rasza-vicsára árambha
26. fejezet
Kezdődik a beszélgetés a raszáról
Vidzsaja-kumára csaknem egy hónapig nem jött. Vradzsanátha nagyanyja tudta, mit szeretnének Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára, és szerzett is egy megfelelő menyasszonyt, egy házasságközvetítő segítségével. A hír hallatán Vidzsaja-kumára elküldte a testvérét Bilva-puskariniba, hogy végezze el unokaöccsének áldásos esküvői szertartását. Eljött a kedvező nap. Vidzsaja-kumára mindent hallott az esküvőről, és egy napon ismét eljött. Szíve nyugtalanul várta a lelki fejlődést. Nem akart anyagi dolgokról beszélni. Vradzsanátha szólt, „Nagybátyám, miért nem nyugodt ma a szíved? Mondd meg bizalmasan. Parancsodra máris a családos élet bilincseit viselem. Kérlek, mondd meg nekem, mit gondolsz magadról.” Vidzsaja-kumára válaszolt, „Baba, úgy döntöttem, legalább egyszer látnom kellene Dzsagannátha Purit. Néhány nap múlva elmegyek egy zarándokcsoporttal Dzsagannátha Puriba. Gyere, menjünk el a lelki tanítómesterünkhöz, engedélyt kérek tőle.” Ebéd után Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára elmentek Májápurába, mindent elmondtak a szent Raghunátha dásza babadzsinak, és engedélyt kértek tőle, hogy elzarándokolhassanak Dzsagannátha Puriba. A szent babadzsi nagyon boldogan mondta, hogy mostanában éppen Dzsagannátha Puriban, Dzsagannátha Misra házában (ahol Maháprabhu élt) tartózkodik Vakresvara Pandita tanítványa, Gopála-guru Goszvámi, akinek szent lábait Vidzsaja-kumárának látnia kell, akinek tanításait odaadóan meg kell hallgatnia, és aki Szvarúpa Dámodara Goszvámi tanításainak a letéteményese. Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára visszajöttek, Vradzsanátha kijelentette, ő is Dzsagannátha Puriba akar menni. Nagy örömmel hallotta ezt Vidzsaja-kumára. Amikor mindezt elmondták, végül eldöntötték, hogy Vradzsanátha nagyanyja elkíséri őket.
Még nem jött el Dzsjestha hónap (május-június), amikor a zarándokok elhagyták a házukat, és elindultak Dzsagannátha Puri felé. Mentek és mentek, néhány nap után megérkeztek Dantanába, és aztán Dzsalesvarába. Végül látták a Sri Ksíracsóra Gópinátha múrtit. Aztán Viradzsá-ksetrába mentek. Elvégezték a nábhigaja-krija szertartást, megfürödtek a Vaitaráni folyóban, aztán Kattakba mentek, ahol megnézték a Sri Gopála-múrtit. Látták az Úr Siva egy múrtiját is, egy mangóligetben. Végül megérkeztek Dzsagannátha Puriba. Ott a panditák minden zarándoknak szállást szereztek. Vidzsaja-kumára, Vradzsanátha és a nagyanyja Haracsandi-szahi házában kaptak helyet. Körüljárták a szent helyet, fürödtek a tengerben, megnézték az öt híres szent helyet, és megtisztelték a praszádamot, az Úrnak felajánlott ételt. Három vagy négy nap telt el így. Aztán Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha látták a templomban Maháprabhu képét, a lábnyomait és az ujjlenyomatait. Nagy szeretetben, még aznap elmentek Kási Misra házába. Kási Misra házában látták a követ, a Gambhíra szobát, látták Maháprabhu szandáljait, és más dolgokat. Az egyik oldalon Sri Rádhá-kánta temploma volt, a másik oldalon Gopála-guru Goszvámi szobája. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha hangja elcsuklott a lelki szeretet boldogságától, Gopála-guru Goszvámi lábai elé borultak. Gopála-guru Goszvámi kegyesen pillantott rájuk, és megkérdezte, „Kik vagytok?” Amikor Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha bemutatkoztak, könnyek folytak Gopála-guru Goszvámi szemeiből. Amikor a ’Navadvipa’ szót hallotta, így szólt, „Szerencsés vagyok ma, mert láttam a szent hajlék két lakóját. Kérlek, mondjátok meg: hogy vannak Raghunátha dásza, Gauracsandra dásza és a többi vaisnava Májápurában? Valahányszor Raghunátha dásza babadzsira gondolok, eszembe jut a siksa-gurum is, Raghunátha dásza Goszvámi.” Aztán Gopála-guru Goszvámi hívta a tanítványát, Dhjánacsandrát, és ezt mondta neki: „Adjanak praszádamot ennek a két nagy léleknek.” Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára Dhjánacsandra szobájába mentek, és megtisztelték a mahá-praszádamot. A mahá-praszádam megtisztelése után a három bhakta sok mindenről beszélgetett. Dhjánacsandra Goszvámi nagyon örült, amikor megtudta, hogy Vidzsaja-kumára ismeri a Srimad Bhágavatamot, Vradzsanátha pedig számos szentírást ismer. Odament Gopála-guru Goszvámihoz, és mindent elmondott neki. Gopála-guru Goszvámi kegyesen szólt, „Ők ketten a szívem nagy kincse. Kérlek, hozd el őket minden nap, amíg itt vannak Dzsagannátha Puriban.” Ekkor Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha így szóltak. „Urunk, a májápurai Raghunátha dásza babadzsi nagyon kegyes volt hozzánk. Azt az utasítást adta, hogy tanuljunk tőled.” Gopála-guru Goszvámi szólt, „Raghunátha dásza babadzsi nagyon művelt. Bármilyen tanácsot ad, gondosan kövessétek. Ha meg akartok tanulni valamit, amit ő még nem tanított meg nektek, akkor eljöhettek holnap délben, tiszteljétek meg az Úr ebéd-praszádamját, aztán tegyétek fel a kérdéseket.” Miután a két bhakta elfogadta Gopála-guru meghívását, visszatértek Haracsandi-szahi házába.
Másnap a megbeszélt időben a két bhakta elment Sri Rádhá-kánta templomába, megtisztelték a praszádamot, és aztán feltettek néhány kérdést Gopála-guru Goszváminak. Így szóltak, „Urunk, szeretnénk megérteni a transzcendentális raszákat (kapcsolatokat az Úr Krsnával). Sikeres lesz az életünk, ha a te szent szádból halljuk az Úr Krsna odaadó szolgálatának a raszáit. Te vagy az Úr Nimai Pandita szampradája legkiválóbb lelki tanítómestere. Maháprabhu házában élsz, elfogadtad az ülőhelyet, amelyet Szvarúpa Dámodara Goszvámi adott. Te vagy az egész világ lelki tanítómestere. Amikor a te szádból hallunk a transzcendentális raszákról, meghozza a végén a gyümölcsét az a kevés, amit eddig tanultunk az odaadó szolgálatról.” Gopála-guru Goszvámi elvitte a két bhaktát egy magányos helyre, és boldogan beszélni kezdett, „Adjon nekünk transzcendentális boldogságot Nimai Pandita, aki Sacsi-dévi fia, aki Májápura földjén szállt alá ebbe a világba, és kegyesen megszabadította Bengál és Orissza népét. Jelenjen meg a szívünkben Szvarúpa Dámodara Goszvámi, aki azzal tette elégedetté Maháprabhut, hogy a mádhura-rasza édes ízeiről beszélt neki. Áldjon meg titeket Vakresvara Pandita, akinek a tánca engedelmes szolgájává tette Nimai Panditát, és aki megtisztította Devánanda Panditát.
„A raszákat semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Amikor a Legfelsőbb Úr transzcendentális kedvteléseinek a holdja közvetlenül fölkel, a tiszta odaadó szolgálat cselekedetei mind ’bhakti-rasza’ (az odaadó szolgálat íze) lesznek.”
Vradzsanátha: „Milyen jámbor tetteket kellett végezni a múltban ahhoz, hogy valaki elérje a raszát?”
Goszvámi: „Erre a kérdésre nem tudok csak rövid magyarázattal válaszolni. Elmagyarázom részletesen. Akkor meg fogjátok érteni. Lelki tanítómesteretektől már hallottatok a ’krsna-ratiról’ (ragaszkodás Krsnához), amelyet neveznek ’sztháji-bhávának’ is (tartós extázis). Amikor ez az extatikus szeretet fokozódik, krsna-bhakti-rasza lesz (az Úr Krsnának végzett odaadó szolgálat ízei).”
Vradzsanátha: „Kérlek, beszélj a ’sztháji-bháváról’ és ’szamágriról’ (a rasza összetevői). Lelki tanítómesterem már kifejtette, mi a ’bháva.’ Azt még nem hallottam tőle, hogyan kapcsolódnak össze ezek a dolgok ’raszává.’”
Goszvámi: „A bháva-bhakti (extatikus odaadó szolgálat) és krsna-rati (vonzódás az Úr Krsnához) általában azért jelennek meg, mert ebben vagy egy előző életben transzcendentális jámbor tetteket végeztek. Így lehet elérni azt az élethelyzetet, amely tele van boldogsággal. Négyféle szamágri van (a rasza összetevői): 1. vibháva (az extázis különleges jelei vagy okai), 2. anubháva (követő extázis), 3. szattvika-bháva (alkati vagy egzisztenciális extázis), és 4. vjabhicsári-bháva (agresszív extázis) vagy szancsári-bháva (az extázis folyamatosan fennálló jelei). Hadd kezdjem azzal, hogy ezeket a különféle szamágrikat (a rasza összetevőit) magyarázom el. A vibháva ízlelteti meg a Krsnához való vonzódás édességét, és ez kétféle: 1. álambana (alapvető) és 2. uddipana (késztető). Maga az álambana is kétféle: 1. visaja (a szeretet tárgya), és 2. ásraja (a szeretet tárháza). A szeretet tárgya a visaja-álambana, és a személy, akiben a szeretet van, az ásraja-álambana. Tehát a személy, aki a ragaszkodás vagy a szeretet tárgyam a rati-visaja, és a ragaszkodó vagy szerető személy a rati-ásraja. A bhakta, ki szívében szereti az Úr Krsnát, a rati-ásraja, és az Úr Krsna a rati-visaja, bhaktája szeretetének a tárgya.”
Vradzsanátha: „Megértettem, hogy a vibháva álambanára és uddipanára oszlik. Továbbá, az álambana kétféle: visaja és ásraja. Az Úr Krsna a visaja, és a bhakta az ásraja. Ezt szeretném tudni: van-e olyan helyzet, amelyben maga az Úr Krsna a rati-ásraja (aki szeret valakit)?”
Goszvámi: „Igen. Amikor az Úr Krsna szereti a bhaktáját, akkor Krsna a rati-ásraja, és a bhakta a rati-visaja.”
Vradzsanátha: Lelki tanítómesteremtől hallottam az Úr Krsna hatvannégy tulajdonságát. Kérlek, mondd el, mit lehet még mondani az Úr Krsnáról?”
Goszvámi: „Az Úr Krsna tökéletes és teljes. Valamennyi transzcendentális tulajdonsággal és erénnyel rendelkezik. Amikor Dvárakában van, tökéletes. Amikor Mathurában van, még tökéletesebb. Amikor Gokulában van, a legtökéletesebb. Transzcendentális tulajdonságai tehát különböző mértékben nyilvánulnak meg. Különféle kedvteléseiben az Úr Krsna megjelenik, mint ’dhirodatta,’ ’dhira-lalita’, ’dhira-prasánta’ és ’dhirodhatta.’ Az Úr Krsna ezen a négy módon hős.”
Vradzsanátha: „Mi a ’dhirodatta?’”
Goszvámi: „Mint dhirodatta hős, az Úr Krsna nagyon komoly, nyájas, megbocsátó, kegyes, és sokféle módon erényes.”
Vradzsanátha: „Mi a ’dhira-lalita?’”
Goszvámi: „Mint dhira-lalita hős, az Úr Krsna természetesen nagyon szórakoztató, mindig ifjúsága virágjában van, ügyesen tréfálkozik, soha nem aggódik, és nagyon engedékeny a szerelmeseivel szemben.”
Vradzsanátha: „Mi a dhira-prasánta?’”
Goszvámi: „Mint dhira-prasánta hős, az Úr Krsna nagyon nyugodt, türelmes, lekötelező, és mindenkire tekintettel van.”
Vradzsanátha: „Mi a ’dhiroddhata?’”
Goszvámi: „Mint dhiroddhata hős, az Úr Krsna nagyon irigy, büszke, könnyen megharagszik, nyugtalan és önelégült.”
Vradzsanátha: „Ezek a tulajdonságok nagyrészt ellentmondanak egymásnak. Hogyan lehetséges ez?”
Goszvámi: „Az Úr Krsna valamennyi energiával és fenséggel rendelkezik, határok nélkül. Felfoghatatlan energiái révén teljesen lehetséges, hogy sok, egymásnak kölcsönösen ellentmondó tulajdonsága van. Ezt mondja erről a Kúrma Purána:
„Ő nem nagy, és nem kicsi. Ő a legnagyobb, és a legkisebb. Nincs színe. Színe sötét, és a szeme sarka vörös. „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valamennyi energiával és fenséggel rendelkezik, így aztán ellentmondásos tulajdonságai vannak. Bár ez így van, ebben nincs hiba. Ellentmondásos tulajdonságai dicsőségesek.”
A Mahá-Varáha Purána mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének valamennyi formája örök és örökké tartó. Nem lehet jobbá tenni, mert mind tökéletes. Semmit nem lehet elvinni tőlük. Nem anyagiak. „Tele vannak transzcendentális boldogsággal és tudással. Valamennyi erénnyel rendelkeznek, és nincs semmilyen hibájuk.”
A Vaisnava Tantra mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a formája örök, tele van tudással, boldogsággal, hatalommal és fenséggel, valamint mentes a tizennyolc hibától. „A tizennyolc hiba a következő: illúzió, fáradtság, tévedések, durvaság, anyagi kéjvágy, nyugtalanság, büszkeség, irigység, erőszak, kegyvesztés, kimerültség, hazugság, harag, sóvárgás, függőség, vágy uralkodni az univerzum fölött, kettősség látása, és csalás.”
„Az Úr inkarnációinak valamennyi formája tökéletes. Rendkívül tökéletes az Úr Krsna formája, aki minden inkarnáció forrása. Az eddigiektől függetlenül, az Úr Krsna rendelkezik a nagy személyiség nyolc tulajdonságával: 1. díszes, 2. élvező, 3. kellemes, 4. megbízható, 5. állhatatos, 6. uralkodó, 7. gondosan öltözködik, és 8. nagylelkű. Azt mondják, az ember akkor nagy, ha ezek a tulajdonságok díszítik: nagyon kegyes a szerencsétlenekhez, nagyon hatalmas, legkiválóbb, lovagias, lelkes, szakértő és igazmondó. Amikor valaki mindig boldog, és szokás szerint mosolyogva beszél, úgy tekintik, hogy az élvezet kötőerejében van. Amikor valakinek a tulajdonságai nagyon édesek és kívánatosak, kellemes személyiségnek mondják. Megbízható az, akiben minden körülmények között meg lehet bízni. Állhatatos az, aki még ellenséges helyzetben sem zavarodik meg. Uralkodónak azt nevezik, aki bárkinek az elméjét képes befolyásolni. Aki szeret öltözködni, azt lalitának, gondosan öltözködőnek mondják. Nagylelkű az, aki bárkinek oda tudja adni magát. Bár Krsna mindenkitől független, indokolatlan kegyéből Garga Rsitől kér vallási tanítást, Szátjakitól tanulja a hadtudományt, és jó barátja, Uddhava tanácsára szorul.”
Vradzsanátha: „Most megtudtam, az Úr Krsna hogyan a raszák hőse. Most kérlek, beszélj a bhaktákról, akik alkalmasak a raszákra, és akik elérik a vibhávát.”
Goszvámi: „Raszákban levő bhaktának azt tekintik, akinek a szívében extatikus szeretet (bháva) van az Úr Krsna iránt. Az Úr Krsna 26 tulajdonsága – igazmondástól félénkségig – mind jelen vannak a bhaktáiban.”
Vradzsanátha: „Milyen különféle bhakták alkalmasak arra, hogy részt vegyenek a raszákban?”
Goszvámi: „Krsna bhaktáit két csoportra lehet osztani: 1. szádhaka (aki odaadó szolgálatot végez azért, hogy belépjen a transzcendentális királyságba), és 2. sziddha (aki már az odaadó szolgálat tökéletes szakaszában van).”
Vradzsanátha: „Kik a szádhakák?”
Goszvámi: „Szádhaka az, aki eljutott a Krsnához való vonzódás szintjére, még nem szabadult ki az anyagi zsákutcából de méltóvá vált arra, hogy belépjen Isten királyságába. Szádhaka az, aki Krsna-tudatban végez odaadó szolgálatot. Erről a bhaktáról beszél a Srimad Bhágavatam 11.2.46.”
Vradzsanátha: „Uram, a Srimad Bhágavatam 11.2.47-ben leírt bhakták nem alkalmasak a raszákhoz?”
Goszvámi: „Aki nem részesült egy tiszta bhakta kegyében, és ő maga is nem lett tiszta bhakta, azt nem lehet szádhakának tekinteni. Példa az odaadó szolgálatot végző szádhakára Bilvamangala Thákura.”
Vradzsanátha: „Kik a sziddha bhakták?”
Goszvámi: „Amikor egy bhakta soha nem fárad bele az odaadó szolgálat végzésébe, és mindig Krsna-tudatosan cselekszik, állandóan élvezi a transzcendentális ízeket Krsnával kapcsolatban, akkor sziddhának (tökéletesnek) nevezik. Kétféle tökéletes bhakta van: 1. akik elérték a tökéletességet (szamprápta-sziddha), és 2. akik mindig tökéletesek voltak (nitja-sziddha).”
Vradzsanátha: „Kik a szamprápta-sziddha-bhakták?”
Goszvámi: „A tökéletes szakaszt kétféle módon lehet elérni: fokozatos fejlődéssel az odaadó szolgálatban (szádhana-sziddha), vagy Krsna indokolatlan kegyéből, az odaadó szolgálat minden részletének teljesítése nélkül (krpa-sziddha).”
Vradzsanátha: „Kik a nitja-sziddha-bhakták?”
Goszvámi: „Rúpa Goszvámi írja (Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.290):
„Örökké tökéletesek (nitja-sziddha), akik az örök, boldog életet pontosan Sri Krsna szintjén érték el, akik képesek arra, hogy vonzzák Őt transzcendentális szerető szolgálatukkal, és akik milliószor jobban szeretik Őt, mint magukat.”
„A Padma Purána, Uttara-khanda mondja:
„Ahogyan az Úr Rámacsandra Laksmanával (Szankarsana inkarnációja) és Bharatával (Pradjumna kiterjedése) száll alá, a Jadu-dinasztia tagjai és Vrndávana tehénpásztorai is alászállnak az Úr Krsnával, hogy csatlakozzanak transzcendentális kedvteléseihez. Amikor a Legfelsőbb Úr visszatér az örök hajlékába, visszatérnek Vele a társai is. Az örökké felszabadult vaisnavákat nem kötik meg a születés és halál anyagi törvényei.”
Vradzsanátha: „Uram, most már értem a vibháva álambana-részét. Kérlek, magyarázd el az uddipana-részt.”
Goszvámi: „Van néhány dolog, ami lendületet (uddipana) vagy ösztönzést ad az extatikus Istenszeretetre, ilyenek Krsna transzcendentális tulajdonságai, rendkívüli cselekedetei, mosolygó arca, ruhája, virágfüzérei, fuvolája, bivalyszarv kürtje, bokacsengettyűi, kagylókürtje, lábnyomai, kedvteléseinek helyei (például Vrndávana), kedvenc növénye (tulaszi), bhaktája, és az alkalmi emléknapok. Ilyen alkalom az Ekádasi.”
„Ami Krsna transzcendentális tulajdonságait illeti, ezeket három csoportra lehet osztani: transzcendentális testéhez, beszédéhez, és elméjéhez tartozó tulajdonságok. Krsna életkora három időszakban fontos: kaumára, pauganda és kaisora. Ezekről ezt írják (Bhakti-raszámrta-szindhu 2.1.309):
„Krsna életkora három időszakban fontos: megjelenése napjától ötödik életéve végéig kaumára, a jatodikéletévtől kezdve a tizedik végéig pauganda, és a tizenegyediktől a tizenötödik végig kaisora. A tizenhatodik életév kezdetétől Krsnát jauvanának, ifjúnak mondják, és ez aztán nem is változik.”
„Krsna kaisora időszakát három részre lehet osztani. Az ebben az életkorban megnyilvánuló, számos transzcendentális tulajdonsága között szépsége áll az előtérben. Az Úr Krsna teste kecses, szépen formált. E tulajdonság neve ’szaundarja’ (szépség). Az Úr Krsna gyönyörű ruhákat és ékszereket visel, feldíszíti a haját is. Mindezt így nevezik, ’praszádhana’ (díszítés).
„Krsna háromféle fuvolát használ: venu, murali és vamsi. A venu nagyon kicsi, nem hosszabb, mint hat hüvelyk, és hat nyílása van. A muráli körülbelül tizennyolc hüvelyk hosszú, a fuvola végén egy, testén négy nyílással. Ez a fajta fuvola nagyon elbűvölő hangot ad. A vamsi fuvola körülbelül tizenöt hüvelyk hosszú, testén kilenc nyílással. A jobb felé csavarodó kagylókürt neve, amelyet Krsna a kezében tart, ’Pancsadzsanja.’ Ezek az uddipanák mind fokozzák a bhakta vonzódását és szeretetét Krsna iránt, és eltöltik őt boldogsággal. Ennek az eredménye, hogy a rati (vonzódás) és a sztháji-bháva (szakadatlan extázis) raszává válnak (a Krsnával való személyes kapcsolat transzcendentális íze).Holnap gyertek el megint, beszélek az anubháváról és más dolgokról.”
Ekkor a két bhakta búcsút vett a Goszvámitól. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha egyre csak a raszákra gondoltak, boldogan látták a sziddha-bakula-fát és a többi szent helyet az Úr Dzsagannátha templomában. Végül visszatértek a szállásukra.