nitja-dharma o szambandhabhidéja-prajódzsana
(pramána-vicsára o prameja árambha)
13. fejezet
Örök vallás, és szambandha, abhidéja és prajódzsana
(bizonyíték és igazság)
Másnap este Vradzsanátha ott ült a bakula fa alatt, Srivásza házának udvarával szemben. Az idős, szent babadzsi atyailag kedvelte Vradzsanáthát. Már várta, hogy jöjjön. Amikor Vradzsanátha megérkezett, a babadzsi azonnal kijött az udvarból. Megölelte Vradzsanáthát, és bevitte a kunyhójába (bhadzsana-kutira), a jázminligetben, Srivásza udvarának egyik oldalon. Vradzsanátha port vett a szent babadzsi lábairól, és azt gondolta, most sikeres lett az élete. Alázatosan szólt, „Szent babadzsi, kérlek, tanítsd meg nekem a Dasa-múlát, ami a mi Urunk, Nimai tanításainak a lényegét tartalmazza.”
Az idős babadzsi nagyon örült ennek a helyénvaló kérésnek, és szólt, „Baba, elmagyarázom neked a Dasa-múlát. Te pandita vagy. Kérlek, nagyon figyelj, milyen igazságról beszélnek ezek a versek. Ez az első vers:
„A Védák azt tanítják, hogy az Úr Hari a Legfelsőbb Igazság. Övé minden energia, és Ő a transzcendentális ízek nektáróceánja. Az egyéni lelkek, akik az Ő szerves részei, csoportokra oszlanak, némelyiket elnyelte az anyagi energia, mások nem estek a karmaiba. Minden, ami létezik, egyidejűleg azonos Vele, és mégis különböző. Az Úr Harit tiszta odaadó szolgálattal lehet elérni. Az élet célja, Őt szeretni. Ezt maga az Úr Gauracsandra tanította az élőlényeknek.”
„A versekben, amelyek így kezdődnek, Sriman Gauracsandra tíz igazságot tanít meg a hívő lelkeknek. Ezek közül az első vers a különféle bizonyítékokat írja le, a fennmaradó kilenc az ezekből megismert igazságot. Először a bizonyítékot adja meg, aztán az igazságot, amit abból meg lehet tudni. A bizonyíték neve ’pramána.’ A vers, amit most elmondtam, a bevezető vers, és összefoglalja a Dasa-múlát. A rákövetkező vers igazából a Dasa-múla első verse. A másodiktól a nyolcadikig terjedő versek a lelkek és az Úr kapcsolatát (szambandha) tárják fel. A kilencedik vers írja le a kapcsolat cselekedeteit (az abhideját). A tizedik vers az élőlények igazi célját (prajódzsana) közli. A bevezető, összefoglaló vers értelme ez: Az ’amnája’ szó jelentése, a Védák kijelentései, ahogyan azokat megértjük a tanítványi láncon keresztül. A Védák, a Srimad Bhágavatam és más, a Védákat követő Szmrti-sásztrák, a közvetlen észlelés, és minden, ami a szentírásokat alátámasztja, ezek a ’pramána’, vagy bizonyíték. Ezek a bizonyítékok a következő következtetéseket támasztják alá: 1. az Úr Hari a Legfelsőbb Igazság, 2. valamennyi energia az Övé, 3. Ő a transzcendentális ízek nektáróceánja, 4. a felszabadult és a feltételekhez kötött lelkek az Ő szerves részei, 5. egyes lelkeket bebörtönzött az anyagi energia, 6. az egész univerzum, amely az anyagot és a szellemet is tartalmazza, felfoghatatlanul, egyidejűleg egy Vele, és mégis különböző, 7. az Úr Harit az odaadó szolgálat útján lehet elérni, és 8. az élet célja az Úr Krsnát szeretni.”
Az összefoglaló vers meghallgatása után Vradzsanátha ezt mondta, „Szent babadzsi, még nem jött el az ideje annak, hogy bármit kérdezzek. Ha majd elmondtad az első verset, lehet, hogy megjelenik egy kérdés a szívemben.” Az idős babadzsi válaszolt, „Jól van. Elmondom neked az első múla-verset. Kérlek, hallgasd meg figyelmesen.
„Az önmaguktól megnyilvánult Védák, amelyeket az Úr Hari kegyéből a Brahmá félistennel kezdődő tanítványi láncon keresztül kaptunk meg, és amelyeket a bizonyítékok más forrásai, például a közvetlen észlelés kísérnek, a következő kilenc igazság bizonyítékai. A közönséges logika, ’tarka’ nem képes behatolni ezeknek az igazságoknak a megtárgyalásába.”
Vradzsanátha: „Van valami bizonyíték a Védákban, hogy Brahmá tanítványokat oktatott?”
Babadzsi: „Igen. Van. A Mundaka Upanisad (1.1.1) mondja:HH
„Brahmá, aki az első félisten, az univerzum teremtője, a világok védelmezője, elmondta a Legfelsőbbről szóló tudást, a tudás valamennyi fajtája közül az elsőt, a legidősebb fiának, Atharvának.”
„Ezt is mondják (Mundaka Upanisad 1.2.13): „Brahmá megtanította neki az örök Legfelsőbb Személy tudományát.”
Vradzsanátha: „Van valami bizonyíték, hogy amikor a bölcsek a Szmrti-sásztrákat írták, helyesen értelmezték a Védákat?”
Babadzsi: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége maga mondja a Srimad Bhágavatamban, amely valamennyi szentírás koronaékszere (11.14.3):
„A kozmikus megsemmisülés idején a Védák elvesztek. A következő teremtés kezdetén ismét megtanítottam a Védákat Brahmá félistennek, mert az igaz vallás elvei az Én szívem. Aztán Brahmá elismételte ezt a tudást az első fiának, Manunak. A hét nagy bölcs, Bhrgu és a többiek Manutól tanulták meg ezt a tudást.”
Vradzsanátha: „Miért van vaisnava tanítványi lánc?”
Babadzsi: „Sok embert félrevezetett az imperszonalizmus, és letértek az igaz útról. Ha az imperszonalizmustól be nem szennyezett bhaktáknak nincs meg a saját tanítványi láncuk, nagyon nehéz lesz az Úr igaz bhaktáival társulni. A Padma Purána írja:
„Ha kaptál is mantrát, az nem ér semmit, ha nem egy hiteles lelki tanítómestertől kaptál avatást, a tanítványi láncban.” A négy vaisnava tanítványi lánc, amelyek Laksmi-dévivel, Brahmával, Sivával, ileltve Szanaka Kumárával kezdődnek, megtisztították az egész világot.”
„Ezek közül az Úr Brahmától származó tanítványi lánc a legrégebbi. Ez a tanítványi lánc az Úr Brahmával kezdődik, és megvan ma is. A Védákat, Vedángákat, Védántát és más szentírásokat régtől fogva változatlanul adja át, gondosan megőrizte a tanítványi lánc. A tanítványi lánc vigyázott arra, hogy ne változtassanak meg semmit, semmit se adjanak hozzá a szentírásokhoz. Ezért senki sem kételkedhet, hogy a hiteles tanítványi lánc által elfogadott Védák és más szentírások szintén hitelesek. Nagy szükség van a hiteles tanítványi láncra. Ezért a nagy szentek már a legkorábi időktl fogva követtek egy hiteles tanítványi láncot.”
Vradzsanátha: „Megvannak a tanítványi láncok teljes listái?”
Babadzsi: „A listák csak a legfontosabb ácsárják neveit tartalmazzák. Az ő neveik szerepelnek a listákban.”
Vradzsanátha: „Szeretném hallani az ácsárják listáját, a Brahmával kezdődő tanítványi láncban.”
Babadzsi: „Itt van a lista. Az Úr Brahmá Visnunak, a lelki ég Urának a közvetlen tanítványa. Az ő tanítványa Nárada, Nárada tanítványa Vjásza, és Vjásza tanítványai Sukadéva Goszvámi és Madhvácsárja. Padmanábha Ácsárja Madhvácsárjának a tanítványa, és Padmanábha Ácsárja tanítványa Narahari. Aksóbhja Mádhava közvetlen tanítványa, és Dzsajatírtha Aksóbhja tanítványa. Dzsajatírtha tanítványa Gjánaszindhu, és az ő tanítványa Mahánidhi. Vidjánidhi Mahánidhinak a tanítványa, és Radzsendra Vidjánidhi tanítványa. Dzsajadharma Radzsendra tanítványa. Purusóttama Dzsajadharma tanítványa. Sriman Laksmipati Vjászatírtha tanítványa, aki Purusóttama tanítványa. És Mádhavendra Puri Laksmipati tanítványa.”
Vradzsanátha: „Ez a vers azt mondta, hogy a Védák az ’egyetlen bizonyíték,’ a közvetlen észlelést és a bizonyság egyéb forrásait csak annyiban kell elfogadni, amennyiben segítik a Védák megértését. De a njája, szánkhja és más filozófiák is a bizonyság forrásai. A Puránákat, a közvetlen észlelést, a következtetést, összehasonlítást, a Védákat, a védikus történelmet (Itihásza), valaminek a hiányából való megértését (anupalabdhi), a körülményektől függő vagy járulékos bizonyítékot (arthapatti) és a valószínűséget (szambháva) mind a bizonyság különféle forrásainak tekintik. Miért kellene úgy tekinteni, hogy a bizonyíték egyes fajtái értékesebbek, mint mások? Ha a közvetlen észlelést és a következtetést nem tekintjük a bizonyság forrásainak, akkor miféle tudást fogunk szerezni? Kérlek, magyarázd el ezt, hogy megérthessem.”
Babadzsi: „A közvetlen észlelés és a bizonyság más, hasonló forrásai mind az anyagi érzékektől függenek. A feltételekhez kötött lélek anyagi érzékeinek négy hibájuk van: 1. bhrama (tévedések), 2. pramada (illúziók), 3. vipralipsá (csalás), és 4. káranapatava (érzékszervi fogyatékosság). Hogyan lehetne megszerezni az igaz tudást ilyen hibás eszközökkel? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége maga jelent meg a nagy szentek és bölcsek szívében, amikor elragadtatottan meditáltak Rajta. Ekkor az Úr megadta nekik a tökéletes tudást, ami a Védák. A Védákat tehát félelem nélkül el lehet fogadni, mint igazságot.”
Vradzsanátha: „Kérlek, magyarázd el ezt a négy hibát: tévedések, illúziók, csalás, és érzékszervi fogyatékosság.”
Babadzsi: „Amikor a tökéletlen anyagi érzékek tévesen észlelik a körülöttük levő világot, annak a neve ’bhrama.’ Példa az ilyen tévedésre: délibábot látni a sivatagban. A feltételekhez kötött lelkek értelme korlátozott. Ezért amikor egy korlátozott értelem akarja megérteni a határtalan Legfelsőbb Igazságot, biztos, hogy sokféle módon illúzióba esik. Ennek a neve ’pramada.’ Példa erre, amikor az idő és tér által behatárolt anyagi értelem olyan kérdéseket tesz fel, mint hogyan teremthette meg a Legfelsőbb Személy az idő és a tér anyagi világát. A kétkedést ’vipralipsá’-nak hívjuk. Az anyagi érzékek nem a leghatékonyabb eszközök a tudás megszerzéséhez. Amikor újra meg újra tévednek, az a ’káranapatava.’”
Vradzsanátha: „Van egyáltalán valami értékük az érzékszervi észlelésnek, és a tudás egyéb forrásainak?”
Babadzsi: „Meg lehet-e érteni az anyagi világot másként, mint az anyagi érzékekkel, és a tudás más, hasonló forrásaival? De a tudásnak ezek a forrásai nem képesek megérteni a lelki világot. Ami a lelki világot illeti, a Védák a tudás egyetlen forrása. Ha az érzéki észlelés, és a bizonyság más forrásai megerősítik a Védákban feltárt igazságot, akkor azokat el lehet fogadni.”
Vradzsanátha: „A Bhagavad-gítá, Srimad Bhágavatam és más hasonló szentírások nem az igaz tudás forrásai?”
Babadzsi: „A Bhagavad-gítát maga a Legfelsőbb Úr mondta el. Nevezik Gítá Upanisadnak is. Ez a Védák egyikének számít. A Dasa-múla tíz verse is az egyik Véda, mert ezek az Úr Gauránga tanításai. A Srimad Bhágavatam a Védákban leírt igazságok antológiája. Ez a tudás valamennyi forrásának a koronaékszere. Ha megerősítik a Védák tanításait, akkor a többi szmrti-sásztra is az igaz tudás forrása. A tantra-sásztra háromféle: 1. írások a jóság, 2. a szenvedély, és 3. a tudatlanság kötőerejében. Ezek közül a jóság kötőerejében levő pancsarátrák és más tantrák a Védák tanításainak bizalmas részeit fejtegetik. A ’tantra’ szó a ’tan’ (kiterjed, kibővít) igetőből származik. Ezért ezeket a tantrákat is odaszámítják az igaz tudás forrásai közé.”
Vradzsanátha: „A Védák sok különféle könyvből állnak. Ezek közül melyiket kell elfogadni, és melyiket nem? Kérlek, mondd meg.”
Babadzsi: „Az idők folyamán egyes gátlástalan emberek számos új fejezetet, mandalát és mantrát írtak bele a Védák szövegébe. Ezért nem kell elfogadni a Védák valamennyi részét. Amit az idők folyamán a hiteles tanítványi lánc ácsárjái elfogadtak, azt kell a tényleges Védának tekinteni. Amit elutasítottak, mint interpolációkat, azokat nem kell elfogadni.”
Vradzsanátha: „A Védák mely könyveit fogadták el a hiteles tanítványi láncok ácsárjái?”
Babadzsi: „Az ácsárják tizenkét Upanisadot fogadtak el, ezek az Isa, Kena, Katha, Prasna, Mundaka, Mándúkja, Taittirija, Aitaréja, Cshándógja, Brhad-áranjaka, Svetásvatara, valamint a Gopála-tápani Upanisad, a Nrsimha-tápani Upanisad, és más hasonló tápani Upanisadok, valamint a Bráhmanák, mandalák, a Rg, Jadzsur, Száma és Atharva Védák egyéb részei. Ezeket a könyveket fogadták el az ácsárják a hiteles tudás forrásainak.”
Vradzsanátha: „Azt mondtad, az anyagi logika nem képes lelki dolgokat megérteni. Mi erre a bizonyíték?”
Babadzsi. „A Katha Upanisad (1.2.9) mondja: „A lelki igazságot nem lehet megérteni anyagi logikával.”
„A Védánta-szútra (2.1.11) mondja: „Transzcendentális témákat nem lehet megérteni érveléssel vagy logikával.”
„A Védák és a Védánta ilyen és más kijelentéseiben látjuk, hogy az anyagi logikára nem lehet az igaz lelki tudás forrásaként számítani. A Mahábhárata (Bhísma-parva 5.22) mondja: „Ami az anyagi természet fölött áll, annak a neve fölfoghatatlan, az érvek mind világiak. Mivel a világi érvek meg sem érinthetik a transzcendentális témákat, az ember ne akarja a transzcendentális témákat világi érvekből megérteni.”
„Látjuk az anyagi logika határait a Mahábhárata e szavaiban. Az odaadó szolgált következtetését is így magyarázza Rúpa Goszvámi (Bhakti-raszámrta-szindhu 1.1.32): „Azok számára, akik természetesen vonzódnak az olyan könyvekhez, mint a Bhagavad-gítá és a Srimad Bhágavatam, az odaadó szolgálat könnyebb, mint azoknak, akik csak a spekulációhoz és az érveléshez szoktak.”
„Az anyagi logika nem hozhat döntő, végleges megértést. Ezt is a Bhakti-raszámrta-szindhu (1.1.33) mondja: „Lehet hogy valakit bizonyos, a saját érveiből és döntéseiből származó meggyőződés irányít. Aztán jön el másik ember, aki talán a logika nagyobb tudósa, eltörli ezeket a következtetéseket, és felállít egy másik tézist. Így aztán az érvelés útja soha nem lesz biztonságos vagy végleges.
„Ha ez így van, akkor mi haszna az anyagi logikának és érvelésnek?”
Vradzsanátha: „Szent babadzsi, elfogadom, hogy az önmagukban tökéletes Védák a legjobbak a tudás valamennyi forrása közül. Ha a logika tudósai megpróbálnak ellentmondani a Védáknak, csak hiába beszélnek. Most kérlek, mondd el a Dasa-múla második versét.”
Babadzsi: „Az Úr Hari az egyetlen Legfelsőbb Igazság. Brahmá, Siva és Indra leborulnak Előtte. A személytelen Brahman, amelyet egyáltalán nem érint meg az anyag, az Ő transzcendentális formájának a ragyogása. A mindent átható Felsőlélek az Ő kiterjedése. Ő az anyagi univerzumok apja, Sri Rádhá szerelmese. Formája gyönyörű, mint egy sötét monszunfelhő. Ő teljesen lelki.”
Vradzsanátha: „Az Upanisadok azt tanítják, hogy a személytelen Brahman a legfelsőbb igazság, és nem érinti meg az anyag. Miért mondja hát Sriman Gaura-Hari, hogy az Úr Hari testének a ragyogása? Kérlek, ezt magyarázd meg nekem.”
Babadzsi: „Az Úr Hari az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Bhagaván. A ’bhagaván’ szó jelentése, ’akinek hat fensége van.’ A Visnu Purána (6.5.47) írja:
„Teljes gazdagság, erő, hírnév, szépség, tudás és lemondás – ezek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a hat fensége.”
„Ez a hat fenség kölcsönös kapcsolatban van egymással, mint a test részei. Melyikük a test? Melyek a végtagok? A test a végtagok nyugvóhelye. A fa a test, és az ágak a végtagok. Az egész forma a test, a kezek és a lábak a végtagok között vannak. A test a végtagok nyugvóhelye. A Legfelsőbb Úr fenségei közül az Ő szépsége a test, és a többi fenség a végtagok. Három a gazdagság, erő és hírnév. A hírnév ragyogása tudásból és lemondásból áll. Ezért ez a kettő az egyik végtag ragyogása. Ezek egy fenségnek a fenségei. Maguk nem közvetlen fenségek. A változatlan szellem ismerete és az anyagról való lemondás a személytelen Brahman testének a részei. A személytelen Brahman a lelki világokból kiáradó ragyogás. A változatlan, nem-cselekvő, tulajdonságok nélküli Brahman nem a független, legmagasabb igazság. A független, legmagasabb igazság az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a formája. A tűz fénye nem független. Maga a tűz az, amely független, és a fény csak egy a tűz tulajdonságai közül.”
Vradzsanátha: „A Védák sok helyén van szó a személytelen Brahmanról, és utána ezt írják: ’Om Sántih. Sántih. Hari. Om.’ Így erősítik meg a Védák az Úr Hari felsőbbrendűségét. Ki az Úr Hari?”
Babadzsi: „Az Úr Hari Rádhá és Krsna, akik transzcendentális kedvteléseket élveznek.”
Vradzsanátha: „Erről majd később kérdezek. Most kérlek, ezt mondd meg: A Legfelsőbb Úrnak (Bhagaván) miféle kiterjedése a Felsőlélek (Paramátmá), az anyagi univerzumok apja?”
Babadzsi: A Legfelsőbb Úr a gazdagság és erő két fenségét felhasználva teremtette meg májá anyagi világát. Miután megteremtette a világot, kiterjedt, mint Visnu, és beléje lépett. Amikor az Úr kiterjeszti magát, mindegyik kiterjedése tökéletes és teljes. Ezt mondja erről a Brhad-áranjaka Upanisad (5.1):
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tökéletes és teljes, és mert teljesen tökéletes, tökéletes egész valamennyi kiterjedése is, amilyen ez a jelenségvilág. Ami a teljes egészből keletkezik, az maga is teljes. Mivel Ő akkor is teljes, miután olyan sok teljes egység áradt ki belőle, teljes egyensúlyban marad.”
Ezért a Felsőlélek (Paramátmá) nem más, mint az Úr Visnu, aki tökéletes és teljes, aki belépett az anyagi világba, és azt védelmezi. Az Úr Visnu három formában nyilvánul meg, mint: 1. Káranodakasáji Visnu, 2. Ksirodakasáji Visnu, és 3. Garbhódakasáji Visnu. A Kárana óceán, amelyet Viradzsá folyóként is ismernek, a határon terül el, amely elválasztja a lelki és az anyagi világokat. Arra a helyre megy az Úr Mahá-Visnu, és a Kárana óceánon pihen. Ilyenkor Ő Káranodakasáji Visnu. Az Úr messziről rápillant Májá-dévire, és rábízza az anyagi világ teremtését. Maga az Úr mondja ezt a Bhagavad-gítában (9.10):
„Az anyagi természet az Én irányításom alatt cselekszik, létrehozza a mozgó és a mozdulatlan lényeket.”
„A Védákban ezt mondják (Aitaréja Upanisad 1.1): „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége végigtekintett az anyagi teremtésen.”
„Mondják ezt is (Aitaréja Upanisad 1.1): „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette az egész anyagi világot.”
„A Legfelsőbb Úr, akinek a pillantása ilyen erős, kiterjed, mint Garbhódakasáji Visnu, és belép az anyagi világba. Az Úr Mahá-Visnu pillantását alkotó fényrészecskék a feltételekhez kötött szellemi lelkek. Az Úr minden egyes feltételekhez kötött lélek szívébe belép, és csak akkora, mint a hüvelykujj. Ezt a formát nevezik Ksirodakasáji Visnunak, vagy Hiranjagarbhának. Tehát az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és az egyéni szellemi lélek is a szívben élnek. Ezt mondja a Svetásvatara Upanisad (4.6):
„Az egyéni szellemi lélek, és a Felsőlélek, az Istenség Legfelsőbb Személyisége olyanok, mint két barátságos madár, akik ugyanazon a fán ülnek.”
„A Sruti-sásztra tehát azt mondja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni szellemi lélek olyanok, mint két madár. A madár, aki az Istenség Legfelsőbb Személyisége, megadja a karma eredményeit, és a madár, aki az egyéni szellemi lélek, megpróbál élvezni az anyagi világban. A Legfelsőbb Úr kijelenti a Bhagavad-gítában (10.41-42):
„Tudd meg, hogy minden gyönyörű, dicsőséges és hatalmas teremtmény pompám szikrájából születik csupán. „De mire való ez a részletes tudomány, Ardzsuna? Énem parányi töredékével áthatom, és fenntartom ezt az egész univerzumot.”
„Ezért a Felsőlélek (Paramátmá), aki megteremti, áthatja, védi és irányítja az anyagi világot, nem más, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségének (Bhagavánnak) egy kiterjedése.”
Vradzsanátha: „Elfogadom, hogy a személytelen Brahman az Istenség Legfelsőbb személyisége testének a ragyogása, és hogy a Felsőlélek az Ő kiterjedése. Most kérlek, mondd meg: Mi a bizonyíték, hogy az Úr Krsna az Istenség Legfelsőbb Személyiségének az eredeti formája?”
Babadzsi: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége örökké rendelkezik minden fenséggel és édességgel. Amikor a fensége nyilvánul meg, Ő az Úr Nárájana, a lelki világ ura, és az Úr Mahá-Visnu eredete. Ezért amikor a fenség kedvtelései nyilvánulnak meg, Ő az Úr Nárájana, és amikor az édesség kedvtelései nyilvánulnak meg, akkor Ő az Úr Krsna. Az Úr Krsna mindennél édesebb. Édességének ragyogása olyan nagy, hogy minden fenséget elhomályosít. Ezért az a következtetés, hogy az Úr Nárájana és az Úr Krsna nem különböznek egymástól. A lelki világban azonban a transzcendentális ízek legnagyobb édessége van jelen az Úr Krsnában. Ő minden transzcendentális íznek a legmagasabb nyugvóhelye. A következő szavakkal magyarázza ezt a Rgvéda (1.22.164.31):
„Láttam egy gopát, aki színes ruhákat viselt, számos gyönyörű lány kíséri, amikor a lelki világban sétál. Ugyanez a gopa lép be újra meg újra az anyagi világba, és ott lakozik az élőlények szívében.”
„A Cshándógja Upanisad (8.13.1) mondja:
„Hogy elérjem Sri Rádhát, meghódolok az Úr Krsnának. Hogy elérjem az Úr Krsnát, meghódolok Sri Rádhának.”
„Ezek a versek a felszabadult lelkeket és az Úr Krsnával való kapcsolatukat írják le. A Srimad Bhágavatam (1.3.28) mondja:
„Valamennyi fent említett inkarnáció vagy az Úr teljes része, vagy a teljes részeinek a része, de az Úr Krsna az Istenség eredeti Személyisége.”
„Az Úr Krsna maga mondja a Bhagavad-gítában (7.7): „Gazdagság meghódítója (Ardzsuna), nincs Nálam felsőbb igazság.”
A Gopála-tápani Upanisad (1.20) mondja:
„Az Úr Krsna az imádandó, mindent átható, legfelsőbb irányító, és bár Ő egy, számos formában nyilvánul meg.”
Vradzsanátha: „Az Úr Krsnának átlagos méretű formája van. Hogyan lehet jelen mindenütt? Ha elfogadjuk, hogy az Úr Krsnának van egy formája, akkor azt is el kell fogadnunk, hogy ez a forma egyszerre csak egy helyen lehet. Biztosan az anyagi kötőerők irányítása alatt állt. Már nem lehet teljesen független. Hogyan lehet kivenni ezeket a hibákat az Úr Krsnából?”
Babadzsi: „Baba, te feltételekhez kötött lélek vagy, aki májá anyagi világának a csapdájába estél. Ezért vannak ezek a kétségeid. Amíg az értelmed meg van kötözve májá köteleivel, soha sem tudja megérinteni a transzcendentális valóságot. Ha megpróbálja a tiszta lelki valóságot megérteni, fel fogja tételezni, hogy a szellemnek ugyanolyan tulajdonságai és formái vannak, mint az anyagnak. Ilyenkor az értelem aggódni kezd, azt hiszi, rossz úton jár. Aztán azt képzeli, hogy a Legfelsőbb Szellemnek nincs formája, és nincsenek tulajdonságai. Becsapja magát, és nem tudja megérteni, mi a Legfelsőbb Szellem igazsága. A hibák, amelyekre gondolsz, befolyásolhatják az Úr Krsna közönséges méretű formáját, de semmi kihatással nincsenek az igazi lelki formájára. Azok az elgondolások, hogy a Legfelsőbb Szellem ’forma nélküli,’ ’változatlan,’ és ’nem-cselekvő,’ pontosan az ellentétei annak, ami az anyagi világban látszik. Ezek tehát bizonyos fajta tulajdonságok. Másfajta tulajdonságok az Úr Krsna gyönyörű formája, boldogságtól viruló arca, lótuszvirág szemei, lótuszvirág lábai, amelyek békét adnak a bhaktáknak, és kecses végtagjai, amelyek mind tökéletesek a transzcendentális kedvtelések élvezetéhez. Az Úr Krsna tiszta lelki formája az egyik arculat. Ha megvizsgáljuk ezt a két arculatot, a személyest és a személytelent, látjuk, hogy az Úr Krsna átlagos méretű formája nagyon szép és vonzó. Ezt mondja a Nárada-pancsarátra:
„Az Úr Krsna teljesen független. Formájában és tulajdonságaiban nincs semmilyen hiba. Teste nem olyan, mint az anyagi testek. Kezei, lábai, arca, hasa és testének valamennyi része merő transzcendentális boldogság, és semmi más. Az Úr Krsna nem különbözik a testétől. Nem lakozik anyagi testben, mint a feltételekhez kötött lelkek az anyagi világban. Ő és a teste egyek.”
„Az Úr Krsna formája örök, tudással és boldogsággal teli. Tulajdonságai nem anyagiak. Vele kapcsolatosan semmi sem anyagi, a legkisebb mértékben sem. Őt nem korlátozzák az anyagi idő és a tér. Formája teljes mértékben jelen van mindenütt, és minden időkben. Ő egy. Formája rendelkezik minden tudással. Az anyagi világ olyan nagy, hogy a feltételekhez kötött lelkek nem mérhetik fel. Természetes, hogy egy átlagos méretű forma nem lehet mindenütt jelen az anyagi világban. A lelki világban azonban valamennyi tulajdonságnak határtalan ereje van. Ezért az Úr Krsna átlagos méretű formája mindenütt jelen lehet. Ez az egyik természetes tulajdonsága. Az anyagi világban egy átlagos méretű forma nem lehet mindent átható. Az Úr Krsna rendkívül szép lelki formája azonban mindent áthat. Rendkívüli tulajdonságai teljesen eltérnek az anyagi formák tulajdonságaitól. Ez a lelki forma végtelenül dicsőséges. Lehet-e bárki is dicsőségesebb, mint a mindent átható Legfelsőbb Szellem? Az anyagi világban mindent behatárol a tér és az idő. Milyen dicsőséges az a forma, amelyet az idő és a tér nem határolnak be, és mindenütt jelen van? A Cshándógja Upanisad leírja az Úr Krsna transzcendentális hajlékát, Vradzsát, és ’Brahmapurának’ nevezi. Ez a hajlék teljesen lelki. Tele van lelki csodákkal. Itt minden cselekedet lelki. Lelki minden hegy, a föld és a víz. Lelki a folyó és a fa, az ég, a nap, hold és a csillagok. A legkisebb nyoma sincs az anyagi hibáknak. Sőt, minden tele van lelki boldogsággal. Baba, az a Navadvipa-Májápura, ahol most élsz, ugyanaz a lelki világ. Te azonban Májá hálójában vergődsz, így aztán nem érintheted meg. De meg fogod látni, hogy ezen a helyen minden lelki, ha majd egy nagy szent kegyében részesülsz. Akkor Vradzsa lelki világában fogsz élni. Hogy jutott eszedbe, hogy az Úr Krsna átlagos méretű formájának valamilyen hibája lehet? Az Úr Krsna átlagos méretű formája sokkal dicsőségesebb, mint amit a te anyagi értelmet felfoghat. Ez csak azért történt, mert a múltban sok bűnös tettet követtél el.”
Vradzsanátha: „Szent babadzsi, Sri Sri Rádhá-Krsna formái, szépségük, kedvteléseik, társaik, hajlékuk, erdei ligeteik és minden egyéb tisztán lelki. A bölcs ember nem kételkedik ebben. De milyen időben, hol nyilvánítják meg a formáikat, hajlékaikat és kedvteléseiket?”
Babadzsi: „Sri Krsna valamennyi energia ura. Ő minden lehetetlent lehetségessé tehet. Nincs ebben semmi meglepő. Játékos, és transzcendentális kedvteléseket élvez. Bármit kíván, az rögtön teljesül. Mindenre képes. Ha azt kívánja, elhozhatja a transzcendentális formáját és hajlékát az anyagi világba. Ez nem kétséges.”
Vradzsanátha: „Nem is ez kétséges. Az Úr Krsna a saját akaratából jelenik meg az anyagi világban. Az emberek azonban hajlamosak azt gondolni, hogy az Ő ’transzcendentális hajléka’ anyagi hely, mint az összes többi, a ’transzcendentális formája’ anyagi forma, mint a közönséges embereké, és a ’vradzsai transzcendentális kedvtelései’ közönséges anyagi cselekedetek. Miért látják ezt így? Ha igaz, hogy az Úr Krsna kegyesen megjelent az anyagi világban, miért nem látja mindenki, hogy a formája lelki?”
Babadzsi: „Az Úr Krsna határtalanul sok transzcendentális tulajdonsága közül az egyik, hogy kegyes a bhaktáihoz. Hládini saktiját használva, megadja a képességet a bhaktáinak, hogy lelkinek lássanak mindent, ami Vele kapcsolatos. Bhaktáinak mindent feltár a transzcendentális kedvteléseiről. Az abhakták szemeit, füleit és egyéb érzékeit számos sértés szennyezi be, nem láthatnak semmi különbséget az Úr kedvtelései és más történetek elbeszélése között.”
Vradzsanátha: „Nem azért szállt alá az Úr Krsna az anyagi világba, hogy általában kegyes legyen az emberekhez?”
Babadzsi: „Alászállt ebbe a világba, és elhozott minden áldást. Amikor alászáll ebbe a világba, és megnyilvánítja a transzcendentális kedvteléseit, a bhakták láthatják, hogy a formája és a kedvtelései tisztán lelkiek. Biztos, hogy az abhakták anyaginak látják. De még így is nagy lelki érdemet nyernek. Ha ezek a lelki érdemek felhalmozódnak, és nagyok lesznek, képesek lesznek hinni a tiszta odaadó szolgálatban. Ezért az Úr alászállása mindenképpen nagy jót tesz a feltételekhez kötött lelkekkel.”
Vradzsanátha: „Miért nem írnak az Úr Krsna kedvteléseiről világosan, a Védák minden egyes oldalán?”
Babadzsi: „A Védák minden egyes oldala egyre csak az Úr Krsna kedvteléseinek dicsőségét zengi. Néhol közvetlenül írnak róluk, másutt csak célozgatnak. Amikor a szentírások közvetlenül beszélnek az Úr Krsnáról, a leírás egyértelmű. Példa erre a Cshándógja Upanisad, a következő szavak:
„Hogy elérjem Sri Rádhát, az Úr Krsnánál veszek menedéket. Hogy elérjem az Úr Krsnát, menedéket veszek Sri Rádhánál.”
„A Cshándogja Upanisad e szavai és a rákövetkezők egyértelműen írnak a felszabadult lelkekről, és arról, hogy milyen szolgálatot végeznek az Úr Krsnának a különféle raszákban. Amikor csak célozgatnak az Úr Krsnára, a leírás közvetett. Jagjavalkja, Gargi és Maitréji beszélgetéseiben (a Brhad-áranjaka Upansadban) az Úr Krsna leírása először közvetett, és végül közvetlen. Egyes helyeken a Védák közvetlenül írnak az Úr Krsna örök kedvteléseiről, és más helyeken csak közvetlen említik az Úr Krsnát, a személytelen Brahman és a Felsőlélek dicsőségét zengik. Igazából a Védák fogadalmat tettek, hogy az Úr Krsnát fogják dicsőíteni.”
Vradzsanátha: „Szent babadzsi, az Úr Krsna a Legfelsőbb Igazság. Ez nem kétséges. De milyen helyzetben vannak Brahmá, Siva, Indra, Szúrja, Ganesa, és a többi félisten, akiket ebben a világban imádnak? Kérlek, mondd meg. Sok bráhmana azt mondja, hogy Siva a Legfelsőbb Igazság, és senki sem nagyobb Nála. Én egy ilyen bráhmana családjában születtem, gyerekkorom óta ezt hallom és ismétlem. Mi ebben az igazság? Kérlek, mondd meg.”
Babadzsi: „Elmondom neked, milyen viszonylagos érdemekkel jár az, ha a közönséges élőlények a félisteneket és a félistennőket imádják ebben a világban; beszélek az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről. Kérlek, hallgasd meg. Felsorolom neked az Úr Krsna néhány transzcendentális tulajdonságát. Egy nagy filozófus foglalja ezeket össze (Rúpa Goszvámi, a Bhakti-raszámrta-szindhuban):
„Krsnának, a legnagyobb hősnek van a legszebb, transzcendentális teste. Ezen a testen minden gyönyörű, Ragyogó, és nagyon kedves a szemnek. Az Ő teste hatalmas, erős és fiatal. „Krsna valamennyi csodálatos nyelven ért. Igazmondó, és nagyon vonzó szónok. Kiválóan ért a beszédhez, nagyon bölcs, művelt tudós és zseniális. „Krsna nagyon ért a művészi élvezetekhez. Nagyon ravasz, ügyes, hálás, és szilárdan megtartja a fogadalmait. Tudja, hogyan kell cselekedni az időnek, a személynek és az országnak megfelelően, keresztüllát a szentírásokon és a hiteles könyveken. Nagyon tiszta és önfegyelmezett. „Az Úr Krsna állhatatos, uralkodik az érzékein, megbocsátó, komoly és nyugodt. Egyenlő mindenkivel szemben. Ezen felül nagylelkű, vallásos, lovagias és kegyes. Mindig tiszteletteljes azokhoz, akik méltók a tiszteletre. „Krsna nagyon egyszerű és liberális, alázatos, szemérmes, a meghódolt lélek védelmezője. Nagyon boldog, és mindig bhaktájának a jóakarója. Áldásos, és enged a szeretetnek. „Krsna nagyon befolyásos és híres, a ragaszkodás tárgya mindenki számára. A jók és erényesek menedéke. Vonzza a nők szívét, és mindenki imádja Őt. Ő nagyon, nagyon gazdag. „Krsna a Legfelsőbb, és mindig úgy magasztalják, mint Legfelsőbb Urat és irányítót. Valamennyi eddig említett transzcendentális tulajdonság megvan Benne. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének fent említett ötven tulajdonsága olyan mély, mint az óceán. Más szavakkal, nagyon nehéz megérteni. „Ezek a tulajdonságok néha csak végtelenül csekély mértékben jelennek meg az élőlényekben, de az Istenség Legfelsőbb Személyiségében teljesen megnyilvánulnak. „Ezen az ötven tulajdonságon kívül van még öt másik tulajdonsága is, amelyek részben jelen vannak olyan félistenekben, mint Siva. „Ezek a tulajdonságok a következők: 1. az Úr mindig az eredeti helyzetében van, 2. mindent tud, 3. mindig friss és fiatal, 4. az öröklét, tudás és boldogság koncentrált formája, és 5. valamennyi misztikus erővel rendelkezik. Van még további öt tulajdonság, amelyeket a Vaikuntha bolygókon találni Nárájanában, Laksmi Urában. Ezek a tulajdonságok megvannak Krsnában is, de nincsenek meg az olyan félistenekben, mint Siva, vagy más élőlényekben. Ezek a következők: 1. felfoghatatlan, legfelsőbb hatalom, 2. számtalan univerzum kiárasztása a testből, 3. valamennyi inkarnáció forrása, 4. felszabadítja a megölt ellenségeket, és 5. képes arra, hogy vonzza az emelkedett személyiségeket, akik önmagukban elégedettek. Bár ezek a tulajdonságok jelen vannak Nárájanában, a Vaikuntha bolygók uralkodó Istenségében, még csodálatosabb módon vannak jelen Krsnában. „E hatvan transzcendentális tulajdonságon kívül van még Krsnának négy további tulajdonsága, amelyek Nárájana személyiségében sem nyilvánulnak meg. Ezek a következők: 1. Krsna olyan, mint a kedvtelések hullámaival teli óceán, amely mindenkiben csodálatos kelt a három világban, 2. szerelmes kedvteléseiben mindig körülveszik kedves bhaktái, akik páratlanul szeretik Őt, 3. mindenki elméjét vonzza fuvolájának dallamos zenéjével, és 4.személyes szépségét és fenségét semmihez nem lehet hasonlítani. Senki sem egyenlő Vele, és senki sem nagyobb Nála. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a három világ valamennyi mozgó és mozdulatlan élőlényét ámulatba ejti. Olyan szép, hogy Krsnának nevezik. „Nárájana fölött Krsnának négy transzcendentális tulajdonsága van – csodálatos kedvtelései, a sok csodálatos társ, akik nagyon kedvesek Neki (például a gópik), csodálatos szépsége, és fuvolájának csodálatos zenéje. Az Úr Krsna fölötte áll a közönséges élőlényeknek, fölötte áll Sivának és a félisteneknek. Sokkal emelkedettebb, mint a saját személyes kiterjedése, Nárájana.
„Ez a hatvannégy fenség teljesem, örökké és ragyogóan nyilvánul meg az Úr Krsnában, akinek tiszta lelki formája örök, tele van tudással és boldogsággal. Az utóbbi négy fenség csak az Úr Krsna formájában van jelen. Nincsenek meg még az Úr kedvtelés-inkarnációiban sem. E négy kivételével, a többi hatvan teljesen és ragyogóan megnyilvánul az Úr Nárájanában, aki a lelki ég ura, és akinek formája tökéletesen lelki. Az utóbbi öt tulajdonság kivételével, a fennmaradó ötvenöt fenség az Úr Sivában, és más nagy félistenekben van jelen. A többi ötven fenség cseppjeit látni az egyéni szellemi lelkekben. Siva, Brahmá, Szúrja, Ganesa és Indra az Úr részleges kiterjedései. Az Úr fenségének bizonyos területein uralkodnak. Ők azonban szintén egyéni lelkek, a Legfelsőbb Úr szolgái. Kegyükből már sok ember elérte a tiszta, odaadó szolgálatot. Uralkodnak a feltételekhez kötött lelkeken, ezért az imádat tárgyai az anyagi világban. Imádatuk fokozatosan elvezet a Legfelsőbb Úr imádatához. Ha bizonyos lelkeknek megadják az Úr Krsna tiszta odaadó szolgálata ajándékát, ezek a lelkek a lelki tanítómestereiknek tekintik, és örökké imádják őket. Az Úr Sivát, aki nagy odaadással van az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, úgy tekintik, mint aki nem különbözik magától a Legfelsőbb Úrtól. Ezért van az, hogy az imperszonalizmus hívei Nála vesznek menedéket, és Őt tekintik a Legfelsőbb legmagasabb formájának.