rasza-vicsára
28. fejezet
A raszák
Vradzsanátha: „Uram, látom, hogy a vibhva, anubháva, szattvika-bháva és a vjabhicsári bháva mind bhávák. Mi a sztháji-bháva?”
Goszvámi: „’Sztháji-bháva az, amely az összes többit irányítja, akadályozva és akadálytalanul, és még magán az Úr Krsnán is uralkodik. Amikor a ’Krsna-rati’ (vonzódás Krsnához) menedéket vesz egy bhakta szívében, ennek a vonzódásnak a neve ’sztháji-bháva.’ Figyelj, a szamágrik között van a vibháva, és a vibháván belül az álambana. Van azonban egy bháva, amely mindezektől független, a bháva, amely a raszák eredete és segítője, a bháva, amely az élvezetté (ászvádana), és az élvezet tárgyává (ászvádja) válik. Kérlek, gondolkodj el ezen alaposan, és próbáld megérteni, hogyan különbözik a sztháji-bháva a többi bhávától. A sztháji-bháva kétféle: elsődleges (mukhja-rati), és másodlagos (gauna-rati).”
Vradzsanátha: „Mi az elsődleges sztháji-bháva?”
Goszvámi: „Amikor a bháva-bhaktiról beszéltünk, már hallottál a suddha-szattva-ratiról. Ez ugyanaz, mint a mukhja-rati.”
Vradzsanátha: „Amikor az alankára-sásztrákat (könyvek a retorikáról) olvastam, megértettem, hogy az anyagi szeretetről beszélnek. Ez egészen más. A lelki szeretet, amiről most beszélsz, egészen más, mint az anyagi szeretet. Most már értem, hogy csak a tiszta szívű ember ízlelheti meg a Legfelsőbb Úr iránti szeretet nektárját (rasza). Az úgynevezett szeretet, amelyről az alankára-sásztrák szerzői írnak, csak az a szeretet, amely a anyagi világban bebörtönzött lelkek anyagi testében és elméjében megjelenik. Most meg tudom érteni a másik fajta szeretetet. Ez a tiszta lelki szeretet minden a tiszta, felszabadult lelkek számára. Ezt a tiszta szeretetet a hládini-sakti kegyéből néha még az anyagi világban bebörtönzött, feltételekhez kötött lelkek is tapasztalják. Most szeretném megérteni a tiszta lelki szeretet (suddha-rati) különféle fajtáit.”
Gopála-guru Goszvámi látta, hogy Vradzsanátha milyen világosan felfogta a lelki igazságot, örömében sírt, megölelte, és szólt, „Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen tanítványom van. Kérlek, hallgass meg. A mukhja-rati kétféle: szvártha (önmaga kedvéért), és parártha (a szerelmese kedvéért).”
Vradzsanátha: „Mi a szvártha-mukhja-rati természete?”
Goszvámi: „Amikor a bhávát semmi akadály nem állítja meg (aviruddha-bháva), akkor a szvártha-mukhja-rati fokozódik. Ha azonban a bhávát akadályozzák (viruddha-bháva), akkor a szvártha-mukhja-rati csökken.”
Vradzsanátha: „Mi a parártha-mukhja-rati természete?”
Goszvámi: „Akár vannak akadályok, akár nem, a parártha-mukhja-rati magától húzódik össze. Van egy másik fajta mukhja-rati is, ezen a kettőn kívül.”
Vradzsanátha: „Milyen az? Kérlek, mondd el.”
Goszvámi: „Ez a suddha-mukhja-rati (tiszta szeretet). Öt raszára oszlik: sánta (semlegesség), dászja (szolgai kapcsolat), szakhja (barátság), vátszalja (szülői szeretet), és mádhurja (szerelmes kapcsolat). Ahogyan a napfény is különböző színekben törik meg, amikor áthalad egy prizmán, vagy egy hasonló tárgyon, a sztháji-bháva is különféleképpen jelenik meg, a különböző embereknek megfelelően.”
Vradzsanátha: „Kérlek, beszélj erről a suddha-ratiról (tiszta szeretet).”
Goszvámi: „A suddha-rati háromféle: szamanja (közönséges), szvaccsha (világos), és sánta (békés). A szamanja-rati az a szeretet, amit általában az emberek éreznek az Úr Krsna iránt. Amikor a mukhja-rati különféle módokon nyilvánul meg a különféle bhaktákban, ahogyan a fény a színes üvegen, ezt a fajta mukhja-ratit nevezik ’szvaccshának’ (világosnak). Egyes bhakták imákat ajánlanak fel Krsnának, mások tréfálkoznak Vele, és a barátjuknak nevezik, megint mások megvédik, és a fiuknak szólítják, vannak aztán, akik meditálnak Rajta, és ’Felsőléleknek’ mondják. Sánta-ratiban (semlegesség) a bhakta békés elmével meditál a változatlan Legfelsőbbön. A suddha-rati kétféle: ’kevala’ (nem kevert), és ’szankula’ (kevert). Vradzsa lakói közül Raszála és Sridáma példák azokra a bhaktákra, akik Krsna iránti szeretete csak egyféle, és a legcsekélyebb nyoma sincs benne más raszának. Más bhakták, mint Uddhava és Bhíma szeretete különféle raszák keveréke. Tiszta szeretetüket ’szankulának’ (kevertnek) nevezik.”
Vradzsanáha: „Korábban azt gondoltam, hogy Vradzsában nem volt sánta-rati. Most látom, hogy csekély mértékben ott is jelen van. Amikor a rati (szeretet) különféle fajtáit vizsgálják, a retorikai tankönyvek (dzsada-alankára) a sánta-ratit nem fogadják el a szeretet hiteles fajtájának. Itt meg azt látjuk, hogy a sánta-ratit is el kell fogadni, mint a Legfelsőbb iránti szeretet egyik fajtáját. Most kérlek, beszélj a dászja-ratiról (szeretet a szolgai kapcsolat raszájában).”
Goszvámi: „Amikor a bhakta ezt gondolja, „Krsna a uram, és én a szolgája vagyok,” a dászja-raszában szereti Krsnát. Ha a bhakta ezen a módon vonzódik Krsnához, semmi más nem vonzza, semmi nem teszi elégedetté a szolgai kapcsolat raszáján kívül.”
Vradzsanátha: „Mik a szakhja-rati (szeretet a barátságban) tulajdonságai?”
Goszvámi: „’Szakhja-rati az, amikor a bhakta szilárdan meg van győződve arról, hogy egyenrangú Krsnával. A szakhja-ratiban tréfálkozás, nevetés és hasonló cselekedetek vannak.”
Vradzsanátha: „Kérlek, beszélj a vátszalja-rati (szülői szeretet) természetéről”
Gosvámi: „Vátszalja-ratinak a jóindulatú szeretetet nevezik, amelyben a szülők részesítik Krsnát. Krsna megölelése és becézgetése, érdekében kedvező szertartások végzése, megáldása, állának gyengéd megérintése – ezek a vátszalja-rati néhány cselekedete.”
Vradzsanátha: „Most kérlek, sorold fel a mádhura-rati (szerelmes kapcsolat) tulajdonságait.”
Goszvámi: „A ’prijata’ (szerelem) vagy ’mádhura-rati’ (édes szerelem) cselekedetei az a nyolc kedves dolog, ahogyan az őzike szemű gópik szeretik Krsnát – kezdve azzal, hogy Krsnára gondolnak, és Őt nézik. Ide tartoznak még az oldalpillantások, a szemöldök mozgatása, kedves szavak, tréfás szavak. A sántától a mádhra-rati-ig a bhakták szeretete, gyönyörűsége és boldogsága egyre csak fokozódik. Most röviden elmondtam az ötféle mukhja-ratit (az elsődleges raszákat).”
Vradzsanátha: „Most kérlek, sorold fel a másodlagos (gauna) lelki raszákat.”
Goszvámi: „A másodlagos raszák, amelyek az álambana részei, a következők: nevetés, megdöbbenés, lovagiasság, panaszkodás, harag, rettegés és irtózás. Az első hat ilyen raszában a bhakta mindig Krsnán meditál. Ha elérte a tiszta szeretetet (suddha-rati), akkor az anyagi testet és az anyagi cselekedeteket nagyon ízetleneknek találja. Elborzad tőlük. Ez a hetedik rasza, irtózás. Bár ez a hét különbözik a tiszta szeretettől (suddha-rati), ezek is kapcsolatban vannak a parártha-mukhja-ratival (az elsődleges raszákkal), ezért ezeket is a raszák közé sorolják, és a ’rati’ (szeretet) szót alkalmazzák rájuk. Egyes bhaktáknál egy vagy több másodlagos rasza a Krsnával való kapcsolatuk állandó része marad. De ez semmiképpen sem igaz valamennyi bhaktára. A legtöbb bhakta esetében ezek a másodlagos raszák csak időlegesen nyilvánulnak meg. Egyes helyzetekben egy vagy több másodlagos rasza olyan erős lesz, hogy elhomályosítja a természetes, elsődleges raszákat.”
Vradzsanátha: „Az anyagi retorikában (alankára) nyolc raszát írnak le, kezdve a szerelmes kapcsolattal, nevetéssel és együttérzéssel. Meg tudom érteni, hogy ezek az anyagi raszák csak szerencsétlen hősök és hősnők szempontjából látszanak olyan szépeknek. Semmi közük Vradzsa lelki raszáihoz, amelyek a tiszta szellemi lélek cselekedetei, és nincsenek kapcsolatban az anyagi elme működésével. A nagy bhakták a sztháji-bháva ratit öt elsődleges, és hét másodlagos raszára osztották. Ez helyes. Most kérlek, beszélj a hásza-ratiról (a nevetés raszája).”
Goszvámi: „Egyes szokatlan szavak, jelenségek vagy cselekedetek nevetésre késztetik a szívet. Nevetéskor lehet, hogy a szemek kitágulnak, az orrlyukak, ajkak és az orca megremeghet. Ezt a nevetést az Úr Krsna felé irányított szankócsa-bháva-rati váltja ki.”
Vradzsanátha: „Mi a megdöbbenés raszája (viszmaja-rati)?”
Goszvámi: ”Amikor valaki rendkívüli dolgot lát, megdöbbenés nyilvánul meg a szívében. A megdöbbenés néhány jele: nagyra nyílt szemek, dicsérő szavak mondása és borzongás.”
Vradzsanátha: „Mi a lovagiasság raszája (utszáha-rati)?”
Goszvámi: „Lovagiasság, amikor a szív elhatározza, hogy elvégzi a nemes tetteket, amelyeket a nagy szentek dicsőítenek. Néhány jele a serénység, türelmetlenség és lelkesedés.”
Vradzsanátha: „Mi a harag raszája (kródha-rati)?”
Goszvámi: „Amikor az ellenség cselekedetei lángra lobbantják a szívet, azt haragnak nevezik. Egyes jelei a nyers szavak, szemöldök összeráncolása, vörös szemek.”
Vradzsanátha: „Mi a rettegés raszája?”
Goszvámi: „Amikor a borzalmas dolgok látására a szív menekülni akar, azt rettegésnek nevezik. Egyes jelei az elbújás, a szív szárazsága, és a menekülés.”
Vradzsanátha: „Mi az irtózás raszája?”
Goszvámi: „Ha valaki utálja a förtelmes dolgokat, azt irtózásnak nevezik. Egyes jelei a köpés, az ajakbiggyesztés, és durva bírálat. Amikor ez az érzelem az Úr Krsnával kapcsolatos, akkor a lelki raszák közé sorolják. Egyébként csak egy másik anyagi érzés.”
Vradzsanátha: „Hány bháva (érzelem) van a bhakti-raszában (az odaadó szolgálat ízeiben)?”
Goszvámi: „A sztháji-bhávának nyolc bhávája van, a szancsári bhávának 33, és a szattvika-bhávának nyolc. Ez összesen 49 bháva. Amikor ezek a bhávák a természet három kötőerejéből nyilvánulnak meg, vagyis anyagiak, akkor az anyagi boldogság és szenvedés okai. Amikor ezek a bhávák Krsna eléréséhez segítenek, akkor lelkiek, túl az anyagi kötőerőkön, tele vannak boldogsággal, és ami bánatnak tűnik bennük, az igazából lelki boldogság. Rúpa Goszvámi azt mondja, hogy az Úr Krsna és kedves bhaktái a két álambana (nyugvóhely), vagyis a lelki szeretet (rati) raszáinak okai. Az extázis jelei, pl. dermedtség, stb., a rati hatásai közé számítanak, és a siránkozással kezdődő jelek a rati kibontakozását segítik. Amikor a raszák fölébredtek, az extázis jeleit már nem nevezzük oknak, hatásnak és segítőnek. Ekkor a nevük vibháva. A panditák azért nevezik vibhávának, mert ezeknek a cselekedeteknek különösen édes ízük van. Amikor a tánc és egyéb cselekedetek fokozzák a vibháva édességét, a vibhávát ’anubhávának’ nevezik. A lelki (szattvika) cselekedetek lelki eredményekkel járnak. Ezért nevezik ezeket a cselekedeteket ’szattvika-bhávának.’ Amikor ezek a vibhávák lemondást, és más hasonló érzéseket hoznak, a bháva neve ’szancsári-bháva.’ Az olvasók, akik az Úr Krsnáról szóló költeményekhez, színdarabokhoz és egyéb könyvekhez vonzódnak, tudják, hogy a vibhávák az odaadó szolgálat okai. A rati (tiszta szeretet) cselekedetei igazából felfoghatatlanok. Ezek az odaadó szolgálat nagyon nagy kedvtelései. A Mahábhárata és más írások azt mondják, hogy az odaadó szolgálat cselekedetei nagyon emelkedettek. Meg sem lehet közelíteni közönséges, anyagi logikával. A Mahábhárata azt írja, hogy az anyagi elme nem értheti meg ezeket a bhávákat, az anyagi logikát nem lehet alkalmazni a megértésükre. Ami túl van az anyag világán, azt nem értheti meg az anyagi elme. Aki édes szeretetet érez az Úr Krsna formája és egyéb jellemzői iránt, eléri a vibhávát. Ez a vibháva nem marad statikus. Spontán növekszik, és egyre nagyobb lesz. A rati (Krsna iránti szeretet) teszi lehetővé, hogy közvetlenül lássuk az Úr Krsnát, aki a transzcendentális édesség és egyéb erények nyugvóhelye. De a bhakta is egyre jobban szeretik Krsnát, amikor a formáját és az egyéb jellemzőit közvetlenül látja. A vibháva, anubháva, szattvika-bháva és vjabhicsári-bháva mind fokozzák a ratit, és a rati fokozza őket.”
Vradzsanátha: „Mi a különbség a Krsna iránti szeretet (krsna-rati) és az anyagi szeretet (visaja-rati) között? Kérlek, magyarázd el.”
Goszvámi: „Az anyagi szeretet az anyagi világ része. Az Úr Krsna messze túl van az anyagi világon, és sok csodálatos dolog eredete. Az anyagi szeretet kellemes, amikor itt van, akit szeretünk, és amikor távol van, kellemetlen. Amikor valaki Krsnát szereti, és Krsna jelen van, akkor a szerető egy bizonyos fajta raszát tapasztal, és ez a szambhóga-szukha-rasza (a Krsnával való élvezés boldogsága). Mikor aztán Krsna távol van, a vipralambha (elválás) raszáját tapasztalja, ami önmagában is csodálatos transzcendentális boldogság. Maháprabhu egyik kérdésére Rámánanda Rája elmondta, (CC Madhja 8.194), milyen csodálatos boldogságot érez a bhakta, amikor távol van Krsnától, és ezt ő ’vivartának’ nevezte. Ami itt szenvedésnek látszik, az igazából a legnagyobb lelki boldogság.”
Vradzsanátha: „A logika tudósa azt mondja, hogy a raszák nem fontosak. Ezek csak egy kis része annak, ami létezik. Mi a válasz erre az állításra?”
Goszvámi: „Igaz, hogy az anyagi raszák nem fontosak. És miért nem? Az anyagi raszák összetevői (szamágri) táplálhatják az anyagi sztháji-bhávát (a tartós érzelmeket). Ezek azonban csak anyagi raszák. Nem lelkiek. A lelki tökéletességben a lelki raszák örökké teljesek, és önmaguktól megnyilvánultak. A tapasztalatlan bhakta számára azonban lehet, hogy a lelki rasza anyaginak tűnik. Amikor a szerető elvált a szerelmesétől, a szerelem anyagi raszái nem maradnak meg örökre. A szeretet lelki raszája azonban sokkal szebb és dicsőségesebb, mint anyagi párja. A nagy energia, a hládini-sakti transzcendentális boldogságot ad a lelki szeretet raszájának az elválásban. Ezért van az, hogy a lelki szeretet raszája az elválásban boldog, és ezért nem értheti meg az anyagi logika. Ezért nevezik felfoghatatlannak.”
Vradzsanátha: „Hányféle lelki rasza van?”
Goszvámi: „Bár öt elsődleges rasza van, ezeket mégis egynek tekintik. Adjuk hozzá a hét másodlagos raszát, ez összesen nyolc rasza.”
Vradzsanátha: „Kérlek, nevezd meg ezt a nyolc raszát. Minél többet hallgatlak, annál többet szeretnék hallani.”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu 2.5.115-116): „Öt elsődleges rasza van, és mindegyik emelkedettebb, mint az előző: semlegesség, szolgai kapcsolat, barátság, szülői szeretet, és szerelmes kapcsolat. A hét másodlagos rasza: nevetés, megdöbbenés, lovagiasság, panaszkods, harag, rettegés és irtózás.”
Vradzsanátha: „A lelki raszákkal kapcsolatban mi a ’bháva’ szó helyes meghatározása?”
Goszvámi: „A nagy panditák látták az igazságot megtisztult szívükben, sok könyvet írtak a raszáról (rasza-sásztrák), és ezekben a könyvekben meghatározták a ’bháva’ szót. Már elmagyaráztam, hogy a bháva kétféle: 1. csintja-bháva (amit meg lehet érteni az anyagi elmével), és 2. acsintja-bháva (ami felfoghatatlan, meghaladja az anyagi elme megértését). A csintja-bhávát meg lehet érteni az anyagi logikával. És miért? Az anyagi világban bebörtönzött, feltételekhez kötött lélek érzései mind anyagi természetűek. A feltételekhez kötött lelkek anyagi eszméit és a Legfelsőbb Úrral kapcsolatos érzéseit is megértheti az anyagi elme. A valódi, a Legfelsőbb Úrra kapcsolatos eszméket és érzéseket azonban nem értheti meg az anyagi elme. És miért nem? A Legfelsőbb Urat meg sem érintheti az anyag. Mivel Ő felfoghatatlan, nem jó azt gondolni, hogy nem létezhetnek vele kapcsolatosan bhávák (érzelmek). Mindenféle érzelem lehetséges a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban. De ezek felfoghatatlanok, meghaladják az anyagi elme megértését. Meditálj révületben, a szívedben, az egyik felfoghatatlan, az Úrral kapcsolatos raszán. Meditálj a megfelelő sztháji-bháván és a szamágrikon. Akkor meg fog nyilvánuln előtted az örök és tökéletes lelki rasza.”
Vradzsanátha: „Uram, mit jelent az, ’révületben meditálni?’”
Goszvámi: „Baba, sok születés óta vándorolsz a karma körforgásában, anyagtól szennyezetten. A meditáció kétféle: előzetes (praktani) és jelenlegi (adhunika). Mivel az anyagi világban éltél, eredetileg tiszta szíved és gondolataid beszennyeződtek. De aki szent bhaktákkal társul, és jámbor, lelki tetteket végez, megszabadulhat a szennyezett anyagi gondolatoktólm és ismét képes az eredeti, természetes, lelki meditációra. Amikor ez a lelki meditáció megerősödik, megjelenik a szívben a felfoghatatlan igazság. Ezt jelenti a ’révült meditáció.’”
Vradzsanátha: „Ki alkalmas arra, hogy megértse a lelki raszákat? Ezt szeretném tudni.”
Goszvámi: „Egyedül az értheti meg a lelki raszákat, aki állandóan meditál, és a felfoghatatlan lelki igazság megnyilvánul a szívében. Senki más nem értheti meg a lelki raszát. Senki más nem alkalmas. Rúpa Goszvámi mondja (Bhakti-raszámrta-szindhu (2.5.132): „Amikor valaki fölemelkedett az extatikus szeretet helyzetére, vagyis a tiszta jóság legmagasabb szintjén van, tudjuk, hogy a szíve minden anyagi sznnyeződéstől megtisztult. Ebben a tiszta életszakaszban megízlelheti ezt a nektárt, és technikailag ezt az ízlelő képességet nevezik raszának, traszcendentális hangulatnak.”
Vradzsanátha: „Ki nem méltó arra, hogy megízlelje a transzcendentális nektárt? Mivel sértés átadni a szent nevet egy alkalmatlan személynek, bizonyára sértés az is, ha elmagyarázzák neki a raszákat. Uram, légy kegyes, magyarázd el ezt az olyan szegény és elesett embereknek, mint én vagyok.”
Goszvámi: „Azt a lemondást, amelynek nincs semmi köze a tiszta odaadó szolgálathoz, phalgu-vairágjának (hamis lemondásnak) nevezik, Sajnálatos helyzetben vannak azok, akiket a hamis lemondás vagy a száraz spekuláció tüze éget, akik elhanyagolják az odaadó szolgálatot. Akik a Védákban ajánlott szertartásokhoz és a személytelen Brahmanhoz ragaszkodnak, nem élvezhetik az odaadó szolgálat transzcendentális örömét. Ezért a bhaktáknak, akik az odaadás nektárját már megízlelték, nagyon kell vigyázniuk, hogy a szolgálatukat megőrizzék az ilyen száraz spekulálóktól, a szertartások vagy a személytelen felszabadulás útján fölemelkedni akaróktól. A bhakták védjék meg a lelki szeretet értékes drágakövét a tolvajoktól és a rablóktól. Más szavakkal, a bhakta ne beszéljen az odaadó szolgálatról és annak részleteiről a spekulálók és hamis lemondottak előtt.”
Vradzsanátha: „Nagyon szerencsés lettem. Mindig tisztelni fogom a szent szádból elhangzott parancsokat.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, én azzal tartom el a családomat, hogy felolvasom, és kifejtem a Srimad Bhágavatamot. A Srimad Bhágavatam az a könyv, amely leírja az odaadó szolgálat raszáit. Sértéstb követ el, aki felolvassa és magyarázza a Srimad Bhágavatamot az embereknek, hogy pénzt keressen?”
Goszvámi: „A Srimad Bhágavatam valamennyi szentírás koronaékszere, a védiks tudás fájának megérett gyümölcse. Ezt mondja (1.1.3): „Okos és gondolkodó emberek, élvezzétek a Srimad Bhágavatamot.” Ez a vers azt jelenti, hogy csak az okos és gondolkodó emberek méltók arra, hogy megízleljék a Srimad Bhágavatam nektárját, akik tudják, hogyan gyönyörködjenek a transzcendentális raszákban. Senki más nem méltó erre. Baba, hagyj fel ezzel a foglalkozással. Te olyan ember vagy, aki szíesen iszod a transzcendentális raszák nektárját. Ne sértsd meg a raszákat. A Védák (Taittirija Upanisad 2.7) ezt mondják: „A Legfelsőbb Úr rasza.”
„Ez azt jelenti, hogy a raszák maga az Úr Krsna. Van sok más könyv, amit taníthatsz, hogy fenntartsd az anyagi testedet. Taníts erre a célra valami más könyvet. Ne olvasd föl akárkinek a Srimad Bhágavatamot, hogy pénzt keress vele. Ha találsz valakit, aki méltó arra, hogy megízlelje a lelki raszákat, akkor felolvashatod neki, nagy boldogsággal, de ne fogadj el sem fizetsget, sem daksinát (adományt).”
Vradzsanátha: „Uram, ma nagy sértéstől mentettél meg engem. Mi származik abból a sértésből, amit már elkövettem?”
Goszvámi: „Az a sértés nem marad meg. Hódolj meg becsületes szívvel a raszáknak, és végy náluk menedéket. Bizonyára meg fognak neked bocsátani. Nem kell aggódnod.”
Vradzsanátha: „Uram, ha kell, nagyon alantas munkát is elvállalok. De nem beszélek a raszákról méltatlan személynek, és nem fogadok el pénzt a raszák tanításáért.”
Goszvámi: „Baba, nagyon szerencsés vagy. Az Úr Krsna elfogadott téged a saját bhaktájának. Hogyan lehetnél ilyen őszinte a szolgálatodban, ha nm így lenne? Az Úr Gaura neked adta valamennyi energiáját.”