dzsíver nitja-dharma suddha o szanátana
2. fejezet
A lélek örök természete tiszta és örök
Másnap reggel a szent Premadásza Babadzsi elmerült Vradzsa extázisában. A szent szannjászi szerette volna feltenni a kérdéseit, de nem volt rá alkalom. Aztán, délután, amikor befejezték a madhukári alamizsna-koldulást, mindketten bementek a mádhavi- és malati-folyondárokkal befuttatott kunyhóba. A szent paramahamsza babadzsi kegyesen szólt, „Bhakták legjobbja, mi a következtetésed most, hogy hallottad a magyarázatomat a lélek igazi természetéről?” A szent szannjászi örült, hogy ezeket a szavakat hallja, és megkérdezte, „Uram, ha az egyéni szellemi lélek csak atomnyi méretű, hogyan lehetséges az, hogy az örök természete tiszta és tökéletes? Ha a lelket az idő egy bizonyos pontján teremtették, akkor a természetét is akkor teremtették meg. Ha ez igaz, hogyan létezhet a lélek természete örökké, a múltban, jelenben és jövőben?”
A kérdés hallatán a paramahamsza babadzsi az Úr Csaitanja lótuszvirág lábain meditált, mosolygott, majd válaszolt, „Nemes szívű, a lélek akkor is tökéletes, tiszta és örök, ha csak atomnyi méretű. Mérete csak a formájára vonatkozik. Senki más nem nagy, csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Krsnacsandra. A sok-sok egyéni lélek mind az Ő határtalanul sok, atomnyi része. A tűz nem darabolódik szét, mégis sok, apró szikra pattan ki belőle. Az Úr Krsna, a legfelsőbb tudatos lény sem oszlik részekre, mégis nagyon sok egyéni szellemi lélek nyilvánul meg Belőle. Mindegyik szikra tüzet gyújthat, adott körülmények között elégetheti az egész anyagi univerzumot; ugyanígy minden egyes egyéni léleknek is megvan a képessége, hogy beleszeressen az Úr Krsnacsandrába. Amíg nincs kapcsolatban az eredeti természetével, a tudat és az atomnyi lélek nem nyilváníthatják meg a természetes képességeiket. A lélek természetét az dönti el, hogyan észlel másokat. Ha ezen gondolkodunk, Mi a lélek örök természete, gondosan meg kell keresnünk az igazságot. A lélek örök természete a szeretet. Ezért a lélek se nem tudattalan, se nem élettelen. Különbözik a tudattalan anyagtól. A lélek természete az, hogy tudatos, és szeret. Tiszta állapotában a szeretet azonos az Úr Krsnának végzett odaadó szolgálattal. Az egyéni lélek eredeti természete az Úr Krsnának végzett odaadó szolgálatként megnyilvánult szeretet.
Az egyéni lélek kétféle létállapotban lehet, 1. a lélek tiszta állapota, és 2. anyagtól megkötözve. A tiszta állapotban úgy nyilvánul meg, mint csak tiszta szellem, és nincs kapcsolatban az élettelen anyaggal. A lélek tiszta állapotában is atomnyi, ezért változtathatja meg a létállapotát. Az Úr Krsna azonban a legfelesőbb tudat, és Ő a létállapotát soha nem változtatja meg. Feltételekhez kötött állapotában az egyéni lélek szerencsétlen, megtört és tisztátalan. Amikor az egyéni lélek a tiszta állapotában van, a tiszta természete nyilvánul meg. Nem így van ez, amikor kapcsolatba kerül májával, az illuzórikus energiával. Ekkor az eredeti természete eltorzul, és ő maga tisztátalan. Nem vesz menedéket az Úr Krsnánál. Néha boldog, máskor szenved. Amikor a lélek elfelejtkezik az Úr Krsna szolgálatáról, az ismételt születés és halál anyagi világában találja magát. Amíg tiszta, megtartja az eredeti természetét, megérti, hogy ő az Úr Krsna szolgája. Ha azonban kapcsolatba került az illuzórikus energiával, már nem tiszta. Ebben az állapotban kevésbé érti az Úr Krsna szolgálatát. Számos különböző anyagi testet fogad el, az egyiket a másik után. Amikor az egyéni lélek az illuzórikus energiával van kapcsolatban, befedi a durva és finom anyagi elemekből álló test. Először a finom, aztán a durva anyagi testtel azonosítja magát, harmadszorra e kettő keverékével. Ebben az állapotban a lélek azonosságtudata megváltozik. Tiszta állapotában azonban az egyéni lélek az Úr Krsna szolgája.
Amikor a lélek a finom anyagi testtel azonosul, úgy gondol magára, mint a tettei gyümölcseinek élvezőjére. Nem tudja, hogy ő az Úr Krsna szolgája, mert ezt befedi a finom anyagi testtel való téves azonosulás. Ha a durva anyagi testtel azonosítja magát, azt gondolja, bráhmana vagyok. Király vagyok. Szegény vagyok. Boldogtalan vagyok. Erőt vett rajtam a betegség és a bánat. Feleség vagyok. Férj vagyok. A lélek durva anyagi testtel való azonosulása nagyon sokféleképpen nyilvánul meg.
Ha a lélek tévesen látja az azonosságát, eredeti természete eltorzul. A tiszta lélek eredeti természete a tiszta szeretet. Ez a tiszta szeretet jelenik meg a finom anyagi testben, mint anyagi élvezet, szenvedés, kéj és gyűlölet. A durva anyagi testben még rosszabb formában látni a tiszta szeretetet, mint evést, ivást, számos, az élettelen anyaggal való kapcsolatból származó, úgynevezett élvezetet. Láthatod hát, hogy a lélek örök természete csak akkor nyilvánul meg, amikor tiszta létállapotában van. Anyagi kötelékek között a léleknek csak az időleges természete nyilvánul meg. A lélek örök természete, hogy tökéletes, tiszta és örök. Időleges természetéről máskor majd részletesen beszélek. A szentírás, a Srimad Bhágavatam az Úr Visnu tiszta odaadó szolgálatát írja le. Az odaadó szolgálat az egyéni lélek örök tevékenysége. Az anyagi világban három különféle módon fogják fel a lélek természetét: 1. az örök természet, 2. az időleges természet, és 3. az a természet, amely ellentmond az örök természetnek.
Ez a harmadik tagadja az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az örök lélek létezését. A második elfogadja az Istenség Legfelsőbb Személyisége létezését, de anyagi, időleges módon akarja elnyerni a kegyét. Az első azt mondja, arra kell törekedni, hogy lelki szeretettel, közvetlenül szolgáljuk az Úr Krsnát, ez a lélek örök természetének felfogása. Erről a felfogásról sokféleképpen beszélhetnek az egyes országokban, különböző népek között, különböző nyelveken, de mindig a lélek örök természetéről van szó. India vaisnava vallása azonban mindezen felfogások eredeti formája, prototípusa. És a vaisnava vallásnak az a formája a legtisztább, amelyet az Úr Csaitanja, Sacsi fia, szívünk Ura tanított a világnak, ezt fogadják el, ezt követik a tiszta lelki szeretet boldogságával megtelt, nagy lelkek.”
Ezen a ponton a szent szannjászi összetette a kezeit, és szólt, „Uram, minden pillanatban látom, hogy a tiszta vaisnava vallásnak az a legjobb formája, amelyet az Úr Csaitanja, Sacsi fia tanított. Látom azt is, hogy a Sankarácsárja által tanított személytelen monizmus elmélete nagyon rossz és irtózatos.
„De mégis eszembe jutott valami, és ezt nem fogadom el, amíg nem helyeztem a lábaid elé. Tényleg különbözik az Úr Csaitanja által feltárt, mély, extatikus lelki szeretet állapota a személytelen Legfelsőbbel való eggyéválástól?”
Amikor a Sankarácsárja nevet hallotta, a paramahamsza babadzsi azonnal dandavatját ajánlotta. Aztán így szólt, „Nemes szívű barátom, mindig ezt kell gondolni: Sankarácsárja nem más, mint az Úr Siva. Sankarácsárja valamennyi vaisnava lelki tanítómestere. Ezért tisztelte meg őt az Úr Csaitanja az ácsárja címmel. Sankarácsárja tökéletes vaisnava. Amikor megjelent Bharata-varsában, nagy szükség volt az Úr egy guna-avatárájára. Buddha üresség-filozófiája gyakorlatilag már megsemmisítette a Védák tanításait és a varnásrama-dharma kötelességeit. Az ürességet hirdető buddhizmus az Istenség Legfelsőbb Személyiségének még a létezését is tagadta. A buddhizmus célzott ugyan az egyéni lélek létezésére, de tagadta valódi, örök természetét. Akkoriban a bráhmanák gyakorlatilag buddhisták lettek, és elhagyták a Védák vallását.
„Akkor a rendkívül hatalmas Úr Siva alszállt ebbe a világba, mint Sankarácsárja, visszaállította a Védák tekintélyét, az ürességet hirdető buddhizmus átalakította a védikus imperszonalizmus filozófiájává. Ezért a rendkívüli munkáért még sokáig hálás lesz a világ Sankarácsárjának.
„Ebben a világban minden cselekedetet kétféleképpen lehet szemlélni. Az egyik bizonyos ideig hasznos, a másik örök időkre. Sankarácsárja olyan munkát végzett, amely a történelem egy adott időszakában volt nagyon fontos. Törekvései számos eredménnyel jártak. Rámánudzsácsárja és Madhvácsárja a Sankarácsárja által megteremtett alapokra és falakra építették föl a tiszta vaisnava vallás palotáját. Ezért Sankarácsárja a vaisnava vallás nagy barátja. Egyike az alapító tanítóknak. Most a vaisnavák minden erőfeszítés nélkül élvezik Sankarácsárja tanításainak hasznát.
„Az anyagtól megkötözött egyéni lelkeknek sürgős szükségük van arra, hogy megértsék, milyen kapcsolatban vannak az Istenség Legfelsőbb Személyiségével. Az egyéni lélek más, jobb, mint a durva és finom testek az anyagi univerzumokban. Ebben egyetértenek a vaisnavák és Sankarácsárja. Nem különbözik a nézetük az egyéni lélek lelki természetéről.
„A felszabadulás annyi, mint megszabadulni az anyagi világtól. Ebben is megvan az egyetértés. A felszabadulásig Sankarácsárja és a vaisnavák sok dologban egyetértenek.
„Az ember az Úr Hari imádatával tisztítja meg a szívét, így éri el a felszabadulást. Sankarácsárja is ezt tanítja. Hallgat azonban arról a létállapotról, amely jobb, mint a személytelen felszabadulás. Sankarácsárja jól tudta, ha az egyéni lélek Hari imádatát fogadja el, mint a felszabadulás útját, akkor megízleli az odaadó szolgálat örömét, és végül az Úr Hari tiszta bhaktája lesz. Ezért csak megmutatta az igazi utat, de nem fedett föl többet a vaisnava vallás titkairól. Akik alaposan tanulmányozzák a kommentárjait, láthatják, hogy ez volt Sankarácsárja rejtett szándéka. Csak azok maradnak távol a vaisnava vallástól, akik Sankarácsárja tanításai körül járnak, és ezzel vesztegetik az idejüket.
„Egynek lenni a Legfelsőbb Úrral, és szeretni Őt, ezek egy szempontból egy és ugyanaz a dolog. De akik nagyon szorosan határozzák meg az Úrral való egységet, azt állítják, hogy ez különbözik az Istenszeretettől.
„Gondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mit jelent ez a szó, szeretet. Szeretet az, ami az egyik lelki lényt odavonzza a másik lelki lényhez. Ha ez a két lelki lény igazából nem különbözik egymástól, akkor nem szerethetik egymást.
„Minden lelki lény természetesen vonzódik a legfelsőbb lelki lényhez, az Úr Krsnacsandrához. Ez a vonzódás a krsna-prema, szeretet az Úr Krsna iránt.
„Az Úr Krsnacsandra és az egyéni szellemi lelkek örökké különböző lelki lények. Ezért örök tény, hogy szeretik egymást.
„Három dolog létezik örökké: 1. az élvező, 2. az élvezett, 3. a mód, ahogyan megszerzik az élvezetet. Ha a szeretet által élvező azonos az élvezete vagy a szeretete tárgyával, akkor soha nem lehet örök a szeretet, amit érez. Ha az egységet úgy határozzuk meg, mint a lelki élőlény tiszta állapotát, amelyben mentes minden anyagi kapcsolattól, akkor az egység és a lelki szeretet azonos. Sankarácsárja mai követői azonban nem elégedettek azzal, hogy elfogadják ezt a meghatározást. Ehelyett nagy küszködés árán bizonygatják, hogy a Védák végső soron csak egyetlen lelki lény létezését tanítják, aki aztán átalakul mindenné, ami létezik. Ez a nézet megöli a szeretet örök létezését. A vaisnavák döntően bebizonyították, hogy ez a nézet ellentmond a Védák igazi tanításainak.
„Sankarácsárja azt állította, hogy a tiszta lelki állapot a tökéletes egység. Mai követői azonban nem értik szavai rejtett jelentését. Fokozatosan olyan álláspontot tulajdonítottak neki, ami nem igazán az övé. A tiszta lelki szeretet különböző szakaszait az illuzórikus energia, májá termékeinek mondják. Ezért nevezik az elméletüket májávádának. Ez a világ legalantasabb és legszörnyűbb elmélete.
„A májáváda filozófusok nem fogadják el egynél több lelki lény létezését. Nem fogadják el a lelki szeretet létezését sem. Azt mondják, a legfelsőbb szellem (brahman) csak addig különül ez anyagtól, amíg egy és osztatlan marad. Ha aztán fölvesz valamilyen formát, a sajátját vagy a számos egyéni lélekét, akkor illúzióba esik. Vagyis azt gondolják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örök, tiszta és lelki formája az illuzórikus energia, májá megnyilvánulása, az egyéni szellemi lelkek külön létezése májá, illúzió. Azt hiszik, hogy a lelki szeretet és megnyilvánulásai mind az illuzórikus energia, májá termékei, és májá egyedül a minden egységén való meditációt nem érintheti. Így aztán ezek a megtévedt emberek másként fogják fel az egységet, mint a lelki szeretetet.
„De az a lelki szeretet, amit az Úr Csaitanja ízlelt meg a kedvteléseinek, amit a világnak tanított, valóban túl van májá birodalmán. Ez a szeretet a tiszta lelki egység legkiválóbb gyümölcse. Ennek a tiszta lelki szeretetnek az egyik formája a Mahábháva. Ez a Krsna iránti tiszta szeretet nagyon intenzív boldogsága. Ebben a szerető és a szerelmese közötti bizalmas kapcsolat olyan intenzitást ér el, amit azelőtt soha nem ismertek. A májáváda filozófia viszont sekély és lényegtelen. Soha nem értheti meg ezt a magasztos szeretetet.”
A szent szannjászi tisztelettel szólt, „Uram, szívbeli meggyőződésem, hogy a májáváda elmélet sekély és lényegtelen. Ha volt is kétségem, kegyed azt már eloszlatta. Én azonban még a májávádi szannjászi ruháit viselem. Szeretnék megszabadulni ezektől.”
A szent babadzsi válaszolt, „Nagy lélek, én nem azt tanítom, hogy az ilyen vagy olyan fajta ruhát gyűlölni kell. Ha a szív megtisztult, tiszták a ruhák is. A külső ruhák nagy tisztelete azt mutatja, hogy az illető nem igen figyel a szíve állapotára.
„Véleményem szerint először a szívét kell megtisztítania. Aztán sértés nélkül cselekedhet úgy, mint egy szent, és viselheti a ruháit.
„A szívedben légy Sri Krsna Csaitanja őszinte követője. Akkor természetesen vágyódsz arra, hogy elfogadd a követésnek megfelelő külső dolgokat. Sose felejtsd el az Úr Csaitanja e szavait (CC Madhja 16.238-239): „Ne játszd meg látványosan a bhaktát, ne légy csaló lemondott. Élvezd egyelőre az anyagi világot alkalmas módon, és ne ragaszkodj hozzá. Szívedben légy nagyon hűséges, külsőleg úgy viselkedhetsz, mint a közönséges ember. Krsna nagyon hamar elégedett lesz, és kiszabadít májá karmaiból.”
A szent szannjászi megértette, és nem beszélt többé arról, hogy ki akarja cserélni a ruháit. Összetett kezekkel szólt, „Uram, a tanítványod vagyok, és a lábaidnál vettem menedéket. Elfogadom az utasításaidat, és nem vitatkozom. Szavaidból megértettem, hogy az Úr Krsna iránti tiszta szeretet az egyetlen vaisnava vallás. Ez a szeretet a lélek örök vallása. Ez a vallás tiszta, tökéletes és természetes. Mit tartsak a világ többi országainak a vallásairól?”
A szent babadzsi válaszolt, „Nagy lélek, vallás csak egy van. Nem kettő, és nem sok. A lélek számára csak egy vallás van, ez a vaisnava vallás. Miért lenne más a vallás különböző nyelveken, országokban, más népek számára? A lélek vallását sokféleképpen el lehet nevezni, de különböző vallások nem lehetnek. A lélek vallása az a tiszta szeretet, amit az atomnyi lelki lény érez a legfelsőbb lelki lény iránt. Az eltérő anyagi felfogások miatt torzította el néhány szellemi lélek ezt az eredeti vallás, ezért adott neki különböző formákat. A lélek tiszta és eredeti vallása a vaisnava vallás. Más úgynevezett vallások csak ennek az eltorzult formái. Annyiban tiszták, amennyiben olyanok, mint a vaisnava vallás.
„Néhány nappal ezelőtt, Vradzsa-dhámában ugyanezt a kérdést tettem fel Szanátana Goszváminak, aki az Úr Csaitanja személyes társa. A javanák vallásában van egy szó, ’esk.’ Tiszta lelki szeretetet jelent ez a szó, vagy nem? Ez volt a kérdésem. A szent Goszvámi jól ismeri a szentírásokat, különösen ismeri a javanák nyelvét. Határtalan a tudása ezen a nyelven. Rúpa és Dzsíva Goszvámik, sok más művelt tudós is ott volt. A szent Szanátana Goszvámi ezt a kegyes választ adta:
„Igen, az ’esk’ szó szeretete jelent. Amikor a javanák Istent imádják, az ’esk’ szót használják. De gyakran használják anyagi szeretet értelemben is. Példákat találhatunk erre Lajala Mandzsanu történetében és Hafiz írásaiban. A javana ácsárják nem értették meg a lelki élet igazi értelmét. Amikor az ’esk’-ről írnak, a durva vagy finom anyagi test értelmében vett szeretetet értik. Nem tudtak különbséget tenni az anyagi szeretet és a tiszta lelki szeretet között, nem értették az Úr Krsna iránti tiszta szeretete. A javana tanítók egy könyvében sem találtam meg a lelki szeretet pontos leírását. Ezt csak a vaisnava vallás könyveiben találtam. A javana tanítók ’ru’-nak nevezik a tiszta egyéni lelket. Igazából azonban nem értik. ’Ru’-nak nevezik a májá által feltételekhez kötött lelkeket is. Ennyit értettek meg. Sose hallottam másutt az Úr Krsna iránti tiszta szeretetről, csak a vaisnava vallásban. Ezt mondja a Srimad Bhágavatam (1.1.2): „Teljes mértékben elvetve minden anyagi célú vallásos cselekedetet, e Bhágavata Purána a legfelsőbb igazságot tárja fel.”
„Biztos vagyok benne, hogy amíg Sri Krsna Csaitanja el nem jött ebbe a világba, senki sem mondott el mindent az Úr Krsna iránti tiszta szeretetről. Ha hiszel a szavaimban, akkor elfogadhatod ezt a következtetést.
„Miután meghallgattam a tanításait, újra meg újra dandavatjaimat ajánlottam Szanátana Goszváminak.” Ekkor a szent szannjászi is a dandavatját ajánlotta. A paramahamsza babadzsi szólt, „Nagy bhakta, most megválaszolom a második kérdésedet. Kérlek, hallgasd meg figyelmesen. Az illuzórikus energia, májá mond csak olyan szavakat, mint az egyéni lélek teremtése, az egyéni lélek kiformálása. Anyagi szavak ezek, amelyek élettelen, anyagi dolgokról beszélnek. Az idő hármas felosztása: 1. múlt, 2. jelen, és 3. jövő. Ez is az anyagi időre, az illuzórikus energia birodalmán belüli időre vonatkozik. A lelki világban örökké jelen van. Az Úr Krsna és az egyéni szellemi lélek az örök jelenben vannak. Az egyéni lélek tehát örök, és örök az eredeti természete is, tiszta szeretete az Úr Krsna iránt. Az egyéni lélek teremtéséről vagy megalkotásáról beszélni tévedés, az élettelen anyagi világ idősémáinak rávetítése egy lelki lényre. Az atomnyi egyéni lélek lelki és örök. Azelőtt is létezett, hogy belépett volna az anyagi világba. Mivel a lelki világban nincs múlt vagy jövő, ami van, az örök jelenben van. Ezért a lélek is örök, a természete is. Az örök jelenben vannak. Ezt csak szavakkal mondom el. A megértésed attól függ, mennyire vagy képes megérteni a lelki világot. Erre csak célozni tudok. Lelki transzban ezt mind közvetlenül látod. Az anyagi világ logikája, érvelés nem segít a megértésben. Hogy mennyire tudod közvetlenül észlelni a lelki világot, az anyag birodalmán túl, az attól függ, mennyire tudod meglazítani az anyagi kötelékeket. Kezdetben a saját tiszta, lelki formádat látod. Ha aztán újra meg újra az Úr Hari lelki és szent neveit zenged, meg fogod érteni a lélek természetét. Astanga-jóga gyakorlásával, vagy az imperszonalisták útján nem fogod meglátni a tiszta, lelki természetet. Közvetlenül az Úr Krsnát szolgálva megértheted a lélek örök természetét. Ezért mindig az Úr Hari szent neveit kell zengened, nagy lelkesedéssel. Csak így haladsz előre a lelki életben. Ha újra meg újra az Úr Hari szent nevét zenged néhány napig, végül megszereted, és azelőtt még soha nem ismertél ilyen szeretetet. Ezt a szeretetet kíséri a lelki világ közvetlen észlelése. Az odaadó szolgálat összes cselekedetei közül az Úr Hari szent neveinek zengése a legfontosabb, a leggyorsabban hatásos. Krsnadásza Kavirádzsa gyönyörű könyvében (CC Antja 4.70-71) tanítja az Úr Csaitanja: „Az odaadó szolgálat végzésének módjai közül a kilenc előírt módszer a legjobb, mert valamennyinek rendkívüli ereje van ahhoz, hogy megajándékozzon minket Krsnával és az Iránta érzett extatikus szeretettel. A kilencféle odaadó szolgálat közül a legfontosabb az, hogy mindig énekeljük az Úr szent nevét. Aki ezt teszi, és elkerüli a tíz sértést, az nagyon könnyen elnyeri a legértékesebb kincset, az Istenszeretetet.”
„Nagy lélek, ha most megkérdezed, ki a vaisnava, ezt a választ adom: Vaisnava az, aki sértések nélkül zengi az Úr Krsna szent neveit. Háromféle vaisnava van: 1. kanistha (kezdő), 2. madhjama (közepes), és 3. uttama (fejlett). A kezdő időről-időre zengi az Úr Krsna neveit. Aki mindig az Úr Krsna szent neveit zengi, közepes bhakta. Fejlett bhakta az, akinek arca látása arra indít másokat, hogy a szent neveket zengjék. Az Úr Csaitanja azt tanította nekünk, ne használjunk más kritériumokat a vaisnava meghatározásához.”
E tanítások nektárjába merülten, a szent szannjászi énekelni kezdett:
Hare Krsna Hare Krsna
Krsna Krsna Hare Hare
Hare Rama Hare Rama
Rama Rama Hare Hare
Ezeket a szent neveket énekelte, és többször is táncra perdült. Ettől fogva nagy örömét lelte az Úr Hari szent neveinek zengésében. Dandavatjait ajánlotta lelki tanítómestere lótuszvirág lábainak, és kérte, „Uram, légy kegyes ehhez az elesett személyhez.”