nitja-dharma o szambandhabhideja prajódzsana
(pramejantar-gata abhideja-vicsára)
19. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhideja és prajódzsana
(Abhideja)
Vradzsanátha befejezte a vacsoráját, és lefeküdt. Szívében egyre csak az egyidejű egységre és különbözőségre gondolt. Ezt gondolta, „Azt hittem, hogy a felfoghatatlan, egyidejű egység és különbözőség filozófiája csak egy a sok egymással vetélkedő filozófia közül.” Töprengett, aztán arra a következtetésre jutott, hogy nem cáfolja meg a szentírások egyetlen szövege sem. Sőt, valamennyi szentírás támogatja. Sri Gaura-kisora maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Mély tanításaiban nem lehet hiba. Nem hagyhatom el az Úr Gaura-kisora lábainak a menedékét, amely a lelki szeretet hajléka. Ó jaj! mit értem el eddig? A felfoghatatlan, egyidejű egység és különbözőség tanítása az igazság. Ennyit tudok. De mit értem el azzal, hogy ezt tudom? A szent babadzsi azt mondta nekem, hogy a lelki szeretet minden lélek számára a végső cél. A tetteik gyümölcseiért cselekvők (karmik) és az imperszonalisták (gjánik) mind a szeretetet keresik, de nem tudják, mi a tiszta szeretet. Ezt a tiszta szeretetet kell elérni. Meg fogom kérdezni a szent babadzsit, hogyan lehetséges ez. Meghallgatom a következtetését.” Folyton erre gondolt, és lassan elaludt.
Késő éjszaka volt, amikor Vradzsanátha végre elaludt, és későn is ébredt. Fölkelt az ágyából. Amikor megmosdott, és elvégezte a reggeli kötelességeit, látogatóba érkezett a nagybátyja, Vidzsaja-kumára Bhattacsárja Mahásaja. Vradzsanátha tudta, milyen régóta járt Modadrumában, és azonnal dandavatját ajánlotta a nagybátyjának.
Vidzsaja-kumára különösen jól ismerte a Bhágavatamot. Srimati Nárájani-dévi kegyéből máris nagyon szerette az Úr Gaurángát. Mostanság állandóan úton volt, és hangosan olvasott a Srimad Bhágavatamból. Denuda-gráma faluban személyesen találkozott Vrndávana dásza Thákurával, aki azt tanácsolta neki, látogasson el Májápurába, az Úr felfoghatatlan lelki hajlékába. Vrndávana dásza Thákura azt mondta neki, hogy Maháprabhu kedvteléseinek a helyei hamarosan el lesznek rejtve, és csak négyszáz év múltán jelennek meg ismét. Hozzátette, hogy az Úr Csaitanja kedvteléseinek a helyei nem különböznek Vrndávanától, de Vrndávanát csak azt láthatja úgy, ahogy van, aki látja Májápurának és az Úr Csaitanja többi kedvtelése helyeinek a lelki természetét. Vidzsaja-kumára nagyon vágyott arra, hogy lássa Májápurát, amikor ezt hallotta Vrndávana dásza Thákurától, aki Vjászadéva inkarnációja. Már el is határozta, hogy meglátogatja a nővérét és az unokaöccsét Bilva-puskariniban, és aztán Májápurába megy. Akkoriban Bilva-puskarini és Brahma-puskarini nagyon közel voltak egymáshoz. Manapság igen távol vannak. Akkoriban Bilva-puskarini határa egy mérföldnél is közelebb volt a szent Májápurához. Ma Bilva-puskarini elhagyatott falvának a neve Tota és Taranabásza.
Vidzsaja-kumára megölelte az unokaöccsét, és szólt, „Baba, én most Májápurába megyek. Kérlek, mondd meg az anyádnak, hogy ebédre visszajövök.” Vradzsanátha megkérdezte, „Nagybátyám, miért akarsz ellátogatni Májápurába?’ Vidzsaja-kumára nem tudott semmit Vradzsanátháról, nem tudta, hogy felhagyott a Njája-sásztra tanulmányozásával, és most lelkesen tanulmányozza a Védántát. Ezért azt gondolta, nem helyes, ha az odaadó szolgálatáról beszél Vradzsanáthával. Csak ennyit mondott, „Meg akarok látogatni valakit Májápurában.” Vradzsanátha tudta, hogy a nagybátyja az Úr Gauránga bhaktája, a Srimad Bhágavatam tudósa, azt gondolta, biztosan valami lelki célja van Májápurában, ezért ez mondta, „Egy nagyon híres vaisnava, Raghunátha dásza babadzsi Mahásaja él Májápurában. Ha már odalátogatsz, kérlek, beszélj vele.” Vradzsanátha szavai hallatán Vidzsaja-kumára megkérdezte, „Baba, te most a vaisnavákban hiszel? Hallottam, hogy ott hagytad a Njáját, és a Védántához fordultál. Értem már, az odaadó szolgálat útjára léptél. Már semmit sem kell eltitkolnom előled. Vrndávana dásza Thákura parancsolta meg nekem, hogy látogassam meg Májápura szent hajlékát. Eldöntöttem, hogy megfürdöm a Gangá folyóban Máhápura-ghatánál, megnézem és körüljárom a jóga-pithát, és hempergek egyszer a vaisnavák lábai porában, Srivásza udvarában.” Vradzsanátha szólt, „Nagybátyám, kérlek, légy olyan kegyes, vigyél engem magaddal. Engedélyt kérek az anyámtól, és aztán mindketten elmegyünk Májápurába.” E beszélgetés után Vradzsanátha beszélt az anyjával, majd elindult Májápurába, Vidzsaja-kumárával. Nagyon boldogan fürödtek meg a Gangá vizében. Miközben fürödtek, ezt mondta Vidzsaja-kumára, „Unokaöcsém, ma szerencsés vagyok. Húsz éves koráig az Úr Sacsinandana úgy részesítette kegyében Gangá-dévit, hogy itt játszott a vizében. Nagyon boldog vagyok, hogy én is itt fürödhettem.” Vradzsanátha is oda volt a boldogságtól, hogy hallotta ezeket a lelkesítő szavakat; így szólt, „Szerencsés vagyok ma, mert veled jöhettem.” Fürdés után mindketten Dzsagannátha Misra házába mentek. A nagy lelki szeretet hulló könnyei díszítették őket. Vidzsaja-kumára szólt, „Hiába születtek azok, akik az Úr Gaura földjén jelentek meg, de soha sem érintették meg ezt a szent helyet. És ez nem túlzás. Nézd! Anyagi szemekkel ez is csak olyan, mint egy közönséges hely, néhány lombkunyhó. De milyen dicsőséget látunk most az Úr Gauránga kegyéből! Drágaköves palotákat látunk, elbűvölő kerteket, pompás kapukat, és olyan sok más dicső dolgot! Nézd, milyen szépek Sri Gauránga-Visnuprijá formái abban a palotában! Milyen gyönyörű formák!” Nagybácsi és unokaöccse egyre csak így beszélgettek, és erőt vett rajtuk az extatikus szeretet. Hosszú ideig áradoztak. Végül néhány bhakta segített nekik, hogy elmenjenek Srivásza udvarába. Ömlöttek a könnyek a szemükből, amikor beléptek. Srivásza udvarában, a földön hemperegve kiáltották, „Srivásza! Advaita! Nitjánanda! Gadádhara-Gauránga! Részesítsetek minket a kegyetekben. Vegyétek el a hamis büszkeségünket. Adjátok meg lábaitok menedékét.”
A két bráhmana odaadásának láttán, a vaisnavák így kiáltottak, „Minden dicsőséget Májápura holdjának! Minden dicsőséget a legyőzhetetlen Úr Gaurángának! Minden dicsőséget az Úr Nitjánandának! és táncoltak. Vradzsanátha a hódolatát ajánlotta imádott mestere, Raghunátha dásza lábainál. Az idős babadzsi fölemelte, megölelte őt, és szólt, „Baba, miért most jöttél? Ki ez a nagy lélek, aki elkísért téged?” Vradzsanátha mindent alázatosan elmagyarázott. A vaisnavák szép ülőhelyeket ajánlottak nekik a bakula fa udvarában. Aztán Vidzsaja-kumára alázatosan megkérdezte a szent Raghunátha dásza babadzsit: „Uram, mi az élőlények valódi célja és szükséglete?”
Babadzsi: „Ti mindketten nagy bhakták vagytok. Már elértétek az élet célját. Mégis ezt kérdezitek tőlem, hogy megmutassátok, milyen kegyesek vagytok. Elmondom, amennyire tudom. Az élet végső célja, és a cél elérésének eszköze az Úr Krsna odaadó szolgálata, a gyümölcsöző cselekvéstől vagy személytelen spekulációtól teljesen mentes szolgálat. A kezdeti szakaszban ennek a neve ’szádhana-bhakti,’ és a végső, tökéletes szakaszban ’prema-bhakti.’”
Vidzsaja-kumára: „Szent babadzsi, milyen egyéb tulajdonságai vannak az odaadó szolgálatnak?”
Babadzsi: „Rúpa Goszvámi Maháprabhu parancsára írta a Bhakti-raszámrta-szindhut, és ezt mondja az odaadó szolgálatról (1.1.11):
„Transzcendentális, szerető szolgálatot kell végezni a Legfelsőbb Úr Krsnának, kedvezően, gyümölcsöző cselekvés vagy filozófiai spekuláció által elérhető anyagi haszon vagy nyereség vágya nélkül. Ezt nevezik tiszta odaadó szolgálatnak.”
„Ez a vers a tiszta odaadó szolgálat közvetett és közvetlen tulajdonságairól beszél. Itt a ’bhaktir uttama’ szavak jelentése ’tiszta odaadó szolgálat.’ A tiszta odaadó szolgálat soha nem vegyül karmával (gyümölcsöző cselekvéssel), vagy gjánával (személytelen spekulációval). Ha megvan az érzékkielégítés vágya, az odaadó szolgálat gyümölcsöző cselekvéssel vegyül. Ha a filozófiai spekulációval elérhető, személytelen felszabadulás vágya van jelen, az odaadó szolgálat személytelen spekulációval keveredik. Az odaadó szolgálat akkor ’uttama,’ vagy tiszta, amikor az érzékkielégítés és a személytelen felszabadulás vágya teljesen hiányzik. A tiszta odaadó szolgálat eredménye a tiszta Istenszeretet. Mi az odaadó szolgálat? Az odaadó szolgálat közvetlen tulajdonságai az a törekvés, hogy elégedetté tegyük az Úr Krsnát a test, elme és szavak cselekedeteivel, valamin egész szívünkből szeressük Krsnát. A léleknek vannak bizonyos, saját képességei. Ha azonban az Úr Krsna és egy bhakta kegyében részesül, akkor az Úr Krsna megnyilvánítja a saját belső energiáját (szvarúpa-sakti). Ekkor nyilvánul meg az odaadó szolgálat igazi természete. Jelenlegi helyzetében az élőlény teste, elméje és szavai mind anyagiak. Ha a saját értelme erejéből cselekszik, nem ér el mást, mint anyagi tudást és száraz lemondást. Nem fogja elérni az odaadó szolgálatot. Ha azonban megjelenik az Úr Krsna belső energiája (szvarúpa-sakti, és akár csak egy kevés hatást gyakorol, akkor megnyilvánul a tiszta odaadó szolgálat is. Az Úr Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyiségének eredeti formája (Bhagaván). Odaadó szolgálat az, amikor az Ő örömére cselekszenek. A gjána (személytelen spekuláció) és karma (gyümölcsöző cselekvés) Brahmant illetve Paramátmát kívánják elégedetté tenni, ezek nem odaadó szolgálat. Az odaadó szolgálat legyen kedvező (anukúlja), tegye elégedetté az Úr Krsnát. Ha az odaadó szolgálat nem kedvező, nem érheti el a tökéletes szakaszt. ’Anukula’ azt jelenti, ami elégedetté teszi az Úr Krsnát. A szádhana-bhakti szakaszban az odaadó szolgálat cselekedeti bizonyos mértékben durvák, nem kifinomultak. A tökéletes odaadó szolgálat szakaszában a cselekvés már nem áll kapcsolatban az anyagi világgal. Ez a cselekvés finom, kifinomult. Az odaadó szolgálat tulajdonságai mindkét szakaszban ugyanazok maradnak: kedvező (anukúljena) és közvetlenül az Úr Krsnát szolgálják (krsnánusilanam). Ezek az odaadó szolgálat közvetlen tulajdonságai. Beszéljünk most a közvetett tulajdonságokról. Rúpa Goszvámi kettőt említett. Az első közvetett tulajdonság az ’anjábhilászita-súnjam (mentes az egyéb vágyaktól), és a második ’gjána-karmádj-anavrtam’ (mentes a személytelen spekulációtól és a gyümölcsöző cselekvéstől). A szív bármilyen egyéb vágya szemben áll az odaadó szolgálattal. Amikor a gjána, karma, jóga, lemondás és más dolgok befedik a szívet, a helyzet nem kedvező az odaadó szolgálathoz. Az odaadó szolgálat akkor tiszta, amikor megszabadult ezektől az akadályoktól, kedvező, és az Úr Krsnára irányul.”
Vidzsaja-kumára: „Mi az odaadó szolgálat különleges tulajdonsága? Úgy értem, mik a sajátos jellemzői?”
Babadzsi: „Rúpa Goszvámi elmagyarázza, hogy a tiszta odaadó szolgálatnak hat sajátos jellemzője van. Ezeket így sorolja fel (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.1.13):
„A tiszta odaadó szolgálatnak hat jellemzője van, ezek a következők: 1. a tiszta odaadó szolgálat azonnal enyhít mindenféle anyagi szenvedést, 2. minden áldás kezdete, 3. automatikusan transzcendentális örömet szerez, 4. ritkán érik el, akik tiszta odaadó szolgálatot végeznek, a felszabadulásnak még az elképzelését is megvetik, és 6. a tiszta odaadó szolgálat az egyetlen módja annak, hogy vonzzuk Krsnát.”
Vidzsaja-kumára: „A tiszta odaadó szolgálat hogyan enyhít azonnal mindenféle anyagi szenvedést?”
Babadzsi: „Az anyagi szenvedésnek három oka van: 1. pápa (bűnök), 2. pápa-bidzsa (a bűnök magjai), és 3. avidjá (tudatlanság). ’Pápa’ lehet egyszerűen ’pataka’ (bűnök), ’mahá-pataka’ (nagy bűnök), és ’ati-pataka’ (a legnagyobb bűnök). Amikor a tiszta odaadó szolgálat megjelenik a szívben, nem maradhat ott a bűnös cselekvés. ’Pápa-bidzsa’ (a bűnök magjai) a bűnök elkövetésének vágya. Ha az odaadó szolgálat megtisztította a szívet, a bűnös vágyak nem maradhatnak ott. ’Avidjá’ az egyéni lélek illúziói. Amikor tiszta odaadó szolgálatot végez, a lélek ezt gondolja, ’Én az Úr Krsna szolgája vagyok.’ Ha ez bekövetkezik, nem maradhat meg az illúzió a lélek valódi azonosságát illetően. Amikor Bhakti-dévi (az odaadó szolgálat istennője) ragyogása belép a szívbe, a bűnök, a bűnök magjai és a tudatlanság vak sötétsége mind megsemmisülnek. Így aztán nem látni többé anyagi szenvedést, amikor megérkezik az odaadó szolgálat. Ezért az odaadó szolgálat egyik jellemzője, hogy mindenféle anyagi szenvedést azonnal enyhít.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan van az, hogy a tiszta odaadó szolgálat minden áldás kezdete?”
Babadzsi: „Az áldás szó jelentése: 1. szeretet minden élőlény iránt, 2. valamennyi erény, és 3. mindenfajta boldogság. Ha a személy szívében megjelent a tiszta odaadó szolgálat, ez a négy erény díszíti: 1. alázat, 2. kegy, 3. szerénység, és 4. mindenki más tisztelete. Ennek eredménye, hogy az egész világ szereti őt. Az élőlények valamennyi erénye spontán módon megnyilvánul abban, aki az Úr bhaktája. Az odaadó szolgálat mindenfajta boldogságot is megad. Megadja az anyagi érzékek boldogságát, a tulajdonságok nélküli, személytelen felszabadulás elérésének boldogságát, a jóga misztikus erőit, érzékkielégítést, felszabadulást, és minden egyéb boldogságot. A bhakták négy fajtája azonban nem kívánja ezek egyikét sem, hiszen ezek meg sem közelítik az odaadó szolgálat végzésével elért örök boldogságot.”
Vidzsaja-kumára: „Miért van az, hogy a tiszta odaadó szolgálatot végző a felszabadulásnak még az elképzelését is megveti?”
Babadzsi: „Ha csak g kevés is megjelenik a szívben abból a boldogságból, ami az Úr elégedetté tételéből származik, akkor az anyagi jámborság, anyagi érzékkielégítés és személytelen felszabadulás útjain elérhető boldogság automatikusan nagyon jelentéktelenné válik.”
Vidzsaja-kumára: „Miért olyan ritka a tiszta odaadó szolgálat?”
Babadzsi: „Kérlek, próbáld ezt alaposan megérteni. Az ember ezer meg ezer lelki utat követhet, és mégsem éri el könnyen az odaadó szolgálatot. Az Úr Hari nem elégedett azokkal, akik anyagi érzékkielégítésre, vagy személytelen felszabadulásra törekednek. Nekik nem fogja megadni az odaadó szolgálatot. Nagyon ritkán érik ezt el azok, akik ezen a két úton járnak. A személytelen spekuláció útján járó elérheti a személytelen felszabadulást, a jagják és más jámbor tettek végzésével könnyen megkaphatja az anyagi érzékkielégítést, de ezen a módon soha nem lesz szakértő az odaadó szolgálat jógájában. Követhet valaki ezer meg ezer ilyen utat, és mégsem fogja elérni az Úr Hari tiszta odaadó szolgálatát.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan szerez automatikusan transzcendentális örömet a tiszta odaadó szolgálat?”
Babadzsi: „Az odaadó szolgálat tele van lelki örömmel. A boldogság óceánja. Ha összeadnánk a vesződséges anyagi világban elérhető összes anyagi élvezetet, meg az ellentétének, a személytelen Brahmannal való eggyé válás örömét, és az egészet megszoroznánk százezer millióval, ez még mindig nem érne fel az odaadó szolgálat boldogságának egyetlen cseppjével sem. Az anyagi érzéki élvezet nagyon jelentéktelen, és a személytelen Brahman öröme nagyon száraz. Nagyon különböznek a lelki örömtől. Eltérő dolgokat nem lehet összehasonlítani. Az odaadó szolgálat öröme a boldogság mély óceánja. Ehhez képest a személytelen felszabadulás boldogsága olyan, mint a sáros víz egy tehén patanyomában. Az odaadó szolgálat örömét csak azok ismerik, akik megízlelték. Nem igazán tudják elmondani másoknak, hogy ez milyen.”
Vidzsaja-kumára: „Hogyan vonzza Krsnát a tiszta odaadó szolgálat?”
Babadzsi: „Amikor a tiszta odaadó szolgálat megjelenik valaki szívében, az Úr Krsna, akit a szeretet irányít, vonzódni kezd ahhoz, hogy belépjen abba a szívbe, valamennyi társával együtt. Más módon nem lehet irányítani az Úr Krsnát.”
Vidzsaja-kumára: „Ha az odaadó szolgálat olyan, amilyennek mondod, akkor miért nem ezt végzik a szentírások tudósai?”
Babadzsi. „A dolog lényege ez: az emberi értelem és az anyagi logika behatárolt. Biztosan kudarcot vall az ember, ha a behatárolt értelmével akarja megérteni az Úr Krsnát és az odaadó szolgálatát, amely messze túl van az anyagi világ határán. Az Úr Krsna és az odaadó szolgálat távol fognak maradni tőle. Viszont könnyen megértheti az odaadó szolgálatot, akiben a múltbeli jámbor tettei következtében most van egy cseppnyi vonzódás Krsnához. Aki nem ilyen szerencsés, nem értheti meg az odaadó szolgálat igazságát.”
Vidzsaja-kumára: „Miért hasztalan az anyagi logika a lelki öröm megértésében?”
Babadzsi: „Az anyagi logika nem képes megérteni a lelki örömöt. Ezt mondják a Védák (Katha Upanisad 1.2.9): „A Legfelsőbbet nem lehet megérteni anyagi logikával.”
„Ezt mondja a Védánta-szútra is (2.1.11): „Transzcendentális dolgokat nem lehet megérteni érveléssel vagy logikával.” „Így magyarázzák, hogy az anyagi logikát nem lehet felhasználni a lelki dolgok megértésében.”
Vradzsanátha: „Van valami átmenet a szádhana-bhakti (odaadó szolgálat a gyakorlatban) és a prema-bhakti (odaadó szolgálat tiszta Istenszeretetben) között?”
Babadzsi: „Igen. Három szakasz van: szádhana-bhakti, bháva-bhakti (odaadó szolgálat extázisban) és prema-bhakti.”
Vradzsanátha: „Mi különbözteti meg a szádhana-bhaktit a többitől?”
Babadzsi: „A legmagasabb szakasz a prema-bhakti. Amíg a lelket bebörtönzik az anyagi érzékek, az odaadó szolgálata szádhana-bhaktiban van.”
Vradzsanátha: „Azt mondtad, hogy a prema-bhakti az örök tökéletesség, a legmagasabb szakasz. Hogyan lehet ezt elérni?”
Babadzsi: „Az ember nem érheti el ezt az örök tökéletességet a saját erejéből. Kezdetben a ’szádhanának’ nevezett szakasz nyilvánul meg a szívben. Amíg az örök tökéletesség magától meg nem jelenik, nem lehet kikényszeríteni a jelenlétét. Az örök tökéletességnek magától kell jönnie.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd ezt el világosabban.”
Babadzsi: „A prema-bhakti örökké tökéletes, mert az Úr saját belső energiájából (szvarúpa-sakti) nyilvánult meg. Az anyagban bebörtönzött lelkek szívében nem jelenik meg. A testtel, elmével és szavakkal lehet törekedni ebben az örök tökéletességnek az elérésére, de amíg ez nincs meg, a bhakta a szádhana-bhaktiban van.”
Vradzsanátha: „Mik a szádhana-bhakti tulajdonságai?”
Babadzsi: „A szádhana-bhakti annak a módszere, hogy az elme az Úr Krsnára gondoljon.”
Vradzsanátha: „Hány szakasz van a szádhana-bhaktiban?”
Babadzsi: „Kettő: ’vaidhi,’ és ’rágánuga.’
Vradzsanátha: „Mi a vaidhi-szádhana-bhakti?”
Babadzsi: „A vaidhi kétféle. Amikor valaki a szentírások szabályait követi, a cselekvését ’vaidhi-pravrtti’-nak nevezik. Amikor a szentírásokban megadott szabályok követésével eléri az odaadó szolgálatot, cselekvésének neve ’vaidhi-bhakti.’
Vradzsanátha: „A rágánuga-bhaktiról majd később kérdezek. Most kérlek, ezt mondd meg: Mik a vaidhi-bhakti tulajdonságai?”
Babadzsi: ’Vaidhi’ azok a cselekedetek, amelyekről a szentírások azt mondják, hogy végezni kell. ’Niszedha’ az a cselekvés, amelyek a szentírások megtiltanak. Megtenni, amit kell, elkerülni azt, ami tilos, ezt nevezik ’vaidha-dharmának.’
Vradzsanátha: „Szavaidból megértettem, ’vaidha’ a dharma-sásztrák (szentírások) előírásainak követését jelenti. Az ember azonban nagyon nehezen tudja megállapítani a szentírásokból, hogy pontosan mit kell tenni, és mi tilos. Ezért arra kérlek, foglald össze röviden ezeket a szabályokat.”
Babadzsi: „A Padma Purána mondja:
„Krsna az Úr Visnu eredete. Mindig Rá kell gondolni, és soha nem szabad Őt elfelejteni. A sásztrákban (szentírásokban) felsorolt valamennyi szabálynak és tilalomnak ezt a két elvet kell szolgálnia.”
„Az ember mindig gondoljon az Úr Visnura. Ez minden szabálynak az alapja. A varnásrama-dharma kötelességei azért vannak, hogy kövessék ezt a szabályt: mindig az Úr Visnura kell gondolni. Ez minden tilalom alapja. A bűn elkerülése, a materializmus föladása, vezeklés a múltban elkövetett bűnökért és hasonló tilalmak célja: az ember soha ne felejtse el az Úr Visnut. A szentírásokban felsorolt szabályok és tilalmak mind ezt a szabályt, illetve ezt a tilalmat szolgálják: gondolj az Úr Visnura, és soha ne felejtsd el Őt. A varnásrama szabályai és más hasonló szabályok azért vannak, hogy az ember képes legyen mindig az Úr Visnura gondolni. Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (11.5.2-3):
„A bráhmana rend Brahmá szájából jött létre. Karjaiból lettek a ksatriják, derekából a vaisják, és a lábaiból a súdrák. Ez a négy rend, és a lelki megfelelőik (brahmacsárja, grhasztha, vánaprasztha és szannjásza) együttesen teszik teljessé az emberi társadalmat. „Ha valaki csak megtartja a hivatalos helyzetét a négy varnában és ásramában, de nem imádja a Legfelsőbb Úr Visnut, pokoli körülmények közé zuhan felfuvalkodott helyzetéből.”
Rúpa Goszvámi azt mondja, hogy a szentírások szabályait követő emberek közül néhányan hisznek az odaadó szolgálatban. Ők alkalmasak arra, hogy odaadó szolgálatot végezzenek. Nem vonzza őket, hogy a szentírások szabályait csak a szabályok kedvéért kövessék, nem vonzza őket az sem, hogy a lemondás kedvéért lemondjanak. Követik a közönséges, civilizált élet szabályait, és ugyanakkor szádhana-bhaktit végeznek, az odaadó szolgálatba vetett, teljes hittel. A szádhana-bhakti sok születés jámbor tetteinek eredménye. A hitteli, odaadó szolgálatot végző emberek három csoportra oszlanak: 1. uttama (fejlett), 2. madhjama (közepes), és 3. kanistha (kezdő).
Vradzsanátha: „A Bhagavad-gítá (7.16) azt mondja, hogy négyféle bhakta van: 1. ártah (aki szenved), 2. dzsigjászuh (a kíváncsi), 3. arthárthi (az anyagi javakra vágyó), és 4. gjáni (aki az Abszolútról szóló tudás után kutat). Hogyan érdemesek ezek az emberek arra, hogy odaadó szolgálatot végezzenek?”
Babadzsi: „Ha elérik a szent bhakták társaságát, ez a négyféle ember, az ártah, a dzsigjászuh, az arthárthi és a gjáni hinni kezdenek a tiszta odaadó szolgálatban. Aztán érdemesek lesznek arra, hogy odaadó szolgálatot végezzenek. Ilyenek például Gadzsendra, Saunaka Rsi, Dhruva, a négy Kumára, és sokan mások.”
Vradzsanátha: „Miért nem vágyakoznak a bhakták a felszabadulásra?”
Babadzsi: „Az ötféle felszabadulás – szálókja (ugyanazon a bolygón élni, mint az Úr), szársti (ugyanazzal a fenséggel rendelkezni, mint az Úr), számípja (állandó társulás az Úrral), szárúpja (elnyerni ugyanazokat a testi vonásokat, mint az Úr), és szájudzsja (eggyé válni az Úrral) – csak a szájudzsja áll nyíltan szemben az odaadó szolgálat elveivel. Ezért az Úr Krsna bhaktái soha nem fogadják el a szájudzsja (személytelen) felszabadulást. A felszabadulás másik négy fajtája – szálókja, szársti, számípja és szárúpja – nem állnak nyíltan szemben az odaadó szolgálat elveivel, de némely formájuk nem segít az odaadó szolgálat elmélyítésében. Az Úr Krsna bhaktái nem fogadják el ezt a négyféle felszabadulást, amikor Vaikunthában, az Úr Nárájana hajlékában nyilvánulnak meg. Egyes helyzetekben a lelki fenség áll a felszabadulás e fajtáinak előterében, és más helyzetekben a szerető szolgálat. A bhakták elutasítják a felszabadulásnak azt a fajtáit, amikor a végső cél a lelki fenség. Ilyen helyzetekben ezt mondják, „Ne is beszéljünk erről a felszabadulásról.” A bhakták szíve csak az Úr Krsnához vonzódik. Nem bűvöli el az Úr Nárájana kegye. Miért nem? Az Úr Nárájana és az Úr Krsna ugyan végső soron nem különböznek egymástól, a legmagasabb nektár csak az Úr Krsna formájában van meg.”
Vradzsanátha: „Csak azok végezhetnek odaadó szolgálatot, akik a varnásrama szerint előkelő családokban születtek?”
Babadzsi: „Aki ember, máris érdemes arra, hogy odaadó szolgálatot végezzen.”
Vradzsanátha: „A varnásramát követő embereknek a varnásrama szabályait, az odaadó szolgálat szabályait is követniük kell. Úgy látom, követniük kell a szabályok mindkét sorozatát. Másrészt azoknak, akik nem követik a varnásramát, csak a tiszta odaadó szolgálat szabályait kell követniük. Abból, amit látok, a varnásrama követői számára nagyon nehéz lehet követni a karma-kanda és az odaadó szolgálat szabályait is. Mi ennek a helyes megértése?”
Babadzsi: „A tiszta odaadó szolgálatot végzőnek csak az odaadó szolgálat szabályait kell követnie, még akkor is, ha benne él a varnásrama társadalmi rendszerben. Az odaadó szolgálat szabályainak követésével automatikusan eleget tett a karma-kanda szabályainak. Olyan esetekben, amikor nem állnak szemben az odaadó szolgálattal, nem baj, ha követik a karma-kanda szabályait. Az odaadó szolgálatot végző természetesen nem vágyik arra, hogy helytelenül cselekedjen, vagy bűnöket kövessen el. Ha véletlenül mégis elkövetett egy bűnt, nem kell elvégeznie a karma-kandában előírt vezeklést. Egyetlen véletlenül elkövetett bűn sem maradhat meg abban a szívben, ahol odaadó szolgálat is van. Hamarosan megsemmisül a bűn, ha meg is próbál ott maradni. Ezért az ilyen bhaktának nem kell vezeklést végeznie.”
Vradzsanátha: „Hogyan fizeti meg az adósságait a félisteneknek, stb. az, aki odaadó szolgálatot végez?”
Babadzsi: „Baba, kérlek, gondolkozz el azon, mit jelent ez a vers (Srimad Bhágavatam 11.5.41):
„Aki teljesen meghódolt Krsnának, Mukundának, és föladott minden egyéb kötelességet, az többé nem adós, nem tartozik senkinek – sem a félisteneknek, sem a bölcseknek, sem általában az embereknek, rokonoknak, emberiségnek, ősatyáknak.”
„A Bhagavad-gítá végén (18.66) szintén kijelenti az Istenség Legfelsőbb Személyisége:
„Add fel a vallás minden változatát, és hódolj meg egyedül Énelőttem. Én megszabadítalak a bűnök valamennyi visszahatásától, ne félj!”
„A Gítá e szavai azt jelentik, hogy annak, aki tiszta odaadó szolgálatot végez, már nem kell követnie a személytelen felszabadulásról és a gyümölcsöző cselekvésről szóló szentírásokban (gjána-, illetve karma-sásztrák) adott szabályokat. A Legfelsőbb Úr mondja ezt is (Bhagavad-gítá 9.31): „Az Én bhaktám nem vész el soha.” Az Úrnak ez az ígérete a szentírások valamennyi szabálya fölött áll.”
E szavak hallatán Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára egyszerre mondták: „A mi szívünk nem kételkedik az odaadó szolgálatban. Tudjuk, hogy a gjána és a karma nagyon jelentéktelenek, nem fontosak. Bhakti-dévi (az odaadás istennője) kegye nélkül senki sem részesülhet áldásban. Urunk, légy kegyes hozzánk, sorold fel a tiszta odaadó szolgálat különféle jellemzőit. Akkor sikeres lesz az életünk.”
Babadzsi: „Vradzsanátha, te már hallottad a Dasa-múlát, a nyolcadik versig. Mondd el egy más alkalommal ezeket a verseket a szent nagybátyádnak. Örül a szívem, ha látom őt. Kérlek, most hallgassátok meg a kilencedik verset:
„Az Úr Krsnáról hallani, dicsőségét zengeni, Rá gondolni, leborulni Előtte, imádni Őt, szolgálni Őt, úgy gondolni Rá, mint barátra, lótuszvirág lábait szolgálni, és mindennel meghódolni Neki, ezek az odaadó szolgálat kilenc formája. Aki minden nap hittel, és az odaadó szolgálat e cselekedeteivel imádja az Urat, el fogja érni a tiszta Istenszeretetet.”
„Sravanam (hallás) az, amikor az Úr Krsna lelki, szent neve, formájának, tulajdonságainak és kedvteléseinek elbeszélése eljutnak a fülbe. Ez a hallás kétféle: valakinek még nincs hite, de hallja az Úr Krsna tulajdonságait egy szent bhakta szájából. Ez az egyik fajta hallás. Hall Krsnáról, és hinni kezd. Ha elérte a hitet, egyre jobban vágyik arra, hogy az Úr Krsnáról halljon. Aztán újra meg újra hall az Úr Krsna szent nevéről és egyéb tulajdonságairól. Aztán az Úr Krsna szent nevét és tulajdonságait egy vaisnava lelki tanítómester szájából hallja. Ez a második fajta hallás. A hallás a tiszta odaadó szolgálat egyik formája. A szádhana-bhakti végzése idején a bhakta egy vaisnava lelki tanítómester hallgat meg, és amikor elérte a tökéletességet, továbbra is meghallgatja. A hallás az odaadó szolgálat első formája.”
„Kirtanamnak (dicsőítésnek) azt nevezik, amikor az Úr Krsna szent neve, formájának, tulajdonságainak és kedvteléseinek elbeszélése a nyelven jelennek meg. Az Úr Krsnáról beszélgetni, szent nevét zengeni, mindenkit vonzani a szentírásokból vett történetek felolvasásával, dalokat énekelni Róla, alázatos szavakat mondani Előtte, dicsőségét hirdetni másoknak, imákat mondani, alázatos kéréseket terjeszteni Eléje, ezek mind a dicsőítés kategóriája tartoznak. Az odaadó szolgálat valamennyi formája közül a dicsőítést mondják a legfontosabbnak. Különösen a Kali-jugában nagy áldás a lelkeknek. Ezt újra meg újra hangsúlyozzák a szentírások. Például ezt mondják (Padma Purána, Uttara-khanda, 72.25):
„Amit a Szatja-jugában meditációval, a Treta-jugában jagja végzésével, vagy a Dvápara-jugában Krsna lótuszvirág lábai imádatával értek el, azt könnyen meg lehet kapni a Kali-korszakban csupán az Úr Késava dicsőítésével.”
„Egyetlen más módszer sem tisztítja meg olyan hatékonyan a szívet, mint a hari-kirtana (az Úr Hari dicséretének zengése). Amikor sok bhakta énekel együtt, annak a neve ’szankirtana.’
„Az Úr Krsna nevére, formájára, tulajdonságaira és kedvteléseire gondolni, ez a ’szmaranam’ (emlékezés). Az emlékezés ötféle: 1. amikor az ember valamit keres, az a ’szmarana.’ 2. amikor visszavonja az elméjét a többi dologtól, és egy tárgyra koncentrálja, az a ’dháraná.’ 3. amikor egy adott formán meditál, az a ’dhjána.’ 4. amikor a meditáció szakadatlan, és olyan lesz, mint a nektárfolyó, annak a neve ’dhruvanuszmrti.’ 5. amikor csak a meditáció tárgya, és semmi más nincs a szívben, az a ’szamádhi.’ Sravanam (hallás), kirtanam (dicsőítés) és szmaranam (emlékezés) az odaadó szolgálat legfontosabb formái. Az összes többi benne van ebben a háromban. Ezek közül is a legfontosabb a dicsőítés, mert ebben természetesen benne vannak a hallás és az emlékezés.
„A Srimad Bhágavatam (7.5.23) azt mondja, hogy az odaadó szolgálat negyedik formája a ’páda-széva’ (a lábak szolgálata), vagy ’paricsarja (szolgálat). Az Úr lábainak szolgálatát a hallással, dicsőítéssel és emlékezéssel együtt kell végezni. Amikor valaki az Úr lábait szolgálja, gondolja magát értéktelennek, szolgálatra érdemtelennek; gondoljon arra, hogy egy személyt szolgál, aki örök, tele van tudással és boldogsággal. Fontos, hogy így gondolkodjon. Amikor az Úr lábait szolgálja, gondolja azt, hogy látja az Úr gyönyörű arcát, megérinti, körüljárja, követi és látja Őt a templomában, a Gangá mellett, Dzsagannátha Puriban, Dvárakában, Mathurában, Navadvipában és más szent helyeken. Rúpa Goszvámi az odaadó szolgálat hatvannégy formáját írta le, nagy ékesszólással. Ide tartoznak a tulaszi, és az Úr bhaktáinak a szolgálata is.
„Az ötödik forma az ’arcsanam’ (imádat). Sokat lehetne beszélni arról, hogy mi teszi érdemessé az imádót, mik az imádat cselekményei. Ha a hallás, dicsőítés és emlékezés után valakit az imádat útja vonz, vegyen menedéket egy hiteles lelki tanítómester lótuszvirág lábainál, fogadja el tőle a mantra-diksa avatást, és végezze az imádat cselekedeteit.”
Vradzsanátha: „Mi a különbség a ’náma’ (szent név) és ’mantra’ között?”
Babadzsi: „A Legfelsőbb Úr szent neve valamennyi mantrának az élete és a lelke. A bölcsek a ’namah’ (hódolatom) és más hasonló szavakkal egészítették ki az Úr szent neveit, így adtak nekünk különféle mantrákat, amelyek mindegyikének adott erői vannak. Az Úr szent nevének semmi köze az anyagi világhoz. Az Úr szent neveit tartalmazó mantrákat azért adták, hogy visszavonjuk az elmét az anyagi testre és más anyagi dolgokra vonatkozó gondolatoktól. A materialista embereknek avatásra (diksa) van szükségük, hogy zenghessék a mantrákat. A Krsna-mantrák zengéséhez nincs szükség olyan tisztító eljárásokra, mint ’sziddha,’ ’szádhja,’ ’szusziddha,’ és ’ari.’ A Krsna-mantrák zengésébe való beavatás nagyon áldásos az élőlény számára. Ezek a világ legerősebb mantrái. Amikor valaki elfogadja a Krsna-mantrát egy hiteles lelki tanítómestertől, magától az Úr Krsnától kapja az erőt. Aztán a lelki tanítómester elmagyarázza az arcsana (imádat) útját az érdeklődő tanítványnak. Ezt most nem kell mind elmondanom. Röviden annyit lehet mondani, hogy ide tartoznak a Sri Krsna-dzsanmástami, Kartika-vrata, Ekadasi-vrata, Mágha-sznána és más fogadalmak is. Egy dolgot különösen meg kell jegyezni az Úr Krsna imádatával kapcsolatosan: az Úr Krsna bhaktáit magával az Úr Krsnával együtt kell imádni.”
„Vandana (hódolat felajánlása) az odaadó szolgálat hatodik formája. Bár benne van a páda-szévában, a kirtanában és az odaadó szolgálat egyéb formáiban is, a vandanát külön formának tekintik. Azt jelenti, ’hódolat felajánlása.’ Ennek két módja van: 1. ekánga-namaszkára (hódolat felajánlása egy testrésszel), és 2. astánga-namaszkára (hódolat felajánlása nyolc testrésszel). A hódolatot egy kézzel fölajánlani, ruhával teljeseb befedett testtel, közvetlenül az Úr előtt, a bal oldalán vagy mögötte, ezek mind sértéseknek számítanak.
„Dászja (szolgálat) az odaadó szolgálat hetedik formája. Dászja azt jelenti, azt gondolom, „én az Úr Krsna szolgája vagyok.” Az imádat legjobb fajtája, amikor az imádó azt gondolja, hogy ő az Úr Krsna szolgája. A hódolat felajánlása, imák mondása, valamennyi cselekedet felajánlása, szolgálat, emlékezés az Úrról hallani és hasonlók szintén benne vannak a dászjában.
„Szakhja (barátság) az odaadó szolgálat nyolcadik formája. ’Szakhja’ azt jeleni, az Úr Krsna barátjaként cselekedni. Kétféle barátság van: 1. vaidhanga (barátság a vaidhi-bhaktiban), és 2. ráganga (barátság a rágánuga-bhaktiban. Most csak a vaidhanga barátságról beszélünk. Ez a fajta barátság akkor lehetséges, amikor a bhakta múrti-imádatot végez. Ezt nevezik ’vaidha-szakhjának.’
„Az odaadó szolgálat kilencedik formája az átmá-nivédana (teljes meghódolás). Felajánlani a tiszta lelket, az anyagi testet és minden egyebet az Úr Krsnának, ez az ’átmá-nivédana.’ Különös jellemzője: csak az Úr Krsna érdekében, és nem a magunk érdekében cselekedni. Ahogyan az eladott tehén semmit se, tesz azért, hogy megvédje vagy fenntartsa magát, a meghódolt lélek is csak az Úr Krsna vágyainak megfelelően cselekszik. Az ilyen lélek arra vágyik, amire az Úr Krsna. Az átmá-nivédana cselekedeteiről ezt írják (Srimad Bhágavatam 9.4.18-20):
„Ambarisa Mahárádzsa elméjében mindig Krsna lótuszlábán meditált, szavaival mindig az Úr dicsőségéről beszélt, kezével az Úr templomát tisztította, és fülével azokat a szavakat hallgatta, amelyeket Krsna mondott el, vagy amelyek Krsnáról szóltak. Szemével Krsna múrtiját, Krsna templomait és Krsna hajlékait nézte, Vrndávanát és Mathurát, tapintásával az Úr bhaktáinak testét érintette, orrát arra használta, hogy az Úrnak felajánlott tulaszi illatát szívja be, nyelvével pedig az Úr praszádáját ízlelte meg. Lábával szent helyekre és az Úr templomaiba járt, fejével az Úr előtt hajolt meg, és vágyaival az Urat szolgálta a nap huszonnégy óráján keresztül. Soha semmire nem vágyott saját érzékei kielégítése érdekében. Minden érzékével az odaadó szolgálatba merült, az Úrral kapcsolatos különféle tetteket végezve. Ez a módja annak, hogyan növelhetjük ragaszkodásunkat az Úrhoz, és hogyan szabadulhatunk meg teljesen minden anyagi vágytól.”
Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára mindezt nagyon boldogan hallgatták, dandavatjaikat ajánlották a szent babadzsinak, és szóltak, „Mester, te magának a Legfelsőbb Úrnak a személyes társa vagy. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy tanításaid nektárját ihatjuk. Olyan sokáig voltunk hasztalanul büszkék a kasztunkra és a műveltségünkre. Csak azért értük el most a lábaid menedékét, mert a múltban olyan sok jámbor tettek végeztünk.” Vidzsaja-kumára szólt, „Úr bhaktáinak legkiválóbbja, Vrndávana dásza Thákura azt az utasítást adta nekem, hogy nézzem meg a Jóga-pithát Májápurában. Az ő kegyéből láttam ma az Úr transzcendentális hajlékát, és a személyes társát. Kérlek, légy olyan kegyes, engedd meg, hogy holnap este megint meglátogassunk.”
Vrndávana dásza Thákura nevét hallva az idős babadzsi azonnal a dandavatját ajánlotta. Így szólt, „Újra meg újra tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Vrndávana dásza Thákurának, aki maga Vjászadéva, és azért jött ebbe a világba, hogy feljegyezze az Úr Csaitanja kedvteléseit.”
Késő volt. Vradzsanátha és Vidzsaja-kumára visszamentek Vradzsanátha házába.