nitya-dharma o sambandhabhidheya prayojana
(prameyantar-gata bhedabheda-vicara)
18. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhidhéja és prajódzsana
(Egyidejű egység és különbözőség)
Vani-Mádhava gonosz ember volt. Alig tett neki szemrehányást Vradzsanátha, máris azt tervezte, hogyan ártson neki és a babadzsiknak. Találkozott néhány thaggal, és eldöntötték, hogy amikor Vradzsanátha visszatér Srivásza udvarából, megtámadják egy elhagyatott helyen, Laksmana-tila közelében. Vradzsanátha hallott erről a tervről, és elhatározta, hogy csak nappal látogatja meg a szent idős babadzsit. Nem is megy el minden nap Srivásza udvarába, vagy ha igen, csak nappal és egy testőr kíséretében. Vradzsanáthának volt néhány bérlője; köztük egy ügyes birkózó, Harisza Doma. Vradzsanátha ezt mondta Hariszának, „Ma nagyon nagy bajba kerültem. Ha segítesz, lehet, hogy védelmet kapok.” Harisza válaszolt, „Uram, mindent megteszek, amit kérsz. Csak szólj, és megölöm az ellenségedet.” Vradzsanátha szólt, „Vani-Mádhava végezni akar velem. Nem látogathatom meg a vaisnavákat Srivásza udvarában. Vani-Mádhava azt tervezi, hogy megtámad engem az úton.” Harisza szólt, „Uram, hogyan támadhatna meg, amikor ott van Harisza? Ezzel a bambuszbottal ütök Vani-Mádhava Thákura fejére. Uram, vigyél magaddal, amikor csak ellátogatsz Srivásza udvarába. Ki árthat neked? Száz birkózót is legyőzök.”
Harisza Doma kíséretében Vradzsanátha csak két vagy négy naponként látogatott el Srivásza udvarába. Nem tudta meghallgatni a leckéket a lelki igazságról. Szomorú volt a szíve. Tíz vagy húsz nap telt ezen a módon, és akkor Vani-Mádhava kígyómarásban meghalt. A vaisnava Vradzsanátha ezt gondolta, amikor meghallotta Vani-Mádhava halálhírét, „Ez a sorsa annak, aki gyűlöli a vaisnavákat?” Aztán eszébe jutottak a Srimad Bhágavatam (10.1.38) e szavai:
„Lehet, hogy az ember ma hal meg, vagy száz év múlva, de a halál minden élőlény számára biztos.”
Ezt gondolta, „Senki sem él örökké. Mindenkinek meg kell halnia. Mi akadályoz engem abban, hogy minden nap elmenjek Srivásza udvarába?” Azon az estén, napnyugtakor Vradzsanátha elment Srivásza udvarába, és dandavatját ajánlotta a szent babadzsinak. Így szólt, „Mától kezdve minden nap meglátogatlak. Az akadály, Vani-Mádhava elhagyta ezt a világot. A nagyon kegyes babadzsi először hallgatott és töprengett, nem örült, amikor azt hallotta, hogy meghalt valaki, akinek nem ébredt fel a lelki értelme. Aztán megszólalt, „Azt mondják, (Csaitanja-csaritámrta, Antja 2.163), az ember biztosan megkapja gyümölcsöző cselekedeteinek eredményeit. A léleknek oda kell mennie, ahová az Úr Krsna küldi. Baba, te boldogtalan vagy?”
Vradzsanátha: „Az egyetlen boldogtalanság a szívemben, hogy néhány napig nem hallottam tanításaid nektárját. Ez zaklatta a szívemet. Szeretném hallani a Dasa-múla többi tanításait.”
Babadzsi: „Mindig szívesen tanítlak. Csak mondd meg, meddig hallottad, és milyen kérdések merültek fel az elmédben.”
Vradzsanátha: „Hogyan nevezik azt a tiszta filozófiát, amelyet Sri Gaura-kisora tanított a világnak? Advaita-váda, Suddhádvaita-váda, Visistádvaita-váda és Dvaita-dváda, így nevezik az előző ácsárják által tanított filozódiákat. Elfogadta Sri Gaurángadéva ezek egyikét, vagy egy másféle filozófiát tanított? Amikor a szampradájákról beszélték, azt mondtad, hogy Sri Gauránga a Brahma-szampradájában van. Madhvácsárja Dvaita-vádáját tanította, vagy valami mást?”
Babadzsi: „Baba, kérlek, hallgasd meg a Dasa-múla nyolcadik versét:
„Az egész lelki és anyagi teremtés az Úr Hari energiájából nyilvánult meg. Az imperszonalista gondolkodás a Kali-juga szennyezése, és a Védák megcáfolják. A Védákban tanított tiszta igazság az acsintja-bhedábheda (egyidejű egység és különbözőség) filozófiája. Aki ezt megérti, végül eléri a Legfelsőbb Örök iránti szeretet tökéletességét.”
„Az Upanisadokban tanított következtetéseket ’Védántának,’ a Védák következtetéseinek hívják. Vjászadéva összefoglalta ezeket a következtetéseket egy négy fejezetből álló könyvben, ez a Brahma-szútra vagy Védánta-szútra. E világ igazán művelt emberei tisztelettel elfogadják ennek a könyvnek a tekintélyét. Az általános következtetés az, hogy a Védánta-szútra helyesen fejti ki a Védákban tanított igazságot. A különböző ácsárják mind úgy magyarázták a Védánta-szútrát, hogy alátámasszák a saját következtetéseiket. Sankarácsárja arra használta a Védánta-szútrát, hogy a saját imperszonalista filozófiáját (vivarta-váda) alapozza meg. Azt mondta, hogy a parináma-váda filozófiája nem helyes, mert ahhoz a következtetéshez vezet, hogy Brahman nem a legfelsőbb. A vivarta-vádának nevezett filozófiát tanította, amelynek a másik neve májáváda. Az egész védikus irodalomból gyűjtötte az idézeteket, hogy megalapozza ezt a filozófiát, a vivarta-vádát. Úgy látszik, hogy azelőtt a parináma-váda volt népszerű. Sankara azonban bevezette a vivarta-vádát, a parináma-vádát kiszorította. A vivarta-váda azonban csak egy az elméletek közül. Madhvácsárja nem volt ezzel elégedett, és megteremtette a dvaita-váda elméletet. Ő is a Védákból gyűjtötte az idézeteket, hogy alátámassza az elméletét, a dvaita-vádát. Rámánudzsácsárja a visistádvaita-vádát vezette be, és idézeteket gyűjtött a Védákból, hogy alátámassza. Nimbárka Ácsárja filozófiája a dvaitádvaita-váda, és ezt is a Védákból gyűjtött idézetek támasztják alá. Visnu Szvámi a suddhádvaita-váda filozófiát tanította, ez a Védánta-szútrán és védikus szövegeken alapul. A Sankarácsárja által tanított májáváda filozófia szemben áll az odaadó szolgálat igazságával. A négy ácsárja, mindegyik a maga filozófiájával, azt tanította, hogy az odaadó szolgálat a legmagasabb következtetés. Sriman Maháprabhu a Védák összes kijelentésére alapozta a filozófiáját. Ennek e neve ’acsintja-bhedábheda’ (egyidejű egység és különbözőség). Ez a filozófia Madhvácsárja tanításainak alapjait fogadja el.”
Vradzsanátha: „Mi a parináma-váda?”
Babadzsi: „Kétféle parináma-váda van: brahma-parináma-váda és sakti-parináma-váda. A brahma-parináma-váda azt tanítja, hogy Brahman alakult át az egyéni lelkekké és az anyagi világgá. Tehát azt mondják, hogy csak Brahman létezik, és alátámasztásul a Cshándógja Upanisad e szavait (6.2.1) idézik:
„Brahman egy, kettősség nélkül.”
„Ezt az elméletet ’advaita-vádának’ (imperszonalizmusnak) lehet nevezni. Figyelj. Ebben az összefüggésben a ’vivarta’ és a ’parináma’ szinonimák. A sakti-parináma-váda filozófia viszont kijelenti, hogy maga Brahman soha nem alakul át. Brahman felfoghatatlan energiája az, ami átalakul. A dzsíva-sakti egyéni szellemi lelkekké, és a májá-sakti az anyagi világgá alakul át. Ha a parináma-vádának ezt a változatát fogadják el, akkor Brahman nem alakul át. Az átalakulást így határozzák meg:
„Átalakulás az, amikor valami annak tűnik, ami nem az.”
„Mi az átalakulás? Átalakulás, az, amikor valami másnak tűnik, mint ami. A tej átalakul joghurttá. Lényegében még mindig tej. Csak látszólag valami más. Ez az átalakulás. A brahma-parináma-váda szerint az egyéni szellemi lelkek, és az anyagi világ is a Brahman átalakulásai. Ez az elgondolás nem helyes. Efelől nincs kétség. A személytelen Brahmannak nincsenek tulajdonságai. Ezért nincs semmi, ami átalakulhatna valami mássá. Nem lehet azt mondani, ha ez az átalakulások eredete. Ezért a brahma-parináma-váda elmélet nem jó. A sakti-parináma-vádában viszont nincsenek meg ezek a hibák. A sakti-parináma-váda szerint Brahman nem alakul át. Brahman energiája bármely lehetetlen dolgot megtehet, és ez az, ami átalakul az atomnyi egyéni lelkekké, és az eltorzult tükörképé, ami az anyagi világ. Amikor Brahman ezt kívánja, ’Jöjjenek létre az egyéni lelkek,’ számtalan lélek nyilvánul meg az energiájából. Amikor ezt kívánja, ’Jöjjön létre az anyagi világ,’ határtalanul sok anyagi világ nyilvánul meg az energiájából. Ezek a dolgok nem Brahman átalakulásai. Valaki ezt mondhatja, ’Ha Brahmannak van egy kívánsága, akkor átalakult. Maga a vágy az eredeti, vágytalan Brahman átalakulása. Hogyan lehetséges, hogy Brahman ezen a módon átalakuljon?’ Ekkor ezt válaszolom, ’Feltételezed, hogy Brahman vágyai olyanok, mint az egyéni szellemi lelkeké. Ezért mondod azt, hogy Brahman vágya a bizonyíték arra, hogy átalakult. Az egyéni szellemi lélek nagyon kicsiny, ezért a vágya természetesen érintkezik Brahman egyéb energiáival. A lélek vágyai tehát ténylegesen átalakulások. Brahman vágyai azonban teljesen függetlenek, részei a saját természetének, és nem befolyásolja őket semmi. Brahman vágyai az eredeti természetének a részei. Nem járnak együtt átalakulásokkal. Vágyai parancsolnak, energiái cselekszenek. Az energiái alakulnak át. Az élőlény kis értelme nem képes arra, hogy segítség nélkül fölfedezze ezeket a finom igazságokat. Csak akkor ismeri meg, ha meghallotta a Védák bizonyságát. És most vizsgáljuk meg az energia átalakulásának természetét. Bár az anyagi hasonlatok nem adhatják meg a lelki valóságok teljes megértését, bizonyos aspektusok megértésében segíthetnek. A csintámani drágakő bár anyagi természetű, azt mondják, számos egyéb drágakövet hoz létre anélkül, hogy ő maga bármilyen módon megváltozna. Ilyen módon teremt az Istenség Legfelsőbb, lelki Személyisége. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teljesen változatlan marad, miután kívánságára és felfoghatatlan energiái segítségével megteremtette a számtalan egyéni lelket és a tizennégy bolygórendszerből álló, számtalan anyagi univerzumot. Ez a magyarázat, hogy a Legfelsőbb nem alakul át, nem azt jelenti, hogy Őt csak úgy létezik, mint a tulajdonságok nélküli, személytelen Brahman. A ’brahman’ szó azt jelenti, a legnagyobb (brhat). Ezért a ’brahman’ szó közvetlenül az Istenség Legfelsőbb, örök Személyiségére vonatkozik, aki a hat fenség ura. Ha csak azt mondjuk, hogy nem alakul át, és semmi mást nem mondunk róla, akkor nem fogadjuk el a csit-saktiját (lelki energiáját). Az igazság az, hogy felfoghatatlan energiája erejéből Ő egyidejűleg a tulajdonságok nélküli Brahman, és a Legfelsőbb Személy, akinek egy seregnyi lelki tulajdonsága van. Ha azt mondjuk, hogy nem alakul át, ez azt jelenti, hogy a természetét csak félig értettük meg, nem értettük meg teljesen. A Védák az eszközhatározós (által), távolító (tól-től) és helyhatározós (ba-be, ban-ben) esetekkel írják le kapcsolatát az anyagi világgal. A Taittirija Upanisad (3.1.1) mondja:
„Tudnod kell, hogy Brahman az, akitől valamennyi élőlény megszületett, akinek ereje által életben maradnak, és akibe végül visszatérnek.”
„Amikor azt mondják, hogy az élőlények Brahmanból nyilvánultak meg, a távolító esetet használják. Amikor azt mondják, hogy az élőlények Brahman ereje által élnek, ez az eszközhatározós eset. És amikor azt mondják, hogy az élőlények belépnek a Brahmanba, a helyhatározós esetet használják. Vagyis azt mondják, hogy a Legfelsőbbnek vannak tulajdonságai. Ez mutatja, hogy Ő a Legfelsőbb Személy, mert tulajdonságai egy személynek vannak. Dzsíva Goszvámi ezt mondja a Legfelsőbb Személyről:
„Az Abszolút Igazság egy. Mégis, felfoghatatlan energiája által négyféleképpen nyilvánul meg: 1. szvarúpa (eredeti formája), 2. tad-rúpa-vaibháva (inkarnációi), 3. dzsíva (az egyéni szellemi lelkek), és 4. pradhána (az anyagi energia). Ez a négy arculat olyan, mint: 1. a nap bolygó belseje, 2. a nap felszíne, 3. a napfény, és 4. a nap tükörképe.”
„Ez a példa persze az Úr természetének csak egy kis részét magyarázza meg. Az Ő szvarúpa (eredeti) formája az öröklét-tudás-boldogság. Szvarúpa-vaibhávája (formájának megnyilvánulása) a lelki hajléka, neve, társai és jelvényei. A dzsíva-sakti a számtalan örökké felszabadult és feltételekhez kötött egyéni lélek hajléka, akik mind a szellem apró részei. A pradhána a finom és durva anyagi elemek anyagi világa. Ahogyan ez a négy arculat örök, örök az Abszolút Igazság egysége is. Valaki megkérdezheti, ’Hogyan lehetséges, hogy az örökké megnyilvánul ezen a négy módon, és mégis örökké egy? Nem ellentmondás, hogy Ő egyidejűleg egy és sok?’ Erre ezt a választ adom: Az egyéni élőlények értelme bizonyára ki fogja jelenteni, hogy ez lehetetlen. De miért ne lehetne lehetséges? Az egyéni élőlény értelme nagyon kicsi és behatárolt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének ereje viszont meghaladja az emberi felfogóképességet. Ezért ez az Úr számára nem lehetetlen.”
Vradzsanátha: „Hogyan határozod meg a ’vivarta-vádát?’”
Babadzsi: „A Védák írnak az átalakulásról (vivarta), de ez egyáltalán nem az, ami később vivarta-váda néven vált ismeretessé. Sankarácsárja a ’vivarta’ és ’vivarta-váda’ szavakat ’májáváda’ (az imperszonalizmus filozófiája értelmében használta. A ’vivarta’ szó valódi értelme:
„A ’vivarta’ szó egy bizonyos dolog valódi természetének félreértését jelenti.”
„Az egyén a szellem apró része. De amikor be van börtönözve a durva és a finom anyagi testbe, zavarba jön, és ezt gondolja, ’én vagyok ez a durva és finom anyagi test.’ Így érti félre a valódi azonosságát. A ’vivarta’ egyetlen meghatározása ’félreértés’ a Védákban. Valaki azt gondolhatja, ’én Raghunátha Bhattacsárja vagyok, Szanátana Bhattacsárja fia,’ valaki más ezt gondolja, ’Én Szádhu Csandála vagyok, Visze Csandála fia.’ Így téved meg az értelem. Mindkét személy egyéni lélek, a szellem apró részei. Ők nem Raghunátha Bhattacsárja és Szádhu Csandála. Mégis megtévedtek, és azt gondolják, hogy azonosak az anyagi testtel. Más példák a félreértésekre (vivarták), kígyónak látni egy kötelet, vagy ezüstnek vélni a kagylóhéj csillogását. A Védák ezekkel a példákkal tanítják, el kell vetni azt az elgondolást, hogy az ember azonos az anyagi testével. A májávádik (imperszonalisták) azonban a ’vivarta’ szó helyes használatát vetik el, és azt a furcsa elméletet tanítják, amelyet elneveztek ’vivarta-vádának.’ Azt mondják, az a helyes, hogy ’én vagyok a Legfelsőbb,’ és a tévedés vagy vivarta az, hogy ’én egyéni szellemi lélek vagyok.’ Aki ezt a fajta vivarta-vádát fogadja el, nem fogja megérteni, mi a tényleges igazság. Az igazi vivarta-váda egyáltalán nem mond ellent a sakti-parináma-vádának. A májávádik (imperszonalisták) vivarta-vádáján viszont csak nevetni lehet. A májávádik vivarta-vádája háromféle: 1. a lélek igazából Brahman, de megtévedt, és egyéni léleknek gondolja magát, 2. az egyéni lelkek a Brahman tükörképei, és 3. Brahman elszunnyad, és azt álmodja, hogy számos egyéni lélekké lett. Ezek egyike sem az igazi vivarta-váda. Ezeket mind megcáfolják a Védák.”
Vradzsanátha: „Mi ez a májáváda-filozófia? Nem értem.”
Babadzsi: „Próbáld alaposan és józanul megérteni. A májá-sakti a szvarúpa-sakti (belső energia) eltorzult tükörképe. A májá-sakti nem léphet be a lelki világba. A májá-sakti az anyagi világ irányítója. A lélek azért lép be az anyagi világba, mert megtévesztette a tudatlanság. A lelki dolgok valódiak, és független, különálló létezésük van. A májáváda elmélet azonban nem fogadja el a lelki dolgok valódiságát. Kijelenti, hogy az egyéni lélek nem más, mint Brahman, és csak májá befolyására gondolja magát Brahmantól különbözőnek. A májáváda elmélet kijelenti, hogy ameddig májá befolyásolja, a lélek egyéni léleknek gondolja magát, de amikor megszabadul májá befolyásától, megtanulja, hogy ő valójában Brahman. Amikor májá befolyása megszűnik, megszűnik létezni az egyéni szellemi lélek is. Azt gondolják a felszabadulás a nirvánát jelenti, a lelkek beleolvadnak a Brahman létezésébe. A májáváda elmélet tehát nem fogadja el, hogy létezhet egy tiszta, egyéni szellemi lélek, aki nincs májá karmaiban. Mondják azt is, hogy amikor Brahman alászáll az anyagi világba, májánál kell menedéket vennie, és el kell fogadnia egy anyagi testet. El kell fogadnia, mert nincs lelki formája. Brahman elfogadja alászállásainak különféle anyagi formát, leszáll az anyagi világba, nagyon nagy tetteket hajt végre, itt hagyja az anyagi formáját, és visszatér a saját hajlékába. A májávádik csak egy szívességet tesznek a Legfelsőbb Úrnak. Azt mondják, hogy az egyéni lélek és Brahman inkarnációi között van egy különbség. Az egyéni lelkek a múltbeli karmájuktól függenek, akaratuk ellenére kerülnek bele a durva anyagi testbe, múltbeli karmájuk sodrása erejéből, és el kell szenvedniük az öregséget, halált és újraszületést. A Legfelsőbb Úr azonban önként, a saját akaratából fogad el egy anyagi testet, azonosságot, nevet, tulajdonságokat és egyéb dolgokat, és adott időben a saját akaratából hagyja itt ezeket, aztán ismét tiszta lelki tudatként nyilvánul meg. Az Úr cselekszik ugyan, de nem köteles elfogadni a cselekedetei karmikus visszahatásait. Ezek mind a májávádik téves következtetései.”
Vradzsanátha: „Adnak valami bizonyságot a Védák, ami alátámasztja a májáváda filozófiát?”
Babadzsi: „Nem. A Védák sehol sem tanítják a májáváda filozófiát. A májáváda filozófia igazából azonos a buddhizmussal. Az Úr Siva mondja Párvatinak, a Padma Puránában:
„A májáváda filozófia bűnös. Rejtett buddhizmus. Kedves Párvatim, a Kali-jugában egy bráhmana formájában tanítom ezt az elképzelt májáváda filozófiát.”
Vradzsanátha: „Uram, az Úr Siva, aki a legjobb vaisnava és a félistenek vezére, miért követett el egy ilyen gonosz tettet?”
Babadzsi: „Az Úr Siva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a guna-avatárája. Egy alkalommal a démonok az odaadás útjára léptek, hogy kielégítsék a saját bűnös, kéjes vágyaikat. Látta ezt az Istenség Legfelsőbb, kegyes Személyisége, aki az igazi, őszinte bhakták javával törődik, és úgy döntött, nem engedi, hogy a démonok ezen az úton járjanak. Hívatta az Úr Sivát, és ezt mondta neki, Siva, nem jó, hogy a tudatlanság kötőerejében levő démonok most a tiszta odaadó szolgálat útját hirdetik. Kérlek, írj egy könyvet, ami zavarba ejti a démonokat. Rejtsd el a Rám vonatkozó igazságot, és hirdesd a májávádát, a személytelen filozófiát. Akkor a démonok el fogják hagyni a tiszta odaadó szolgálatútját, és az imperszonalizmusnál vesznek menedéket. Ez nagyon tetszik majd a hiteles, tiszta bhaktáimnak. Ez nem kétséges. Siva, a nagy vaisnava nem örült, de teljesítette a Legfelsőbb Úr parancsát, engedelmesen hirdette a májáváda filozófiát. Milyen hiba lehet az Úr Sivában, az egész világ lelki tanítómesterében?
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valamennyi feltételekhez kötött lélek érdekében forgatja a születés és halál anyagi világának a kerekét. Csak jót hoz a Szudarsana-csakra, amelyet a kezében tart. Csak jót hoz a parancsa. A szolgának az a kötelessége, hogy teljesítse az ura parancsát. A tiszta vaisnavák nem kárhoztatják az Úr Sivát azért, mert alászállt, mint Sankarácsárja, és a májáváda filozófiát hirdette. Most elmondom neked, hogyan bizonyítják ezt a szentírások. Kérlek, hallgasd meg. A Padma Puránában a Legfelsőbb Úr ezt mondja Sivának:
„Siva, Én mindig megáldalak téged, mert imádsz Engem. Vezesd félre a Kali-jugában az embereket, fejtsd ki a Védák elképzelt jelentését, és téveszd meg őket. Ilyen módon rejts el Engem, tedd, hogy az emberek elforduljanak Tőlem.”
„A Varáha Puránában ezt mondja a Legfelsőbb Úr Sivának:
„Hatalmas karú Siva, kérlek, írj egy hazugságokkal teli könyvet, és téveszd meg az embereket.”
Vradzsanátha: „Van olyan védikus szöveg, amely megcáfolja a májáváda elméletet?”
Babadzsi: „Valamennyi Véda megcáfolja. A májávádik végigkutatták az összes Védát, találtak négy mondást, amelyekkel úgy-ahogy alátámasztják az elméletüket, és ezeket nevezik mahá-vákjáknak (a Védák nagy kijelentéseinek). Ez a négy kijelentés a következő (Cshándógja Upanisad 3.14.1): „Minden Brahman.”
„Brhad-áranjaka Upanisad 4.4.19 és Katha Upanisad 2.1.11: „Semmi sem különbözik Brahmantól.”
„Aitaréja Upanisad 1.5.3: „Brahman a tudat.”
„Cshándógja Upanisad 6.8.7: „Svetaketu, te az vagy.”
„Brhad-áranjaka Upanisad 1.4.10: „Én Brahman vagyok.”
„Mit tanít az első mahá-vákja? Azt tanítja, hogy az anyagi világ és az egyéni lelkek mind Brahman, és nincs más, mint Brahman. Mi a Brahman természete? Ezt egy más helyen magyarázzák el a Védák. A Svetásvatara Upanisad (6.8) mondja:
„A Legfelsőbb Úrnak semmit sem kell tennie. Semmi sem egyenlő Vele, semmi sem nagyobb Nála. Különféle szakaszokban cselekszik, megnyilvánítva a szerves részeit, amelyeket egyidejűleg különböző helyzetekbe hozzák határtalan, sokféle energiái. Valamennyi energia természetesen, sorrendben cselekszik, biztosítja Számára a teljes tudást, hatalmat és kedvteléseket.”
„Itt Brahmant és Brahman energiáját egynek fogadják el. Azt mondják, hogy az energia Brahman tulajdona (szvabháviki), és ez az energia sok különféle módon (vividha) nyilvánul meg. Mivel az energia és az energia tulajdonosa nem különböznek, biztosan azt lehet mondani, hogy semmi sem különbözik Brahmantól. Ha azonban megnézzük az anyagi világot, azt is láthatjuk, hogy más értelemben Brahman és az energiája bizonyára különböznek egymástól. Ezt mondják a Védák (Katha Upanisad 2.13) és Svetásvatara Upanisad (6.10):
„A Legfelsőbb Úr örök, és minden élőlény örök. A Legfelsőbb Úr megismerő, és az élőlények is megismerők. A különbség az, hogy a Legfelsőbb Úr látja el a sok élőlényt azzal, ami az élethez szükséges.”
„E szavakban a Védák a sokféleséget fogadják el örök ténynek. Más helyeken (Svetásvatara Upanisad 6.8) úgy tekintik, hogy az Úr energiája, tudása, hatalma és kedvtelései egy értelemben különböznek Tőle.
„Nézzük meg most az Aitaréja Upanisad (1.5.3) e szavait: „Brahman a tudat.”
„Itt azt mondják, hogy Brahman azonos a tudattal. A tudat természetéről ezt mondja a Brhad-áranjaka Upanisad (4.4.21): „A bölcs ember, aki megérti a Legfelsőbbet, beleszeret.”
„Itt a ’pragjá’ szó nem csupán tudatot jelent, hanem szeretetet és odaadást.
„Most nézzük meg a Cshándógja Upanisad (6.8.7) e szavait: „Svetaketu, te az vagy.”
„Ezek a szavak állítólag azt tanítják, hogy a Legfelsőbb Úr és az egyéni szellemi lélek azonosak. A helyes magyarázatot azonban a Brhad-áranjaka Upanisad egy másik szövegében (3.8.10) találjuk:
„Szerencsétlen az ember, aki nem oldja meg az élet problémáit, mint ember, úgy hagyja el a világot, mint a kutyák és macskák, anélkül, hogy megértené az önmegvalósítás tudományát.”
„Ezért a ’tat tvam aszi’ szavak igazából ezt jelentik, ’Igaz bráhmana az, aki odaadással van az Úr iránt.’
„Vizsgáljuk meg most a Brhad-áranjaka Upanisad (1.4.10) e szavait, ’Én vagyok Brahman.’
„Egyes gondolkodók azt mondják, az e szavakban leírt tudásnak nem az odaadó szolgálat a végső célja. Ezt az elgondolást bírja az Isopanisad 9. mantrája: „Az ostobán cselekvők a tudatlanság legsötétebb mélységébe fognak esni. Még rosszabbul járnak azok, akik úgynevezett tudást tanítanak.”
„Ezek a szavak azt jelentik, hogy akik tudatlanok, nem tudják, hogy tiszta szellemi lelkek, rettenetes vak sötétségbe kerülnek. De azok, akik bár ettől a tudatlanságtól megszabadultak, ostoba módon azt hiszik, hogy az egyéni lélek Brahman, és nem a szellem egy apróbb része, a tudatlanság még rettenetesebb, vak sötétségébe zuhannak. Baba, a Védák olyanok, mint az óceán, amelynek nincs partra. Az Upanisadok minden egyes mantráját gondosan kell tanulmányozni, és aztán az Upanisadokat együtt, mint egészet kell tanulmányozni. Így lehet megérteni a Védák valódi jelentését. Ha azonban valaki csak itt-ott tanulmányoz néhány szöveget, akkor végül szörnyű és helytelen következtetésre jut. Sriman Maháprabhu gondosan tanulmányozta a Védák valamennyi ágát, majd megtanította a végkövetkeztetést: az egyéni szellemi lelkek és az anyagi világ egyidejűleg, felfoghatatlanul egyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, és különböznek Tőle.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd meg nekem világosabban, hogyan van az, hogy a felfoghatatlan, egyidejű egység és különbözőség filozófiája a Védák igazi tanítása.”
Babadzsi: „A Cshándógja Upanisad (3.14.1) ezt mondja: „Minden Brahman.”
„A Cshándógja Upanisad (7.52.2) mondja: „A Legfelsőbb Úr minden.”
„Cshándógja Upanisad (6.2.1): „Kezdetben csak a Legfelsőbb létezett. Nem volt más, csak Ő.”
„Svetásvatara Upanisad (5.4): "Ahogyan a nap minden irányban süt: fölfelé, lefelé és keresztben, az Istenség Legfelsőbb, dicsőséges Személyisége minden teremtményen uralkodik.”
„Ezek a szövegek az egyidejű egységről és különbözőségről írnak.
„A Taittirija Upanisad (2.1) mondja: „Aki megérti a Legfelsőbbet, eléri a Legfelsőbbet.”
„ Katha Upanisadban (1.2.22 és 2.1.4) találjuk: „Soha nem siránkozik a bölcs, aki a mindent átható Legfelsőbb Lelken meditál.”
„A Taittirija Áranjaka, 1. Anuvaka mondja: „Brahman határtalan, örök és mindentudó. Eléri Brahmant, aki tudja, hogy Brahman a lelki égben, és minden teremtmény szívében is ott van. A mindentudó Brahmannal társul. Minden vágya teljesül.”
„A Svetásvatara Upanisad (3.9) mondja: „Nincs igazság a Legfelsőbb Személy fölött, mert Ő a legkiválóbb. Kisebb, mint a legkisebb, és nagyobb a legnagyobbnál. Olyan, mint a csendes fa, bevilágítja a transzcendentális eget, és ahogyan a fa a gyökereit, Ő a végtelen energiáit terjeszti ki.”
„Svetásvatara Upanisad (6.16): „A Legfelsőbb Személy mindennek teljesen a tudatában van. Ő a Felsőlélek, valamennyi transzcendentális tulajdonság ura.”
„Katha Upanisad (2.23) és Mundaka Upanisad (3.2.3): „A Legfelsőbb Urat csak az éri el, akit Ő maga választ. Neki nyilvánítja meg a saját formáját.”
„Svetásvatara Upanisad (3.19): „A művelt transzcendentalisták azt tanítják, hogy Isten a legnagyobb, az eredeti Személy.”
„Ísopanisad (8. mantra): „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége időtlen idők óta teljesíti mindenki vágyait.”
„Kena Upanisad (3.6 és 3.10): „Nem értem, ki ez a jaksa.”
„Taittirija Upanisad (2.7): „Kezdetben csak a Legfelsőbb létezett. Tőle született minden. Aztán Ő maga jelent meg a világban. Ezért nevezik így, ’szukrta’ (a teremtő).”
„Katha Upanisad (2.13) és Svetásvatara Upanisad (6.13): „Az örök lények közül egy a legfontosabb.”
„Mándúkja Upanisad (2. mantra): „A Legfelsőbb Lélek a legnagyobb. Ő minden. Négy formában nyilvánul meg.”
„Brhad-áranjaka Upanisad (2.5.14): „Valamennyi élőlény úgy találja, hogy a Legfelsőbb Személy édes, mint a nektár.”
„Ezekben, és számos más helyen a Védák kijelentik, hogy az egyéni lelkek örökké különböznek a Legfelsőbbtől. A Védák valamennyi része szép és jó. Egyetlen részét sem szabad elutasítani. Az igazság az, hogy az egyéni lelkek örökké különböznek a Legfelsőbbtől. Hogy az egyéni lelkek örökké nem-különböznek a Legfelsőbbtől, az is igaz. Ez a kettő egyidejűleg igaz. A Védák azt mondják, hogy a különbség is, a nem-különbség is igaz. Ez az egyidejű különbség és nem-különbség felfoghatatlan, meghaladja az emberi értelem erejét. Csak zavart hoz, ha anyagi logikával akarjuk megérteni. A Védák mindig igazat mondanak. A Védák kijelentéseit nem szabad elutasítani csak azért, mert meghaladják apró emberi értelmünket. A Katha Upanisad (1.2.9) mondja:
„Közönséges anyagi logika alkalmazásával nem lehet kétségbe vonni a Védák által tanított igazságot.”
„Kena Upanisad (2.2): „Nem gondolom, hogy semmit sem tudok a Legfelsőbbről. Nem gondolom azt sem, hogy mindent tudok Róla.”
„Ezekben a szövegekben a Védák kijelentik, hogy az Úr energiája felfoghatatlan. Ezért az anyagi logika nem megfelelő eszköz ahhoz, hogy megértsük az Úr energiáját. A Mahábhárata mondja: „A Puránák, a Manu-szamhitá, a Védák, a Védák ágai, és a védikus orvostudomány mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szavai. Ezek az Ő parancsai. Nem cáfolhatja meg az anyagi logika.”
„Az egyidejű egység és különbözőség tehát a tiszta igazság, a következtetés, amit a Védák tanítanak. Aki az egyéni lelkek végső célját és szükségletét vizsgálja, meg fogja látni, nincs más következtetés, mint az egyidejű egység és különbözőség. Aki ezt megértette, látni fogja, hogy a lélek és a Legfelsőbb közötti különbség örök. E különbség megértése nélkül az egyéni lélek nem érheti el az élet igazi célját: az Istenszeretetet.”
Vradzsanátha: „A szentírásokból és a logikából mi bizonyítja, hogy az Istenszeretet az élet végső célja?”
Babadzsi: „A Védák (Mundaka Upanisad 3.1.4) kijelentik: „A Legfelsőbb Személy mindennek az élete, ami él. Az Őt ismeri, nem szívesen beszél más dolgokról. Az ilyen személy szereti az Urat, mindig a kedvteléseire gondol, és a szolgálatát végzi. Ő a legjobb transzcendentalista.”
„Brhad-áranjaka Upanisad (2.4.5 és 4.5.6): „Az élőlények nem azért szeretnek másokat, hanem hogy magukat tegyék elégedetté.”
„A Brhad-áranjaka Upanisad e szavai mutatják, hogy a szeretet az egyéni lélek elsődleges igénye és célja. Baba, a Védák és a Srimad Bhágavatam sok helyen írnak a Legfelsőbb iránti szeretetről. Világosan beszél erről a Taittirija Áranjaka, 7. Anuvaka: „Ki élhetne, ki lélegezhetne, ha nem találna örömet a szívében? Az Istenség Legfelsőbb, a szívben élő Személyisége szerez örömet minden élőlénynek.”
„A boldogság a szeretet által megteremtett állapot. Valamennyi szellemi lélek arra törekszik, hogy élvezetet találjon. A felszabadulásra törekvők azt gondolják, a felszabadulás hozza meg nekik az élvezetet. Ezért vannak oda a felszabadulásért. A materialisták azt gondolják, hogy az anyagi érzékek tárgyai hozzák meg az élvezetet. Ezért hajszolják az érzékek tárgyait. Az élvezet reménye késztetni cselekvésre az élőlényt. A bhakták úgy cselekszenek, hogy az Úr Krsna szolgálatában találjanak örömet. Végül is valamennyi élőlény az élvezetet és a szeretetet keresi. Még a testüket is készek feladni az élvezetért és a szeretetért. Ez a következtetés: mindenki az élvezetet és a szeretetet látja a végső céljának, valódi szükségletének. Ezt senki sem fogja tagadni. Legyen valaki ateista, teista, a gyümölcsöző cselekvés hirdetője (karma-vádi), imperszonalista (gjána-vádi), hedonista (karmi), aszkéta (niskámi), élvezetet és szeretetet keres valamennyi élőlény. Mindenki az élvezetet és szeretetet keresi, de nem mindenki találja meg. A gyümölcsöző cselekvés hirdetői azt gondolják, hogy Szvargalokán találják meg az élvezetet és a szeretetet. A Bhagavad-gítá (9.21) azonban ezt mondja róluk:
„A mennyei érzéki örömök élvezete után ismét visszatérnek a halandók bolygójára. Így a védikus elveket követve csupán röpke boldogsághoz jutottak.”
„Ez azt jelenti, hogy mindenkinek le kell esni Szvargalokáról. Meghiúsul az a tervük, hogy élvezzenek. Ha valaki nem talál igazi élvezetet a vagyonban, gyerekekben, hírnévben, hatalomban, és más, az emberek világában elérhető dolgokban, akkor a Szvargalokán elérheti élvezetek után kezd vágyakozni. Aztán belátja, hogy az emberi világok, Szvargaloka, a legmagasabb anyagi bolygók, sőt Brahmá félisten bolygója örömei mind időlegesek. Aztán kutatni kezdi a személytelent. Ha végre elérte a személytelen felszabadulást, látja, hogy ebben sincs valódi élvezet. Keresi, milyen más úton járhatna. Hogy lehetne élvezetet vagy szeretetet találni a személytelen felszabadulásban? Hogyan élvezhet az, akinek megsemmisült az azonosság-érzete? Vagy ha minden egy lett? Ki létezik még, aki tapasztalja az élvezetet? Ha elvesztem az azonosságomat, ki fogja tapasztalni a Brahmant? Ennek a mondatnak, ’Az élvezet a személytelen felszabadulásban van,’ nincs semmi értelme, mert nincs senki, aki az élvezetet tapasztalja. Van élvezet a személytelen felszabadulásban, vagy nincs? Mi a következtetés? Ha a személyes azonosságom megsemmisült, akkor megsemmisült minden, ami velem kapcsolatos. Mi marad belőlem, hogy tapasztalhassam egy cél elérését, vagy egy szükséglet kielégítését? A személytelen felszabadulásban én nem létezem. Egyáltalán nem létezem. Ha valaki azt mondja, ’A személytelen felszabadulásban Brahmanként létezem,’ nos, Brahman egyáltalán nem cselekszik. Nem így van? Ha örökké Brahman leszek, akkor nincs semmi, amit el kellene érnem, ezért nem is kell cselekednem. Nem a személytelen felszabadulás az útja annak, hogy elérjük az élvezetet vagy a szeretetet. A személytelen felszabadulás igazából nem létezik. Csak becsapják az egyéni lelket. Virág, amelyről azt képzelik, hogy az égen lebeg. Az odaadó szolgálat az egyetlen módszer, amely által az egyéni lelkek elérhetik az igazi életcéljukat, és kielégíthetik a valódi szükségleteiket. Az odaadó szolgálat végső szakasza a szeretet és élvezet. Ez a szeretet és élvezet örök. A tiszta Krsna örök, és az Iránta érzett tiszta szeretet is örök. Ha tehát valaki elfogadja a felfoghatatlan egység és különbség igazságát, elérheti az igazi szeretet örök tökéletességét. Ha nincs egyidejű egység és különbség, akkor az örök lelki szeretet, amely a lélek igazi célja és szükséglete, nem-örökké válik. Ez az időlegesség megtámadja és elpusztítja a szeretetet. Ezért mondja valamennyi védikus írás, hogy az egyidejű, felfoghatatlan egység és különbség az igazi következtetés. Minden egyéb következtetés csak értelmetlen spekuláció.”
Vradzsanátha elmerült a boldogság óceánjában, amikor egyre csak a lelki szeretet értelmére gondolt, és hazament.