nitja-dharmer namantara vaisnava-dharma
4. fejezet
Az örök vallás másik neve a vaisnava vallás
Lahiri Mahásaja és Vaisnava dásza kunyhói egymás mellett álltak. Volt a közelben néhány mangó- és kanthala-fa. Négy oldalról bételnövények zárták le a ligetet. Az udvarban volt egy nagy, köralakú terasz. Ez a terasz azóta ott volt, hogy ott élt Pradjumna Brahmacsári. A vaisnavák már régóta Szurabhi teraszának nevezeték, megszokták, hogy körüljárják, és fölajánlják a dandavatjaikat.
Alkonyat után Vaisnava dásza egy falomb-ülésen ült a kunyhójában, és az Úr Hari szent neveit zengte. Sötét félhónap volt. Az éjszaka lassan sötétedett. Egy mécses lángja lobogott Lahiri Mahásaja kunyhójában. Ajtajában kígyó látva gyorsan fölkapta a lámpást, és egy botot, hogy megölje a kígyót, de amikor kiment a lámpásával, a kígyót már nem látta. Ekkor Lahiri Mahásaja ezt mondta Vaisnava dászának, „Vigyázz. Kígyó van a kunyhódban.” Vaisnava dásza válaszolt, „Miért aggódsz egy kígyó miatt? Gyere. Lépj be a kunyhómba félelem nélkül.” Lahiri Mahásaja belépett, és leült a falevél-ülésre. De még mindig zaklatott volt a kígyó miatt. Így szólt, „Nemes szívű, Sántipura sokkal jobb hely. Egy városban nem kell félni a kígyóktól és más veszélyektől. Nadijában mindig rettegni kell a kígyóktól. Különösen Godrumában és az erdőkben. Nehéz ilyen helyeken élni egy úriembernek.”
Vaisnava dásza babadzsi válaszolt, „Lahiri Mahásaja, ostobaság ilyen dolgok miatt aggódni. Biztosan ismered Mahárádzsa Pariksit történetét a Srimad Bhágavatamból. Nem félt a kígyóktól, nyugodt elmével hallgatta az Úr Hari nektári történeteit Sukadéva Goszvámi szájából. Így aztán elérte a transzcendentális boldogságot. Egy kígyó sem ölheti meg az ember lelki testét. A lelki testet csak az elválás kígyója marhatja meg, amikor nem hallhat a Legfelsőbb Úr nektári kedvteléseiről. Az anyagi test nem örök. Egy napon föl kell adnod. Az ember mindent megtehet, hogy fönntartsa az anyagi testét. Mégis, amikor az Úr Krsna akarja, az anyagi test bizonyára elpusztul, és senki sem képes megvédelmezni. Ha még nem jött el a halál ideje, ott is alhat a kígyó mellett, de a kígyó nem fog ártani neki. Igazi vaisnavának azt lehet nevezni, aki nem fél sem a kígyóktól, sem más veszélyektől. Ha mindig a veszélyekre gondol, nagyon nyugtalan lesz az elméje. Hogyan gondolhat a nyugtalan elme mindig az Úr Hari lótuszvirág lábaira? Ne félj hát a kígyóktól, hagyj fel a félelemből született törekvéssel, hogy a kígyókat megöld.”
Lahiri Mahásaja bizakodott egy kissé, és szólt, „Szent uram, jó szavaid eltörölték a félelmet a szívemből. Tudom, hogy csak a nemes szívű ember méltó arra, hogy elérje az élet végső célját. A nagy lelkek hegyi barlangokban élnek, imádják az Urat, és soha nem félnek a vadállatoktól. Sőt önként az erdőben élnek a vadállatok között, mert a materialista emberek társaságától félnek.”
A szent babadzsi szólt, „Amikor Bhakti-dévi (az odaadó szolgálat istennője) megjelenik valakinek a szívében, az a szív természetesen nagyon emelkedett lesz. Szentek és gazemberek, mindenki szereti az Úr bhaktáját. Legyen hát minden ember vaisnava.”
Ezt hallva, Lahiri Mahásaja ezt mondta, „Nagy hitet adtál nekem az örök vallásban. A vaisnava vallás nagyon közel van az örök valláshoz. Én ezt hiszem. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a vaisnava vallás teljesen azonos az örök vallással. Ezért arra kérlek, mondd el nekem, te hogyan gondolod.” Vaisnava dásza babadzsi így beszélt:
„Ebben az anyagi világban két különböző vallást neveznek vaisnavának. Az egyik tiszta, a másik beszennyezett vaisnava vallás. A tiszta vaisnava vallás egy, bár négyféle, a különböző raszáknak megfelelően. Van tehát egy vaisnava vallás a szolgálatban (dászja), egy vaisnava vallás a barátságban (szakhja), egy vaisnava vallás a szülői szeretetben (vátszalja), és egy vaisnava vallás a szerelmes kapcsolatban (mádhurja). A tiszta vaisnava vallás azonban mégis csak egy. Nem sok. Örök vallás, transzcendentális vallás, ezek csak a vaisnava vallás egyéb nevei. A Sruti-sásztra kijelenti: „Aki a Legfelsőbbet megérti, mindent megért.”
„Ezek a szavak a vaisnava vallásra vonatkoznak. Lassanként feltárul előtted ez az igazság.
„A szennyezett vaisnava vallás kétféle: 1. gyümölcsöző cselekvéssel (karma), és 2. imperszonalista tévedéssel (gjána) szennyezett vaisnava vallás. A gyümölcsöző cselekvéssel szennyezett vaisnava vallás az, ahogyan a vaisnava vallás cselekedeteit a szmárta panditok megértik. Ebben a vaisnava vallás-felfogásban benne van ugyan az avatás a Visnu-mantra zengésébe, mégis lekicsinyli az Istenség Legfelsőbb, mindent átható Személyiségét, és alárendeli Őt a gyümölcsöző cselekvésnek. Szerintük igaz, hogy az Úr Visnu a félistenek ura, de csak a karma-folyamat része, és Ő maga is alá van rendelve a karma törvényeinek. Vagyis nem a karma van alárendelve Visnu akaratának, hanem Visnu a karma akaratának. A szmárták szerint minden imádat és lelki gyakorlat csak a gyümölcsöző cselekvés valamilyen formája, ezért semmi nem áll magasabban, mint a gyümölcsöző cselekvés. Régóta fennáll a vaisnava vallásnak ez a formája, a mimámszaka filozófusok szerint. Sokan követik ezt Indiában, és azt állítják magukról, hogy vaisnavák. A tiszta vaisnavákat viszont egyáltalán nem fogadják el vaisnaváknak. Ez a mimámszakák baja.
Az imperszonalista filozófiával szennyezett vaisnava vallás is elterjedt Indiában. Az imperszonalisták szerint az embernek azért kell imádnia Szúrját, Ganesát, Saktit, Sivát vagy Visnut, hogy elérje a tulajdonságok nélküli, személytelen Brahmant. Ha aztán eléri a tökéletes tudást, eldobhatja azt a formát, amelyet imádott. Végül aztán eléri a tulajdonságok nélküli, személytelen Brahmant. Sokan elfogadják ezeket az ideákat, nem tisztelik a tiszta vaisnava vallást. Az Úr Visnu imádata benne van az öt forma (Szúrja, Ganesa, Sakti, Siva és Visnu) személytelen imádatában, és az imádatba beletartozik az avatás, múrti-imádat, és az Úr Visnu iránti odaadás sok más formája is. Néha még Sri Sri Rádhá-Krsna imádata is benne van. Mégsem ez a tiszta vaisnava vallás.
A tiszta vaisnava vallás különbözik az efféle szennyezett vaisnava vallásoktól. Ez az igazi vaisnava vallás. A Kali-juga hibái miatt sokan nem értik, mi a tiszta vaisnava vallás. Ezeket a szennyezett változatokat gondolják annak.
A Paramátmá (Felsőlélek) imádói a Felsőlélekkel akarnak találkozni. Misztikus transzba akarnak esni, így akarnak találkozni a Felsőlélekkel, ezért aztán krija-jógát, karma-jógát vagy astanga-jógát végeznek. Az ilyen emberek szerint az avatás a Visnu-mantrák zengésébe, az Úr Visnu imádata, meditáció az Úr Visnun, és másféle odaadó szolgálatok mind a karma-jóga különböző formái. Az ilyen emberek között a gyümölcsöző cselekvéssel szennyezett vaisnava vallás nyilvánul meg.
A Srimad Bhágavatam azt mondja, hogy a legszerencsésebb emberek a tiszta odaadó szolgálathoz, az Istenség Legfelsőbb Személyisége tiszta formájának a szolgálatához vonzódnak. Imádják a múrtikat, és másféle odaadó szolgálatokat is végeznek. A odaadó szolgálat ilyen cselekedetei nem a krija-jóga, karma-jóga vagy az imperszonalista spekulációk alárendelt formái. Ezek mind a tiszta odaadó szolgálat aspektusai. A Srimad Bhágavatam (1.2.11) ezt mondja:
„A bölcs transzcendentalisták, akik ismerik az Abszolút Igazságot, e kettősségtől mentes szubsztanciát Brahmannak, Paramátmának vagy Bhagavánnak hívják.”
Ezt így kell látni. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki nem különbözik sem a Paramátmától, sem a személytelen Brahmantól, a Legfelsőbbnek a legmagasabb, végső megnyilvánulása. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége az Úr Visnu, aki teljesen tiszta. Tiszták azok az egyéni szellemi lelkek is, akik az Ő követői lesznek. Az ilyen tiszta lelkek cselekvését nevezik bhaktinak, odaadó szolgálatnak. A Hari-bhakti (az Úr Harinak végzett odaadó szolgálat) más nevei a suddha-vaisnava-dharma (tiszta vaisnava vallás), nitja-dharma (örök vallás), dzsaiva dharma (az egyéni lelkek kötelessége), bhágavata dharma (az Istenség Legfelsőbb Személyisége imádatának vallása), paramártha-dharma (az élet végső céljához vezető út), és para-dharma (a legmagasabb vallás). A Paramátmá és a személytelen Brahman elérésére törekvő vallások mind időleges vallások. Az emberek anyagi indítékkal keresik a személytelen Brahmant. A személytelen Brahman vallása anyagilag motivált, és időleges. Nem örök. Az anyagi világ csapdájába esett egyéni lélek természetesen meg akar szabadulni az anyagi kötelékektől. Ezért keresi a személytelen Brahmant. Az elragadtatott meditáció (szamádhi) boldogságára törekvő lélek a Paramátmát kereső vallásnál vehet menedéket. Finomabb fajta anyagi élvezetet akar, ezért követi az anyagi indítékra alapozott, időleges vallást. A Paramátmát kereső vallás sem örök. Örök csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatának a vallása.”
Lahiri Mahásaja meghallgatta ezeket a szavakat, és így szólt, „Kérlek, beszélj nekem a tiszta vaisnava vallásról. Én már öreg vagyok. Lábaidnál veszek menedéket. Kérlek, légy kegyes, és fogadj el engem. Hallottam, hogy annak, aki korábban egy méltatlan személytől kapott avatást és tanításokat, találnia kell egy méltó tanítót, aztán tőle kell elfogadnia az avatást és a tanításokat. Napok óta hallgatom a te jó tanításaidat, és most hiszek a vaisnava vallásban. Kérlek, légy kegyes. Tanítsd nekem a vaisnava vallást, és ha megtanítottad, adj nekem avatást, tisztíts meg engem.” A szent babadzsi kissé zavartan szólt, „Szent fivérem, én tanítlak téged, amennyire tudlak, de nem vagyok érdemes arra, hogy avató lelki tanítómester legyek. Akárhogy is van, most a tiszta vaisnava vallásról kell hallanod.
„Sri Krsna Csaitanja Maháprabhu, az egész világ eredeti lelki tanítómestere azt tanítja, hogy három alapvető igazság van a vaisnava vallásban: 1. szambandha (az Istenség Legfelsőbb személyiségének és az egyéni léleknek a kapcsolata), 2. abhideja (cselekedetek ebben a kapcsolatban), és 3. prajódzsana (a végső cél, ami a tiszta szeretet az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt). Aki ezt a hármat megérti, az megfelelően cselekedhet. Tiszta vaisnava, az Úr tiszta bhaktája.
„A szambandhán belül három külön igazság van: 1. az anyagi világ, vagy illuzórikus energia, májá, 2. az egyéni lélek, vagy alárendelt élőlény, és 3. az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki egy és páratlan, minden energia ura, mindenkinél vonzóbb, minden fenség és édesség hajléka, az egyéni szellemi lelkek és az illuzórikus energia egyetlen menedéke. Bár Ő mind az egyéni szellemi lelkeknek, mint az illuzórikus energiának az egyetlen menedéke, mindig teljesen független, transzcendentális formája rendkívül szép és örök. A személytelen Brahman ragyogás teste tündöklésének csak távoli tükörképe. Transzcendentális hatalmának energiájával (aisi sakti) nyilvánítja meg az anyagi univerzumokat, elhelyezi bennük az egyéni lelkeket. Aztán kiterjed, és Felsőlélekké válik. Mint Felsőlélek, belép az anyagi univerzumokba. Így hát Ő a Legfelsőbb Irányító. Amikor transzcendentális fenségét nyilvánítja meg, akkor Ő az Úr Nárájana a lelki égben. Amikor a transzcendentális édesség arculatát nyilvánítja meg, akkor Ő az Úr Krsnacsandra, a gópik szerelmese Goloka Vrndávanában. Határtalanul sok, különféle, örök formája és kedvtelése van. Senki és semmi nem egyenlő Vele. Semmi sem jobb Nála.
Valamennyi formáját és kedvtelését a para-saktija (transzcendentális energiája) nyilvánítja meg. Számos különféle transzcendentális energiája közül különösen hármat ismernek az egyéni lelkek. Ezek egyike a csit-energia. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége ennek az energiának a megnyilvánításával élvezi transzcendentális kedvteléseit. Egy másik energiája a dzsíva- vagy határ-energia. Ez nyilvánítja meg és tartja fenn a végtelenül sok egyéni lelket. A harmadik a májá-energia. Ez nyilvánít meg minden anyagi dolgot, az anyagi időt, és az anyagi cselekedeteket.
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége kapcsolatban van az egyéni szellemi lelkekkel. Az anyagi energia és az egyéni szellemi lelkek is kapcsolatban vannak Vele. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az egyéni lelkek is kapcsolatban vannak az anyagi energiával. Ezeket a különféle kapcsolatokat nevezik szambandhának. A szambandhát megérti, aki megérti ezeket a különböző kapcsolatokat. Előbb ezeket a kapcsolatokat kell megérteni, különben senki sem lehet tiszta vaisnava.”
Lahiri Mahásaja szólt, „Maguktól a vaisnaváktól hallottam, hogy a vaisnavák átadják magukat az érzelmeiknek, és ezért nincs szükségük tudásra. Miféle kijelentés ez? Én magam eddig csak azért zengtek az Úr Hari szent neveit, hogy megjelenjen egy bizonyos érzés. Nem törekedtem arra, hogy megértsem a kapcsolatokat.”
A babadzsi szólt, „A vaisnava extatikus szeretet-érzelmei odaadó szolgálatának végső eredménye. Ennek a szeretetnek azonban tisztának kell lennie. Akik azt gondolják, hogy az extatikus érzelem csúcspontja az egység a személytelen Brahmannal, azok nem cselekedhetnek tisztán, és nem lehetnek tiszta érzéseik. Tiszta extatikus érzelmeik csak üres látszat. A tiszta extatikus szeretet egyetlen cseppje teljesíti a szellemi lélek minden vágyát. Ha azonban ezt az érzést beszennyezi az imperszonalizmus, az eredmény csak baj és zavar a szellemi lélek számára. Aki nagy érzelmeket mutat, de a szívében azt gondolja, hogy nem különbözik a személytelen Brahmantól, az csak be akarja csapni az ártatlan embereket. Ezért a tiszta vaisnaváknak alaposan meg kell érteniük ezeket a kapcsolatokat.”
Ekkor ezt kérdezte a hívő Lahiri Mahásaja, „Van valami magasabb, mint a személytelen Brahman? Ha az Istenség Legfelsőbb Személyisége a személytelen Brahman eredete, akkor a filozófusok miért nem hagyják ott a személytelen Brahmant, és miért nem imádják inkább az Istenség Legfelsőbb Személyiségét?”
A szent babadzsi nevetett, és szólt, „Brahmá, a négy Kumára, Sukadéva Goszvámi, Nárada, Siva, az összes igazán nagy filozófus mind az Istenség Legfelsőbb Személyisége lábainál vettek menedéket.”
Lahiri Mahásaja szólt, „Ha az Istenség Legfelsőbb Személyiségének van egy formája a térben, akkor az a forma bizonyára behatárolt, térbeli értelemben. Hogyan lehetne az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a térben behatárolt formája a mindent átható, térben határtalan, személytelen Brahmannak?”
A babadzsi válaszolt, „Még az anyagi világban is van egy elem, az éter, amely mindent áthat, és térben határtalan. Miért kellene olyan dicsőségesnek tekinteni a személytelen Brahmant, csak azért, mert mindent áthat, és térben határtalan? Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális testének tündökléséből nyilvánítja meg a mindent átható, térben határtalan, személytelen Brahmant, transzcendentális formája pedig ugyanakkor térben behatárolt, és egy adott helyen van. Ki látott már olyat, mint Ő? Mivel senki sem olyan, mint Ő, és mivel nincs riválisa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége fölötte áll a személytelen Brahmannak. Formája csodálatosan vonzó. Transzcendentális formájában a mindent áthatás, mindentudás, mindenhatóság, a legnagyobb kegy és a legnagyobb boldogság mind dicsőségesen megnyilvánulnak a maguk teljességében. Jó ez a forma? Milyen erénye nincs? Milyen hatalma nincs? Forma nélküli, mindent átható, megismerhetetlenül jó valami? Az igazság az, hogy a személytelen Brahman az Istenség Legfelsőbb Személyiségének a tulajdonságok nélküli arculata. A személyiség és személytelenség egymás mellett léteznek az Istenség Legfelsőbb Személyisége gyönyörű formájában. A személytelen Brahman csak az egyik arculata. Az Úrnak ezt a forma nélküli, változatlan, tulajdonságok nélküli, megismerhetetlen, felmérhetetlen arculatát a rövidlátó emberek kedvelik. De akik mindent látnak, nem szeretnek semmi mást, mint az Úr eredeti és teljes formáját. A vaisnavák nem hihetnek a forma nélküli, személytelen Brahmanban, mert ha ezt tennék, akadályozná örök természetüket, tiszta szeretetüket az Úr Krsna iránt. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségében, az Úr Krsnában mindkettő megvan: a tulajdonságok nélküli Brahman, és a tulajdonságokkal teli Legfelsőbb Személy. Ő a transzcendentális boldogság óceánja, ezért vonzó minden tiszta szellemi lélek számára.
Lahiri: „Krsna megszületett, cselekedett, és aztán elhagyta a testét a halálban. Hogyan lehetséges, hogy ez a forma örök?”
Babadzsi: „Sri Krsna formája örök, tele van tudással és boldogsággal. Születése, cselekedetei és úgynevezett halála nem anyagiak.”
Lahiri: Miért beszélnek így Róla a Mahábhárata és más írások?”
Babadzsi: „Az örök, Abszolút Igazságot nem lehet leírni. A tiszta lelkek látják az Úr Krsna formáját és kedvteléseit. El is mondják ezeket a szavaikkal. Ezek a szavak olyanok, mint a közönséges emberekről szóló történetek. Akik értik a Mahábhárata és más szentírások igazi jelentését, az Úr Krsna kedvteléseit és más jellemzőit másként értik, mint az értelmetlen materialisták.”
Lahiri: „Amikor az ember az Úr Krsna formáján meditál, természetesen egy időtől és térből behatárolt formára gondol. Lehet másként is gondolni az Úr Krsna formájára?”
Babadzsi: „A gondolkodás az elme tevékenysége. Amíg az elme meg nem tisztult, lelkivé nem vált, a gondolkodása és a meditációja sem lehet lelki természetű. Az odaadó szolgálat hatására az elme lassan lelkivé válik. Ekkor a gondolkodása és a meditációja is elkerülhetetlenül lelki természetű lesz. Amikor az odaadó szolgálatban örömet találó vaisnava bhakták az Úr Hari szent neveit zengik, az anyagi világnak nincs hatalma rajtuk. Lelkivé váltak. A lelki világban tartózkodnak, az Úr Krsna mindennapi cselekedetein meditálnak. Megismerik az Úr bizalmas szolgálatának a boldogságát.”
Lahiri: „Kérlek, légy olyan kegyes, és add meg nekem ezt a lelki megértést.”
Babadzsi: „Ha fölhagysz az anyagi érveléssel és a kétségekkel, ha napról napra zenged a szent neveket, akkor néhány nap múlva megjelenik a szívedben a hiteles lelki megértés. Amíg itt vannak ezek az anyagi érvek, addig az elméd az anyagi megértés bilincseiben marad. Ha megízleled a szent név nektárját, ezek a bilincsek meglazulnak. Aztán dicsőségesen megnyilvánul a szívedben a lelki világ.”
Lahiri: „Kérlek, légy olyan kegyes, beszélj nekem erről. Ezt szeretném.”
Babadzsi: „Az elme és a szavak nem érthetik meg. Az ember csak akkor értheti meg, ha megismerte a lelki élet boldogságát. Hagyj föl az érveléssel, és pár napig zengd csak az Úr Hari szent neveit. Akkor eloszlik minden kétséged. Többé nem kérdezel senkitől semmit.”
Lahiri: „Tudom, hogy aki hisz az Úr Krsnában, és megízleli szent nevei nektárját, eléri a legmagasabb célt. Jól megértettem az Úr és az egyéni lélek kapcsolatát. Az Úr szent neveinél fogok menedéket venni.”
Babadzsi: „Ez mind közül a legjobb. Értsd meg jól a kapcsolatodat az Úrral, és közvetlenül meg fogod látni a lelki igazságot.”
Lahiri. „Értem az Istenség Legfelsőbb Személyisége igazságát. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége a Legfelsőbb legvégső formája. A személytelen Brahman és a Felsőlélek az Ő alárendeltjei. Ő mindent átható. Csodálatos formáját a lelki világban nyilvánítja meg. Ő egy személy, örök, tele tudással és boldogsággal, és minden energiának az ura. Bár minden energia ura, mindig végtelenül boldog hládini-saktija (a gyönyör-energia) társaságában. Most kérlek, beszélj nekem az egyéni szellemi lelkekről.”
Babadzsi. „Sri Krsna határtalanul sok energiája egyikének a neve tatasztha sakti. Ez az energia a lelki és az anyagi világok között helyezkedik el, és bármelyikben élhet. Nevezik ezt az energiát dzsíva-tattvának (egyéni szellemi lelkeknek) is. Az egyéni lelkek a szellem apró részecskéi. Mivel apró részecskék, az anyagi világ megkötheti őket. A lélek azonban tiszta szellem, lakhat örökké a végtelenül boldog lelki világban is. Az egyéni lelkek kétfélék: 1. akik a lelki világban laknak, és 2. a megkötözött lelkek, akik az anyagi világ lakói. Megkötözött lélek is kétféle van: 1. értelmes, és 2. értelmetlen. Az anyagtól megkötözött, értelmetlen lelkek a madarak, állatok, és azok az emberek, akik nem törekszenek arra, hogy elérjék a legnagyobb lelki célt. Az értelmes emberek a vaisnava vallás útján járnak. Akik nem vaisnavák, nem törekszenek aktívan az élet igazi céljára. Ezért mondják a szentírások, hogy minden cselekvés közül a legjobb szolgálni a vaisnavákat, és társulni a vaisnavákkal. Az értelmes emberek, akik hisznek a szentírásokban, akik az Úr Hari szent neveit zengik, természetes, hogy a vaisnavákkal társulnak. Akik nem értelmesek, nem hisznek a szentírásokban, és nem zengik az Úr Krsna szent neveit. Bár szolgálhatják az Úr Krsna múrti-formáját, a tanítványi láncban továbbadott szabályok szerint, szívükben ezek az értelmetlen emberek nem tisztelik a vaisnavákat.”
Lahiri: „Most már értem, mi az igazság Krsnát és az egyéni szellemi lelkeket illetően. Beszélj az iluzórikus energiáról, májáról.”
Babadzsi: „Májá az anyag. Májá az Úr Krsna egyik energiája. Nevezik apara saktinak is (anyagi energia) és bahiranga saktinak (külső energia). Májá mindig távol marad az Úr Krsnától és a bhaktáitól, mint az árnyék a fénytől. Májá nyilvánította meg a tizennégy világot, földet, vizet, tüzet, levegőt, étert, elmét, értelmet és a hamis egót, ami ezt a gondolatot adja, ’én ez az anyagi test vagyok.’ A megkötött lelkek durva és finom anyagi testeit májá nyilvánítja meg. Ha a lélek felszabadul, lelki teste megtisztul a májá befolyásától. A lélek olyan távol van az Úr Krsnától, amilyen szorosan kötözi meg májá. Amennyire megszabadul májá befolyásától, annyira láthatja Őt szemtől-szemben. Az anyagi univerzum, amely az érzéki élvezetek helye a megkötözött lelkek számára, az Úr Krsna akaratából keletkezett. A szellemi lelkek nem maradnak örökre az anyagi világban. Számukra ez csak börtön.”
Lahiri: „Uram, most azt mondd e, milyen örök kapcsolatban vannak májá, az egyéni lélek, és az Úr Krsna.”
Babadzsi: „Az apró szellemi lélek az Úr Krsna örök szolgája. Májá világa a lélek börtöne. Ha társul a bhaktákkal, és a szent neveket zengi, Krsna kegyében fog részesülni. Akkor visszakerül az eredeti lelki formájába, és megízleli az Úr Krsna közvetlen szolgálatának nektárját a lelki világban. Ilyen bizalmas kapcsolatban van ez a három. Hogyan végezhetne odaadó szolgálatot az, aki ezt nem érti?”
Lahiri: „Ha valaki ezt meg akarja tanulni, nagy tudósnak kell-e lennie, mielőtt vaisnava lesz?”
Babadzsi: „A visnavának nem kell különböző nyelveket tanulnia, nem szükséges, hogy nagy tudós legyen. Ahhoz, hogy megszabaduljon az illúziótól, a léleknek egy hiteles vaisnava lelki tanítómester lábainál kell menedéket vennie. A lelki tanítómester tanítja, ő maga lelki cselekedeteket végez, így aztán megérti ezeket a kapcsolatokat. Ezt nevezik diksának (avatás) és siksának (oktatás).”
Lahiri: „Mit kell tennie avatás és oktatás után?”
Babadzsi: „Éljen erényesen, és szolgálja az Úr Krsnát. Ezt nevezik abhidejának. Azért nevezte így az Úr Csaitanja, mert világosan benne van a Védákban, és más szentírásokban.”
Lahiri (könnyes szemekkel): „Lelki tanítómesterem, menedéket veszek a lábaidnál. Szavaid mézét hallva, megértem a kapcsolatomat az Úr Krsnával. Kegyedből elvetettem minden korábbi nézetemet a kasztról, tudástól és lelki tanításról. Most kérlek, oktass engem kegyesen az abhidejáról.”
Babadzsi: „Ne aggódj. Most, hogy alázatos vagy, Sri Krsna Csaitanja bizonyosan kegyes lesz hozzád. Az anyagi világban megkötözött lelkek számára a bhaktákkal való társulás az egyetlen gyógymód. Odaadó szolgálat végzésével az ember lassan eléri az élet célját. Tehát az odaadó szolgálatot nevezik abhidejának.”
Lahiri: „Kérlek, mondd el, hogyan szolgáljuk az Úr Harit?”
Babadzsi: „Az Úr Harinak végzett odaadó szolgálatot bhaktinak hívják. Három szakasza van: 1. szádhana (odaadó szolgálat a gyakorlatban), 2. bháva (extázis), és 3. prema (tiszta szeretet). A kezdeti szakasz a szádhana. A kitartó szolgálat által nyilvánul meg a bháva. A tökéletes bhávát premának nevezik.”
Lahiri: „Mik a szádhana különféle fajtái, és hogyan végzik? Kérlek, ezt tanítsd meg.”
Babadzsi: „Rúpa Goszvámi mindent részletesen kifejtett a könyvében, a Bhakti-raszámrta-szindhuban. Röviden összefoglalom. Kilencféle szádhana van. Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (7.5.23):
„Hallani és énekelni az Úr Visnu transzcendentális szent nevéről, formájáról, jellemzőiről, személyes tulajdonáról és kedvteléseiről, emlékezni rájuk, szolgálni az Úr lótuszvirág lábát, tisztelettel imádni az Urat a tizenhatféle kellékkel, imákat mondani az Úrhoz, a szolgájává válni, a legjobb barátunknak tekinteni Őt, és mindenünket átadni Neki (más szóval szolgálni Őt a testünkkel, az elménkkel és a szavainkkal) – ez a kilenc folyamat tiszta odaadó szolgálatnak számít.”
„A Srimad Bhágavatam tehát azt írja, hogy a szádhana-bhakti kilenc fajtája: 1-2. hallani és énekelni az Úr Visnu transzcendentális szent nevéről, formájáról, tulajdonságairól, jelvényeiről és kedvteléseiről, 3. ezekre gondolni, 3. az Úr lótuszvirág lábait szolgálni, 5. tiszteletteljes imádatot ajánlani az Úrnak a tizenhatféle dologgal, 6. imákat ajánlani az Úrnak, 7. szolgálni Őt, 8. a legjobb barátunknak tekinteni az Urat, és 9. teljes meghódolás. Rúpa Goszvámi ezt még részletesebben is kifejti, és a szádhana-bhakti 64 fajtájáról ír. Ezzel kapcsolatosan el kell mondani egy másik dolgot is. A szádhana-bhakti kétféle: 1. vaidhi (szabályok és előírások szerint), és 2. rágánuga (spontán). A vaidhi-bhaktiban a fenti kilenc cselekedetet végzik. A rágánuga-bhaktiban is, de ekkor a bhakta az elméjében a vradzsavászik követője lesz, és úgy szolgálja az Úr Krsnát, mint ők. Mindenki azt a fajta szádhana-bhaktit végzi, amelyre alkalmas.”
Lahiri: „Honnan tudja, hogy alkalmas-e a szádhana bhakti valamelyik formájára?”
Babadzsi: „Akinek van hite, követi a szabályokat és előírásokat, az alkalmas. Kezdetben a lelki tanítómestere megtanítja neki a vaidhi szádhana-bhaktit. Aztán, amikor a tanítvány érdemessé vált, a lelki tanítómester megtanítja neki, hogyan imádja az Urat a rágánuga-bhakti útján.”
Lahiri: „Honnan tudja az ember, hogy érdemessé vált-e erre?”
Babadzsi: „Aki még nem érezte a szívében a rágánuga-bhaktit jellemző szeretetet, aki inkább a szentírások szabályai és előírásai szerint kívánja szolgálni az Urat, az végezzen vaidhi bhaktit. A rágánuga-bhakti annak való, aki nem akarja, hogy az Úr Harinak végzett odaadó szolgálatában a szentírások szabályai és előírásai vezessék, és akinek a szívében megjelent a spontán szeretet az Úr Hari odaadó szolgálata iránt.”
Lahiri: „Uram, kérlek, mondd el, én mire vagyok alkalmas. Nem igen értem ezeket a magyarázatokat, ki mire érdemes. Nem tudom, vaidhi vagy rágánuga bhaktit kell-e végeznem.”
Babadzsi: „Ha megvizsgálod a szívedet, meg fogod érteni, mire vagy érdemes. Azt látod-e a szívedben, hogy képes vagy odaadóan szolgálni az Úr Harit a szentírások tanításának követése nélkül?”
Lahiri: „Azt gondolom, hogy a szentírások tanításait követve végzett szádhana-bhakti hozza a legjobb eredményt. De most már azt is látom, hogy az Úr Hari odaadó szolgálata nagy nektáróceán, és ha szolgálatot végzek, fokozatosan meg tudom ízlelni azt a nektárt.”
Babadzsi: „Most láthatod, hogy a szentírások szabályai és előírásai uralkodnak az elméden. Ezért vaidhi-bhaktit kell végezned. A lelki szeretet, a rágánuga-bhakti fokról fokra jelenik meg a szívedben.”
E szavakra Lahiri Mahásaja szemei megteltek könnyekkel, megérintette a babadzsi lábait, és szólt, „Kérlek, légy kegyes, használj engem arra, amire alkalmas vagyok. Én nem ismerem a saját képességeimet.” A szent babadzsi megölelte őt, majd ismét leültette.
Lahiri: „Kérlek, parancsolj velem, én pedig odaadó szolgálatot végzek.”
Babadzsi: „Az Úr Hari szent neveit kell zengened. Az odaadó szolgálat valamennyi fajtája közül a szent neveknél vett menedék a legerősebb. Az Úr neve és az Úr maga nem különböznek egymástól. A szent nevek sértések nélküli zengésével gyorsan el lehet érni minden lelki tökéletességet. Énekeld hát a szent neveket, nagy hittel. Ha újra meg újra így teszel, elvégezted az odaadó szolgálatnak mind a kilenc fajtáját. A szent nevek hangos zengése a sravanam (hallás), és a kirtanam (éneklés). Aki a szent neveket zengi, természetesen emlékezni fog (szmaranam) az Úr Hari kedvteléseire, elméjében szolgálja a lábait (páda-szevanam), imádja Őt (arcsanam), hódolatát ajánlja Neki (vandanam), szolgálja (dászjam), úgy gondol Rá, mint a barátjára (szakhjam), és mindent átad Neki (átmá-nivedanam). Így végzi az odaadó szolgálat kilenc cselekedetét.”
Lahiri: „Nagyon szeretném megkapni a szent neveket. Uram, kérlek, légy kegyes. Ne habozz tovább.”
Babadzsi: „Nagy lélek, ne kövess el sértéseket, és mindig ezt a mantrát zengd:
Hare Krsna Hare Krsna
Krsna Krsna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama
Rama Rama Hare Hare
A szent babadzsi egyre csak ezeket a szavakat ismételte, és tulaszi gyöngyök füzérét tette Lahiri Mahásaja kezeibe. Lahiri Mahásaja sírva zengte a szent neveket ezeken a gyöngyökön. Így szólt, „Uram, el sem tudom mondani, milyen boldog vagyok ma.” Nagy boldogságában eszméletlenül zuhant a babadzsi lábaihoz. A szent babadzsi gondosan fölemelte. Egy idő után Lahiri Mahásaja ezt mondta, „Ma szerencsés vagyok. Még soha nem voltam ilyen boldog.”
Babadzsi: „Nagy lélek, szerencsés vagy, mert hittel fogadtad el a szent neveket. Így aztán engem is szerencséssé tettél.”
Ettől a naptól fogva Lahiri Mahásaja a szent neveket zengte a gyöngyökön. Félelem nélkül élt a kunyhójában, és a szent neveket zengte. Így telt el néhány nap. Lahiri Mahásaja a tizenkét tilaka jelet viselte. Nem evett mást, mint krsna-praszádamot. Minden nap két lákh-szor mondta ki az Úr Hari szent neveit. Ha meglátott egy tiszta vaisnavát, mindig a dandavatját ajánlotta a paramahamsza babadzsinak, mielőtt elvégezte volna az egyéb kötelességeit. Nem vonzódott sem a haszontalan fecsegéshez, sem a világi zenéhez. Már nem ugyanaz a Lahiri Mahásaja volt, hanem vaisnava.
Egy napon dandavatját ajánlotta a szent Vaisnava dásza babadzsinak, és megkérdezte, „Uram, mi a legvégső lelki cél (prajódzsana)?”
Babadzsi: „Az egyéni lélek számára az Úr Krsna iránti tiszta szeretet (Krsna-prema) a legvégső lelki cél. A szádhana-bhakti kötelességeinek rendszeres végzésével eléri a bháva állapotát (extázis). Amikor a bháva teljes és tökéletes lesz, premának nevezik (tiszta lelki szeretet). Ez az egyéni lélek örök természete, örök gazdagsága, legmagasabb célja. Ennek a szeretetnek a hiánya a legnagyobb csapás, megkötöttség az anyagi világban. Kísérlet, élvezni az anyagi érzékekkel. Semmi nem magasabb, semmi nem jobb, mint ez a lelki szeretet (prema). Magát az Úr Krsnát is csak ez a szeretet irányítja. Ez a szeretet tisztán lelki. Tele van a legnagyobb lelki boldogsággal.”
Lahiri (újra meg újra elsírva magát): „Elérem-e valaha is ezt a lelki szeretetet?”
Babadzsi (megöleli őt): „Figyeld meg, szádhana-bhaktid néhány nap alatt bháva bhakti lesz. Néhány nap, és az Úr Krsna bizonyosan kegyes lesz hozzád.”
Nagy örömmel hallotta ezt Lahiri Mahásaja, és szólt, „Lelki tanítómesteremen kívül semmi sem fontos. Lelki tanítómesterem kegyesen kimentett engem az anyagi érzékkielégítés vak kútjából.”