Szem
A világ minden táján tudják, hogy van valaki, aki figyel bennünket. Sokféleképpen nevezik ezt a Mindent Látót. Néhol azt mondják, az ő szeme a nap, így figyeli a földi történéseket. Vagy a nap és a hold a szemei, vagy éppenséggel sok-sok ezer szeme van: a csillagok. Nagy megnyugvás tudni azt, hogy valaki nemcsak a tetteinket, hanem azok mozgató rúgóit is látja; ugyanakkor szemmel tart minden gonoszságot.
Szólásmondásaink bizonyítják, hogy mennyire fontos a szem: vigyáz rá, mint a szeme fényére – szemefénye – szeme világa – rajta van a világ szeme – kedves a szemében – mindent megtesz valakinek a szép szeméért. Vannak, akik csak a saját szemüknek hisznek. Sajnos a szem ugyanolyan tökéletlen, mint a többi érzékszerv, és nagyon sokszor megcsal. Ezt mindenki megérti, aki látott valaha egy pohár vízbe állított ceruzát. Az égi szemek azonban nem tévednek. A nap nemcsak lát, hanem láttat is: mint az univerzum fényforrása, megmutatja a körülöttünk levő világot. A fény az értelem és a spiritualitás szimbóluma. A Brhadáranjaka Upanisád (I.3.28) bölcse így imádkozik:
aszato má szad gamaja
tamaszo má dzsjótir gamaja
mrtjor mámrtam gamaja
Vezess a valótlanból a valóságba,
Vezess a sötétségből a fénybe,
Vezess a halálból a halhatatlanságba.
A Svetásvatara Upanisád (3.8) mondja: „Felismertem az Urat, ragyogó, mint a nap, túl van a komor sötétség határain.”
Mundaka Upanisád (2.2.10): „Csak akkor látsz, amikor megjelenik a mindent megvilágosító fény. A kibontakozó fény mutatja meg az egész univerzumot.”
A szemeink, amelyekben annyira megbízunk, önmagukban nem is látnak a fény nélkül, amely a Mindent Látó testéből árad, mint arany glória. Az Ószövetségben Isten egyik neve Lakhai Roi, „a mindent látó élő”. Az Újszövetség legkorábbi írása, a Jelenések könyve azt mondja, a Báránynak hét szeme van: hétszer annyit, többet lát, mint mások; mindentudó és nagyon hatalmas.
Az ősi egyiptomi kultúrában különösen fontos szerepe volt a szemnek, egyszerre azonos Re napistennel, Re vagy Hórusz szeme, és független cselekvő. Egy nagyon régi egyiptomi teremtésmítosz Atumnak nevezi a Legfelsőbb Urat. Atum megteremtette Su-t és Tefnut-ot, de ők hárman nem váltak el egymástól, hanem összeölelkezve feküdtek a világóceánon. Su és Tefnut azonban tudatára ébredt különállóságuknak. Függetlenek akartak lenni, otthagyták Atumot, elsodródtak, és elvesztek a káoszban. Lényegében itt ugyanarról van szó, mint a Biblia bűnbeesés-történetében: az élőlény helytelenül használja fel a szabad akaratát. De Atum nem hagyja sorsára a teremtményeit. Utánuk küldi a szemét. A szem meg is találja, és visszahozza a szökevényeket. Amikor újra meglátta őket, Atum sírva fakadt örömében, és a könnyeiből megszülettek az emberek.
A szem azonban nem volt elégedett, mert mire visszaérkezett, Atum új szemet csinált magának. Haragjában így szólt a szem: „Minden nap le fogsz menni a láthatár szélén, amiért ezt tetted velem. A világ szélén van egy hely, ott fog megtámadni Apófisz, a csillogó kígyó.” Atum meg akarta békíteni a szemet, és a homlokára tette. Az átkot azonban nem lehetett visszavonni. Atum a lenyugvó nap lett, és „a világ szélén” csak úgy szabadul meg a kígyótól, hogy más istenek segítenek neki.
A harmadik szem a mindent látást, a természetfeletti erőket jelenti. Siva az egész világot el tudja égetni a harmadik szemével. Minden ember rendelkezik ezzel a harmadik szemmel, de mivel ennyire veszélyes, el van rejtve, és csak különleges jóga-gyakorlatokkal lehet megnyitni. Az okkult tudomány szerint azonos a tobozmiriggyel.
Az egyiptomi mitológiában más szemek is külön életet élnek. Szeth kitépte Hórusz szemét. A szem azonban nem pusztult el, hanem Hórusszal együtt kereste a halott Oziriszt (akinek a neve azt jelenti, a szem helye, vagy a szem trónja). A szem megtalálta Oziriszt, aztán ismét elfoglalta a helyét Hórusz fejében. Az egyik koporsó-szövegben ezt mondja magáról:
„Én vagyok Hórusz mindent látó szeme, kinek megjelenése rémületet kelt, a mészárlás úrnője vagyok, félelmetes és rettenetes.”
Miért a mészárlás úrnője? Ezt egy másik történet magyarázza meg. Egyszer az emberek megharagudtak a napra, nem akarták szolgálni többé, meg akarták ölni. Re leküldte a szemét a földre, hogy büntesse meg az embereket. Hathor istennő formájában jött el a szem, és félelmetes pusztítást végzett.
Egy másik legenda szerint a démonok porvihart keltettek, és megvakították Re-t. Thoth azonban meggyógyította egy vérkővel (hematit). Re másik szemét, a holdat is megtámadták, és Szeth elnyelte. Thoth azonban visszavette tőle. Az ilyen legendákkal a nap- és a holdfogyatkozásokat próbálták megmagyarázni.
A szem kiemelése, kifestése a valóságban is, a művészetben is nagyon fontos volt. Iret nebet = minden szem azt is jelentette, minden ember. Bész istent testén sok-sok szemmel ábrázolták, Íziszt is sokszeműnek nevezték, ami azt jelenti, hogy ők ketten mindenkiről gondoskodnak.
Sok, de legalább négy szeme van a babiloni Marduk istennek. Kr.e. 3000 körül a sumerek templomokat építettek a szemeknek, még pontosabban egy istennőnek, akit nagyon sematikusan ábrázoltak, csupán a szemeit dolgozták ki. Sok ezer ilyen szobrot találtak Tell Brakban, de másutt is, Urban, Mariban, Lagasban. Talán Ninhursagról, a szülés istennőjéről van szó, és a szobrok fogadalmi felajánlások. A szem-istennő kultusza nyugat felé terjedt, egészen Angliáig.
Nemcsak a sok szem ábrázolása mutatott rendkívüli tulajdonságokra, hanem az is, ha csak egy volt belőle. A görögök számos egyszemű óriásról tudtak, akik mind nagyon erősek, bár ostobák és agresszívek voltak. A leghíresebb Polüfémosz, aki a szép Galateát próbálta elrabolni.
A Kr.e. 7 sz-ban a görög Ariszteász bejárta a Szkítián túli területeket, és meg is írta úti élményeit. Kissé szokatlan módon utazott: kirepült a testéből, mint varjú, és elment egészen a hüperboreuszok földjéig, vagyis a sarkvidékre. Útközben számos csodálatos lénnyel találkozott: kecskelábú emberekkel, aranyőrző griffekkel, és az egyszemű arimaszpokkal. Történeteit sokan elhittél, pl. Aiszkhülosz, sokan nem, pl. Hérodotosz, aki megemlíti ugyan az egyszeműeket, de hozzáteszi, hogy nem hisz bennük (III.16). Plinius (VII.2) pár száz évvel később tényként ír a legendáról:
„Arról nevezetes ez a nép, hogy csupán egy szemük van, az is a homlokuk közepén. Örök háborúban állnak a griffekkel, mert el akarják ragadni tőlük a föld mélyéről felhozott aranyat, de a griffek erősen őrzik.”
Egyszemű emberek nem éltek Szkítiában. Jó lenne tudni, mit látott Ariszteász- Egyiptomban a fáraók koronáján levő uréusz kígyót nevezték a fáraó szemének. A görögök nagyra értékelték az egyiptomi kultúrát, és lehet, hogy az arimaszpok harmadik szemét is valamilyen különleges fejdíszben kell keresni.
Indiában a sok szem általában a csillagokat jelenti. Varuna mindent lát ezer szemével, a csillagokkal, akiket a kémeinek (szpás) neveznek. A csillag-szemek itt is önálló életet élnek, lejönnek a földre, megvizsgálják, hogy az emberek mennyire őrködnek a renden, és mennyire tartják be a védikus parancsokat.
A Rgvédában olvassuk:
„Aranyszínű ruhát visel Varuna, körülötte ülnek hírvivői, a csillagok.” (I.25.13)
„Varuna kémei alaposan körülnéznek a leszögezett világokban, vigyáznak, hogy fenntartsák a rendet.” (VII.87.3)
„Kiküldi a csillagokat, ezért tud minden rejtett dolgot, ami volt, és ami lesz.” (I.25.11)
Más himnuszok Varuna aranyszárnyú küldöttjéről beszélnek, aki a nap; szárnyai pedig azért vannak, mert a napot néha sasként ábrázolják.
Ezer szeme van Indrának is, hogy messzire lásson, és mindent tudjon. A Rgvédában Indra a félistenek, a háború, a vihar és a mennydörgés ura, kiváló harcos, felnőttként és teljes fegyverzetben született meg. Hatalmasnak, száz-erejűnek, mennydörgőnek, városok elpusztítójának, felhőn lovaglónak, a mennyei bolygók urának nevezik. Mint a görög Zeusznak és a római Jupiternek, neki is számtalan szerelmi kalandja akadt földi asszonyokkal. A Puránák elmondják, hogy Indrának eredetileg nem volt ezer szeme. Egy földi kaland után, büntetésből ezer vulva nőtt a testén, ezekből lett később ezer szem, hogy mindig emlékeztesse, mit szabad és mit nem. Indra azonban javíthatatlan maradt, sose elégedett meg szépségversenyen szerzett feleségével, és a mennyei táncosnőkkel.
Néha már félisteneket is sok szemmel ábrázolnak, ami azt jelenti, hogy sokkal erősebbek, és többet tudnak az embereknél.
Siva harmadik szeméről már beszéltünk. A tűzistennek, Agninak is három szeme van, a harmadik a bölcsesség minden földi szennyeződést elégető szeme. Nárájana-Visnu szeme a nap. Amikor kinyitja a szemét, a világ megnyilvánul; amikor becsukja, mindenki alszik.
Sokan hiszik, hogy a halottak alszanak, vagy vakon tapogatóznak a túlvilágon. A Vámakesvara Tantra szerint csak akkor születhetnek újra a földre, ha előbb új szemeket kapnak. Aki jó újraszületést akar, az meditáljon a korallszínű, négyarcú, mindegyik arcában háromszemű napon, aki bárdot, lótuszvirágot, korongot, tőrt, hurkot, elefántösztökét, imafüzért és koponyát tart a kezeiben.
Az Atharva Véda számos receptet tartalmaz szembajok ellen. Néhány ezek közül:
„Fejfájást, szembajt, a test minden baját meggyógyítja a kustha növény – a félistenek hatásos orvossága.” (V.4.10)
„A víz a legkiválóbb orvos, meggyógyítja a szemeim, a sarkaim és a lábfejem összes betegségét.” (VI.24.2)
„Szaraszvati, Indra és Agni zúzza össze a férget, aki a szemekben, az orrban és a fogak között jár.” (V.23.3)
„Szememmel ölöm meg a szemet, méreggel ölöm meg a mérget. Kígyó, halj meg, ne élj, forduljon ellened a saját mérged.” (VI.13.4)
„Idejött az ellenség, a bajkeverő gonosz szeme. Ezerszemű Indra, pusztítsd el figyelmesen. Te is menedék vagy a gonosz szellem ellen, gangida-fa.” (XIX.35.3)
„Kasjapa mantrája kiszakítja a betegséget a szemeidből, az orrlyukaidból, a füleidből, a bőrödből és a fejedből; kiszakítja a nyelvedből és az agyadból is.” (II.32.1 és 7)
„Levegődet a széltől kaptad, szemedet a naptól, erőszakkal együtt tartom a testet és a lelket.” (VIII.2.3)
Ha pillantással ölni lehetne…
Az Atharva Véda már említette a gonosz szemet. Ősi félelem, hogy az ellenségeink megfigyelnek, mindent tudnak rólunk, és talán valóban annyi gonoszság koncentrálódik a szemeikben, hogy a pillantásukkal megölnek. Plinius azt írja (VIII,33), hogy erre valóban képes a baziliszkusz nevű állat, különösen a líbiai származású. Tekintete összetöri a köveket, elhervasztja a faleveleket, mindent eléget maga körül, még a levegőt is. A legbiztosabb védekezés, ha tükröt tartunk elé: elpusztul, ha meglátja a saját képét. Ha tükör nincs kéznél, jó a menyétszag vagy a kakaskukorékolás is.
Sajnos nemcsak a baziliszkusz fenyeget a pillantásával, hanem a gonosz vagy irigy ember is, akit Szicíliában jettatore-nak, kivetítőnek neveznek. Gonoszságát, irigységét „vetíti ki”, és különösen sokat árt a gyerekeknek. Jettatore-nak tartottak számos királyt és pápát, később még Byront és Mussolinit is.
Ha már ennyire féltek a gonosz szemtől, mindent elkövettek, hogy időben felismerjék. Mindenki gyanús volt, aki egy kissé eltért a szabályostól: kancsalok, bandzsák, kékszeműek, vagy akinek a szemei nem egyforma színűek. Igen veszélyesek a szkíta nők, akiknek az egyik szemében két pupilla, a másikban egy ló alakja látszik. A boszorkányüldözések idején sokan csak azért kerültek máglyára, mert valami rendellenesség volt a szemükkel, például az egyik nő szemében aranypénzt véltek látni. Hiába védekezett a szerencsétlen, hogy az anyja nagyon megcsodált egy aranypénzt, amikor viselős volt; azért ilyen a szeme. A középkorban még a pávát is az ördög állatának tekintették, a kitárt farkán látható pávaszemek miatt.
Egy francia tarokkártyán az ördögöt ábrázolták testén ezernyi szemmel. Talán a bukott angyalokra vagy őrökre gondoltak, akik eredetileg csillagok voltak, és Sátán sodorta le őket az égről, amikor lezuhant a földre.
A gonosz szembe vetett hit csak azokon a területeken terjedt el, ahol indo-európai emberek élnek, vagy jelentős befolyást gyakorolnak. Amerikában, Afrikában, Óceániában senki sem félt a gonosz szemtől, amíg meg nem ismerkedtek az európaiakkal. Azt mondják, hogy a héber ayin ha’ra, az olasz mal occhio, a spanyol mal ojo, a farszi bla band, az angol overlooking elképzelések őshazája a sumer birodalom. Egy újbabiloni szöveg nem kíméli a szemmel verőt, ezt kívánja,
riassza el baltával Damu,
kergesse el bottal Guszira.
A Biblia is tud a gonosz szemről:
„Ne egyél az irigy szeműnek étkéből, és ne kívánd az ő csemegéit.” (Péld. 23.6)
„Siet a marhakeresésre a gonosz szemű ember; és nem veszi észre, hogy szükség jő reá.” (Péld. 28.22)
„Mert onnan belőlről,az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság.” (Márk 7.21-22)
Ezékiel azt mondja, hogy az „ufók” négy kerekén csupa szemek voltak (1. fejezet).
Egyiptomban a gonosz szem ellen az udzsat-amulettet viselték, amely aranyból, ezüstből, drágakőből vagy kék fajanszból készült. Formája a szemöldök íve alatt kiformált szemgolyó, amelyből az úgynevezett könnyvonalak húzódnak alá. Általában a reliefek mindekét oldalán a szem látható; néha csak az egyik oldalon, a másikon pedig Bész képe van, aki szintén távol tudja tartani a szemek varázserejét. Az udzsat nemcsak megvédelmez, hanem egészséget és jólétet is ad a viselőjének. Két udzsat a napot és a holdat jelenti, de lehetnek a nagyon régi égisten, Her szemei is. A halottakat is megvédi az udzsat. A Halottak könyve 140. fejezete azt mondja, egy lápisz lazuli és egy ametiszt vagy karneol szemet kell tenni a múmiára, akkor biztos, hogy helyet kap Re bárkáján, és halhatatlan lesz az istenek között. Hasznos volt az Ízisz-csomó is, de csak piros színben, a szptató anyák és csecsemők védelmére.
A szemmel verés ellen az egyik legrégebbi talizmán a dicsőség keze, szimbolikus jelekkel televésett bronz kéz, amelyet a rómaiak a házi oltáron tartottak, hogy megvédje és megáldja az egész családot.
A Közel-Keleten a hamsza-kézben bíznak, amelyet az arabok Fátima, a zsidók Miriám kezének neveznek, és többnyire kék kerámiából készül. Indiában, Izraelben és arab országokban szemet festenek a csontból faragott, vagy fémből öntött kézre; esetleg a tenyerébe ragasztanak egy színes féldrágakövet. Indiában kék gyöngyöt fűznek piros pamut- vagy selyemszálra, és az újszülöttek nyakába teszik, akiket a gonosz szem a legjobban veszélyeztet. Mire a szál elszakad, és a gyöngy elvész, úgy gondolják, a gyerek már elég nagy ahhoz, hogy a szemmel verő ne legyen rá hatással.
Az indiai Kelbaliják (a dom-okkal más már törzsekkel együtt az európai cigányok ősei) visszatükrözik a gonosz szemet: ruháikra száz meg száz apró kerek tükröt varrnak. A szokás India más részein is elterjedt, pl. Radzsaszthánban. Különösen a piros menyasszonyi ruhákat díszítik kis tükrökkel.
Nepálban, ahol a buddhizmus tibeti formája erősen befolyásolja a hindu kultúrát, Buddha-szem amuletteket viselnek a gonosz szem ellen.
Iránban, Afganisztánban, Pakisztánban, Tadzsikisztánban a mozlemek szénparázson elégetik az aspand nevű növényt, és közben varázs-szöveget mondogatnak, amely egyébként egy régi zarathustránus ima:
Usz mozi uzáresvá ahurá
áramaiti tevisim dasvá.
Ami ezt jelenti: Kelj föl bennem Ahura, adj nekem szilárd célt.”
Néha tömjént és illatos füveket is kevernek az aspandhoz, mert abban bíznak, hogy a füst megsemmisíti a gonosz szem erejét. Megelőzés céljaira is jó a füst. A növény neve is a régi avesztán nyelvből származik, ahol asa tisztát, asavan megtisztítót jelent.
A gonosz szellem ellen nagyon hasznos még a lópatkó, csengők, só, átöltözés, a mano fico és a mano cornuto; vagyis fügét mutatni, vagy az ökölbe zárt kéz mutató és kis ujját, mint „szarvakat” előre nyújtani. Használnak egyes növények is, pl. zsálya, rozmaring. A fátylat viselő menyasszony vagy gyászoló ma már biztosan nem gondol arra, hogy valaha a fátyolnak is az volt a dolga: védjen meg a gonosz szem ellen.