rasza-vicsára
30. fejezet
A raszák
Ma a kicsari praszádam megtisztelése után Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha megnézték Haridásza Thákura szamádhiját. Látták Sri Tota-Gopinátha templomát, és aztán a Sri Rádhá-Kánta templomba mentek. Dandavatjukat ajánlották Gopála-guru Goszváminak, és aztán leültek. Sok mindenről beszéltek Dhjánacsandra Goszvámival. Közben Gopála-guru Goszvámi megtisztelte a praszádamot, és aztán ő is leült az ülőhelyére. Gopála-guru Goszvámi szólt, „A vátszalja-raszában Krsna a visaja, idősebb rokonai és feljebbvalói az ásraja. Krsna teste sötét és gyönyörű. Minden erény megvan benne, nyájas, kedvesen beszél, becsületes, őszinte, félénk, alázatos, tisztelettudó és nagylelkű. A vátszalja-raszában levő bhakták között vannak Vradzsa királya és királynője, Róhini, az idősebb gópik, Dévaki, Kunti, Vaszudéva és Szandipani Muni. Közülük a legjobbak Nanda és Jasodá. Az uddipanák között vannak Krsna kaumára életkora, egyéb életszakaszai, formája, ruhái, gyermekkora, nyugtalansága, beszéde, tréfálkozása és kedvtelései.”
Vradzsanátha: „Mik az anubhávák ebben a raszában?”
Goszvámi: „Az anubhávák között vannak Krsna fejének megszagolása, testének masszírozása, áldások felajánlása, parancsok adása, becézgetése, védelmezése, jó tanácsok adása, megcsókolása, megölelése, nevén szólítása.”
Vradzsanátha: „Mik ebben a raszában a szattvika extázis jelei?”
Goszvámi: „Ebben a raszában a szattvika extázis jele, hogy tej folyik a mellből, valamint a dermedtséggel kezdődő nyolc jel.”
Vradzsanátha: „Mik a vjabhicsári-bhávák ebben a raszában?”
Goszvámi: „A vjabhicsárik ugyanazok a vátszalja-raszában, mint a pritában (dászja-rasza).”
Vradzsanátha: „Mik a sztháji-bhávák ebben a raszában?”
Goszvámi: „A sztháji-bhávák a kegy, valamint a mély tisztelet és hódolat nélküli szeretet. A Jasodá és más nagy bhakták által érzett szülői szeretet természettől fogva nagyon erős. Ebben a raszában a sztháj-bháva a premától a szneha és rága felé halad. Az Úr Balaráma raszája a dászja és vátszalja keveréke. Judhisthíra király raszájában a vátszalja, dászja és szakhja keverednek; Ugraszéna király esetében a vátszalja és szakhja. Nakula, Szahadéva, Nárada Muni, Siva, Garuda, Uddhava és mások raszája a szakhja és dászja keveréke.”
Vradzsanátha: „Uram, meghallgattuk, mit mondtál a vátszalja raszáról. Most légy olyan kegyes, és beszélj a legmagasabb raszáról, amely a mádhura. Szerencsések leszünk, ha meghallgatjuk a szavaidat.”
Goszvámi: „A bhakti-raszák közül a mádhurát mondják a legfontosabbnak. Az élőlényben, aki az anyagi raszáknál vett menedéket, fölébredhet az odaadás a Legfelsőbb Úr iránt, aztán fokozatosan elfordul az anyagi világ dolgaitól, és eljut a lemondáshoz. Aki nem így mond le, nem képes arra, hogy megértse a lelki raszákat. Az emberek általában nem értik a mádhura-raszát. A mádhura-raszát nagyon nehéz megérteni. Nem könnyű olyan embert találni, aki megérti. Ez a rasza nagyon bizalmas. Ezért jobb, ha általában rejtve tartjuk. Én is csak röviden mondom el, bár erről sokat lehetne beszélni.”
Vradzsanátha: „Uram, én Szubala tehénpásztor fiú követője vagyok. Fontold meg, mennyit szabad meghallanom, és csak annyit mondj el.”
Goszvámi: „Krsna prija-narma-szakha barátai bizonyos mértékben ismerik a mádhura-rasza cselekedeteket. Ezt figyelembe fogom venni, elmondom neked, amit helyes, hogy meghallj, és a többit nem mondom el.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának az álambanái?”
Goszvámi: „Ebben a raszában a visaja Sri Krsna, a hős, akinél senki sem szebb. A transzcendentális ásraja a bhakták, akik Vele élvezik a kedvteléseket. Ezért ebben a raszában a vradzsai gópik az ásraja. Valamennyi kedves gópi közül Sri Rádhá a legjobb. A sok uddipana közül Krsna fuvolájának a hangja az első. Az anubhávák között vannak az oldalpillantások és mosolyok. Valamennyi szattvika bháva dicsőségesen jelen van. Jelen vannak a vjabhicsárik is, kivéve a dühöt és a lustaságot.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának a sztháji-bhávái?”
Goszvámi: „A megfelelő vibhávák fokozzák a mádhura-raszában jelen levő szeretetet. Sem vidzsatija (különféle), sem szvadzsatija (egyfajta) bhávák nem vethetnek véget a szerelemnek, amelyet Sri Rádhá és Sri Mádhava éreznek egymás iránt.”
Vradzsanátha: „Hányféle mádhura-rasza van?”
Goszvámi: „A mádhura-rasza kétféle: 1. vipralambha (elválás), és 2. szambhóga (találkozás).”
Vradzsanátha: „Mi a vipralambha?”
Goszvámi: „A vipralambha sokféle; ide tartoznak a púrva-rága (a szerelem kezdete), mana (féltékeny harag) és pravásza (a szeretett messzire távozik).”
Vradzsanátha: „Mi a púrva-rága?”
Goszvámi: „A helyzet, mielőtt a szerelmesek találkoznak.”
Vradzsanátha: „Mik a mana és pravásza?”
Goszvámi: „A mana jól ismert. Pravásza, amikor a szerető elveszti a szerelmese társaságát.”
Vradzsanátha: „Mi a szambhóga?”
Goszvámi: „Szambhóga, amikor két szerelmes találkozik, és együtt (szam) élvez (bhóga). Nem mondok többet a mádhura-raszáról. Akik meg tudják érteni a mádhura-rasát, olvassák el a bizalmas leírást az Uddzsvala-nilamani című könyvben.”
Vradzsanátha: Most kérlek, mondj valamit a gauna-bhakti-raszáról (az odaadó szolgálat másodlagos raszái).”
Goszvámi: „A hét gauna-rasza a következő: nevetés, megdöbbenés, lovagiasság, panaszkodás, harag, rettegés és irtózás. Amikor e másodlagos raszák egyike nagyon megerősödik, elfoglalja az elsődleges (mukhja) raszák helyét. Ebben a helyzetben úgy tűnik, mintha független lenne az elsődleges raszáktól. Ekkor a látszólag független másodlagos raszát a saját szthái-bhávái, vibhávái és egyéb bhávái táplálják. A hét másodlagos raszát (nevetés, stb.) az öt elsődleges raszához képest vjabhicsáriknak tekintik.”
Vradzsanátha: „A retorika (alankára) tanulmányozásából ezeket már mind megtanultam a raszákról. Ismerem a másodlagos raszákat is (nevetés, stb.). Azt szeretném tudni, hogy ezek a másodlagos raszák milyen kapcsolatban vannak az odaadó szolgálat elsődleges raszáival. Kérlek, légy olyan kegyes, és magyarázd ezt el.”
Goszvámi: „Azt mondják, hogy az öt rasza közül egyesek barátok (kompatibilisek), mások ellenségek (nem kompatibilisek). A sánta-rasza barátai a dászja, irtózás, dharma-víra (lovagiasság jámbor tettek végzésében), és megdöbbenés. A megdöbbenés barátai a dászja, szakhja, vátszalja és mádhura-rasza. A sánta-rasza ellenségei a mádhura rasza, juddha-víra (lovagiasság a csatában), harag és rettegés. A dászja-rasza barátai az irtózás, sánta-rasza, dharma-víra és dána-víra (lovagiasság az adományozásban). A dászja-rasza ellenségei a mádhura-rasza, juddha-víra és harag. A szakhja rasza barátai a mádhura rasza, nevetés és juddha-víra. A szakhja-rasza ellenségei a vátszalja rasza, irtózás, harag és rettegés. A vátszalja rasza barátai a nevetés, együttérzés és rettegés. A vátszalja rasza ellenségei a mádhura rasza, juddha-víra, dászja rasza és harag. A mádhura rasza barátai a nevetés és szakhja rasza. A mádhura rasza ellenségei a vátszalja rasza, irtózás, sánta rasza, harag és rettegés. A hászja-rasza (nevetés) barátai az irtózás, mádhura rasza és vátszalja rasza. A hászja-rasza ellenségei az együttérzés és rettegés. Az adbhúta-rasza (megdöbbenés) barátai a lovagiasság, sánta, dászja, szakhja, vátszalja és mádhura raszák. Az adbhúta-rasza ellenségei a harag és irtózás. A víra-rasza (lovagiasság) barátai a megdöbbenés, nevetés, szakhja és dászja rasza. A víra-rasza ellensége a rettegés. Egyesek azt gondolják, hogy a sánta rasza is a víra-rasza ellensége. A karuná-rasza (együttérzés) barátai a harag és a vátszalja-rasza, ellenségei a lovagiasság, nevetés, megdöbbenés és a mádhura rasza szambhóga (találkozás) része. A raudra-rasza (harag) barátai az együttérzés és lovagiasság; ellenségei a nevetés, mádhura rasza és rettegés. A bhajanaka-rasza (rettegés) barátai az irtózás és együttérzés; ellenségei a lovagiasság, mádhura rasza, nevetés és harag. A bibhatsza rasza (irtózás) barátai a sánta rasza, nevetés és dászja rasza; ellenségei a mádhura rasza és szakhja rasza. A többi rasza is szoros kapcsolatban van.
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd el, mi a raszák találkozásának eredménye.”
Goszvámi: „Amikor a barátságos raszák találkoznak, az eredmény nagyon kellemes. Jó, amikor egy anga (rész) rasza találkozik egy angi (egész) raszával. A raszák lehetnek elsődlegesek vagy másodlagosak, de egy angi raszának egy barátságos anga-raszával kell találkoznia.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd el az angi (egész) és az anga (rész) közötti különbséget.”
Goszvámi: „Legyen a rasza elsődleges vagy másodlagos, amikor az egyik rasza uralkodik a másikon, a domináns raszát anginak nevezik. Az anga (dominált) rasza lesz a szancsári bháva, amely táplálja az angi-raszát. A Visnu-dharmóttara Purána mondja: „Amikor raszák találkoznak, a domináns rasza lesz a sztháji-bháva, és a többi a szancsári bhávák.”
Vradzsanátha: „Hogyan lehetséges az, hogy egy másodlagos (gauna) raszából angi (domináns) rasza legyen?”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi elmagyarázza (Bhakti-raszámrta-szindhu 4.8.45):
„Az Úr Vámanadéva maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, de úgy jelent meg, mint aki Indra egyik testvéreként ’született.’ Bár Vámanadévát néha kevésbé fontos félistennek tekintik, igazából Ő tartja fenn Indrát, a félistenek királyát. Néha ugyan alárendelt félistennek tartják, Vámanadéva helyzete azonban a legfelsőbb egész, a teljes félisten-rendszer forrása. Hasonló módon egy valójában uralkodó rasza is megnyilvánulhat néha alárendelt módon, bár a tényleges helyzete egy bhakta legfontosabb szerető érzése.”
Vradzsanátha: „Mi történik, amikor két ellenséges rasza találkozik?”
Goszvámi: „Olyan lesz, mint az édes nektár, amikor valami sósat vagy savanyút kevertek bele. A nem kompatibilis raszák összekeverését ’raszábhászának’ nevezik.”
Vradzsanátha: „Az össze nem illő raszák keverése semmilyen helyzetben sem jó?”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi elmagyarázza (Bhakti-raszámrta-szindhu 4.8.63-64):
„Amikor egy ellenző érvet meg kell cáfolni, amikor emlékeznek valamire, részrehajlás nélkül beszélnek, vagy különbség van a szerető (ásraja) és a szeretett (visaja) között, akkor az össze nem illő raszák találkozása nem vált ki kellemetlen eredményt.”
„Látjuk tehát, hogy bár a dászja-rasza és a vátszalja-rasza ellenségek, nincs probléma, ha különböző időpontokban jelentkenek Judhisthíra király kapcsolatában az Úr Krsnával. Bár ez a két rasza ellenség, nem egyidejűleg vannak jelen. Néha, amikor a bháva extázisa nagyon intenzív, nem okoz gondot, ha inkompatibilis raszák találkoznak. Rúpa Goszvámi írja (Bhakti-raszámrta-szindhu 4.8.83):
„Néha, amikor nagyon emelkedett és hatalmas személyiségekben jelentkeznek, számos össze nem illő rasza csatlakozik kompatibilissá.”
Vradzsanátha: „Hallottam a vaisnaváktól, hogy Maháprabhu nem szívesen hallotta a raszábhászával kevert szavakat, és meg sem akarta hallgatni az ilyen dalokat. Most értem, miért hibás a raszábhásza. Kérlek, magyarázd el a raszábhásza különféle fajtáit.”
Goszvámi: „A raszábhásza, vagyis az ízek összeegyeztethetetlen keveréke lehet uparasza (hamis kifejezés), anurasza (utánzás), vagy aparasza (eltorzult, vagy félreértett értelmezés). A raszábhásza kifejeződése tehát lehet nagy, közepes, vagy csekély.”
Vradzsanátha: „Mi az uparasza?”
Goszvámi: „A sztháji-bháva, vibháva, anubháva és a többi bháva nyomására a tizenkét rasza uparaszává válhat. Amikor a sztháji-bháva, vibháva vagy anubháva eltorzult módon nyilvánulnak meg, akkor megjelenik az uparasza.”
Vradzsanátha: „Mi az anurasza?”
Goszvámi: „Amikor a tizenkét első és másodlagos rasza megjelenik ugyan, de nincsenek kapcsolatban Krsnával, akkor azok anurasza. Amikor a lovagiasság és a többi hasonló rasza megközelítik a Krsnával való kapcsolat határát, azokat is anuraszának tekintik.”
Vradzsanátha: „Ha ezek az érzelmek nincsenek kapcsolatban Krsnával, akkor egyáltalán nem is raszák. Csak anyagi érzelmek. Mi különbözteti meg az anuraszát az anyagi érzelmektől?”
Goszvámi: „Az anuraszák nincsenek közvetlen kapcsolatban Krsnával. Néhány példa az anuraszára: a gópik nevettek (hászja) amikor látták, hogy egy majom táncol, Nárada csodálkozott, amikor hallotta, hogy két papagáj a Védántáról vitatkozik Bhándiravanában. Ezekben a példákban láthatjuk a kapcsolatot Krsnával, de ez távoli. Nem lehet közvetlen kapcsolatot látni. Ilyen helyzetben anurasza van.”
Vradzsanátha: „Mi az aparasza?”
Goszvámi: „Aparasza, ha Krsnát kineveti az ellensége, vagy más, kedvezőtlen érzelem tárgya lesz. Dzsarászandha többször is nevetett, amikor úgy látta, hogy Krsna elmenekül a csatatérről. Ez példa az aparaszára. Rúpa Goszvámi írja (Bhakti-raszámrta-szindhu):
„Egyesek ezeket az összeférhetetlen ízeket ’tad-abhászának,’ és mások ’raszábhászának’ nevezik. De akik ismerik az igazságot, a ’rasza’ szót csak kompatíbilis, kellemes raszákra használják.”
Miután Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha meghallották ezeket a szavakat, könnyek szöktek a szemeikbe, elszorult a torkuk, egyszerre a lelki tanítómesterük lótuszvirág lábaihoz borultak, és így szóltak:
„Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a lelki tanítómesteremnek, aki a tudás fáklyájával felnyitotta a szemeimet, amelyeket megvakított a tudatlanság sötétsége.”
Gopála-guru Goszvámi nagy lelki szeretettel ölelte meg a két tanítványt. Őszinte szívvel megáldotta őket, „Nyilvánuljon meg előttetek a raszák igazsága.”
Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha minden nap beszélgettek a lelki igazságról Dhjánacsandra Goszvámival. Elfogadták Gopála-guru Goszvámi csaranámrtáját és a praszádam étel maradékait, amely az ajkait érintette. Pár napot a saját bhadzsana-kutirájukban töltöttek, más napokon meglátogatták Haridásza Thákura szamádhiját, Sri Gopinátha templomát, vagy látták a sok tiszta vaisnavát, akik odaadó szolgálatot végeztek a sziddha bakula fa alatt. Így merült el a két bhakta az odaadó szolgálat nektáróceánjában. Néha megnézték azokat a helyeket, ahol Maháprabhun úrrá lett az extatikus szeretet; a helyeket, amelyekről Rúpa Goszvámi a Sztava-malában, Raghunátha dásza Goszvámi pedig a Sztavavaliban írt. Máskor csatlakoztak a tiszta vaisnavákhoz, akik az Úr Hari szent neveit zengték. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha fokozatosan fejlődtek az odaadó szolgálatban. Vidzsaja-kumára ezt gondolta, „Gopála-guru Goszvámi keveset mondott nekünk a mádhura-raszáról. Szeretnék részletesebb magyarázatot hallani tőle. Vradzsanátha merüljön csak el a szakhja-rasza ízeiben. Elmegyek egyedül, és mindent megtudok a mádhura-raszáról.” Dhjánacsandra Goszvámi szíves segítségével szerzett egy példányt az Uddzsvala-nilamaniból. Tanulmányozta ezt a könyvet. Ha valamit nem értett, megkérdezte Gopála-guru Goszvámit.
Egy délután Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha a tengerparton ültek, nézték a hullámokat, megfigyelték, hogy a hullámzó óceán olyan, mint az élet. Vidzsaja-kumára szólt, „Senki nem tudja megmondani, mi történik a következő életben. Meg kell tanulnunk a rága-margát (a rágánuga-bhaktit) Gopála-guru Goszvámitól.” Vradzsanátha szólt, „Dhjánacsandra Goszvámi írt egy könyvet a rága-margáról. Én láttam. Nagyon sokat nyerünk, ha a lelki tanítómesterünk megtanítja nekünk azt a könyvet.” Miután erre a következtetésre jutott, odament Dhjánacsandrához, és kért tőle egy másolatot. Dhjánacsandra válaszolt, „Nem adhatok neked egy másolatot. Először engedélyt kell kapnod Gopála-guru Goszvámitól.”
Mindketten odamentek Gopála-guru Goszvámihoz, és eléje terjesztették a kérésüket. Ezt mondta, „Jól van. Szerezzetek ez másolatot, és aztán gyertek vissza.” Most már megvolt az engedély, Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha megkapták a könyv másolatát. Azt gondolták, alkalmas időben majd elmennek Gopála-guru Goszvámihoz, és a vezetésével megtanulják azt a könyvet.
Dhjánacsandra Goszvámi jól ismerte a szentírásokat. Különösen azokat a szentírásokat kiválóan, amelyek az Úr Harinak végzett odaadó szolgálatot tárgyalták. Ő volt Gopála-guru Goszvámi legelső tanítványa. Vidzsaja-kumárát és Vradzsanáthát nagyon alkalmasnak vélte az odaadó szolgálatra, ezért mindent megtanított nekik. Újra meg újra elmentek a Goszvámihoz, aki Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha összes kétségét eloszlatta. Hallottak Maháprabhu és az Úr Krsna mindennapi cselekedeteiről. Meditáltak ezeken a kedvteléseken, és az Urat imádták a nap nyolc részében.