rasza-vicsára
27. fejezet
A raszák
Másnap a déli árati után a két bhakta már nagyon szerette volna megérteni a raszákat, megtisztelték a praszádamot, és aztán a Sri Rádhá-kánta templomba mentek. Gopála-guru Goszvámi is megtisztelte a mahá-praszádaot, és várta a két érdeklődő bhaktát. A közben Dhjánacsandra Goszvámi könyvet írt az odaadó szolgálat útjáról. Gopála-guru Goszvámi nagyon csodálatos volt. Szannjászi ruhát és vaisnava tilakát viselt. Különböző testrészeire felírta az Úr Hari szent nevét. Négy sor tulaszi gyöngy volt a nyakában. Ujjait mindig a dzsapa gyöngyökön tartotta. Elragadtatottan meditált, félig lehunyt szemmel. Néha könnyfolyam díszítette, és fölkiáltott, „Gauránga! Nitjánanda!” Teste elég terjedelmes volt, színe sötét és ragyogó. Banánfa-kéreg ülőhelyen ült. Kis távolságra ott voltak a fa szandáljai, és víz egy kókuszdió héjában.
Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha mindketten sok szentírást ismertek, őszinte vaisnavák voltak, és Navadvipában éltek. Ezért a templomban mindenki nagyon tisztelte őket. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha dandavatjukat ajánlották Gopála-guru Goszváminak, aki tisztelettel megölelte őket. Idővel Vradzsanátha alázatosan megemlítette a raszák témáját. A Goszvámi szólt, „Ma megtanítom nektek az anubhávát, és egyéb, a raszákkal kapcsolatos dolgokat. A négy szamágri (rasza összetevője) a vibháva (az extázis különleges jelei vagy okai), anubháva (követő extázis), szattvika-bháva (alkati vagy egzisztenciális extázis) és vjabhicsári-bháva (agresszív extázis). Tegnap a vibháváról beszéltem. Ma az anubháva magyarázatával kezdem. Kérlek, hallgassátok meg. Amikor valaki vonzódik (rati) Krsnához, azt nevezik vibhávának, Amikor a vonzódás eredményeképpen megjelenik a szívben az extatikus szeretet (bháva), az eredmény neve ’udbhasvara.’ A Krsna iránti extatikus szeretetet kifejező bhakta testi megnyilvánulásai az anubháva. Gyakorlati példák az anubhávára: tánc, hempergés a földön, nagyon hangos éneklés, nyújtózás, zokogás, ásítás, zihálás, mások jelenlétének elhanyagolása, tétlenség, őrült nevetés, a fej forgatása és böfögés.”
Vradzsanátha: „Hogyan lehetséges, hogy ezek a szokatlan külső jelek növelhetik a sztháji-bháva raszáinak édes ízét? Amikor a bhakta szívében a raszákban gyönyörködik, az íz külsőleg anubhávákként nyilvánul meg. Miért kell hát ezeket az anubhávákat különálló, a szívben levő raszák ízétől megkülönböztetett szamágrinak tekinteni?”
Goszvámi: „Baba, te nagyon jól megtanultad a njája-sásztrát. Eddig még senkivel sem találkoztam, aki egy ilyen finom logikai kérdést tett volna fel. Amikor én tanulmányoztam a raszákat, én is feltettem ezt a kérdést pandita Goszváminak. Lelki tanítómesterem kegye eloszlatta a kétségemet. A titok ez: Amikor a vibháva extatikus érzései fölzaklatják a szívet, sok rendkívüli és csodálatos érzelem (vaicsitrja) nyilvánul meg. Ezek az érzelmek különféle módokon virulnak ki a szívben. Mikor aztán kivirultak, végül meghozzák az extatikus jelek gyümölcseit, amelyek az anyagi testben nyilvánulnak meg. Ezek a gyümölcsök az ’udbhasvara.’ Az extatikus jelek gyümölcsei táncként és sok más módon is megnyilvánulnak. Amikor a szív táncol, táncol a test is. Amikor a szív énekel, énekel a nyelv is. Ezt így kell megértened. Tehát az udbhasvarának nevezett extatikus jelek az alap, amelyből minden egyéb származik. Az anubhávák azonban valóban fokozzák a vibhávákat a szívben. Ezért nyilvánulnak meg a testben az udbhasvarék. A szív sztháji-bhávája és vibhávája anubhávákként nyilvánulnak meg, és az anubhávák visszahatnak a szívre. Az anubhávákat éppen azért tekintik külön szamágriknak (rasza-összetevőknek), mert ilyen hatással járnak. Éneklés, ásítás és hasonló cselekedetek esetén a jelek neve ’szita’, tánc és hasonló cselekedetek esetén ’ksepana.’ Vannak más jelek is, például borzongás, vér ömlése, a testi izületek kiterjedése és összehúzódása. Ezekről azonban nem mondok többet, mert nagyon ritkák. Urunk, Nimai Pandia testén azonban megjelentek ezek a jelek, amikor fölvette egy teknős formáját, és más, szokatlan cselekedeteket végzett. Ilyen jeleket azonban nem látni egy szádhaka bhakta testén.”
A két érdeklődő bhakta sokáig hallgatott, amikor hallották ezeket a bizalmas magyarázatokat Gopála-guru Goszvámitól. Aztán megérintették a lábai porát, és megkérdezték, „Uram, mik a szattvika-bhávák?”
Goszvámi: „Ha egy bhakta mindig nagy szeretettel van Krsna iránt, közvetlen kapcsolatban, - vagy akár egy kissé távol Tőle – a helyzetét szattvika-bhávának (egzisztenciális extatikus szeretet) nevezik. Az egzisztenciális extatikus szeretetből származó jelek háromfélék, mégpedig nedves (sznigdha), égett (digdha) és kiszáradt (ruksa).”
Vradzsanátha: „Mi a nedves szattvika-bháva?”
Goszvámi: „A nedves szattvika-bháva kétféle: közvetlen és közvetett. Amikor a szív közvetlenül vonzódik az Úr Krsnához, ennek a neve ’mukhja-sznigdha-szattvika-bháva’ (közvetlen nedves egzisztenciális extatikus szeretet). A mukhja-szattvika-bháva jelei például a dermedtség és a verejtékezés. Amikor a szív közvetve vonzódik az Úr Krsnához, ennek a neve ’gauna-sznigdha-szattvika-bháva’ (közvetett nedves egzisztenciális extatikus szeretet. Ennek két jele a test színének megváltozása és a hang elcsuklása. A közvetlen és közvetett nedves egzisztenciális extatikus szereteten kívül megjelenhet a szívben a digdha-szattvika-bháva is (égett egzisztenciális extatikus szeretet). Ennek jele a test reszketése. Amikor egy abhakta eltelik csodálkozással és boldogsággal Krsna édessége hallatán, az extázis e jeleit ’ruksának’ (kiszáradtnak) nevezzük. A ruksa-szattvika-bháva jele a borzongás.”
Vradzsanátha: „Hogyan jön létre a szattvika-bháva?”
Goszvámi: „Amikor a szádhaka-bhakta életlevegője kapcsolatba kerül a különféle külső elemekkel, ez zaklatottságot és átalakulást vált ki. A zaklatottságból nyilvánulnak meg az extázis különféle jelei, például a dermedtség.”
Vradzsanátha: „Mik az extázis különféle jelei?”
Goszvámi: „A szattvika-bhávának (egzisztenciális extatikus szeretet) nyolc jele van: dermedtség, verejtékezés, borzongás, a hang elcsuklása, a test reszketése, a test színének megváltozása, könnyek ontása, és kétségbeesés. Amikor az életlevegő a földdel van kapcsolatban, a bhakta megdermed; amikor ugyanez az erő a vízzel kerül kapcsolatba, könnyeket hullat. Teljes kétségbeesés, ha ez az erő az éterrel kerül kapcsolatba, verejtékezés, ha a tűzzel; a levegő hatása reszketés, a hang elcsuklása és borzongás. Így nyilvánulnak meg az extázis különféle jelei. Ezek a jelek néha belsőleg, és néha külsőleg nyilvánulnak meg. A nevük néha ’bhávák,’ és néha ’anubhávák.’ Az anubhávák csak külsőleg nyilvánulnak meg. A szattvika-bhávákról nem ezt mondják. A táncban és más hasonló cselekvésben a bháva (extatikus szeretet) nem közvetlenül jelenik meg. A bhávát inkább az értelem vagy a szív nyilvánítja meg. Ezért nevezik az extázis olyan különféle külső jeleit, mint a dermedtség, anubháváknak, és nem szattvika-bháváknak. Az anubhávák és szattvika-bhávák tehát különböznek egymástól.”
Vradzsanátha: „Szeretném megérteni, miért nyilvánulnak meg az extázisnak olyan jelei, mint a dermedtség.”
Goszvámi: Az öröm, félelem, csodálkozás, panaszkodás és gyűlölet ürességet teremtenek a szívben, amely dermedtségként nyilvánul meg. Az öröm, félelem, harag és egyéb érzelmek együttesen nedvesítik meg a testet, és így jelenik meg a verejtékezés, mint az extázis jele. A borzongásnál a csodálkozás, öröm, sóvárgás, félelem és egyéb érzelmek kapcsolódnak össze. Panasz, csodálkozás, harag, öröm, félelem és egyéb érzelmek váltják ki a hang elcsuklását, panasz, harag, félelem és egyéb érzelmek változtatják meg a test színét. Öröm, harag, siránkozás és egyéb érzelmek miatt hullanak a könnyek. Az öröm kiváltotta könnyek hidegek, a harag és más érzelmek könnyei forrók. Boldogság és boldogtalanság egyesülnek, hogy a bhakta elveszítse az eszméletét, egyéb életkörülmények ejtik kétségbe. A transzcendentális extázis jelei lassan fejlődnek ki, és közben azokat néha füstösnek, máskor lobogónak, fényesnek, illetve tündöklőnek nevezik. Ez a négy fajta van. A kiszáradt szattvika-bhávában a jelek füstösek. Nedves szattvika-bhávában az extatikus szeretet egyre magasabbra emelkedik. Az Úr Krsna iránti igazi szeretet (rati) nagy boldogság és nagy csoda. Amikor a szeretetnek csak a visszfénye van meg (ratj-abhásza), a jelek kiszáradnak. Aztán már nincs csoda.”
Vradzsanátha: „Uram, a szattvika-bháva extatikus szeretete minden jó szerencsét meghoz. Az emberek azonban bemutatót is rendezhetnek ezekből az extatikus érzelmekből, mintha egy színdarabban szerepelnének – csak azért, hogy szert tegyenek az anyagi haszonra. Milyen helyzetben vannak ezek az emberek?”
Goszvámi: „A hiteles szattvika-bháva a hitels odaadó szolgálatból nyilvánul meg. Az igazi vaisnavák által érzett extatikus szeretet (bháva) hiteles. A hiteles bháván kívüli, más, úgynevezett bhávák négy csoportra oszlanak: ratj-abhásza, szattvábhásza, nihszattva és pratipa.”
Vradzsanátha: „Mi a ratj-abhásza?”
Goszvámi: „A ratj-abhászát az imperszonalisták, vagy Sankarácsárja szannjászi követői nyilvánítják meg, amikor történeteket hallanak az Úr Krsnáról.”
Vradzsanátha: „Mi a szattvábhásza?”
Goszvámi: „Amikor természettől fogva lágyszívű emberek hallanak az Úr Krsnáról, bemutathatják az öröm, csodálkozás és egyéb extatikus érzelmek látszatát. Ez a mimámszaka filozófusokban és az egyszerű nőkben jelenhet meg, amikor az Úr Krsnáról hallanak.”
Vradzsanátha: „Mi a nihszattva-bhávábhásza?”
Goszvámi: „Egyes gonosz szívű emberek színlelik az extázis jeleit, mint egyfajta drámai látványosságot. Könnyeket ontanak, más cselekedeteket végeznek. Ezeket a cselekedeteket nevezik nihszattvának. Egyes kemény szívű emberek úgy tesznek, mintha sírnának az extatikus szeretettől. Gonosz a szívük az ilyen embereknek.”
Vradzsanátha: „Mi a pratipa?”
Goszvámi: „Aki Krsna ellenségeként cselekszik, az extázis olyan jeleinek a látszatát nyilvánítja meg, mint a harag és a félelem. Ennek a neve pratipa-bhávábhásza.”
Vradzsanátha: „Uram, most már megértettem a vibhávát, anubhávát és szattvika-bhávát, a szattvika és anubháva közötti különbséget is megértettem. Most kérlek, magyarázd el a vjabhicsári-bhávát.”
Goszvámi: „33 vjabhicsári van. Ezek fokozzák a sztháji-bhávákat, és ezért nevezik ezeket ’vjabhicsári’-nak. Szavakban, testileg és a gondolatokban nyilvánulnak meg. Nevezik ezeket ’szancsári-bhávának’ is. Olyanok, mint a hullámok a sztháji-bháva nektáróceánjában; kiemelkednek, és aztán ismét eltűnnek. A 33 vjabhicsári-bháva a következő: 1. csalódás, 2. siránkozás, 3. alázat 4. bűntudat 5.fáradtság, 6. mámor, 7. büszkeség, 8. kétkedés, 9. neheztelés, 10. intenzív érzés, 11. őrültség, 12. feledékenység, 13. betegség, 14. zavar, 15. halál, 16. lustaság, 17. restség, 18. szemérmesség, 19. elrejtés, 20. emlékezés, 21. vitatkozás, 22. aggodalom, 23. elgondolkodás, 24. elviselés, 25. boldogság, 26. sóvárgás, 27. erőszak, 28. kevélység, 29. irigység, 30. szemtelenség, 31. szédülés, 32. álmosság, és 33. éberség. Néhány szancsári-bháva független (szva-tantra), mások valami egyébtől függenek (para-tantra). Kétféle para-tantra szancsári-bháva van: magasabb és alacsonyabb rendű. A magasabb rendű szancsári-bhávák is kétfélék: közvetlen és közvetett. Háromféle szva-tantra szancsári-bháva van: rati-súnja (Krsnához való ragaszkodás nélkül), ratj-aszparsa (csekély ragaszkodás Krsna iránt), és rati-gandha (a Krsnához való ragaszkodás illata). Ha ezek a bhávák a helytelen tárgyra irányulnak, kétfélék: pratikúlja (kedvezőtlen), és anaucsitja (illetlen). Mindezek a bhávák négy különböző helyzetben nyilvánulnak meg: 1. utpatti (növekedés), 2. szandhi (egyesülés), 3. szávalja (változatosság), és 4. sánti (béke).”
Vradzsanátha: „A bháva-utpattit könnyű megérteni. De mi a bháva-szandhi?”
Goszvámi: Amikor két hasonló, vagy nem hasonló érzelem találkozik, ’szandhi’-nak nevezik. A kívánatos lustaság és a nem kívánatos lustaság egyidejűleg is megjelenhetnek. Példa ez két hasonló érzés találkozására. Az öröm és a félelem is megjelenhetnek egyidejűleg. Ilyenkor két nem hasonló érzés találkozik.”
Vradzsanátha: „Mi a bháva-szávalja?”
Goszvámi: „’Bháva-szávalja’ amikor két érzelem összeütközik. Kamsza egyszerre dühös is lett, félt is, amikor Krsnáról hallott. Példa ez a bháva-szávaljára.”
Vradzsanátha: „Mi a bháva-sánti?”
Goszvámi: „Amikor egy intenzív érzés hirtelen eltűnik, annak a neve ’sánti.’ A vradzsai fiúk aggódni kezdtek, amikor nem láthatták Krsnát, de egyszerre megnyugodtak, amikor meghallották a fuvolája hangját. Előbb eltűnt, aztán ismét megjelent a boldogság.”
Vradzsanátha: „Ha erről még valamit kell tudni, akkor kérlek, magyarázd el.”
Goszvámi: „A 33 vjabhicsári-bhávát ki lehet egészíteni még egy fő (mukhja), és hét másodlagos (gauna) sztháji-bhávával. Összesen tehát 41 bháva van, ezek váltják ki az extázis jeleit a testben és az érzékekben. E bhávák eredete az elme működése.”
Vradzsanátha: „Milyen bhávák jelennek meg ezen a módon?”
Goszvámi: „A nyolc szattvika-bháva, a vibhávák és az anubhávák.”
Vradzsanátha: „Ezek mind az eredeti természet részei?”
Goszvámi: „Nem. Némelyik az eredeti természet része, és mások az eredeti természeten kívülről jönnek. A sztháji-bháva a bhakta eredeti természetének a része, de a vjabhicsári-bhávák többnyire külső eredetűek.”
Vradzsanátha: „Mindegyik bhaktában ugyanazok a bhávák vannak?”
Goszvámi: „Nem. A bhakták természete különböző. Ez azért van, mert az elme és a szív természet más minden bhaktában. A bháva a szív helyzetétől függően többé, vagy kevésbé emelkedett. A szív lehet emelkedett, alacsony, vagy köztes helyzetben. A bhávák a szív helyzetének megfelelően nyilvánulnak meg. A nektár azonban mindig folyékony, ezért a bhakta szíve is természettől fogva lágy és folyékony, mint a nektár. Itt ma befejezzük. Holnap a sztháji-bháváról beszélek.”
Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha dandavatjukat ajánlották, és elbúcsúztak.