nitja-dharma o szambandhabhidheja prajódzsana
(pramejantar-gata májá-kavalita dzsíva-vicsára)
16. fejezet
Örök vallás és szambandha, abhideja és prajódzsana
(Májá elnyeli az egyéni lelkeket)
Miután meghallgatta a Dasa-múla-tanításokat az egyéni szellemi lélekről, Vradzsanátha az ágyában feküdt, és nagyon elgondolkodott, „Ki vagyok én? Erre a kérdésre megkaptam a választ. Most tudom, hogy ki vagyok. Az Úr Krsna lelki napja fényének egy atomnyi részecskéje vagyok. Atomnyi vagyok, de van tudatom, lelki azonosságom, egy cseppnyi lelki boldogságom. Formám a szellem apró töredéke. Nagyon kicsiny vagyok, de a formám valahogyan hasonlít az Úr Krsna közepes méretű formájára. Lelki formámat nem láthatom. Ez a szerencsétlenségem. Hogy nagyon szeretném látni ezt a lelki formát, ez azt jelenti, hogy most szerencsés lettem. Miért kerültem ebbe a szerencsétlen helyzetbe? Ezt nagyon világosan meg kell értenem. Holnap fölteszem ezt a kérdést Gurudévámnak.” Egyre csak ezen gondolkodott. Amikor már hat óra eltelt az éjszakából, eljött az alvás istennője, mint a tolvaj, és szép lassan ellopta az éberségét. Az éjszaka végén azt álmodta, hogy lemondott az anyagi világról, és vaisnava ruhát viselt. Amikor fölébredt, ezt gondolta, „Most az Úr ki fog emelni engem az anyagi életből.” Odament Durgá istennő családi szentélyéhez. Jöttek a tanítványai, a lábaihoz borultak, és kérték, „Azért jöttünk, hogy logikát tanuljunk. Arra kérünk, tanítsd meg nekünk a Kuszumándzsali könyvet. Ez a kívánságunk.” Vradzsanátha alázatosan válaszolt, „Mint Nimai Pandita, én is bezártam a könyveimet. Elhatároztam, hogy másfelé tekintek. Kérlek, találjatok magatoknak egy másik tanítót.” A tanulók egymás után elmentek. Aztán a házasságközvetítő Csaturbhudzsa Misra kereste föl Vradzsanátha nagyanyját, egy házassági javaslattal. Ezt mondta, „Vidzsajanátha Bhattacsárja jó családból származik. A lánya nagyon szép. Jó lenne az unokádnak. A Bhattacsárja még senkinek nem ígérte oda a lányát.” Vradzsanátha nagyanyja örült, amikor ezt a javaslatot hallotta. Vradzsanátha viszont ezt gondolta, „Micsoda csapás! Most határoztam el, hogy lemondok a világról. Mi jó származik abból, hogy a házasságomról beszélnek?” És sokat beszéltek róla, az egyik oldalon Vradzsanátha, a másikon az anyja, a nagyanyja és a család idősebb hölgytagjai. Így telt el a nap. Napnyugtakor felhők jöttek, dörgött az ég, esett az eső. Ezen a napon Vradzsanátha nem ment el Májápurába. Eltelt az éjszaka. Másnap még többet beszéltek a házasságról. Vradzsanátha nem tudott nyugodtan enni, sem bármi mást csinálni. Napnyugtakor elment az idős babadzsi kunyhójába. Dandavatját ajánlotta. A szent babadzsi szólt, „A múlt éjjel esett, nem tudtál eljönni. Most nagyon örülök, hogy látlak.” Vradzsanátha válaszolt, „Uram, sok szerencsétlenség ért. Később majd elmondom. Most ezt szeretném megkérdezni: Az egyéni lélek tiszta szellem. Miért sújtja az a csapás, hogy az anyagi világban kell élnie?” A szent babadzsi mosolygott, és elmondta ezt a verset:
„Elfedi őket durva és finom anyagi formákkal, leláncolja őket a természet kötőerőivel, rángatja őket a karma fájdalmas köteleivel, Májá Szvargalokára és a pokolba vezeti a bűnös lelkeket, akik megfeledkeztek a lelki javukról, elfordultak Krsnától, és a saját boldogságuk érdekli őket.”
„Golokában, amelyet az Úr Baladéva, és Vaikunthán, amelyet az Úr Szankarsana nyilvánít meg, számtalan egyéni lélek az Úr örök társa. Megízlelik az Úr imádatának és szolgálatának a nektárját. Mindig a lelki dolgok felé hajlanak. Az Úr imádatának boldogságát keresik. Mindig lelkesen szolgálják az Urat. Az Úr dzsíva- és csit-saktija kegyéből nagy lelki erejük van. Soha nem érintik Máját. Nem is tudják, hogy létezik egy májá-saktinak nevezett energia. A lelki világban élve, nagyon távol vannak Májától. Mindig annak az élvezetnek az óceánjában úsznak, amely az Úr imádata és szolgálata. Nem tudnak semmit a szenvedésről, anyagi élvezetről vagy önző élvezetről. Örökké felszabadultak. Egész életük az Istenszeretet. Nem tudják, mi a bánat, halál és félelem. Amikor Májára pillant, az Úr Káranodakasáji Visnu számtalan atomnyi szellemi lelket küld az anyagi világba. Mivel most Májá oldalán vannak, Májá teremtését látják Ezek a lelkek mind rendelkeznek azokkal a tulajdonságokkal, amelyekről beszéltem neked. De mivel atomnyi méretűek, az anyag és szellem határán (tatasztha) vagy a lelki, vagy az anyagi világ felé kell tekinteniük. Az egyéni lelkek nagyon gyengék. Hogyne lennének azok? Ezek a lelkek nem kapták meg a lelki erőt, amely az Úr kegyéből jön, a kegyből, amelyben az részesül, aki megfelelően szolgálta Őt. Ezért vágyakoznak ezek a lelkek arra, hogy azokat az örömöket élvezzék, amelyeket Májá kínál. Ezek a lelkek belépnek Májá világába, és ott Májá bebörtönzi őket annyi időre, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Amikor ezek a lelkek ismét a lelki élet és az Úr szolgálata felé fordulnak, elnyerhetik az Úr kegyét, ami lelki erőt ad nekik. Aztán visszatérhetnek a lelki világba. Baba, én nagyon szerencsétlen vagyok. Elfelejtettem, hogy örökké az Úr Krsna szolgája vagyok. Beléptem Májá világába, és Májá a börtönben tart engem. Elfelejtettem, mi jó nekem, mint léleknek. Nagyon szerencsétlen vagyok!”
Vradzsanátha: „Uram, miért hagyta el néhány lélek az anyag és a szellem határát, miért léptek be Májá világába? Miért mentek más lelkek a lelki világba?”
Babadzsi: „Az Úr Krsna tulajdonságai magyon kis mértékben vannak jelen az egyéni szellemi lelkekben. Mivel az Úr Krsnának szabad akarata van, az egyéni lelkek és örökké rendelkeznek valami csekély szabad akarattal. Amikor ezt a szabad akaratot helyesen használják, az egyéni lélek vonzódik Krsnához, és Feléje fordul. Amikor a lélek visszaél a szabad akarattal, ellenséges lesz Krsnával szemben, és elfordul Tőle. Aztán megpróbálja Máját élvezni. Eltölti a kicsinyes büszkeség, a lélek ezt gondolja, ’én vagyok az anyag élvezője.’ Aztán a lélek tiszta, lelki formáját befedi az ötféle tudatlanság, amelyek közül az első az illúzió és a hamis ego. Tehát a szabad akarat helyes vagy helytelen használata az, amely vagy a szabadságba, vagy az anyagi világ börtönébe visz minket.”
Vradzsanátha: „Az Úr Krsna nagyon kegyes. Miért tette olyan gyengévé az egyéni szellemi lelkeket, hogy beleessenek Májá világába?”
Babadzsi: „Az Úr Krsna amilyen kegyes, olyan játékos is. Mivel sok különféle kedvtelést akar az egyéni szellemi lelkekkel, sokféle élethelyzetben, számos nagyon emelkedett helyzetet teremtett, amelyek csúcspontja a ’mahá-bháva,’ a nagy, extatikus, lelki Istenszeretet, de megteremtette Sri rádhá Májá-kiterjedésének segítségével azokat a romlott anyagi életkörülményeket is, amelyek nadirja az ’ahankára’ (a lélek hamis azonosulása az anyaggal). Így aztán Sri Rádhá befolyására határtalan transzcendentális boldogságot lehet elérni, Májá befolyására egyre nagyobb mélységekbe lehet jutni. A Májá szakadékába esett lelkeket nem érdekli a saját lelki javuk. Ellenségei az Úr Krsnának, és a saját önző élvezetükkel törődnek. A végtelenül kegyes Úr Krsna azonban elküldi a saját személyes társait a lelki világból az anyagi világba, hogy áthangolják ezeket a lelkeket, és kiemeljék őket a szakadékból. Ilyen módon egyes elesett lelkek fokozatosan fölemelkednek, és végül visszatérnek a lelki világba, ahol az Úr örök társai lesznek.”
Vradzsanátha: „Miért kell az egyéni lelkeknek szenvedniük ahhoz, hogy az Úr ilyen kedvteléseket élvezhessen?”
Babadzsi: „Ezt kell mondani: Az egyéni lelkeknek az Úr nagy kegyéből van szabad akaratuk. Miért ne beszélnénk így? Az élettelen anyag nagyon alantas és lényegtelen, mert nincs szabad akarata. Az egyéni lelkek azért lehetnek az anyagi világ urai, mert van szabad akaratuk. Fájdalom és öröm, ez a két cél, amit az elme elérhet. Amit te meg én fájdalomnak nevezünk, lehet, hogy örömnek tartja másvalaki, aki éppen ahhoz ragaszkodik. Végül minden anyagi élvezet csak fájdalmat hoz. Nem vezetnek máshoz, csak ehhez. Ezért lesz végül boldogtalan, aki az anyagi élvezetekhez ragaszkodik. Amikor ez a boldogtalanság nagyon fájó lesz, a lélek olyan boldogságot kezd kívánni, amibe nem vegyülnek bele a szenvedések. Ebből a vágyból jön az értelem, az értelemből a vizsgálódás szelleme. A vizsgálódás szelleme vezet el a szentek társaságához, a szentekkel való társulásból lesz a hit a lelki életben, innen az ember még feljebb emelkedik. Így aztán az, ami kezdetben fájdalom volt, végül megadja a nagy boldogságot. Az arany akkor tisztul meg, ha fölhevítik és égetik. Így tisztulnak meg, amikor Májá világában szenvednek, Krsna ellenségei, a tisztátalan lelkek, akik Máját akarják élvezni. Az Úr Krsna kegye, hogy ez a szenvedés a boldogság adományozójává válik. Akik messzire látnak, látják, hogy a feltételekhez kötött lelkek szenvedése végső soron elhozza a boldogságot. A rövidlátók ezt nem láthatják. Ők csak a szenvedéseket látják.”
Vradzsanátha: „lehet, hogy végül elhozzák a boldogságot, de jelenleg a feltételekhez kötött lelkek szenvedése nagyon fájdalmas. A mindenható Úr nem tudott kitalálni egy másik utat, ilyen szenvedések nélkül?”
Babadzsi: „Az Úr Krsna nagyon sokféle csodálatos kedvtelést élvez. Ez csak az egyik csodálatos kedvtelése. Aki teljesen független, az sokféle kedvtelést élvezhet, és ez lehet az egyik. Miért ne? Ha az Úrnak mindenféle kedvtelése van, akkor egyet sem lehet elvetni. Ha az egyik kedvtelést behelyettesítjük egy mésikkal, akkor mindenféle bajt várhatunk el. Az Úr Krsna a legfelsőbb személy és a teremtő. Mindenki alá van vetve az akaratának. Nincs-e valami nehézség abban, ha valaki alá van vetve más akaratának? De ha ez a nehézség végül boldogsághoz vezet, akkor egyáltalán nem is nehézség. Miért mondod, hogy szenvedés és nehézség? Ha ahhoz, hogy az Úr Krsna kiterjessze a kedvteléseit, az egyéni lelkeknek el kell vállaniuk valami nehézséget, az a nehézség csak boldogság. Az Úr Krsna kedvtelései természetesen tele vannak boldogsággal. Ha egy egyéni lélek a saját szabad akaratából önként elhagyja ezeket a kedvteléseket, belép Májá világába, és itt elfogadja a szenvedéseket, akkor ha valaki hibás, akkor az egyéni lélek az. Krsna nem hibás.”
Vradzsanátha: „Ebben a helyzetben mi a gond, ha az Úr Krsna nem ad a léleknek szabad akaratot? Krsna mindent tud. Ezért azt is tudja, melyik lélek fog visszaélni a szabad akaratával, és csak szenvedést hoz magának. Ebben a helyzetben kegyetlenség Krsnától, hogy az ilyen személynek szabad akaratot ad. Nem így van?”
Babadzsi: „A szabad akarat értékes drágakő. Az anyagi világban sok élettelen, anyagi tárgy van. Egyikük sem kapta meg a szabad akarat drágakövét. Ezért olyan alantasak és lényegtelenek az élettelen tárgyak. Ha az egyéni lélek nem kapott volna szabad akaratot, éppen olyan alantas és lényegtelen lenne, mint az élettelen tárgyak. Az egyéni lélek a szellem apró része. Amilyen tulajdonságai a szellemnek vannak, a léleknek is azokkal kell rendelkeznie. A szabad akarat a szellem egyik tulajdonsága. A szellemet soha nem lehet elválasztani az örök tulajdonságaitól. Ezért mint a szellem apró részének, a léleknek is kell a szabad akarat. A lelkek azért jobbak az élettelen anyagnál, azért az anyagi világ urai, mert van szabad akaratuk. A lelkek, akiknek mind van szabad akaratuk, az Úr Krsna kedves szolgái. Amikor visszaélnek ezzel a szabad akarattal, és belépnek Májá világába, a kegyes Krsna sír a szenvedéseik láttán. Nagyon is meg akarja szabadítani, követi az egyéni lelkeket az anyagi világba. Mivel a lelkek nem láthatnák nektári kedvteléseit, elhozza ezeket a felfoghatatlan kedvteléseket az anyagi világba: látván, hogy a feltételekhez kötött lelkek nem értik a kedvteléseit, alászáll Navadvipában, megtanítja nekik a formáját, tulajdonságait, kedvteléseit, megtanítja nekik a szent nevét, amely a lelki fejlődés legjobb útja; úgy is tanítja őket, hogy eljátssza a saját bhaktája szerepét. Baba, hogyan hibáztathatod a kegyes Krsnát? Bár az Ő kegye mérhetetlen, te mégis szerencsétlen és nagyon sajnálatra méltó maradsz.”
Vradzsanátha: „Akkor hát a májá-sakti az ellenségünk, és a szerencsétlenségünk oka? Krsna mindenható, és mindent tud. Ha elűzte volna Máját, akkor az egyéni lelkeknek nem kellett volna szenvedniük.”
Babadzsi: „Májá az Úr belső energiájának a tükörképe. Az Úr tiszta lelki energiájának az eltorzult megnyilvánulása. Megtisztítja a bűnös, lázadó lelkeket. Megmutatja nekik, hogyan javulhatnak meg. Májá az Úr Krsna szolgálólánya. Megbünteti a Krsnával szemben ellenséges lelkeket. Orvosságot ad nekik, és meggyógyítja őket. Az egyéni lelkek bűnt követnek el, amikor elfelejtik, ’én örökké az Úr Krsna szolgája vagyok.’ Ők a hibásak. Ezért a bűnért bünteti meg őket Méjá boszorkánya. Ezeket a bűnös lelkeket küldik el a börtönbe, amely Májá világa. Ahogyan a király jóságból küld egy bűnözőt a börtönbe, az Úr Krsna is jóságból küldi ezeket a bűnös lelkeket az anyagi világ börtönébe, és odateszi Máját börtönőrnek.”
Vradzsanátha: „Ha az anyagi világ börtön, akkor mik a bilincsek?”
Babadzsi: „Májának háromféle bilincse van: 1. a jóság, 2. a szenvedély, és 3. a tudatlanság kötőerejének bilincsei. A bűnös lelkek, különféle, alkalmas módon kapják meg ezeket a bilincseket. Néhány lelket a jóság, másokat a szenvedély vagy a tudatlanság bilincseivel kötöznek meg. Mindegyik bilincs. Vannak aramy, ezüst és vas bilincsek. Különböző elemekből vannak, de továbbra is bilincsek.”
Vradzsanátha: „Hogyan köthetik meg ezek a bilincsek a lelket, aki a szellem atomnyi része?”
Babadzsi: „Anyagi dolgok nem érinthetnek meg lelki dolgokat. Amikor az egyéni lélek azt gondolja, ’én Májá élvezője vagyok,’ akkor köréje helyezik az anyagi ego finom burkolatait. Mivel befedi a finom anyag, a lábait megköthetik Májá bilincseivel. A jóság kötőerejének anyagi egojával befedett egyéni lelkek a félistenek, akik a magasabb anyagi bolygókon élnek. Lábaikon arany bilincseket viselnek, a jóság kötőerejében. A szenvedély kötőerejének anyagi egojával befedett lelkeknek olyan természetük van, amely a félistenek és az emberek természetének a keveréke. Lábaikat a szenvedély kötőerejének ezüst bilincsei kötzik meg. A tudatlanság kötőerejében levő anyagi egoval befedett egyéni lelkek megittasulnak az anyagi élvezetektől. Ők vas bilincseket kapnak, a tudatlanság kötőerejében. E bilincseket viselő lelkek egyike sem hagyhatja el a börtönt. Valamennyit különféle szenvedések zaklatják.”
Vradzsanátha: „Mi mindent csinálnak a lelkek Májá börtönében?”
Babadzsi: „Először is mindent megtesznek, hogy az anyagi örömöket élvezhessék, másodszor mindent megtesznek, amit csak lehet, hogy elkerüljék vagy eltöröljék a viselt bilincsek okozta szenvedéseket.”
Vradzsanátha: „Kérlek, beszélj előbb az elsőről.”
Babadzsi: „A szthúla-saríra a lelket befedő durva anyagi test. Létezésének hat szakasza van: 1. az anyagi test születése, 2. fenntartása, 3. hanyatlása, 4. növekedése, 5. változása, és 6. felbomlása. Ezen a hat változáson megy keresztül a durva anyagi test. Az éhség, szomjúség és más hasonló vágyak szintén a test természetének a részei. Az anyagi testben levő lelket az élvezet vágya hajszolja, így aztán az evés, alvás, nőkkel való társulás és más anyagi tevékenységek engedelmes szolgája lesz. Hogy anyagi élvezeteket szerezzen, elvégzi a tíz jámbor szertartást, az elsőt születéskor, az utolsót a halotti máglyán. Elvégzi a tizennyolc-féle jagját, amelyeket a Védák leírnak. Ezt reméli, „A jámbor tettek (karma) útján járok, a félistenekkel fogok élvezni Szvargalokán. Ha ismét belépek az emberi világba, egy bráhmana házában fogok megszületni, és nagyon boldogan élek.’ A bebörtönzött lélek járhat a bűn útján is. Sok bűnt követ el, így élvezi az érzékek örömeit. Az első fajta cselekvéssel Szvargalokát és más, magasabb anyagi bolygókat lehet elérni. Aztán, amikor az élvezet idejének vége, a lélek ismét emberi testet kap. A második fajta cselekvéssel a pokolba kerül, számos bűne miatt. Amikor szenvedésének ideje véget ér, ismét emberi testet kap. Így utazik a Májá által bebörtönzött lélek a karma körforgásában. Napról napra küszködik, hogy anyagi örömöket élvezzen, és megízleli a tettei gyümölcseit. Időtlen idők óta vándorol az anyagi világokban. Ha jámbor tetteket végez, élvez egy kis ideig, ha bűnöket követ el, egy kis ideig szenved.”
Vradzsanátha: „Most kérlek, beszélj a második fajta cselekvésről.”
Babadzsi: „A sokféle szükséglet csapdájába esett lélek durva anyagi testben szenved. Sokféleképpen cselekszik, hogy elűzze ezeket a szenvedéseket. Küszködik, hogy ételt és italt szerezzen az éhség és a szomjúság ellen. Hogy ezeket könnyen megszerezze, vesződik, hogy pénzt gyűjtsön. Ruhákat gyűjt, hogy elűzze a hideget. Hogy ne szomjazzon annyira az érzéki élvezetekre, megnősül, és sok más dolgot is megtesz. Keményen dolgozik, hogy fedezze a család és a gyerekek szükségleteit, fokozza a boldogságukat. Amikor a durva anyagi testet betegség támadja meg, orvosságokat kell találnia, vagy más módon kell meggyógyítania. Hogy megvédelmezze a tulajdonát, pereskedik a bíróságon. Ide-oda hánykolódik a hat hullámon – kéjvágy, harag, kapzsiság, zavar, büszkeség és irigység – harcol, vitatkozik, erőszakot követ el másokon, másokat zaklat, elrabolja a vagyonukat, kegyetlen, esztelenül büszke, és még sok más bűnt elkövet. Hogy függetlenül élhessen, házat épít magának, és még sok mindent megtesz. Így küszködik a lélek minden nap Májá börtönében, hogy elérje az élvezetet, és megállítsa a szenvedést.”
Vradzsanátha: „Nem lett volna elég, ha Májá csak a linga-sarírával (finom testtel) fedi be a lelket?”
Babadzsi: „Nem. Csak a linga-sarírával senki nem cselekedhet. Ezért van szükség a szthúla-sarírára (a durva testre). A szthúla-sarírában végzett cselekedetek eredményeinek megfelelően különféle vágyak jelennek meg a linga-sarírában. E vágyaknak megfelelően kap egy megfelelő, új szthúla-sarírát a lélek (a következő születése idején).”
Vradzsanátha: „Mi a kapcsolat a cselekedetek és az eredmények között, amiket hoznak? A mímámszá filozófusok azt mondják, hogy Isten, aki megadja a cselekedetek eredményeit, csak fikció, minden cselekedet létrehoz valamit, aminek a neve ’apúrva,’ és ez az ’apúrva’ adja meg a cselekedetek eredményeit. Igaz ez?”
Babadzsi: „A karma-mímámszá követői nem igazán értik a Védák következtetéseit. Gyors pillantást vetnek a védikus jagjákra és más jámbor tettekre, elhamarkodottan vonják le a következtetést. Nem fogják fel a Védák igazi következtetését. A Védák ezt tanítják (Svetásvatara Upanisad 4.6 és Mundaka Upanisad 3.1.1):
„Az egyéni szellemi lélek, és a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyanok, mint két barátságos madár, akik ugyanazon a fán ülnek. Az egyik madár (az egyéni, atomnyi lélek) a fa gyümölcseit eszi (ez az anyagi test által nyújtott érzékkielégítés), és a másik madár (a Felsőlélek) nem próbálja megenni ezeket a gyümölcsöket, hanem csak figyeli a barátját.”
„Hol említik itt a mímámszá filozófusok ’apúrváját?’ Semmilyen következtetés nem lehet jó, ami tagadja Isten létezését.”
Vradzsanátha: „Miért mondtad azt, hogy a karmának nincs kezdete?”
Babadzsi: „Az anyagi vágy a gyökér, ebből nő minden karma (gyümölcsöző cselekvés). Az anyagi vágy gyökere a tudatlanság. Ez a tudatlanság nem az anyagi idő határain belül kezdődött el. A tudatlanság, az egyéni lélek karmájának gyökere, az anyag és szellem határvonalán (tatasztha) kezdődik. Ezért a karma kezdete kívül esik az anyagi idő keretein. Ebben az értelemben a karmának nincs kezdete.”
Vradzsanátha: „Mi a különbség ’májá’ és a ’tudatlanság’ között?”
Babadzsi: „Májá az Úr Krsna energiája. Krsna ezzel az energiával teremtette meg az anyagi világot, hogy megtisztítsa a lázadó lelkeket. Májának két arculata van, ’avidjá’ (tudatlanság), és ’pradhána’ (az anyag ősi formája). Az avidjá az egyéni lelkekre irányítja a törekvéseit, pradhána az élettelen anyagra. A pradhánából az anyagi univerzumok, az avidjából a feltételekhez kötött lelkek anyagi vágyai nyilvánulnak meg. Van Májának két más arculata is: ’vidjá’ (tudás), és ’avidjá’ (tudatlanság). Mindkettő az egyéni szellemi lelkeket veszi célba. Az avidjá az anyagi világ börtönében tartja, vidjá kiengedi a lelkeket a börtönből. Amikor a bűnös lelkek az Úr Krsna felé fordulnak, a vidjá energia hat rájuk, amikor elfelejtik Krsnát, az avidjá energia működik. Vidjá egyik sajátos vonása Brahman ismerete. Vidjá első szakasza a jámbor tettek, a záró szakasz az igazság megértése. Avidjá befedi, vidjá kiszabadítja a lelket.”
Vradzsanátha: „Mit csinál a pradhána?”
Babadzsi: „Kezdetben a Legfelsőbb Úr az időt használja arra, hogy felrázza az anyagi energiát. Így keletkezik a mahat-tattva. Májá ilyen módon felrázott, pradhánának nevezett arculata teremti meg a dolgokat. A hamis ego a mahat-tattvából nyilvánul meg. Amikor a hamis egot a tudatlanság módosítja, megjelenik az ég. Az égből levegő, a levegőből tűz, a tűzből víz, a vízből föld nyilvánul meg. Így jelenik meg az öt anyagi elem, ’pancsa-mahá-bhúta.’ Most kérlek, hallgasd meg az öt ’tanmátra’ teremtését. Amikor az idő fölrázza, avidjá (tudatlanság), gjána (a személytelen tudás) és karma (gyümölcsöző cselekvés) nyilvánulnak meg a mahat-tattvából. A mahat-tattvából megnyilvánult karmából jelennek meg a jóság és a szemvedély kötőerői, ezekből származnak a gjána (tudás), és krijá (cselekvés). A mahat-tattvából nyilvánul meg a hamis ego, a hamis egoból az értelem, az értelemből a hangot lehet észelni az éterben. A hangból jön az érintés. A hang és az érintés nyilvánítják meg a levegőt. Tőlük származik a ’prána’ (életlevegő), ’ódzsah’ (energia) és ’bala’ (erő). A forma, érintés és hang nyilvánítják meg a tüzet. Aztán az idő által teremtett módosulás megnyilvánítja a vizet. A vízben íz, forma, érintés és hang vannak. Egy további módosulás hozza a földet, amelyben illat, íz, forma, érintés és hang vannak. A mindentudó purusa-avatára segít abban, hogy ezek a változások bekövetkezzenek. A hamis egonak három arculata van: ’vaikárika’ (jóság), ’taidzsasza’ (szenvedély), és ’támasza’ (tudatlanság). A jóság kötőerejében levő hamis egoból anyagi tárnyak, a szenvedély kötőerejében levőből a tíz anyagi érzék nyilvánul meg. Az érzékeknek két sorozatuk van: tudásszerző és cselekvő érzékek. A tudásszerző érzékek ezek: szemek, fülek, orr, nyelv és bőr. A cselekvő érzékek: hang, kezek, lábak, nemi szervek és végbél. Ha a durva és finom elemek már mind összegyűltek, még mindig nem történhet semmi, amíg be nem lép az egyéni lélek, a szellem apró része. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a pillantásával helyezi el az egyéni lelket a durva és finom elemekből álló testben, és a test csak ekkor mozdul meg. A jóság és a szenvedély kötőerői által megnyilvánított érzékek így kerülnek kapcsolatba az érzékek tárgyaival. A pradhána a tudatlanság kötőerején keresztül nyilvánul meg. Ilyen módon cselekszenek az avidjá és a pradhána. Májá huszonnégy kategóriára oszlik: az öt nagy elem (föld, víz, tűz, levegő és éter), az öt tanmátra (illat, forma, íz, érintés és hang), az előbb említett tíz tudásszerző és cselekvő érzék, és ezeken felül az elme, szív, értelem és hamis ego. Ezek az anyag huszonnégy kategóriája. A tudatos egyéni szellemi lélek e huszonötödik kategória a testben, és az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a Felsőlélek, a huszonhatodik.”
Vradzsanátha: „A hét arasznyi emberi testben melyik rész a finom test, melyik a durva test, és hol lakozik a szellemi lélek a testben? Kérlek, mondd meg.”
Babadzsi: „A szthúla-saríra (durva test) az öt durva elemből (pancsa-mahá-bhúta), az érzékek öt tárgyából (pancsa-tanmátra) és a tíz érzékből áll. A linga-saríra (finom test) részei az elme, szív, értelem és hamis ego. Az egyéni lélek tévesen gondol erre az anyagi testre az ’én’ és az ’enyém’ kifejezésekkel. Nem érti, mi szolgál a javára. A lélek, a szellem apró része az időn, téren és az anyagi világ egyéb arculatain túli dimenzióban él. Bármilyen kicsiny, mindent áthat az anyagi testben. Ahogyan egy kis csepp szantálpép az egész testet lehűti, az anyagi test egy részében tartózkodó lélek az egész test örömének és szenvedésének tudatában van.”
Vradzsanátha: „Ha az egyéni lélek a saját cselekedeteivel (karma) teremti meg az élvezeteit és a szenvedését, akkor mit csinál az Istenség Legfelsőbb Személyisége?”
Babadzsi: „Az egyéni lélek a közvetlen ok, de a végső ok az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Az egyéni lélek különféle cselekedeteivel válik érdemessé arra, hogy megkapja a különféle eredményeket. De nincs annyi ereje, hogy ezeket egyszerűen elvegye. Minden eredményt az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a végső ok ad meg neki. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége adja az eredményeket, és az egyéni szellemi lélek megkapja.”
Vradzsanátha: „Milyen különféle életszakaszokon haladnak át a Májá által bebörtönzött lelkek?”
Babadzsi: „A Májá által egy durva anyagi testben bebörtönzött lélek öt létállapoton megy keresztül. Ezek a következők: ’accshadita-csetaná’ (fedett tudat), ’szankucsita-csetaná’ (visszavont tudat), ’mukulita-csetaná’ (bimbózó tudat), ’vikacsita-csetaná’ (virágzó tudat), és ’púrna-vikacsita-csetaná’ (teljesen kivirult tudat).
Vradzsanátha: „Mely lelkek vannak fedett tudatállapotban?”
Babadzsi: „A fák, fű és kövek testében élő lelkek fedett tudatállapotban vannak. Közel vannak az öntudatlansághoz. Elfelejtették, hogy ők Krsna szolgái, mélyen behatoltak az anyag birodalmába. Nem értik a szellemet. Nem ismernek mást, mint az anyagi élet hat változását. Ez a legnagyobb mélység, ahova a lélek lezuhanhat. Ahaljá, a jamalárdzsuna fák és a hét tála fa csak néhány példa azok közül, amelyeket a Puránák adnak az ebben a létállapotban levő lelkekről. Nagy sértések taszítják a lelkeket ebbe az állapotba, és az Úr Krsna kegye megszabadítja őket.”
Vradzsanátha: „Mely lelkek vannak visszavont tudatállapotban?”
Babadzsi: „Az állatok, madarak, kígyók, halak, más vízi élőlények, férgek és rovarok visszavont tudatállapotban vannak. A fedett tudatú lények az öntudatlanság szélén léteznek. A visszavont tudatú lények tudata egy kisé megnyílt. Ez a tudat olyan dolgokra irányul, mint evés, alvás, félelem, ide-oda szaladgálás, hogy a számos vágy teljesüljön, tulajdonjogi viták, és harag, amikor valakit megsértettek. Ez a tudat azonban semmit sem tud arról, hogy létezik egy világ az anyag körén túl. A majmok lehetnek pajkosak, lehet, hogy egy kicsit gondolkoznak, meg akarják érteni, hogyan működnek a dolgok, azt gondolják, ’ez meg fog történni, az nem,’ és lehetnek más, hasonló érzéseik. Néhány állat különféle tárgyak tulajdonságait ismeri. Az állatok azonban nem törekednek arra, hogy megtalálják Istent. Ezért mondják, hogy a tudatuk visszavont. A szentírások azt mondják, hogy a nagy bhakta, Bharata őzként született meg, és ebben az állapotban teljesen tudatában volt a Legfelsőbb Úr szent neveinek. Bharata azonban különleges eset. Sértéseik miatt Bharata és Nrga állatok lettek, de aztán a Legfelsőbb Úr kegyéből ismét kedvező létállapotba kerültek.”
Vradzsanátha: „Mely lelkek vannak a bimbózó tudatszakaszban?”
Babadzsi: „Háromféle tudatállapotban vannak a feltételekhez kötött lelkek emberi testekben: bimbózó, virágzó és teljesen kivirult tudat. Ötféle ember van: 1. erkölcstelen emberek, 2. erkölcsi elveket követő ateisták, 3. emberek, akik hisznek istenben, és követik az erkölcsi elveket, 4. aok, akik gyakorlati odaadó szolgálatot végeznek (szádhana-bhakti), és 5. akik szerető odaadó szolgálatot végeznek (bháva-bhakti). A ketegóriák tehát ezek: 1. emberek, akik tudatlanság vagy helytelen tudás miatt ateisták lettek, 2. erkölcstelen emberek, 3. az erkölcsös ateisták, 4. erkölcsös emberek, akik hisznek egy kissé Istenben, 5. akik hisznek Istenben, 6. akik a szentírások szabályait követve, szádhana-bhaktit végeznek (odaadó szolgálat a gyakorlatban), és 7. akik elérték az Istenszeretetet, ezért bháva-bhaktit végeznek. Az erkölcstelen emberek és a kétféle ateisták a bimbózó tudatállapotban vannak. Virágzó tudatállapotban vannak azok, akik hisznek Istenben és szádhana-bhaktit végeznek, a bháva-bhaktit végzők tudatállapota a teljesen kivirult.”
Vradzsanátha: „A bháva-bhaktiban levő lelkek hány napig maradnak Májá börtönében?”
Babadzsi: „Ezt a kérdést a Dasa-múla hetedik verse válaszolja meg. Most már éjszaka van. Haza kell menned.”