötött lelkek csak az anyagi tükörképek értelmében gondolnak ezekre a raszákra. Egyes gondolkodók azt állítják, hogy a lelki igazságban nincs sokféleség. Ezek az emberek eggyé akarnak válni a Legfelsőbbel. Azt gondolják, változatosság csak az anyagi világban van, és a lelki világban nincs. Nem érthetik meg az igazságot a lelki világról, bár ezt még az is könnyen megértheti, aki a logikánál és a józan észnél vesz menedéket. A valóság az, hogy a Legfelsőbb valamennyi rasza nyugvóhelye. Ezért csodálatos változatosság van Benne. Ha az anyagi raszákat nézzük, megérthetünk valamit az eredeti lelki raszából, amit nem lehet észlelni az anyagi érzékekkel. Nagyon sokféle rasza van a Legfelsőbben. Ennyit meg lehet érteni. A lelki világban a legalacsonyabb rasza a békés (sánta-rasza). Efölött van a dászja-rasza, a dászja-rasza fölött a szakhja-rasza, afölött a vátszalja-rasza. Aztán jön, mindegyik fölött, a mádhura-rasza. A raszák helyzete azonban megfordul, amikor az anyagi világban tükröződnek. Az anyagi világban tehát a mádhura-rasza van a legalacsonyabb helyzetben, fölötte van a vátszalja-rasza, afölött a szakhja-, illetve dászja-raszák, és a legfelső a sánta-rasza. Akik az anyagi világban vizsgálják a különféle raszákat, arra a következtetésre jutnak, hogy a mádhura-rasza a legalacsonyabb. Ezért van az, hogy az anyagi világban a mádhura-rasza cselekedetei nem fontsak, csak a zavar forrásai. A lelki világban azonban a mádhura a legtisztább rasza. Nagyon tiszta, ragyogó, és csodálatosan édes. Amikor Krsna, a legfelsőbb férfi találkozik az energiáival, akik mind nők, bármit tesznek, az teljesen tiszta. Cselekedeteik a lelki igazság alapja. E cselekedetek anyagi világbeli, torz tükörképe azonban romlott, és a zavar forrása. Az igazság az, hogy Krsna az egyetlen férfi, és valamennyi energiája nő. Ezért ebben a raszában, a lelki világban nincs semmi, ami bűnös lenne, vagy szemben állna a vallás tanításaival. Az anyagi világban az egyik egyéni lélek az élvező, és a másik az élvezett. Az anyagi mádhura-rasza tehát ellentmond az eredeti lelki valóságnak, ezért aztán az ellenszenv és zavar nyugvóhelye. Az igazság az, hogy egyetlen egyéni lélek sem lehet egy másiknak az élvezője. Valamennyi egyéni lelket arra szántak, hogy élvezzék őket, és az Úr Krsna az egyetlen élvező. Az anyagi mádhura-rasza azért olyan förtelmes, undorító és zavaró, mert teljesen szemben áll az egyéni lélek igazi természetével. Hogyan is lehetne kétség? Figyelj, gondold el, milyen a tükörkép természete. Kell legyen valami hasonlóság az anyagi világ tükrözött anyagi szerelmespárjai, és az eredetük, az Úr Krsna legfelsőbb, tiszta, transzcendentális kedvtelései között. A különbség azonban az, hogy az egyik nagyon förtelmes, és a másik nagyon magasztos.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, most már sikeres az életem. Teljesen megértem nagyon szép következtetésedet. Eltörölted a kétségemet. Most már meg tudom érteni, milyen a mádhura-rasza a lelki világban. Milyen édes még a szó is, ’mádhura-rasza.’ Lelki, és nem érinti meg az anyag. A legnagyobb transzcendentális boldogság forrása. Ki olyan szerencsétlen, hogy összetéveszti a sánta-rasza boldogságát a mádhura-rasza édes boldogságával? Uram, nagyon szeretném megérteni a mádhura-raszát. Kérlek, légy kegyes hozzám.”
Goszvámi: „Baba, elmondom, hallgasd meg figyelmesen. A mádhura-raszában Krsna a visaja, és szerelmesei az ásraja. Találkozásuk az álambana.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen Krsna, amikor Ő a visaja a mádhura-raszában?”
Goszvámi: „Ez nagyon szép kérdés. Krsna színe olyan, mint egy új esőfelhő. Elbűvölő. Elbűvölő és édes az arca. Ő a legerősebb. Fiatalsága mindig új és friss. Ékesszólóan és édesen beszél. Értelmes, dicsőséges, józan, mély, a legjobb, híres, minden nőt lenyűgöz, mindig új és friss, páralan transzcendentális kedvteléseket élvez, gyönyörű, a legkedvesebb, és nagyszerűen játszik a fuvolán. Krsnának, a legfelsőbb férfinek sok ilyen transzcendentális tulajdonsága van. Az összes Kámadéva dicsőségét egyszerre elhomályosítja Krsna dicsőséges lábainak a megpillantása. Az Úr Krsna oldalpillantása mindenki szívét elbűvöli. Krsna a transzcendentális kedvtelések nagy kincse. Ő az a jó szerencse, akit elértek a gópik.”
Vidzsaja-kumára: „Krsnának nagyon sok csodálatos lelki tulajdonsága van. Ő a csodálatos és lelki mádhura-rasza egyetlen hőse. Most ezt teljesen meg tudom érteni. Azelőtt sok szentírást tanulmányoztam. Csak az anyagi logikát dicsértem. Néha ugyan meditáltam az Úr Krsnán, de nem volt Benne szilárd hitem. De most, a te kegyedből megjelent a szívemben egy kis odaadás, az odaadás, amely a Krsnához való vonzódás alapja. Most, hogy az odaadás megtisztította a szívemet, közvetlenül látom Krsnát. Én ugyan elfordultam Tőle, Ő azonban soha nem hagyta el a szívemet. Milyen kegyes! Most már értem ezeket a szavakat (Bhakti-raszámrta-szindhu 2.5.131-132):
„Az abhakták nem érthetik meg a bhakta és az Úr között tapasztalt transzcendentális ízeket. Ez minden tekintetben nagyon nehéz, de aki mindenét felajánlotta Krsna lótuszvirág lábainak, megízlelheti a transzcendentális ízeket. „Amikor valaki az extatikus szeretet fölé emelkedett, és a tiszta jóság legmagasabb szintjén van, úgy kell érteni, hogy minden anyagi szennyeződéstől megtisztította a szívét. Ebben a tiszta életszakaszban megízleli a nektárt, és ezt az ízlelő képességet nevezik ’raszának,’ transzcendentális hangulatnak.”
„Uram, most már közvetlenül értem, hogy az igazi raszák a ragyogó lelki raszák a szívben. Az anyagi világ úgynevezett raszái nem igaziak. Az igazi raszák a lelki világban vannak. Minden élőlény a szellem egy apró része, egy lélek. Amikor a lélek elragadtatottan meditál az odaadó szolgálatban (bhakti-szamádhi), akkor megnyilvánulnak benne a lelki raszák. A lelki tanítómester kegyéből megérthetjük a lélek tiszta, eredeti azonosságát, valamint a feltételekhez kötött létezését az anyagi világban. Aki ezt megérti, nem kételkedik.”
Goszvámi: „Baba, ez úgy van, ahogy mondod. De ha még lenne kétséged, tovább beszélek a lelki igazságról. Mondd meg nekem: mi a kapcsolat a tiszta és a kevert igazság között?”
Vidzsaja-kumára (dandavatját ajánlja lelki tanítómestere lábainak): Uram, csak a te kegyedből beszélhetek helyesen. Ha a magyarázatom hibás, akkor légy olyan kegyes, és javítsd ki. ’Létezésnek’ (szatta) azt nevezik, ami valóban létező. Ezért mondanak ilyeneket, ’egy adott hely valódi létezése’ (szthiti-szatta), ’egy forma valódi létezése’ (rúpa-szatta), ’bizonyos tulajdonságok valódi létezése’ (guna-szatta), és „bizonyos cselekedetek valódi létezése’ (krijá-szatta). A valódi létezésnek (szatta) nincs sem kezdete, sem vége. Az örök jelenben nyilvánul meg, múlttól és jövőtől szennyezetlenül. Nagyon csodálatos, és tökéletesen tiszta természetű. Ez a tiszta létezés (suddha-szattva). A tiszta létezést az Úr tiszta lelki energiája (suddha-csit-sakti) nyilvánítja meg. Májá anyagi világa, amelyben múlt és jövő is van, csak árnyéka az eredeti lelki energiának (csit-sakti). Amikor azt látjuk az anyagi világban, hogy valami elkezdődik, a kezdet a szenvedély anyagi kötőerejáből jön. Amikor azt látjuk, hogy valami befejeződik, annak oka a tudatlanság kötőereje. A létezés e fajtái mind kevertek. A szellemi lélek azonban tiszta, nem kevert létezés (suddha-szattva). A tiszta lélek formája, tulajdonságai és cselekedetei mind tiszta létezés. Ha azonban májá bebörtönzi a szellemi lelket, úgy látszik, mintha a tulajdonságai elvegyülnének a szenvedély és tudatlanság anyagi kötőerőivel.”
Goszvámi: „Baba, ez nagyon jó levezetés. Most kérlek, mondd meg: Hogyan világosul meg az élőlény szíve tiszta létezéssel?”
Vidzsaja-kumára: „Amíg a lélek az anyagi világ börtönében van, nem nyilvánítja meg az eredeti, tiszta létezést. Ez csak a lélek eredeti, tiszta formájában történik. A lélek eredeti formája nem a személytelen spekuláció (gjána-cseszta) vagy gyümölcsöző cselekvés (karma-cseszta) eredményeképpen nyilvánul meg. Hogyan tisztulhat meg az, aki szennyel mosdik? A lelki tudás azonban olyan, mint a tűz. A tudás tüzével kell elégetni a materializmus szennyét. Hogyan érjük el a lelki boldogságot, amely az anyagi szennyeződés lemosásából származik? Az ember Krsna és a vaisnavák kegyéből kezd bele az odaadó szolgálatba. Ha odaadó szolgálatot végez, visszanyeri az eredeti lelki azonosságát. Ha ezt visszanyerte, szíve ragyog a tiszta lelki létezéstől.”
Goszvámi: „Baba, nagyon boldog vagyok, hogy olyan méltó tanítványt taníthatok, mint te. Vannak még kérdéseid?”
Vidzsaja-kumára: „Korábban azt mondtad, hogy négyféle hős van: dhirodatta, dhira-lalita, dhira-prasánta és dhirodhatta. Ezek közül melyik Krsna?”
Goszvámi: „Krsna mind a négyféle hős. Ha valaki megkérdezi, hogyan lehet egy személyt négy egészen eltérő módon látni, a válasz az, hogy az Úr valamennyi transzcendentális tulajdonság és cselekvés tárháza. Különböző arculatait aszerint vizsgáljuk, hogyan nyilvánítja meg határtalanul sokféle kedvtelését, így aztán nincs ellentmondás.”
Vidzsaja-kumára: „Légy olyan kegyes, és ezt mind magyarázd el.” Ekkor Vidzsaja-kumára könnyes szemekkel borult a lelki tanítómestere lábaihoz. A szent Goszvámi fölemelte, megölelte őt, és az ő szeméből is ömlöttek a könnyek, amikor beszélni kezdett.
Goszvámi: „A mádhura-raszában Krsna két szerepet játszik: a férjét és a szeretőét.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, Krsna a mi örök férjünk. Hogyan lehetne a szerető?”
Goszvámi: „Ez nagyon bizalmas. A lelki cselekedetek terén a mádhura-rasza olyan, mint egy titokban elrejtett drágakő. A mádhura-rasza sok drágaköve közül pedig az a legjobb, a Kaustubha drágakő, amelyben Krsna a szerető szerepét játssza (parakija).”
Vidzsaja-kumára: „A bhakták, akik a mádhura-raszánál vettek menedéket, a férjükként imádják Krsnát. Mi ez a titok, és hogyan lehet Krsna a szerető?”
Goszvámi: „Ha a Legfelsőbb személytelen, és nincsenek tulajdonságai, akkor nem is lehetséges Vele a rasza. Ha személytelen, akkor nincs értelme a Védák kijelentésének, ’raszo vai szah’ (Ő a transzcendentális raszák tárháza). Ha a Legfelsőbbnek nincsenek tulajdonságai, és nem ismeri a boldogságot, akkor nem lehet kapcsolata a raszával. Ez csak akkor lehetséges, ha vannak tulajdonságai. A raszák a szívben nyilvánulnak meg. Raszák nem nyilvánulhatnak meg egy személytelen, tulajdonságok nélküli Legfelsőbbel való kapcsolatban. Csak a Legfelsőbb Személlyel kapcsolatban jelennek meg. A sánta raszában az Úr legfelsőbb hatalma és fensége áll előtérben. Jobb ennél a dászja rasza, amelyben Krsna a legfelsőbb úr és tulajdonos. A dászja rasza feletti szakhja raszában az az elgondolás uralkodik, hogy a barát egyenrangú az Úrral. A szakhja rasza feletti vátszalja raszában a bhakta úgy érzi, ő az Úr feljebbvalója. A mádhura-rasza jobb, mint a vátszalja. Ez az összes rasza felett áll. A mádhura raszában a parakija jobb, mint a szvakija. E kettő alapja az ’átmá’ (én magam), és a ’para’ (másik személy). Az egyik azt jelenti, hogy valaki Krsnáé, a másik pedig azt, hogy máshoz tartozik. Mindkettő megnyilvánul a Legfelsőbb Személlyel kapcsolatban. Krsna kedvteléseinek egy részében a szvakija szerelmet látjuk, a másik részben a parakiját. Amikor a hős és a hősnő szenvedélyesen találkoznak, az a csodálatos parakija rasza. A parakija rasza sokkal nagyszerűbb, mint a szvakija. Az összehasonlításban a szvakija rasza száraz, a parakija rasza virul a boldogságtól. Amikor Krsna a hős, a parakija rasza egyáltalán nem megvetendő. Ha a hős egy egyéni lélek, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy a vallás útján jár-e, vagy nem. Elég megvetendő, ha egyéni lélek a hős parakija szerelemben. Ezért mondják a filozófusok, hogy nagyon elítélendő, ha az egyéni lélek szerető lesz. Rúpa Goszvámi azt mondja, a közönséges retorikai könyvek (alankára-sásztra) elfogadják, hogy a szerető alacsonyabb helyzetben van. Ez igaz a világi emberekre, de nem igaz Sri Krsnára, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és valamennyi inkarnáció forrása.”
Vidzsaja-kumára: „Az Úr Krsna tehát férjként is, szeretőként is megjelenik. Kérlek, magyarázd el először a férj szerepét.”
Goszvámi: „Ha feleségül vesz egy lányt, akkor Ő a férj.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen a szeretői szerepe, és a parakija raszája?”
Goszvámi: „Amikor a szerelem mindenné válik a számára, szenvedélyesen megkívánja valaki másnak a feleségét, átlép a vallás szabályain, akkor Ő a szerető. Parakija raszát élvez, amikor nem törődik a vallás szabályaival, amelyek erre az életre és a következőre vonatkoznak, és felajánlja magát egy lánynak. Parakija raszában kétféle hősnő van: 1. hajadon lány, és 2. másnak a felesége.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szvakija rasza természete?”
Goszvámi: „Ha Krsna feleségül vesz egy lányt, a férje lesz, megvédi, és ha a lány mindig hűséges Hozzá, ez a szvakija rasza.”
Vidzsaja-kumára: „Mikor fogadja el Sri Krsna a szvakija és a parakija raszákat?”
Goszvámi: „A dvárakái királynőkkel szvakija raszában van, a vradzsai lányokkal parakija raszában.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen helyzetben van ez a kétféle szerelmes az Úr Krsna láthatatlan kedvteléseiben?”
Goszvámi: „Ez nagyon bizalmas. Tudod, hogy az Úr Krsna fensége négy negyed. Háromnegyed a lelki világ, és egynegyed az anyagi világ. Ebben az egynegyedben vannak az anyagi univerzumok, vagyis a tizennégy bolygórendszer. Az anyagi és lelki világot elválasztó haáron folyik a Viradzsá folyó. A Viradzsá túlsó partján van a lelki világ. A lelki világot a Brahmadzsjótinak nevezett fényfal veszi körül. A falon túl látható Vaikuntha lelki ege. Vaikunthán az Úr fensége van előtérben. Az Úr Nárájanacsandrát, a királyok királyát számtalan lelki fenség szolgálja. Vaikunthán az Úr csak a szvakija raszát fogadja el. Ott Sri, Bhú, Nílá és más feleségek szolgálják a férjüket, az Úr Nárájanát. Vaikuntha fölött van Goloka. Vaikunthán a dvárakái királynők a szvakija raszában szolgálják Krsnát. Golokán a vradzsai lányok a saját raszájuknak megfelelően szolgálják Őt.”
Vidzsaja-kumára: „Ha Goloka az Úr Krsna legmagasabb lakóhelye, akkor miért Vradzsát dicsérik, mint a legcsodálatosabb helyet?”
Goszvámi: „Vradzsa, Gokula, Vrndávana és sok más hely mind Mathurá-mandalában vannak. Goloka a legmagasabb hajlék. Amikor az anyagi világban jelenik meg, Mathurá-mandalának nevezik. Mindkettő a legmagasabb hajlék.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan lehetséges ez? Nem értem.”
Goszvámi: „Az Úr Krsna felfoghatatlan energiája erejéből lehetséges. Az Úr Krsna felfoghatatan energiáját nem lehet megérteni anyagi gondolkodással vagy logikával. A Golokának nevezett lelki birodalom lejön az anyagi világba, és itt Mathurá-mandalának nevezik. Az Úr láthatatlan kedvteléseiben (aprakata-lílá) Golokának nevezik ugyanezt a világot. Az Úr Krsna valamennyi transzcendentális kedvtelése örök. Ha valaki érdemes arra, hogy lássa a tiszta szellemet, akkor láthatja Goloka világát. Aztán látja, hogy az anyagi világban jelen levő Gokula ugyanaz, mint Goloka a lelki világban. Ha azonban az értelmét anyagi ideák gyötrik, nem láthaja, hogy Goloka ugyanaz, mint Gokula. Úgy látja, hogy különböznek. Úgy látja, hogy Gokula az anyagi világ része.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan válik az ember méltóvá arra, hogy lássa Golokát?”
Goszvámi: „Sukadéva Goszvámi megmondja (Srimad Bhágavatam 10.28.14-15):
„Krsna azonnal azt gondolta, hogy a vrndávani bhaktáit tájékoztatni kell a lelki égről és az ottani Vaikuntha bolygókról. Ezért megmutatta nekik az örök, örökké létező lelki eget, amely határtalan, és tele van tudással. A lelki égről csak nagy bölcsektől és szentektől lehet hallani, akiket már nem befolyásol az anyagi természet három kötőereje.”
„Baba, Krsna kegye nélkül senki sem láthatja Golokát. Vradzsa lakói is csak az Ő kegyéből láthatták meg. Goloka a legfelsőbb lelki hajlék, messze túl az anyagi világon. Tele van csodákkal. Örök és lelki. Határtalan lelki kedvelések helye. A Brahmadzsjótinak nevezett lelki ragyogás Golokából árad. A bhakták, akik teljesen lemondtak az anyagi világról, megláthatják Golokát, úgy, ahogy van.”
Vidzsaja-kumára: „Minden felszabadult lélek láthatja Golokát?”
Goszvámi: „A felszabadult lelkek sok-sok milliója között is nehéz megtalálni az Úr egyetlen bhaktáját. Az astanga jóga vagy a személytelen spekuláció útján járók elérhetik a felszabadulást, de abban a fajta felszabadulásban elfelejtik, mi az eredeti lelki azonosságuk Vradzsa lelki világában. Azok a bhakták sem láthatják Goloka világát, akiket a Legfelsőbb Úr fensége vonz. Szívük Vaikunthába vezeti őket, és ott a Legfelsőbb Urat az Ő fenség- és ragyogás-formájában szolgálják. A bhakták közül, akik a vradzsai raszákban imádják Krsnát, csak azok láthatják Golokát, akiket Krsna kegyesen kiengedett Májá börtönéből.”
Vidzsaja-kumára: „Hát, ha csak nagyon kevés felszabadult lélek láthatja Golokát, akkor miért írnak róla a Brahma-szamhitában, a Harivamsában, Padma Puránában, és más szentírásokban? Aki Vradzsában imádja Krsnát, könnyen a kegyében részesülhet. Akkor miért beszélnek ezek a szentírások Golokáról?”
Goszvámi: „A raszika bhaktát, aki a vradzsai raszákban imádja Krsnát, az Úr Krsna kiemeli az anyagi világból, és beteszi Golokába. Az ilyen bhakta teljes mértékben láthatja Golokát. Nagyon kevesen láthatják Golokát még a tiszta bhakták közül is, akik Vradzsában imádják Krsnát. Kétféle bhakta van: sziddha (tökéletes) és szádhaka (törekvő). A szádhaka bhakták nem méltók arra, hogy lássák Golokát. A sziddha bhakták kétfélék: vasztu-sziddha (tökéletes a valóságban) és szvarúpa sziddha (tökéletes a felfogásban). A vasztu-sziddhák azok, akiket az Úr kegye egyenesen Golokába vitt. A szvarúpa sziddha bhaktákat ugyan nem vette ki az Úr Krsna kegye az anyagi világból, nem tette be Golokába, mégis láthatják Goloka valódi formáját. Sokféle bhakta van, akiknek a szemét lassanként megnyitja az Úr Krsna kegye. Egyesek egy keveset, mások többet, nagyon sokat látnak Golokából. Annyit látnak Golokában, amennyire az Úr Krsna kegyében részesültek. A szádhana-szakaszban a bhakta egy pillanatra betekinthet Golokába, az anyagi világ Gokulájában. Ha a bhakta elhagyja a szádhana-bhakti szakaszt, és eléri a bháva-bhaktit, többet is láthat Golokából. Ha pedig elérte a premát, nagyon sokat láthat Golokából.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, mi a különbség Goloka és Vradzsa között?”
Goszvámi: „Amit Vradzsában látni lehet, az látható Golokában is. Az emberek azonban különfélék, és különféle módokon látják Vradzsát. Az igazság az, hogy Goloka és Vrndávana semmiben nem különböznek. Az emberek látási képességében azonban lehetnek különbségek. Akit szorosan megkötöz a tudatlanság kötőereje, úgy fogja látni Vradzsát, mint egy másik helyet az anyagi világban. Akit a szenvedély kötőereje befolyásol, Vradzsát kellemes helynek fogja látni. Mindenki másnál világosabban látja Vradzsát, aki a tiszta jóság kötőerejében van. A különféle emberek tehát többé-kevésbé helyesen látják Vradzsa földjét.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, egy keveset meg tudok érteni. Kérlek, mondj egy vagy két példát, ami segít a megértésben. A példák mindig tökéletlenek, ha a lelki világ dolgait az anyagi világ dolgaihoz hasonlítják. Mégis hasznosak lehetnek, mert lehet célozni egy dolog természetére, ha azt egy másikhoz hasonlítják.”
Goszvámi: „Ez nagyon nehéz téma. Ha valakinek közvetlen lelki meglátása van, azt tilos feltárni másoknak. Ha Krsna kegyéből valaki képes arra, hogy közvetlenül lásson, akkor azt a kinyilatkoztatást mindig titokban kell tartani. Elismétlem neked, amit erről a korábbi ácsárják tanítottak. Ami ennél több, azt hamarosan magad is látod az Úr Krsna kegyéből. Golokán tiszta lelki észlelés van. Egyáltalán nincsenek anyagi gondolatok. Az Úr lelki energiája (csit-sakti) csodálatos létállapotokat (bháva) nyilvánít meg, hogy táplálja a raszákat. Ezen a módon sok idea és felfogás jelenik meg. Golokán Krsna kezdet nélküli. Soha nem születik meg. Mégis, hogy segítse az Úr kedvteléseit, lelki energiája elhiteti Nandával és Jasodával, hogy ők Krsna szülei. Így jelenik meg a vátszalja rasza. A mádhura rasza csodálatos változatait, a vipralambhát (elválás) és szambhógát (kedvtelések élvezete együtt) szintén az Úr lelki energiája nyilvánítja meg. A parakija és szvakija raszák az örök jelenben (nitja-vartamana) jelennek meg Figyelj, Jógamájá nagyon sokféle ötletet és hiedelmet nyilvánít meg Vradzsában. Jógamájá elhiteti Jasodával, hogy ő szülte Krsnát. Elhiteti a gópikkal, hogy ők Abhimanju, Góvardhana-gopa és mások feleségei. Ez táplálja a parakija raszát. A Jógamájá által teremtett ötletek és hiedelmek nem teljesen hazugságok. Részei Goloka teljes valóságának. Goloka különböző lakói tehát valóban különféleképpen látják a dolgokat.”
Vidzsaja-kumára: „Tisztítsam meg a gondolataimat azáltal, hogy az Úr kedvtelésein meditálok a nap nyolc részében (asta-kálija-lílá), és ezen a módon látom meg az Urat a meditációban?”
Goszvámi: „Ez nem így van. Az ember először látja az Úr kedvteléseit Vradzsában, és aztán emlékszik rájuk a nap nyolc részében. Az odaadó szolgálatot végző Krsna kegyében részesül, és aztán megnyilvánulnak előtte az Úr kedvtelései. Nem kell előbb megtisztítania a gondolatait azzal, hogy meditál az Úr kedvteléseiről.”
Vidzsaja-kumára: „Ezt mondják: ’Az ember azt a tökéletességet éri el, amely megfelel a meditációjának.’ Azt jelenti ez, hogy amikor valaki eléri a tökéletességet, azt kapja, amin meditált a szádhana-bhakti időszakában? Ezért az embernek arra kell törekednie, hogy tisztán meditáljon Golokán.”
Goszvámi: „Igaz, amit mondasz. Minden, Vradzsában jelen levő idea és hiedelem tiszta igazság. Nincs bennük semmi nem tökéletes vagy helytelen. Ha lenne bennük valami hazugság, akkor hibásak lennének. Ha valaki tökéletesen végzi a szádhana-bhaktit, eléri a tökéletességet. Amin tisztán meditál a szádhana-bhakti időszakában, azt közvetlenül látja, amikor eléri a tökéletességet. Próbáld szépen végezni a szádhana-bhakti kötelességeit. Ne próbáld megtisztítani ezeket a cselekedeteket. A megtisztításuk meghaladja az erődet. Ezeket maga az Úr Krsna fogja megtisztítani, felfoghatatlan energiájával. Ha magad próbálod megtisztítan, megszúr az anyagi ideák tövise. Ha Krsna kegyes lesz hozzád, a leszedett gyümölcs nem lesz keserű.”
Vidzsaja-kumára: „Ma szerencsés lettem. Van még egy kérdésem. Az Úr dvárakái feleségei Vaikunthán élnek? Ha nem, akkor Golokán?”
Goszvámi: „Minden boldogságot megtalálni Vaikunthán a lelki világban. Vaikunthánál nem lehet többet elérni. Vaikunthán megjelenik Dváraká, és az összes többi város, ahol az Úr lakik. Az Úr feleségei ezekben a különféle városokban szolgálják Őt, mindegyik a saját hajlékában. Ami a mádhura raszát illeti, Golokán csak a vradzsai lányok élnek. Amilyen kedvtelés megnyilvánult Vradzsában, az anyagi világban, az mind megnyilvánul Golokán. A Gopála-tápani Upanisádban is látjuk, hogy Rukmini dévi a szvakija raszában élvez kedveléseket a golokai Mathurá-puriban.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, a parakija rasza cselekedetei egy bizonyos sorrendben játszódtak le az anyagi világban. Ugyanez a sorrend Golokában is?”
Goszvámi: „Pontosan ugyanaz. Ez mind lelki. Csak a Jógamájá által teremtett hiedelmek hiányoznak. Azok a hiedelmek nem maradnak meg ott, csak a tisztán lelki rész. Nem tudom világosabban elmagyarázni. Odaadó szolgálatod erejéből rájössz, hogyan értem.”
Vidzsaja-kumára: „Az univerzális megsemmisülés idején az egész anyagi világ eltűnik. Hogyan lehetséges hát, hogy a Legfelsőbb Úr örökké élvez vradzsai hajlékában, az anyagi világban?”
Goszvámi: „Az Úr vradzsai kedvtelései kétféle értelemben tartanak örökké. Az Úr nagy kört tesz meg a számtalan anyagi univerzumon keresztül, és egymás után nyilvánítja meg a kedvteléseit. Így aztán örökké megnyilvánulnak a kedvtelések. Léteznek az örök jelenben (nitja-vartamana) is a lelki világban, bár lehet, hogy ezeket nem látják az anyagi szemek (aprakata).”
Vidzsaja-kumára: „Ha az Úr nyíltan megmutatja a kedvteléseit (prakata-lílá) mindegyik anyagi univerzumban, azt jelenti ez, hogy mindegyik univerzumnak megvan a saját Vradzsa-földje?”
Goszvámi: „Igen. Goloka képes arra, hogy bárhol megjelenjen. Az Úr kedvteléseinek a helye mindegyik anyagi univerzumban megjelenik. Megjelenik az Úr bhaktáinak a szívében is.”
Vidzsaja-kumára: „Miért marad meg Mathurá földje (Mathurá-mandala) az anyagi világban, bár az Úr már nem mutatja meg (prakata) itt a kedvteléseit?”
Goszvámi: „Az Úr itt továbbra is örökké élvez, bár ezeket a kedvteléseket nem láthatják az anyagi szemek (aprakata). Az Úr azért is megtartja a hajlékát az anyagi világban, hogy a kegyében részesítse a bhaktákat.”
Így ért véget a beszélgetés. Vidzsaja-kumára egyre csak a nap nyolc részére, és bennük az Úr kedvteléseire (asta-kálija-széva) gondolt; visszatért a szállására.