nitja-dharma o szambandhabhidéja-prajódzsana
(pramejantar-gata abhidéja-vicsára vaidha-szádhana-bhakti)
20. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhidéja és prajódzsana
(Abhidéja: vaidha-szádhana-bhakti)
Csaknem hat óra telt el, mire Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára hazaértek. Vradzsanátha anyja gondosan finom ebédet tálalt a testvérének. Ebéd után a nagybátya és az unokaöccs nagyon kedvesen beszélgettek. Vradzsanátha minden tanítást elismételt a nagybátyjának, amit a szent babadzsitól hallott. Vidzsaja-kumára elmerült a boldogság óceánjában. Ezt mondta az unokaöccsének: „Nagyon szerencsés vagy! Egy nagy szenttől hallottad ezt a sok lelki igazságot. Mindig áldás az Úr Hariról és az odaadó szolgálatról hallani, de a tanítás nagyon gyorsan meghozza a kívánt eredményt, ha egy nagy szent szájából halljuk. Baba, te jól ismered a szentírásokat. Nincs párod a Njája-sásztrában. Vaidika bráhmanák családjában születtél. Ezek az előnyök díszítenek most, hogy menedéket vették egy vaisnava lábainál, és gyönyörködve hallgatod, mit mond az Úr Krsnáról.”
A nagybátya és az unokaöccse Csandi istennő családi szentélyében beszélgettek a lelki életről. Egy mellékszobában Vradzsanátha anyja bizalmasan ezt mondta Vidzsaja-kumárának, „Fivérem, régóta nem látogattál meg minket. Kérlek, próbálj családos embert faragni az unokaöcsédből. Félek, ha látom, mit csinál Vradzsanátha. Lehet, hogy soha nem nősül meg. Sok házasságközvetítő sok menyasszonyt ajánlott, de Vradzsanátha makacs. Nem akar megnősülni. Az anyósom megpróbálta, de nem tudta őt meggyőzni.” Vidzsaja-kumára meghallgatta, mit mondott a nővére, és ezt válaszolta, „Itt maradok tíz vagy tizenöt napig. Gondolkodom rajta, és megmondom, mit kell tenni. Most kérlek, menj vissza a ház másik részébe.” Amikor Vradzsanátha anyja visszament a szobájába, Vidzsaja-kumára továbbra is a lelki életről beszélgetett Vradzsanáthával. Ezzel töltötték a napot. Másnap, étkezés után, Vidzsaja-kumára ezt mondta Vradzsanáthának, „Ma este elmegyünk Srivásza udvarába. Meghallgatjuk a szent babadzsi szájából, mit mondott Rúpa Goszvámi az odaadó szolgálat hatvannégy formájáról. Vradzsanátha, azt szeretném, ha születésről születésre olyan szent bhaktákkal társulhatnék, mint te. Ha nem társultam volna veled, sose hallottam volna ilyen nektári tanításokat. Figyelj, a szent babadzsi azt mondta, hogy a szádhana-bhakti útjának két része van: 1. vaidha-márga) odaadó szolgálat a szabályok és előírások követésével), és 2. rága-márga (spontán odaadó szolgálat). Te meg én arra vagyunk alkalmasak, hogy a vaidha-márgán járjunk. Később majd hallunk a rága-márgáról, de előbb a vaidha-márgáról kell hallanunk. Aztán végezhetjük a szádhana-bhaktit. Hallottam, mint mondott a szent babadzsi az odaadó szolgálat kilenc formájáról, de nem értem, hogyan kell elkezdeni. Ma ezt fogom megkérdezni tőle.” Ők ketten sok mindenről beszélgettek, így töltötték a napot. Aztán a fénysugarak füzérét viselő nap a nyugati látóhatár felé közeledett. „Haribol! Haribol!” kiáltozta két szent bhaktánk, beléptek Srivásza udvarában, dandavatjaikat ajánlották a vaisnavák körének, és beléptek az idős babadzsi kunyhójába. A szent babadzsi látta, hogy megjött a két bhakta, és szeretnék feltenni a kérdéseiket. Megölelte őket, és banánlevelekből készült ülőhelyeket ajánlott nekik. A két bhakta dandavatját ajánlotta, leültek, majd kis beszélgetés után előadták a kérdéseiket.
Vidzsaja-kumára: „Uram, olyan sok gondot okozunk neked. Te azonban elviselsz minden kényelmetlenséget, mert kegyes vagy a bhaktákhoz. Ma a te szádból szeretnénk hallani, mit mondott Rúpa Goszvámi a 64-féle odaadó szolgálatról. Ha kegyes vagy hozzánk, akkor kérlek, mondd el, hogyan érhetjük el könnyen a tiszta odaadó szolgálatot.”
A szent babadzsi mosolyogva szólt, „Elmondom nektek az odaadó szolgálat 64 formáját. Rúpa Goszvámi sorolja fel ezeket a könyvében. Ez az első tíz a 64-ből: 1. elfogadni egy hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainak a menedékét, 2. avatást kapni a lelki tanítómestertől, és megtanulni tőle, hogyan kell végezni az odaadó szolgálatot, 3. hittel és odaadással engedelmeskedni a lelki tanítómester parancsainak, 4. a nagy ácsárják (tanítók) nyomdokaiban járni, a lelki tanítómester útmutatásával, 5. érdeklődni tőle, hogyan lehet fejlődni a Krsna-tudatban, 6. késznek lenni arra, hogy minden anyagi dolgot föladjunk az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Sri Krsna elégedettségére (ez azt jelenti, hogy amikor odaadó szolgálatot végzünk Krsnának, késznek kell lennünk lemondani valamiről, amiről nem mondunk le szívesen; vagy el kell fogadnunk valamit, amit nem fogadunk el szívesen), 7. szent zarándokhelyen élni, mint Dváraká vagy Vrndávana, 8. csak annyit fogadni el, amennyi szükséges, vagy csak annyira foglalkozni az anyagi világgal, amennyire szükséges, 9. böjtölni Ekádasin, és 10. imádni a szent fákat, pl. a banjan-fát.
„A következő tíz tilalom, és ezeket gondosan be kell tartani: 11. szigorúan el kell kerülni az abhakták társaságát, 12. nem szabad tanítani valakit, aki nem akar odaadó szolgálatot végezni, 13. nem szabad nagy lelkesedéssel építeni költséges templomokat vagy kolostorokat, 14. a bhakta ne akarjon túl sok könyvet olvasni, eszébe ne jusson azzal keresni a kenyerét, hogy előadásokat tart, vagy hivatásszerűen adja elő a Srimad Bhágavatamot vagy a Bhagavad-gítát. 15. ne legyen hanyag a mindennapi cselekedeteiben. 16. ne siránkozzon a veszteségen, ne örvendezzen a nyereségnek. 17. ne legyen tiszteletlen a félistenekkel szemben. 18. ne okozzon szükségtelen gondot egyetlen élőlénynek sem. 19. gondosan kerülje el a különféle sértéseket az Úr szent nevének zengése, vagy a templomi múrti imádata során. 20. egyáltalán ne tűrje el, ha gyalázzák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krsnát, vagy a bhaktáit.
„Ez a húsz az odaadó szolgálat kapuja. Ezek közül az első három a legfontosabb, először is el kell fogadni egy hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainak a menedékét. A többi a következő:
„21. a bhakta díszítse a testét tilakával, ami a vaisnavák jele. 22. a tilaka-jelekkel együtt néha a Hare Krsna szavakat is felírhatja a testére. 23. fogadja el, viselje a testén a virágokat és a virágfüzéreket, amelyeket felajánlottak a múrtinak és a lelki tanítómesternek. 24. tanuljon meg táncolni a múrti előtt. 25. tanulja, hogy azonnal le kell borulni, amikor látja a múrtit vagy a lelki tanítómestert. 26. amikor meglátogatja az Úr Krsna templomát, föl kell állni. 27. amikor a múrtit sétálni viszik az utcára, a bhaktának azonnal követnie kell a menetet. 28. a bhaktának minden nap legalább egyszer vagy kétszer el kell mennie egy Visnu-templomba, reggel és este. 29. a templomépületet legalább háromszor körül kell járni. 30. a múrtit a templomban a szabályozó elvek szerint kell imádni. 31. a múrtiknak személyes szolgálatot kell végezni. 32. énekelni kell. 33. szankirtanát kell végezni. 34. mantrázni kell. 35. imákat kell felajánlani, 36. el kell mondani a nevezetes imákat. 37. meg kell ízlelni a mahá-praszádát (az ételt a múrtik előtt felajánlott tányérról). 38, csaranámrtát kell inni (a múrtik fürdővizét, amit felajánlanak a vendégeknek). 39. meg kell szagolni a múrtinak felajánlott füstölőt és virágokat. 40. meg kell érinteni a múrti lótuszvirág lábait. 41. nagy odaadással kell nézni a múrtit. 42. áratit kell ajánlani, különböző időpontokban. 43. hallani kell az Úrról és a kedvteléseiről, a Srimad Bhágavatamból, Bhagavad-gítából és hasonló könyvekből. 44. imádkozni kell a múrti kegyéért. 45. gondolni kell a múrtira. 46. meditálni kell a múrtin. 47. valami önkéntes szolgálatot kell végezni. 48. a bhakta gondoljon úgy az Úrra, mint a barátjára. 49. ajánljon fel mindent az Úrnak. 50. ajánlja fel egy kedvenc tárgyát (ételt vagy ruhát). 51. vállaljon minden kockázatot, és tegyen meg mindent Krsnáért. 52. minden körülmények között, legyen meghódolt lélek. 53. öntözze meg a tulaszi fát. 54. rendszeresen hallgassa a Srimad Bhágavatamot, és hasonló irodalmat. 55. éljen egy szent helyen, mint Mathurá. Vrndávana vagy Dváraká. 56. ajánlja fel szolgálatát a vaisnaváknak. 57. odaadó szolgálatát a lehetőségeihez mérten végezze. 58. Karttika hónapban (október és november) végezzen különleges szolgálatot. 59. Dzsanmástami idején (amikor Krsna megjelent ebben a világban) végezzen különleges szolgálatot. 60. bármit tesz, tegye azt nagyon gondosan és odaadással a múrtiért. 61. gyönyörködjön a Bhágavatam olvasásában a bhakták, és ne a tudósok között. 62. olyan bhaktákkal társuljon, akiket fejlettebbeknek tekintenek. 63. zengje az Úr szent nevét. 64. Éljen a mathurái közigazgatási járásban.
„Az utolsó öt már szerepelt a felsorolásban, de megismétlik, mert ezek nagyon fontosak. Tudnotok kell, mindegyik arról szól, hogyan kell imádni az Úr Krsnát a testtel, az érzékekkel és az elmével. A második részben a 21-49. pontok az Úr Krsna imádatába való beavatásról beszélnek.”
Vidzsaja-kumára: „Uram, kérlek, magyarázd el nekünk az első pontot. Mit jelent az, 1. elfogadni egy hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainak a menedékét?”
Babadzsi: „A tanítvány legyen érdemes arra, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezzen. A tanítványnak azért kell menedéket vennie a lelki tanítómester lábainál, hogy megtanulja Krsna tudományát. Bárki alkalmas az odaadó szolgálat végzésére, akinek van hite. Amikor valaki sok születésen át végzett jámbor tetteket, egy szent bhakta szájából hall az Úr Hariról, és a hallás útján erősen kezd hinni az Úr Hariban, ennek az erős hitnek a neve ’sraddhá.’ A sraddhából (hit) jön a saranapatti (meghódolás). A hit és a meghódolás csaknem egy és ugyanaz a dolog. Az Úr Krsna iránti odaadás a legértékesebb dolog a világon. Az embernek így kell gondolkodnia, ’Mindent megteszek, ami kedvező az Úr Krsna odaadó szolgálatában. Elkerülöm, ami nem kedvező az Úr Krsna odaadó szolgálatában. Az Úr Krsna az egyetlen védelmezőm. Bízom benne, hogy mindig meg fog védeni. Nagyon szegény és értéktelen vagyok. Nem jó, ha független akarok lenni. Azt kell tennem, amit az Úr Krsna kíván.’ Aki így gondolkodik, annak szilárd hite van. Alkalmas arra, hogy tiszta odaadó szolgálatot végezzen. Aki érdemessé vált, nagyon vágyik arra, hogy megtanulja az odaadó szolgálat tudományát. Hogy megtanulja, elfogadja egy hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainak a menedékét. A Védák (Mundaka Upanisad 1.2.12) kijelentik:
„Az embernek a lelki tanítómesterhez kell közelednie, hogy megtanulja a transzcendentális dolgokat. Hozzon tűzifát, amit elégetnek az áldozatban. Az ilyen lelki tanítómester jellemzője, hogy jól érti a Vádák következtetését, és ezért állandóan az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szolgálja.”
„Ezt is mondják (Cshándógja Upanisad 6.14.2):
„Aki hiteles lelki tanítómesterhez közeledik, mindent megérthet a lelki megvalósításról.”
„A Hari-bhakti-vilásza részletesen leírja a hiteles lelki tanítómester és a hiteles tanítvány jellemzőit. A leírás lényege ez: Akinek tiszta jelleme van, és van hite, alkalmas arra, hogy tanítvány legyen. Hiteles lelki tanítómester az lehet, aki tiszta odaadó szolgálatot végez, ismeri az odaadó szolgálat tudományát, jelleme szent, becsületes, egyenes, őszinte, nem kapzsi, nem imperszonalista, és kiválóan végzi a lelki kötelességeit. A bráhmana, aki rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, és akit mindenki tisztel, a többi kaszt lelki tanítómestere lehet. Ilyen bráhmana hiányában valaki akkor lehet lelki tanítómester, ha jobb, mint a tanítványa. E szabályok alapvető értelme, hogy a varnásrama társadalmi rendszerben elfoglalt helyzetétől függetlenül bárki lehet lelki tanítómester, aki ismeri Krsna tudományát. Az anyagi világban a magas állásukra büszke bráhmanák lehet, hogy csak olyan lelki tanítómestert fogadnak el, aki bráhmana; de az igazság az, hogy bárki lehet hiteles lelki tanítómester, aki az Úr tiszta bhaktája. A szentírások próbaidőt írnak elő, ez alatt a lelki tanítómester és a tanítvány megvizsgálják egymást. Ez azért van, hogy a lelki tanítómester megállapíthassa, a leendő tanítványa igazán alkalmas-e, illetve a leendő tanítvány is megtudhassa, hogy a lelki tanítómester tényleg az Úr tiszta bhaktája. A hiteles lelki tanítómester a kegyében részesíti a tanítványt, aki hisz abban, hogy a lelki tanítómester alkalmas.
„Kétféle lelki tanítómester van: 1. diksa-guru (avató lelki tanítómester), és 2. siksa-guru (oktató lelki tanítómester). A diksa-guru avatást ad, és megtanítja, hogyan kell imádni az Urat. Diksa-gurut csak egyet, de siksa-gurut sokat is el lehet fogadni. A diksa-guru elláthatja a siksa-guru kötelességét is.”
Vidzsaja-kumára: „A tanítvány nem utasíthatja el a diksa-guruját. De ha a diksa-guru nem alkalmas arra, higy tanítson, akkor hogyan tudja oktatni a tanítványát?”
Babadzsi: „Amikor kiválasztja a lelki tanítómestert, a leendő tanítványnak meg kell vizsgálnia, hogy a lelki tanítómester, eléggé ismeri-e a védikus írásokat, és a Legfelsőbb Úr tudományát. A lelki tanítómesternek értenie kell ahhoz, hogy a lelki tudomány valamennyi részét megtanítsa. A tanítvány nem utasíthatja el a diksa-guruját. Van azonban két eset, amikor ezt kell tennie. Ha a lelki tanítómester kiválasztása idején a tanítvány nem vizsgálta meg, hogy a lelki tanítómester vaisnava-e, ismeri-e a lelki tudományt, akkor a tanítvány elutasíthatja a lelki tanítómestert. Vagy ha látni, hogy a lelki tanítómester nem úgy cselekszik, ahogyan kellene, akkor is megteheti. A szentírások ezeket többször is megerősítik. Ezt mondja a Nárada-pancsarátra (idézi a Hari-bhakti-vilásza 1.101):
„A lelki tanítómester, aki helytelenül, logika nélkül beszél, a tanítvány, aki helytelenül hall, logika nélkül – mindketten egy rettenetes pokolba mennek, olyan hosszú időre, amely nem akar véget érni.”
Mondják ezt is (Mahábhárata, Udjóga-parva, Asvopákhjána 179.25):
„El kell utasítani a lelki tanítómestert, aki materialista, nem tudja, mit kell, és mit nem szabad tenni, és a helytelen úton jár.”
Mondják ezt is (idézi a Hari-bhakti-vilásza 4.144):
„Pokolra jut, aki mantra avatást fogad el egy nem-vaisnavától. Aki ilyen avatást kapott, annak el kell fogadnia egy újabb avatást, ez alkalommal egy vaisnava lelki tanítómestertől.”
„A lelki tanítómester elutasításának egy másik oka: Ha a lelki tanítómester kiválasztása idején a lelki tanítómester vaisnava volt, és jól ismerte a lelki tudományt, de rossz társulás miatt imperszonalista lett, és meggyűlölte a vaisnavákat, akkor azt a személyt el kell utasítani. Ha valaki olyan lelki tanítómestert fogadott el, aki nem imperszonalista, nem gyűlöli a vaisnavákat, nem bűnös, de nem nagyon művelt, akkor nem kell elutasítani. Tisztelni kell ezt a lelki tanítómestert. Engedélyével azonban egy másik vaisnavához kell közeledni, őt kell szolgálni, és tőle kell megtanulni a lelki tudományt.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 2. avatást (krsna-diksa) kapni a lelki tanítómestertől, és megtanulni (krsna-siksa) tőle, hogyan kell végezni az odaadó szolgálatot?”
Babadzsi: „A lelki tanítómestertől kell megtanulni az Úr Krsna odaadó szolgálatának útját, és megértésének tudományát. Ezt a tudást alkalmazva, őszintén kell szolgálni Krsnát, és mindig a tudatában kell lenni. Meg kell tanulni az imádat különféle módjait is. A lelki tanítómester lábainál kell megtanulni a szambandhát (a lélek kapcsolata az Úr Krsnával), az abhideját (odaadó szolgálat az Úr Krsnának), és a prajódzsanát (szeretet az Úr Krsna iránt).”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 3. hittel és odaadással engedelmeskedni a lelki tanítómester parancsainak?”
Babadzsi: „Ne gondold, hogy a lelki tanítómester közönséges ember. Tudnod kell, hogy ő az összes félistent megtestesíti. Soha ne légy vele tiszteletlen. Tudnod kell, hogy ő a lelki világ lakója.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 4. a nagy ácsárják (tanítók) nyomdokaiban járni, a lelki tanítómester irányításával?”
Babadzsi: „Mindent szádhana-bhaktinak lehet tekinteni, ami arra készteti az elmét, hogy az Úr Krsnára gondoljon. Azonban ugyanazon az úton kell járni, mint a nagy bhakták. Ezen az úton soha nem lesz szenvedés vagy akadály, és minden áldás oka. A Szkanda Purána mondja: „A nagy bhakták útján kell járni, mert ezen nincs szenvedés és akadály.”
„Az ember egyedül nem tudja, meghatározni, melyik a legjobb út. Ezért kell azt az utat követni, amelyen a nagy bhakták jártak. A Brahma-jámala mondja: „Csak szükségtelen zavar a társadalomban az Úr olyan odaadó szolgálata, amely figyelmen kívül hagyja a hitele védikus írásokat, mint az Upanisadok, Puránák, Nárada-pancsarátra, stb.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan van az, hogy a tiszta odaadó szolgálat zavart kelthet a társadalomban? Kérlek, magyarázd el világosan.”
Babadzsi: „A tiszta odaadó szolgálatot csak az érheti el, aki a korábbi nagy bhakták útján járt. Ha valaki megteremt egy új utat, nem várhatja el, hogy az is a tiszta odaadó szolgálathoz fog vezetni. Dattátreja, Buddha és más, újabb gondolkodók nem voltak képesek megérteni a tiszta odaadó szolgálat igazságát. Egyesek imperszonalizmussal, mások ateizmussal kevert filozófiát tanítottak. Borzalmas és rút filozófiákat hirdettek, azt képzelték, ezek majd elvezetnek az Úr Hari tiszta odaadó szolgálatához, de valójában ezek egyáltalán nem oda vezettek. Filozófiáik zavart keltettek a társadalomban. A rága-márga (spontán szeretet) útja viszont nem függ a hiteles védikus írásokban, pl. az Upanisadokban Puránákban, Nárada-pancsarátrában, stb. megadott szabályoktól. Inkább azon az úton jár, mint Vradzsa lakói. De azoknak a bhaktáknak, akik csak a vidhi-márgára (odaadó szolgálat a szabályok és előírások szerint) alkalmasak, azon az úton kell járniuk, mint Dhruva, Prahláda, Nárada, Vjásza, Sukadéva és más nagy lelkek. A vidhi-bhakti útján a bhakták számára nincs más alternatíva, mint követni a nagy bhakták útját.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 5. tudakozódni a lelki tanítómestertől, hogyan lehet fejlődni a Krsna-tudatban?”
Babadzsi: „Aki nagyon szeretné megérteni a lelki igazságot, annak gyorsan teljesül minden vágya. ’Nagyon szeretné,’ ez itt azt jelenti, hogy megkéri a szent bhaktákat, magyarázzák el neki a lelki élet igazságát.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 6. késznek lenni arra, hogy minden anyagit feladjunk azért, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krsna elégedett legyen?”
Babadzsi: „Az ízletes ételek elfogyasztásából, a házasságból származó és hasonló élvezeteket ’anyagi érzéki élvezeteknek’ nevezzük. Ezek mind akadályok az odaadó szolgálat útján. Könnyen halad az odaadó szolgálatban, aki lemond ezekről, az Úr Krsna imádata kedvéért. Az anyagi érzéki élvezetekhez ragaszkodó ember éppen olyan függővé válik tőlük, mint az alkoholista a bortól. Akit legyőztek az erős anyagi vágyak, nem érheti el a tiszta odaadó szolgálatot. Ezért csak praszádamot, a Legfelsőbb Úrnak felajánlott ételt szabad enni, és csak annyit, amennyi a testet egészségben tartja az odaadó szolgálathoz; Ekádasin pedig böjtölni kell. Így aztán teljesen le lehet mondani az anyagi érzéki élvezetekről.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 7. szent zarándokhelyen élni, mint Dváraká vagy Vrndávana?”
Babadzsi: „Aki olyan szent helyeken él, ahol a Legfelsőbb Úr született, vagy kedvteléseket élvezett, a Gangá vagy más szent folyók közelében, természetesen hinni kezd az odaadó szolgálatban.”
Vidzsaja-kumára: „Navadvipa csak azért tisztít meg, mert ott van a Gangá, vagy van más oka is?”
Babadzsi: „Navadvipa 32 mérföldes területén élni pontosan olyan, mint Vrndávanában élni. Ez különösen igaz Májápurára. Hét szent város híres arról, hogy megadja a felszabadulást: Ajódhjá, Mathurá, Májápura, Váránaszi, Káncsi, Avantipura és Dváraká. Ezek közül Májápura a legfontosabb. Sri Maháprabhu hozta el Svetadvipa lelki világát Májápurába. 400 évvel Maháprabhu megjelenése után ez a föld, Májápura-Svetadvipa lesz a legfontosabb valamennyi szent hely között. Aki itt él, hamar megszabadul a sértésektől, és könnyen eléri a tiszta odaadó szolgálatot. Prabódhánanda Szaraszvati azt mondta, hogy Navadvipa hajléka nem különbözik Vrndávanától. Sőt azt mondta, hogy dicsőségesebb, mint Vrndávana.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 8. csak azt fogadni el, ami szükséges, vagy csak annyiban foglalkozni az anyagi világgal, amennyire szükséges?”
Babadzsi. „A Nárada Purána írja: „Az ember csak annyi pénzt keressen és költsön, amennyi tényleg szükséges. Ha túl sok, vagy túl kevés a pénze, nem fogja elérni a lelki célt.”
„A vaidhi-bhakti végzésére alkalmas ember keresse meg a kenyerét becsületes módon, a varnásrama szerint. Ez szolgál a javára. Ha többre sóvárog, mint amennyire szüksége van, elakad a lelki élete. Ha kevesebbet fogad el, mint amennyi tényleg szükséges, egyszer csak nem tudja elvégezni az odaadó szolgálatát, és ez is hiba. Amíg az ember nem képes arra, hogy mindenről lemondjon, csak annyi pénzt gyűjtsön, amennyi valóban szükséges a lelki életéhez. Így aztán mindig Krsna-tudatban lesz.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 9. böjtölni Ekádasin?”
Babadzsi: „A tiszta Ekádasit ’Hari-vaszarának’ nevezik. Nem kell megtartani, amikor megszakítja (viddha) egy másik tithi. Amikor Mahá-dvádasi van, azt kell megtartani, és nem az Ekádasit. Az Ekádasi előtti napon cölibátusban kell élni, és Ekádasi napján teljes böjtöt kell tartani, nem szabad inni még vizet sem, és egész éjjel az Úr Harit kell imádni. Az Ekádasi utáni napon is tilos a szexuális kapcsolat, és a böjtöt csak a megfelelő időpontban szabad megtörni. Így kell megtartani az Ekádasit. Ekádasin a mahá-praszádát nem szabad elfogyasztani, vagy különben nem ér semmit még a víztől is tartózkodni. Ekádasin is ehetnek bizonyos ételeket azok, akik képtelenek teljes böjtöt tartani. Erről ír a Hari-bhakti-vilásza a 12.97 verssel kezdődő szövegben.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 10. imádni a szent fákat, mint a banjan fa?”
Babadzsi. „A Szkanda Purána írja:
„A banjan fa, a tulaszi fa, a dhátri fa, a tehenek, a föld, a félistenek és a vaisnavák megsemmisítik az emberek bűneit, ha imádják őket, meditálnak rajtuk, vagy leborulnak előttük.”
„A vaidhi-bhakti végzésére alkalmas családos ember élete során meditáljon és boruljon le az aszvattha és más árnyékot adó fák, a dhátri és más gyümölcsfák, a tulaszi és más szent fák, a tehenek és más, a világ embereivel jót tevő állatok, a vallás tanítói és az igazi civilizáció védelmezői, vagyis a bráhmanák és az Úr vaisnava bhaktái előtt. Ilyen módon éljenek ebben a világban.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 11. szigorúan el kell kerülni az abhakták társaságát?”
Babadzsi: „Amikor megjelenik a szívben a lelki szeretet, megerősödik az odaadás az Úr iránt. Amíg nem jelenik meg a szeretet, el kell kerülni az olyan emberek társaságát, akik ellenzik az odaadó szolgálatot. Itt a ’társulás’ szó ’ragaszkodást’ jelent. Az nem társulás, amikor az ember a közönséges cselekedetei során esetlegesen kapcsolatba kerül más emberekkel. Ha azonban a másokkal való kapcsolat során fölébred benne a vágy, hogy társuljon velük, az a ’társulás.’ Ezért a Legfelsőbb Úrral szemben ellenséges emberekkel való társulást gondosan el kell kerülni. Amikor az Istenszeretet fölébredt a szívben, nem is lehetséges, hogy az ember olyanokkal kívánjon társulni, akik az Úr ellenségei. A vaidhi-bhakti szakaszban levőknek gondosan el kell kerülniük az Úr ellenségei társaságát. Ahogyan a nagyon forró nyári szél el tudja hervasztani a fákon élő folyondárokat, az Úr Krsna ellenségeinek társasága is el tudja hervasztani az odaadó szolgálat folyondárját.”
Vidzsaja-kumára: „Kik az abhakták?”
Babadzsi: „Négyféle ember ellenséges az Úr Krsnával szemben: 1. akikben nincs odaadás az Úr Krsna iránt, 2. akik nem tudnak meglenni az anyagi érzékkielégítés és a nők társasága nélkül, 3. akik szívét beszennyezte az ateizmus és az imperszonalizmus, és 4. akiket elbutított az anyagi nyereségért végzett munka. Ettől a négyféle embertől kell távol maradni.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 12. nem szabad olyan embert tanítani, aki nem akar odaadó szolgálatot végezni?”
Babadzsi: „A lelki tanítómester nagyon nagy hibát követ el, ha sok tanítványt fogad el, hogy sok pénzt gyűjtsön. Ha sok tanítványt fogad el, egyesek biztosan alkalmatlanok lesznek, akik nem hisznek az odaadó szolgálatban. Sértés ilyen embereket elfogadni, mint tanítványokat. Csak az alkalmas arra, hogy tanítvány legyen, akinek van hite.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 13. az ember ne nagyon lelkesedjen azért, hogy költséges templomokat vagy kolostorokat építsen?”
Babadzsi: „Élj egyszerűen, és végezz odaadó szolgálatot az Úrnak. Ne ragaszkodj a nagy pompához, vagy a szükségtelen erőfeszítést igénylő cselekedetekhez. Nem ezek késztetik a szívet arra, hogy imádja az Urat.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 14. az ember ne akarjon túl sok könyvet olvasni, ne is gondoljon arra, hogy a kenyerét előadások tartásával, vagy azzal keresi meg, hogy hivatás-szerűen felolvassa a Srimad Bhágavatamot vagy a Bhagavad-gítát?”
Babadzsi: „A szentírások olyanok, mint az óceán. Ha valaki egy dolgot meg akar tanulni, alaposan, elejétől végéig kell tanulmányoznia az arról szóló könyveket. Ha csak egy keveset olvas az egyik könyvből, és aztán egy másikból, nem fogja helyesen megtanulni azt a dolgot. Ha nem tanulmányozza gondosan és teljesen, akkor az odaadó szolgálatról szóló könyveket sem fogja megérteni. A szentírások egyenes, nyilvánvaló értelmezését kell elfogadni. Ne küszködjön az ember azzal, hogy homályos, ellentmondásos, ellentétes jelentéseket szedjen ki belőlük.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 15. az ember ne legyen hanyag a közönséges cselekedeteiben?”
Babadzsi: „Az anyagi test fenntartásához étel és ruha kell. Ha valaki nem tudja megszerezni ezeket a dolgokat, gondjai vannak, és ha elveszti őket, az is gond. Az Úr bhaktájának akkor se legyen zaklatott a szíve, ha ilyen gondjai vannak. Koncentrálja a gondolatait továbbra is az Úr Harira.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 16. az ember ne bánkódjon a veszteségen, ne örüljön a nyereségnek?”
Babadzsi: „Hogyan jelenhetne meg az Úr Krsna lelki formája abban a szívben, amely tele van panaszkodással, félelemmel, haraggal, kapzsisággal, irigységgel és más bűnökkel? A szádhana-bhaktit végzővel is előfordulhat, hogy panaszkodik, zavarba jön, vagy más kedvezőtlen érzései vannak, mert nem lehet együtt a rokonaival, nem teljesültek a vágyai, vagy egyéb problémái vannak. Ne jó azonban, ha engedi, hogy úrrá legyenek rajta a panaszkodás, zavar és hasonló kedvezőtlen dolgok. A gyerekektől való elválás és más szerencsétlen események elkerülhetetlenül panaszkodáshoz vezetnek. Az ember azonban koncentrálja a gondolatait az Úr Harira, így aztán gyorsan megszabadul ezektől a kedvezőtlen érzésektől. Mindig az Úr Hari lábaira koncentrálja az elméjét.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 17. az ember ne legyen tiszteletlen a félistenekkel szemben? Azt jelenti ez, hogy helyes imádni a félisteneket?”
Babadzsi: „Az emberben legyen tiszta odaadás az Úr Krsna iránt. Ne imádja a félisteneket, ne gondolja azt, hogy függetlenek az Úr Krsnától. De amikor azt látod, hogy mások a félisteneket imádják, ne légy tiszteletlen a félistenekkel szemben. Tiszteld őket, de soha ne felejtsd el, hogy valamennyi félisten az Úr Krsnát imádja. Amíg a szív a három anyagi kötőerő markában van, az ember nem érheti el a tiszta odaadást az Úr Krsna iránt. Csak a jóságtól, szenvedélytől és tudatlanságtól legyőzött emberek imádják a félisteneket azzal a gondolattal, hogy a félistenek egyenlők az Úr Krsnával. Ezek az emberek csak arra képesek, hogy a félistenekben higyjenek. Ezért nem szabad tiszteletlenül beszélni az imádatuk módszeréről. A félistenek kegyéből fokozatosan ők is fel fognak emelkedni. Végül a szívük megszabadul a három anyagi kötőerőtől.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 18. az ember ne okozzon szükségtelenül gondot semmilyen élőlénynek?”
Babadzsi: „Az Úr Krsnát gyorsan elégedetté teszik azok a kegyes emberek, akik tartózkodnak attól, hogy másoknak szenvedést okozzanak. A kegy a vaisnava egyik legfontosabb erénye.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 19. gondosan el kell kerülni a különféle sértéseket az Úr szent nevének zengésében, vagy a templomi múrti imádatában?”
Babadzsi: „El kell kerülni a sértéseket az Úr imádatában, és különösen a szent név elleni sértéseket. Kezdve azzal, hogy valaki gyaloghintón megy be az Úr templomában, vagy ott cipőt visel, összesen 32 sértés van az Úr imádatában, és tíz sértés a szent név ellen, kezdve azzal, hogy gyalázzák a bhaktákat, akik arra áldozzák az életüket, hogy az Úr dicsőségét hirdessék. Mindezeket a sértéseket el kell kerülni.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 20. az ember ne viselje el, ha gyalázzák az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Krsnát, vagy a bhaktáit? Azt jelenti ez a tanítás, hogy azonnal, verbálisan támadjuk meg a gyalázót?”
Babadzsi: „Aki gyalázza az Úr Krsnát vagy egy vaisnavát, az biztosan az Úr Krsna ellensége. Nem szabad elviselni a gyalázkodásaikat. Egyáltalán ne legyen benned hajlandóság, hogy társulj velük.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az odaadó szolgálat első húsz tagja és a többiek közötti kapcsolat?”
Babadzsi: „A következő huszonnégy forma igazából benne van az első húszban. Külön írnak róluk, hogy részletesebb magyarázatot adjanak. A múrti-imádatban (arcsana-márga) már benne van harminc pont, kezdve azzal, hogy a testet tilakával kell díszíteni, és a kedvenc dolgot (ételt vagy ruhát) fel kell ajánlani. Ezek a következők: 21. az ember viseljen három sor tulaszi gyöngyöt a nyakában, és díszítse a testét tizenkét tilaka jellel. Ezeket nevezik a vaisnava jeleinek. 22. írja fel a ’Hare krsnát’, az Úr Krsna más neveit, vagy a Pancsa-tattva jeleit a felsőtestre szantálpéppel, ennek a neve ’a szent név felírása a testre.’ 23. fogadja el a virágokat és a virágfüzéreket, amelyeket felajánlottak a múrtinak és a lelki tanítómesternek, viselje ezeket a testén. Erről beszél a Srimad Bhágavatam 11.6.31, ahol Uddhava ezt mondja az Úr Krsnának:
„Kedves Uram, a virágfüzéreket, illatszereket, ruhákat, díszeket és más, Neked felajánlott dolgokat később használhatják a szolgáid. Ha megosztjuk ezeket a dolgokat, és megesszük az étel maradékát, amit meghagytál, legyőzhetjük az illuzórikus energiát.”
„Az odaadó szolgálat többi részei a következők: 24. az embernek meg kell tanulnia táncolni a múrti előtt. 25. meg kell tanulnia, hogy azonnal leboruljon, amikor látja a múrtit, vagy a lelki tanítómestert. 26. amikor valaki meglátogatja az Úr Krsna templomát, fel kell állni. 27. amikor a múrtit sétálni viszik az utcára, a bhaktának azonnal követnie kell a menetet. 28. a bhakta minden nap legalább egyszer vagy kétszer keresse fel Visnu templomát, reggel és este. 29. legalább háromszor járja körül a templom épületét. 30. a templomi múrtit a szabályozó elvek szerint kell imádni. Ezekhez nem kell külön magyarázat. 31. személyes szolgálatot kell végezni a múrtiknak, ahogyan ez a vers magyarázza (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.2.61):
„A múrtit ernyővel, csámarával, hangszeres zenével és sok más felajánlással kell szolgálni. Ezt nevezik ’imádatnak.’”
„A következő pontok: 32. énekelni kell. 33. szankirtanát kell végezni. 34. mantrázni kell. 35. imákat kell felajánlani, 36. el kell mondani a nevezetes imákat. 37. meg kell ízlelni a mahá-praszádát (az ételt a múrtik előtt felajánlott tányérról). 38, csaranámrtát kell inni (a múrtik fürdővizét, amit felajánlanak a vendégeknek). 39. meg kell szagolni a múrtinak felajánlott füstölőt és virágokat. 40. meg kell érinteni a múrti lótuszvirág lábait. 41. nagy odaadással kell nézni a múrtit. 42. áratit kell ajánlani, különböző időpontokban. 43. hallani kell az Úrról és a kedvteléseiről, a Srimad Bhágavatamból, Bhagavad-gítából és hasonló könyvekből. 44. imádkozni kell a múrti kegyéért. 45. gondolni kell a múrtira. 46. meditálni kell a múrtin. 47. valami önkéntes szolgálatot kell végezni. 48. a bhakta gondoljon úgy az Úrra, mint a barátjára. 49. ajánljon fel mindent az Úrnak (átmá-nivedana). Itt az ’átmá’ az ’én’ és az ’enyém’ felfogását jeleni az anyagi testtel kapcsolatban. Ezzel a két dologgal kell meghódolni (nivedana) Krsna előtt.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, magyarázd meg világosan ezt a két dolgot: ’az én’ és az ’enyém’ felfogása az anyagi testtel kapcsolatban.”
Babadzsi: „Az anyagi testben élve, a feltételekhez kötött lélek azt gondolja, ’én ez az anyagi test vagyok,’ vagy ’ez az anyagi test az enyém.’ Mindkét felfogásról le kell mondani, fel kell ajánlani az Úr Krsnának. A bhakta mondjon le ezekről a gondolatokról, gondolja azt, ’én az Úr Krsna szolgája vagyok,’ ’az Ő kegyétől függök,’ és ’ez az anyagi test egy gép, amelyet az Úr Krsna szolgálatában fogok használni.’ ’Átmá-nivedana’ (mindent felajánlani az Úrnak) az, ha valaki így tölti az idejét az anyagi testben.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 50. ajánlja fel egy kedvenc tárgyát (ételt vagy ruhát)?
Babadzsi: ’”Ebben az anyagi világban sok dolog kedves lesz az embernek? ’A kedvenc tárgy felajánlása’ nem más, mint elfogadni, hogy minden Krsnával kapcsolatos.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 51. vállaljon minden kockázatot, és tegyen meg mindent Krsnáért?
Babadzsi: „Bármilyen védikus vagy közönséges kötelesség van az anyagi világban, azt úgy kell végezni, hogy elősegítse az Úr Krsna odaadó szolgálatát. Ez a ’tegyen meg mindent Krsnáért.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 52. minden körülmények között, legyen meghódolt lélek?”
Babadzsi: „A meghódolt lélek azt gondolja, „Uram, én a tiéd vagyok,’ és ’Uram, meghódolok Neked.’
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 53. öntözze meg a tulaszi fát?”
Babadzsi: „A tulaszit kilencféleképpen szolgáljuk. Ezek: 1. látni a tulaszit, 2. megérinteni a tulaszit, 3. meditálni a tulaszin, 4. dicsőíteni a tulaszit, 5. felajánlani a hódolatot a tulaszinak, 6. hallani a tulaszi dicsőségéről, 7. elültetni a tulaszit, 8. szolgálni a tulaszit, és 9. rendszeresen imádni a tulaszit. Ezen a kilenc módon dicsőséges a tulaszi az Úr Krsna szolgálatában.
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 54. rendszeresen hallgassa a Srimad Bhágavatamot, és hasonló irodalmat?”
Babadzsi: „Az Úr Krsnának felajánlott odaadó szolgálat tudományát magyarázó könyveket ’sásztráknak’ (szentírásoknak) nevezik. A szentírások közül a Srimad Bhágavatam a legjobb, mert ez a Védák és a Védánta lényege. Nem vonzódik többé más szentírásokhoz az, aki a Srimad Bhágavatam nektárjában gyönyörködik.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 55. éljen egy szent helyen, mint Mathurá. Vrndávana vagy Dváraká?”
Babadzsi: „Az ember halljon Mathuráról, gondoljon rá, dicsőítse, látogassa meg, érintse meg, lakjon ott, és szolgálja. Így teljesülnek a lelki vágyai. Tudnod kell, hogy ugyanez vonatkozik Májápurára.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 56. ajánlja fel szolgálatát a vaisnaváknak?”
Babadzsi: „A vaisnavák nagyon kedvesek a Legfelsőbb Úrnak. Aki a vaisnavákat szolgálja, odaadó szolgálatot végez az Úrnak. Ezt mondják a szentírások:
„Bár a Védák említik a félistenek imádatát, az Úr Visnu imádata a legkiválóbb, és végső soron ezt javasolják. De még az Úr Visnu imádatánál is jobb a vaisnavák szolgálata, akik kapcsolatban állnak az Úr Visnuval.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 57. odaadó szolgálatát a lehetőségeihez mérten végezze?”
Babadzsi: „Az ember szedjen össze különféle dolgokat, amennyire képes, ajánlja fel azokat az Úr múrtijának a templomban, és aztán ismét ajánlja fel a vaisnaváknak. Ezt nevezik ’mahotszavának’ (nagy ünnepnek). Nincs ennél jobb ünnep az egész világon.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent az 58. Karttika hónapban (október és november) végezzen különleges szolgálatot?”
Babadzsi: „A Karttika hónapot nevezik ’Úrdzsá’-nak is. ’Úrdzsadárá’ (imádat Karttika hónapban) odaadó szolgálatot végezni az Úr Dámodarának, hallani és énekelni a dicsőségéről, és más módokon is.”
Vidzsája-kumára: „Mit jelent az 59. Dzsanmástami idején (amikor Krsna megjelent ebben a világban) végezzen különleges szolgálatot?”
Babadzsi: „Nagy ünnepet rendezni az Úr Krsna megjelenése napján, Bhadra hónap sötét felének nyolcadik napon, majd ismét Phálguna hónap teliholdas napján, ezek neve ’Sri Dzsanma-játrá’ (születési ünnepek). A meghódolt lelkeknek meg kell tartaniuk ezeket az ünnepeket.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 60. bármit tesz, tegye azt nagyon gondosan és odaadással a múrtiért?”
Babadzsi: „Az ember mindig szeretettel és lelkesedéssel telt szívvel, gondosan szolgálja az Úr múrtiját. Annak a bhaktának, aki így szolgálja Őt, az Úr nem adja meg a személytelen felszabadulás szerencsétlen és értéktelen ajándékát. Inkább az odaadó szolgálat nagy ajándékát adja meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 61. gyönyörködjön a Bhágavatam olvasásában a bhakták, és ne a tudósok között?”
Babadzsi: „A Srimad Bhágavatam a védikus irodalom kívánságokat teljesítő fájának érett gyümölcse. Ne olyan emberek társaságában ízleljük meg a Srimad Bhágavatam édességét, akik nem méltók arra, hogy a transzcendentális raszák nektárját megízleljék. Ebből csak sértések lesznek. Az ember csak tiszta bhaktákkal olvassa a Srimad Bhágavatam verseit, akik arra szomjaznak, hogy megízleljék az Úr Krsna kedvteléseinek a nektárját, és akik képesek arra, hogy megismerjék az édességet, ami benne van a Srimad Bhágavatamban. Nem vezet tiszta odaadó szolgálathoz, ha a Srimad Bhágavatamot abhakták társaságában mondják el, és hallgatják meg.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 62. olyan bhaktákkal társuljon, akiket fejlettebbeknek tekintenek?”
Babadzsi: „Bhaktákkal kell társulni. Ha valaki abhaktákkal társul, nem fog fejlődni az odaadó szolgálatban. A bhakták arra vágyakoznak, hogy az Úr Krsnát közvetlenül szolgálják a transzcendentális kedvteléseiben. Azokat nevezik ’bhaktáknak’ (híveknek), akik erre vágyakoznak. Ha fejlettebb bhaktákkal társulunk, akkor fejlődünk az odaadó szolgálatban. Ha nem, a fejlődésünk megáll. Olyanok leszünk, mint a társaink. Ezt mondják a szentírások (Hari-bhakti-suddhódaja 8.51):
„A társulás nagyon fontos. Olyan, mint a kristály, amely bármit visszatükröz, amit eléje tesznek.”
Vidzsaja-kumára: „Mit jelent a 63. zengje az Úr szent nevét?”
Babadzsi: Az Úr szent neve nem anyagi; hanem lelki, tudatos, és tele van nektárral. Nincs benne az anyag legcsekélyebb nyoma sem. Amikor egy ember az Urat akarja szolgálni, és az odaadó szolgálat végzésétől megtisztult, az Úr szent neve személyesen jelenik meg a nyelvén. Anyagi érzékek nem érthetik meg az Úr szent nevét. Ezért mindig, vagy egyedül, vagy mások társaságában, de az Úr szent nevét kell zengeni.”
Vidzsaja-kumára: „Kegyedből megértettem, mit jelent a 64. Mathurá közigazgatási járásban kell élni. Most kérlek, magyarázd el mindezeknek a lényegét.”
Babadzsi: „Az utolsó öt a legjobb. Aki nem követ el sértéseket, és ezt az utolsó ötöt végzi, akár csekély mértékben, csodálatosan fejlődik az odaadó szolgálatban, és eléri az extatikus szeretetet az Úr iránt.”
Vidzsaja-kumára: „Kérlek, mondd el, mi mást kell tudnom a szádhana-bhaktiról.”
Babadzsi: „Néha azt mondják a szentírások, hogy sok egyéb előnyt is el lehet érni az odaadó szolgálat különféle cselekedetei végzésével. Ezt azért teszik, hogy vonzzák a materialista embereket, akiket különben nem érdekelne az odaadó szolgálat. Az odaadó szolgálat bármely cselekedete végzésével elért legfontosabb eredmény mégis az Úr Krsna iránti vonzódás és szeretet. A bölcsek, akik tudják az igazságot az odaadó szolgálatról, az odaadó szolgálat különféle formáit értékelik, és elutasítják a materialista, gyümölcsöző cselekvést. A gjána (tudás) és a vairágja (lemondás) adhatnak egy kis segítséget, méltóvá tehetik az embert arra, hogy belépjen az odaadó szolgálat templomába. De ezek mégsem számítanak az odaadó szolgálat fajtái közé. Megkeményítik a szívet, az odaadó szolgálat viszont lággyá és szelíddé teszi. Ezért a tudást és a lemondást csak akkor kell elfogadni, ha az odaadó szolgálatból jönnek. A tudás és a lemondás nem hoznak odaadó szolgálatot. Az odaadó szolgálat könnyen megad olyan áldásokat, amelyeket soha nem adhatnak meg a tudás és a lemondás. Aki szádhana-bhaktit végez, és az Úr Harit imádja, vonzódni kezd, megszereti az Úr Harit. Ugyanakkor nem vonzódik többé az érzékek anyagi tárgyaihoz. A törekvő bhaktának el kell fogadnia a helyénvaló lemondást (jukta-vairágja), a hamis lemondást (phalgu-vairágja) viszont el kell utasítania. ’Jukta-vairágja’ (helyénvaló lemondás) elfogadni az anyagi dolgokat, ha kapcsolatban vannak az Úr Krsnával. A személytelen felszabadulás reményében elutasítani azokat az anyagi dolgokat, amelyek kapcsolatban vannak az Úr Krsnával, ez a ’phalgu-vairágja’ (hamis lemondás). A személytelen spekulációt és a hamis lemondást el kell utasítani. Nagyon távol van a hiteles, tiszta odaadó szolgálattól, ha valaki látványosan végzi az odaadó szolgálatot, de csak vagyont, tanítványokat és más anyagi dolgokat akar szerezni. Az ilyen erőltetett látványosság nem számít az igazi odaadó szolgálat formái közé. Nem az anyagi értelem és más anyagi jó tulajdonságok jellemzik azt, aki érdemes arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen. Az elme és az érzékek feletti uralom, tisztaság, jó magaviselet és más erények spontán jelennek meg abban az emberben, aki ragaszkodik az Úr Krsnához. De még ezek az erények sem számítanak az odaadó szolgálat formái közé. A szív tisztasága, tisztaság, lemondás, békésség és más erények önként vesznek menedéket az Úr Krsna bhaktájában. A bhaktáknak nem kell törekedniük, hogy ezeket elérjék. Most elmondtam neked az odaadó szolgálat valamennyi formáját. Aki hittel gyakorol egyet vagy többet, el fogja érni a tökéletességet. Röviden beszéltem a vaidhi-szádhana-bhaktiról. Gondolkodj el rajta, próbáld megérteni és követni.”
Miután meghallgatták ezeket a tanításokat, Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára dandavatjukat ajánlották lelki tanítómesterük lótuszvirág lábainál. Így szóltak, „Urunk, kérünk, légy kegyes hozzánk. Szabadíts meg minket. Régóta fuldoklunk a hamis büszkeség szakadékaiban.” A babadzsi szólt, „Az Úr Krsna kegyes lesz hozzátok.” Késő volt. A nagybácsi és az unokaöccse hazaindultak.