rasza-vicsára
29. fejezet
A raszák
Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára elhatározták, hogy Dzsagannátha Puriban töltik a csaturmászját. Miután hallottak a raszákról Gopála-guru Goszvámi szájából, úgy döntöttek, hogy a raszáknak megfelelően fogják imádni az Urat. Hallván a csaturmászja dicsőségéről, Vradzsanátha nagyanyja is elfogadta a javaslatot, hogy maradjanak Dzsagannátha Puriban. Minden reggel és este megnézték az Úr Dzsagannáthát. Megfürödtek a Narendra-szaróvarában, és mindent megnéztek, amit meg lehetett nézni Dzsagannátha Puriban. Nagy odaadással nézték, hogyan szolgálják az Úr Dzsagannáthát. Gopála-guru nagyon örült, amikor hallott az elhatározásukról. Így szólt, „Vradzsanátha, Vidzsaja-kumára, úgy szeretlek titeket, mint egy apa a fiait. Nem vagyok boldog, ha el kell válnom tőletek. Ha sokáig itt maradtok, akkor boldog leszek. Őszinte lelki tanítómestert könnyű találni, de nem olyan könnyű rálelni egy őszinte tanítványra.”
Vradzsanátha alázatosan megkérte, „Uram, kérlek, magyarázd el a különféle raszák tulajdonságait. Szerencsésnek tartjuk magunkat, ha tőled halljuk.”
Goszvámi: „Kitűnő a javaslatod. Kérlek, hallgasd meg a szavakat, amelyeket az Úr Gauracsandra ad a számba. Az első a sánta-rasza (semlegesség). Ebben a raszában a sztháji-bháva a sánta-rati. A személytelen Brahmanban elért boldogság nagyon csekély. A Legfelsőbb Személlyel való kapcsolatban elért boldogság sokkal nagyobb, mint a személytelen boldogság. A személyes boldogság oka az Istenség Legfelsőbb Szmélyisége lelki formájának közvetlen látása. A sánta-raszában az álambana (az imádat tárgya) az Úr Nárájana négykarú formája. Ez a forma olyan tulajdonságokat nyilvánít meg, mint legfelsőbb hatalom és fenség. A visaja és anubháva ezen a módon jelennek meg az álambanában. A sánta-rati ásrajája a sánta-ratiban levő békés emberek. A sánta-raszára az átmárámák, meg azok méltók, akiknek van hitük az Istenség Legfelsőbb Személyiségében. Az átmárámák között a legkiválóbbak a négy Kumára, Szanaka, Szanandana és a többiek. Ők gyerekek formájában szannjászik. Először a személytelen Brahmanhoz ragaszkodtak. Később vonzódni kezdtek a Legfelsőbb Személy formájának édességéhez. Imádni kezdték az Úr lelki formáját. Sánta-raszára azok alkalmasak, akik szerényen és lemondottan élnek, de még nem szabadultak meg a személytelen felszabadulás vágyától. A következő uddipanák inspirálják ezt a raszát: a fontos Upanisadok hallása, tartózkodás magányos helyeken, meditálás, az igazság keresése, tanulmányozás, az univerzális forma látása, társulás olyan emberekkel, akik személytelen spekulációval kevert odaadó szolgálatot (gjána-misra-bhakti) végeznek, és az Upanisadok tanulmányozása hasonló műveltségű emberekkel. A Legfelsőbb Úr lótuszvirág lábainak felajánlott tulaszi illata, a kagylókürt hangja, a szent hegyek, szent erdők, szent helyek, a Gangá, megszabadulás az anyagi vágyaktól és időtudattól végül minden anyagit meg fognak semmisíteni; ezek is uddipanák, amelyek inspirálják a sánta-raszát.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának az anubhávái?”
Goszvámi: „A sánta-rasza egyes anubhávái a következők: nézés az orr hegyére, cselekvés avadhúta módjára, járás közben négytenyérnyi távolságra tekintés, gjána-mudra (mutató- és hüvelykujjak összeillesztése), a Legfelsőbb Úr ellenségeinek nem gyűlölése, csekély hajlandóság az Úrnak kedves bhakták iránt, vonzódás a lélek felszabadulásához, az anyagi világban való lakozás megszűnéséhez, semlegesség és távolságtartás, megszabadulás a hamis egotól, anyagi birtoklásérzettől és büszkeségtől, valamint egyfajta hűvös szeretet a Legfelsőbb iránt. A ásítás, test megduzzadása, odaadó szolgálat oktatása, leborulás és imák feajánlása az Úr Hari előtt szintén az anubhávák között vannak.”
Vradzsanátha: „Mik a szattvika extázis jelei a sánta-raszában?”
Goszvámi: „Kétségbeesés (kivéve a földre zuhanás) és dermedtség, de még sok más jele is van a extázisnak ebben a raszában. Nincsenek szenvedélyes (dipta) jelek.”
Vradzsanátha: „Mik a szancsári-bhávák ebben a raszában?”
Goszvámi: „A sánta-rasza szancsári-bhávái között olyanokat látunk, mint panaszkodás, türelem, öröm, elgondolkodás, emlékezés, melankólia, sóvárgás, aggódás és érvelés.”
Vradzsanátha: „Hány különféle sánta-rati van?”
Goszvámi: „A sztháji-bháva sánta-rati kétféle: 1. szama (kiegyensúlyozott), és 2. szandra (intenzív). Szama-sánta-ratiban nyilvánul meg az aszampragjáta-szamádhi, amikor a testi cselekvések megtelnek a Legfelsőbb Úr jelenlétének tudatával. Szandra-sánta-ratiban a nirvikalpa-szamádhi nyilvánul meg, amelyben minden tudatlanság megsemmisül, és a Legfelsőbb Úr formájának közvetlen megnyilvánulása nagyon boldoggá tesz. E kétféle sánta-rati alapján más felosztás is lehetséges, például pariksja (közvetett), és száksát-kára-rúpa (közvetlen) sánta-rati. Sukadéva Goszvámi és Bilvamangala Thákura két olyan ember, akik lemondtak a sánta-raszáról, és megízlelték a közvetlen odaadó szolgálat raszáinak a boldogságát. Példa erre a nagy tudós is, Szárvabhauma Bhattacsárja.”
Vradzsanátha: Az anyagi retorika (alankára) könyvek nem fogadják el a sánta-raszát. Miért van ez?”
Goszvámi: „A békés nyugalom nagyon távol van minden materialista cselekvéstől. Amikor lelki cselekedeteket végeznek, fokozatosan megnyilvánul a sánta-rasza békés nyugalma. Így nyilvánulnak meg a lelki raszák. Maga a Legfelsőbb Úr jelentette ki: „A Belém vetett hit meghozza a békét.” Figyelj, hogyan kezdhet valaki hinni az Úrban anélkül, hogy előbb ne lett volna sánta-ratiban? Ezért a lelki élet kezdetén el kell fogadni a sánta-raszát.”
Vradzsanátha: „Most már értem a sánta-bhakti-raszát. Most kérlek, magyarázd el egymás után a dászja-rasza vibháváit és egyéb jellemzőit.”
Goszvámi: „A panditák prita-bhakti raszának is nevezik a dászja raszát. A dászja rasza kétféle: 1. anugrahja-patra-dászja (a kegy tárgya), és 2. lalja-patra-dászja (a szeretet tárgya). A prita rasza is kétféle: 1. szambhrama-prita (büszkeséggel), és 2. gaurava-prita (meghódolással).”
Vradzsanátha: „Mit a szambhrama-prita?”
Goszvámi: „Akik büszkék arra, hogy Krsna szolgái, azok szambhrama-pritát éreznek Krsna, Nanda fia iránt. Amikor ez a rasza kibontakozik, szambhrama-pritának nevezik. Ebben a raszában Krsna is, a szolgái is álambanák.”
Vradzsanátha: „Milyen formában jelenik meg Krsna ebben a raszában?”
Goszvámi: „Gokulában szambhrama-prita Krsnának két karja van. E rasza más részeiben néha két karja van, és máskor négy. Gokulában Krsna tehénpásztor fiú, két karja van, fuvolát tart, pávatoll és más díszek ékesítik. Amikor Gokulán kívül jelenik meg, drágakövek díszítik, és arculata az aisvarja (hatalom és fenség). Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 3.2.11-15):
„Krsnának a követekező tulajdonságai vannak: 1. sok millió univerzum árad ki teste pórusaiból, 2. a kegy óceánja, 3. felfoghatatlan energiái vannak, 4. valamennyi misztikus erő Őt szolgálja, 5. Ő a mag, amelyből valamennyi inkarnáció származik, 6. transzcendentális tulajdonságai vonzzák a felszabadult lelkek szívét, 7. Ő a legfelsőbb irányító, 8. Ő az imádat legfelsőbb tárgya, 9. mindent tud, 10. elszánt, 11. mindenkinél gazdagabb, 12. türelmes és megbocsátó, 13. megvédelmezi a meghódolt lelkeket, 14. boldog, 15. igazmondó, 16. ügyes, 17. elhoz minden áldást, 18. hatalmas, 19. vallásos, 20. a szentírások szemein keresztül lát, 21. a bhakta legjobb barátja, 22. nagylelkű, 23. dicsőséges, 24. hálás, 25. a hírnév nyugvóhelye, 26. a legjobb, 27. erős, 28. a szeretet irányítja. Ilyen módon az Úr Hari az álambana (a szeretet tárgya) négyféle szolgája számára.”
Vradzsanátha: „Ki ez a négyféle szolga?”
Goszvámi: „Négyféle bhakta vesz menedéket a dászja-raszában: 1. prasrita (aki alázatosan lefelé tekint, amikor ura előtt áll), 2. agjánuvarti (aki alázatosan teljesíti ura parancsait), 3. visvaszta (akinek teljes hite van az urában), és 4. prabhu-gjáne namra-buddhi (alázatos, és nagyon is tudatában van az ura felsőbbrendűségének). Így is nevezik ezt a négyet: 1. adhikrta (jogosult), 2. ásrita (menedéket vett), 3. parisada (társak), és 4. anugata (követők).”
Vradzsanátha: „Kik az adhikrta szolgák?”
Goszvámi: „Bramá, Siva, Indra, a többi félisten és istennő adhikrta szolgák és szolgálólányok. Különféle kötelességeket teljesítenek az anyagi világban, és végül jogosultak (adhikrta) lesznek arra, hogy közvetlenül szolgálják a Legfelsőbb Urat.”
Vradzsanátha: „Kik az ásrita szolgák?”
Goszvámi: „A háromféle ásrita szolga a következő: 1. saranágata (meghódolt lelkek), 2. gjáni (bölcs filozófusok), és 3. széva-nistha (akik szolgálni akarnak). Kálija és a Dzsarászandha által bebörtönzött királyok a saranágata szolgák közé számítanak. Saunaka és más bölcsek, akik lemondtak a személytelen felszabadulás vágyáról, és az Úr Harinál vettek menedéket: gjáni szolgák. Csandradhvadzsa, Harihara, Bahulásva, Iksváku és Pundarika széva-nistha és saranágata szolgák is, mert életük kezdetétől fogva ragaszkodtak az Úr imádatához.”
Vradzsanátha: „Uram, kik a parisáda szolgák?”
Goszvámi: „A parisáda szolgák közé számítanak Uddhava, Darka, Szátjaki, Srutadéva, Szatradzsit, Nanda (egy másik Nanda, nem az Úr Krsna apja), Upananda és Bhadra. Bár adnak tanácsot az Úr Krsnának, a megfelelő időben szolgálják Őt. A Kauravák közül Bhísma, Pariksit, Vidura, és más parisáda szolgák vannak. Legjobb közülük Uddhava, akit eltölt a tiszta szeretet (prema).”
Vradzsanátha: „Kik az anugata bhakták?”
Goszvámi: „Az anugata bhakták szíve mindig arra sóvárog, hogy szolgálják az Urat. Kétféle anugata bhakta van: 1. a szolgák Dvárakában, és 2. a bhakták Vradzsában. A dvárakái anugata bhakták között vannak Szucsandra, Mandala, Sztambha és Szutambha. Raktaka, Patraka, Patri, Madhukánta, Raszála, Szuvilásza, Premakandha, Makarakanda, Ánanda, Csandrahásza, Pajoda, Bakula, Raszada és Szarada a vradzsai szolgák között vannak. Közülük a legjobb Raktaka. A parisáda szolgák háromfélék: 1. dhurja (vezetők), 2. dhira (filozófusok), és 3. víra (hősök). Ásrita szolga is háromféle van: 1. nitja-sziddha (örökké tökéletes), 2. sziddha (tökéletes), és 3. szádhaka (tökéletességre törekvő).”
Vradzsanátha: „Mik a dászja-rasza uddipanái?”
Goszvámi: „Krsna fuvolájának hangja, bivalyszarv kürtjének hangja, mosolygó pillantása, dicsőségéről szóló történetek hallgatása, lótuszvirág lábnyomai, új monszunfelhőként ragyogó teste, traszcendentális testének illata.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának az anubhávái?”
Goszvámi: „A kötelesség elvégzése minden helyzetben, parancsok teljesítése, mentesség az irigységtől, barátkozás a Úr Krsnának őszintén meghódolt bhaktákkal, hit az Úr Krsnában – ez csak néhány ennek a raszának a rendkívüli anubhávái közül. Ide tartoznak még a tánc, tisztelet az Úr személyes barátai iránt, és lemondás mindenről, ami kívül esik a Krsna-tudat területén.”
Vradzsanátha: „Mik a szattvika-vikárák (az extázis jelei) a prita-rasza (dászja-rasza) e három formájában?”
Goszvámi: „Ebben a raszában sok szattvika-bháva van, a legfontosabb a dermedtség.”
Vradzsanátha: „Mik a vjabhicsárik ebben a raszában?”
Goszvámi: „Öröm, büszkeség, elszántság, bűntudat, melankólia, alázat, aggodalom, emlékezés, aggályok, töprengés, sóvárgás, ingatagság, érvelés, szenvedély, félénkség, dermedtség, illúzió, őrültség, elrejtés, felébredés, álom, kimerültség, betegség és halál – ezek a vjabhicsárik ebben a raszában. Nincsenek a vjabhicsárik között a gőg, fáradtság, félelem, feledékenység, düh, harag, irigység és alvás. A bhakta örül, büszke és békés, amikor találkozik az Úrral. Ha el kell válnia az Úrtól, elsorvad, megbetegszik, és meghal. A bűntudattal kezdődő tizennyolc bháva minden körülmények között látható, akár találkozik a bhakta az Úrral, akár elválik Tőle.”
Vradzsanátha: „Tudni szeretném, mik a prita-rasza sztháji-bhávái.”
Goszvámi: „Ennek a raszának a sztháji-bhávája a szeretet (priti), amely akkor jelenik meg, amikor a szív megtelik mély hódolattal, és reszket, ha az urára gondol. A sánta-raszában a Legfelsőbbhöz való vonzódás az egyetlen sztháji-bháva. A dászja-raszában a sztháji-bháva az szeretet, amely azzal a birtoklásérzettel párosul, hogy ’az Úr az enyém.’ A tiszteletteljes szeretet fokozatosan megerősödik, aztán tiszta szeretet (prema), szeretet (szneha) és intenzív szeretet (rága) lesz. A tiszteletteljes szeretet (szambhrama-priti) akkor lesz tiszta szeretetté (prema), amikor nincs benne félelem és mély hódolat. Ha aztán a tiszta szeretet intenzív lesz, a szív megolvad, és a prema sznehává válik. A szneha állapotában a bhakta nem tudja elviselni, ha csak egy pillanatra el kell válna az Úrtól. Amikor ez a szeretet (szneha) annyira megerősödik, hogy a bhakta úgy találja, még a bánata is boldoggá teszi, akkor a szeretetből intenzív szeretet (rága) lesz. Ezen a ponton a bhakta úgy érzi, azt teszi, ami Krsnának örömet szerez, még akkor is, ha közben elveszti az életét. Az adikrta és ásrita szolgák a szeretetet a prema szakaszáig tapasztalják. A parisáda szolgák elérik a sznehát. Pariksit, Daruka, Uddhava és a vradzsai anugata szolgák eljutnak a rágához. Amikor a rága megnyilvánul, elkerülhetetlenül magával hoz egy kevés szakhja-raszát (barátságot). A panditák azt mondják, hogy ebben a raszában a Krsnával való találkozás neve ’jóga,’ és az elválás ’ajóga.’ Az ajóga kétféle: 1. utkanthita (vágyódással teli), és 2. vijóga (tragikus). A jóga háromféle: 1. sziddhi (tökéletesség), 2. tusti (boldogság), és 3. szthiti (lakhely). Sziddhi hosszas vágyódás után látni Krsnát. Tusti Krsnát látni hosszú elválás után. Szthiti ugyanazon a helyen lakni, mint Krsna.”
Vradzsanátha: „Most értem a szambhrama-pritit (tiszteletteljes szeretet). Most kérlek, magyarázd ela gaurava-pritit (büszkeséggel kevert szeretet).”
Goszvámi: „A bhakta szeretetét gaurava-pritinek nevezik, ha büszke arra, hogy megölelheti Krsnát. Amikor az ebben a raszában jelen levő szeretetet a vibhávák és egyéb bhávák fokozzák, gaurava-pritivé válik. Ennek a szeretetnek az álambanái az Úr Hari, és a szolgái. A gaurava-pritiben a bhakta azt gondolja, hogy Krsna fontosabb, híresebb, értelmesebb, erősebb, mint ő maga. Azt gondolja, Krsna a védelmezője, a szerető szülője. Így lesz Krsna a bhakta szeretetének tárgya (visaja). A szerető bhakták kétfélék: 1. akik arra büszkék, hogy ők Krsna fiatalabb társai, és 2. akik arra büszkék, hogy ők Krsna fiai. Sarana, Gada és Szubhadra például arra büszkék, hogy ők Krsna fiatalabb társai, Pradjumna, Csárudesna és Sámba pedig arra, hogy a fiai. Sri Krsna szülői szeretete, nyájas mosolyai és egyéb cselekedetei ennek a szeretetnek az uddipanái. Ezek a bhakták egy hellyel alacsonyabban ülnek, mint Krsna. Tisztelettel haladnak mögötte, lemondanak a saját kívánságaikról, és Krsna óhajait teljesítik. Ezek ennek a kapcsolatnak az anubhávái. A szancsárikról és vjabhicsárikról már beszéltünk.”
Vradzsanátha: „Mit jelent ez a szó, ’gaurava?’”
Goszvámi: „A ’gaurva’ szó azt a helyzetet jelenti, amelyben a bhakta büszke arra, hogy Krsna az apja vagy a guruja. ’Gaurava-priti’ az a szeretet, amelybe belevegyül a büszkeség, hogy fennáll ez a kapcsolat Krsnával. Ez ennek a raszának a sztháji-bhávája.”
Vradzsanátha: „Uram, a priti raszát (dászja-rasza) már értem. Most kérlek, magyarázd el azt a raszát, amelyet preja-bhakta raszának vagy ’szakhja-raszának’ hívnak.”
Goszvámi: „Ebben a raszában Krsna és a barátai az álambanák. A visaja Krsna, aki Vradzsa hercege, és két kezében fuvolát tart. Krsna barátai az ásraja.”
Vradzsanátha: „Szeretném megérteni, milyen különféle barátai vannak Krsnának, és milyen tulajdonságaik vannak.”
Goszvámi: „Formáik, tulajdonságaik és ruháik olyanok, mint Krsna szolgáié. A barátok azonban magabiztosan közelednek Krsnához, mint egyenrangúak. Nem tölti el őket a mély hódolat és tisztelet, mint a szolgákat. Ezek a barátok kétfélék: 1. barátok Dvárakában, és 2. barátok Vradzsában. Ardzsuna, Bhímaszéna, Draupadi és Sridáma Vipra a dvárakái és más barátok között vannak. Közülük Ardzsuna a legjobb. A vradzsai barátok mindig arra sóvárognak, hogy lássák Krsnát. Krsna az életük. Ők Krsna legjobb barátai. Vradzsában Krsnának négyféle barátja van: 1. szuhrt (jóakarók), 2. szakha (barátok) 3. prija-szakha (bizalmas barátok), és 4. prija-narma-vajaszja (meghitt barátok). Krsna jóakaró barátai valamivel idősebbek Nála, és éreznek Iránta egy kis szülői szeretetet. Idősebbek lévén, mindig meg akarják védeni mindenféle bajtól. Mint ilyenek, néha fegyvereket viselnek, hogy azonnal elbánhassanak minden gonosszal, aki ártani akar Krsnának. A jóakaró barátok között vannak Szubhadra, Mandalibhadra, Bhadravardhana, Gobhata, Jaksa, Indrabhata, Bhadránga, Vírabhadra, Maháguna, Vidzsaja és Balabhadra. Közülük Balabhadra és Mandalibhadra a legjobbak. Közönséges barátoknak, vagy egyszerűen barátoknak azokat nevezik, akik fiatalabbak, mint Krsna, mindig ragaszkodnak Hozzá, és mindeféle szolgálatot végeznek Neki. Ezek a szakhák, és néhány szakha neve: Visála, Vrsabha, Odzsaszvi, Dévaprasztha, Varuthapa, Maranda, Kuszumapida, Manibandha és Karandhama. Közülük Dévaprasztha a legjobb. A bizalmasabb barátok a prija-szakhák, és majdnem egykorúak Krsnával. Nagyon bizalmas barátságuk miatt tisztán a barátság alapján viselkednek. Néhány bizalmas barát: Sridáma, Szudáma, Dama, Vaszudama, Kinkini, Stoka-krsna, Amsu, Bhadraséna, Vilászi, Pundarika, Vitanka és Kalavinka. Vannak még meghittebb barátok is, mint a szuhrt, szakha és prija-szakha barátok. Ezek a prija-narma vagy meghitt barátok. Ide tartoznak Szubala, Ardzsuna (nem a Pándava), Gandharva, Vaszanta és Uddzsvala. Közülük Uddzsvala a legjobb, aki mindig kész arra, hogy tréfálkozzon. A barátok között egyesek nitja-sziddha (örökké tökéletes), mások szurácsara (félistenek, akik végül elérték ezt a raszát), vagy szádhaka (emberek, akik ezt a raszát odaadó szolgálattal érték el). A barátok sok különféle módon szolgálják Krsnát. Csodálatosan sokféle dologgal foglalkoznak.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának az uddipanái?”
Goszvámi: „Krsna életkora, szépsége, kürtje, fuvolája, kagylókürtje, kedves viselkedése, kivételesen tréfás kedve, nagy ereje, játékos cselekedeti mind kiváltják (uddipana) az Iránta érzett baráti szeretetet. Amikor Krsna tehénpásztor fiúként tölti a napjait, a kaumára és pauganda életkorokban van. A kaisora életkorban, amikor megjelent Gokulában, tehénpásztor fiúként cselekedett, és aztán, amikor tizenhat éves lett, elment Mathurába.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd el nekem Krsna barátainak az anubháváit.”
Goszvámi: „Krsna néha úgy játszott a meghitt barátaival, hogy verekedtek vagy birkóztak, labdáztak, sakkoztak. Néha a vállukon vitték egymást, bemutatták, milyen ügyesen pörgetik a faágakat. És a tehénpásztor fiúk úgy szereztek örömet Krsnának, hogy együtt üldögéltek a heverőkön, vagy a hintákon, együtt aludtak, tréfálkoztak, úszkáltak a tóban, játszottak a majmokkal és más állatokkal táncoltak, énekeltek, stb. Ezeket a cselekedeteket mind anubhávának nevezik. A szuhrt barátok összeültek, és tanácsokat adtak, mit kellene tenni, néha egymást nógatták valamilyen szolgálatra. A szakha barátok bételdióval kínálták egymást, feldíszítették egymás arcát tilakával, vagy csandana pépet kentek egymás testére. A prija-szakha barátok le akarták győzni Krsnát. Néha ellopták a ruháját, kikapták a virágokat a kezéből. Néha rávették egymást, hogy díszítsék fel Krsna testét, máskor mindig készen álltak egy kis verekedésre, kihívták egymást birkózó meccsre. A prija-narma-szakha barátok szervezték meg Krsna mádhura-líláját. Mint a szolgák, ezek a barátok is mindig feldíszítették Krsnát erdei virágokkal, és legyezték Őt.”
Vradzsanátha: „Mik ennek a raszának a szattvika- és szancsári-bhávái?”
Goszvámi: „Hasonlók, mint a dászja-raszában, csak valamivel többek.”
Vradzsanátha: „Mi ennek a raszának a sztháji-bhávája?”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 3.3.105): „Amikor Krsna és a barátai közötti kapcsolatban egyáltalán nincs tisztelet, és mindenki egyenrangú félként kezeli a másikat, ezt az extatikus, baráti szeretetet szthájinak nevezik.”
Vradzsanátha: „Mit jelent itt ez a szó, ’visrambha?’”
Goszvámi: „Ezt mondják (Bhakti-raszámrta-szindhu 3.3.106): ’Visrambha azt jelenti, szilárd bizalom abban, hogy valaki egyenrangú a barátjával.”
Vradzsanátha: „Hogyan bontakozik ki ez a barátság?”
Goszvámi: „A szakhja-rasza szakaszai: prema, szneha, rága és pranaja.”
Vradzsanátha: „Mik a pranaja tulajdonságai?”
Goszvámi: „Ebből a fajta szeretetből teljesen hiányzik a mély tisztelet és hódolat, még olyan helyzetekben is, ahol helyénvaló lenne. A szakhja-rasza nagyon csodálatos és példa nélküli. A szakhja-rasza nagyon különbözik a dászja- vagy vátszalja-raszáktól. Valamennyi rasza közül a szakhja-rasza különösen kedves Krsnának. És miért? Krsna és a barátai nagyon szoros kapcsolatban vannak. Bizonyos értelemben a szakhja-rasza lelki extázisa szinte hasonló a mádhurja-rasza extázisához.”