nitja-dharma o bjut parasta arthat pauttalikata
11. fejezet
Örök vallás, és Bjut-parasta, vagy múrti-imádat
A Gangá nyugati partján van Pahara-pura falu. Ez a híres falu Koladvipa közepén van, az pedig Navadvipában. Sriman Maháprabhu idejében élt ott egy különösen tiszteletreméltó és befolyásos ember, Mádhava dásza Csattopadhjája (ismerik Csakari Csattopadhjája néven is). Csakarinak volt egy Vamsivadananda Thákura nevű fia. Maháprabhu kegyéből nagy ember lett. Az emberek azt gondolták, hogy az Úr Krsna fuvolájának az inkarnációja, és mindenki Prabhu Vamsivadanandának nevezte őt. Jól tudták, hogy Visnuprijá anya különösen kegyes volt hozzá. Miután Visnuprijá anya eltávozott, Vamsivadananda az Úr múrti-formáját Májápurából elvitte Kulija Pahara-purába. Amikor az utódai Dzsáhnavi anya kegyében részesültek, és Sripat Baghanaparába költöztek, Maháprabhu múrtijának imádatát púdzsárik folytatták, akik Malancsában, Kulija-grámában éltek.
Kulija-gráma falu éppen szemközt volt Navadvipa régi városával, a Gangá másik oldalon. Sok híres kis falu volt Kulija területén, például Csinadanga. Egyszer egy csinadangai bhakta kereskedő nagy lelki ünnepet rendezett a templomban, Kulija Paharapurában. Navadvipa harminckét mérföldes körzetén belül sok bráhmana panditát és minden vaisnavát meghívtak erre az ünnepre. Mindenfelől jöttek a vaisnavák az ünnep napján. Ananta dásza és mások is eljöttek Nrsimha-palliból. Goracsanda babadzsi s mások Májápurából jöttek, Nárájana dásza babadzsi és mások Bilva-puskariniból, Narahari dásza és mások Modadrumából. Godrumából is eljöttek a paramahamsza babadzsi, Vaisnava dásza és mások. Sacsinandana dásza és mások Szamudragarból érkeztek. Az Úr Hari templomának tilaka jelét viselték a homlokukon, nyakukban tulasz gyöngyöket, testükön az Úr Gaura és az Úr Nitjánanda jelei fénylettek. Minden kézben gyöngyök voltak, hogy az Úr Hari szent neveit zengjék. Mindenki hangosan énekelt:
Hare Krsna Hare Krsna
Krsna Krsna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama
Rama Rama Hare Hare
Ezt a mantrát énekelték. Néhányan karatálokon játszottak, és énekeltek: „A dicső Úr Gaura táncol a szankirtanában!”
Mások újra meg újra táncoltak, és énekeltek:
Sri Krsna Csaitanja Prabhu Nitjánanda
Sri Advaita Gadadhára Srivasadi Gaura bhakta vrnda
Sok könny hullott a szemekből. Volt, aki borzongott az extázistól. Mások lelkesen kiáltották: „Gaura-kisora! Meglátják-e valaha a szemeink a Te örök kedvteléseidet?” Néhány vaisnava mrdangákon játszott, és közben a szent neveket zengte. A kulijai nők, akik az Úr Gaura bhaktái voltak, ámulattal nézték az extatikus szeretetet, amelyet a vaisnavák bemutattak. Mentek, mentek, és végül megérkeztek a templomhoz, amely most színház volt, elő akartak adni egy darabot Maháprabhuról. Nyakában egy ruhadarabbal, a vendéglátó kereskedő a vaisnavák lábaihoz borult, és alázatosan beszélt. Aztán a vaisnavák elfoglalták a helyeiket a színházban. Jöttek a púdzsárik, és praszádam virágfüzéreket tettek a vaisnavák nyakába. Kezdődött a színdarab, a Csaitanja-mangala. A vaisnavák a szattvika-bháva extázis különféle formáit nyilvánították meg, amikor az Úr Csaitanja nektári kedvteléseiről hallottak. Már mindenki elmerült a transzcendentális boldogság óceánjában, amikor egy kapuőr odament a templom vezetőihez, és azt mondta, hogy megérkezett Szatszhaika Paragana fő mullah-ja, most az udvarban ül a társaival, és beszélni akar egy vaisnava panditával. A templom vezetői tájékoztatták az összegyűlt babadzsi panditákat. A vaisnavák nem örültek annak, hogy megszakadt a színdarab nektárfolyama. A madhjadvipai Krsnadásza babadzsi megkérdezte: „Mit akar a mullah?” A templomvezetők tudták, mi a mullah szándéka, és az egyikük ezt mondta, „A mullah a lelki igazságról akar beszélni a vaisnavákkal.” Azt is hozzátette, hogy a mullah-nak nincs párja a mohamedán tudósok között, nagyon komolyan hirdeti mindenütt a maga vallását, és nem fanatikus, aki mások vallását gyűlöli. Nagyon tiszteli Delhi császára is. A mullah azt kérte, csak egy vagy két vaisnava pandita vegyen részt a beszélgetésben a szentírásokról. Azt gondolta, le fogja győzni a tiszta vaisnava vallást. Amikor hallották, hogy eljött az alkalom a vaisnava vallás hirdetésére, több vaisnava szívében fölébredt a vágy, hogy beszéljen a mullah-val. Aztán megbeszélték egymás között, és eldönötték, hogy a májápurai Goracsanda dásza pandita babadzsi, a godrumai Vaisnava dásza pandita babadzsi, a dzsahnu-nágarai Premadásza babadzsi, és a csampahattai Káli-pávana dásza beszélgessenek a mullah-val, és amikor a darab, a Csaitanja-mangala véget ér, a többiek is csatlakoznak hozzájuk. „Dzsaja Nitjánanda!” kiáltotta a négy babadzsi, és követték a mahantát a külső udvarba. A külső udvar nagyon kellemes volt. Hűvös volt egy banjan-fa árnyékában. Látva, hogy jönnek a vaisnavák, a mullah és a társai tisztelettel üdvözölték őket. Teljes tudatában annak, hogy minden lélek az Úr Krsna szolgája, a vaisnavák dandavatjaikat ajánlották a mullah szívében élő Úr Vászudévának. Aztán a vaisnavák leültek. Nagyon szép látvány volt. Az egyik oldalon ötven fehérszakállú, szépen öltözött és díszes mohamedán tudós. Mögöttük néhány feldíszített lovat kötöttek ki. A másik oldalon négy alázatos és ragyogó vaisnava. Mögöttük sok hindu, akik kíváncsiságból jöttek, és most helyet foglaltak.
A pandita Goracsanda szólalt meg először: „Nemes urak, miért gondoltatok ránk, szegény emberekre?” A szent mullah Badaruddin Szahib alázatosan válaszolt, „Szalám! Hódolatunkat ajánljuk. Eljöttünk, hogy feltegyünk néhány kérdést.” Goracsanda válaszolt, „Válaszolok tudós kérdéseitekre, amennyiben tudok.” Badaruddin Szahib előrelépett, és szólt, „Testvéreim, a hindu társadalom már régóta imádja a félisteneket és félistennőket. A mi szent Koránunkban az áll, hogy Allah egy, nem kettő. Nincs formája. Nagy sértés elkészíteni a képmását, és azt imádni. Sok bráhmana panditot megkérdeztem erről, és ők azt mondták, hogy Allah ugyan valóban forma nélküli, de ez elme képtelen egy forma nélküli dolgon meditálni, ezért meg kell teremteni Allah egy elképzelt formáját, azt a formát kell imádni, azon kell meditálni. Ezeket a szavakat nem tudom boldogan elfogadni. Miért nem? Elképzelt formát teremteni, ez a Sátán műve. Mi ezt úgy nevezzük, ’bjut.’ A ’bjut’ imádata teljesen tilos. Ez az imádat eltávolít Allahtól, és ezt ő meg fogja büntetni. Hallottuk, hogy a ti első prédikátorotok, Csaitanjadéva kivette a hibákat a hindu vallásból. De még ő is a ’bjut’ imádat, egy anyagi dolog imádata mellett volt. Ezt akarjuk tudni a vaisnaváktól: „Tanulmányoztátok a szentírásokat, miért van az, hogy mégsem utasítjátok el ezt a ’bjut’ imádatot?”
A mullah kérdését hallva, a vaisnava panditák magukban mosolyogtak. Hangosan ezt mondták, „Ez a szent pandita babadzsi meg fogja adni neked a választ.” Pandita Goracsanda szólt, „Ahogy parancsoljátok. Őt, akit ti Allahnak neveztek, mi Bhagavánnak mondjuk. Mindkét szó az Istenség ugyanazon, Legfelsőbb Személyiségére vonatkozik. Különféle neveken szólítják őt a Koránban, a Puránákban, különböző országokban és nyelveken. Azt a nevet kell elfogadni, amely a legjobban kifejezi az Istenség Legfelsőbb Személyisége valamennyi tulajdonságát. Ezért szeretjük mi jobban a Bhagaván nevet, mint az Allah, Brahman, Paramátmá és az összes többi nevet. Az Allah szó azt jelenti, ’akinél nincs magasabb.’ Mi nem a magasabbrendűséget nevezzük az Úr legjobb tulajdonságának. Azt mondjuk, az a legjobb tulajdonsága, hogy csodálatos. Nagyon nagynak lenni, ez bizonyára nagyon csodálatos. De nagyon csodálatos az ellentéte is, nagyon kicsinek lenni. Ezért az Allah név nem fejezi ki az Úr valamennyi csodálatos tulajdonságát. A Bhagaván szóban azonban minden csodálatos tulajdonság benne van, amit az ember tudhat. Ez az egy szó mindent magában foglal. A végtelen nagyság és a végtelen kicsinység Bhagavánnak csak az egyik arculata. A második az, hogy Ő minden energia Ura. Amit az ember lehetetlennek gondol, azt Ő könnyen eléri felfoghatatlan energiájával. Felfoghatatlan energiája erejéből van is formája, meg nincs is. Ha azt mondjuk, hogy nincs formája, akkor tagadjuk a felfoghatatlan energiáját. Felfoghatatlan energiája által van formája, és örökké kedvteléseket élvez a bhaktáival. Allah, Brahman és Paramátmá forma nélküliek, ezért nincsenek ilyen csodálatos tulajdonságaik. Bhagaván mindennél kedvezőbb, és mindenkinél híresbb. Kedvtelései olyan édesek, mint a nektár. Bhagaván rendkívül szép. Mindent tud. Tiszta és tökéletes. Meg sem érintheti az anyag. Formája lelki. Túl van az anyagi elemeken, a ’bjut’-on. Bhagaván ugyan az anyagi világ teremtője, de az anyag nem érinti. Ő független. A Bhagaván szó azt jelenti, ’akinek hat fensége van.’ Két arculata van Bhagavánnak: 1. fenség, és 2. édesség. Az édesség-arculat a szellemi lelkek legjobb barátja. Ő a szívünk Ura, Krsna vagy Csaitanja. Ezért ha valaki azt mondja, hogy Bhagaván elképzelt formájának imádata ’bjut’ imádat, vagy az anyag imádata, ez nem áll szemben a mi filozófiánkkal. A vaisnava vallás azt tanítja, hogy az embernek az Úr örök formáját kell imádnia (amely tökéletesen lelki). A vaisnava filozófia szerint az Úr formájának effajta imádata nem ’bjut’ imádat. Ha bármely könyvben az áll, hogy ez az imádat ’bjut’, és tilos, akkor annak a könyvnek nincs joga ezt betiltani. Minden attól függ, milyen hit van a szívben. Akinek a szívében nincs ’bjut’, aki fölülemelkedett az anyagi világon, imádhatja az Úr tiszta lelki formáját. Te Mullah Szahib vagy. Nagy pandita vagy. A te szívedet bizonyára nem érinti meg az anyag. De a kezdő tanítványaid soha nem gondolnak a szívükben a ’bjut’-ra? Amilyen mértékben egy ember tele van ’bjut’ gondolatokkal, annyiban ’bjut’ imádat az Isten-imádata is. A szájával azt mondja, hogy Isten forma nélküli, de az elméje tele van ’bjut’-tal. Az embereknek általában nagyon nehezükre esik, hogy az Úr tiszta formáját imádják. Csak a különösen érdemes ember emelkedhet a ’bjut’ gondolkodás fölé, akit nem érint meg az anyag. Arra kérlek, hogy gondolkodj el ezen.”
Mullah: „Meggondoltam, és azt gondolom, hogy a Korán Allahnak tulajdonítja azt a hat csodálatos tulajdonságot, amit elmondtál Bhagavánról. Nem kell vitakozni azon, hogy az Allah szó etimológiája Bhagaván.”
Goracsanda: „Jó. Tehát elfogadod, hogy a Legfelsőbb Lény fenséges és szép. Akkor elfogadtuk, hogy van egy szép formája a lelki világban, amely más, mint az anyagi világ. Az Úrnak az a formája a múrti, akit mi imádunk.’
Mullah: „A mi Koránunk azt is írja, hogy a Legfelsőbbnek olyan lelki formája van, amely nagyobb a legnagyobbnál. Ezt elfogadjuk. De amikor ti egy szobrot készítetek arról a lelki formáról, az a szobor anyagi. Ezért mondom én, hogy ’bjut.’ A ’bjut’ imádata nem ugyanaz, mint Őt imádni, aki nagyobb a legnagyobbnál. Kérlek, mondd meg, hogy mit gondolsz erről.”
Goracsanda: „A vaisnava szentírások azt mondják, hogy az Úr tiszta és lelki múrti-formáját kell imádni. Az emelkedett bhakták nem imádnák az Úr múrti-formáját, ha az a forma földből, vagy bármely más anyagi elemből lenne. A Srimad Bhágavatam (10.48.13) mondja:
„Szamárnak vagy tehénnek kell tekinteni azt az embert, aki a három elemből álló testet önmagával azomosítja, aki a test melléktermékeit a rokonainak tekinti, aki azt hiszi, hogy az Úr múrti-formája földből vagy más anyagi elemekből van, és azért megy a zarándokhelyre, hogy megfürödjön, nem azért, hogy ott a transzcendentális tudás embereivel találkozzon.”
„A Bhagavad-gítá (9.25) mondja:
„Akik az anyagot imádják, az anyagi világban maradnak.”
„Ezért a szentírások következtetése, hogy az anyag imádata nem megengedett. Ezt láthatod. El kell azonban magyarázni egy bizonyos dolgot. Az emberek a tudás és tisztaság különböző szintjein vannak. A tiszta lelki tudásban levő képes arra, hogy az Úr tiszta lelki formáját imádja. A lelki tudat alacsonyabb szintjein azonban az emberek kevésbé értik Istent, és akik a legalacsonyabb szinten vannak, egyáltalán nem értik meg az Úr lelki természetét. Amikor Istenen meditál, a legalacsonyabb szinten levő ember elkerülhetetlenül úgy fogja elképzelni, hogy anyagi formája van, anyagi tulajdonságokkal. Azt gondolni, hogy az Úr múrti-formája egy agyagszobor, ugyanaz, mint úgy meditálni az elmében a Legfelsőbbön, mint akiről azt képzelik, hogy anyagi formája van. Igazából ezen a fejlettségi szinten az Úr múrti-imádata nagyon hasznos. Ha nem lenne múrti-imádat, az emberek általában nagyon kedvezőtlen helyzetben lennének. Ha egy közönséges ember nagyon akarja látni Istent, és nem láthatja még a múrti-formáját sem, elvesztene minden reményt, hogy valaha is megláthatja az Urat. A múrti-imádatot megtiltó vallások követői a lelki fejlettségnek nagyon alacsony szintjén vannak. Materialisták, nem érdekli őket az Úr imádata. Ezért a vallás alapja a múrti-imádat. A tiszta és bölcs szentek a Legfelsőbb Úr formáját szemlélik. Az odaadás megtisztította a szívüket, tudják, hogy az Úr múrti-formája tiszta szellem. Amikor a szívet egyre jobban megtisztítja az odaadás, az imádó fokozatosan megérti, hogy az Úr múrti-formája lelki forma, amely az anyagi világban tükröződik. A múrti-forma tehát az Úr lelki formája, az a forma, amelyről a nagy szentek úgy intézkedtek, hogy az anyagi világban tükröződjön. A fejlett bhakták közvetlenül észlelik, hogy a múrti-forma tökéletesen lelki. A közepes bhakta azt gondolja, hogy a múrti-forma egy kép az elmében. Először a kezdő bhakta azt hiszi, hogy a múrti egy anyagi elemekből készült szobor, de amikor megtisztul a szíve, fokozatosan megérti, hogy a múrti igazából szellem. Ezért az Úr múrti-formáját a bhakták minden osztályának imádni kell. Elképzelt formát imádni tilos. Az Úr igazi, örök formájának imádata azonban nagyon áldásos. Ezért írták elő az Úr múrtijának imádatát a vaisnavák mindhárom osztálya számára. Nincs ezzel semmi baj. Éppen ellenkezőleg, nagy áldást hoz. Maga a Legfelsőbb Úr mondja a Srimad Bhágavatamban (11.14.26):
„Ha valaki a Rólam való hallással, és tiszta dalok éneklésével megtisztítja a szívét, fokozatosan képessé válik arra, hogy lássa a szellemet. Olyan lesz, mint az, akinek egy gyógykenőcs visszaadta a szeme látását.”
„Az anyagi világban az elme hajlamos arra, hogy megteljen anyagi gondolatokkal. Ebben az állapotban a lélek nem képes megérteni az igazi lelki azonosságát, nem tudja szolgálni a Legfelsőbb Urat, aki Felsőlélekként lakozik a szívében. Ha aztán hall és énekel az Úr dicsőségéről, és másféle odaadó szolgálatokat végez, a lélek lassan erőre kap. Meglazulnak az anyagi kötelékek, amelyek fogva tartják. Amikor ezek a kötelékek meglazulnak, a lélek erősebb, és idővel emelkedett lesz. Közvetlenül láthatja a szellemet, és a lelki szinten cselekedhet. Egyesek azt mondják, mindent el kell hajítani, ami nem áll kapcsolatban az Úrral, és csak arra kell törekedni, hogy Őt elérjük. Az ember azonban nem válhat lelkileg erőssé csupán a száraz tudással. Honnan vegye a feltételekhez kötött lélek az erőt, hogy hirtelen lemondjon mindenről, ami nem áll közvetlen kapcsolatban az Úrral? Kiszabadulhat egy fogoly a börtönből csupán azzal, hogy szabad szeretne lenni? Az anyagi világba bebörtönzött lélek megsértette a Legfelsőbb Urat. Meg kell találnia a módját, hogyan csökkentse ezt a sértést. A szellemi lélek természettől fogva az Úr Krsna örök szolgája. A lélek sértésének gyökere, hogy ezt elfelejtette. Ezért valahogy rá kell vennie az elméjét, hogy az Úrra gondoljon. Ha az Úr múrti-formáját nézi, kedvteléseiről hall és az odaadó szolgálat más cselekedeteit végzi, lassan fölébred a lélek eredeti, lelki természete. Minél inkább fölébred, annál inkább láthatja közvetlenül a szellemet. A kezdő számára nincs más út a lelki fejlődésre, mint az Úr múrtijának imádata, az Úr dicsőségének hallása és éneklése. Ezért vezették be a nagy szentek a múrti-imádatot ebben a világban.”
Mullah: „Nem jobb egy elképzelt formán meditálni az elmében, mint elképzelt múrti-formát készíteni anyagi elemekből?”
Goracsanda: „Ez ugyanaz. Amikor az elme anyagi, csak anyagi dolgokra gondol. Mondhatod, Brahman, a Legfelsőbb, mindent átható. Az anyagi elme mégis azt fogja gondolni, hogy Brahman olyan, mint az anyagi elem, az éter, amely szintén mindent áthat. Ha azonban továbbra is így meditálok Brahmanon, idővel megnyilvánul a szívemben a Brahman valódi igazsága. Az idő és a tér anyagi. Ha az elme nem tud az idő és a tér fölé emelkedni a meditációban, akkor hogyan meditálhat azon, ami túl van az anyagi világon? Te elveted a múrti-formát, mint valamit, ami földből, vízből vagy más anyagi elemekből van, és az Úr elképzelt formáján meditálsz, amely térből és időből van. Ez az Úr anyagi formájának imádata, az Úr faragott képe. Nincs szükség az Úr anyagi, úgynevezett formájára. Az Úr nem anyagi. Ő lelki. Ez a természete. Ezért adtak egy olyan folyamatot a feltételekhez kötött lelkeknek, amely által közeledhetnek a lelki Legfelsőbb Úrhoz. Az Úr szent neveinek zengése, kedvteléseinek elmondása, múrti-formájának imádata növelik az odaadást. Ha az imád elérte a tiszta odaadást, láthatja a Legfelsőbb Úr lelki formáját. A filozófiai spekuláció és a gyümölcsöző cselekvés nem segítenek ahhoz, hogy lássuk az Urat.”
Mullah: „A Legfelsőbb Úr különbözik az anyagtól. Azt mondják, Sátán vezette be az anyagi dolgok imádatát, hogy csapdába ejtse a lelkeket az anyagi világban. Ezért gondolom, hogy nem jó anyagi dolgokat imádni.”
Goracsanda: „Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy, és nincs vetélytársa. Senki sem versenyezhet Vele. Ebben az anyagi világban mindent Ő teremtett, és minden Tőle függ. A Legfelsőbb Urat sok különböző módon lehet imádni. Az imádat valamennyi, különböző formájával elégedett. Nem lesz valakinek az ellensége csak azért, mert Őt egy adott módon imádja. Ő mindig áldásos. Ha azt mondod, a Sátán tesz valamit, akkor én azt mondom, hogy a Sátánnak nincs ereje ahhoz, hogy bármit is tegyen a Legfelsőbb Úr akarata ellenére. Ha a Sátán létezik, ő is csak egyéni lélek, aki a Legfelsőbb Úrtól függ. Én azonban azt gondolom, hogy Sátán nem létezik. Miért nem? Mert ebben az anyagi világban soha, semmit nem lehet tenni, ami meghiúsítaná a Legfelsőbb Úr akaratát. Nincs egyetlen egyéni lélek sem, aki ne függene a Legfelsőbb Úrtól. Megkérdezheted, ’Mi a bűn eredete?’ Ezt válaszolom: Az egyéni lélek természettől fogva az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a szolgája. Ezt tudni, ez a tudás. Ezt elfelejteni, ez a tudatlanság. Ha egy egyéni szellemi lélek ezt elfelejti, akkor elveti a bűn magvait szívének földjében. Aki mindig az Úr felszabadult társa marad, az nem ülteti el a bűn magját a szívében. Ahelyett, hogy elképzelnénk ezt a mitológiai Sátánt, becsületesen meg kell látni a tudatlanságot a szívünkben. Ezért az ember akkor sem követ el sértést, ha úgy imádja a Legfelsőbb Urat, mint aki jelen van az anyagi elemekben. A múrti-imádat szükséges a kezdő bhakta számára, és nagy áldás forrása a fejlett bhakta számára. Csak egyes gondolkodók elmélete, hogy a múrti-imádat nem jó. Egyáltalán nem támasztják alá a tiszta szentírások.”
Mullah: „A múrti-imádat nem jó az Istenszeretet eléréséhez. Csak számos anyagi gondolattal tölti meg az elmét.”
Goracsanda: „Ha a régi történelemkönyveket tanulmányozzuk, láthatjuk, hogy a te következtetésed nem helyes. Sok kezdő bhakta kezdte el úgy a lelki életét, hogy az Úr múrti-formáját imádta. Ahogy a múrti-imádatot a bhakták társaságában folytatták, fokozatosan fejlődtek, és aztán közvetlenül láthatták, hogy a múrti magának a Legfelsőbb Úrnak a lelki formája. Elmerültek az Úr iránti lelki szeretet nagy óceánjában. Ez tagadhatatlan igazság: Minden jó alapja, társulni az Úr bhaktáival. Aki az Úr lelkileg fejlett bhaktáival társul, lassanként eléri a lelki szeretetet az Úr iránt. Ha pedig elérte, vége minden olyan gondolatnak, hogy a múrti anyagi lenne. Nagyon szerencsés az, aki fokozatosan fejlődik. A nem árja vallások általában ellenzik a múrti imádatát. De nézd csak meg, ezeknek a vallásoknak hány követője érte el a lelki szeretetet az Úr iránt? Csak azzal töltik az idejüket, hogy vitatkoznak, és gyűlölik egymást. Hogyan érthetnék meg az Úr iránti szerető odaadást?”
Mullah: „Ha valaki szereti az Urat, akkor nem hiba, ha a múrtit imádja. De hogyan lehet egy kutya, macska, kígyó, züllött ember vagy valami más lény imádata ugyanaz, mint a Legfelsőbb Úr imádata? A tiszteletreméltó próféta kifejezetten megtiltotta a ’bjut’ imádatát.”
Goracsanda: „Az emberek általában hálásak Istennek. Akár bűnösek, akár nem, hisznek Isten hatalmában, és leborulnak a csodák előtt, amelyeket bemutatott ebben a világban. A tudatlan bennszülött hálás Istennek, ezért borul le a nap, a folyó, a hegy, vagy bármi előtt, ami nagyon nagy és felséges. Felajénljék magukat ezeknek a dolgoknak, feltárják nekik a szívüket. Bár bizonyára nagy különbség van az Úr iránti lelki szeretet és az anyagi dolgok imádata között, végül elérik a jó eredményeket ezek a megtévedt emberek is, akik úgy mutatják ki a hálájukat Istent iránt, hogy anyagi dolgok előtt borulnak le. Ha az értelem szemével nézed, nem kárhoztatod őket az anyagi dolgok imádatáért. Ha valaki a forma nélküli, mindent átható Istenen meditál, vagy namázt, egyéb imákat ajánl fel minden lelki szeretet nélkül, akkor ez hogyan különbözik egy macska imádatától? Mi azt gondoljunk, mindent meg kell tenni, ami ahhoz szükséges, hogy fölébressze a szeretetet Isten iránt. Ha gúnyoljuk, vagy támadjuk ezeket a kezdőket, akkor elzárjuk előttük a fokozatos lelki fejlődés útját. A dogmatikus emberek nem hajlandók tisztelni más vallások követőit. Gúnyolják vagy támadják azokat, akik nem olyan módon végzik az imádatot, mint ők. Nagy hibát követnek el.”
Mullah: „Akkor hát azt kell mondani, hogy minden Isten, és bárminek az imádata Isten imádata? Isten imádata a bűnök, vagy a bűnös vágyak imádata? Isten bármilyen fajta imádattal elégedett?”
Goracsanda: „Mi nem mondjuk azt, hogy minden Isten. Sőt, Isten különbözik minden mástól. Mindent Isten teremtett, és Tőle függ. Minden kapcsolatban van Istennel. E kapcsolat fonalát követve, bármi elvezethet oda, hogy az ember kíváncsi legyen Istenre. Ezért mondja a szútra: „A kíváncsiság hajt a dolgok megízlelésére.”
„Ezért ez a fajta kíváncsiság fokozatosan arra indít, hogy az ember meg akarja tapasztalni, min a szellem. Ti mindannyian nagy panditák vagytok. Ha kegyesek és nagylelkűek vagytok, meg fogjátok érteni, mi ennek az igazsága. Mi csak szegény vaisnavák vagyunk. Nem szeretünk vitákba bocsátkozni. Ha megengeded, akkor most meghallgatjuk ezt a zenés játékot, a Sri Csaitanja-mangalát.”
Senki sem tudta megérteni, milyen következtetésekre jutott a mullah, amikor meghallgatta ezeket az érveket. Rövid csend után ezt mondta, „Örülök, hogy meghallgattalak titeket. El fogok jönni egy másik napon, és kérdezek valami mást. Most már késő van. Ha akarunk menni.” E szavakkal a mullah szahib és a követői lovaikra szálltak, és elmentek Szataszaika Paraganába. A babadzsik boldogan kiáltották az Úr Hari szent neveit, és bementek a templomba, hogy lássák a színdarabot, a Sri Csaitanja-mangalát.