nitja-dharma o szambandhabhideja-prajódzsana
(pramejantar-gata abhideja-vicsára rágánuga-szádhana-bhakti)
21. fejezet
Rágánuga-szádhana-bhakti
Vidzsaja-kumárának és Vradzsanáthának egyszerre támadt egy csodálatos gondolatuk. Eldöntötték, hogy avatást (diksát) kérnek a szent babadzsitól. Vidzsaja-kumára már kapott avatást gyerekkorában, a családi gurutól. Vradzsanátha csak Gájatri-avatást kapott, nem avatták be más mantrákba. A szent babadzsitól megtanulták, hogy pokolra kerül az, aki olyan mantrát ismétel, amelyet egy imperszonalista guru adott. Ezért eldöntötték, új avatást kérnek egy vaisnava lelki tanítómestertől. Ha a tanítvány egy tökéletes, tiszta bhaktától kapta az avatást, nagyon gyorsan eléri a tökéletességet a szent mantrák zengésével. Ezért mindketten elhatározták, „Holnap reggel először is megfürdünk a Gangában, és aztán avatást kérünk az imádandó és szent babadzsitól.” Másnap ezzel a szilárd elhatározással fürödtek meg a Gangában, feldíszítették a testüket tizenkét tilaka jellel, és aztán dandavatjukat ajánlották Raghunátha dásza babadzsi lábainál. A szent babadzsi tökéletes bhakta volt. Tudatában volt annak, hogy mire gondolnak, de megkérdezte őket, „Miért jöttetek ma reggel?” Ezt felelték, „Urunk, mi elesettek és értéktelenek vagyunk. Kérünk, légy kegyes hozzánk.” A szent babadzsi külön-külön bevitte őket a kunyhójába, és átadta nekik a tizennyolc szótagos mantrát. A két tanítvány egyre csak ezt a mantrát zengte, és elvesztették az eszüket a lelki szeretettől. Táncoltak, és kiáltozták, „Dzsaja Gauránga!” Látván nyakukon a tulaszi gyöngyöket, ragyogó szent zsinórjaikat, tizenkét tilaka jelüket, sugárzó arcukat, testükön a szattvika-bháva extázis kezdeti nyomait, a szent babadzsi megölelte őket, és szólt, „Ma megtisztítottatok engem.” A két tanítvány újra meg újra port vett a szent babadzsi lábairól, és a fejükre szórták. Vradzsanátha intézkedett, hogy sok finom ételt ajánljanak fel Maháprabhunak. Két szolga hozta a házából a bőséges és ízletes ételeket. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha ezt mondták a vaisnaváknak, „Ezt az ételt hoztuk. Kérlek, ajánljátok fel Maháprabhunak.” Srivásza udvarában a bhakták vezetője megfőzette az ételeket a púdzsárival, aki aztán felajánlotta a Pancsa-tattva múrtiknak.
Megszólalt a kagylókürt. A vaisnavák karatálákon és mrdangákon játszottak és énekelten, miközben bhóga-áratit ajánlottak Maháprabhunak. Egyre több vaisnava jött. Mind boldogok voltak. Az árati dicsőségesen ért véget. A templom előtt jelölték ki a helyet, hogy a vaisnavák ott tiszteljék meg a praszádamot. Mindegyik vaisnava hangosan énekelte az Úr Hari szent neveit, és hozta az edényét. A vaisnavák leültek, hogy megtiszteltjék a praszádamot. Közben verseket olvastak. Vradzsanátha és Vidzsaja-kumár nem ültek le, és nem vették a szájukba a praszádamot. A babadzsik vezetői ültették le őket. A babadzsik szóltak, „Ti családos emberek vagytok, és vaisnavák lettetek. Szerencsések vagyunk, amiért dandavatjainkat ajánlhatjuk a lábaitoknál.” Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha ezt mondták: „Ti nagy szannjászi vaisnavák vagytok. Ezért mi lettünk szerencsések, mert elfogadhattuk a praszádam nektári maradékait, amelyek az ajkatokat érintették. Sértés lenne, ha úgy társulnánk veletek, mint egyenrangúak.” A vaisnava babadzsik szóltak, „Családos vagy szannjászi vaisnavák nem különböznek egymástól. Az Úr iránti odaadás teszi az embert nagy vaisnavává.” Miközben így beszélgettek, valamennyi vaisnava megtisztelte a praszádamot. Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha késlekedtek, remélték, hogy megkapják a lelki tanítómesterük által fogyasztott praszádam maradékait. Látván, hogy késlekednek, a vaisnavák ezt mondták Raghunátha dásza babadzsinak, „Vaisnavák legjobbja, arra kérünk, légy kegyes a tanítványaidhoz. Nem tisztelik meg a praszádamot.” Amikor az idős babadzsi ezt hallotta, praszádamja maradékait a tanítványai tenyerébe tette. Úgy fogadták el, mint nagyon értékes dolgokat. Ezt mondták, „Hódolatunkat ajánljuk a lelki tanítómesterünknek,” és aztán hozzáláttak a praszádamhoz. Miközben a praszádamot megtisztelték, sokan beszéltek a praszádam dicsőségéről, és elhangzott ez a tanács is, „Bhakták, legyetek óvatosak!” Milyen szép volt a Srivásza udvara előtti terület! A bhakták hirtelen úgy látták, hogy Maháprabhu és a személyes társai velük együtt tisztelik meg a praszádamot, amit Sacsi, Szítá és Malini-dévi maguk osztanak. Aztán eszükbe jutottak ezek a sorok Dzsagadánanda Pandita Prema-vivartájából:
„Az Úr Gaura örökké kedvteléseket élvez Májápurában. Transzcendentális jámbor tetteik erejéből az Úr bhaktái közvetlenül láthatják ezeket a kedvteléseket.”
A vaisnavák mozdulatlanul ültek, mint az oszlopsorok, amíg ezek a kedvtelések megjelentek a szemeik előtt. Senki sem tisztelte meg a praszádamot. Rövid idő után ezek a kedvtelések ismét láthatatlanokká váltak. A bhakták egymásra néztek, és sírva fakadtak. Senki nem mondhatja el, milyen páratlanul csodálatos, finom íze volt most a praszádamnak. Mindenki ezt mondta, „Ez a két fiatal bráhmana Maháprabhu kegyében részesült. Az Úr Gaura feltárta a kedvteléseit az ünnepükön.” Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára egyre csak sírtak, és ezt mondták, „Mi szegények és értéktelenek vagyunk. Egy dolgot tudunk: lelki tanítómesterünk és a vaisnavák kegyéből láttuk ezeket a dolgokat.”
Miután megtisztelték a praszádamot, és engedélyt kaptak a vaisnaváktól, Vidzsaja-kumára és Vradzsanátha hazatértek. Ettől fogva minden nap megfürödtek a Gangában, hódolatukat ajánlották lelki tanítómesterük lábainál, megnézték az Úr múrti formáját, körüljárták a tulaszit, és sok más odaadó szolgálatot végeztek. Ezt tették minden nap. Nem múlt el nap, hogy ne tanultak volna valami újat. A negyedik vagy ötödik estén, miután elvégezték az esti kötelességeiket Srivásza udvarában, megnézték az áratit, és a szent neveket zengték a szankirtanában, ők ketten bementek a szent babadzsihoz a kunyhójába, és megkérték, „Urunk, a kegyedből meg tudtuk érteni a szádhana-bhaktit. Most arra kérünk, légy kegyes, és magyarázd el a rágánuga-bhaktit ennek a két nagyon alantas személynek.” A szent babadzsi boldogan válaszolt, „Az Úr Gauránga fogadott el titeket a bhaktáinak. Ezért semmit sem tarthatok vissza előletek. Figyeljetek jól, el fogom magyarázni nektek a rágánuga-bhaktit. Újra meg újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Rúpa Goszváminak, akit az Istenség Legfelsőbb Személyisége kimentett a javanák karmaiból, és akinek Prajága-ksetrán megtanította a transzcendentális ízek tudományát. Meghódolok Raghunátha dásza Goszvámi lábai előtt, akit az Istenség kegyes, Legfelsőbb Személyisége az anyagi élet szakadékából mentett ki, Szvarúpaa Dámodara Goszvámi kezeibe helyezte, és megadta neki valamennyi lelki tökéletesség ajándékát.
„De mielőtt a rágánuga-bhaktiról beszélnék, elmondom, milyen a rágátmiká-bhakti természete.”
Vradzsanátha: „Kérlek, mondd meg, mit jelent a ’rága’ szó. Előbb ezt szeretném megérteni.”
Babadzsi: „A materialisták beleszeretnek az anyagi érzékek tárgyaiba. Ezt a szeretetet ’rágának’ lehet nevezni. A szemek izgatottak lesznek, amikor szépséget és más vonzó tulajdonságokat látnak. Így aztán az ember az anyagi érzékek tárgyaihoz vonzódik, az elmében ezek ’rágája,’ szeretete jelenik meg. Amikor ennek a szeretetnek (rága) az Úr Krsna az egyetlen tárgya, akkor a neve ’rága-bhakti.’ Rúpa Goszvámi azt mondja, ’rága’ az, amikor a szeretet a vágy egyetlen tárgyára koncentrálódik. Amikor ez a fajta szeretet van az odaadó szolgálatban, akkor az odaadó szolgálatot ’rágátmiká-bhaktinak’ hívják. Röviden, rágátmiká-bhakti az, amikor valaki szeretettel szomjazik arra, hogy elérje az Úr Krsnát. Amíg ez a rága meg nem nyilvánult, azt javasolják, hogy a vaidhi-bhaktit kövessék, a szentírások szabályai és előírásai szerint. A vaidhi-bhakti három arculata a nagy hódolat, félelem és hit. A rágátmika-bhakti fő jellemzője, hogy a bhakta nagyon vágyakozik arra, hogy találkozzon az Úr Krsnával, és társuljon Vele a kedvteléseiben.”
Vradzsanátha: „Ki alkalmas arra, hogy rága-bhaktit végezzen?”
Babadzsi: „Akinek hite a szentírások szabályain alapul, végezzen vaidhi-bhaktit. Aki nagyon arra vágyódik, hogy elérje az Úr Krsnát, méltó arra, hogy rágátmiká-bhaktit végezzen. A különféle raszáknak (kapcsolatok az Úr Krsnával) megfelelően az Úr Krsna vradzsai személyes társai nagy hittel végzik a rágátmiká-bhaktit. Aki nagyon vágyik arra, hogy úgy szeresse az Úr Krsnát, ahogyan Vradzsa lakói a lelki világban, az már érdemes a rágánuga-bhaktira.”
Vradzsanátha: „Mi jellemzi ezt az erős vágyat?”
Babadzsi: „Az egyik tulajdonság, hogy amikor a bhakta a szeretet édességéről és más, Vradzsa lakói által megnyilvánított érzelmekről hall, arra vágyik, hogy oda menjen. Amikor a vaidhi-bhakti végzésére alkalmas személy hall az Úr Krsnáról, nyugodtan elgondolkodik ezeken a történeteken, a saját értelmét, logikáját és a szentírások bizonyságait alkalmazza. De amikor a rágánuga-bhakti útján járó hallja ezeket, nem tud az értelem, logika és a szentírások keretei között gondolkodni. Elfogja a végy, hogy úgy szeresse Krsnát, mint Vradzsa lakói.”
Vradzsanátha: „Mik a rágánuga-bhakti cselekedetei?”
Babadzsi: „Rágánuga-bhaktiban a bhakta arra vágyik, hogy Vradzsa egyik lakója legyen a lelki világban, és ott közvetlenül szolgálja Krsnát. Mindig erre a vágyra gondol. Szívesen beszélget más bhaktákkal szeretett Krsnája kedvteléseiről. Vradzsában lakik, vagy fizikailag, vagy gondolatban. Vradzsa lakóit követi, és azt a lelki szeretetet akarja elérni, mit ők már elértek. Mindig kétféleképpen szolgálja az Urat. Külsőleg szádhana-bhaktit végez. Magában viszont az eredeti lelki formájára gondol, és abban a formában szolgálja az Urat.”
Vradzsanátha: „Mi a kapcsolat a rágánuga-bhakti és a vaidhi-bhakti különböző formái között?”
Babadzsi: „A rágánuga-bhaktit végző a szádhana-bhakti különféle cselekedeteit is elvégzi, amilyenek az Úr dicsőségének hallása és zengése. Szívében azonban Vradzsa lakóit követi. Így aztán mindig megízleli az Úr szolgálatának nektárját. Szívében így szolgál, testével azonban a szádhana-bhakti cselekedeteit végzi.”
Vradzsanátha: „Milyen dicsőséges a rágánuga-bhakti?”
Babadzsi: „A rágánuga-bhaktiva gyorsan el lehet érni azt, amihez hosszú idő kell a szádhana-bhakti útján. A vaidhi-bhakti gyenge, de a rágánuga-bhakti független, és nagyon erős. A rágát az éri el, aki Vradzsa lakóinak a nyomdokaiban jár. Ez a rága természetétől fogva arra késztet, hogy az odaadó szolgálat cselekedeteit végezzék, mint at Úr dicsőségének hallása, éneklése, az emlékezés, lótuszvirág lábainak szolgálata, hódolat feljánlása, és a teljes meghódolás Előtte. Amikor a szív megszabadult a három anyagi kötőerőtől, az ember természetesen arra vágyakozik, hogy Vradzsa lakóinak a nyomdokaiban járjon. Ezért a rágánuga-bhaktihoz való vonzódás, vagy a rágánuga-bhakti elérésének heves vágya az inspiráció, amely előrevisz az igazi lelki életbe. Ahogyan sokféle rágátmika-bhakti van, a rágánuga-bhakti is sokféle.”
Vradzsanátha: „Mik a rágátmiká-bhakti különféle fajtái?”
Babadzsi: „A rágátmiká-bhakti kétféle: 1. káma-rúpa (vágyból született odaadás), és 2. szambandha-rúpa (kapcsolatból született odaadás).”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd el a különbséget a káma-rúpa és a szambandha-rúpa között.”
Babadzsi: A Srimad Bhágavatam (7.1.30-31) írja:
„Sok-sok ember érte már el a felszabadulást pusztán azzal, hogy nagy figyelemmel Krsnára gondolt, és megvált bűnös tetteitől. E nagy figyelemnek az oka lehet kéjes vágy, ellenséges érzelem, félelem, ragaszkodás vagy odaadó szolgálat. Most elmondom, hogyan nyeri el valaki Krsna kegyét pusztán azzal, hogy az elméjét Rá irányítja. „Kedves Judhisthíra királyom, a gópik érzéki vágyaik miatt, Kamsza a félelme miatt, Sisupála és a többi király az irigysége miatt, a Jaduk a Krsnához fűződő rokoni kapcsolatuk miatt, ti Pándavák a Krsna iránti nagy szeretetetek miatt, mi, közönséges bhakták pedig az odaadó szolgálatunk miatt nyertük el Krsna kegyét.”
„Itt hat dolgot említenek: kéjes vágyak, ellenséges érzelmek, félelem, családi kapcsolatok, szeretet és odaadó szolgálat. Ezek közül az ellenséges érzelmek és a félelem nem helyénvaló érzések az Úr bhaktái számára. Ha valaki úgy gondolja, hogy az Úr a barátja, helyénvaló a szeretet a vaidhi-bhaktiban. Ha azonban ez tiszta szeretetté (prema) válik, már nincs többé a szádhana-bhakti birodalmában. Ez a fajta szeretet a rága útjához tartozik. Nincs helye a szádhana-bhaktiban. A ’bhaktjá’ szó a Bhakti-raszámrta-szindhuban (1.2.135) a vaidhi-bhaktira vonatkozik. Egyes helyzetekben a ’bhakti’ szó azt a vaidhi-bhaktit jelenti, amelyet a nagy bölcsk végeztek, más helyzetekben a ’gjána-misra-bhaktit’ (személytelen spekulációval kevert odaadó szolgálatot). Itt ezek a szavak, ’sokan elérték Őt’, azt jelentik, hogy mivel az Úr Krsna azonos a személytelen Brahmannal, ahogyan a napfény is azonos a nap bolygóval, amikor az imperszonalisták, vagy Krsna ellenségei eggyé válnak a Brahmannal, akkor bizonyára Krsnát érik el. A Brahman felszabadulás boldogságában merülnek el, amely a szárúpja felszabadulás eltorzult tükörképe. A Brahmánda Purána azt mondja, hogy Sziddhalókát érik el, amely májá óceánjának a túlsó partján van. Kétféle lény él Sziddhalókán: az imperszonalisták, akik a Brahman boldogságában merültek el, és a démonok, akiket Krsna megölt. A felszabadult imperszonalisták közül néhányan elérik a Krsna iránti szeretet (rága) valamilyen halvány nyomát. Az Úr Krsna lótuszvirág lábait imádva, ezek az imperszonalisták végül az Úr kedves bhaktái lesznek, elérik a Krsna iránti szeretetet (prema). Ahogyan a nap sem különbözik a napsugaraktól, az Úr Krsna sem különbözik Brahman ragyogásától. Ezért a ’tad-gati’ (elérés, eredmény) szó itt ’Krsna-gatit’ (az Úr Krsna elérését) jelenti. Az imperszonalisták és a démonok a szájudzsja (személytelen) felszabadulásban az Úr Krsna Brahmannak nevezett ragyogásába kerülnek. A bhakták viszont, akik szeretik az Urat, közvetlenül szogálhatják Őt, aki olyan, mint a nap bolgyó, amelyből kiárad a napfény, amely a személytelen Brahman. Eddig tehát négy érzésről beszéltünk: ellenséges érzelmek, félelem, szeretet és odaadó szolgálat. Már csak a kéjes vágyakról és a családi kapcsolatokról kell beszélni. Mindkettő nagyon fontos a rága-bhakti útján. A rága-bhakti tehát kétféle: 1. kéjes vágyak (káma), és 2. családi kapcsolatok (szambandha).”
Vradzsanátha: „Milyen a kéjes vágyakkal végzett odaadó szolgálat?”
Babadzsi: „A ’kéjvágy’ szó azt jelenti, szomjazni az élvezetre. Amikor ez a rágátmiká-bhaktiban nyilvánul meg, az Úr Krsna iránti indokolatlan szeretetté válik. A bhakta szomjazik arra, hogy élvezze az Úr Krsna társaságát. Ebben a helyzetben csak azért cselekszik, hogy az Úr Krsnát elégedetté tegye. Nem a saját boldogságáért cselekszik. Saját boldogságát csak akkor fogadja el, ha Krsna boldogságához vezet. Ez a nagyon csodálatos, páratlan szeretet nyilvánul meg tökéletesen Vradzsa gópijaiban. Mivel a csodálatos édesség és játékosság tulajdonságaival rendelkezik, a panditák a ’kéjes vágyak’ (káma) szavakkal beszélnek a gópik szerelméről (prema). De az igazság az, hogy a gópik ’kéjes vágya’ lelki, és a legcsekélyebb hiba sincs benne. A Májá börtönébe zárt lelkek által érzett kéjes vágyak viszont nyomorúságosak, alantasak, és tele vannak hibákkal. Uddhava és az Úr többi kedves bhaktája is a vradzsai gópik által érzett ’kéjes vágyakra’ sóvárogtak, amikor meglátták, hogy ez milyen. A gópik kéjes vágyait semmi máshoz nem lehet hasonlítani. Ezeket csak önmagukhoz lehet hasonlítani. A rágátmiká-bhakti e ’kéjes vágyai’ csak Vradzsában léteznek, és sehol másutt. Azokat a ’kéjes vágyakat,’ amelyeket Kubdzsá nyilvánított meg Mathurában, ’káma-prajának’ (kéjes vágyakhoz hasonlóknak) nevezik. Bár hasonlítanak valamennyire a gópik kéjes vágyaihoz, ezek mások-„
Vradzsanátha: „Milyen a rága-bhakti a családi kapcsolatokban?”
Babadzsi: „A rága-bhakti a családi kapcsolatok raszájában akkor nyilvánul meg, amikor a bhakta Krsna egyik szülőjének vagy rokonának tekinti magát. Amikor ezt gondolja, ’én Krsna apja vagyok,’ vagy ’én Krsna anyja vagyok,’ vagy úgy gondol magára, mint Krsna egy másik rokonára, azt úgy nevezik, odaadó szolgálat a családi kapcsolatok hangulatában. A Vrsni dinasztiában is vannak bhakták, akik Krsna apjával és anyjával azonosulnak. Ez a fajta odaadó szolgálat azonban Vradzsában jelent meg először: Nandában, Jasodában, és másokban is. Az efféle ’kéjes vágyakban’ és családi kapcsolatokban a Krsna iránti tiszta szeretet nyilvánul meg. Az örökké felszabadult lelkek ezért vesznek ezekben menedéket. A rágánuga-bhaktiban ezt a két érzelmet csak futólag említik. Az odaadó szolgálat gyakorlatában ez a két érzelem két formát ölt: 1. kámánuga (a kéjes vágyak követése), és 2. szambandhánuga (a családi kapcsolatok követése).”
Vradzsanátha: „Mik a kámánuga-bhakti tulajdonságai a rágánuga-bhakti gyakorlatában?”
Babadzsi: „Amikor egy bhakta a káma odaadó szolgálat útján akar járni, annak a neve ’kámánuga.’ A kámánuga-bhakti kétféle: 1. szambhógeccshamaji (sóvárgás az élvezetre), és 2. tat-tad-bhaveccshamaji (sóvárgás a szeretetre).”
Vradzsanátha: „Milyen a szambhógeccshamaji?”
Babadzsi: „Szambhógeccshamaji azt jelenti, ’vágy részt venni az Úr Krsna kedvteléseiben (keli) a gópikkal.’”
Vradzsanátha: „Milyen a tat-tad-bhaveccshamaji?”
Babadzsi: „Tat-tad-bhaveccshamaji azt jelenti, ’vágy elérni a szeretetnek azt az édességét, amit a vradzsai gópik éreztek az Úr Krsna iránt.”
Vradzsanátha: „Hogyan nyilvánul meg ez a két érzelem a rágánuga-bhakti gyakorlatában?”
Babadzsi: „A bhakta látja az Úr Krsna múrti-formájának édességét, hallja a kedvteléseit, és meg akarja szeretni Krsnát. Az erre vágyakozó bhakták gyakorolják a rágánuga-bhaktit, ami vagy kámánuga, vagy szambandhánuga.”
Vradzsanátha: „Az Úr Krsna férfi, és a vradzsai gópik mind nők. Ezért úgy látom, csak nők alkalmasak arra, hogy ezt a fajta rágánuga-bhaktit gyakorolják. Hogyan érhetik el a férfiak?”
Babadzsi: „Valamennyi, az anyagi világban élő egyéni léleknek van egy eredeti lelki formája, amely az öt rasza (az Úr Krsnával való kapcsolat) egyikét nyilvánítja meg. E raszák közül négy, éspedig a dászja (szolgai kapcsolat), szakhja (barátság), vátszalja (szülői szeretet), és mádhura (szerelmes kapcsolat) van jelen Vradzsa lakói között. Vradzsában a férfiak a dászja (szolgai kapcsolat), szakhja (barátság) és a vátszalja (ebben az esetben apai szeretet) raszáiban vesznek részt. A férfiak közvetlen szolgálatot végeznek az Úr Krsnának ebben a három raszában. De csak a nők azok, akik az Urat mádhura (szerelmes kapcsolat) és vátszalja (ebben az esetben anyai szeretet) raszákban szolgálják Őt. A felszabadult lelkek és a szádhana-bhaktit végző kezdők között is sok lélek van jelenleg férfi testben, akik eredeti lelki formája női.”
Vradzsanátha: „A jelenleg férfi-testben levő lelkek hogyan járnak a vradzsai gópik nyomdokaiban?”
Babadzsi: „Különféle módokon, a lehetőségeikhez mérten vonzódnak a szerelmes kapcsolathoz (srngára-rasza). Bár a testük szerint férfiak, mindig jelen van az eredeti lelki formájuk, amely női. A bhakta a hajlamainak és az eredeti lelki formájában megfelelően válik méltóvá arra, hogy egy adott vradzsai gópit kövessen. Ezáltal ismé megnyilvánul az eredeti lelki formája, és abban az eredeti formában követlenül szolgálja Krsnát. A Padma Purána elmond egy történetet, egyes lelkek férfi-testben voltak, és végül gópik lettek. A Purána elmondja, hogy amikor a Dandaka-erdőben élő bölcsek meglátták az Úr Rámacsandra szépségét, arra vágyakoztak, hogy Ő legyen a férjük. Amikor az Úr Krsna megnyilvánította a gokulai kedvteléseit, ugyanezek a bölcsek nőkként születtek meg. Ezekben a formákban szolgálták az Úr Krsnát, a szerelmes kapcsolat raszájában.”
Vradzsanátha: „Hallottam, hogy a gokulai nők örökké felszabadult lelkek, akik azért szálltak alá az anyagi világba, hogy segítsék az Úr Krsna kedvteléseit. Akkor miért mondja a Padma Purána, hogy ezek a bölcsek születtek meg, mint gópik, Gokulában?”
Babadzsi. „Sok örökké felszabadult lélek jött el ebbe a világba, hogy részt vegyen az Úr Krsna kedvteléseiben. Az anyagi világból is részt vesz sok lélek, akiket odaadó szolgálatuk tett érdemessé. Az Úr Krsnát kámánuga-bhaktiban imádták, és Gokulában születtek meg. Ezekről a gópikról beszél a Srimad Bhágavatam 10.29.8-11, azt mondja, meditációban szolgálták az Úr Krsnát, elhagyták az anyagi testüket, visszakapták az eredeti lelki formáikat. Sok ilyen gópi élt korábban, mint bölcs, a Dandaka-erdőben.”
Vradzsanátha: „Kik az örökké felszabadult gópik, és kik szabadultak fel az odaadó szolgálat végzésétől?”
Babadzsi: „Srimati Rádhiká az Úr Krsna belső energiája (szvarúpa-sakti). Ő terjed ki nyolc bizalmas barátnője (asta-szakhi), ezek pedig más gópik (szakhi) formáiban. Ezek a gópik mind örökké felszabadultak (nitja-sziddha). Ezeket a gópikat nem a dzsíva-sakti nyilvánította meg. Vannak ezeken kívül más gópik is (szintén szakhik), akik azért érték el a felszabadulást, mert odaadó szolgálatot végeztek (szádhana-sziddha), ezért engedték meg nekik, hogy csatlakozzanak Srimati Rádhiká kíséretéhez. Ezek a gópik mind egyéni lelkek (dzsíva), akik az odaadó szolgálat útján szabadultak fel (szádhana-sziddha). Az Úr hládini-saktija erejéből elérték a szálókja felszabadulást, társulhattak Sri Rádhával, Vradzsa királynőjével. A bhakták, akik a rágánuga-bhakti útján járnak, és a srngára-raszára törekszenek, odaadó szolgálatuk eredményeképpen végül elérik a felszabadulást. Ezért csatlakozhatnak a gópik (szakhik) társaságához. Azok a bhakták, akik a vaidhi-bhakti útján járnak, és élvezni szeretnék (riramsa) Krsnát, ami azt jelenti, azt kívánják, hogy az Úr Krsna a férjük legyen, az Úr királynői lesznek Dvárakában. A vaidhi-bhakti útján járó bhakták nem lesznek Sri Rádhá, Vradzsa királynője követői. Csak azok végezhetnek odaadó szolgálatot Vradzsában, akik látszólag a vaidhi-bhakti, szívükben azonban a rágánuga-bhakti útján járnak.
Vradzsanátha: „Hogyan tisztul meg a bhakta attól a vágyítól, hogy élvezze (riramsa) Krsnát, ami azt jelenti, arra vágyik, hogy az Úr Krsna legyen a férje?”
Babadzsi: „Ezeknek a bhaktáknak, akik elfogadták az Úr Krsna királynőinek a szerepét, le kell mondaniuk minden büszkeségről, alázatosan kell szolgálniuk az Úr Krsnát, mint a feleség a férjét. Lehet azonban, hogy ezt megteszik, és ezek a bhakták mégsem vágyakoznak arra, hogy gópik legyenek Vradzsában.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd meg világosabban.”
Babadzsi: „A bhakták, akik azt szeretnék, hogy az Úr Krsna a férjük legyen (szvakija), az Úr királynői lesznek (mahisi-bháva). Ezek a bhakták nem ízlelhetik meg azt a raszát, amelyben Krsna a szerelmesük (parakija), mint a vradzsai gópik. Ezért ezek a bhakták nem járhatnak a gópik nyomdokaiban. A bhakta csak akkor ízlelheti meg a vradzsai gópi raszáját, ha a rágánuga-bhakti útján jár, és teljesen elégedett azzal, hogy az Úr Krsna a szerelmese (parakija).”
Vradzsanátha: „Kegyedből mindezt megértettem. Most kérlek, magyarázz meg kegyesen egy dolgot: Mi a különbség a ’kéjvágy’ (káma) és a ’szeretet’ (prema) között? Ha nincs különbség, miért használtad a ’prema-rúpa’ (a szeretet természete) szót? Belefájdul a fülem, amikor a ’kéjvágy’ (káma) szót hallom.”
Babadzsi: „Van különbség a kéjvágy és a szeretet között. Amikor azt mondjuk, ’szeretet,’ olyan érzelemre gondolunk, amit a rága-bhaktiban éreznek, amikor a bhakta Krsnát egy családtagjának tekinti (szambandha). A családtagként végzett odaadó szolgálatban fel sem merül az a gondolat, hogy ki akarnák használni Krsnát a saját élvezetükre. A családtagként végzett odaadó szolgálatban nincs helye a szerelmes kapcsolatnak. Mégis kétségtelen, hogy ez a kapcsolat szereteten (prema) alapul. Amikor azonban a Krsna iránti szeretetet bájosan elvegyül a Krsna élvezetének vágyával, akkor ennek eredménye a kéjvágy (káma) szellemében végzett odaadó szolgálat (bhakti). Más raszákban nem vegyül el a kéjvágy és az odaadó szolgálat. Ez a kombináció csak a szerelmes kapcsolat raszájában van meg. A vradzsai gópikon kívül senki sem képes erre a kéjvággyal kevert odaadó szolgálatra. Ebben az anyagi világban a ’kéjvágy’ szó az anyagi érzéki élvezetek vágyát jelenti. A gópik által érzett ’kéjvágy’ azonban nagyon is különbözik az anyagi kéjvágytól. A gópik kéjvágya teljesen tiszta és hibátlan. Az anyagi kéjvágy a gópik kéjvágyának eltorzult tükörképe. Bár az Úr Krsna irányította, Kubdzsá kéjvágyáról nem lehet azt mondani, hogy olyan lenne, mint a gópiké (sáksát-káma). Ha valaki az anyagi érzékekkel akar élvezni, ez az érzelem értéktelen, nyomorúságos és romlott. Az a kéjvágy viszont, amely a Krsna iránti tiszta szeretet jellemzője, emelkedett, és tele van boldogsággal. Ha már az anyagi kéjvágy nyomorúságos és romlott, mi akadályozna meg téged abban, hogy a ’lelki kéjvágy’ (aprákrta-káma) szót használd a gópik érzelmére?”
Vradzsanátha: „Most kérlek, magyarázd el a rágánuga-bhaktinak azt a formáját, amelyben a bhakta úgy gondol Krsnára, mint a családtagjára.”
Babadzsi: „Az odaadó szolgálat neve ’szambandhánuga-bhakti,’ amikor a bhakta családi vagy hasonló kapcsolatban van Krsnával. Ez a fajta kapcsolat három raszában van meg: dászja (szolgai kapcsolat), szakhja (barátság), és vátszalja (szülői kapcsolat). Ebben a kapcsolatban a bhakta ezt gondolja, ’Én szolga vagyok. Krsna az én Uram.’ Vagy: ’Krsna barátja vagyok.’ ’Krsna apja vagyok.’ ’Krsna anyja vagyok.’ Így gondolkodik a bhakta a szambandhában. Ez a ’szambandhánuga-bhakti’ Vradzsa lakói között nyilvánul meg tiszta formájában.”
Vradzsanátha: „Hogyan végzik a rágánuga-bhaktit a dászja, szakhja és vátszalja raszákban?”
Babadzsi: „A dászja-raszához (szolgai kapcsolat) vonzódó bhaktának Raktaka, Patraka és az Úr más, örökké felszabadult szolgái nyomdokaiban kell járni. Verseng az Úr iránt érzett szeretetük édességével, és végül közvetlenül fogja szolgálni az Úr Krsnát. A szakhja-raszához (barátság) vonzódó bhaktának Szubala és az Úr többi barátja nyomdokaiban kell járni. Ilyen módon végül közvetlenül fogja szolgálni az Úr Krsnát. A vátszalja-raszához (szülői kapcsolat) vonzódó bhakta Nandát és Jasodát kövesse. Végül így fogja közvetlenül szolgálni Krsnát.”
Vradzsanátha: „Hogyan kell a nyomdokaikban járni?”
Babadzsi: „A lélek örök természete vált ki bizonyos cselekedeteket. Ezeket a cselekedeteket így nevezik, ’mudra.’ Például Nanda Mahárádzsának van egy bizonyos örök természete, és e természet miatt bánik adott módon Krsnával. Ezeknek a cselekedeteknek a nyomdokaiban kell járni. Ne gondolja azonban a bhakta, ’Én Nada vagyok,’ ’Én Szubala vagyok,’ vagy ’Én Raktaka vagyok.’ Csak járjon a cselekedeteik nyomdokaiban. Ilyen módon nem fog sértést elkövetni.”
Vradzsanátha: „Mi legyen az én raszám a rágánuga-bhaktiban?”
Babadzsi: „Baba, vizsgáld meg a saját természetedet. E természet miatt van egy bizonyos hajlandóságod. E hajlandóság azerint, természetesen fogadsz el egy adott raszát. Járj annak az örökké felszabadult léleknek a nyomdokaiban, aki abban a raszában szolgálja az Urat. Vizsgáld meg gondosan, mi a hajlandóságod. Ha a rága-bhakti útja vonz, akkor a hajlamaidat kell követned. Ha nem vonz a rága-bhakti útja, akkor kövesd a vaidhi-bhakti útját.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, én hosszú ideig tanulmányoztam a Srimad Bhágavatamot. Valahányszor hallom vagy olvasom az Úr Krsna kedvteléseit, szívemben arra vágyom, hogy úgy szolgáljam az isteni párt, mint Lalitá.”
Babadzsi: „Ne mondj többet. Te Lalit-dévi mandzsari követője vagy. Mit gondolsz, milyen szolgálat felel meg neked?”
Vidzsaja-kumára: „Szívemben azt gondolom, Lalitá azt parancsolta nekem, hogy virágfüzéreket készítsek. Sok szép virágot szedek, elkészítem a füzéreket, és odateszem a gyönyörű kezébe. Ő kegyesen rám mosolyog, és aztán Sri Sri Rádhá-Krsna nyakába teszi a füzéreket.”
Babadzsi: „Nyerd el ezt a szolgálatot. Áldásomat adom.”
Ebben a pillanatban Vidzsaja-kumára zokogva borult a lelki tanítómestere lótuszvirág lábaihoz. Érzelmes állapota láttán a szent babadzsi ezt mondta neki, „Baba, neked a szívedben mindig rágánuga-bhaktit kell gyakorolnod, látszólag azonban végezd a vaidhi-bhaktit.” Amikor Vradzsanátha látta, milyen szerencsés Vidzsaja-kumára, ezt mondta a lelki tanítómesterének, „Uram, amikor az Úr Krsna kedvteléseire gondolok, Szubala követője szeretnék lenni.”
Babadzsi: „Miféle cselekedetek vonzanak?”
Vradzsanátha: „Szubala meg én vissza fogjuk hozni az elkószált borjakat. Amikor Krsna leül, és a fuvolán játszik, Szubala kegyéből megitatom a borjakat, aztán ismét visszahozom őket Krsna testvérünkhöz. Ezt szeretném.”
Babadzsi: „Megáldalak téged. Légy Szubala követője, szolgáld így az Úr Krsnát. Te a szakhja-raszára vagy alkalmas.”
Mindez nagy csoda volt. Ettől a naptól fogva Vidzsaja-kumára úgy gondolt magára, mint Lalitá szolgálólányára. Az idős babadzsit pedig úgy látta, mint Lalitá inkarnációját. Vidzsaja-kumára megkérdezte, „Uram, mi mást tehetsz még a kegyeddel?” A szent babadzsi válaszolt, „Nem kell többet tenni. Csak a lelki tested nevét, formáját és ruháit kell ismerned. Gyere, menjünk be külön, és megmondom neked ezeket.” „Ahogyan parancsolod,” mondta Vidzsaja-kumára, és dandavatját ajánlotta.
Ettől fogva Vradzsanátha úgy látta az idős babadzsit, mint Szubala inkarnációját. A babadzsi neki is ezt mondta, „Gyere csak, megmondom neked a lelki tested nevét és formáját, megmondom, milyen ruhákat visel.” Vradzsanátha is dandavatját ajánlotta, és szólt, „Ahogy parancsolod.”
Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára azt gondolták, tökéletes lett az életük, és boldogan jártak a rágánuga-bhakti útján. Látszólag minden ugyanaz volt, mint azelőtt. Vidzsaja-kumára látszólag férfi volt, de a szívében gópivá vált. Vradzsanátha pedig a szívében tehénpásztor fiú lett.
Már eltelt az éjszaka jó része. Ők ketten elindultak Bilva-puskarini felé, és a mantrát ismételték a gyöngyeiken, amelyet a lelki tanítómesterük adott nekik:
Hare Krsna Hare Krsna
Krsna Krsna Hare Hare
Hare Ráma Hare Ráma
Ráma Ráma Hare Hare
Az éjszakának már csaknem a fele eltelt. Fölkelt a hold. Kellemes volt az idő. Amikor a Laksmana-tilához érkeztek, leültek egy ámalika fa alatt. Vidzsaja-kumára megkérdezte Vradzsanáthát, „Vradzsanátha, teljesült a szívünk vágya. El fogjuk nyerni az Úr Krsna kegyét, mert egy nagy vaisnava kegyében részesültünk. Most arra kell gondolnunk, mi lesz a jövőben. Vradzsanátha, mondd meg nekem becsületesen: Mit fogsz tenni? Megnősülsz, vagy parivrádzsaka szannjászi leszel? Ez nem az én kérésem. Csak azért kérdezem, hogy megmondhassam a nagyanyádnak.”
Vradzsanátha: „Nagybátyám, odaadó híved vagyok. Te pandita és vaisnava vagy. Te vigyázol rám az apám helyett. Azon az úton járok, amit te parancsolsz. Nem kívánok ragaszkodni az anyagi dolgokhoz, nem akarom elfelejteni az élet lelki célját. Ezért nem akarok megnősülni. Te mit gondolsz?”
Vidzsaja-kumára: „Nem foglak kényszeríteni. Döntsd el magad, és mondd meg nekem.”
Vradzsanátha: „Megkérdezem a lelki tanítómesterünket. Azt teszem, amit ő mond.”
Vidzsaja-kumára: „Jó. Holnap elmegyünk, és meghalljuk, mit mond erről Prabhupáda.”
Vradzsanátha: „Szent nagybátyám, te mit gondolsz? Legyek családos ember? Ne legyek parivrádzsaka szannjászi?”
Vidzsaja-kumára: „Baba, nekem az a következtetésem, mint neked. Mi egy véleményen vagyunk. Fogadd el a parivrádzsaka szannjászát, és oltsd ki a családos élet tüzét. A családos életben kiszárad a szíved. Nem kapod meg az odaadó szolgálat nektárját. Azt szeretném, tedd azt, amit Srila Prabhupáda mond erről.”
Az éjszakának már a nagy része eltelt. Ideje volt hazatérni. A nagybácsi és unokaöccse egyre csak az Úr Hari nevét zengték, hazamentek, megtisztelték a praszádamot, és aludni tértek.