nitja-dharma o itihásza
10. fejezet
Örök vallás és történelem
Kétség támadt Harihara Bhattacsárja, egy agradvipai tanító elméjében. Megbeszélte néhány emberrel, de a kétség nem oszlott el. Egyre jobban zaklatta az elméjét. Egy napon, amikor Arkatila faluban volt, megkérdezte Csaturbhudzsa Njájaratnát, „Szent Bhattacsárja, kérlek, mondd meg nekem: Milyen régi a vaisnava vallás?” Harihara Bhattacsárja avatott vaisnava, és az Úr Krsnát imádja az otthonában. Njájaratna Mahásaja húsz évet töltött vesződséges tanulással. Semmilyen vallás nem érdekelte. Nem szeretett a vallásról beszélni. Csak akkor jelent meg benne valami vallásos érzés, amikor Durgá istennőt imádták. Harihara kérdésére ezt gondolta, „Ez a Harihara biztosan a vaisnavizmus támogatja. Még bajba keverhet engem. Jobb lesz távol maradni a bajtól.” Így gondolkodott Njájaratna Mahásaja, és ezt mondta: „Miféle kérdés ez? Te sok könyvet olvastál. Olvastad még a Muktipádát is. Nézd, az egész Njája-sásztra sehol sem említi a vaisnava vallást. Miért bosszantasz engem ezzel a kérdéssel?”
Harihara szólt, „Bhattacsárja Mahásaja, én vaisnava családban születtem, és avatott vaisnava vagyok. Soha nem voltak kétségeim a vaisnava vallásról. Te ismered Vikramapura könyvét, a Tarka-csúdámanit. Ő ki akarja irtani a vaisnava vallást, sok helyen prédikál ellene ebben az országban, és másutt is. Sok pénzt keresett ezzel. Egy főleg Durgá-imádókból álló gyülekezetben azt mondta, hogy a vaisnava vallás nem is olyan régi, és nincs semmi alapja. Azt mondta, csak alacsony osztálybeli emberek nevezik magukat vaisnaváknak, a magasabb osztálybeliek nem tisztelik a vaisnava vallást. Amikor hallottam ennek a panditnak a következtetéseit, először fájt a szívem, de aztán átgondoltam, és rájöttem, hogy Prabhu Csaitanjadéva előtt nem volt vaisnavizmus Bengálban. Akkoriban csaknem mindenki Durgá-mantrák zengésével végezte az imádatot. Kevesen voltak, akik vaisnava mantrákat zengtek, de végső soron azok a vaisnavák is a személytelen felszabadulást akarták elérni, Brahmanná válni. Azok a vaisnavák mind pancsopászakák voltak. Prabhu Csaitanjadéva után azonban a vaisnavizmus új formát öltött. Most a vaisnavák már el sem tudják viselni a ’mukti’ és ’brahman’ szavakat. Mit értenek az odaadó szolgálatból? Nem tudom megmondani. Van egy mondás, ’A félszemű guru követői el fognak tévedni.’ Úgy látom, hogy ilyenek ezek a vaisnavák. Ez a kérdésem, „Létezett azelőtt ez a fajta vaisnavizmus, vagy csak Csaitanjadéva kora után találták ki?”
Njájaratna Mahásaja látta, hogy Harihara szokatlanul gondolkodik. Más szavakkal, Harihara nem volt orthodox vaisnava. Amikor megfogalmazódott benne ez a gondolat, az arca kivirult a boldogságtól. Így szólt, „Harihara, te jól ismered a njája-sásztrát. Egyetértek az elgondolásoddal. Manapság újfajta vaisnavizmus van. Semmit sem merek mondani ellene. Ez a Kali-juga! Egy kissé vigyáznunk kell. Sok gazdag és tiszteletreméltú úr fogadta el Csaitanja filozófiáját. Nem hisznek bennünk. Azt gondolják, ellenségek vagyunk. Hamarosan vége a lehetőségeinknek. A Telik, Tamlik és Szuvarna-vanikák mind elkezdtek a szentírásokról beszélni. Nagy bajba kevertek minket. Látod, a bráhmanák hosszú időn át úgy intézték, hogy más kaszt ne olvashassa a szentírásokat. Még a közvetlenül a bráhmanák után jövő kájaszthák sem énekelhették a szent Om szótagot. Mind azt követték, amit mi mondtuk. De manapság minden vaisnava a lelki igazságról társalog. Teljesen legyőztek minket. Nimai Pandita kora óta a bráhmana vallás gyakorlatilag eltűnt. Harihara, a Tarka-csúdámani igazat mindott. Aszerint, hogy mit láttak és mit hallottak, mások azt mondhatják róla, amit akarnak. Én azt mondom, jól beszélt. Lángol a testem a haragtól, amikor ezeket a bolond vaisnavákat hallom. Még azt is mondják, hogy Sankarácsárja könyvei tévednek, amit mond, az mind májá. Azt mondják, az Úr Visnu parancsolta meg neki, hogy egy csomó hazugságot mondjon. És a tetejébe azt mondják, hogy a vaisnava vallásnak nincs kezdete. A vaisnava vallás alig száz éves! Most meg nincs kezdete. Ahogy mondják:
„A bolondok találnak egy ártatlan embert, bűnbakot csinálnak belőle, aztán újra meg újra megtámadják.”
„Beszéljenek, ahogy akarnak. Navadvipa régen olyan jó volt, amilyen rossz ma. Manapság egy pár vaisnava, akik Navadvipában, Baragacsiban élnek, a világ összes gondolatát ostobaságnak látják. Van köztük két vagy három tudós, ezek aztán felforgatták az egész országot. Mindent összezúztak, a kasztrendszer szabályait, azt, hogy az egész világ illúzió, és hogy Durgá istennőt kell imádni. Nézd. Manapság már sráddha ceremónia sincs sok. Mi lesz a hivatásos bráhmanákkal?”
Harihara megkérdezte, „Bhattacsárja Mahásaha, nincs orvoság? Májápurában még van öt vagy hat nagy, nagy bráhmana tudós. Sok Szmrti és Njája tudós van a Gangá túlsó partján. Miért nem egyesítik az erőiket, miért nem támadják meg Gadigacsát (Godrumát)?”
Njájaratna szólt, „Igen! Ezt meg tudják tenni a bráhmana tudósok, ha egyesülnek. Persze a bráhmana tudósok inkább egymás között harcolnak. Szeretnek harcolni, és azt állítják, az egymás közötti harc hozzátartozik a tudós munkájához. Hallottam, hogy Krsna-csúdámani követői elmentek vitatkozni Gadigacsába, és vereséget szenvedtek. Most már ki se jönnek a tantermeikből. Vannak, akik ezt mondják.”
Harihara szólt, „Bhattacsárja Mahásaja, te vagy a tanítónk. Sok nagy tudós tanítója vagy. Sokan tanulták meg a te Njája-sásztra kommentárjaidból, hogyan lehet becsapni másokat szócsavarással. Kérlek, menj el, győzd le a vaisnava tudósokat egyszer és mindenkorra. A vaisnava vallás modern találmány. Nem a Védák tanítása. Kérlek, menj el, és bizonyítsd be ezeket az igazságokat. Akkor meg lesz mentve a mi pancsopászana imádatunk, amit az összes korábbi tekintély tanított.”
Csaturbhudzsa Njájaratna elméjében volt egy félelem. Félt, hogy ugyanarra a sorsra jut, mint Krsna-csúdámani és mások, akiket a vaisnavák legyőztek. Ezt mondta, „Harihara, álruhában fogok odamenni. Gyere te is. Mondd magad tudósnak, és gyújtsd meg a vita tüzét Gadigacsában.” Harihara szólt: „Engedelmeskednem kell a parancsodnak. Mahádévának nevezem magamat, és hétfőn átkelek a Gangá folyón.”
Eljött a hétfő. Három tudós, Harihara, Kamalakanta és Szadásiva kelt át a Gangá folyón, az arkatilai Csaturbhudzsa Njájaratna kíséretében. Több, mint tíz órát utaztak a folyón, amikor végre megérkeztek Pradjumna-kundzsába. „Haribol! Haribol!” kiabálták, mint egy kis csoportra való Durvásza Muni, és beléptek a mádhavi folyondárok ligetébe. Advaita dásza kijött, üdvözölte és ülőhelyekkel kinálta őket, aztán megkérdezte, „Milyen parancsot szeretnétek adni nekem?” Harihara szólt, „Azért jöttünk, hogy néhány dolgot megvitassunk a vaisnavákkal.” Advaita dásza válaszolt, „Az itt élő vaisnavák nem vitatkoznak. De ha őszintén van néhány kérdésetek, az rendben van. A minap is eljött néhány tudós, nagy vitába kezdtek, és végül mindegyik boldogtalanul távozott. Megkérdezem a szent paramahamsza babadzsit, és aztán megmondom, mit felelt.” Ennyit mondott, és bement a paramahamsza babadzsi kunyhójába.
Advaita dásza egy pillanat múlva visszatért, és mindenkit ülőhellyel kínált. A szent paramahamsza babadzsi is belépett a gyönyörű ligetbe, dandavatját ajánlotta először a tulaszi növénynek, és aztán a bráhmana vendégeknek. Megkérdezte őket, „Szent bráhmanák, milyen parancsot szeretnétek adni nekem?”
Njájaratna szólt: „Két kérdésem van. Kérlek, válaszold meg.” Ekkor a szent paramahamsza babadzsi hívatta a szent Vaisnava dásza babadzsit. Amikor a vaisnavák mind kényelmesen ültek, Njájaratna Mahásaja megkérdezte, „Gondolkodjatok előbb, és aztán beszéljetek: régi a vaisnava vallás, vagy modern?”
A szent paramahamsza babadzsi kívánságára Vaisnava dásza beszélt. Ezt mondta, „A vaisnava vallás örök. Mindig létezett.”
Njájaratna: „Ahogyan én látom, kétféle vaisnava vallás van. Az egyik elfogadja, hogy a Legfelsőbb a forma nélküli Brahman. De igazából senki nem imádhat valamit, ami forma nélküli. Ezért elképzelhetik, hogy a Legfelsőbbnek van egy formája, az imádott formát imádják, és fokozatosan megtisztul a szívük. Ha aztán a szív megtisztult, természetesen megjelenik benne a forma nélküli Brahman tudása. Rádhá-Krsna, Ráma vagy Nrsimha elképzelt formáinak imádatával éri el az ember végül a Brahman tudását. Azok, akik ezt a filozófiát fogadják el, Visnu múrtiját imádják, Visnu-mantrákat zengenek, vaisnaváknak tekintik és a pancsopászakák közé számítják magukat. A másik fajta vaisnava vallás azt állítja, hogy az Úr Visnunak, az Úr Rámának vagy az Úr Krsnának valódi és örök formáik vannak. A bhakta ezeket a formákat imádja, az Ő mantráikat zengi, elnyeri az örök tudás és a kegyet is. Sankara téved, és egy csomó hazugság, amikor azt mondja, hogy a Legfelsőbb forma nélküli. Melyik az örök e kétféle vaisnava vallás közül? Melyik létezett örökké?”
Vaisnava dásza: „Az igazi vaisnava vallás ez a második fajta. Ez örök. Az első csak névleg vaisnava vallás. Az igazi vaisnava vallás ellensége. Nem örök. Csak egy csomó hazugság.”
Njájaratna: „Értem, hogy a véleményed szerint az egyetlen igaz vaisnava vallás Csaitanjadéva filozófiája. A vaisnava vallás tehát nemcsak Rádhá-Krsna, Ráma és Nrsimha imádatát jelenti, Rádhá-Krsnát és a többi múrtit úgy kell imádni, ahogyan Csaitanja tanította. Nagyon jó. De hogyan mondhatod, hogy ez a fajta vaisnava vallás örök?”
Vaisnava dásza: „Ezt a fajta vaisnava vallást tanítja a négy Véda. Valamennyi Szmrti-sásztra ezt a fajta vaisnava vallást tanítja. Az egész védikus történelem (itihásza) ennek a dicsőségét zengi.”
Njájaratna: „Csitanjadéva még meg sem született 150 évvel ezelőtt. Abból, amit én látok, Ő tanította először ezt a fajta vallást. Ha ez így van, hogyan lehet örök?”
Vaisnava dásza: „Amióta léteznek a lelkek, azóta létezik ez a fajta vaisnava filozófia. Anyagi idő szerint nem lehet kiszámolni, mikor jelentek meg először az egyéni lelkek. Igazából nem volt olyan idő, amikor először létrejöttek volna egyéni lelkek. Az egyéni lélek kezdet nélküli, és ilyen a vaisnava vallás. Brahmá volt az első egyéni lélek, aki megszületett ebben az univerzumban. Amint Brahmá megnyilvánult, megnyilvánultak a Védák szavai is, amelyek a vaisnava vallás alapja. Benne van ez a Srimad Bhágavatam négy alapvető versében (2.9.33-36). Ezt mondja a Mundaka Upanisad is (1.1.1):
„Brahmá, az első félisten, az univerzum teremtője és a világok védelmezője mondta el a Legfelsőbbről szóló tudást a legidősebb fiának, Atharvának.”
„Ezt a Legfelsőbbről szóló tudást tanítja a Rgvéda is (1.22.20):
„Valamennyi félisten legfelsőbb célja az Úr Visnu lótuszvirág lábai. Az Úr lótuszvirág lábai éppen őgy megvilágosítanak, mint a nap az égen.”
„A Svetásvatara Upanisad (5.4) mondja:
„Az Istenség dicsőséges, Legfelsőbb Személyisége egyedül uralkodik a teremtmények fölött.”
A Taittirija Upanisad (2.1.2) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valódi, örök, határtalan és mindentudó. Aki megérti a szívében élő Legfelsőbb Urat, a lelki világba megy. Ott a mindentudó Legfelsőbb Úrral társul. Minden vágya teljesül.”
Njájaratna: „Azt mondod, hogy a Rgvéda ’tad visnoh paramam padam’ verse a te vaisnava vallásodról beszél, és nem arról, amely az imperszonalizmus májáváda elméletét követi. Hogyan állíthatod ezt?”
Vaisnava dásza: „Az a vaisnava vallás, amely az imperszonalizmus része, nem hajlandó elismerni, hogy az Úr Visnu szolgálata örök. Az a vallás azt állítja, hogy aki elnyerte a lelki tudást, ő maga a Legfelsőbb lesz. A Katha Upanisad (1.2.23) azonban ezt mondja:
„A Legfelsőbb Urat nem lehet elérni sem hozzáértő magyarázatokkal, sem óriási intelligenciával, de még sok hallással sem. Őt csak az éri el, akit Ő maga választ. Az ilyen személynek nyilvánítja meg a saját formáját.”
„Az Úr szolgálata és az Úr előtti meghódolás az egyetlen igaz vallás. Ennek a vallásnak a követésével részesülhetünk az Úr kegyében, és akkor megláthatjuk az Úr örök formáját. A személytelen spekuláció nem vezet ehhez. A Védák e világos és egyértelmű szavainak megértésével láthatjuk, hogy a tiszta vaisnava vallás a Védákban gyökerezik. Sriman Maháprabhu ugyanazt a vallás tanította, mint a Védák. Ez nem kétséges.”
Njájaratna: „Van olyan védikus szöveg, amely megerősíti, hogy Krsna imádata a legnagyobb eredmény, és nem a személytelen tudás?”
Vaisnava dásza: „A Taittirija Upanisad (2.7.1) mondja:
„Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a transzcendentális ízek tárháza.”
„Ezt meg a Cshándógja Upanisad (8.13.1) mondja:
„Meghódolok Sri Rádhának, hogy elérjem az Úr Krsnát. Meghódolok az Úr Krsnának, hogy elérjem Sri Rádhát.”
„Sok védikus szöveget idézhetek, amelyek bizonyítják, hogy az Úr Krsna odaadó szolgálata a legtöbb, amit el lehet érni.”
Njájaratna: „Megtalálni a ’Krsna’ nevet a Védákban?”
Vaisnava dásza: A ’sjáma’ szó nem az Úr Krsna neve? A Rgvéda (1.22.164) mondja:
„Láttam egy tehénpásztor fiút, aki nem hal meg soha.”
„Ez csak egy a sok védikus szöveg közül, amelyek említik az Úr Krsnát, egy gopa fiát.”
Njájaratna: „Ezek a védikus szövegek kicsavart értelmezései.”
Vaisnava dásza, „Ha valaki alaposan tanulmányozza a Védákat, meg fogja látni, hogy ezek a helyes értelmezések. A Védákat a régi bölcsek által adott magyarázatok szerint kell megértenünk.”
Njájaratna: „Most kérlek, mondd el a vaisnava vallás történetét.”
Vaisnava dásza: „Már mondtam, hogy amikor az első egyéni lélek megjelent, vele együtt jelent meg a vaisnava vallás. Ezért Brahmá félisten az első vaisnava. Az Úr Siva is vaisnava. Az eredeti pradzsápatik mind vaisnavák. Brahmá elméből született fia, Nárada Goszvámi is vaisnava. Nem látjátok, hogy a vaisnava vallás jelen volt abban a pillanatban, amikor az univerzumot megteremtették? Az igazság az, hogy nem mindenki kerüli el az anyagi kötőerők befolyását. Aki valóban megszabadult az anyagi kötőerőktől, az hiteles vaisnava. A Mahábhárata, Rámájana és a Puránák mind a védikus civilizáció történetei. Már láttuk, hogy a vaisnava vallás jelen volt az univerzum megteremtése pillanatában. Amikor a szentírások a különféle félistenekről, emberekről és démonokról beszélnek, Prahládáról, Dhruváról és más vaisnavákról van szó, a kezdettől fogva. A vdikus történetek csak a leghíresebbek neveit jegyezték fel. Nem lehet megmondani, hány száz más nagy vaisnava volt Prahláda és Dhruva korában. Dhruva, Manu fiai és Prahláda mint Pradzsápati Kasjapa unokái. Ők tehát az univerzum kezdetén éltek. Ez nem kétséges. A védikus történetekből látjuk, hogy a vaisnava vallás már az idők kezdetén jelen volt. A Csandra-vamsa és a Szúrja-vamsa királyaim a nagy munik és rsk mind az Úr Visnu őszinte bhaktái voltak. Ez mind ott van a három juga, - Szatja, Treta és Dvápara – leírásában. A Kali-jugában Rámánudzsa, Madhvácsárja és Visnu Szvámi félen, nyugaton Nimbárka Szvámi sok ezer embert hoztak el a tiszta vaisnava valláshoz. Kegyükből Bharata-varsa lakosságának talán a fele jutott át májá óceánján, megtalálta a menedéket a Legfelsőbb Úr lótuszvirág lábainál. Bengálban láthatjátok az Úr Sacsinandanát, aki a szívünk ura. Hány elesett lelket szabadított meg? Ha megnézitek ezeket a nagy lelkeket, nem látjátok a vaisnava vallás dicsőségét?”
Njájaratna: „Igen. De miféle vaisnavák Prahláda és a többiek? Mit mondasz?”
Vaisnava dásza: „Alaposan kell tanulmányozni a szentírásokat. Prahláda elutasította az imperszonalista elméletet, amit Sanda és Amarka tanítottak neki, ehelyett az Úr Hari szent neveit tette élete céljává. Ezért Prahláda tiszta bhakta volt. Ez nem kétséges. Az igazság az, hogy gondos és részrehajlás nélküli vizsgálódás nélkül senki sem értheti meg a szentírások igazi jelentését.”
Njájaratna: „Ha igaz, hogy a vaisnava vallás időtlen idők óta létezik, akkor milyen új dolgot tanított Csaitanja Maháprabhu, amiért különösen tisztelni kell?”
Vaisnava dásza: „A vaisnava vallás olyan, mint egy lótuszvirág. Lassan nyílik ki. Először csak egy bimbó. Aztán részben kinyílik. Csak lassan válik teljesen kinyílt virággá. Brahmá félisten korában az imperszonalista elmélet, az odaadó szolgálat gyakorlása és az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tudása, ahogyan azokat a Srimad Bhágavatam négy alapvető verse leírja, csak új hajtások voltak, lassan kezdtek növekedni az élőlények szívében. Prahláda és mások korában a hajtásból bimbó lett. Ezt láthatjátok. Vjásza Muni idejében ez a bimbó lassan kinyílt, és a nagy vaisnava ácsárják korában virág lett. Amikor Sriman Maháprabhu eljött ebbe a világba, a szeretet virága teljesen kinyílt, és mindenki érezhette édes illatát. Sriman Maháprabhu tárta fel a vaisnava vallás legbizalmasabb titkát: az Úr szent nevei zengésével elért, tiszta szeretetet. Ő hozta el a legnagyobb szerencsét az élőlények számára az anyagi világban. Ilyen értékes kincs az Úr szent neveinek zengése. Ki más tárta volna fel ezt az igazságot, mint az Úr Csaitanja? Biztos, hogy már írtak róla a szentírások, de nem tárták fel általában az embereknek. Megnyílt-e valaha az Istenszeretet nektárjának a háza az Úr Csaitanja előtt?”
Njájaratna: „Nos, ha Isten szent neveinek zengése olyan édes, akkor a nagy panditok miért nem kedvelik?”
Vaisnava dásza: „A Kali-jugában ’pandita’ már nem azt jelenti, mint egykor. A szentírások azt mondják, a ’panda’ szó ragyogó értelmet jelent, ezért panditának nevezték azt, akinek ragyogó értelme volt. Manapság mindenkit panditnak neveznek, aki megtanulta az értelmetlen fecsegést a Njája-sásztrából, vagy úgy értelmezi a Szmrti-sásztrát, ami általában tetszik az embereknek. Értik vagy tanítják ezek a ’panditák’ a vallás igazságát, a szentírások igazi jelentését? Elérheti-e valaki a Njája-sásztra értelmetlen fecsegésével a lelki igazságot, amelyet csak valamennyi szentírás részrehajlás nélküli és gondos tanulmányozásával lehet megérteni? A Kali-jugában csak azokat nevezik panditoknak, akik nagyon értenek ahhoz, hogy becsapják magukat és másokat is becsapjanak. Ezek az úgynevezett panditok viharos vitákat folytatnak az agyagedényekről és a rongydarabokról. Mi a valóság, mi az egyéni lelkek és a Legfelsőbb kapcsolata, mi az élőlények valódi lelki szükséglete, és hogyan lehet ezt az igényt kielégíteni? Ezeket a dolgokat soha nem fogják megismerni ezek a panditok viharos vitákkal. Csak ha megértették ezeknek a dolgoknak az igazságát, akkor fogják megtudni a választ erre a kérdésre: Mi az értéke az Úr Hari szent nevei szeretetteljes zengésének?”
Njájaratna: „Nos, azzal biztosan egyetértek, hogy manapság alig vannak jó panditok. Mégis miért van az, hogy az előkelő családokban született, nagy bráhmanák nem hajlandók elfogadni a te vaisnava vallásodat? A bráhmana kaszt a jóság kötőerejében van. A bráhmanák természettől fogva a helyes úton járnak, és természettől fogva vonzódnak a legmagasabb vallási elvekhez. Miért ellenzik hát ilyen hevesen a vaisnava vallást?”
Vaisnava dásza: „Ha már föltetted ezt a kérdést, illő, hogy megadjam a helyénvaló választ. Bár a vaisnavák nem szeretnek másokat bírálni. Nézd, ha nem érzel fájdalmat és haragot a szívedben, és tudni akarod, mi a valódi igazság, akkor meg tudom válaszolni a kérdésedet.”
Njájaratna: „Tedd azt. Én tanulmányoztam a szentírásokat. A békésség, önfegyelem és türelem mellett vagyok. El fogom viselni a szavaidat. Kérlek, beszélj egyenesen. Elfogadom azt, ami jó és igaz.”
Vaisnava dásza: „Nézd, Rámánudzsa, Mádhava, Visnu Szvámi és Nimbárka mind bráhmanák voltak. Ezer meg ezer bráhmana tanítványuk volt. Bengálban a mi Maháprabhunk vaidika bráhmana volt. Nitjánanda Prabhunk rádhija bráhmana volt. Advaita Prabhunk radzsendra bráhmana volt. Goszvámijaink és mahantáink többnyire bráhmanák voltak. Ezer meg ezer, nagy bráhmana családok tilaka jeleit viselő nagy lélek vett menedéket a vaisnava vallásnál, a tiszta vaisnava vallást hirdették a világ embereinek. Hogyan mondhatod azt, hogy az emelkedett bráhmanák nem tisztelik a vaisnava vallást? Ezt tudjuk: valamennyi bráhmana emelkedett, aki tiszteli a vaisnava vallást. Egyes bráhmanák csak a rossz családok, rossz társulás vagy a rossz nevelés miatt lesznek az ellenségeink, nem azért, mert a brahminikus elveik olyan nagyok és emelkedettek. Azért lesznek ellenségek, mert romlottak és szerencsétlenek. A szentírások kijelentik, hogy a Kali-jugában nagyon kevés az igazi bráhmana. Ez a kevés bráhmana vaisnava lesz. Ha elfogadja a vaisnava Gájatrit, amely a Védák anyja, a bráhmana avatott vaisnava lesz. A Kali-juga hibái hatására azonban egy bráhmana elfogadhat más, nem-védikus avatást is. Így aztán elveszti a vaisnava státuszt. Csak azok, mert a számuk kevés, kérlek, ne vonj le helytelen következtetést a vaisnava bráhmanákról.”
Njájaratna: „Miért fogadja el olyan sok alacsony osztálybeli ember a vaisnava vallást?”
Vaisnava dásza: „Nem kétséges, hogy ez így van. Sok alacsony osztálybeli ember természettől fogva nagyon alázatos, ezért a vaisnavák úgy tartják, érdemesek a kegyükre. Senki sem lehet vaisnava, ha előbb nem részesült a vaisnavák kegyében. A kaszt, vagyon vagy valami más büszkeségtől megittasult emberek nem lehetnek alázatosak. Nekik nagyon nehéz elnyerniük a vaisnavák kegyét.”
Njájaratna: „Nem szeretnék többet tudni erről. Látom, hogy a végén megint heavy dolgokat fogsz idézni a szentírásokból. Nekem nagyon fáj ilyen szavakat hallani, például amit a Varáha Purána mond:
„A Kali-jugában démonok születnek meg a bráhmanák családjaiban.”
„Nem szeretek ezekről a dolgokról beszélni. Most kérlek, mondd meg, miért nem tisztelitek a mi Sankara Szváminkat, aki a lelki tudás parttalan óceánja?”
Vaisnava dásza: „Miért mondod ezt? Mi azt mondjuk, hogy Sankara Szvámi magának az Úr Sivának az inkarnációja. Sriman Maháprabhu azt tanította nekünk, hogy tiszteljük meg őt az ácsárja címmel. Az egyetlen dolog, amit nem fogadunk el, a májáváda filozófiája. A májáváda filozófia nem a Védák által tanított vallás. Ez igazából rejtett buddhizmus. Hogy a démonoknak stabil életet adjon, az ácsárja, a Legfelsőbb Úr parancsára kicsavarta a Védák, Védánta és Bhagavad-gítá igazi jelentését, és az Advaita-vádát, a személytelen Isten filozófiáját tanította. Az ácsárja hibája ez? Bírálják őt az emberek? Buddha a Legfelsőbb Úr inakrnációja volt. Olyan filozófiát hirdetett, ami szemben áll a Védákkal. Bírálják őt a Védák követői? Ha valaki ezt mondja, „Nem jó, hogy a Legfelsőbb Úr és Siva félisten így cselekszenek,” akkor én ezt mondom: Miért nem? Ők soha nem kegyetlenek vagy igazságtalanok. Az Istenség Legfelsőbb személyisége, az univerzum védelmezője, és társa, az Úr Siva mindketten mindent tudnak, minden jót megadnak. Soha nem kegyetlenek vagy igazságtalanok. Cselekedeteiknek mély céljuk van, bár a kis egyéni lelkek ezt nem tudják megérteni. Ezért nem szabad bírálni őket. Mivel nem elég értelmesek ahhoz, hogy megértsék az Úr célját, az emberek bírálhatják Őt, azt mondhatják, „Nem jó, ha a Legfelsőbb Úr így cselekszik. Neki másként kellett volan cselekednie.” Értelmes emberek soha nem beszélnek így. Miért volt szükség az imperszonalista filozófiára, amely fegyelmezte a démonikus embereket? Csak a mindenható Úr tudja. Miért kell megteremteni a különböző létformákat, és aztán elpusztítani? Mi nem tudhatjuk. Ezek az Úr kedvtelései. Az Úr odaadó bhaktái boldogok, amikor hallják a kedvteléseit. Nem mondanak olyat, hogy az Úr helytelenül cselekedett, nem vonják kétségbe az Úr cselekedeteinek érdemeit.”
Njájaratna: „Jó. De miért mondod azt, hogy a májáváda filozófia szemben áll a Védák és a Védánta-szútra tanításaival?”
Vaisnava dásza: „Ha gondosan megvizsgálod a Védákat és a Védánta-szútrát, akkor kérlek, mondd meg nekem, mely mantrák, mely szútrák támogatják a májáváda következtetést? Én majd megmondom, hogyan kell értelmezni azokat a mantrákat és szútrákat. Lehet, hogy úgy tűnik, egyes védikus mantrák a májáváda filozófia halvány tükörképei. Ha azonban megnézzük, mi előzi meg, mi követi azokat a mantrákat, akkor egy pillanat alatt elszáll a májáváda értelmezés.”
Njájaratna: „Testvérem, én soha nem tanulmányoztam az Upanisadokat és a Védánta-szútrát. Mindent tudok a Njája-sásztráról. Egy olyan vitában rongydarabbá változtatom az agyagedényt, és a rongydarabot agyagedénnyé. Beleolvastam a Gítába, de nem igazán hatoltam bele. Itt meg kell állnom. Nos, szeretnék még egyet kérdezni. Miért csak az Úr Visnu praszádam maradékaiban hisznek a vaisnavák, és miért nem a félistenek és félistenek praszádamjában?”
Vaisnava dásza: „Én nem vagyok pandita. Nagyon ostoba vagyok. Ha szépen tudok beszélni, ez csak a paramahamsza gurudévám kegyéből történik. Ezt mindenkinek tudnia kell. A szentírások óceánjának nincs partja. Senki sem tanulmányozhatja az összes szentírást. Az én gurudévám kiköpülte a szentírások óceánját, és nekem adta a végkövetkeztetések krémjét. Tudom, hogy amit ő tanít, az valamennyi szentírás végső következtetése. Kérdésedre ez a válasz: A vaisnavák nem tiszteletlenek a félistenek és félistennők praszádamjaival szemben. Sri Krsna az egyetlen Legfelsőbb Isten. A többi félisten és félistennő az Ő engedelmes bhaktái. A vaisnavák azt a praszádamot tisztelik, amit az Úr bhaktái hagytak meg. Nem tiszteletlenek ezzel szemben. Aki elfogadja a bhakták által meghagyott praszádam maradékokat, el fogja érni a tiszta odaadást az Úr iránt. A bhakták lábainak a pora, a nektári víz, amely lemosta a bhakták lábait, és a nektári étel, amely a bhakták ajkait megérintette, ez a három dolog nagyon csodálatos és élvezetes. Ezeket bizonyára el kell fogadni. Ez az igazság: Ha egy imperszonalista imád egy félistent, ételt és más dolgokat ajánl neki, az a félisten nem fogja elfogadni sem az imádatot, sem az ételt, sem egyéb felajánlást, mert az imperszonalista filozófia beszennyezte az imádatot végzőt. Erre bőségesen van bizonyíték a szentírásokban. Ha akarod, idézhetem. A félistenek imádói többnyire imperszonalisták. A félisten-praszádam, amit felajánlanak, elpusztítja az odaadó szolgálatot, megsérti Bhakti-dévit, az odaadás istennőjét. Ha egy tiszta vaisnava felajánlja az Úr Krsna által megízlelt praszádamot egy félistennek vagy félistennőnek, az a félisten vagy félistennő boldogan elfogadja, és táncol örömében. Ha aztán egy vaisnava elveszi azt a praszádamot, megtelik boldogsággal. Nézd, a szentírások parancsai a legfontosabbak. A Jóga-sásztra azt írja, hogy a jógát gyakorló egy félisten praszádamját se fogadja el. Ez nem azt jelenti, hogy a jógát gyakorló ne tisztelje a félisteneknek felajánlott praszádamot. Csak azt jelenti, ha lemond ezekről a maradékokról, az segít a jóga-meditációban. Ha valaki odaadó szolgálatot végez, és elfogad valami praszádamot, amit nem annak az Úrnak ajánlottak fel, akit ő imád, akkor nem érheti el a tiszta odaadást. Ez nem azt jelenti, hogy nem tiszteli a félisteneknek felajánlott praszádam maradékot. Tudnod kell, hogy ezt a szentírások rendelték el, és arra való, hogy egy adott célt elérjenek.”
Njájaratna: „Jó. Elfogadom ezt a választ. Miért utasítjátok el a szentírásokban előírt állatáldozatokat?”
Vaisnava dásza: „A szentírások nem azt tanítják, hogy állatokat kell ölni. A szentírások kijelentik:
„Ne árts egyetlen élőlénynek sem.”
„A Védák ezekkel a szavakkal tiltják meg az állatokkal szembeni erőszakot. Amíg az ember a szenvedély és a tudatlanság kötőerőinek a karmaiban van, arra fog vágyakozni, hogy nőkkel társuljon, húst egyen, és bort igyon. Ezt teszi, és nem hallgatja meg, mit parancsolnak a Védák. A Védáknak ez a céljuk: Amíg az ember nincs a jóság kötőerejében, nem tud lemondani az állatok megöléséről, a borivásról, vágyakozni fog egy nő érintésére. Ezeket a hajlandóságokat korlátozzák a szentírások, amikor előírják, hogy a nőkkel házasságban kell társulni, az állatokat az áldozatban kell megölni, bort inni pedig csak bizonyos ceremóniák során szabad. Ez valahogy korlátozza az emberek hajlamait, aztán végül teljesen le tudnak mondani róluk. Ez a Védák célja. A Védák valójában nem azt tanítják, hogy meg kell ölni az álaltokat. Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (11.5.11):
„Ebben az anyagi világban a feltételekhez kötött lélek mindig szexet akar, húst akar enni, bort akar inni. A szentírások soha nem javasolják ezeket a cselekedeteket. Lehetővé teszik ugyan a szexet a szent házasságban, a húsevést áldozati felajánlásokkal, és a részegséget a rituális boroskelyhek elfogadása révén, de végső soron mindennek a végső célja a lemondás.”
„Ezért a vaisnavák nem tiltakoznak, ha a szenvedély és tudatlanság kötőerejében levő emberek ilyen körülmények között ölik meg az állatokat. A jóság kötőerejében levők azonban soha ne tegyék ezt. Erőszakot alkalmazni másokkal szemben, ez az állatok dolga. Nárada Muni ezt mondja az állatokról (Srimad Bhágavatam 1.13.47):
„Akiknek nincs kezük, zsákmányul esnek azoknak, akiknek van; akiknek nincs lábuk, a négylábúak prédái lesznek. Az erős a gyöngébben él, és általános törvény, hogy minden élőlény egy másiknak a tápláléka.”
Manu is ezt mondja (Manu-szamhitá 5.56):
„Az anyagi életben mindenki ahhoz vonzódik, hogy jobban ragaszkodjon (pravrtti-marga), de a legnagyobb kincset az nyeri el, aki az elkülönülés útján (nivrtti-marga) jár.”
Njájaratna: „Jó. Miért ellenzik a vaisnavák a sráddha és más szertartások végzését, amelyekkel az ember lerója az adósságát az ősöknek?”
Vaisnava dásza: „Ha a Védák karma-kanda szertartásait végző emberek elvégzik a sráddha ceremóniát is, a vaisnaváknak nincs semmi kifogásuk. A szentírások azonban ezt mondják (Srimad Bhágavatam 11.5.51):
„Aki Mukundának, a felszabadulás adományozójának lótuszvirág lábainál vesz menedéket, fölad minden egyéb kötelességet, és komolyan ezen az úton jár, nem tartozik sem a félisteneknek, sem a bölcseknek, az élőlényeknek, a családtagoknak, az emberiségnek vagy az ősatyáknak.”
„A következtetés tehát az, hogy annak, aki meghódolt az Úrnak, nem kell elvégeznie a karma-kanda sráddha ceremóniákat, hogy megfizesse a tartozását az ősöknek. Ők az Urat imádják, az Úr praszádamját ajánlják fel az őseiknek, és aztán megtisztelik azt a praszádamot a családjukkal. Ezt a sráddha szertartást végzik.”
Njájaratna: „Mikor válik méltóvá valaki arra, hogy így cselekedjen?”
Vaisnava dásza: „Azon a napon, amelyen hisz az Úr Hari kedvteléseiben és a szent nevében, máris vaisnavának számít. Ezt maga a Legfelsőbb Úr mondja ezekkel a szavakkal (Srimad Bhágavatam 11.20.9):
„Amíg valaki nem undorodott meg a gyümölcsöző cselekvéstől, és amíg nem hall hittel rólam, addig a Védák szertartásait kell végeznie.”
Njájaratna: „Nagyon elégedett vagyok. Amikor a nagy műveltségedet és értelmedet látom, hiszek a vaisnavákban. Boldog a szívem. Harihara, miért vitatkozzunk ezekkel az emberekkel? Ezek az emberek nagyon nagy tudósok. Nagyon értik a szentírásokat. Bármit mondjunk is, hogy az üzletünk virágozzon, Nimai Pandita a legnagyobb filozófus és vaisnava, aki valaha Bengálban született. Ez nem kétséges. Most keljünk át a Gangá folyón. Mindjárt véget ér a nap.” „Haribol! Haribol!” kiáltoztak Njájaratna és a társai, majd eltávoztak. A vaisnavák táncra perdültek, és ezt énekelték, „Dzsaja Sacsinandana!”