nitja-dharma o szambandhabhideja-prajódzsana
(pramejantar-gata prajódzsana-vicsárambha)
22. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhideja és prajódzsana
(Kezdődik a prajódzsana megvitatása)
Ma Ekádasi van. Srivásza udvarában, a bakula fa alatt a vaisnavák az Úr szent neveit éneklik. Egyesek felkiáltanak, „Gauránga! Nitjánanda!” és sóhajtoznak. Szent babadzsink meg sem mozdult, elmerült az extatikus szeretetben. Ki tudja, mire gondolt? Néhány perc után megszólalt, „Ó jaj!” és sírva fakadt. „Hol van Rúpa? Hol van Szanátana? Hol van Raghunátha dásza Goszvámi? Hol van életem testvére, Krsnadásza Kavirádzsa? Nem lehetek velük. Ma egészen egyedül vagyok. Nem lehetek boldog. Rádhá-kundának még az emléke is fáj. Életem, te most elhagysz engem. Imádkozom, hogy Rúpa és Raghunátha megjelenjenek előttem, és megmentsék az életemet. Bár elváltam tőletek, még mindig élek. Milyen szerencsétlen az életem.” Egyre csak így beszélt, és hemperegni kezdett a porban a bakula fa alatt, Srivásza udvarában. Az összegyűlt vaisnavák ezt mondták neki: „Babadzsi, nyugodj meg. Rúpa és Raghunátha a szívedben vannak. Az Úr Csaitanja és az Úr Nitjánanda előtted táncolnak.” A babadzsi felugrott, „Hol? Hol?” Bánata elmúlt, amikor megpillantotta a Pancsa-tattva múrtikat. Így szólt, „Dicsőséges Májápura! Csak Májápura űzi el Vradzsa szomorúságát.” Ezt mondta, néhány pillanatig táncolt, és aztán leült a kunyhójában. Ekkor érkeztek Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha, akik dandavatjaikat ajánlották. A babadzsi nagyon megörült, amikor látta őket. Így szólt, „Hogy halad az odaadó szolgálatotok?” A két tanítvány összetett kézzel, alázatosan válaszolt, „Urunk, minden a te kegyed az életünkben. Biztosan nagyon sok jámbor tettet végeztünk a múltban, hogy ilyen könnyen elértük lótuszvirág lábaidat. Ma Ekádasi van. Parancsodra nem ittunk még vizet sem. Eljöttünk, hogy lássuk szent lábaid.” A babadzsi válaszolt, „Szerencsések vagytok. Nagyon hamar eléritek a bhávát.” Vidzsaja-kumára megkérdezte, „Uram, mi a bháva? Van még valami ’bháva,’ amit nem tanítottál meg nekünk?”
Babadzsi: „Mostanig a szádhana-bhaktit tanítottam nektek. Kitartó szádhana-bhaktival el lehet érni a lelki tökéletességet. A közvetlenül a tökéletesség előtti szakasz a ’bháva’ (extatikus szeretet). A tökéletes szakaszról ezt mondja a Dasa-múla:
„Amikor szádhana-bhaktija beérett, a lélek tudatára ébred eredeti lelki formájának. Aztán, az Úr hládini-saktija erejéből megnyilvánul a mádhura-rasza extatikus szeretete (bháva). Akkor a bhakta a szívében hordozza az extatikus szeretetet (bháva) Sri Sri Rádhá-Krsna iránt. A bhávából fokozatosan még nagyobb szeretet (priti) és boldogság lesz. Ennek a boldogságnak és szerencsének az egész világon nincs párja. A bhakta belép az Úr kedvteléseibe, közvetlenül szolgálja az Urat. Nincs ennél több.”
„Ez a vers az élet végső célját (prajódzsana) írja le, ez a tiszta Istenszeretet. A tiszta szeretet kezdeti szakaszáról a Dasa-múla utolsó verse ír:
„Ki a Legfelsőbb Úr? Ki az egyéni szellemi lélek? Mi az anyagi világ? A bhakta ezeket a kérdéseket vizsgálja, és jártas lesz a szentírásokban. Kerüli a sértéseket, bűnöket, anyagi jámbor tetteket, nem törekszik arra, hogy eggyé váljon az Úrral, magát az Úr Hari szolgájának gondolja, más bhakták társaságában issza az Úr Hari szent nevének boldogító nektárját.”
„Milyen csodálatos költemény a Dasa-múla! Megtalálják ebben a lelkek a Maháprabhu szent szájából elhangzott tanítások lényegét.”
Vidzsaja-kumára: „Szeretném meghallgatni a Dasa-múla dicsőségének összefoglalását.”
Babadzsi: „Figyelj.
„Aki gondosan tanulmányozza ezt a Dasa-múlát, megszabadul a tudatlanságtól. A bhakták társaságában eléri a lelki szeretetet és boldogságot.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, ez a csodálatos Dasa-múla lesz a nyaklánc, amit mindannyian viselünk. Mindennap el fogjuk mondani ezt a Dasa-múlát, és dandavatunkat ajánljuk Maháprabhunak. Most kérlek, légy olyan kegyes, és magyarázd el, mit jelentenek ezek a tanítások.”
Babadzsi: „A tiszta Istenszeretet (prema) olyan, mint a nap. Ennek a prema-napnak a tiszta sugarai a ’suddha-szattva’ lelki állapota. A ’suddha-szattva’ belső természete a ’bháva.’ A ’bhávának’ nevezett suddha-szattva-megnyilvánulás más nevei ’rati’ és ’premankura’ (a szeretet sarjadása). Amikor a mindent megvilágosító szvarúpa-sakti (belső energia) a ’szamvid’-nak (tudásnak) nevezett cselekedetekben, ezeket a cselekedeteket így nevezik, ’suddha-szattva’ (lelki létezés). Ezek nem a májá (illúzió) cselekedetei. Amikor a szamvit-sakti cselekedetei csatlakoznak a hládini-sakti cselekedeteihez, az eredmény a bháva megnyilvánulása. A szamvit-sakti cselekvése tudást, a hládini-saktié élvezetet hoz. Az Úr szvarúpa-saktija így hozza el az Abszolút Tudás, Sri Krsna megismerését. Az egyéni lelkek (dzsíva-sakti) csekély tudás-energiája (szamvit-sakti) nem elég az Abszolút Tudás megértéséhez. Magának az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vagy egy bhaktájának a kegyéből az Úr szvarúpa-saktija (belső energiája) megjelenik az élőlény szívében. Akkor a szvarúpa-sakti tudása (szamvid) is cselekedhet abban a szívben. Megnyilvánul a lelki világ ismerete. A lelki világ valódi formája (szvarúpa) a lelki létezés (suddha-szattva) állapotában van. Az anyagi világ valódi formája a három kötőerő, jóság, szenvedély és tudatlanság keveréke. Amikor a lelki világ tudása egyesül a hládini-sakti lényegével (szára), ennek az az eredménye, hogy a bhakta meg tudja ízlelni (ászváda) a lelki világ élvezeteit. Amikor ez eléri a tökéletességét és teljességét (púrna-szvarúpa), az eredmény a ’prema’ (tiszta Istenszeretet). A prema olyan, mint a nap, a bháva ennek a napnak a sugarai. Ez a bháva természete. A bháva sajátos természete ez: A rucsi (vonzódás Krsnához) megolvasztja az élőlény szívét, lággyá (masrna) teszi. Itt a ’rucsi’ szó jelentése: a vágy elérni Krsnát, elégedetté tenni Krsnát, baráti kapcsolatban lenni Vele. A bháváról azt mondják, ez a prema ragyogásának első megnyilvánulása. A ’masrna’ szó jelentése: a szív megolvadása. A Tantrák azt mondják, hogy a bháva a prema első megnyilvánulása. Amikor megjelenik a bháva, csekély mértékben megjelennek a szattvika-bháva extázis jelei, például borzongás. Az örökké felszabadult lelkekben az extázis jelei spontán jelennek meg. Az anyagi világban bebörtönzött lelkekben úgy jelennek meg, mint az elme cselekedetei, csak fokozatosan nyilvánítják meg eredeti lelki természetüket. Bár az extázis jelei maguktól jelennek meg, úgy látszik, mintha lenne valami külső kiváltó okuk. A szattvika-bháva extázis cselekedetei feltárják az Úr Krsna és transzcendentális kedvtelései természetét. Amikor az elme cselekvéseként nyilvánul meg a bebörtönzött lelkekben, akkor úgy tűnik, más, nem-lelki igazságok ismeretét hozza el. Az igazság az, hogy ez teszi lehetővé a lelki élvezetek megízlelését. Lehetővé teszi, hogy az anyagi világban bebörtönzött lelkek is megízleljék az Úr Krsna és transzcendentális kedvtelései lelki élvezeteit.”
Vidzsaja-kumára: „Vannak változatai a bhávának?”
Babadzsi: „Igen. A bháva kétféle, a helye vagy eredete szerint. A bháva jöhet az odaadó szolgálat gyakorlásából, az Úr Krsna vagy a bhaktája kegyéből. Általában az odaadó szolgálat gyakorlásából származik, és csak ritkán a kegyből.”
„Milyen az odaadó szolgálat gyakorlásából származó bháva természete?”
Babadzsi: „Az odaadó szolgálat végzése kétféle bhávát vált ki. Az egyiket a vaidhi bhakti, a másikat a rágánuga bhakti teremti meg. Az elsőnek a kezdetén ott van a rucsi (vonzódás Krsnához). Ebből jön az ászakti (ragaszkodás Krsnához), és végül a rati (szeretet Krsna iránt). A Puránák és a Njája-sásztrák azt mondják, hogy a ’rati’ és a ’bháva’ jelek. Én is azt mondom, hogy ezek jelek. A vaidhi bhakti először a hitet teremti meg, a hitből következik a rucsi (vonzódás Krsna iránt). A rágánuga-bhakti útján azonban a rucsi azonnal megjelenik (minden közbülső szakasz nélkül).
Vidzsaja-kumára: „Mi az Úr Krsna vagy bhaktája kegyéből származó bháva természete?”
Babadzsi: „Amikor a bháva hirtelen jelenik meg, anélkül, hogy a fogadója a vaidhi- vagy a rágánuga-bhakti útján járt volna, azt a bhávát az Úr Krsna, vagy a bhaktájának a kegye teremtette meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az Úr Krsna kegye által teremtett bháva természete?”
Babadzsi: „Az Úr Krsna kegye háromféle módon nyilvánul meg: 1. vácsika (a szavai által), 2. aloka-dána (pillantása által), és 3. hárda (szívének kegyéből). Az Úr Krsna részesíthet valakit a kegyében például úgy, hogy ezt mondja, ’Bráhmanák királya, jelenjen meg benned az odaadás Irántam, az odaadás, amely minden transzcendentális boldogságot elhoz, és minden kedvező dolog koronaékszere.” A bháva hirtelen megjelenik abban a bráhmanában, csupán azért, mert az Úr ezeket a szavakat mondta. A dzsungelben élő bennszülöttek, azelőtt soha nem látták Krsnát. De mikor váratlanul megpillantották, azonnal elérték a bhávát, az Úr Krsna szívének könyörületességéből. Ezt így nevezik, ’aloka-dánadzsa-bháva’ (pillantásból teremtett kegy). Amikor az Úr Krsna szívében megjelennek a könyörületesség érzései, a ’hárdának’ nevezett bhávát váltják ki. Ezt a bhávát látni Sukadéva Goszvámiban és más bhaktákban. Amikor Maháprabhu alászállt ebbe a világba, sokszor is megadta ezt a háromféle bhávát. A bhávát sokan elérték csupán azzal, hogy látták az Urat. Dzsagái, Mádhái és sokan mások az Úr szavai által érték el a bhávát. Dzsíva Goszvámi az Úr Krsna szívének kegyéből érte el.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az Úr Krsna bhaktája kegye által teremtett bháva természete?”
Babadzsi: „Dhruva és Prahláda szívében a kedvező vágy Nárada Goszvámi kegyéből jelent meg. Rúpa és Szanátana Goszvámik valamint a társaik kegyéből számtalan ember szívében jelent meg a vágy, hogy odaadó szolgálatot végezzen.”
Vidzsaja-kumára: „Mik a bháva megjelenésének a jelei?”
Babadzsi: „Amikor a Krsna iránti extatikus érzelem (bháva) magja gyümölcsöt hoz, a különböző kilenc dolog nyilvánul meg a bhakta viselkedésében: megbocsátás, igyekezet, hogy ne vesztegesse az időt, elkülönülés, hamis presztízs hiánya, remény, sóvárgás, az Úr szent nevei ismétlésének íze, ragaszkodás az Úr transzcendentális tulajdonságainak hallásához, és vonzódás a helyekhez, ahol az Úr él – például a templom, vagy egy szent hely, mint Vrndávana. Ezek neve ’anubháva’, az extatikus érzelem alárendelt jelei. Ezek láthatók, amikor az Istenszeretet magja kihajtott valakinek a szívében, és már közel van ahhoz, hogy gyümölcsöt hozzon.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a megbocsátás?”
Babadzsi: „Megbocsátás az, amikor az ember nem zaklatott, és nem haragszik, bár bőven lenne rá oka. Ezt nevezik megbocsátásnak. Hasonló, mint a tolerancia.”
Vidzsaja-kumára: „Miért jelent az igyekezet, hogy ne vesztegesse az időt?”
Babadzsi. „Azt jelenti, hogy nem tölti az idejét haszontalan cselekvéssel. Aki mindig az Úr Harinak végez odaadó szolgálatot, az igyekszik, hogy ne vesztegesse az idejét.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az elkülönülés?”
Babadzsi: „Elkülönülés az, amikor valaki nem lát örömet az úgynevezett anyagi érzéki élvezetekben.”
Vidzsaja-kumára: „Amikor valaki szannjászi lesz, mondhatja azt, hogy elkülönült?”
Babadzsi: „A szannjásza egy anyagi konvenció az anyagi világban. Elkülönülés az, amikor valaki a lelki világban találja meg az örömét, az anyagi világban meglelt öröme egyre kevesebb lesz, és végül csaknem teljesen elenyészik. Elkülönült vaisnava az, aki elkülönült az anyagi világtól, és aztán lesz szannjászi, hogy eltávolítsa az akadályokat, amelyek meggátolják a bháva elérésében. Ha azonban valaki idő előtt fogadja el a szannjászát, mielőtt megértette volna a lelki élet boldogságát (bháva), az nem igazán avatott szannjászi. Nem igazi szannjászi. Az Úr ezt az egész világnak megtanította, amikor megbüntette Cshota Haridászát.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a hamis presztízs hiánya?”
Babadzsi: „Az előkelő születés, varna, ásrama, gazdagság, hatalom, szépség, magas társadalmi állás és még sok más dolog büszkévé teszik az embert. Hamis presztízs hiánya azt jelenti, hogy lemondott az ezekből a dolgokból származó büszkeségről. A Padma Purána elmondja egy nagy király történetét, aki elérte az Úr Krsna iránti odaadást. Ez a király lemondott a királyi fenségből származó büszkeségről, mádhukari módra koldult annak a királynak a fővárosában, aki a riválisa és az ellensége volt. Mindig, mindenkinek tiszteletteljes hódolatát ajánlotta, nem törődött azzal, hogy bráhmanák-e vagy csandálák.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a remény?”
Babadzsi. „Remény az, amikor valaki szilárd meggyőződéssel végez odaadó szolgálatot, tudja, hogy az Úr Krsna biztosan kegyes lesz hozzá.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a sóvárgás?”
Babadzsi: „Sóvárgás az, amikor valaki nagyon vágyakozik arra, hogy elérje azt, amit kíván.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az Úr szent nevei ismétlésének az íze?”
Babadzsi: Az odaadó szolgálat összes különféle cselekedetei közül az Úr szent nevének zengése a legjobb. Mindig az Úr szent nevét kell zengeni. Az Úr szent nevei ismétlésének íze teljesít minden lelki vágyat. Még többet is meg fogsz tudni a szent névről, egy más alkalommal.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, ragaszkodni az Úr transzcendentális tulajdonságai hallásához?”
Babadzsi: A Krsna-karnámrta (65. vers) írja:
„Édesebb, mint a megszemélyesített édesség. Fiatalsága maga Kámadéva. Nyugtalanabb és játékosabb, mint a megszemélyesített nyugtalanság és játékosság. Ó jaj, ellopta a szívemet. Most mit tegyek?”
„Újra meg újra hallhatunk az Úr Krsna transzcendentális tulajdonságairól, de soha nem elégül ki a vágyunk, hogy halljunk róluk.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az, kedvelni a helyeket, ahol az Úr él?”
Babadzsi. „Amikor a bhakta körüljárja a szent Navadvipát, ezt kérdezi: ’Úr szent helyének lakói, hol született meg az Úr? Melyik úton énekelt együtt a bhaktákkal (szankirtana)? Kérlek, mondjátok meg nekem: Hol élvezte az Úr a reggeli kedvteléseket a gopákkal?’ A szent hajlék lakói talán ezt válaszolják, ’Az Úr Májápurában született, egy nagy tulaszi-erdőben. Ganganágarában, Szimulijában, Gadigacsában, Madzsidában és sok más faluban énekelt együtt a bhaktákkal.’ Amikor a bhakta ezeket a nektári szavakat hallja Gauda földjének egy lakójától, megjelennek rajta az extázis jelei, például könnyeket ont, borzong a teste, amikor körüljárja a szent helyet. Ezt nevezik így, kedvelni azokat a helyeket, ahol az Úr lakik.”
Vidzsaja-kumára: „Amikor jelen van ez az érzés, kétség nélkül mondhatjuk, hogy jelen van a ’krsna-rati’ (tiszta szeretet Krsna iránt)?”
Babadzsi: „Nem. Amikor a szív tiszta, megjelenik benne a ’rati.’ Az említett jelek sok más érzelemmel együtt is megjelenhetnek. Nemcsak akkor nyilvánulnak meg, amikor van rati.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, légy olyan kegyes, mondj egy vagy két példát, hogy megértsem.”
Babadzsi: „Lehet, hogy valaki a személytelen felszabadulásra vágyik, de állandóan zengi az Úr Hari szent nevének halvány visszfényét (námábhásza). Amikor hallja, hogy a szent név meg tudja adni a felszabadulást, lehet, hogy egyre csak sír, és szinte eszméletlenül összeesik. Mégsem lehet azt mondani, hogy elérte volna a krsna-ratit (a Krsna iránti szeretetet) a bháva (extázis) állapotában. Az ilyen személy nem szereti őszintén az Úr Krsnát. Csak azért csinál látványosságot az extázis jeleiből (bhávábhásza), mert azt szeretné, hogy a saját jelentéktelen vágya teljesüljön. Mondjuk, valaki anyagi érzéki élvezetekre vágyik, Durgá istennőt imádja, aztán az imádat után sok dologért imádkozik, mondván, ’Kérlek, adj nekem adományokat. Adj nekem gazdagságot.’ Elgondolja, hogy az istennő teljesítheti a vágyait, lehet, hogy sír és hempereg a földön. Mégsem lehet azt mondani, hogy elérte a bhávát. Talán azt lehet mondani, kapott egy bepillantást a bhávába (bhávábhásza), vagy gúnyból utánozza a bhávát (bháva-daurátmja). A bháva nem jelenik meg olyan személyben, aki nem az Úr Krsna tiszta bhaktája. Ha valaki anyagi érzékkielégítésre vagy személytelen felszabadulásra vágyik, és megnyilvánítja a bháva visszfényét (bhávábhásza), az nem az igazi bháva. Ez csak gúnyos utánzás (bháva-daurátmja). Amikor az ilyen személy az Úr Krsna múrtija előtt áll, lehet, hogy elájul, és huszonegy órán át öntudatlan marad. De még ez sem igazi bháva. Az örökké felszabadult lelkek és az anyagi vágyaktól mentes lelkek szorgalmasan keresik a bhávát. A bháva mégis rejtve marad előlük. Lehet, hogy valaki már nagyon sok odaadó szolgálatot végzett, és az Úr Krsna mégsem adja meg neki nagyon gyorsan vagy nagyon könnyen a bháva ajándékát. Hogyan jelenhetne meg az Úr Krsna iránti tiszta szeretet (rati) egy olyan szívben, amelyben nincs tiszta odaadás, vagy összezúzták az anyagi érzékkielégítés és a személytelen felszabadulás vágyai?”
Vidzsaja-kumára: „Uram, sokszor látni, hogy mikor részt vesznek az Úr Hari szent neveinek éneklésében (hari-náma-szankirtana), az anyagi érzékkielégítésre vagy a személytelen felszabadulásra vágyók is mgnyilváníthatják a bháva említett jeleit. Ezt minek nevezzük?”
Babadzsi: „Az ilyen bemutatót csak a bolondok gondolják csodálatosnak. A bhávát ismerők elkerülik őket, és azt mondják, ez a bemutató csak egy bepillantás a bhávába (bhávábhásza).”
Vidzsaja-kumára: „Hányféle ilyen bepillantás van?”
Babadzsi: „Kétféle: 1. pratibimba-ratj-abhásza (az extatikus szeretet visszfénye), és 2. cshájá-ratj-abhásza (az extatikus szeretet halvány árnyéka). Aki a személytelen felszabadulásra vágyik, azt gondolhatja, könnyen elérheti azt a felszabadulást, ha elérte a bhávát az Úr Krsna iránt. Tulajdonképpen a személytelen felszabadulás boldogságát kívánja, és hazug bemutatót tart a bháva jeleiből. Ezt nevezik pratibimba-ratj-abhászának. Egy imperszonalista ezt gondolhatja, ’A személytelen felszabadulást csak az érheti el, aki ismeri a személytelen Brahmant. Nincs más út. A személytelen tudás elérésének útja azonban nagyon nehéz és vesződséges. Ha az Úr Hari szent neveinek zengésével könnyen el lehet érni a felszabadulást, akkor ez azt jelenti, hogy meg lehet szerezni a személytelen Brahman ismeretét is.’ Az ilyen személy azt reméli, könnyen megkaphatja a személytelen felszabadulást, aztán bemutatót rendez az extázis jeleiből, amilyenek a könnyek ontása és a borzongás. Mindez csak bepillantás (abhásza) az igazi bhávába.”
Vidzsaja-kumára: „Miért nevezik pratibimbának (visszfénynek)?”
Babadzsi: „Amikor az Úr szent neveit zengik, vagy más odaadó szolgálatot végeznek, az anyagi érzékkielégítésre vagy személytelen felszabadulásra vágyók a sors rendeléséből találkozhatnak igazi bhaktákkal. Ha az igazi bhakták szívében fölkel az igazi bháva holdja, ez a hold visszatükröződik a hedonista vagy imperszonalista színlelők szívében. Ezért nevezik a bhávájukat pratibimbának (visszfénynek). A tiszta bháva nem jelenik meg, amíg valaki anyagi érzékkielégítésre vagy személytelen felszabadulásra vágyik. Ha azonban az Úr tiszta bhaktáit (suddha-bhakta) látja, azok bhávája visszatükröződik benne. Ezt nevezik pratibimba-bhávábhászának (az igazi bháva visszfényének). A pratibimba-bhávábhásza nem hozza el a léleknek az örök jót. Amint a színlelő elérte a célját, az érzékkielégítést vagy a felszabadulást, abbahagyja az odaadó szolgálatot. Ezért mondják, hogy a pratibimba-bhávábhásza a szent név elleni sértések egyike. Nem dicséretes.”
Vidzsaja-kumára: „Mi a cshájá-bhávábhásza (az extatikus szeretet halvány árnyéka)?”
Babadzsi: „A becsületes, de a lelki élet tudományában nem nagyon jártas kezdő bhakta kapcsolatba kerülhet olyan cselekedetekkel, időpontokkal, helyekkel vagy személyekkel, akik kedvesek az Úr Harinak, és ezáltal elérheti az Úr iránti igaz szeretet (rati) egy kevés, kellemes, szenvedést megszüntető, ingatag árnyékát. Ezt nevezik ’cshájá-ratj-abhászának.’ Amikor van valakiben egy kevés tiszta odaadás, de ez nem nagyon erős, akkor ez a fajta árnyék-odaadás (ratj-abhásza) nyilvánul meg. Ez az árnyék-odaadás akkor jelenhet meg, ha a múltban sok jámbor tettet végzett. Aztán fokozatosan egyre több áldást hoz. Az Úr Hari egy tiszta bhaktájának a kegyéből ez az árnyék-szeretet átalakulhat hiteles, tiszta Istenszeretetté (suddha-bháva). Ha azonban az illető megsérti a vaisnavákat, ez az árnyék-szeretet fokozatosan eltűnik, mint a fogyó hold a hónap sötét felében. Ezt nemcsak a szeretet árnyékáról mondják. Még az Úr Krsna iránti tiszta szeretet (suddha-bháva) is megsemmisülhet (abháva), ha megsértik a bhaktákat. A tiszta szeretet lassan átalakulhat árnyék-szeretetté, vagy visszaeshet egy alacsonyabb szintre. Ha valaki szoros kapcsolatban van imperszonalistákkal, akkor a Krsna iránti szeretete árnyék-szeretetté változhat, vagy ő maga is imperszonalista lesz, elhiszi, hogy ő maga az Istenség Legfelsőbb, imádandó Személyisége. Az új bhaktáknak (navja-bhakta) gyakran a rossz társulás miatt vannak imperszonalista gondolataik, azt hiszik, istenné válnak, amikor a krsna-kirtanában táncolnak, vagy egyéb odaadó szolgálatot végeznek. Néha látni ilyet. Az új bhakták nem gondolnak a következményekre, néha társulhatnak imperszonalistákkal. Ez a rossz társulás sok bajjal jár. Néha váratlanul megjelenhet a bháva abban is, aki semmilyen odaadó szolgálatot (szádhana) nem végzett. Ez azt jelenti, hogy a korábbi születéseiben végzett nagyon sok jó odaadó szolgálatot. Bizonyos akadályok miatt ennek az eredményei nem jelentek meg azonnal. Most, hogy az akadályok elhárultak, az eredmények hirtelen megjelennek. Ha a legmagasabb fajta nagyon erős és mindenki számára csodálatos bháva jelenik meg váratlanul, azt lehet mondani, ez az Úr Krsna kegyéből történt. Ne légy az ellensége annak, akiben természetes szeretet (bháva) van az Úr iránt, még akkor sem, ha hibákat látsz a cselekedeteiben. Miért ne? Aki szereti az Urat, sikeressé tette az életét. Egy bhakta soha nem követ el bűnt. Ha mégis azt látjuk, hogy a bhakta valahogyan bűnt követett el, kétféle módon gondolkodhatunk: 1. egy nagy lélek véletlenül valahogy elkövetett egy bűnt, de ez a bűn nem lesz tartós, 2. ez a bűn csak egy korábbi vétek visszfénye (púrva-pápábhásza). A bhakta lelki szeretete (bháva) gyorsan meg fogja semmisíteni azt a bűnt. Az nagyon gyorsan megsemmisül. Ne lássuk meg a bhakták hibáit. A bhaktákban hibákat látni, ez egyike a szent név elleni sértéseknek. A Nrsimha-Purána írja:
„Ha valaki a testét, elméjét és cselekedeteit teljesen lefoglalja a Legfelsőbb Istenség szolgálatában, de úgy látszik, mintha valami förtelmes dolgot csinálna, rendíthetetlen odaadó szolgálatának befolyása nagyon gyorsan le fogja győzni azokat a förtelmes cselekedeteket. A teliholdon is vannak foltok, mintha himlőhelyes lenne. Ez azonban nem gátolja a telihold fényét.”
„Nem szabad azt gondolni, hogy ez az utasítás azt jelenti, az Úr bhaktái mindig bűnöket követnek el. Az igazság az, ha valaki hisz az odaadó szolgálatban, többé nem vágyik arra, hogy bűnt kövessen el. De amíg az anyagi test jelen van, alkalmileg becsúszhat valami bűnös tett. Az odaadó szolgálat azonban olyan, mint a lobogó tűz, azonnal hamuvá égeti azokat a bűnöket, és aztán a bhakta ügyel arra, nehogy ismét bűnt kövessen el. Ha valaki odaadó szolgálatot végez, teljesen megszabadul a tudatlanságtól, ami a bűn gyökere. Ha pedig azt látjuk, hogy újra meg újra bűnöket követ el, ne essünk abba a félreértésbe, hogy azt higyjük, tiszta odaadással van az Úr Krsna iránt. Miért ne? Sértés a bűnt elkövetni abban a reményben, hogy azt majd úgyis megsemmisíti az odaadó szolgálat. A bhakták nem követik el ezt a sértést.
„Az Istenszeretet (rati) hatása, hogy a bhakta egyre jobban elégedetté akarja tenni Krsnát. Tele van melegséggel és hatalommal. Édes, mint sok millió hold.”
Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára bódultan hallgatták ezeket a magyarázatokat az extatikus szeretetről (bháva). Szívük megtelt szeretettel. Bódultan hallgattak egy ideig még azután is, hogy a babadzsi befejezte a beszédet. Végül megszólaltak: „Urunk, tanításaid nektárja a szeretet áradatát hozta kiégett szívünkbe. Mit tegyünk? Hová menjünk? Nem tudunk nyugton maradni. Tele vagyunk büszkeséggel, mert bráhmana családokban születtünk. A legcsekélyebb alázat sincs a szívünkben. Messze van még a remény is, hogy egy napon elérjük az extatikus Istenszeretetet (bháva). Az egyetlen reményünkaz, hogy te, az Úr személyes társa, tiszta lelki szeretettel (prema) eltelt bhakta elhelyezed a szeretet egyetlen cseppjét a szívünkben. Akkor nagyon sikeres lesz az életünk. A remény madara csak azért él a szívünkben, mert kapcsolatban vagyunk veled. Mi nagyon szegények, alantasak és értéktelenek vagyunk. Te nagy király vagy az Úr igazi bhaktái között. Nagyon kegyes vagy. Kérünk, légy kegyes hozzánk, mondd meg, mi a kötelességünk. Szívemben én arra vágyom, hogy lemondjak az anyagi világról, a családos életről, és a lábaid szolgája legyek.” Aztán Vidzsaja-kumára élt az alkalommal, és ezt mondta: „Uram, Vradzsanátha még fiatal. Az anyja azt szeretné, hogy családot alapítson. Ő azonban a szívében nem így érez. Kérlek, légy kegyes, és mondd meg, mit kell tenni.”
Babadzsi: „Az Úr Krsna a kegyében részesített. Családos életed az Úr Krsna családos élete lesz, mert ott végzel Neki szolgálatot. Maháprabhunk az egész világot tanította, és nekünk követnünk kell a tanításait. Ebben az anyagi világban kétféle helyzet van: 1. családos élet, és 2. szannjásza. Amíg valaki nem alkalmas arra, hogy szannjászi legyen, maradjon családos ember, és szolgálja az Úr Krsnát abban az ásramában. Kedvtelései első huszonnégy évében az Úr példát mutatott az ideális vaisnava családos életre, kedvtelései második huszonnégy évében az ideális vaisnava szannjásza élet példáját mutatta meg. A családos embereknek az Úr példáját kell követniük. Véleményem szerint neked most azt kell tenned, amit Ő tett. Ne gondold azt, hogy családos emberként nem érheted el az Úr Krsna iránti tiszta szeretet legmagasabb szakaszát (krsna-prema). A bhakták, akik Maháprabhu legnagyobb kegyében részesültek, mind családos emberek voltak. A vaisnava szannjászik imákat ajánlanak ezeknek a családos embereknek, és tisztelettel megérintik a lábaik porát.”
Késő éjszaka volt. A vaisnavák társaságában Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha egyre csak az Úr Harit dicsőítő dalokat énekelték. Így telt el az éjszaka Srivásza udvarában. Másnap reggel megmosdottak, megfürödtek, különféle kötelességeket végeztek, a szent neveket zengték a vaisnavákkal, és elfogadták a mahá-praszádam reggelit. Délután lassan visszasétáltak Bilva-puskariniba. Gondolkodtak a dolgon, aztán a nagybácsi is, az unokaöccse is úgy döntöttek, hogy a családos élet ásramájában fogják szolgálni az Úr Krsnát. Ez lesz a legjobb. Vidzsaja-kumára megmondta a nővérének, „Vradzsanátha úgy döntött, hogy megnősül. Tedd meg az intézkedéseket. Én pár napra Modadrumába megyek. Ha megtudom, mikor lesz Vradzsanátha esküvője, eljövök az összes rokonnal, hogy megünnepeljük ezt a boldog napot. Holnap elküldöm Kanistha Harináthát, hogy segítsen neked.” Vradzsanátha anyja és nagyanyja végtelenül boldogok lettek. Ruhákat és más ajándékokat adtak Vidzsaja-kumárának, és elbúcsúztak tőle.