nitja-dharma o szambandhabhideja-prajódzsana
(pramejantar-gata námaparadádha-vicsára)
25. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhideja és prajódzsana
(Sértések a szent név ellen)
Másnap esete, alkonyatkor Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha elmentek a szent babadzsihoz, és dandavatjaikat ajánlották neki. Amikor eljött az ideje, Vidzsaja-kumára megszólalt, „Uram, kérlek, légy kegyes, és magyarázd el teljesen a námábhászát (a szent név visszfényét). Szeretnénk hallani a szent névről.” A szent babadzsi válaszolt, „Nagyon szerencsés vagy. Hogy megértsd a szent nevet, először három dolgot kell megértened: 1. náma (a szent név tiszta zengése), 2. námábhásza (a szent név visszfénye), és 3. námaparádha (sértések a szent név ellen). Most el fogom magyarázni a námábhászát. A szent név visszfényét így nevezik, ’námábhásza.’
Vidzsaja-kumára: „Milyen visszfény ez, és hányféle visszfény van?”
Babadzsi: Az ’abhásza’ szónak három meghatározása van: 1. kanti (fény), 2. cshájá (árnyék), és 3. pratibimba (visszfény). Egy ragyogó tárgy fényt bocsát ki, és árnyékokat is teremt. Így jelenik meg a szent név napja, mint náma-cshájá (a szent név árnyéka), és náma-pratibimba (a szent név visszfénye). A bölcsek így nevezik, ’bhaktj-abhásza’ (az odaadó szolgálat részleges jelenléte), ’bhávábhásza’ (az extatikus Istenszeretet részleges jelenléte), ’námábhásza’ (a szent név részleges jelenléte), és ’vaisnavábhásza’ (részben vaisnava). Mindegyik ’abhászának’ két arculata van: ’pratibimba’ (visszfény) és ’cshájá’ (árnyék).”
Vidzsaja-kumára: „Milyen kapcsolatban vannak egymással a bhaktj-abhásza, bhávábhásza, námábhásza és vaisnavábhásza?”
Babadzsi. „A vaisnava az Úr Hari szent nevét zengi. Ha bhaktj-abhászával zengi a szent nevet, akkor a szent név námábhászaként jelenik meg előtte, és ő maga vaisnavábhásza. A bháva és a bhakti szavak ugyanarra a dologra vonatkoznak. Azért van más nevük, mert az egyik összehúzódik, és a másik kiterjed.”
Vidzsaja-kumára: „Milyen élethelyzetben van a vaisnavábhásza?”
Babadzsi: „Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (11.2.47):
„A prákrta, vagy materialista bhakta nem tanulmányozza céltudatosan a sásztrát, nem próbálja megérteni a tiszta odaadó szolgálatot. Következésképpen nem tiszteli eléggé a fejlett bhaktákat. Követheti azonban a szabályozó elveket, amelyeket a lelki tanítómesterétől vagy a családjától tanult meg, amely a múrtit imádja. Úgy kell tekinteni, hogy anyagi szinten van, bár igyekszik fejlődni az odaadó szolgálatban. Az ilyen ember bhakta-praja (kezdő bhakta), vagy bhaktábhásza, mert egy kissé megvilágosította a vaisnava filozófia.”
„Ebben a versben a ’sraddhá’ (hit) szó ’sraddhábhászát’ (a hit részleges jelenléte) jelent. És miért? Amikor a hit egyedül az Úrra irányul, és nem az Úr bhaktáira, annak a hitnek a neve cshájá (árnyék), vagy pratibimba (visszfény). Ez a közönséges, materialista emberek hite. Nem a tiszta odaadó szolgálat lelki hite. Mivel a bhaktábhásza (aki részben bhakta) hite és imádata anyagi (prákrta) természetű, a bhaktabhásza bhaktát nevezik ’prákrta-bhaktának’ vagy ’vaisnavábhászának’ is. Maháprabhu azt mondta, hogy Hiranja-Góvardhana ’vaisnava-praja’ volt. ’Vaisnava-praja’ olyan embert jelent, aki gyöngyöket, tilaka jeleket és más dolgokat visel, látszatra igazi vaisnava, bár ahogyan a szent nevet zengi, az csak námábhásza. Az ilyene ember nem igazi vagy ’suddha’ (tiszta) vaisnava.”
Vidzsaja-kumára: „Ha egy imperszonalista elfogadja a vaisnavák külső jeleit, és a szent nevet zengi, akkor ő vaisnavabhásza?”
Babadzsi: „Nem. Az ilyeneket nem lehet vaisnavábhászának nevezni. Ezek vaisnavaparádhik (megsértik a vaisnavákat). Vaisnavbhászáknak azokat lehet nevezni, akik a pratibimba-námábhászában (a szent név visszfényében) és a pratibimba-bhávábhászában (az extatikus Istenszeretet visszfényében) vesznek menedéket. De a nagy sértőket nem helyes ’vaisnava’ névvel illetni. Őket valahogy máshogy kell nevezni.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, kérlek, magyarázd el világosabban a szent név tiszta zengésének a természetét, hogy jobban megérthessük.”
Babadzsi: „Ha az, aki a szent nevet zengi, ’anjábhilásita-súnja’ (minden anyagi vágytól mentes), ’gjána-karmádj-anavrta’ (nem törődik sem az imperszonalizmussal, sem a gyümölcsöző cselekvéssel), és ’anukúlja-bháva’ (kedvezően viszonyul az Úr Krsnához), akkor tisztán zengi a szent nevet. Itt az ’anjábhilásita’ szó nem a transzcendentális boldogság megízlelésének vágya, amely akkor teljesül, amikor nyíltan megnyilvánul a lelki név. ’Anjábhilásita’ itt azt jelenti, a bhakta nem vágyik sem a személytelen felszabadulásra, sem arra, hogy mantrázása eredményeképpen megszabaduljon a bűneitől. Ha még vannak ilyen vágyak, akkor a szent név zengése nem lesz tiszta. Nem lesz tiszta akkor sem, ha az illető élvezni akarja a gjána (személytelen spekuláció) és a karma (gyümölcsöző cselekvés) útjain nyert eredményeket. Ha valaki felhagy minden ellenségességgel az Úr iránt, és csak a kedvező érzelmeket tartja meg, akkor tiszta lesz a mantrázása. Láthatod hát, hogy amikor a mantrázásban nincs námaparádha (sértések a szent név ellen) és námábhásza (a szent név részleges megnyilvánulása), akkor a szent név zengése suddha-náma (a szent név tiszta zengése). Az Úr Gaurángacsandra, a Kali-juga megtisztítója ezt mondta erről:
„Aki alázatosabb a fűszálnál, béketűrőbb a fánál, és minden tiszteletet megad másoknak anélkül, hogy ezt magának elvárná, az méltó arra, hogy szüntelenül zengje Krsna szent nevét.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, hogyan különböznek egymástól a námábhásza és a námaparádha?”
Babadzsi: „A námábhásza nem suddha-náma (a szent név tiszta zengése). Egyes körülmények között a szent név zengését námábhászának, más körülmények között námaparádhának nevezik. Ha valaki zavarodottságból vagy ostobaságból nem zengi tisztán a szent nevet, akkor a mantrázása ’námábhásza.’ Ha viszont egy gaz imperszonalista énekli a szent nevet, aki a személytelen felszabadulásra vágyik, vagy egy hedonista, aki anyagi élvezetekre sóvárog, akkor ez a tisztátalan mantrázás ’námaparádha’ (sértés a szent név ellen). Már elmondtam neked a tíz sértést. Ha egy őszinte ember ezeket a sértéseket tudatlanságból követi el, az námábhásza. Ezt kell megérteni: Amíg valakinek a mantrázása námábhásza, és nem rendelkezik a námaparádha természetével, addig remélheti, hogy egy napon a námábhásza fölé fog emelkedni, és eléri a suddha-námát (a szent név tiszta zengését). Ha viszont námaparádhában van, nem lesz könnyű a számára, hogy a szent nevet tisztán zengje. Már elmagyaráztam, hogyan lehet megszabadulni a námaparádhától (a szent név elleni sértéstől). Ezen kívül nem lehet más úton elérni az áldást.”
Vidzsaja-kumára: „Mit kell tennie annak, akinek a mantrázása námábhásza, hogy azt suddha-námává változtassa (a szent név tiszta zengésévé)?”
Babadzsi. „Ha tiszta bhaktákkal társul, gyorsan vonzódni kezd a tiszta odaadó szolgálathoz. Amikor a szent név az ilyen ember nyelvén táncol, akkor a mantrázása suddha-náma. Azonban gondosan kerülnie kell azok társaságát, akik mantrázása námaparádha. És miért? Ha velük társul, nem tudja tisztán zengeni a szent nevet. Az egyéni léleknek csak az válik javára, ha szent bhaktákkal társul. Ezért tanította az Úr Gaurángacsandra, az életünk ura, Szanátana Goszváminak, hogy a szent bhaktákkal való társulás a gyökér, amelyből kifejlődik az odaadó szolgálat. Amikor valaki szent bhaktákkal társul, kerüli az abhakták és a nők társaságát, akkor megfelelően tudja zengeni az Úr Krsna szent nevét.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, azt jelenti ez, ha egy ember nem mond le a felesége társaságáról, akkor nem lesz képes tisztán zengeni a szent nevet?”
Babadzsi. „A nőkkel való társulásról kell lemondani. Ezt nem azt jelenti, amikor egy családos vaisnava a feleségével társul, vaisnava családos életet él ragaszkodás nélkül. Nőkkel való társulás, amikor egy férfi anyagi módon ragaszkodik egy nőhöz, vagy egy nő a férfihez. A családos ember megmaradhat a családos életben, és ha mentes az anyagi ragaszkodástól, akkor tisztán zengheti az Úr Krsna szent nevét, és elérheti az élet végső célját.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, hányféle námábhásza van?”
Babadzsi: „Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (6.2.14):
„Aki az Úr szent nevét énekli, azonnal megszabadul tengernyi bűne visszahatásaitól, még akkor is, ha közvetve (valami másra utalva), tréfából, pusztán a zenei hangzás kedvéért vagy épp oda sem figyelve teszi. Ezt a szentírásokat jól ismerő tudósok mind elfogadják.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, mit jelent az, ’közvetve énekelni’ (szánketja)?”
Babadzsi: „Halála pillanatában Adzsámila a fiát hívta, akit Nárájanának neveztek. Mivel kimondta a ’Nárájana’ szót, amely az Úr Krsna egyik neve, Adzsámila nagy előnyre tett szert, bár közvetve mondta ki az Úr Krsna nevét. A mleccshák a ’Haráma! Haráma!” (disznó) szót használják, hogy kifejezzék elborzadásukat és megvetésüket. Ezek a szavak azonban ezt jelentik, ’Ha Ráma!’ (Ó Úr Ráma!). Mivel a mleccshák ezen a közvetett módon zengik az Úr szent nevét, kiszabadulnak Jamarádzsa karmaiból. A námábhásza (a szent név megpillantása) elhozza a felszabadulást. Ez valamennyi szentírás következtetése. Az Úr Mukunda (Krsna) szent nevei nem különböznek magától az Úrtól. Ezért aki kiejti a ’Mukunda’ szót, közvetlenül megérinti az Úr Mukundát. Így aztán könnyen eléri a felszabadulást. A felszabadulást a személytelen spekuláció útján járó csak nagy nehézségek után éri el. De a námábhásza (a szent név megpillantása) által mindenki nagyon könnyen felszabadul.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, sok arrogáns imperszonalista tudós, igazságot egyáltalán nem ismerő mleccsha, és lelki célokkal szemben álló démon érte el a felszabadulást azzal, hogy tréfából (parihászja) zengte a szent nevet. Én ezt sok helyen olvastam a szentírásokban. Kérlek, beszélj még erről, tréfából ismételni a szent nevet.”
Babadzsi: „Amikor valaki tiszteletlenül zengi a szent nevet, annak a neve ’sztóbha.’ Egy gyalázó odamehet a vaisnavához, aki a szent nevet hangosan zengi, és ezt mondhatja, ’Hé, a te Hari-Kestát mindent meg fog hozni neked.’ A gyalázó bár tiszteletlenül ejtette ki a szent nevet, végül mégis el fogja érni a felszabadulást. Ilyen hatalma van a szent névnek.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a szent név hanyag (helana) zengése?”
Babadzsi: „Amikor zengik, de nem tisztelik a szent nevet. Ezt mondja a Prabhásza-khanda:
„Krsna neve a legédesebb az édes dolgok közül, a legkedvezőbb a kedvező dolgok közül, az egész védikus irodalom folyondárjának transzcendentális gyümölcse. Bhrguk legjobbja, énekeljék bár csak egyszer, hittel vagy megvetéssel, megszabadítja az éneklőt.”
„Ebben a versben ’sraddhája’ azt jelenti, tisztelettel, ’helája,’ tisztelet nélkül. A ’nara-mátram tarajet’ szavak azt jelentik, hogy a szent név még a javanákat is megszabadítja.”
Vidzsaja-kumára: „Nem sértés tisztelet nélkül zengeni a szent nevet?”
Babadzsi: „Ha démoni természet miatt teszik, akkor sértés. De ha tudatlanságból, akkor námábhásza (a szent név megpillantása).”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, magyarázd el, mit lehet elérni a námábhászával, és mit nem?”
Babadzsi: „Az érzéki örömök (bhukti), felszabadulás (mukti) és a jóga 18 misztikus ereje ott vannak az előnyök között, amelyeket a námábhásza kínál. A námábhásza azonban nem adja meg az Úr Krsna iránti tiszta szeretetet (krsna-prema), ami az élet legmagasabb célja. Ha az, akinek a mantrázása a námábhásza-szinten van, egy tiszta (suddha) bhaktával társul, akkor eljuthat a madhjama (közepes) vaisnava szintre. Innen tovább emelkedhet, elérheti a tiszta odaadást, tisztán zengheti a szent nevet, és végül elérheti a tiszta Istenszeretetet (krsna-prema).”
Vidzsaja-kumára: „Uram, ebben a világban sok bhakta van a vaisnavábhásza szintjén. Viselik a vaisnavák külső jeleit, szorgalmasan zengik a szent nevet, bár a námábhásza szintén. Mantráznak, de sok nap után sem érik el a tiszta szeretetet az Úr Krsna iránt (krsna-prema). Miért van ez?”
Babadzsi: „Az ok bizalmas. Akik a bhaktj-abhásza (az odaadó szolgálat megpillantása) szintjén vannak, bizonyára méltók arra, hogy végül elérjék a tiszta odaadó szolgálatot. Ha azonban tévedésből nagy szenteknek vélnek tisztátalan embereket, akikben nincs tiszta odaadás az Úr iránt, akkor a rossz társulás miatt sértéseket követnek el a tiszta vaisnavák ellen. Ez akadályozza a fokozatos lelki fejlődésük útját. A rossz társulás miatt fogadják el az imperszonalisták vagy más sértegetők tanításait. Eltévelyednek a tiszta odaadó szolgálattól, és maguk is sértegetők lesznek. Ha azonban a múltbeli jámbor cselekedeteik erejéből képesek elkerülni a rossz társaságot, és jó bhakták között maradnak, akkor végül tiszta vaisnavákká lesznek.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, milyen eredményt lehet elérni a námaparádhával (a szent név elleni sértésekkel)?”
Babadzsi: „Ha sok millióval megszoroznák is, az öt bűn nem érne fel a szent név elleni sértéssel. Nagyon könnyen megláthatod, mit ér el az, aki megsértette a szent nevet.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, bizonyára kedvezőtlen eredményt ér el az, aki megsérti a szent nevet. Nem kaphat-e mégis jó eredményt, hiszen kimondta a szent név szótagjait?”
Babadzsi: „A szent név teljesíti a mantrázó vágyait, bármi is legyen az. A sértegetőnek azonban nem fogja megadni az Úr Krsna iránti tiszta szeretetet (krsna-prema). Végül meg kell ízlelnie sértései eredményeit. De aki rendszeresen zengi a szent nevet, mégis eléri a mantrázás eredményét, bár sértéseket követett el. Egy idő után a mantrázása nagy, transzcendentális jámbor cselekedetté válik. Ez a transzcendentális jámbor tett egyre nagyobbra növekszik, ő pedig szent bhakták társaságába kerül, akik tisztán zengik a szent nevet. A szent név szakadatlan zengésével a sértegető végül megszabadul a szent név elleni sértésektől. Ezen az úton még az imperszonalisták is fokozatosan az Úr Hari őszinte bhaktái lesznek.”
Vidzsaja-kumára: „Aki egyszer kimondta a szent nevet, minden bűnétől megszabadult. Miért kell hát szakadatlanul zengeni a nevet?”
Babadzsi: „A szent név megsértőinek a szívük és a cselekedeteik mindig tisztátalanok. Természettől fogva ellenségei az Úrnak. Soha nem vonzódnak a szentekhez, szent tárgyakhoz vagy időkhöz. Természettől fogva gonosz emberekhez, elméletekhez és tettekhez vonzódnak. A szent név szakadatlan zengése azonban elfordítja őket a gonosz emberektől és tettektől. A rossz társulástól megszabadulva tisztán zengik a szent nevet. A szent név aztán megadja nekik az erőt, hogy tovább haladjanak a lelki úton.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, tiszta nektár az, amit a szent névről mondasz, eljut fülünk és szívünk barlangjába. Ha megisszuk ezt a nektárt, mámorosak leszünk a szent név nektárjának szeretetétől. Most már értjük, mi a különbség a náma (a szent név tiszta zengése), a námábhásza (a szent név megpillantása), és a námaparádha (a szent név elleni sértés) között. Most sikeres az életük. Kérlek, mondd el nekünk ennek a következtetését. Szeretnénk meghallani.”
Babadzsi: „Dzsagadánanda Pandita ékesszólóan megtanítja a következtetést a Prema-vivartában. Kérlek, hallgassátok meg.
„Testvér, az Úr Krsna szent nevét nem hallani attól, aki az abhaktákkal társul. Kimondhatja a szent név szótagjait, de az igazi szent nevet nem. „Néha megjelenik a szent név megpillantása (námábhásza). Mindig kimondja a sértéseket (námaparádha). Testvér, tudnod kell, hogy ezek mind akadályok az Úr Krsna iránti odaadás útján. „Ha igazán az Úr Krsna szent nevét akarod zengeni, akkor maradj a bhakták társaságában, tartsd magad távol az érzékkielégítés, személytelen felszabadulás, és a jóga-sziddhik vágyát. „Kerüld el a tíz sértést, ne törődj sem a dicsérettel, sem a szidással, végezd a kötelességeidet, és zengd az Úr Krsna szent nevét. „Mindig fogadd el, ami kedvező az Úr Krsna odaadó szolgálatában, és utasítsd el, ami kedvezőtlen. „Kerüld a személytelen spekulációt, a jógát és a gyümölcsöző cselekvést. Kerüld a színlelt lemondást, amit azok gyakorolnak, akik olyanok, mint a majmok. Úgynevezett lemondásuk csak tréfás komédia, amelyet eljátszanak az anyagi test színpadán. „Gondold mindig: ’Krsna a védelmezőm.’ Minden bajtól megszabadulsz, ha alázatosan meghódolsz Előtte. „A feltételekhez kötött lélek számára nagyon nehéz, hogy találkozzon egy nagy bhaktával. Ezért jött el az Úr Krsna egy nagy bhakta formájában Nadija földjére. „Ha bölcs vagy, az Úr Gaura lábainál veszel menedéket. Hol van még egy olyan szent guru, mint az Úr Gaura? „Szannjászi testvérem, ne fecsegj, ne hallgasd meg a pletykát, amikor másokkal találkozol. „Szannjászi testvérem, még álmodban se beszélj nőkkel. Emlékezz arra, hogy a feleségedet otthon hagytad, és most az erdőben élsz. „Ha meg akarod őrizni az Úr Gauránga szeretetét, akkor ne felejtsd el Cshota Haridásza történetét. „Ne egyél finom ételt. Ne viselj előkelő ruhát. Szívedben mindig imádd Rádhát és Krsnát. „Mint Haridásza Thákura, mindig zengd az Úr Krsna nevét. A nap nyolc részének minden pillanatában imádd Rádhát és Krsnát Vrndávana erdei ligeteiben. „Családos embernek és szannjászinak egyaránt ezt mondja az Úr Gaurarája, ’Testvérem, ne töltsd a napjaidat a szent név zengése nélkül.’ „Testvérem, nem kell nagyon sokféle odaadó szolgálatot végezni. Végy csak tisztán menedéket az Úr Krsna szent nevénél. Töltsd így az életedet. „A feltételekhez kötött lelkek iránt kegyesen, az Úr Krsna alászállt, mint a szent neve. Az Úr Krsna kegyes az emberekhez a Kali-jugában, alászállt, mint az aranyszínű Úr Gaura. „Imádd őszintén az Úr Gaura bhaktáit. Testvérem, ezen az úton lehet elérni az Úr Krsna lábait. „Az Úr Gaura bhaktái társaságában zengd az Úr Gaura neveit, zengd a Hare Krsna mantrát, és egyre csak táncolj. „Testvérem, így aztán gyorsan eléred a szent név iránti szeretet kincsét, a kincset, amelyet Urunk személyesen hozott el Nadijába.”
Vidzsaja-kumárán és Vradzsanáthán úrrá lett a lelki szeretet, amikor Dzsagadánanda Pandita Prema-vivartáját az idős szent babadzsi szájából hallották. A szent babadzsi pár pillanatra elvesztette az eszméletét. Aztán átfonta Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha nyakát a karjaival, és énekelni kezdett:
„Milyen hatalmas az Úr Krsna szent neve! „Anyagi vágyaktól lángoló szívem olyan lett, mint a napégette sivatag. De most mintha hallanék valamit. Valami belép a szívembe. Olyan, mint egy páratlan nektárzápor. „Most ez a nektárzápor elhagyta a szívemet. Most a nyelvemen jár. Hang formáját öltötte, és egyre csak táncol. Elcsuklik a hangom. Reszket a testem. Lábaim nem tudnak nyugodtan maradni. „Ömlik a könny a szemeimből. Testemet ellepi a verejték. Égnek mered minden szőrszálam. Elvesztem az eszméletemet. Azt gondolom, eljött a világ vége. Egész testemet kitölti az extatikus szeretet. „Nagyon zaklat engem. Nektárt záporoz a szívemre. Elmerít a szeretet óceánjában. Nem értek semmit. Olyanná tett engem, mint a bolond. Elrabolt minden kincset, amit a szívemben tartok. „Nála veszek menedéket, „Ő meg ezt teszi velem. Nem tudok mindent elmondani. Az Úr Krsna szent neve független. Azt teszi, ami neki tetszik. Ha akarja, boldoggá tesz. Ő az én boldogságom kincse. „A szent név a szeretet bimbózó virága, a csodálatos nektár nyugvóhelye. Nagyon hatalmas. A bimbózó virág lassan kinyílik. Megmutat egy keveset a szépségéből és erényéből. Megkötöz engem Krsna köteleivel, elrabolja a szívemet. „Ha ez a virág teljesen kinyílik, elvisz engem Vradzsába. Megmutatja nekem a saját formáját és a kedvteléseit. Tökéletes lelki testet ad nekem. Odatesz Krsna mellé. Teljesen megsemmisíti az anyagi testemet. „Az Úr Krsna szent neve csintámani drágakő. Forrás, ahonnan minden nektár fakad. Örökké felszabadult. Tiszta és édes. Boldog leszek, ha úgy halok meg, hogy a szent név hozta rám a csapásokat.”
Egyre csak a szent név dicsőségét zengte, és így telt el a fél éjszaka. Aztán elhallgatott. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha elmerültek a szent név nektárjában. Engedélyt kértek a lelki tanítómesterüktől, és hazatértek.